Új Szó, 1987. április (40. évfolyam, 76-100. szám)

1987-04-02 / 77. szám, csütörtök

Érvényesítenünk kell munkánkban a korszerű és szocialista módszereket

ÚJ SZÚ

3

1987. IV. 2.

(Folytatás az 1. oldalról)

és értékbeli kiegyensúlyozottságuk, ösztönző és átfogó jellegük biztosításában.

Az önelszámolási szférában a vállalati kollektíváknak a közös felelős gazdáiként, alkotóiként és nem egyszerű végrehajtókként kell működniük. Olyan forradalmi folyamat ez, amely összefügg az emberek gondolkodásmódjával, cselekvésével, kölcsönös kapcsolatainkkal, valamint a termelőeszközökhöz fűződő kapcsolatainkkal. Át kell alakítani az anyagi érdekeltséget és az egész államban létre kell hozni a kívánatos légkört. Élesebb megvilágításban látjuk a fegyelemnek, a rendnek, a normáknak, a kalkulációnak, a vállalaton belüli irányításnak, az egyenlösdi és az anonimitás leküzdésének kérdéseit. Ott, ahol előrelépést érnek el ezekben a kérdésekben, ott jól felkészülnek arra is, ami a központi szervek és a vállalatok előtt áll. Szükséges, hogy ebben az irányban hassunk a tömegkommunikáció és tájékoztatás eszközeivel is. Széles körű lehetőség nyilik itt a kitűnő példák, a helyes megközelítések, a megalapozott bírálat népszerűsítésére, az elkötelezetten és avatottan vívott harcra.

Nagy figyelmet kell fordítani a gazdasági mechanizmus átalakítása elveivel kapcsolatos átfogó kísérlet előkészítésére és megvalósítására. Az ebben részt vevő első szlovákiai szervezet, a partizánskej OGAKO termelési-gazdasági egység, amelyhez az év derekától csatlakozni fog további hét vállalat. A következő évben részt vesz a kísérletben a martini Nehézgépipari Művek valamint további termelési-gazdasági egységek és vállalatok az ipari, az építő- és az élelmiszeripari tárcában, miközben számuk növekedni fog.

Mi az új ebben a kísérletben? Erősödik és elmélyül a gazdasági önállóság és felelősségvállalás a gazdásági eredményekért a következetes önelszámolás bázisán. Csökken az ún. kötelező tervmutatók száma A szervezetek maguk döntik el a termelés struktúráját, a gyártmányok felhasználását, nagymértékben a beruházás terjedelmét és saját erőforrásaik fel- használásának módját. A felettes szerv nem valósíthatja meg az eszközök újrafelosztását. A kísérletező vállalatokban a tervfeladatok nem csökkennek, alapként megmarad az ötéves terv. Ezzel összefüggésben helyes lenne, ha a kísérletező kollektívákhoz csatlakoznának a társadalmi és a műszaki tudományok is, hogy érvényesüljenek ismereteik, a hozzáértés és a felkészültség. Egész társadalmunkhoz hasonlóan a kísérletező vállalatokban is előtérbe kerül egyidejűleg a szociális programozás, az olyan szociális kérdések megoldása, amilyen a lakáskérdés, a pihenés, a gyógykezelés stb. Előtérbe kerülnek továbbá a szocialista elveknek megfelelően a kollektívák és az egyének erkölcsi arculatának, valamint szellemi fejlődésüknek olyan kérdései is, amilyen például büszkeségük vállalatukra, munkájukra, valamint a kollektívák és az egyének versengése, a munka kiváltotta öröm és elégedettség stb. Ide sorolható az esztétika területe is, nevezetesen az, hogy a munkakörnyezet és maguk a gyártmányok, gépek kulturáltak legyenek. Ez kifejezetten megkívánja, hogy a kísérletező vállalatok igyekezetét támogassák gazdasági, szociológiai, pszichológiai és egyéb vonatkozásban a tudományos akadémiák intézetei is. örömmel fogadtam az elvtársaknak a vitában ezzel kapcsolatban elhangzott ajánlatait.

Néhány szót a javadalmazásról. A CSSZSZK-ban van egy olyan kísérletező kombinát, amelyben a javadalmazásnak 40 százalékos hányada függ a legalacsonyabb szintű üzemegységek eredményeitől. Ezekben kalkulálnak, számolnak, gazdálkodnak, itt formálódik a szocialista munkahely gazdája. Az operatív irányítást kifejezetten ezekre az alakulatokra decentralizálták. A vállalat nem kap állami támogatást, s évről évre hozzávetőleg 25-30 százalékkal növeli nyereségét és teljesítményét. Saját tudományos kutatási bázisában jutalmazza a konkrét feladatok megoldását, amihez nagyon rövid határidőket és a világszinttel egybevethető csúcsparamétereket szab. Mindennek rendkívüli jelentősége van a káderek nevelése, képességeik, szakmai hozzáértésük, munkájuk jellegének és stílusának érvényesülése szempontjából. A vezető dolgozókat bizonyos rendszerhez igazodva háromhavonta értékelik, s ennek alapján döntik el javadalmazásuk szintjét, illetve ennek alapján határozzák meg felelősségüket a következő időszakban. Meg kell mondani, jelenleg az szükséges, hogy az egész országban a javadalmazást egyértelműen alárendeljük a nemzeti jövedelem gyarapításának. A javadalmazás csak a nemzeti jövedelem gyarapításától függóviszonyban növekedhet. E szemszögből a bérpolitikában egyértelműen támogatni kell az ösztönző rendszereket. Ebben a kérdésben következeteseknek kell lennünk. Az emberek megértenek bennünket, ha igazságos lesz a bér- és a szociális politikánk. Márpedig az igazságos bér- és szociális politika a szocialista bérpolitika. Ez egyet jelent azzal, hogy jutalom jár az elvégzett munkáért, a konkrét eredményért, s nem azért, hogy hű és odaadó vagyok a vállalat, az intézet vezetőségéhez, hogy kiváló ugyan a képesítésem, de csekély, vagy a nullával egyenlő a hozzájárulásom. Ezt az alapelvet érvényesíteni kell a javadalmazásban, s ennek megfelelően az önigazgatás területén is. Egyik mércéjévé válik a káderek kiválasztásának és választásának.

A kísérletekkel kapcsolatban elvárjuk azt, hogy a tervbizottságban, a Tudományos-Műszaki és a Beruházási Fejlesztési Bizottságban, a minisztériumokban az elvtársak hasznosítani fogják például Belorusszia beruházásokkal kapcsolatos tapasztalatait és a beruházások viszonylatában kísérletek kezdődnek olyan fontos egységekben, amilyen például a Slovnaft hidrokrakkoló üzeme stb. Felhívjuk a figyelmet a minóségirányitás szovjet rendszerére is, továbbá a Volgái Gépkocsigyárban, valamint a Szumszki Gépipari Egyesülésben a teljes önelszámolás kísérleteinek eredményeire, s az Ukrán Tudományos Akadémia kísérletére.

Nyomatékosan hangsúlyozni kívánom, hogy mindennapos törekvéseink tengelyében álljanak a terv idejében történő színvonalas teljesítésének kérdései Nyugtalanít bennünket, hogy nagyon rosszul kezdtük teljesíteni az ötéves tervidőszak második évének feladatait. Januárban lemaradás következett be a volumenmutatók teljesítésében, s ennek következtében zavar keletkezett a belkereskedelmi és az exportszállítások folyamatosságában, s a beruházások megvalósításában.Az előző év azonos időszakához képest növekedett az anyag- és a költségigényesség. Februárban csak részben javult a helyzet, a fejlődés továbbra is rendkívül egyenetlen. A 15 ipari ágazat közül az ütemtervet tiz nem teljesítette, s nem csökkent a tervet nem teljesítő vállalatok és szervezetek száma. Ezeknek száma az iparban és az építőiparban 238, ebből 75 az építőipari szervezet. Az árutermelési kiesés az év kezdetétől csaknem 2 milliárd korona értéket képvisel. Statisztikai felmérések szerint egyes szervezetek a második félévre odázzák el a termelési lemaradás behozását. Ez ellentétben áll a CSKP KB és az SZLKP KB Elnökségének határozataival, amelyek előírják a lemaradás behozását az első félév végéig.

A tervteljesítés eredményei nem felelnek meg szükségleteinknek és lehetőségeinknek. Nem biztosítjuk a nemzeti jövedelem tervezett gyarapodását, ennek valamennyi következményével. Szükséges, hogy ezt az irányításban dolgozó kommunisták tudatosítsák, ebből levonják a következtetéseket és gondoskodjanak a feladat teljesitéséről. Úgy tűnik, hogy a kedvezőtlen időjárás nem az egyedüli és az esetek sorában nem is a fő oka az elmaradásnak. Csak szembetűnőbben leleplezte az irányitó és a szervező munka fogyatékosságait, például a csekély mérvű előrelátást, a felkészületlenséget, a termelési berendezések alacsony fokú üzembiztonságát stb. Ezt szem előtt kell tartani az állami és a gazdasági szervek irányító és szervező munkájában, valamint a pártmunkában is. A tervteljesités lemaradásainak behozását egybe kell kapcsolni a termékszerkezet és -minőség, a hatékonyság gyönge pontjai áthidalásával, s a beruházási lemaradás megszüntetésével.

Idejében, színvonalasan és hatékonyan teljesíteni kell a feladatokat, el kell érnünk az ötéves terv céljait, meg kell gyorsítani a szociális és a gazdasági fejlődést. Ez, amint azt hangsúlyozta a kongresszus, s amint azt kiemeli a CSKP KB 5. ülése és a mi tanácskozásunk is, megkívánja a tudományos és a műszaki fejlődés eredményeinek lényegesen gyorsabb alkalmazását. Ez a fejlődés előfeltétele és része a fejlett szocializmus építésének. A kísérletezések során az új gazdasági mechanizmus létrehozásában és elemeinek mind szélesebb alkalmazásában olyan helyzetet és olyan anyagi előfeltételeket kell teremtenünk, hogy tudományos-kutatási bázisunk is koncepciózusabban, összpontositottab- ban, gyorsabban és a világ paramétereinek megfelelően oldja meg a döntő fontosságú feladatokat. További célunk, hogy egész termelési szféránk várva várja a tudomány és a technika eredményeit, a tudományos-kutatási bázistól, illetve a KGST komplex programjától szorgalmazza a versenyképességgel összefüggő problémák gyorsabb megoldását, ennek eredményeit haladéktalanul alkalmazza, mégpedig a licenciák felhasználásával is. Ezért mind a termelésben, mind a tudomány és a kutatás egész szférájában át kell térnünk az önelszámolás elemeinek alkalmazására, érvényt szerezve annak, hogy e tekintetben is a javadalmazás mértéke az eredmény, az elvégzett munka és annak konkrét haszna legyen.

A tudományban és a kutatásban a feladatok gyorsabb megoldása érdekében határozottabban és bátrabban létre kell hozni az akadémia és a kutatás intézeteinek, valamint a termelésnek, a főiskoláknak s a Cseh Szocialista Köztársaság illetékes szervezeteinek közös munkahelyeit, erőteljesebben fejlesztve saját kutatási bázisunkat.

Nagyobb követelményeket támasztunk a főiskolákkal szemben is a tudomány és a technika támogatásával összefüggésben. így például a szlovákiai főiskolákon 7500 szakember, pedagógus dolgozik. Kutatási szférájukban 1700-an. Ez nem kevés, ha hozzászámítjuk az aspirantúrára készülő 3500 főt. S itt fel kell tenni a kérdést - tudományos-kutatási frontunk e nagy osztagának milyen az eredményeinkhez való hozzájárulása?

Továbbra is hangsúlyt helyezünk általában az iskolák és különösképpen a főiskolák munkája színvonalának emelésére. Abból indulunk ki, hogy a tudományosműszaki haladás széles körű és erélyes érvényesítése minden területen összefügg az oktatási rendszerek fejlesztésével, a lakosság képesítési összetételével. A gazdasági fejlesztésben szüntelenül növekszik a képesítés hatásfoka. Minden oktatási rendszer a hivatásra készíti fel az embereket, s a tudomány mellett leggazdagabb erőforrása a munkatermelékenység növelésének, a társadalmi élet további területei fejlődésének. Tudományos felmérések alapján megállapítást nyert, hogy éppen a főiskolák váltak az oktatási rendszer egyik alapvető láncszemévé, mivel jelentős mértékben meghatározzák a tudományos bázis értelmi szintjét. A társadalmi élet minden területe számára magas fokúan képzett kádereket készítenek fel. A pedagógiai-nevelési folyamatban azonban megfelelő súlyt kell helyezni a főiskolák végzett hallgatóinak erkölcsi és politikai arcélére, értékszemléletük formálására. Tudjuk ugyanis, hogy a főiskolák hallgatói körében, akik nemsokára a tudományos-műszaki haladás képviselőivé válnak, elterjedten jelentkezik, mégpedig magatartásformaként, az átlagosság tendenciája. Nem szórványos jelenség, hogy a tehetséges, szorgalmas hallgatók a többiek előtt képességeiket és a tanulmányaik iránti mélyebb érdeklődésüket igyekeznek elpalástolni. A főiskoláknak egész tevékenységű kkel, a SZISZ- nek pedig elkötelezett munkásságával harcolnia kell ez ellen, kialakítva az igényesség, az egészséges becsvágy légkörét, támogatva azokat, akik alkotó módon érvényesítik képességeiket és elmélyítve a tehetségekkel való rendszeres foglalkozást.

További tapasztalatot fogalmaz meg az a követelmény, hogy a szakmai felkészülést, a munkásoktól a tudományos dolgozókig, a széles felkészülési profil jellemezze, hogy a szakemberek ismerjék a szakmai és a tudományos információkat, képesek legyenek ezek alapján tájékozódni és alkotó módon alkalmazni őket tevékenységükben.

Joggal hangzanak el azzal kapcsolatos követelmények, hogy az intézeteket jobban kell ellátni mérőeszközökkel és általában technikával. Ennek a technikának nagy részét tőkés államokból importáljuk, ami iparunk számára ne a legjobb névjegykártya. Magas fokú szakképesítést igénylő munkáról van szó, s úgy vélem, hogy a tudományos akadémia, az egyes tárcák hazai intézményeinek és a főiskoláknak hozzá kellene fogniuk az ilyen műszerek fejlesztéséhez és gyártásához. Keresni kellene annak lehetőségeit, hogy erőnket országosan társítsuk a Szovjetunióval és további szocialista államokkal, esetleg - amennyiben az előnyös számunkra - együttműködjünk tőkés cégekkel is. Nyilván figyelemre méltó, hogy egyes efsz-ek a tudomány és a technika számára műszereket gyártanak, ezzel szemben az előírások ezt nem teszik lehetővé a főiskoláknak. Annak érdekében, hogy ezen változtassunk, támogatni kell a főiskolák melléküzemági tevékenységét, ezen a területen alkalmazva az önelszámolást és ezt a munkát nem tekintve mellékesnek, hanem a főiskolák tevékenysége szerves részének. A hallgatók és a pedagógusok körében nagyobb tekintélye van annak a pedagógusnak, aki találmányokat, szabadalmakat mutathat fel, mint annak, aki ezt nem teheti meg.

A vitában nyers tények hangzottak el részvételünkről a kíméletlen világpiaci versengésben. Ezt a versengést a világgal alapvetőnek kell tekintenünk, mégpedig nemcsak a kísérletező üzemekben, mondjuk a lábbeli, a bútor, a textilcikkek gyártásában, olyan értékesítési árak mellett, amelyek következményeikben komolyan sújtják az üzemi alapokat, a munkások, a mesterek és a modellkészítők prémiumait. Feltétlenül szükséges, hogy az ilyen egybevetések és az ilyen következmények vonatkozzanak a tudományos és a kutatóintézetekre is, és megfelelő módon a tudományos akadémiára, valamint a főiskolákra. A kutatás és a tudomány szférájában meg kell szüntetni azt, hogy a világ és a tevékenységük között a következményeket valamiképp tompító „matracként“ hasson a költségvetés, az állami dotáció, a rendeletek, avagy az opportunizmus. Vagyis, ha gyártmányaival a világgal folyó versengésben részt vesz mondjuk egy lábbelikészitó műhely, vagy a Tatra nábytok bútorüzem, akkor elsősorban az szükséges, hogy e versengés következményeit érezze tudományos akadémiánk, érezzék főiskoláink és kutatóintézeteink is. Egyszóval nem lenne logikus, ha a következményeket csak a másik oldalon éreznék. Hiszen a munkások olyan rajzok alapján dolgoznak, amelyeket mérnökök, konstruktőrök terveznek, s ha az utóbbiak munkáját nem hatja át ennek a versengésnek a szelleme, akkor a kötelezettségvállalások és a jó szándék sem jár majd megfelelő eredménnyel. Ezen a területen bele kell néznünk az igazság tükrébe és alapvetően változtatnunk kell a helyzeten.

A termelés intenzifikálásának meggyorsítása, a gazdaságban, az elektronikában, a számítástechnikában, a biotechnológiában, az új anyagfajták fejlesztésében és további vonatkozásokban a világ paramétereinek elérése érdekében feltétlenül szükséges, hogy tudományunk, kutatásunk és termelésünk erőit és eszközeit merészen és határozottan kapcsoljuk egybe a szocialista országokkal, különösképpen a Szovjetunióval. Ennek új lehetőségeit teremti meg a KGST új komplex programja. Buzdító az, hogy e napokban Prágában egyezményt írtak alá a CSSZSZK és a Szovjetunió vállalatai és termelési-gazdasági egységei közvetlen kapcsolatainak felvételéről. Úgyszintén lelkesítő, hogy a Kelet-szlovákiai kerület és az Uzsgorodi terület közötti baráti kapcsolatok keretében egyezményt Írtak alá 10-10 hazai és szovjet vállalat közvetlen kapcsolatáról.

Úgy hiszem, hogy Bratislava és Kijev, a Közép-szlovákiai kerület és Tula, a Nyugat-szlovákiai kerület és Szaratov gyümölcsöző, közvetlen kapcsolatainak, a konkrét művek megvalósításában való együttműködésről szóló nagyon hasznos, konkrét egyezményekbe kellene torkollniuk. igy például nyilván érdekes lenne megtudni azt, hogy bratislavai kutatóintézeteink milyen kapcsolatban állnak a kijevi intézetekkel, s ez milyen eredménnyel jár. Az együttműködés reményre feljogosító lehetőségeivel kecsegtet például a ži- linai Számitótechnikai Kutatóintézet kapcsolata a Naumov akadémikus által vezetett moszkvai Informatikai Intézettel. Az elmúlt napokban Kubát miniszter és Velihov, a Szovjet Tudományos Akadémia alelnöke dokumentumot irtak alá a két intézet olyan közös munkahelyére vonatkozóan, amely foglalkozik majd a számi- tótechnika tömeges méretű alkalmazása, a nagy sűrűségű integrált áramkörök tervezése SM 52-12 típusú csehszlovák számítógépre épülő automatizálása kérdésének megoldásával.

Tanácskozásunk szellemében azonban nem vagyunk elégedettek részvételünkkel a KGST-országok komplex programja feladatainak megoldásában és az eredmények alkalmazásával sem. Az együttműködés intenzivebbé tételére rugalmasabban kell megteremteni a pénzügyi, jogi, bank- és egyéb feltételeket, hogy azok ne maradjanak el az élet szükségletei mögött.

Szóltunk a gazdasági mechanizmus átalakításának feladatairól, a tudományos-műszaki fejlesztésről és az integrációról, amelyet a XVII. kongresszus irányvonalának sikeresebb megvalósítása érdekében konkretizálunk, ösztönözve az SZKP KB januári ülése által. Hangsúlyozni szeretném, hogy sok minden abból, amit felvetett a CSKP KB Elnöksége, s ami a szovjet kommunisták forradalmi elméletére és gyakorlatára épül, azonnal, menet közben megvalósítható. Nem szabad haboznunk, időt vesztenünk, ez sorsdöntő hiba lenne. Feltétlenül szükséges, hogy a párt-, és a szakszervezeti szervezetekben, valamint a gazdasági vezetésben is azonnal hozzáfogjunk az el§mi rend megteremtéséhez, rendet teremtsünk a javadalmazásban, a szocialista tulajdon védelmében, a munkaidő kihasználásában, a fegyelem szilárdításában, ami megnyilvánul a minőségben és a kulturáltságban. A koncepciózus kérdéseket a Szovjetunióval kell megoldanunk, annak érdekében, hogy közeledjenek gazdasági mechanizmusaink, együttműködésünk és integrációnk reálisabb legyen. Mindazt, ami korszerű és szocialista, közösen és mindenütt alkotó és forradalmi módon érvényesítenünk kell. Husák elvtárs rámutatott arra, hogy a szocialista demokrácia fejlesztésével összhangban célunk a Nemzeti Front gyümölcsözőbb és tartalmasabb munkája, részvétele nemcsak a politika gyakorlásában, hanem kimunkálásában és a döntéshozatalban is. Ide sorolható továbbá a nemzeti bizottságok tevólegességének, a lakosság és a jogos szükségletei iránti viszonyuknak, a nyilvánosság tájékoztatásának stb. kérdése is. Feltétlenül szükséges, hogy ezekben a kérdésekben ne várakozzunk, hanem cselekedjünk, s megértve a szovjet kommunisták forradalmi szellemét és hozzáállását, látva szükségleteinket, átalakítsuk és tökéletesítsük módszereinket és megközelítéseinket. Arról van szó, hogy ne csak szavakban és nyilatkozatokban jelentkezzünk az SZKP KB januári üléséhez, hanem tettekkel törekedjünk erre, eredményekkel bizonyítsuk ezt. S ezt mindenkinek magánál kell megkezdenie.

Ez vonatkozik a CSKP KB 5. ülése és jelenlegi ülésünk határozatainak megvalósítására is, amiben éppen a párt szerveinek, szervezeteinek, a kommunistáknak kell példáját szolgáltatniuk a forradalmi lenini megközelítésnek. A kutatásban dolgozó kommunistáktól elvárjuk, hogy olyan élcsapatként mutatkoznak be, amely kollektívájukban kiváltja az egészséges elégedetlenséget az elért eredményekkel és forradalmi iránytűjévé válik a világ paraméterei elérésének.

A termelésben dolgozó kommunistáktól elvárjuk, hogy válaszképpen a CSKP KB felhívására, intenzivebb harcra ösztönöznek a gyártmányok jó minőségéért, a hatékonyságért és a jövedelmezőségért, a tudomány és a technika hazai és világeredményeinek gyors alkalmazásával.

A központi szervekben dolgozó kommunistáktól elvárjuk, hogy a gazdasági mechanizmus átalakítása alapelveinek kimunkálásában, konkretizálásában és megvalósításában, a párt e tervezettel kapcsolatos céljainak elérése érdekében felelősségteljesen járnak el. Amint azt Hruškovič elvtárs mondotta, az SZLKP KB elméleti-gyakorlati szemináriumokat rendez a természet-, a műszaki és a társadalomtudományok legújabb ismeretei alkalmazásának egyes kulcskérdéseiről. Nem rekedhetünk meg csupán a kérdések megvilágításánál, a népnevelésnél. Szükséges az, hogy a központi szervek és szervezetek megvalósító tevékenységet fejtsenek ki, alkalmazzák a tudományt.

Szükséges az, hogy a CSKP KB ülésének és mai tanácskozásunknak gondolatait a szervezetek és a kollektívák feladatai formájában konkretizáljuk és teljesítésüknek megnyerjük a dolgozókat. Nagy bizalommal kell viszonyulnunk a pártonki- vüliekhez, továbbá a fiatalokhoz, a munkásokhoz, a tudósokhoz, a kutatómunkásokhoz, a konstruktőrökhöz, a tervezőkhöz, hogy lehetővé tegyük számukra kezdeményezésük, érdeklődési körük, képességeik és tehetségük érvényesülését. Kell, hogy ez határozza meg viszonyunkat az FSZM, a SZISZ, a Csehszlovák Tudományos-Műszaki Társaság iránt, örömmel fogadjuk azoknak a kollektíváknak a kezdeményezését, amelyek elhatározták, hogy igényes szocialista kötelezettségek vállalásával köszöntik a nagy októberi szocialista forradalom 70. és a februári győzelem 40. évfordulóját. Ennek a mozgalomnak megadjuk a teljes támogatást.

Engedjék meg végül elvtársak, hogy magam is kifejezésre juttassam őszinte örömömet Gorbacsov elvtársnak, az SZKP KB főtitkárának közelgő csehszlovákiai látogatása, valamint afölött, hogy a program szerint eljön Szlovákiába, Bra- tislavába és a Nyugat-szlovákiai kerületbe is. örülünk annak, hogy ezekben a tavaszi napokban, amikor Bratislava és gyakorlatilag egész Szlovákia megemlékezik a szovjet hadsereg általi felszabadításunkról, körünkben üdvözölhetjük a Szovjetunió Kommunista Pártjának, a szovjetek országának képviselőjét. Szlovákia népe is kifejezi Gorbacsov elvtársnak mély tiszteletét és csodálatát nemes munkájáért. Meggyőződésünk, hogy ez a látogatás hozzájárul országaink testvéri egységének elmélyítéséhez, együttműködésünk fellendítéséhez.