Új Szó, 1987. április (40. évfolyam, 76-100. szám)

1987-04-27 / 97. szám, hétfő

H atvan évvel ezelőtt egy meg­szállott kutató, Adolphus Pe­ter Elkin professzor elhatározta, hogy néprajzi és antropológiai kuta­tásokat kezd Asztrália sivatagos te­rületein, szubtrópikus tájain. Erről szerzett átfogó tapasztalatait tíz év­vel később, 1938-ban tette közé, mely tanulmányában az őslakók tár­sadalomszervezetét, nyelvét, szo­kásait és vallásos hiedelmeit, vala­mint művészetüket vizsgálta. Azóta szerte a világon közismertté vált, s öt módosított kiadást és hét újra- nyomtatást megért tanulmányköte­sét, vált igazán szükségessé a szó- banforgó szövegmódosítás, kiegé­szítés. Az őslakók egy idő óta kulturális örökségük felélesztésével, tudatosí­tásával akarják megvalósítani és hangsúlyozni identitásukat. Azaz, megpróbálják magukévá tenni és új­raértelmezni azt a gondolatgazdag­ságot, mely őseiket eltötötte. A háromszázoldalnyi kötet tizen­négy fejezetre oszlik, melyeken ke­resztül megismerkedünk az ősla­kókkal és múltjukkal: hogy kik voltak, mi volt a fizikai jellemzőjük, eredetük forrása, vándorlásaik iránya, illetve, milyen nyelvet beszéltek. A második rész bemutatja a természeti javak elsajátításának formáját, természet ismeretet, a technológiákban való jártasságot, vadászati felszerelése­ket, alkalmazkodási sajátosságokat, pszichológiai viszonyulást, gyűjtö­gető életmódot, nomadizmust, esz­tétikát és rítusokat, illetve az őslakók helyét a világ népei között. A harma­dik rész a törzsön belüli lokális cso­portok szervezeti felépítésével fog­lalkozik. A következő pedig a csalá­A szép részletek költészete Madách Imre válogatott versei Megőrzött értékek Adolphus Peter Elkin: Ausztrália öslakói tét magyarul a közelmúltban a buda­pesti Gondolat Könyvkiadó, Vargyas Gábor fordításában, jelentette meg. A bevezetőből megtudjuk, hogy amikor 1927-ben egy idős őslakó megkérdezte Elkin professzort, hogy miért akar annyit tudni törzse ősi szokásairól, hiedelmeiről, életéről, ö így válaszolt: ,, Azért, hogy jobban megértsem az őslakók életét, gon­dolkodását, hogy ezt a tudást átad­jam a kormánytisztviselőknek, misz- szionáriusoknak, munkaadóknak abban a reményben, hogy ók majd népedet és szokásait jobban meg­becsülik. " Az öreg gondolkodott egy darabig, majd így szólt: ,,Ez nagyon helyes, de már későn jöttél" mire Elkin így válaszolt: Igen, későn a te törzsed számára, de talán nem túl későn ahhoz, hogy segítsek néhány, innen nem is olyan távol lakó tör­zsön". Ez a hatvan évvel ezelőtti Elkin-érvelés máig érvényes, már ami a népi hagyományok átadását, megőrzését, ápolását illeti. Ezekből az értékekből csak az vész el, ame­lyekről tudtunk és nem jegyeztük le őket. Az eredeti szöveggel szemben az eltelt évtizedek, illetve az újabb ku­tatások azt eredményezték, hogy míg annak idején Ausztráliában a kötetet egyetemi hallgatók, kor­mánytisztviselők és misszionáriusok használták gyakorlati célokra, azóta nagy érdeklődés mutatkozott iránta a nagyközönség soraiban is. Figye­lembe véve az új rétegek érdeklődé­di- és rokonsági rendszer, szervezet kapcsolatait, a társadalmi csoportok házassági szabályait elemzi. A ter­mészeten és múlton keresztül köze­líti meg a totemizmus formáit és funkcióit. Legalább ilyen izgalmas a titkos élet és a beavatás kérdése, a hittérí­tés számos problémája, a testen végzett rituális műtétek, azok jelen­tése és társadalmi funkciója, az örökkévaló áíomidő. Ehhez kapcso­lódik még a beavatási szertartások funkcója, az asszonyok élete, titkos rítusaik. Ezt követően a preegzisztencia tanával, a szaporítási rítusokkal be­tekintést nyerünk az őslakók filozófi­ájába, az élet spirituális felfogásai­ba. Az élet totemisztikus és történeti felfogása, az őslakók lelki élete, be­tegségek gyógyítása, vonásaikban éppúgy újak számunkra, mint a sa­játos mitológia, az égi hősök vagy az „anyaistennő“ mely mindenek előtt a vizuális kifejezésben nyer megva­lósulást. A zene a tánc bemutatása kiegészíti az előbbi fejezetet. Az orvosságos ember és mágia részt A halál és ami azután követke­zik című fejezet követi, melyben a temetkezési rítusokról, halottak sorsáról tudunk meg sajátos dol­gokat. Epilógus gyanánt az őslakók to­vábbi sorsába tekinthetünk be, mely az emancipáció útján, a kultúra továbbélésén, önmegvalósításán keresztül épül a mába. D. VARGA LÁSZLÓ Madách Imrét elsősorban dráma­íróként emlegetjük mi is. S noha valóban drámai költeményével, Az ember tragédiájával vált neve is­mertté csaknem az egész világon, tudnunk kell róla azt is, hogy irodal­mi próbálkozásait versíróként kezd­te. Zsengéinek saját kiadású gyűj­teménye Lantvirágok címmel 1840- ben jelent meg. Bár Madách versei „kevésbé si­került irodalmi alkotások“, mégis ér­demesek a figyelemre. Mindenek­előtt azért, mert egynémelyikükben felfedezhetjük a Tragédia motívu­mait. Amint Sótér István megjegyzi: ,,A Tragédia bizonyos értelemben Madách lírikusi mondanivalójának továbbfolytatása, tökéletesebb, ma­gasabb kifejezése". Sajnos, Madách versei elég ritkán jelennek meg önálló kötetben. Lírája így csak nehezen juthat el az olva­sókhoz. A Nógrádi Irodalmi Ritkasá­gok füzetsorozat második kiadvá­nyaként, a Ballassagyarmati Városi Tanács támogatásával Madách vá­logatott verseinek kötete is megje­lent. A drámaköltő lírájának legsike­rültebb darabjaiból dr. Praznovszky Mihály állította össze a 32 verset tartalmazó szép füzetet. Az 1000 számozott példányban nyomtatott kötet legalább a szülőföld igényeit kielégítheti majd. A versek válogatója is hangsú­lyozza bevezető tanulmányában, hogy - bár Madách lírájában kevés a természetes, őszinte hang, kifeze- zés és kép - valamennyi versben találhatunk meghökkentően szép részleteket. Költeményeivel Madách az 1850-es években Kölcsey és Vö­rösmarty „lírai hőfokához" kerül kö­zel. Verseiben is kifejezést nyernek a sorscsapások, az egyéni és a kö­zösségi kudarcok, a szerelmi élmé­nyek és csalódások stb. Tematikai szempontból Praznovszky Mihály három csoportba sorolja Madách költeményeit. Az elsőbe tartoznának azok a versek, melyekben a fiatal­ember érzelmei jutnak kifejezésre, a szerelem jelenléte kap nagyobb teret. A második csoportba sorolja a családi életet felvillantó alkotáso­kat, illetve a nemzeti sorsfordulók szülte hangulatot érzékeltető költe­ményeket. A harmadik csoport alko­tásaiban már „felsejlik“ a nagy mű, a Tragédia megannyi csírája. Az örök ellentmondásokkal küsz­ködő Madách Útravaló verseimhez című költeményében többek között így fogalmaz: ,,Hittem, kétkedtem, vágytam és lemondtam,/ Mosolyog­tam, sírtam, múlton és jövőn,/ Tün­dérek játsztak vélem napsugár­ban,/ Kísértetekkel jártam sír- mezőn." „TUDÁST ÖRZÖ TISZTA TENGER“ Tibeti verseskötetről „Kis népek műveltségét - legyen bár ősi és értékes - még közvetlen környezetük is sokkal lassabban is­meri meg, mint azokét a nagyobb nemzetekét, amelyekre egyébként is naponta figyel a világ. Még inkább így van ez, ha az a kis nemzet egy másik kontinensen, Ázsiában él, a „világ tetején“, mi pedig itt Európa közepén várjuk távoli, különös mű­veltségének bemutatkozását“. így kezdődik Sári László utószava a Tu­dást Őrző Tiszta Tenger című kötet­hez, amely a távoli Tibet ősi kultúrá­jának mérhetetlen gazdag költésze­téből ad válogatást. A kötetben régi és mai tibeti dalok találhatók. Sári László versválogatása arra törek­szik, hogy eljuttassa hozzánk e tá­voli nép, e mélyen gyökerező szilárd kultúra költészetének keresztmet­szetét. Megismerkedhetünk a gyé- mántosan csillogó sorokon keresztül egy olyan szimbólumrendszerrel, amely a földrajzi távolság ellenére is rokon az egyetemes - így a mi - kultúrkincsünkkel is. „A tibeti nemzeti műveltség tudo­mányos megismerésének úttörői kö­zött ott találjuk Körösi Csorna Sán­dort is. Nemcsak Magyarországon, hanem szerte a világon a legna­gyobb tisztelettel említik a kétszáz esztendővel ezelőtt született nagy székely tudós nevét. (...) Csorna tudta és hitte, hogy munkásságával nem csak a tudomány, de az ember is gazdagodik, s az általa feltárt új ismeretek megszerzésével talán jobbá is válik." A kötet Körösi Cso­rna születésének 200. évfordulója tiszteletére jelent meg, s mintegy Könyvrongálók Nem tehetek róla, de főleg a könyvhó­nap alatt bosszankodom a legtöbbet. Azokra az olvasókra gondolok, akik rend­szeresen látogatják az egyes könyvtára­kat, és ugyanilyen rendszerességgel ron­gálják a könyveket. Mivel jómagam is látogatója vagyok a könyvtáraknak, bi­zony sok alkalommal viszolyogva köl­csönzőm akár a nemrég újonnan megje­lent könyveket is. Közöttük olyanokat, amelyeket eddig csak egy-két olvasó vett a kezébe. Ugyanis gyakran tapasztalom, hogy a legérdekesebb résznél kitépték a lapokat, legyen az akár szépirodalmi, akár tudományos mű. A könyvtárosokat még a legnagyobb rosszindulattal sem lehet ezért elmarasztalni, hiszen tapasz­talom, hogy átlapozzák a visszahozott könyveket. Sajnos csak a szerencse se­gíti hozzá őket, hogy a párszázoldalas könyvben észrevegyék a hiányzó lapokat, megbüntessék a vétkest. Több könyvtá­rossal beszélgettem, akik elmondták, hogy évente a meglévő könyvállomány 5-7 százalékát kell kiselejtezni a szándé­kos könyvrongálók miatt. Az erkölcsi ves?teség mellett ez nem kis anyagi veszteséget is jelent egy-egy könyvtár­nak. Vajon ezek a könyvrongálók nem éreznek lelkiismeretfurdalást tettük elkö­vetésekor? Gondolnak-e rá, mennyi bosszúságot okoznak a többi olvasónak, akiknek öröme így ürömmé változik! Nagy András százhúsz rovio versei, rigmust, nép­dalt, szerelmes dalt tartalmaz. Külön értéke lehet számunkra a kötetnek, hogy a tibetiből készített prózafordí­tást végző Sári László nyomán Rab Zsuzsa költő keltette új életre nyel­vünkön a csengő-szép „képeket“. Érdekes, hogy bár a tibeti költészet nem használ rímet - holott a távol­keleti népek költészetére jellemző- mégis szigorú kötöttség, kristályos összecsengés „hallik ki“ belőlük. „A tibeti vers egyetlen szigorú formai kötöttsége a szótagszám követke­zetes megtartása." (S. L.) Ízelítőül íme a kötet címadó dalának négy sora: ,, Tudást Őrző Tiszta Tenger / szépség titkára nem oktat, /hanem amint jónak látja, / oszt minékünk szükség szerint." A Tudást Őrző Tiszta Tenger - a hatodik dalai láma nevét őrzi a népdal első sorába rejtve. Az 1683 és 1706 között élt uralkodó titkos szerelmi életéről szóló saját költeményeit pedig a nép saját dalaiként őrzi az utókor számára. Egy távoli kis nép szellemi hagya­tékának tára ez a könyv, amelyből- egyebek között - arra is rájövünk: a távolság elválaszthatja ugyan a földgolyón élő különféle népeket, de a bölcsesség nyelve összeköti. Az Európa Könyvkiadó gondozá­sában kiadott válogatás második ki­adása is rövidesen a boltokba kerül. Kiadták Kínában, s már folynak a szlovák nyelvű kiadás előkészüle­tei. Reméljük^a hazai könyvkiadás is méltón szolgálja majd a földkerek­ség kis népeinek közeledését. KISS PÉNTEK JÓZSEF A Legényszabály-ban már felsej­lik Éva alakja. A költő a nő csábító szépségéről elmélkedik, majd ezt mondja következtetésképp: „Míg kín s öröm között remél/ S kételke­dik, addig szeret,/ Ha látja, hogy már rabja vagy,/ Kegyetlenül ki is ne­vet." A szerelem útjain aztán addig „ténfereg“ maga Madách is, míg­nem rátalál Erzsikére, s megszület­nek a költői teljesítmény eme szép sorai: ,,Látnom téged és szeretnem egy volt,/ Óh leányka, honnan, hon­nan ez?/ Hisz különben e világon/ Üdvöt csak hosszú harccal keres." Életképszerű verseinek legszebbike az Otthon című költemény. A családi élet meghittségét sugallják a versso­rok. Az idilli képek a csesztvei haj­lékban születtek. A Mária testvérem emlékezeté­ben a szabadságharc bukása felett érzett fájdalmát fejezi ki Madách. A Tragédia gondolataival is rokon­ságot mutat a vers néhány sora: ,,Hiszen százszor győz a zsarnok erő,/ Míg az igazság százszor meg­bukott.“ A kiábrándultság és a pesz- szimizmus mellett azonban a re­ménység szikrái is fel-felvillannak a versben. A költemények igazolják, hogy Madách fokozatosan eljutott a nép­ben rejlő erő felismeréséig. A Nép szava című versből mintha Petőfi sorai is visszacsengnének. „A nép szava fenyító üstökös,/ Feltűnik oly­kor - elhalványúl./ Kigúnyolják, de egyszer visszatér/ S kihányja a föl­det sarkai búi." A Tragédiából jól ismert ellentétek már A nő teremtése című költe­ményben is kimutathatók. Az Egy őrült napójá-ban a Tragédia még több motívuma mutatható ki. Súlyos gondolatok fogalmazódnak meg az alábbi versszakban is: „Az ég ma­gas - míg a sóhaj felér,/Esővé lesz, s az is, ha földre hull,/ A nyomorú­ság szenvedésitől/ Csak a dúsnak termése gazdagúl." Madách világképének jobb meg­értését segíthetik elő a kötet versei, miközben a Tragédia előképeinek kibontakozása is nyomon követhető itt-ott. Hasznos ténykedése volt hát Madáchnak a versírás is. CSÁKY KÁROLY ÚJ KÖNYVEK LADISLAV BALLEK: Akácok Az ismert szlovák író új regénye lazán kötődik előző könyvéhez, a Segédhez, amelyből sikeres film készült, és amely magyar fordítás­ban is megjelent. Azonos a helyszín, Palánk és a „forró levegőjű“ Dél- Szlovákia, amelyet az író gyermek­kori emlékeinek megszépítő szemü­vegén keresztül nosztalgiával szem­lél, az irrealitásig eszményít, s aho­va mintegy az északi ember mele­gebb tájak utáni sóvárgásával vá­gyódik. A cselekmény ideje 1945-1947, de az író a múltba is mélyen visszanyúl, és a jövőbe is kitekint. konfliktusait. A válogatás második részének írásai a szerző posztu­musz kötetéből valók, s most olvas­hatók először magyar nyelven. ■ LADISLAV ■ BALLEK ■ FRANTIŠEK ŠVANTNER Arccal harmatban MADÁCH/EURÓPA FÁBRY ZOLTÁN: Összegyűjtött írásai A nyolc kötetre tervezett életmű­sorozat hatodik kötete Fábry Zoltán 1950-1953 közt megjelent cikkeit és tanulmányait tartalmazza. E négy év írásai egy olyan korszakban szület­tek, melyre a hidegháborús hangulat a jellemző. Az elkötelezett szlovákiai író, aki egyként foglalkozott magyar és más nemzetekhez tartozó sze­mélyiségekkel, hazai és más köny­vekkel, hazai és külföldi jelenségek­kel, féltette és hirdette a békét. FRANTIŠEK ŠVANTNER: Arccal a harmatban A fiatalon elhunyt František Švantner (1912-1950) a szlovák prózában oly nagy jelentőségű „liri- zált próza“ (naturizmus) iskolájához tartozik, s életműve, mondhatni, az iskola törekvéseinek kiteljesedése. A kötet első része a szerzőnek a magyar olvasó számára már is­mert írásaiból áll össze. Ezekben a háború előtt, illetve idején szüle­tett, a Felső-Garam vidékéhez kap­csolódó elbeszélésekben Švantner a népmesék irracionális és fantaszti­kus eszközeivel egyfajta mitologikus és balladisztikus világot teremt, s annak hátterében ábrázolja a ter­mészettel összeforrt ember sorsát, Könyvesboltban (Gyökeres György felvétele) ÚJ SZÚ 4 1987. IV. 27

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom