Új Szó, 1987. március (40. évfolyam, 50-75. szám)

1987-03-06 / 54. szám, péntek

Lev Zajkov beszéde a prágai aktívaértekezleten (Folytatás az 5. oldalról) a realizmussal, az elöreszaladás megakadályozását a gyakorlati lé­pések megvalósításában. Eddig húsz minisztérium és re­szort, és kb. 70 vállalat kapott jogot a külföldi piacra való közvetlen belé­pésre. Ezek a külgazdasági kapcsolatok terén az önelszámolás és a deviza- gazdálkodás rentabilitása elvei alap­ján fognak tevékenykedni. Ami a dolog szervezési oldalát illeti, sikerült jelentősen előrelép­nünk. Zárószakaszába lépett a minisz­tériumokban és a vállalatoknál a kül­kereskedelmi társulások és cégek létrehozása. Az ipar eddig izolálva volt a világ­piactól. Most ki kell magának harcol­nia a belépést erre a piacra és kialakítania ott szilárd pozícióját. Ehhez nemcsak a gyártott termé­kek minőségének és versenyképes­ségének alapvető javulását kell elér­ni, hanem fordulatnak kell bekövet­keznie az emberek gondolkodásá­ban is. Megkezdődött a nagy munka, a káderek felkészítése a külgazda­sági tevékenységre. Nemcsak a szakembereket tanít­juk, hanem a minisztereket és he­lyetteseiket, a vállalati igazgatókat is. A testvéri szocialista országok szociális-gazdasági fejlesztése meggyorsításának szükségessége minőségileg új feladatokat állít együttműködésük elé. összhangban azokkal a megálla­podásokkal, melyeket tavaly novem­berben Moszkvában pártjaink legfel­sőbb képviselői munkatalálkozóján sikerült elérni, aktívan készítik elő a javaslatokat a szocialista gazda­sági integráció és a KGST tevékeny­ségének, mechanizmusának átala­kítására. Mint tudják, ezeket az idén nyá­ron a tanács következő ülésén vitat­ják meg. Megelégedéssel állapítható meg, hogy országaink álláspontja a KGST keretében való együttmüködés töké­letesítésének alapvető kérdéseiben megegyezik. Abból indulunk ki, hogy a Kölcsö­nös Gazdasági Segítség Tanácsa tevékenysége átalakításának fő cél­ja, hogy az integráció súlypontja át­kerüljön a vállalatok szintjére és lét­rejöjjenek a szükséges feltételek a gyártásszakosítás és kooperáció sokoldalú elmélyítéséhez. A nemzetközi szocialista munka- megosztás tíz-tizenöt évre szóló kollektív koncepciójának - melynek előkészítése folyamatban van - kell meghatároznia a testvéri országok erőfeszítései összekapcsolásának leghatékonyabb útjait és módjait, a társadalmi termelés intenzifikálása felettébb fontos irányaiban és mind­annyiunkat felfegyverezni egy konk­rét akcióprogrammal. Azok a valóban forradalmi válto­zások, melyek megvalósítása a Szovjetunióban és más szocialista országokban is megkezdődött, mér­hetetlen jelentőségű nemcsak a vi­lágszocializmus számára, hanem az egész világ sorsa szempontjából. Az átalakítás, melyhez olyan len­dülettel kezdtünk hozzá és amely visszafordíthatatlan, mindenkinek megmutatja, mire akarjuk összpon­tosítani minden forrásunkat, mire irányulnak gondolataink, milyenek valódi programjaink és céljaink, mire vagyunk készek ráfordítani társadal­munk intellektuális energiáját és mi­lyen versengésre szólítjuk fel a kapi­talista rendszert. Új gondolkodásmód a nemzetközi kapcsolatokban Ahhoz azonban, hogy ennek a versengésnek a 21. század embe­riségéhez méltó civilizált formái le­gyenek, szükség