Új Szó, 1987. április (40. évfolyam, 76-100. szám)

1987-04-06 / 80. szám, hétfő

Közösen, közös célok felé Egy épületben a csehszlovák és szovjet biotechnológiai kutatás élcsapata „A közös csehszlovák-szovjet ál­lattenyésztési biotechnológiai labo­ratórium a két baráti ország tudomá­nyos intézeteinek alkotóerejét és anyagi-műszaki eszközeit egyesítve jött létre, a biotechnológiai módsze­reknek hatékony fejlesztésére és az állattenyésztésben való alkalmazá­sára“ - áll az intézet által kiadott információs anyagban. Munkája 1986. október 1-én kez­dődött meg, amikor az első öt szov­jet szakember megérkezett Nyitrára (Nitra) a dubrovnyici össz-szövet- ségi Állattenyésztési Kutatóintézet­ből és' a leningrádi Állattenyésztési és Genetikai Kutatóintézetből. Az azóta eltelt fél év után még mindig az újdonság erejével hat a tudomá­nyos együttmüködés ilyen formája, legalábbis a közvélemény számára. A laboratórium vezetőjével például ottjártam előtt pontosítottuk a láto­gatás időpontját, megbeszéltük a té­mákat, mégis órákig vártam rá. Más riporterek - bejelentés nélkül - előbb értek oda, és az intézet dolgozói, betartva az érkezés sor­rendjét, nekik is a rendelkezésükre álltak. Ezen kívül aznap még a film­híradó forgatócsoportjával is talál­koztam a helyszínen. A várakozási idő azonban nem telt haszontalanul. Végigkalauzoltak a laboratórium egyes részlegein, bekukkanthattam ÚJ szú 1987. IV. 6. Jozef Bulla mérnök, a laboratórium vezetője a kissé szokatlan nagyságú műtőbe a mikroszkópok lencséi mögé, vagy akár az intézet istállóiba is. Végül ott ültünk egymással szem­ben, Jozef Bullával, a nemzetközi laboratórium vezetőjével és Pavol Babušík mérnökkel, a mikromanipu- lációs részleg vezetőjével, akiket el­sősorban a munkahely küldetéséről faggattam. Elmondták, hogy a labor szerves része a Nyitrai Állattenyész­tési Kutatóintézetnek, de figyelmét elsősorban azokra a feladatokra irányija, amelyeket a KGST-orszá- gok 2000-ig szóló komplex tudomá­nyos-műszaki programja tartalmaz. Ide összpontosították a két ország szakembereit, és a kutatás eredmé­nyeit mindkét ország hasznosítja majd. Ami a befektetéseket illeti, fele-fele alapon történt a laboratóri­um létrehozása. S hogy ki mit tett hozzá a tudományos alaphoz, amelyről elindulhattak?- Vannak olyan dolgok, - magya­rázza a laboratórium vezetője amelyekben a Szovjetunió és van­nak olyan problémák, amelyek meg­oldásában a mi szakembereink ér­tek el eddig jobb eredményeket. Dr. Borisz Szviridonov például a méhen kívüli mesterséges megtermékenyí­tés kutatásának és alkalmazásának nemzetközileg is elismert szakem­bere. Ezzel a problémával az egész világon, így nálunk is foglalkoztak. Ő most megtanítja a mi szakem­bereinket arra is, amit már megtu­dott, tapasztalt és az egész közös kutatás egy magasabb szintről in­dulhat tovább. Hasonló a helyzet a mikromanipulációk - a sejtosztás - területén is, csak fordítva. Ebben fiatal kutatónk Pavol Babušík számít szaktekintélynek. Ő tanítja a szovjet szakembereket, akik ezen a részle­gen dolgoznak majd. így tehát nem kell külön-külön nagy erőfeszítések árán eljutni ugyanarra a szintre. Mi már onnan folytathatjuk a közös munkát, ahová a két ország legjobb szakemberei eljutottak. A kutatás természetesen nem ön­magáért folyik. Végül is mindkét fél számára a gyakorlatban alkalmaz­ható valamilyen eredményeket kell produkálnia úgy, hogy a kidolgozott biotechnológiai módszerek egysze­rűek, a termelés körülményei között is elvégezhetők legyenek. Ne kelljen hozzá más, mint például egy szak­szerűen felszerelt embriomobil, és a műveletet is el tudja végezni egy erre betanított szakember. Van-e egy közeli cél, amelynek elérésére irányítják elsősorban a laboratórium tevékenységét?-» 1990-ig kell az első eredményt az asztalra tenni, illetve a mi ese­tünkben az istállóba elhelyezni- folytatja a laboratórium vezetője- mégpedig a transzplantáció és más biotechnológiai módszerek se­gítségével egy 150 és egy 300 dara­bos tehénállományt kell létrehoz­nunk, amely egyedenként 7 ezer literes évi fejési átlagot képes elérni. Ezek azután egy génbankot jelente­nek majd, az országok szarvasmar- ha-állományának feljavításához. Ebbe a feladatba minden belefér, amivel a laboratórium foglalkozik. Teljesítéséhez alkalmaznunk kell a mesterséges megtermékenyítést, az embrióátültetést, a sejtosztást, a sejtfagyasztás és felolvasztás módszereit, a nemek korai megha­tározását. Ez a feladat, amint az a beszélge­tés folyamán a továbbiakban kide­rült, nem egysze­rű és már most nyilvánvalóvá kezd válni, hogy a két ország szel­lemi és anyagi összefogása sem garantálja teljes mértékben a si­kert. A biotechno­lógia eredményei­re viszont más or­szágok mezőgaz­dasága is szíve­sen támaszkod­na. Nem csoda tehát, ha a labora­tórium működése iránt a munkájába való bekapcsoló­dás lehetőségei­ről a magyar, bol­gár és lengyel szakemberek is ér­deklődnek. Ök is szívesen dolgoz­nának Dr. Szviridov, Dr. Bucharov, Dr. Ovcsinyikov vagy Babušik, illet­ve Bulla mérnökök csoportjaiban, elsajátítva a biotechnológiai kutatás általuk elért eredményeit és elhozva Nyitrára saját tudásukat. Annál is inkább, mert a távlati célok, ame­lyeknek elérését a mezőgazdaság részben szintén a nemzetközi labo­ratóriumtól várja, nem egyszerű problémák megoldását igénylik.- Olyan, izgalmas és a kutatáson kívül ma még talán csak a tudomá­nyos fantasztikus irodalomban em­legetett, témák foglalkoztatnak ben­nünket, - veszi át a szót Pavol Babušik - mint a születendő állatok nemének megállapítása az embrio­nális kor kezdeti szakaszában, öt- -tíz sejtnyi nagyságnál, vagy a soha nem élt állatok, a kimérák létrehozá­sa. Az utóbbiak - a fajok közötti vagy fajon belüli mesterségesen kia­lakított kettős természetű lények- létrehozása olyan eredményeket hozhat, amelyeket elképzelni nem nehéz, például egy tehenet, amelyet birkagyapjú borít, csak a megvalósí­tás ma még nagyon távoli. Létezik ugyan, már kecske és juh mestersé­ges keresztezéséből létrejött állat, de ez a kivételes eredmény sem ígér még közeli gazdasági hasznosítást. Mi a mikromanipulációk segítségé­vel szeretnénk ilyen fajon belüli és fajok közötti állatokat létrehozni, amelyeknek azután a szovjet szak­emberek vizsgálnák életképességét, immunológiai tulajdonságait, mivel ebben nekik van nagy gyakorlatuk.- A fajon belüli kimérák létreho­zása azért is hasznos lenne, mivel, a nemesítési folyamatot megkerül­ve, egyenesen juthatnánk például a holsteini és a szlovák-tarka fajták jó tulajdonságait hordozó egyedek- hez - teszi hozzá Jozef Bulla. Eddig a távolabbi jövőről, de most térjünk vissza a jelenhez. Hogyan tudnak ma segíteni a mezőgazdasá­gi üzemeknek az állattenyész­tésben?- Létezik kísérleti tartás, amely­nek szabályaiban megállapodunk az Arkagyij Burkov és Alena Nadóvá a biokémiai laboratóriumban. (Lőrincz János felvételei) egyes üzemekkel. - folytatja a labo­ratórium vezetője -, de előrebocsá­tom, hogy nagyon szigorúak va­gyunk a szerződés betartásánál, mi­vel itt tulajdonképpen kísérleti mun­káról van szó. A másik forma az, amikor eljönnek hozzánk és közö­sen dolgozzuk ki gazdaságok állat- tenyésztési terveit. Végül a harma­dik forma, amikor egyes problémá­kat oldunk meg, például javítjuk a reprodukciós rendszert. Sajnos, a szovjet kolhozok és szovhozok ebbe nem nagyon kapcsolódhatnak be, mivel egyelőre leküzdhetetlen- nek tűnik a köztünk lévő fizikai távol­ság. Ide majd a komplex kidolgozott rendszerek jutnak el, vagy az olyan eredmények, mint pédául 1990-ben a 300 darabos kísérleti tehénállo­mány. Ezen kívül tanfolyamokat is rendezünk, amelyeket a szakem­berek nagy létszámban látogatnak. Az utolsó kérdésemről, amelyet a laboratórium képviselőinek feltet­tem, nem sejthettem előre, hogy bumeránggá válik. Arról érdeklőd­tem, mire volna szükségük még a si­keres munkához.- Szeretnénk már kikerülni egy kis időre az érdeklődés középpont­jából - mondták szinte egyszerre beszélgető partnereim, - hogy nyu­godt, csendes körülmények alakul­janak ki nálunk, amelyben csak a munkára kell összpontosítanunk. Megértettem, hogy ez utóbbi kí­vánság teljesítéséhez én is hozzájá­rulhatok és noha még szívesen vé­gigjártam volna a laboratóriumokat figyelve az ott folyó, laikusok számá­ra is érdekfeszítő munkát, gyorsan elköszöntem vendéglátóimtól. Én is tudom, hogy a jó munkához nyuga­lomra van szükség. Szénási György Szovjetunió - Egyesült Államok Meddő doktrínák Négy év telt el azóta, hogy nyilvá­nosságra került Reagan elnök titkos, 75. számú irányelve. A dokumentum jellemzője, hogy az Egyesült Álla­moknak a Szovjetunióval szembeni politikája alapjaként a lázas fegyver­kezésre és ezáltal a szovjet népgaz­daság lehetőségei kimerítésére való törekvést jelölte meg. Vagyis - a je­lenlegi amerikai kormány szóhasz­nálatával - a törekvést a ,,rossz birodalmának eltemetésére“. Ez az álláspont semmi alapvető­en újat vagy váratlant sem tartal­maz. Nem első ízben történnek pró­bálkozások a szocializmus megdön­tésére a gazdasági nyomás mód­szereivel, de eddig ezek minden esetben csődöt mondtak. A terv a 75. számú irányelv létrehozóinak sem sikerült. Emlékeztetőül néhány adat: a szocialista országok nemzeti jövedelme 1971 és 1985 között évente átlagosan 5,2 százalékkal nőtt, míg a kapitalista országokban ez a növekedés csupán a 2,9 száza­lékot érte el. A Szovjetunió tudomá­nyos bázisa 60 év alatt - kivéve a forradalom és a háború időszakát - kétszer, sőt háromszor gyorsabb ütemben fejlődött, mint az Egyesült Államokban. A szovjet gazdaság múlt évi fejlődése még meggyőzőbb. Gyakorlatilag minden alapvető mu­tató - a nemzeti jövedelem az ipari termelés, a munka hatékonyságá­nak növekedése - meghaladta a ter­vezettet. Talán mondani sem kell, hogy ezek a tervmutatók még maga­sabbak lehetnének, ha a rendelke­zésre álló eszközök egy részét nem kellene a védelemre fordítani. A leg­fontosabb, hogy a washingtoni politi­kusoknak nem sikerül megállítani a Szovjetunióban egyre erősödő gyorsítási folyamatot. Ez a jövőben sem sikerülhet, mi­vel a Szovjetunió - amellett, hogy minden szükségeset megtesz saját és szövetségesei biztonságának szavatolására - egyetlen olyan lé­pést sem tesz, amely meghaladná ésszerű védelmének szükségleteit és követelményeit. Nem ismételgeti értelmetlenül és automatikusan azt, amit a lázas fegyverkezési hajszá­ban a fent említett ,,doktrína" szülő- atyjai szeretnének ráerőszakolni. Ennek a doktrínának a szocialista országokkal szemben nincs jövője, ám nagyon érzékenyen érinti az amerikai gazdaságot. Ezt bizonyítja a csillagászati 2,1 billió dolláros álla­mi adósság, a rekordnagyságú költ­ségvetési hiány, amely a jelenlegi kormány működése idején csaknem négyszeresére növekedett, továbbá az alapvető nemzetgazdasági ága­zatok pangása és az amerikai áruk konkurencia-képességének roha­mos csökkenése a külföldi piacokon. A Wall Street Journal szerint az amerikai gazdaság jelenlegi helyze­te rosszabb, mint a hatvanas, sőt, a hetvenes években. A Fortune fo­lyóirat pedig figyelmeztet: a jövőben az amerikaiak kénytelenek lesznek még jobban összehúzni a nadrág­szíjat. A gazdasági élet humánus, erköl­csi voltáról három kérdés dönt: mit nyújt a gazdaság a népnek, mennyi­ben felel meg számára és hogyan vesz részt a nép a gazdasági élet­ben. Ez nem egy marxista műből való idézet, hanem az amerikai püs­pökök pásztorleveléből, melyet az az Egyesült Államokban a múlt év­ben hoztak nyilvánosságra. A kérdé­sekre adott feleletekben a katolikus püspökök sürgetően figyelmeztet­nek, hogy az Egyesült Államokban megdöbbentő nyomor létezik: 33 millió azoknak az amerikaiaknak a száma, akik a hivatalos nyomor­szint alatt tengetik életüket, további húsz-harminc milliónak pedig nem megfelelőek az életkörülményei. A munkanélküliség aránya, melyet napjainkban elfogadhatónak minősí­tenek az Egyesült Államokban, 12 évvel korábban megengedhetetlen lett volna - hangsúlyozzák a püs­pökök. A katolikus papok az amerikai hadügyminisztérium 300 milliárd dolláros költségvetésében látják en­nek az okait. Az emberi képességek és a pénz az életkörülmények javítá­sa helyett pusztító programok meg­valósítását szolgálják. Hasonló ál­lásponton vannak a józanul gondol­kodó szakemberek is. Ralph Thompson, az Amerikai Elektronikai Társulás első alelnöke azt állítja, hogy a katonai kiadások a nem ha­tékony termelés vírusával fertőzik meg a gazdasági életet, ami viszont a nemzetgazdaság összeomlásá­hoz vezethet. Köztudott, hogy Rea­gan elnök nem azonosítja magát a papok és a közgazdászok nyugta­lanító véleményével. Érdemes idézni a mostani elnök egyik elődjét, Richard Nixont, aki lázálomnak minősítette a próbálko­zásokat, hogy a Szovjetuniót kime­rítsék a fegyverkezési versenyben. Csak sajnálni lehet, hogy a jelenlegi kormány nem okul a múlt tanulsá­gaiból. BORISZ SABAJEV, a TASZSZ szemleírója A moszkvai Pravda interjút közölt Alekszandr Voiogyinnal, a filozófia doktorával, a szovjet értelmiség hagyományairól, valamint az átalakí­tásban betöltött szerepéről és feladatairól. Az értelmiség szerepe a szovjet társadalomban A BOLSEVIZMUS LENINI ETIKÁJÁHOZ IGAZODVA ni az erkölcsi kapcsolatokat és telje­sen felszámolni azt, amit az SZKP KB januári ülésének dokumentumai lélektelenségnek minősítettek, fi­gyelmeztet Alekszandr Vologyin. Az SZKP megköveteli a káderek­től, hogy következetesen a bolseviz- mus lenini etikájához igazodjanak. Ebben nagy szerepet játszik az er­kölcsi példamutatás. Legyen a tár­sadalmi kapcsolatok rendszere bár­milyen bonyolult, bizonyos mértékig mindig mindannyiunktól, saját tisz­tességünktől és saját személyes er­kölcseinktől függ. A „kedvezőtlen feltételekre“ való hivatkozás gyak­ran csak közönséges gyávaságot leplez, véli Vologyin doktor. Az értelmiség szerepe a mai át­alakításban igen fontos. Az SZKP nagy gondolatok és célok köré egyesíti az embereket. A társadalom megújítása, az átalakítást akadályo­zó minden régitől való megtisztoga- tás során az értelmiség szerepe tör­vényszerűen növekszik. A szocialista értelmiségnek ma­gából a lényegéből fakad bíráló szelleme, alkotó lelkesedése, az építésre való képessége, sőt a tár­sadalom fejlesztésének meggyorsí­tása is. Ez is meghatározza ma az értelmiség helyét a társadalomban - hangsúlyozza Alekszandr Volo­gyin. Történelmi szempontból nem he­lyes az értelmiség soraiba csupán a társadalmi újítókat és a forradalmi hősöket besorolni. Kívülük létezik konzervatív értelmiség is, amely igyekszik a történelem kerekét visz- szaforgatni vagy meg is állítani. Ez mindig így volt és sajnos, ma is így van. Vannak nálunk olyanok, akik szeretnék lefékezni ,,az átalakítás kerekét“, állapítja meg Alekszandr Vologyin. Tegyük fel őszintén a kérdést: vajon ma a szovjet értelmiség vala­mennyi tagját hősiesség, lelkesedés és állampolgári becsületesség jel­lemzi? Semmi esetre sem merem ezt állítani, írja a tudós. A szovjet értelmiség kialakulására sok ténye­ző gyakorolt hatást. Itt voltak a sze­mélyi kultusz következményei, ame­lyet az SZKP elítélt, továbbá a kö­zelmúlt „deformációs“ elemeinek gyakran demoralizáló hatása, ami­kor bürokratikus, lényegében nem szocialista jellegű akciók arra vezet­tek, hogy az értelmiség egyes cso­portjai elhajlottak a társadalmi-politi­kai életben való aktív részvételtől. A valódi értelmiségnek mindig sa­játja volt az állampolgári felelősség- tudat. Ez abban nyilvánul meg, hogy az ember milyen becsületesen és felkészülten lát hozzá munkájához. A fennkölt gondolatok felcserélése a földhöz ragadtakkal, a tettek üres szavakkal való helyettesítése, a kö­zömbösség a társadalom gondjai iránt, a „pozíció kultusza“ és a kon­formista alkalmazkodás - a kispol­gárság ismérvei; összeegyeztethe­tetlenek az értelmiség tagjairól alko­tott elképzeléssel - hangsúlyozta Vologyin doktor. A nagy dolgok megvalósítása so­rán mindig előfordultak szószátyá­rok, és alkalmazkodók is. Az átalakí­tás tényleges harcosain kívül feltűn­tek az olyan hangoskodók, akik ugyan szorgalmazzák az átalakítást, de maguk semmit sem tesznek. Vannak olyanok is, akik hosszú éve­ken át profanizálták a társadalomtu­dományt, e területen majdcsaknem monopóliumuk volt az igazságra, ma pedig ők akarnak tanítani a tudo­mány átalakításáért vívott harcra. Ha ebben az esetben „harcról“ van szó, akkor az csupán harc saját pozíciójuk megőrzéséért. A gazdasági és szociális struktú­rák minőségi átalakítása, egész éle­tünk reális demokratizálása nélkül nem lehet lényegesen megváltoztat-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom