Új Szó, 1987. április (40. évfolyam, 76-100. szám)

1987-04-14 / 87. szám, kedd

KONGRESSZUSI KÜLDÖTTEK ÚJ SZÚ 5 S ■» 1987. IV. 14. Kongresszusa 1987, április A Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom A helyi gazdálkodási vállalatnak hatszáz alkalmazottja van az Ér­sekújvári (Nové Zámky) járásban, ebből a járási székhelyen 360-an dolgoznak, a többi műhely Šurany- ban, Štúrovóban, Csúzon (Dubnik), Szőgyénben (Svodín) van, s cipőja- vító-begyüjtő Mojzesovóban. A vállalat szolgáltatásai változa­tosak: nő és férfiszabóság, cipő- és harisnyajavítás, szűcsműhely, ruha- és szőrmetisztítás, szőrmefestés és -kidolgozás, építőasztalosság, kár­pitozás tartozik közéjük, rendelésre bútort készítenek - s bár kissé töb­be kerül mint a gyári bútor, mégis elegendő a megrendelésük, mivel jó minőségű munkát végeznek. Van egy mintaboltjuk is, ahol a termékei­ket árusítják. A sok közül egyet fel­tétlenül meg kell említeni, amellyel a brnói vásáron aranyérmet nyertek. Ez az akvaprogram. Tavaly kezdték gyártani, s az idén már kellő mennyi­ségben kapható majd a kertészek munkáját könnyítő öntözőberende­zés. Az ára is elfogadható: 180 ko­rona. A műhelyek szétszórtan vannak (a járás területén húszon felül) a vá­rosban, egymástól elég nagy távol­ságra, de ez így helyes; az igazgató­ság munkáját és az irányítást ugyan megnehezíti, de egyébként nem tudnák biztosítani a szolgáltatáso­kat, állítja Jozef Kelemen. Ha valaki­nek, akkor neki van összehasonlítá­si alapja, lévén hogy a vállalat meg­alakulása - 1960 - óta itt dolgozik, a szakszervezet munkájában mind­végig részt vállalt, s most már két éve függetlenített szakszervezeti elnök. Munkaerőgond náluk nincs, mert egy műszakban dolgoznak, s ez különösen a nőknek - az alkal­mazottak 65 százalékát ők alkotják - nagyon is megfelel. Bizonyos szol­gáltatások megszűnnek, mint pél­dául a müstoppolás - bár van rá szakemberük -, nincs már kalapja­vítás és a harisnyajavítás is egyre csökken.- A központosítás nem célunk- mondja Jozef Kelemen de a szolgáltatások kiszélesítése igen. Különösen az új lakótelepeken van erre szükség. De ez csak az egyik gond. Na­gyobb problémát jelent, hogy példá­ul a javításhoz szükséges anyagot nehezen szerzik be. - Ha úgy kapnánk az anyagot, ahogyan kelle­ne, a dolgozóink sokkal könnyebb helyzetben lennének. A tervet ugyan így is teljesítjük, de nagyon megne­hezített körülmények között. Abban bízom, hogy ez a helyzet csak javul­hat, mivel minden üzemnek teljesí­tenie kell a tervét, tehát azoknak is, amelyektől az anyagellátásunk függ. Mindenképpen javulniuk kell a szál- lítói-megrendelöi kapcsolatoknak. Bizonyos népszerűtlen, illetve nem gazdaságos szolgáltatásoktól min­den üzem igyekszik megszabadulni, de hát valakinek ezeket is el kell végezni, nem? De a ritka szolgálta­tások is megtalálhatók: Štúrovóban például új termék, műanyag ablakrá­mák gyártását kezdtük meg. A Szakszervezetek Központi Ta­nácsának felhívása náluk is meg­értésre talált: a munkatermelékeny­ség egy és az anyagmegtakarítás félszázalékos növelésében már ed­dig is szép eredményeket értek el, s ez év második felében bevezetik a brigádrendszerü munkaszervezés és javadalmazás második fokozatát. Az utóbbi tízegynéhány év alatt sok minden változott a dolgozókról való gondoskodásban, ami a szak- szervezet első feladata. - Ha meg­teremtjük a jó munkörülményeket- hangsúlyozza a szakszervezeti el­nök - úgy egész biztosan jobban megy a munka is. Üzemi konyha ugyan nálunk nincs, de mindenkinek módjában áll valahol étkeznie. Ha másra nem is, a kosztra elő kell teremteni a pénzt - mondták, de jut másra is: sportolásra, kulturális tevékenységre, üdülésre. A štúrovói termálfürdői üdülőjük­ben hetente húszán, a kováčovói- ban nyolcán üdülhetnek. Évente 180 magyarországi gyereket üdültetnek- cserealapon, s a járás 23 alap­szervezetéből ugyanennyi gyerek magyarországi úttörőtáborba mehet. Tavaly 39 beutalót kaptak, elsősor­ban azoknak adták, akik megérdem­lik, s főleg akik veszélyes munkahe­lyeken dolgoznak. S amióta megol­dódott az egészségügyi körzetesí­tés, a hatszázalékos betegállomány a felére csökkent. A szakszervezet tevékenységé­ben az utóbbi években sok minden megváltozott - kedvezően. Koráb­ban nem volt szokásban, hogy a dol­gozókat különböző alkalmakkor megjutalmazzák. Meg is lepődnek sokan, amikor kerek évfordulón, nyugdíjba vonuláskor ajándékkal, vi­rággal kedveskedik a szakszerve­zet. S a nyugdíjasokkal gyakran ta­lálkoznak - évente meghívják őket egy kis beszélgetésre, s ugyanúgy részt vehetnek a kirándulásokon, üdüléseken, mintha még dolgoz­nának. Jozef Kelemen, aki küldöttként részt vesz a kongresszuson, ha fel­szólalna ezekről az eredményekről beszélne, de külön kihangsúlyozná a megrendelői-szállítói kapcsolatok javítását, mert ez az, ami megkese­ríti az életüket. S okvetlenül meg­említené azt is, hogy a közös beru­házással az idén megkezdik Pod- hájskában a 300 személyes pionír­tábor építését. KOPASZ CSILLA Korához méltó lendülettel (Jozef Veselý felvétele - ČSTK) A Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom ma kezdődő XI. országos kongresszusának résztvevői között van egy nagykövesdi (Veľký Kame­nec) születésű, de jelenleg magát már majdnem tősgyökeres kassai­nak (Košice) érző fiatalember is. Várfalvy Attila a neve, munkahelye pedig a Kelet-szlovákiai Húsipari Vállalat helyi üzeme. Beosztását te­kintve karbantartó és üzemi szak- szervezeti elnök egy személyben. Azaz: hol a gépek körül tevékenyke­dik, hol pedig emberekkel beszél­get, gyűlésen van, tárgyal, szervez- intézi a hatszázhatvan tagú közös­ség kis és nagy ügyeit, dolgait. Hogy hogyan tud mindkét helyen eleget tenni kötelességének? - Úgy- mondta a minap hogy a karban­tartó kollégáim néha helyettem is dolgoznak, ugyanakkor pedig az üzemi szakszervezeti bizottság tag­jai, valamint a szakaszbizalmiak szintén részt vállalnak ebből az igencsak sokrétű munkából. Tizenhét esztendeje dolgozik .a Hernád parti város húsüzemében. Azóta, amióta kikerült az iskola pad­jaiból. Kezdettől fogva jól érzi itt magát, ám a legjobban akkor, ha minden rendben van, ha a gépsorok zavarmentesen, hiba nélkül működ­nek, van elegendő vágóállat, teljesí­tik a termelési tervet, nincs baj a ná­luk készített áru minőségével és a dolgozók közhangulata is elége­dettséget tükröz. Évekig szerelőkulccsal és csavar­húzóval a kezében igyekezett mind­ezt segíteni. Egy ideig kezdőnek számított a szakmában, és az üzem, meg annak a műszaki berendezése is új volt még akkoriban. Szinte egy­szerre fejlődtek és egymást segítve birkóztak az indulás nehézségeivel.- Rengeteg erőfeszítésünkbe ke­rült a termelési összhang megte­remtése - emlékszik ma vissza a közelmúltra. - Nem, nem volt az kezdetben sem rossz, de egy ideig azért gyakran találtunk benne javíta­ni valót... Olyan változtatást kívánó megoldásokat, amelyek gyorsítják a munkát és ugyanakkor gazdasá­gosabbá teszik a termelést. Magam is számos újítással járultam hozzá (A szerző felvétele) a termelési folyamat tökéletesíté­séhez. A ma harmincöt esztendős fia­talember munkahelyi feladatköre két évvel ezelőtt bővült: őt bízták meg ugyanis az üzemi szakszervezeti bi­zottság vezetésével. Amint vallja, egy kicsit tartott ettől a komoly tiszt­ségtől, de fokozatosan megbarátko­zott vele és már-már otthonosan érzi magát ebben a munkakörben is.- Igyekszem úgy irányítani a bi­zottságot, hogy minden tagjára lehe­tőleg egyforma mennyiségű munka jusson, vagyis, hogy mindenki rend­szeresen dolgozzon és felelősséget érezzen a közösségért. Nos, ezen a téren egyre gyümölcsözőbb az együttműködésünk. Gondjainkat, bajainkat és terveinket rendszere­sen megbeszéljük egymással, ugyanakkor az üzem gazdasági ve­zetésével és a pártszervezet képvi­selőivel is. A szakszervezeti bizottság a dol­gozók szociális helyzetével foglalko­zik a legtöbbet, mert maga az elnök is azt tartja, hogy csak az az üzem képes folyamatosan kiváló eredmé­nyek elérésére, amelyikben a dolgo­zók otthon érzik magukat, a terme­lés anyagi-műszaki feltételei meg­felelnek a kor követelményeinek, s ugyanakkor érzik, hogy törődnek velük. Ilyen szempontból a kassai húsüzemet nem érheti vád, dolgo­zóinak nincs okuk panaszra.- Üzemünk nem régi, ám mi taga­dás, ráférne egy alapos generáljavi- tás, felújítás. Most azon fáradozunk, hogy a közeljövőben sor kerüljön rá. Ami pedig a szociális ellátást illeti: szerintem nem állunk rosszul, s a távlatok is biztatóak. Rövidesen megkezdjük egy olyan létesítmény­nek az építését, amelyikben helyet kap majd az új konyha és étkezde, valamint a központi öltöző. Helyben rendel az üzemi orvosunk, s néhány éven belül szaunával ellátott rehabi­litációs központtal gyarapodunk... A szociális és kultúrális alapból ta­valy 135 ezer korona kölcsönt ad­tunk lakberendezések vásárlására és 120 ezer koronával segítettük az építkezőket. Az idén erre a célra még több pénzt tervezünk, hiszen a dolgozóink többsége fiatal és a családi fészek megteremtéséhez jól jön nekik az ilyen jellegű támoga­tás. Ugyanakkor évente általában három alkalmazottunknak adunk üzemi lakást. Rendszeres a szak- szervezeti tagok üdültetése is. Az elmúlt esztendőben például har- minchatan töltötték szabadságukat a hazai kirándulóhelyeken és har­mincnégyen voltak külföldön. A pio­nírtáborokban nyaranta negyvenöt gyermeknek biztosítunk helyet, ám mivel ez kevés, a jövőben szeret­nénk megduplázni. Üzemi bölcső­dénk és óvodánk nincs, de a nálunk dolgozó szülök gyermekeit segítünk elhelyezni a lakhelyük közelében le­vő gyermekintézményekben. Egye­bek között ügyelünk a munkahelyi rendre, az egészségügyi előírások megtartására és nem utolsósorban a közjavak igazságos elosztására. Az utóbbi időben sokat foglalkozunk a brigádrendszerű munkaszerve­zéssel és javadalmazással. Megval­lom, sok még körülötte a tisztázatlan kérdés, de remélem, fokozatosan kialakul. Mindenesetre a kezdet ígé­retes. Várfalvy Attila ügyes karbantartó s ugyanakkor a szakszervezeti moz­galomnak is egyre tapasztaltabb tisztségviselője. Jellemző rá az is, hogy rengeteg ötlet és tenniakarás hajtja őt a nemes célok felé. GAZDAG JÓZSEF Értékes felajánlásokat tettek a sninai Vihorlat vállalat michalovcei üzemének dolgozói a XI. szakszervezeti kongresszus tiszteletére. A kötelezettségvállalások elsősorban az üzemi költségek csökkentésére, a munkaigényesség növelésére, az anyagtakarékos- ságra és a termelés bővítésére irányulnak. Az elmúlt évben 5 830 000 korona haszonra tettek szert a válla­lások teljesítése révén. Tervüket 100,2 százalékra teljesítették, az árutermelés értéke meghaladta a 240 millió koronát. Túlteljesítették kiviteli tervüket is. Képünkön: Michal Cipik, a szocialista munkabrigád tagja látható munka közben. Ha az ember is úgy akarja... Aranka nem tartozik a bőbeszédű emberek közé, csak akkor beszél, ha szükséges és van mondanivaló­ja. Egyébként készséges beszélge­tőpartner, válaszait, véleményét tö­mören és érthetően fogalmazza. Be­szélgetésünk a minap - melyre an­nak ürügyén került sor, hogy Vaskó Tiborné a XI. szakszervezeti kong­resszuson a Kelet-Szlovákiát képvi­selő 72 küldött egyikeként vesz részt - egyre felszabadultabban folyt, s mindinkább barátságosabbá vált, amikďť a hőerőműre terelődött a szó. A villanymotorok, gépek üze­meltetésével, karbantartásával fog­lalkozó egyik szocialista munkabri­gád egyetlen női tagjaként dolgozik a hőerőműben. Ipari tanulóként került kapcsolat­ba a szakmával, a rozsnyói (Rožňa­va) szaktanintézetben. Hogyan is került oda?- Földműveléssel foglalkozó szü­leim máshová szántak, mégis az iparba kerültem, az akkortájt divatba jött kereskedelmi szakközépiskolá­ba javasolt az alapiskola, melyet kitüntetéssel végeztem el. Oda je­lentkezett az iskola padjain hosz- szú éveken át mellettem ülő barát­nőm, Vajó Valika is. Abban az évben százhúsz volt a jelentkezők száma harminckilencet vettek fel, mi nem voltunk közöttük. Valival rögtön el­döntöttük, hogy valamilyen szakmát tanulunk. Közben értesítést kaptam, hogy tévedés történt, engem felvet­tek a kassai (Košice) szakközépis­kolába.- És miért nem ott folytatta a ta- .nulást?- Valival megegyeztünk, hogy együtt megyünk Rozsnyóra - hang­rében hamar népszerű lett Már ré­gebben az üzemi szakszervezeti bi­zottság tagjává választották, több választási időszakban a Tőketere- beši (Trebišov) Járási Nemzeti Bi­zottság képviselője, s az idén har­madszor választották meg a Kerületi Szakszervezeti Tancs tagjává. Vaskó Tiborné küldöttként vesz részt a XI. szakszervezeti kongresz- szuson. Nem titkolta, mennyire örül ennek.- Nagy megtiszteltetés számom­ra, hogy részt vehetek a szakszer­vezeti küldöttek országos tanácsko­zásán hazánk fővárosában, ahon­nan újabb tapasztalatokkal, élmé­nyekkel gazdagodva térhetek majd haza. Igaz, ez legalább négynapi távollétet jelent a családtól. Az ott­honi tisztségeim és munkaköröm el­látásával kapcsolatban is elég sokat utazgatok. Szerencsémre a csalá­dom ezt megértéssel fogadja, s se­gítenek a házi munka elvégzésében, így jut bőven idő a közéleti feladatok becsületes végzésére is. Azt vallom: mindenre lehet időt szakítani, ha az ember is úgy akarja... Vaskó Tiborné tettekkel bizonyítja állítását. KULIK GELLÉRT Vaskó Tiborné két gyermek édes­anyja. A munkatársai csak egysze­rűen Arankának hívják. Vajányban (Vojany), abban a községben szüle­tett, melynek határában két hatal­mas kémény jelzi, hogy ott működik hazánk egyik legjelentősebb ener­giatermelő központja, a hőerőmű. Immár több mint tizenöt éve ott dolgozik Aranka és férje, Tibor. Mindkettőjük számára emlékezetes és kedves hely a hőerőmű, hiszen ott ismerték meg egymást. Az isme­retségből házasság lett és a közeli Deregnyöben (Drahiiov) raktak csa­ládi fészket. zott a határozott válasz. - Egyik legjobb barátnőmet nem hagyhat­tam cserben. Úgy gondolom, nincs szükség kü­lönösebb magyarázatra, miért lepett meg kellemesen Vaskó Tiborné őszinte barátságból fakadó jelleme, aki emberségből már diákkorában jelesre vizsgázott, és a későbbiek folyamán is ilyen jellemes ember maradt. Ezt mások is tisztelik benne. Nem véletlen tehát, hogy társai kö­/ Ha jók a körülmények, a munka is jobban megy

Next

/
Oldalképek
Tartalom