Új Szó, 1987. március (40. évfolyam, 50-75. szám)

1987-03-06 / 54. szám, péntek

Lev Zajkov beszéde a prágai aktívaértekezleten ÚJ SZÚ 5 1987. III. 6. . (Folytatás a 4. oldalról) ezért született javaslat arra vonatko­zóan, hogy ki kell dolgozni a járási, városi, területi és határterületi párt- bizottságok, valamint a szövetségi köztársaságok kommunista pártjai központi bizottságai titkárai megvá­lasztásának új módszerét. Meg kell mondani, hogy a Keme- rovi terület egyik járási bizottságá­ban meg sem várták a hivatalos döntést, és az első titkárt már az új rendszer szerint választották meg, mégpedig két jelölt közül. A párt- szervezet ezt igen pozitívan fogadta és végül a tapasztaltabb elvtársat választották meg. A politikai bizottság véleménye szerint a vezető központi pártszer­vek formálását sem kerülheti el a to­vábbi demokratizálás. Mindezek az intézkedések kedvezően hatnak a párt sorai egységének és össze- forrottságának megszilárdítására, a fegyelem és a felelősség fokozá­sára, a demokratikus centralizmus elveinek erősítésére az egész párt életében. Szeretném hangsúlyozni, hogy az átalakítás lendületet vesz és nem­csak szélességében terjed, hanem mélyen behatol az életbe is. Ezt a folyamatot azonban nehézségek is kísérik. Erről tanúskodik az ötéves tervi­dőszak első évi tervteljesítése ered­ményeinek az elemzése is, amelyet az SZKP KB januári plenáris ülése végzett el. A népgazdaságban 1986-ban po­zitív változások álltak be és megnőtt a gazdaság hatékonysága. A társadalmi termelés csaknem valamennyi ágazatában meggyor­sult a fejlődés és egy sor legfonto­sabb ágazatban elértük az ötéves terv átlagos évi feladatainak szintjét. Fordulat állt be a szociális politika aktívabb megvalósítása, valamint a szociális és kulturális szféra anya­gi bázisának megszilárdítása irá­nyában. Mai feladataink bonyolultak Lev Zajkov a továbbiakban tájé­koztatta az aktívaértekezlet résztve­vőit a szovjet népgazdaság tavalyi eredményeiről. Elmondta, hogy a je­lentős előrehaladás ellenére nem minden tervfeladat teljesült. Mara­déktalanul nem teljesültek az olyan mutatók, mint a közszükségleti cik­kek gyártása, az állóalapok kihasz­nálása, a népgazdasági nyereség és egyebek. Tovább tartanak a nehézségek az élelmiszer- és iparcikk-kereskede­lemben, a városi közlekedés és a helyi gazdálkodás, az egészség- ügyi és kulturális intézmények tevé­kenységében. Bonyolult a helyzet a kiskereske­delmi áruforgalmi terv teljesítése te­rén. A szeszes italok kiiktatását nem sikerült kompenzálni más árufajták eladásának növelésével. Az iszákosság és az alkoholiz­mus elleni harcot azonban kemé­nyen és következetesen folytatjuk, annál is inkább, mert ennek a harc­nak a közvetett hatása már megmu­tatkozik. A hatvanas évek óta első ízben csökkent a balesetek száma és ja­vult a munkaidő kihasználása. A bűncselekmények száma csak­nem egynegyedével csökkent. A 12. ötéves terv évei, legalábbis a legközelebbiek, nem ígérnek egy­szerű munkát. Ezt objektív törvény- szerűségként fogjuk fel. Amikor tehát az időszerű problé­mákat oldjuk meg, célként a növeke­dés hosszú távú tényezőinek aktí­vabb kihasználását tűzzük ki, min­denekelőtt azokét, amelyek biztosít­ják a népgazdaság intenzív fejlesz­tését. E folyamat legfontosabb része a tudományos-műszaki haladás lé­nyeges meggyorsítása és eredmé­nyeinek a lehető leggyorsabb gya­korlati alkalmazása. Úgy vélem, hogy önök mint párt­ós gazdasági tisztségviselők, min­dennapi munkájuk során tudatosít­ják e feladat megoldásának sürgető szükségszerűségét, mivel ez ma ta­lán ugyanolyan időszerű valamennyi testvéri szocialista ország számára. Ez a kulcsa a pártjaink kongresszu­sain kidolgozott programcélok meg­valósításának. El kell