van az új gondol­kodásmódra a nemzetközi kapcso­latokban is. Ezzel összefüggésben Lev Zajkov emlékeztetett a jelentős szovjet békejavaslatokra. Ma már senki sem vitatja a nukle­áris háború katasztrófájának pusztí­tó következményeit - mondotta Lev Zajkov. A nukleáris század azonban rnás problémákat is szült, melyekből az következik, hogy az emberiség számára nemcsak a nukleáris hábo­rú lenne pusztító. Ezt bizonyítják Csernobil tanulságai is. A nyugat-európai országoknak, például, vannak nukleáris erőműve­ik, melyek összteljesítménye 70 mil­lió kilowatt. Az ezek elleni nem nuk­leáris támadás is ahhoz vezethetne, hogy Európa lakhatatlanná válna. Az államok és a nemzetek túlélé­sének kölcsönös függőségéből kö­vetkezik a minőségileg új hozzáállás követelménye a nemzetbiztonság kérdéséhez, ami ugyancsak az új politikai gondolkodásmód egyik jel­lemző vonása. A nukleáris fegyverektől mentes világért, az emberiség túléléséért jelszó jegyében megrendezett moszkvai nemzetközi fórumon mon­dott beszédében Mihail Gorbacsov rávilágított a nemzetközi kapcsola­tok új filozófiájának alapvető irá­nyaira. Ennek a fórumnak a megrende­zését úgy értékeljük, mint békepoliti­kánk, a testvéri szocialista országok egyeztetett irányvonalának sikerét. Elvi álláspontunk abban rejlik, hogy az erőegyensúlyt a fegyverzet ésszerű szintjén kell biztosítani, tar­tós tendenciával a fegyverzet csök­kentése felé. Mint tudják, a Szovjetunió szoros együttműködésben barátaival a szo­cialista országokban konkrét megol­dásokat javasolt a világ előtt álló problémákra. A reykjaviki szovjet-amerikai ta­lálkozó megmutatta, hogy ez a prog­ram nem utópia és a megoldás reáli­san megtalálható. Ezért mondjuk ma, hogy Reykjavík valamiféle for­dulat volt, az igazság pillanata, ami­kor megnyílt a nukleáris fegyverek nélküli világ felé vezető útra való áttérés távlata. Egyben lelepleződtek az ezen az úton álló reális akadályok. Ezek közül, mint tudják, a legfon­tosabb az Amerikai Egyesült Álla­mok törekvése, hogy a lázas fegy­verkezést kiterjessze a világűrre, stratégiai fölényt szerezzen és aka­ratát rákényszerítse a világra. Az egyoldalú moratórium másfél éve után a Szovjetunió február 26- án nukleáris robbantást hajtott végre. Ez kikényszerített intézkedés volt, mellyel a Szovjetunió válaszolt a nukleáris kísérleteknek az Egye­sült Államokban való folytatására Továbbra is törekedni fogunk a nuk­leáris robbantások leállítására, és készek vagyunk visszatérni a mora­tóriumhoz, ha moratóriumot hirdet­nek az amerikaiak is. A Szovjetunió - tekintet nélkül minden nehézségre és művi úton emelt akadályra törekszik a nukleá­ris leszerelés problémájának megol­dására, s az idén március 1-jén újabb jelentős lépést tett ebbe az irányba. Mihail Gorbacsovnak, az SZKP KB főtitkárának nyilatkozatában ja­vasolta az európai közepes hatótá­volságú rakéták kérdésének ki­emelését a szovjet-amerikai tárgya­lások kérdéseinek egész csomagjá­ból, és erről különálló szerződés megkötését. Ezt haladéktalanul meg kell tenni, mivel gyakorlatilag erről már kész a megállapodás. Aláírása után, hangsúlyozta Lev Zajkov, hozzálátunk Csehszlovákia és az NDK területéről a megnövelt hatótávolságú hadászati-hadműve­leti rendeltetésű ilyen komplexumok kivonásához, melyeket az amerikai Pershing 2 rakéták telepítésére vá­laszul helyeztünk itt el, és kifejezzük készségünket arra, hogy azonnal tárgyalásokat kezdünk a további ha­dászati-hadműveleti rendeltetésű rakéták számának csökkentése cél­jából. Ezzel megnyílt a széles út a reális és meghatározó lépés - a nukleáris fegyverek Európából való teljes eltá­volítása előtt. Most arra van szükség, hogy az amerikai kormány a gyakorlatban is bizonyítsa kinyilatkoztatott készsé­gét erre a megállapodásra. Európának a nemzetközi kapcso­latokban való jelentőségével össze­függésben elmondta, hogy Helsinki­ből - ahol lerakták ezeknek a kap­csolatoknak az alapjait - az európai országok eljutottak a bécsi utótalál­kozóig. Megelégedéssel figyeljük, hogy éppen a szocialista országok ter­jesztenek elő jelentős és nagy hord­erejű javaslatokat, melyek célja, hogy Európa a béke földrésze le­gyen, amelyen nem lesznek nukleá­ris fegyverek, ahol jelentősen csök­kentik a hagyományos fegyverek szintjét, ahol a gazdasági együttmű­ködést új szintre emelik és ahonnan erős ösztönzés indul ki a humanitári­us ügyekben való együttműködésre. Bizonyára jól ismerik a Var­sói Szerződés tagországainak kö­zös budapesti kezdeményezését, amelyben javasolták az európai fegyveres erők számának lényeges csökkentését, a kezdeményezést, amellyel összhangban most meg­kezdődtek az első kapcsolatfelvéte­lek a NATO-tagországokkal. Támogatjuk Csehszlovákia és to­vábbi szocialista országok javasla­tait az európai gazdasági fórum összehívására, javasoljuk, hogy Moszkvában rendezzenek konfe­renciát a humanitárius problémák minden vonatkozásáról. Országaink megkezdték az elő­készületeket az ENSZ keretében egy rendkívül jelentős lépés megvi­tatásának újabb szakaszára, amely lépés a nemzetközi kapcsolatok elvi megváltoztatására, a nemzetközi biztonság komplex rendszerének létrehozására irányul. Amikor ezt a programot előter­jesztjük, természetesen nem szá­molunk csak a kormányközi kapcso­latokkal. Beszéde zárórészében Lev Zaj­kov, az SZKP KB Politikai Bizottsá­gának tagja, a KB titkára kijelentette: hazájába való visszatérése után jog­gal tájékoztathatja az SZKP Köz­ponti Bizottságát arról, hogy ez a lá­togatás sikeres volt, a nézetazonos­ság és a teljes kölcsönös megértés szellemében zajlott, ami hagyomá­nyosan jellemző a csehszlovák elv­társakkal való találkozókra. Megelégedéssel állapítjuk meg, hogy ezek a találkozók és rendsze­res kapcsolatok az SZKP és a CSKP központi bizottságainak képviselői között mindig hasznosak és lehető­vé teszik számunkra - mint mondani szokás hogy beállítsuk az órán­kat, őszintén és nyíltan beszéljünk problémáinkról és terveinkről a jövő­re vonatkozóan. Értékelte továbbá azt a tényt, hogy Csehszlovákiában számos kollektíva a nagy október 70. évfor­dulója alkalmából kötelezettséget vállalt, hogy időben és kiváló minő­ségben teljesíti termékei szállítását a Szovjetunióba. Ebben a valódi internacionalizmus megnyilvánulását látjuk, Klement Gottwald, a cseh­szlovák nép nagy fia jelszavának szellemében: „örök időkre a Szov­jetunióval és soha másképp!“ Mindannyiunknak el kell érnünk azt, hogy ez az év a népgazdaság stabil munkájának évévé, az orszá­gaink szociális-gazdasági fejleszté­se meggyorsításában való nagy si­kerek évévé váljon a világszocializ­mus és a béke pozícióinak megszi­lárdítása javára - mondotta Lev Zajkov. Molnár János felvétele Hűség a néphez, a hazához Száz éve hunyt el Alexandr Borogyin A XIX. század második felének Oroszországában az írók, festők, muzsikusok a lelkiismeret ébresztői, a társadalmi és politikai fejlődés szószólói. A muzsikusok az orosz életről, annak derűs és fájdal­mas oldaláról, az orosz ember re­ményeiről énekelnek. A kor orosz művésze igyekszik valóra váltani Csernisevszkij szavait: „aktív társa­dalmi harcosként küzd az élet meg­javításáért“. Ebben a törekvésben Mihail Ivanovics Glinka, „a klasszi­kus orosz zene atyja“ az úttörő, majd a glinkai tüzet Dargomizsszkij viszi tovább. Ám az újabb, zenetör­téneti jelentőségű állomás nem az ő nevéhez, hanem az ötök, a ,.Ha­talmasok kis csapata“ nevéhez fű­ződik. Az öt kiváló muzsikus - Mu­szorgszkij, Balakirev, Borogyin, Rimszkij-Korszakov és Kjui - célul tűzte, hogy megteremti az orosz ze­ne sajátos nyelvezetét, azokat a for­mákat, amelyek már nem a nyugati zene másolatai, hanem az orosz lélek legbensőbb rendüléseinek ki­fejezői. Sztaszov, a kiemelkedő je­lentőségű esztéta szívvel-lélekkel támogatta a csoportot. Nemcsak célkitűzéseiket körvonalazta, hanem abban is segítette az öt muzsikust, hogy mindegyikük megtalálja a ma­ga egyéni hangját, ám ugyanakkor valami szilárd kapocs is összekösse őket: a néphez való hűség, a haza iránti odaadás. Az ötök legidősebb tagja az 1833-ban született Alekszandr Por- firjevics Borogyin volt. Gyermekko­rától egyaránt érdeklődött a termé­szettudományok és a zene iránt. Jóformán egyszerre tanult meg zon­gorázni, gordonkán és fuvolán ját­szani. Nem volt hivatásos muzsikus. Ké­miai és orvostudományi tanulmá­nyokat folytatott részben hazájában, részben a németországi Heidelberg- ben. Rövidebb ideig katonaorvos­ként működött Svájcban és Német­országban, ahol nagy hatással volt további pályájára a Liszt Ferenccel való találkozás. Amikor 1862-ban visszatért hazájába, Pétervárott ké­miát tanított a Sebészorvosi Akadé­mián. Haláláig megosztotta idejét az egzakt tudományok és „a mennyek­be repítő művészet“, a zene között. Borogyin házi kamaraegyüttesek­ben játszott és ha tudományos mun­kája engedte, komponálgatott is. Fi­ókjában őrizte vonósszextettjét és c-moll zongorakvintettjét, több dalát. Egy vasárnapi ebédmeghívás fordu­lópontot jelentett életében. Megis­merkedett Milij Balakirewel, az Ötök vezéralakjával. Borogyint megra­gadták a fiatal muzsikus zongora­improvizációi és a zenéről, főleg a nagy német muzsikusokról, Brahmsról, Schumannról, Mendels­sohnról vallott elismerő nézetei, amelyekkel Borogyin is egyetértett. Balakirev is felfigyelt a rokonszenves professzorra, aki hosszas rábeszé­lés után megmutatta néhány dalát és zongoradarabját. Ettől kezdve Borogyin gyakran eljárt a Balakirev- körbe és csatlakozott az Új orosz zenei iskolához. Balakirev bízott az új „harcos­társ“ tehetségében és 1869-ben az Orosz Zenei Társaság hangverse­nyén műsorra tűzte Borogyin első nagyobb szabású hangszeres mű­vét, az I. szimfóniát. A bemutató nagy sikert aratott s egy csapásra ismertté tette Borogyin nevét. Ugyan­ebben az évben megkezdte máso­dik, h-moll szimfóniájának felvázolá­sát, sőt hozzáfogott élete főművé­hez, az Igor herceg című opera komponálásához is. E két alkotásán jóformán egész életében dolgozott. A szimfónia 1876-ban elkészült, de az Igor her­ceget már nem tudta befejezni. A két szimfónia közti időben sok dalt írt és néhány kamaraműve is napvilágot látott. Különösen szép sikere volt a népzenei ihletésű II. D-dúr vonós­négyesnek. Az eredetileg egy szim­fónia lassú tételének készült Közép- Ázsia pusztáin című szimfonikus köl­teményt Liszt Ferencnek ajánlotta. Amikor az Igor herceg egy részle­te - a prológ dicsőítői kara - először hangzott fel nyilvános hangverse­nyen, óriási sikert aratva, Borogyin a következő sorokat vetette papírra: „... én az ismeretlenség homályát kedvelő zeneszerző vagyok, vala­hogy szégyellem bevallani zene­szerzői tevékenységemet. Ez érthe­tő is. Másoknál ez egyenes dolog, elkötelezettség, az élet célja - ne­kem pihenés, szórakozás, mely el­von az igazi dolgomtól: a tanítástól és a tudománytól... De most, az Igor kórusának előadása után a kö­zönség tudomást szerzett arról, hogy operát írok, már nincs mit eltit­kolni és szégyelleni. Annak a leány­nak a helyzetében érzem magam, aki elvesztette ártatlanságát és jóhí­rét, s ezzel elnyerte a szabadság egy fajtáját. Most már be kell fejez­nem az operát, akár akarom, akár nem.” A levél 1876 januárjában íródott, ekkor Borogyin már hetedik éve dol­gozott az operán, s még tizenegy évig, haláláig folytatta a munkát, de befejeznie nem sikerült. Az opera nagyobbik részét nem hangszerelte, a nyitány és jónéhány jelenet is csak vázlatokban maradt meg. Rimszkij- Korzsakov és Glazunov kiegészíté­sével, illetve hangszerelésében ke­rülhetett csak színpadra az opera - három évvel a komponista halála után. Az Igor herceg szövegét is Boro­gyin írta egy 12. századi ismeretlen orosz szerző verses elbeszélése nyomán. Az epikus jellegű történel­mi opera Igor novgorod-szeverszki fejedelem 1185. évi hadjáratát regéli el a Don felől fenyegető nomád polovecek ellen. A ma is páratlanul népszerű, az egész világon állandó­an játszott mű fő erénye a dallam­gazdagság, a zenének magával ra­gadó lendülete, a rendkívül hatásos énekkari részek, mindenekelőtt a polovec kép hangulatos kórusai. Borogyin, miután hosszas előtanul­mányokat folytatott, remekül alkal­mazta a keleti koloritot. Igor fájdal­mas hangú áriája, Koncsak hatásos monológja vagy Galickij lendületes bordala - az operairodalom mara­dandó remekei. B orogyin nem volt termékeny alkotó - mint az idézett levél- részlet is igazolja -, foglalkozása nem engedte, hogy több időt szen­teljen a zenének. De így is - Csaj­kovszkij mellett - ót tekinthetjük a 19. század legjelentősebb orosz szimfonikusának. A nyolcvanas években a politikai és társadalmi viszonyok egyre nyo­masztóbbakká váltak a cári biroda­lomban. Borogyin visszavonult a kö­zélettől, egészsége is megrendült, gyakran depresszió uralkodott el raj­ta. ötvennégy éves, amikor növen­dékeinek egy táncestélyén szívro­ham végez vele. Ennek most van száz esztendeje... DELMÁR GÁBOR A volgográdi Komp­lex üzem dolgozói maguk fejlesztették ki ezt a MAN 63 S jelzésű ipari robotot (ČSTK felvétele) ÚJ SZÚ 6 1987. III. 6.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom