Új Szó, 1987. április (40. évfolyam, 76-100. szám)

1987-04-27 / 97. szám, hétfő

EGY LEVÉL NYOMÁBAN r ÚJ SZÚ 3 1987. IV. 27. % Rossz ómen, ha tiltakozik, akit dicsérnek „A tavaszi munkák megkezdé­se előtt a Lévai (Levice) Járási Mezőgazdasági Igazgatóság szakemberei a szövetkezetek­ben és állami gazdaságokban ellenőrzik a mezőgazdasági gépek műszaki állapotát. A ve- tögépeket elsőként a csejköi (Čajkov) és az ipolyszakállasi (Ipeľský Sokolec), a traktoro­kat pedig a palásti (Plášťov- ce), nagysaUói (Tekovské Lu­žany) és garamkálnai (Kál- na nad Hronom) szövetkezet­ben tették teljesen üzemké­pessé (Ábel Gábor; Ui Szó. 1986. március 6.) Néhány nappal a fenti hír megje­lenése után hat traktoros - név sze­rint Pásztor Gábor. Antal István, Oroszlán János, Kázmér József, Celina István és Fricz János - alá­írásával levelet kapott szerkesztősé­günk a palásti Béke Egységes Föld­műves-szövetkezetből. A hír meg­alapozottságát cáfoló levélben a többi között ez állt: ,,A palásti szövetkezet fiatal trak­torosai vagyunk. Az késztet levél­írásra bennünket, hogy a lapban minap megjelent hír a valósággal ellentétes állításokat közöl. Mi sze­retnénk a legjobban, hogy traktora­ink valóban üzemképesek legyenek, de ez sajnos, nem így van. A szövet­kezet nagytúri (Veiké Túrovce) gép­központjában, ahol dolgozunk, összesen 25 traktor van, de ezek közül eddig csak kettőt sikerült töké­letesen előkészíteni a tavaszi mun­kákra. A javítási munkák elhanyago­lásának főleg szubjektív okai van­nak, melyekre néhány égető problé­mával együtt levélben hívtuk fel a pártvezetóség figyelmét. Konkrét javaslatokat tettünk és mielőbbi in­tézkedéseket kértünk, de úgy tűnik, kezdeményezésünk nem talált meg­értésre. Tisztázni szeretnénk, hogy a hír szerzője honnan és kitől sze­rezte a közvéleményt is megtévesz­tő információt, azonkívül egyéb gondjainkat is szeretnénk megbe­szélni valakivel, ezért örömmel fo­gadnánk, ha a lap egyik szerkesztő­je ellátogatna hozzánk". Pofon a kezdeményezőknek A nagytúri részleg meglehetősen rendezetlen gépközpontjában Csó­rni Zoltán, a legidősebb traktoros mélyet sóhajtva fogadott. - Őszintén szólva nem nagyon bíztunk benne, hogy valóban alkalmunk nyílik elbe­szélgetni gondjainkról egy újságíró­val. Az a néhány soros hír szinte pofon gyanánt csattant. Nemcsak a faluban, de az egész szövetkezet­ben mosolyogtak rajtunk, és bizony közülünk is többen úgy érezték, hogy alighanem kár volt hangosan is kimondani, sőt papírra vetni a gon­dolatainkat.‘Ugyanis sem az üzemi pártbizottság, sem a gazdasági ve­zetés részéről nem tapasztaltunk hajlandóságot a problémák megol­dására, holott a pártszervezet évzá­ró taggyűlésén ígéretet kaptunk ész­revételeink haladéktalan kivizsgálá­sára. Pavel Jarošik, az üzemi pártbi­zottság elnöke elmondta, hogy a nagytúri részleg gépközpontjának 22 dolgozója által aláirt panaszlevél tartalmát az üzemi pártbizottság részletesen megtárgyalta, majd öt­tagú bizottságot létesített a felsorolt tények helytállóságának kivizsgálá­sára. A döntésről a február 20-án megtartott évzáró taggyűlésen tájé­koztatták a kommunistákat. Ez így igaz, csakhogy a kineve­zett bizottság egyik napról a másikra halogatta a kivizsgálást, és végül csak három hét múlva, pontosan március 11-én (három nappal az újabb, immár a szerkesztőségünk­höz küldött panaszlevél keltezését követően) látott munkához. Ez a hozzáállás valóban azt a látszatot kelthette, hogy az üzemi pártbizott­ság az egyéb kellemetlenségek miatt pellengérre állított gazdasági vezetéssel egyetértésben, megkí­sérli valamiképpen „elaltatni" az újabb kényelmetlenségeket ígérő ügyet. Mit mutatott a vizsgálat? Az öttagú bizottság három napot áldozott arra, hogy a nagytúri rész­leg huszonkét dolgozójának levele alapján feltárja a részleg vezető dol­gozóinak munkájában tapasztalható fogyatékosságokat és kivizsgálja a részleg gépközpontjában uralko­dó, áldatlannak mondott helyzetet. A gépparkban, a műhelyekben, a garázsokban, a mosórámpánál és a hajtóanyag-tároló központban tar­tott szemle szomorú tapasztalatok­kal járt. Megállapítást nyert, hogy a gépi berendezések és a szerszá­mok rendszeres felújításának és pótlásának elhanyagolása követ­keztében a műhelyek műszaki ellá­tottsága gyatra, a berendezések zö­me elavult, és főleg a köszörűk és a hegesztókészülék a munkabizton­sági előírásoknak sem felel meg. Az erőgépek, főleg a kisebb teljesítmé­nyű traktorok többségének műszaki állapota rossz, az utánfutók állaga kritikán aluli. Két kerekes és egy lánctalpas traktorról már annyi alkat­részt leszereltek, hogy szinte roncs­nak tekinthetők. A hajtó- és kenő­anyagokkal való gazdálkodás nincs összhangban a társadalmi elvárá­sokkal, a mosórámpa környéke gon­dozatlan, mindent vastag sárréteg borit, és a szanaszét dobált törött­szakadt alkatrészek látványa sem éppen festői. Javítani kellene az épületekről való gondoskodást, vég­re üzembe kéne helyezni a központi fűtést, és nem utolsósorban hala­déktalanul növelni kell a részlegen dolgozó szakképzett gépjavítók számát. A gépesítési részleg 26 dolgozó­jával folytatott beszélgetés során a bizottság tagjai újfent meggyőződ­hettek arról, hogy az üzemi pártbi­zottságnak címzett levél nem a helyi vezetők ellen irányuló, valamiféle vádaskodás, hanem konkrét tények­re alapozott, jobbító szándékú bírá­lat. A dolgozók egyebek között meg­ismételték, hogy elégedetlenek a szakmai irányítás színvonalával, kifogásolják az emberi bánásmódot és a fennálló élet- és munkafeltéte­leket. Szóba került, hogy a részle­gen általában találomszerűen végzik a karbantartást, mert az erőgépek teljesítményét és üzemanyag-fo- gyasztását senki nem kíséri figye­lemmel Baka Lajos gépesítő állító­lag hallani sem akar a kisebb hibák­ról. A kopogó vagy olajat szóró trak­tort akkor is munkába kényszeríti, ha történetesen napi húsz liter olajat .fogyaszt", és a kis hibából közben drága javítást igénylő baj származik. Persze olajra vagy üzemanyagra néha órákig kell várni, mert a készlet rendszeres feltöltésére senkinek nincsen gondja. Alkatrészekért a traktorosok többnyire maguk jár­nak el a szomszéd faluban lévő, központi raktárba, mert a gépesítő gyorsan odaveti foghegyről, hogy nincs. Hogyan is remélhetnénk tőle más magatartást, amikor a hosszas hadakozással kiharcolt eszterga ha­zaszállítására kerek két hónapig nem talált lehetőséget. Arról már nem is beszélve, hogy az asztalosok rendre otthonról visznek maguknak szerszámot a munkába, hogy dolgoz­hassanak. Viszont idegen személy- gépkocsik „bütykölésére" még leg­főbb dologidőben is kénytelenek vol­tak módot találni a műhelyben dolgo­zók, mert különben valószínűleg kö­vethették volna a más munkasza­kaszra vagy részlegre „elpártolt" munkatársaikat. Játék - labda helyett a felelősséggel A bizottság természetesen a részleg vezetó dolgozóit is meg­kérdezte, miként vélekednek a levél­ben bűnükül felrótt és a vizsgálat során igaznak bizonyult tényekről. Baka Lajos gépesítő kijelentette, hogy a levél tartalma őt nem érinti, hiszen tudomása szerint semmi kö­ze a gépek műszaki állapotához, a műhelyek műszaki ellátottságá­hoz, az épületek és a mosórámpa környékének rendezettségéhez. Az­zal érvelt, hogy a mezei munkák időbeni elvégzésének biztosítása a feladat, és az említett egyéb prob­lémáknak csak azért szentelt figyel­met, mert a felettesei részéről mu­lasztást tapasztalt. Elismerte, hogy esetenként valóban nem a legalkal­masabb gépeket osztotta be a soron lévő munkákra, de kénytelen volt rá, mert más gép nem állt rendelkezé­sére. Tagadta, hogy a napi karban­tartás megkövetelése az ö hatáskö­rébe tartozna, ám ugyanakkor elis­merte, hogy a munkalapokon ennek elvégzését aláírásával rendszere­sen igazolta. A gépesítő által egyszerűen fi­gyelmen kívül hagyott kérdésre, hogy tudniillik miért távozott a rész­legről vagy fél tucat szakképzett dol­gozó, Varga Mihály vállvonogatva azt felelte, hogy a témában nem érdekelt, mert akkor még nem ő ve­zette a műhelyt. Állítólag a műszaki ellátottság alacsony színvonaláért sem ö a felelős, hiszen az idei évre szóló igénylést átadta az anyagi­műszaki ellátásért felelős dolgozó­nak. Tagadta, hogy hozzájárult a fél­reállított gépek alkatrész-forráskénti hasznosításához, majd a gépesítő szavait cáfolva elmondta, hogy társa a választási lehetőség ellenére gyakran ésszerűtlenül osztotta be munkára a traktorokat. Matyó József agronómus sajátos módon reagált a bírálatra. Kijelentet­te: nem mond semmit és nem törő­dik semmivel, hiszen neki már csak néhány hónapja van hátra a nyugdí­jig, a problémákat pedig oldja meg az utódja. Fricz István csoportvezető sem volt közlékenyebb. Mindössze annyit mondott - a gépközpont kol­lektívájának megbízását teljesítve bejelenti, hogy az emberek nem haj­landók tovább együtt dolgozni a részleg bizonyításra képtelen szakvezetésével. A pártbizottság kádercserét javasolt A háromnapos vizsgálódás ta­pasztalatait összegező jelentést a bizottság március 24-én terjesztet­te elő, megállapítva, hogy a nagytúri részleg vezető dolgozóinak munká­jában valóban komoly mulasztások tapasztalhatók, és a részleg dolgo­zói joggal kérték gondjaik megoldá­sához a pártbizottság segítségét. A pártbizottság még aznap összeült Óvodánk Bratislava külső lakóne­gyedében Püspökin (Pod. Biskupi­ce) működik. Ez a városnegyed ti­zenöt évvel ezelőtt még önálló falu volt. Az öreg malommal szemben egy nagy, addig parlagon heverő területen a Z akcióban és a szülők segítségével hatvan gyermek részé­re építettek egy kétosztályos óvodát saját konyhával. Az épület körül a parkosítás is a szülők segítségével történt: füvesítettek, rózsabokrokat, örökzöld és lombos fákat, díszcser­jéket ültettek. Ez a szép környezet jó levegőt, nyáron árnyékot ad a gyer­mekek részére. A friss oxigéndús levegőre nagyon nagy szükség van, hiszen alig néhány kilométerre tő­lünk üzemel a Slovnaft nemzeti vál­lalat, amely nagymértékben szeny- nyezi a környék levegőjét. Ez külö­nösképpen ösztönöz bennünket pe­dagógusokat, hogy többet tegyünk óvodásaink egészségéért. A Dél-csehországi Tejfeldolgozó Vállalat Týn nad Vltavou-i üzeme a Dél-, a Közép és az Észak­csehországi kerület élelmiszerüz­leteit látja el szeletelt sajttal. Évente mintegy 1700 tonnát dol­goznak fel, és több mint 12 millió csomaggal indítanak útnak az üz­letekbe. A képen: Marie Horáčko- vá szeletelőgépet kezel. (Jaroslav Sýbek felvétele - ČTK) és megtárgyalta a jelentést. A hely­zet komolyságára való tekintettel fel­adatul adta a szövetkezet vezetősé­gének, hogy részleggyülés kereté­ben mielőbb ismertesse a tagsággal a vizsgálat eredményeit, tolmácsolja a pártbizottság állásfoglalását és sa­ját hatáskörében rugalmasan foga­natosítson határozott intézkedése­ket az áldatlan helyzet megoldására. Okulni kell a hibákból Megpróbáltam kideríteni, hogy a szövetkezet vezetősége miként reagált a pártbizottság állásfoglalá­sára, de nem sikerült, mert az elnök szabadságon, az alelnök - aki egy­ben a növénytermesztési ágazat ve­zetője is - szolgálati úton, a főgépe­sítő valahol a határban, az üzem­gazdász pedig már nem is tudom hol volt. így aztán nemcsak én, de a hir­telenjében meghirdetett március 26-i kerekasztal-beszélgetésen résztvevő Csémi Zoltán, Oroszlán Lajos, Pásztor Gábor, Celina István és Cseri Tibor traktorosok, valamint Antal István kovács és Jozef Klo­bučník gépkocsivezető is örömmel és leplezetlen érdeklődéssel fogadta a főgépesítő kíséretében váratlanul betoppanó alelnököt.- A szövetkezet vezetőségében megtárgyaltuk a nagytúri részlegen folytatott vizsgálat eredményeit és teljes egészében egyetértünk a párt- bizottság álláspontjával - mondta egyebek között Biric György mér­nök, az egyesült szövetkezet alelnö­ke. - Azért vagyunk itt, hogy tolmá­csoljuk: a vezetőség elfogadta Baka Lajos felmentési kérelmét és helyet­te a nagytúri részleg növényter­mesztési gépesítőjévé Celina Ist­vánt nevezte ki. Tekintettel arra, 1974-től majdnem minden évben sikerül megszerveznünk az erdei óvodát. Első alkalommal Bezovecen töltöttünk három hetet, majd az azt követő években a Brezová nad Bradlom-i, a Kiskárpátok egyik szép, erdős részén lévő üdülő adott ott­hont gyermekeinknek. A gyermekek ilyen üdültetése nem volt könnyű dolog. Második éve már Harmónia várja gyermekcsoportunkat. Oda nagyon szívesen járunk, hiszen biz­tonságosan sétálhatunk és játszha­tunk. Szinte reggeltől estig a szabad levegőn tartózkodunk. A gyermekek nagy örömmel készülődnek, a szü­lők többsége nagyon szívesen en­gedi el gyermekét. Van olyan anyu­ka is, aki félti, mert még kicsinek tartja a hosszú „kirándulásra". Pe­dig nincs okuk rá, hiszen mi pedagó­gusok úgy élünk ott, mint sokgyer­mekes anyukák. Nem pihenés ez számunkra, éjjel-nappal minden gond a miénk. Mindezek ellenére nagyon szeretem ezt, a gyerekek­hez sokkal közelebb kerülök, köz­vetlenebbek velem szemben, na­gyon sok olyan ismeretre tesznek szert, amivel otthon nem találkoz­A csehszlovák kivitel mintegy egytizede irányul a fejlődő orszá­gokba, onnan pedig behozatalunk hat százaléka származik. Ily módon tehát ezek az államok nem tartoznak legnagyobb kereskedelmi partnere­ink közé, gazdaságunk számára azonban szükséges a velük való együttműködés. Nehezíti a kölcsönös árucserét a fejlődő országok magas fokú el­adósodottsága. Adósságuk nagy­ságrendje már túllépi az egy billió dollárt, ami termelési értékük 30 százalékával egyenlő, s 50 száza­lékkal túllépi kiviteli lehetőségeiket. Több állam fizetőképességét rontot­ta a kőolaj árának zuhanása. Mindez nehezíti a csehszlovák külkereske­delem érvényesülését a fejlődő or­szágok piacán. Mégis az utóbbi öt évben kivitelünk több mint az egyne­gyedével bővült. Tapasztalataink szerint lehet ex­portálni ezekbe az országokba, mégpedig kedvező hitelfeltételek közepette. Elsősorban kulcsrakész megrendelésekkel és a hozzájuk kapcsolódó műszaki segítségnyúj­tással lehet érvényesülni. Ugyan­hogy a tavaszi tennivalók dandárja sürgeti a probléma megoldását, a beiktatásra már a holnap reggelre egybehívott részleggyülésen sor ke­rül. A kádercserével azonban ko­rántsem tekinthetjük megoldottnak a problémát, ugyanis ez az eset a szövetkezet vezetőségének és ellenőrző bizottságának munkájá­ban tapasztalható fogyatékosságok­ra is felhívta a figyelmet. Taps és éljenzés helyett a sze­mek izzása és a felszakadó sóhajok árulkodtak arról, mit éreznek a so­kak által szélmalomharcnak mondott csata tegnap még megmosolygott kezdeményezői, akiknek a hetekig tartó bizonytalanság miatt már-már megingott a helyi politikai és gazda­sági vezetésbe vetett hite. Győztek, de ez egyúttal komoly kötelezettsé­get is jelent. A fogyatékosságok el­len bátran síkraszállóknak most be kell bizonyítaniuk, hogy hozzáértő szakvezetéssel - és a szövetkezet vezetőségének eddig gyakran hiá­nyolt segítségével - az eddiginél jobb munkára, komolyabb eredmé­nyek elérésére képesek. xxx Azzal kezdtük, hogy volt egy hír, amely tiltakozásra késztetett néhány öntudatos traktorost. Ábel Gábor le­velezőnk többszöri felszólításra sem volt hajlandó nyilatkozni, így sajnos nem sikerült kiderítenünk, hogy hon­nan és kitől szerezte az információit. Viszont tény, hogy a hír tényleg valótlan állításokat tartalmazott. Le­galábbis a Palásti Efsz vonatkozá­sában. Ugyanis Magyar Magda, a Lévai (Levice) Járási Mezőgazda- sági Igazgatóság diszpécsere kimu­tatásokkal igazolta, és maguka szö­vetkezet vezetői is elismerték, hogy nem a kitűzött határidőre, de még a két héttel később megtartott ellen­őrzések idejére sem tudták vala­mennyi traktorukat felkészíteni a ta­vaszi munkákra. KÁDEK GÁBOR nak. A szülők szerint a gyermekeik önállóbbak lesznek, sok szép él­ményről beszélnek nekik. Gyermekeink mozgásigényének kielégítésére alkalmas az óvoda zárt, tágas, parkosított udvara is. A szabadban tervezett foglalkozáso­kon kívül tornáznak, hintáznak; játszva sajátítják el a közlekedés alapszabályait. Nyáron a szabadtéri medencében nemcsak pancsolnak, de ismétlik az úszáselókészító gya­korlatokat is, melyeket ősszel tanul­tak a városi fedett uszodában. Ná­lunk ugyanis évente tartunk úszás- oktatást. Hetente kétszer egy-egy óráig gyakorolják a gyermekek az úszás alapjait, összesen tíz alka­lommal 4-től 6 éves korig 25 gyer­mek vesz részt ezen a tanfolyamon. A nehéz „munka" után mindig jól­esik a pihenés a forró szaunában. Az úszómesternó elégedett gyerme­keinkkel, mert fegyelmezettek, fel­készültek. A gyermekek elszállítása az uszodába nagy gond volt szá­munkra, de a mindig segítőkész szülőkkel ezt is megoldottuk. KUBICSKÔ ELEKNÉ óvónő csak feltétel, hogy mindezért termé­keket kell átvennünk. A feldolgozó- ipari termékek (textil, lábbeli és ru­hanemű) behozatala nemcsak a csehszlovák kivitel ellensúlyozását szolgálhatja, hanem hozzájárulhat gazdaságunk szerkezeti változásai­nak megvalósításához is. Bizonyos lehetőség rejlik ebben gépipari ex­portunk bővítése és a hazai ipar, valamint a belpiac mezőgazdasági nyersanyagokkal való ellátása szempontjából is, ugyanis néhány eladósodott gazdaságban a mező- gazdasági termelés fejlesztését ré­szesítik előnyben. A nem szocialista országokba irá­nyuló kivitelünk kétharmada a fejlő­dő államokba kerül. Ám ennek terü­leti eloszlása nem éppen kedvező, mert mennyiségének több mint a fele mindössze néhány országba, elsősorban Szíriába, Líbiába, Irakba és Iránba jut el. Időszerű feladat ezek számának bővítése. Terméke­ink értékesítése a jövőben még in­kább kiterjedhet Indiára, Egyiptom­ra, Törökországra és a latin-ameri­kai államokra. (č-f) ÓVODÁSAINK EGÉSZSÉGÉÉRT TESSZÜK Külkereskedelmünk a fejlődő országokkal Egytized és hat százalék

Next

/
Oldalképek
Tartalom