mondanom, hogy gépipari komplexumunknak mindent megad­tunk, amit népgazdaságunk megen­gedhetett magának. Egy vagy két évre felfüggesztettük más ágazatok számos vállalatának építését és fej­lesztését. Átszerveztük a gépipari komplexum irányítását és ezen felül nagy beruházásokba kezdtünk. Egyszóval, a maximumot biztosí­tottuk. Az ötéves terv szerint a gépipari termelés növekménye több mint 70 százalékkal fogja meghaladni az egész ipari termelés fejlődését. összehasonlításként elmondom, hogy az elmúlt ötéves tervidőszak­ban ez az előny csak 30 százalékos volt. A legfontosabb azonban nem a növekmény mint olyan. A gépipar fejlesztésének programja mindenek­előtt az átütő minőségi korszerűsí­tés programja, öt év alatt az ipari termelési állóalapok felújítása csak­nem 50 százalékos, aktív részük felújítása 60 százalékos lesz. Születőben van egy olyan rend­szer, amely figyelemmel követi a technika és a technológia egyete­mes fejlődését és amely lehetővé teszi a szovjet és a külföldi technika szintjének állandó összehasonlítá­sát, és a tudományos-műszaki hala­dás olyan mutatóinak a tervezését, amelyek fejlesztése megkülönböz­tetett kell hogy legyen. A gépipari minisztériumok kidol­gozták a technika alapvető fajtái fej­lesztésének tudományos prognózi­sait. Azoknak a gépeknek,berendezé­seknek és műszereknek az aránya, amelyek megfelelnek a világszínvo­nalnak, 1990-ig a tervek szerint 85-95 százalékos, a fejlesztés alatt álló gépeké pedig 100 százalékos lesz. Ez rendkívül bonyolult feladat, ha figyelembe vesszük, hogy az ötéves tervidőszak kezdetén csak 25-30 százalék volt azoknak a termékek­nek az aránya, amelyek megfeleltek a világszínvonalnak és egész sor ágazatban ez a mutató még alacso­nyabb volt. Természetesen tudjuk, hogy en­nek az egyáltalán nem egyszerű feladatnak a megoldása lehetetlen a KGST testvéri tagországai, első­sorban azon tagországok erőfeszí­téseinek szoros összekapcsolása nélkül, melyek jelentős gépipari po­tenciállal rendelkeznek. Vitathatatlanul ezek közé az or­szágok közé tartozik Csehszlovákia. Együttmüködésünk kiemelt irányait meghatározza a 2000-ig szóló cseh­szlovák-szovjet gazdasági és tudo­mányos-műszaki hosszú távú együttműködési program és a KGST-tagországok 2000-ig szóló tudományos-műszaki haladásának komplex programja. Mindent megteszünk azért, hogy a komplex program országaink szo­ciális gazdasági fejlesztésének, va­lamint a tudomány és a technika csúcsszínvonala elérésének hatal­mas mozgató erőjévé váljon. A mostani látogatás idején meg­valósult találkozók és beszélgetések azt mutatják, hogy önök is igyekeze­tei tanúsítanak ennek a kollektív programnak a teljes és hatékony megvalósítására. Most az a fontos számunkra, hogy a párt ezt a kérdést állandóan ellenőrizze a központban és a hely­színeken is, mivel nemcsak gazda­sági, hanem nagy politikai jelentősé­ge is van. Nem maradhatunk tovább azoknak a szerepében, akik állan­dóan valakit megpróbálnak utolérni és kopírozni. Előtérben a tudományos-műszaki haladás Az együttműködés további elmé­lyítése és a módszerek közös kere­sése során, hogy hogyan lehet ezen az alapon teljesíteni a tudományos- műszaki haladás és a szocialista termelőmunka intenzifikálása meg­gyorsításának feladatait, jelentős szerepet kell játszania az integráció új formái kihasználásának. Az ilyen formák első gyümölcsei már megtalálhatóak a szovjet- -csehszlovák kapcsolatokban. Jelentős lépés történt a társulá­sok és vállalatok közti közvetlen ko­operációs kapcsolatok megkötését illetően. Már tevékenykedik a Robot nemzetközi tudományos-termelési társulás. Ellátogattunk ide és el kell mon­danom, hogy ez a társulás nagyon jó benyomást tett rám. Egyelőre ezek, természetesen, csak az első lépé­sek. Sok kis megoldatlan kérdés van, melyek fékezik a további fejlő­dést. Megállapodtunk ezek gyors megoldásában, és úgy vélem, hogy ez a Robot tudományos-termelési társulás példaként fog szolgálni új közös tudományos-termelési társu­lások kiépítéséhez. Kétoldalú együttmüködésünk ke­retében egyelőre nincs egyetlen kö­zös vállalat sem, pedig azt tekintjük a testvérországok gazdasági együtt­működése egyik legperspektiviku- sabb formájának. Úgy véljük, hogy ebben az irányban aktívabban kell dolgozni. Milyen feladatok megoldását he­lyezzük előtérbe a tudományos-mű­szaki haladás terén? Ez az elektronizáció, melynek fej­lődésével megbonthatatlanul össze­függ az egész társadalmi termelés jövője. Ilyen a robotizáció, a szám- vezérlésű megmunkálógépek és a rugalmas termelési rendszerek bevezetése. Zajkov elvtárs ezután tájékoztatott ezeknek a szakterüle­teknek a fejlesztéséről a Szovjetuni­óban. Felhívta a figyelmet arra, hogy - például - most dolgozzák ki a táv­lati automatizált tervezés rendszeré­nek össz-szövetségi programját. A számítások azt mutatják, hogy megvalósítása öt éven belül lehető­vé teszi kb. 280 ezer tervező felsza­badítását és kb. 5 milliárd rubel megtakarítását. A népgazdaság időszerű feladata marad a jelenlegi feltételek között az ipari termékek megbízhatóságának, tartósságának, műszaki színvonalá­nak és minőségének emelése. A központi bizottságban és a kor­mányban nagy figyelmet szentelünk az egész párt és az egész ország e feladata megoldásának. Bevezet­jük azt az elvet, mely szerint a kiváló minőségű termékeket gyártó vállalat harminc százalékos kiegészítést kap a nagykereskedelmi árhoz. Ez­zel egyidőben gazdasági szankció­kat vezettünk be az elavult termékek gyártásáért (5-15 százalékos elvo­nást a nagykereskedelmi árból). Az idei év elejétől 1500 ipari válla­latnál vezették be a termékek állami átvételét, amely jelentős hiányossá­gokat leplezett le a konstrukciós és technológiai dokumentációban, to­vábbá a műszaki ellátottság elhasz­nálódását, az ellenőrző, a mérő és más berendezések hiányát. Egészében a termelésben sok hi­ányosságot sikerült feltárni. Az álla­mi áruátvétel azonban érzékenyen érintette azokat is, akik hanyagul dolgoztak, de igyekeztek minél töb­bet kapni. Az első eredmények azt mutatták, hogy az állami áruátvétel bevezeté­sével nemcsak műszaki kérdéseket sikerül megoldani, de elsősorban megváltozik az emberek viszonya a munkához, megváltoznak maguk az emberek, megfontoltabbak lesz­nek és növekszik felelősségtudatuk, A jelenlegi feltételek között sürge­tő szükségszerűséggé vált a tudo­mány, a technika és a termelés integrálása olyan szervezési formái­nak létrehozása, melyek lehetővé teszik a tudományos elképzelések pontos és gyors alkalmazását, létre­jöttüktől egészen a gyakorlatban va­ló széles körű bevezetésükig. Meggyőződésünk, hogy éppen ilyen szervezeti egységekké kell vál­niuk az ágazatközi tudományos-mú- szaki komplexumoknak. Most 21 komplexumot hoztak lét­re olyan rendkívül jelentős tudomá- nyos-müszaki irányzatokban, mint amilyenek a hegesztési technika, a porkohászat, a robottechnika, a membrántechnológia, a tudomá­nyos műszerek, a gépek megbízha­tósága, a technológiai lézerek stb. Elmondtam már, hogy az irányí­tás átalakítását alulról, a vállalatok­tól - a gazdaság alapelemeitől kezd­tük - mondotta Lev Zajkov. Ennek a munkának a kővetkező szakasza lesz az irányítás legfel­sőbb szintjeinek - a Szovjetunió Ál­lami Tervbizottságának, a Szovjet­unió Anyagi-Műszaki Ellátási Állami Bizottságának, a pénzügyminisztéri­umnak, a Szovjetunió Állami Bank­jának és az ágazati minisztériumok­nak az átalakítása. A termelési kapacitások hatéko­nyabb kihasználása, a termelés nö­velése és a dolgozóknak a munka­termelékenység növelésében való érdekeltsége fokozásának céljából határozatokat hagytunk jóvá a mun­ka jutalmazása új elveinek beveze­téséről, az anyagi termelés ágazata­iban. Jelentős változások valósulnak meg a beruházások terén. Ezek a költségek csökkentésére, az épí­tés időtartamának lerövidítésére, valamint az ágazatok műszaki szín­vonala és a munkatermelékenység növelésére irányulnak. Ha áttérünk a két és három műszakos munkára - meggyőződtünk erről -, ezt egy­szerre kell végrehajtani minden ága­zatban, vagyis területi-ágazati ala­pon, mivel különben bekövetkezik a munkaerővándorlás. Teljes önelszámolás a mezőgazdaságban A továbbiakban hangsúlyozta a kolhozok és szovhozok átállását a teljes önelszámolásra és a brigá­dokkal, csoportokkal és családokkal kötött szállítási szerződések mind szélesebb körű kihasználását. A kolhozok és a szovhozok jogot kaptak arra, hogy terven felüli ter­mésüket eladhassák, ugyanúgy a tervezett termés 30 százalékát a fogyasztási szövetkezetek által, vagy egyenesen a kolhozpiacon. Széles körben támogatjuk a kol­hoztagok, a szovhozok dolgozói és más állampolgárok személyi kisegí­tő gazdaságainak fejlesztését. Ok termelési feleslegeiket a mezőgaz­dasági üzemek, a fogyasztási szö­vetkezetek vagy a kolhozpiacok közvetítésével realizálják. Lényegesen megváltoztattuk vi­szonyunkat a szövetkezeti tulajdon szerepével kapcsolatban; ennek a tulajdonformának a jelentőségét még a közelmúltban is alábecsülték. Határozatot hagytunk jóvá a szövet­kezeti formák jelentős bővítéséről a fogyasztási cikkek gyártásában, a kereskedelemben és a szolgálta­tásokban, mint e területeken végzett tevékenység állami formái kiegészí­téséről. Május elsején lép hatályba a ma­gán-munkatevékenységről szóló törvény. Nyíltan ki kell mondani, ezen a té­ren nem kevés probléma merült fel. Az anyagi és szervezési jellegű kér­dések megoldásával egyidőben le kell győzni egy lélektani akadályt és a gondolkodás megcsontosodott- ságát. Az irányítás tökéletesítését célzó munka egyik fontos feladata a terü­leti és ágazati érdekek helyes összekapcsolása. Alapjában arra szeretnék rámu­tatni, hogy a gazdaságirányítás megvalósuló komplex reformja érinti a gazdálkodás szocialista rendszere működésének alapvető kérdéseit, de emellett a politikai és szociális élet számos vonatkozását, munkánk stílusát és módszereit is. Éppen ezért született döntés ar­ról, hogy ezeknek a problémáknak az egész körét megvitatjuk a párt központi bizottsága következő ple­náris ülésén. Ennek előkészítése már megkezdődött. A gazdasági irá­nyítás egységes rendszerének létre­hozásáról van szó, amely megfelel a szovjet gazdaság fejlesztése je­lenlegi szakaszának. Az új gazdasági mechanizmus alapján fog létrejönni a következő, a 13. ötéves terv is. Természetes, elvtársak, hogy a gyorsítás stratégiájának szerves része az erős szociális politika. Si­kereink ezen a téren jelentősek, még ellenségeink is nehezen von­hatják kétségbe ezeket. Amint azonban mondani szokás; a jobb a jó ellensége. Látjuk és nem titkoljuk, hogy a szociális szférában számos komoly probléma halmozó­dott fel. A szociális kérdéseknek szentelt nem kielégítő figyelem lett az egyik oka a tudományos-műszaki haladás és a termelés hatékonysága növe­kedésének terén való elmaradás­nak. Akadályozza a meglévő poten­ciál kihasználását. Azért erősítjük terveink szociális vonatkozásait, hogy a lehető leg­gyorsabban áthidaljuk azt az egyen­lőtlenséget, amely a termelési szféra fejlettségi szintje és a szociális in­frastruktúra között jött létre. Véget vetni az egyenlösdinek Tudatosítjuk, hogy mindaz, amit most teszünk, függőben maradhat, ha nem támasztjuk alá az emberek - anyagi és erkölcsi - érdekeltségé­vel a személyes munkájuk és a kol­lektíva munkája eredményeiben, az országunk felvirágoztatásában. Itt két kulcsfontosságú problémát akarunk megoldani. Először is; egyszer s mindenkorra véget akarunk vetni az egyenlősdi bármilyen formájának. Másodszor: teljes mértékben ki akarjuk használni a mindenki képes­ségei szerint, mindenkinek munkája szerint való elosztás szocialista elvét. Az utóbbi időben nálunk sürgető­en merültek fel a munka nélkül szer­zett jövedelmek, a meg nem érde­melt bérek és a jogtalanul felvett prémiumok kérdései, melyek aláás­sák a szociális igazságosság elvét. Úgy véljük azonban, hogy az ezek elleni harcot még mindig nem foly­tatjuk eléggé aktívan. A párt megköveteli ennek a harc­nak a fokozását és annak elérését, hogy egyszer s mindenkorra bezár­juk a kiskapukat azok előtt, akik megpróbálnak más számlájára, az állam számlájára élni. Nem szabad azonban megfeled­kezni a szociális igazságosság má­sik oldaláról sem. Gondolok itt azok­ra, akik szeretnének becsületesen többet keresni, hogy jobban éljenek. A mi álláspontunk az, hogy meg kell nekik adni ezt a lehetőséget. Ez logikus és igazságos. A kitűnő munkának nem lehet semmi köze sem a nivelizációhoz az elosztásban és a fogyasztásban. Az egyenlősdivel nem érünk el alapvető fordulatot a munkatermelé­kenység növekedésében. A munka szerinti elosztás elveit természetesen nem lehet korlátozni csak a bérekre. Ezeknek az elveknek a hatása sokkal szélesebb, magukba kell fog­lalniuk a társadalmi fogyasztási ala­pok elosztását, amelyek kiegyenlítik az emberek anyagi helyzetét és mindenki számára egyenlő feltétele­ket hoznak létre olyan elsőrendű jogaik érvényesítésére, mint amilyen a jog a művelődésre, az orvosi se­gítségre és a szociális biztosításra. A szociálpolitika kérdéseit sok­oldalúan megvitatták a múlt héten a szovjet szakszervezetek 18. kong­resszusán. A szakszervezeti szervezetek fel­adatul kapták a jóváhagyandó gaz­dasági döntések szociális vonatko­zásainak megerősítésére való törek­vést. Mint azt Mihail Gorbacsov a kongresszuson mondott beszédé­ben hangsúlyozta, a szakszerveze­tek új feladata az átalakítás feltételei között abban rejlik, hogy ellensú­lyozzák a gazdaságban a technok­rata törekvéseket. El kell mondanom, hogy a januári plenáris ülés légköre világosan tük­röződött úgy a szakszervezeti kong­resszus eredményein és egész lefo­lyásán, mint az emberek hangu­latán. Ugyanúgy, mint az SZKP KB ple­náris ülésén, itt sem létezett a fel­szólalók előre elkészített jegyzéke, itt sem voltak felkészített szónokok. Az elvtársak a csehszlovák dele­gációból talán beszéltek arról önök­nek, hogy a kongresszus résztvevői élesen és bírálóan szóltak hiányos­ságainkról és az ezek áthidalásához vezető utakról. A bírálat egészséges és nyílt volt. . Egyenesen el kell mondanom, hogy egyetlen vitafelszólalásban sem fordult elő bírálgatás, sem de­magógia. Zajkov elvtárs a továbbiakban a lakáskérdés megoldásáról beszélt a Szovjetunióban. Foglalkozott a környezetvédelem kérdéseivel is, •melyeknek fokozott figyelmet szen­telnek. Ez mérhetetlen ráfordításo­kat igényel, de nincs más választá­sunk, mivel a környezet megőrzésé­ért nemcsak a jelenlegi, hanem az elkövetkező nemzedékekkel szem­ben is felelősség hárul ránk. Beszéde további részében hang­súlyozta a külgazdasági kapcsolatok alapvető átalakításának szerepét. Ez az átalakítás a párt XXVII. kong­resszusa irányelveivel összhang­ban, a központi bizottság állandó ellenőrzése mellett valósul meg. Érthető, hogy ilyen döntő változá­sok megkövetelik a bátorság szer­ves összekapcsolását a szokvá­nyostól eltérő hozzáállásokkal és (Folytatás a 6. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom