Új Szó, 1987. március (40. évfolyam, 50-75. szám)

1987-03-25 / 70. szám, szerda

A CSKP KB 5. ülésének vitája

(Folytatás az 5. oldalról) néhány ágazat próbára tenne bennünket, vajon az, amit kérünk tőlük, valóban szükséges-e a munkánkhoz, kell-e nekünk. És mindez vonatkozik a tudományos-műszaki fejlesztésre éppúgy, mint egész sor más jellegű feladatra, amelyeket teljesítenünk kell.

A sok probléma közül az egyik, amely a Chomu- tovi járásban a megfelelő orvoslétszám biztosításával együtt nagyon égető, a dolgozók közlekedésének biztosítása. Különösen számunkra gond ez, hiszen a mi üzemeink a szó szoros értelmében kinn vannak a zöld mezőn; a közlekedés döntő fontosságú tényező, az egész vállalat üzemelését érinti. Talán nem túlzók, ha azt mondom, hogy egyszerűen nem tudom kihez forduljak, hogy segítsen megoldani ezt a problémát. Mind párt, mind gazdasági vonalon tulajdonképpen már mindent megtettünk. Egy időben a kérdést saját közlekedési eszközeinkkel - két autóbusszal - oldottuk meg. Csakhogy, amint ez később kiderült, kihágást követtünk el az ellenőrző szervek szerint, ugyanis a tulajdonunkban levő köz- lékedési eszközöket nem használhatjuk a dolgozók munkába, illetve onnan haza történő szállítására. Lehet, hogy a rendelet helyes, azonban a kérdésre, hogy miként oldjuk meg a dolgozók szállítását, az ellenőrzést végzők már nem válaszoltak. Egyúttal meggyőződéssel állítjuk, hogy a Csehszlovák Autó- közlekedési Vállalat prunérovi üzeme ezt a kérdést képtelen megoldani, mépgedig kapacitási gondok miatt. Nincs megfelelő számú autóbusza, állandó gondot jelent számukra a pótalkatrészhiány, és nincs olyan csarnoka sem, ahol a javításokat elvégezhetnék. Nagyon könnyű és egyszerű, hogy csak arról beszélünk, mit nem szabad, mi ellenkezik a rendeletekkel. De arra, hogy miként kell biztosítani ezeknek a legtöbb esetben egészen hétköznapi feladatoknak - amelyek a dolgozók szükségleteiből következnek - a megoldását, már egyetlen ellenőrzésre jogosult szerv sem tud válaszolni.

Véleményem szerint egyáltalán nem célszerű,

sem gazdaságos, hogy egy naptári év során egyetlen vállalatnál nem kevesebb, mint 13 ellenőrző szerv munkatársai adják egymásnak a kilincset. Igen, az elmúlt esztendőben vállalatunknál éppen 13 ellenőrző szerv váltotta egymást, kezdve a járási pénzügyi felügyelőséggel és a CSSZSZK Népi Ellenőrző Bizottságával zárva a névsort. Ugyancsak beszélhetnék a különböző ellenőrzésekről, amelyeket a párt ellenőrző és revíziós bizottságai hajtottak végre; nálunk 1986-ban négyszer. Minderről azért beszélek, mert meggyőződésem és a felelős dolgozók is gyakran panaszkodnak rá, hogy ilyen nagy számú ellenőrzés már hátráltatja a feladatok teljesítését. Én az ellenőrzés híve vagyok, de a koordinált, összehangolt ellenőrzéseké, olyanoké, amelyek feltárják a hiányosságokat. Azonban számomra ez az ellenőrzési rendszer olybbá tűnik, mintha mindig mindenáron vétkest kellene találnia.

Ha már az ellenőrzésekről beszélek, engedjenek meg még egy véleményt, amely nagyon szoros összefüggésben van velük, éspedig az adminísztra- tíva. Eddig még nem fordult elő, hogy bármilyen ellenőrző szerv megelégedett volna puszta információkkal, amelyeknek valódiságáról meggyőződhetett volna a dolgozók körében. Jegyzőkönyv vagy más írásos dokumentáció nélkül bármilyen bizonyítékok hiábavalók. Az ilyen helyzet tudatosan kényszeríti a gazdasági vezetőket, sőt a pártfunkcionáriusokat is, hogy mindig mindent dokumentummal támasszanak alá. Ily módon aztán a kérdésre, hogy hol és mikor kell elkezdeni az adminisztratív munkaerők számának csökkentését, a bürokratikus munkamódszerek kiiktatását, nagyon nehéz választ adni, vagy valamilyen objektív kiutat találni ebből a helyzetből.

Éppen ezért, befejezésül teljes egészében támogatom a központi bizottság beszámolóját, amelyből világosan kitűnik, hogy a legfelsőbb pártszervek ismerik a problémákat, aprólékosan elemezték őket, és konkrét feladatokat jelöltek ki a hiányosságok eltávolítására.

MICHAL KOVÁČ elvtárs, a CSKP KB póttagja a nyitrai (Nitra) Mezőgazdasági Főiskola rektora

A főiskoláknak pótolhatatlan szerepük van a CSKP XVII. kongresszusa által a társadalom gazdasági és szociális fejlődésének meggyorsítására jóváhagyott stratégia megvalósításában Miként arra a CSKP Központi Bizottsága Elnökségének beszámolója rámutatott, ennek a stratégiának az alapját a tudományos-műszaki haladás képezi, amelyet stimulálni kell, és amelynek éltető talajra kell találnia az emberek szakképzettségében és öntudatossá^ában. E tekintetben ösztönzően hatott az SZKP Központi Bizottságának januári ülése, melyen nagyra értékelték a szakképzett káderek, a kommunisták és a pártonkivüliek jelentős munkáját, akik a termelés szervezőinek és szakembereinek szerepkörében a párt támaszai a gazdasági és a szociális politika megvalósításában.

A főiskolai oktatás igényes kritériumai és hatékonysága csak akkor biztosítható, ha a főiskola nevelő és oktató tevékenysége a saját tudományos kutatómunka eredményeire támaszkodik és azokból merít. Ebben az esetben az oktatás nemcsak időszerűvé és kellő átütőerövel rendelkezővé válik, de a hallgatóknak a kutatási feladatokba történő közvetlen bekapcsolásával olyan hatékony formákkal is gazdagszik, melyeknek a szakemberek érvényesülése szempontjából igen fontos szerepük van. Erről az olyan mezőgazdasági mérnökök munkájában szerzett tapasztalatok egész sora tanúskodik, akik részt vettek az iskolai tudományos szakkörök tevékenységében. Szembetűnő, hogy azoknál a mezőgazdasági vállalatoknál, amelyekben ezek a mérnökök dolgoznak, rendszerint lényegesen gyorsabban meghonosodnak a tudományos-műszaki haladás vívmányai, és hatékonyabb azok kihasználása is. Ezeknél a vállalatoknál találkozhatunk kísérleti parcellákkal, experimentális létesítményekkel és tenyészetekkel, diagnosztikai berendezésekkel, a növénytermesztés gépesítésében realizációs műhelyekkel, brigádrendszerű munkaszervezési és javadalmazási formával folytatott kísérletekkel, valamint rugalmas szervezési struktúrákkal, amelyek a tudo- mányos-müszaki haladás irányító eszközei. Mindennek a dinamikus gazdasági és szociális fejlődés az eredménye.

A főiskolai tudománynak a közvetett kvalifikációs küldetésen kívül a teoretikai megismerés fejlesztésében és a társadalmi gyakorlat tudományos-műszaki hátterének megteremtésében is vezető szerepe van. Ha ezt a Nyitrai Mezőgazdasági Főiskola eredményeivel akarnánk szemléltetni, akkor egyebek között beszélhetnénk az iskolának a szémesek termesztésének intenzivebbé tételéhez való konkrét tudományos és kutatási hozzájárulásáról, továbbá az állattenyésztés technológiai fejlesztéséhez, a hüvelyesek betakarításának gépesítéséhez, valamint a mezőgazdasági vállalatok irányításához való hozzájárulásról.

Hasonló pozitív példákat más főiskolákból is említhetnénk, mégis azt kell mondanunk, hogy a főiskolák tudományos potenciálja nincs tökéletesen mozgósítva és kihasználva. A főiskolai tudomány tökéletesebb kihasználása érdekében mindenekelőtt fel kell számolni a kutatás felaprózottságát és ezzel együtt a kutatási feladatok tematikai szétszórtságának aránytalanságait. A főiskolák mindeddig ném gazdái a kutatás kulcsfontosságú irányzatainak, hanem az alapkutatásban csak korlátozott mennyiségű, a műszaki fejlesztés állami programjának kategóriájában pedig mindössze néhány fő feladatot koordinálnak. Ténylegesen igényes feladatok teljesítése nélkül pedig nem adottak a potenciális feltételek a tudományos dolgozók és munkakollektívák képességeinek kifejlődéséhez.

A főiskolák képesek arra, hogy védnökséget vállaljanak a tudomány és a technika kulcsfontosságú területeinek és prioritást élvező irányzatainak fejlesztése fölött A mezőgazdasági főiskolák esetében főleg a talaj termőképességét befolyásoló tényezőkről, a kiválasztott növények komplex termelési rendszerének agrotechnikájáról, az állattenyésztés etológiái fejlesztéséről, a munkaközösségek kialakításának és működésének szociális és professzionális vonatkozásairól, valamint a mezőgazdasági termelés intenzifikálásával összefüggő egyéb kulcs- fontosságú problémákról lehetne szó.

Az elmondottakból kiindulva, figyelembe véve a nyitrai Mezőgazdasági Főiskola alkotó erejét és az élelmiszer-termelés fejlesztésével kapcsolatos sürgető feladatokat, kidolgoztuk az iskola tudományos tevékenységének 2000-ig szóló tervét. Ezt úgy állítottuk fel, hogy komplex koordinációs geszciót vállalunk az SZSZK-ban a növénytermesztés munkafolyamatainak automatizálásával és a biotechnológiával kapcsolatos kutatások fölött, és a KGST- tagországok tudományos-műszaki fejlődése komplex programjának két kiemelt irányzatában is részt veszünk. Ezen a területen szoros együttműködésre lépünk a Ruzynéi és a Piešťanyi Növénytermesztési Kutatóintézettel, valamint a mezőgazdasági és az iskolaügyi tárca, és a Szlovák Tudományos Akadémia további munkahelyeivel, továbbá a Nyitrai Állat- tenyésztési Kutatóintézettel.

A gazdasági mechanizmus átalakításának alapelveivel összhangban növelni kell a tudományospedagógiai és a tudományos-műszaki dolgozóknak a tudományos-műszaki tevékenység eredményeihez és azok gyakorlati kihasználásához fűződő anyagi érdekeltségét. Ennek a feladatnak a teljesítése megköveteli, hogy a főiskolák dolgozói gondolataikban és tetteikben is tudatosítsák, hogy nem csupán tanárok, de tudományos dolgozók is Éppen ezért támogatjuk a CSKP Központi Bizottsága Elnökségének jelentésében megfogalmazott alapelvet, amely kimondja, hogy a főiskoládat a tudomány fontos központjaiként kell építeni és kiépíteni. A kádermunkában olyan intézkedéseket kell foganatosítani, hogy a szisztematizált tanársegédi, docensi és professzori tisztséget csak olyan személyek tölthessék be, akik eredményeket tudnak felmutatni a tudományos kutatómunkában, és ezt a követelményt ne lehessen mással pótolni. A főiskolai tanárnak egész életében aktív tudományos tevékenységet kell folytatnia, nem csupán a tudományos pedagógiai rangfokozat eléréséig.

Az eredeti tudományos kutatómunka fölöttébb igényes az alkotóerő mozgósítására és a szabadidőben végzett munkára. Ennek hatékonyabbá tételét éppen ezért az erkölcsi érdekeltségen kívül az anyagi érdekeltséggel is egybe kell kapcsolni. Az elért eredmények eddigi többé kevésbé adminisztratív jellegű, általános rendszer szerinti értékelése már csak azért sem hatásos, mert nem kielégítő a béralap növekedése. A tudományos munkakollektívának már a feladat vállalásakor tudnia kellene, hogy lehetősége van olyan jutalom elnyerésére, amely valóban arányban áll a feladat megoldásához szükséges erőfeszítésekkel, és amely képes megtartani a csoport tagjainak alkotókedvét.

A mezőgazdasági termelés sajátosságai a népgazdaság valamennyi egyéb ágazatánál jobban megkövetelik, hogy a feladatok megoldásán dolgozó munkakollektívákba - anyagi és kádervonatkozásban egyaránt - bekapcsolják a kutatási feladat eredményeinek leendő kihasználóit is. Ezt a tézist már évekkel ezelőtt felvetettük, csakhogy a gyakorlat érdeklődése továbbra is minimális. Arra számítunk, hogy az irányítási rendszernek a saját eszközökre gyakorolt nyomása rákényszeríti a gazdasági szakembereket, hogy fokozott érdeklődést tanúsítsanak a tudomány és a technika eredményei iránt. Ezzel azután a kutatócsoportokban való részvételre is nagyobb számban megnyerhetjük őket. Ennek jóvoltából egyúttal a gyakorlatnak nyújtott segítségünk is hatékonyabbá válik, mert eddig is elértünk

ugyan bizonyos sikereket, de a konkrét eredmények túlsúlyban azoknál a kiválasztott, többnyire élenjáró vállalatoknál mutatkoztak meg, amelyekben nagy igény nyilvánult meg a tudomány iránt

A főiskolai tudomány különlegessége egyebek között abban van, hogy alakítása a tanárok egyébirányú aktivitásával, főleg a nevelő és oktató tevékenységével párhuzamosan történik Ez feltételezi, hogy nagy teljesítő képességű kisegítő rendszerekre, mindenekelőtt középfokú műszaki személyzetre támaszkodhat. Ezzel szemben egyelőre az a helyzet, hogy egy főiskolai munkaerőre 0,9 középfokú műszaki dolgozó jut, holott a tudományos kutatóbázis egyéb létesítményeiben ez az arány 1:3,5 szinten van.

A főiskolák tudományos kutatói tevékenységének mozgósítása és hatékonyabbá tétele egyúttal megköveteli az elavult, erkölcsileg és fizikailag egyaránt elhasználódott műszerellátottságának kiépítését és jelentős korszerűsítését. Ez az igény nem lehet öncélú, hanem következetesen garantálnia kell, hogy az iskolaügyi tárca fejlesztésére fordított költségek megtérülnek a kutatás eredményeiben, valamint a kifogástalanul felkészített szakemberekben, akik

tökéletesen elsajátítják a gyorsítás stratégiája megvalósításának módját és eszközeit. A kölcsönös kapcsolatok kialakításához vezető úton iskolánk a Szlovák Szocialista Köztársaság kormányának határozata értelmében az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumával együttműködésben már megtette az első lépéseket. További öt főiskolához hasonlóan az önelszámolási rendszer keretében kivitelező központot készítünk elő különleges gépek és anyagok mintapéldányainak gyártáA CSKP Központi Bizottságának 8 ülése óta sokat tettünk a főiskolai kutatómunka aktivizálásáért. A Nyitrai Mezőgazdasági Főiskolán egyebek között felszámoltuk a kutatás felaprózottságát, leraktuk három olyan intézet alapjait, amelyek koordinálják és aktivizálják a tanszékek és karok tudományos kutatómunkáját, és külön biztosítják a tevékenységgel összefüggő szervizszolgálat iránti igények kielégítését is. Azonban megtorpannánk félúton, ha beérnénk az eddig elért eredményekkel A főiskolai tudománynak több bizalomra, segítségre és támogatásra van szüksége. Ha ez meg lesz, akkor igényesebb követeléseket lehet támasztani vele szemben.

VLADIMÍR MYNÁŔ elvtárs, a CSKP KB póttagja, az ostravai Bányászati Főiskola rektora

Az évzáró taggyűlések időszakát az idén januárban és februárban az Észak-csehországi kerület pártalapszervezeteiben a CSKP Központi Bizottsága 4. ülésének határozata szellemében arra használtuk ki, hogy az elért eredményeket egybevessük a XVII. pártkongresszuson meghatározott feladatokkal. Éppen ezért a tapasztalatok birtokában megkülönböztetett figyelmet szenteltünk a tanácskozások tartalmi előkészítésének. Nem csupán a gazdasági élet feltételeivel kapcsolatos konkrét feladatok teljesítésében és az aktivitásban észlelt problémákat elemeztük, hanem azt is, hogy ki mennyire volt aktív a lakóhelyén, s véleményt mondunk a pártszervezetek munkájáról és a mindennapi élet fontos kérdéseinek megoldásáról is.

Az említett kedvező tapasztalatok mellett azonban még mindig találkozhatunk azzal, hogy helyenként még élnek a kor által túlhaladott, régi szokások, kitartanak a rutinszerüség mellett, és nem sikerül változtatniuk a pártmunka formáin és módszerein. Az évzáró taggyűléseken általában sokat foglalkoztak a gazdasági feladatok teljesítésével, és ezzel összefüggésben az ideológiai munka elmélyítésének szükségességével. A múlt évben a kerület vállalatainak kétharmada sikeresen teljesítette tervfeladatait, de mint kitűnt, a siker komoly politikai erőfeszítéseket követelt. A múlt évben tapasztalt problémák az idén januárban és februárban elmélyültek. A szállítói-átvevői kapcsolatokban észlelt fogyatékosságok, melyeket a szokatlanul kemény tél méginkább kidomborított, odavezettek, hogy a kerület 106 központilag irányított ipari vállalata közül januárban a módosított saját teljesítmények tervét 61, az árutermelési tervet pedig 54 vállalat nem teljesítette. A módosított saját teljesítmények összértéke 8,8 százalékkal alacsonyabb volt, mint

1986-ban. Az árutermelésben észlelt kiesést februárban sikerült csökkenteni, viszont a módosított saját teljesítmények területén tapasztalt lemaradás tovább növekszik a vállalatoknál. Vagyis lényegében megismétlődik a múlt évi helyzet, amikor is a mennyiségi mutatókat teljesítették, sőt túlteljesítették a vállalatok, de a minőségi mutatókat nem sikerült teljesíteniük.

A fejlődésben nem tudjuk következetesen megvalósítani az extenzív formákról az intenzív formák alkalmazására való áttérést. Ennek egyik legfontosabb oka az, hogy a termelési folyamatokban túl lassú ütemben érvényesítjük a tudományos-műszaki haladást. Mindenekelőtt a technológiai innováció lassú üteme a munkatermelékenység növekedésének lassúságában, valamint az élő- és egyéb munkaráfordítás kevésbé hatékony kihasználásában nyilvánul meg. Annak ellenére, hogy a CSKP Központi Bizottságának 1983 júniusában megtartott

8. ülését követő időszakban az Észak-csehországi kerületben komoly munkát végeztünk, a konkrét eredmények nem felelnek meg a pártszervek erőfeszítéseinek. Az elektronizációval és a mikroelekroni- zációval kapcsolatos programok éppen olyan lassan kerülnek bevezetésre, mint a robotizációval kapcsolatos elképzelések. A 400 mm-es élű hajtóműszekrények megmunkálására az olomouci TOS-nál kidolgozott rugalmas termelési rendszer jól bevált, de mindeddig ez az egyetlen, és még mindig nem született döntés az ismételt kihasználásáról. Ennek következtében az említett vállalatnál felbomlott a kiváló szakemberek csoportja.

Most pedig röviden a tudományos-műszaki haladás megvalósításával kapcsolatban a főiskolákon szerzett tapasztalatokról szólnék. Nálunk, az Ostravai Bányászati Főiskolán valamennyi tudományospedagógiai dolgozó a munkaköri leírása szerint egyharmad részben az alap- és az aplikált kutatással összefüggő feladatok megoldásán dolgozik. Nálunk a pedagógusok értékelésével kapcsolatos alapelvek abból indulnak ki, hogy nem lehet jó pedagógus az, aki nem folytat szerteágazó tudományos kutatómunkát és nem áll konkrét kapcsolatban a gyakorlattal, illetve nem tudja ebbe a munkába hatékonyan bekapcsolni a hallgatókat. Minden tudományos kutatómunkának konkrét és hasznos gyakorlati eredményeket kell produkálnia. Nézetem szerint sokkal nagyobb fontosságot kellene tulajdonítanunk a főiskolák mérési és experimentális technikával való ellátásának, beleértve a számítástechnikát is. Ez a kérdés ugyanis már régóta megoldásra vár, és ma már nem csupán az oktatást nehezíti, de a főiskoláknak a tudományos-műszaki haladás

meggyorsításával kapcsolatos lehetőségei hatékonyabb kihasználását is gátolja.

A műszaki-tervezési szakosítású főiskoláknak már feltétlenül rendelkezniük kellene a tervezést, a termelés előkészítését és irányítását szolgáló, korszerű számítógépekkel. A számítástechnika ugyanis 30-szorosan vagy akár 50-szeresen is meggyorsíthatja a tervezési munkákat. A főiskolák hallgatóinak már most meg kellene tanulniuk dolgozni ezekkel a rendszerekkel, hogy a gyakorlatban majd ne csupán az új technika kihasználására, de az alkalmazásának bevezetésére is képesek legyenek.

A gépipar irányításában szerzett tapasztalatok alapján elmondhatom, hogy soha nem lesz lehetőség a gazdasági mutatók olyan rendszerének felfedezésére, amelyek a vállalat, a termelési-gazdasági egység és a népgazdaság szintjén önmagától és automatikusan hatna a vezetés irányításának valamennyi vonatkozásában. A vezetés mindig összefüggésben lesz az emberekkel, és a minőség attól fog függeni, hogy miként tudjuk kiválasztani, előkészíteni és kiképezni, majd pedig széthelyezni a sokoldalúan képzett kádereket. A legnagyobb figyelmet természetesen a vezető káderekre kell fordítani. Olyan energikus vezető dolgozókat kell képeznünk, akik személyes példamutatással képesek átültetni a párt politikáját, akik elsőosztályú szakemberek a saját munkaterületükön, akiknek tiszta az erkölcsi profiljuk, de ugyanakkor tudnak beszélni és bánni az emberekkel, s az ügy érdekében hajlandók vállalni és képesek megoldani a konfliktusokat. A vezető dolgozó nem lehet alibista, mindig teljes egészében és az ügy érdekében kell kihasználnia a jogkörét, és a döntéseiért mindenkor viselnie kell a felelősséget. Ezt minden pártalap- szervezetnek és valamennyi vezető dolgozónak tudatosítani kell, hiszen a CSKP XVII. kongresszusának határozata értelmében fontos feladat előtt állnak: mint kommunistáknak is meg kell változniuk, és az irányító munka stílusán is változtatniuk kell.

Várható, hogy a nyolcadik ötéves tervidőszakban a gépiparban is jelentős változásra kerül sor a műszaki fejlődésben. Az egész világon, tehát nálunk is érvényes, hogy a darabonkénti és a kisszériás termelésben el kell terjeszteni az NC és az CNC rendszereket, miközben a sorozatgyártásban és a speciális munkaterületeken automatikus termelési rendszerek bevezetésére és ipari robotok alkalmazására kerül sor. A CSKP Központi Bizottságának

4. ülésén a Csehszlovák Szocialista Köztársaság gazdasági és szociális fejlődésének nyolcadik ötéves tervével kapcsolatban előterjesztett beszámoló megállapította, hogy a termelési bázis műszaki színvonalának emelésére irányuló törekvésnek a gépipar elhasználódott állóeszközeinek kiselejtezésére és felszámolására irányuló program is szerves részét képezi. A gépiparban a nyolcadik ötéves tervidőszakban kétszer annyi állóeszköz kiselejtezését tervezik, mint amennyi a hetedik ötéves tervidőszak folyamán volt. Ahhoz, hogy ez megvalósítható legyen, elegendő anyagi fedezetre lesz szükség a költségvetésen kívüli gépvásárlásokhoz. Szükségessé válik, hogy a kétmillió koronát meg nem haladó, beruházási jellegű korszerűsítési folyamatokhoz nyújtott hitelekkel biztosítsuk a vállalatok nagyobb rugalmasságát. Ugyanakkor az elektrotechnikai iparnak növelnie kell az elektronika, a mikroelektronika és az ipari robotok részére szükséges összetevők gyártását, mert a hazai forrásból származó alkotóelemek egyelőre nem fedezik a szükségletet. Azt is lehetővé kell tenni, hogy a vállalatok külföldről vásároljanak bizonyos összetevőket és azok célszerű összeállításával maguk készítsenek félautomatikus elemeket a technológiai berendezésekhez. A gépipar produktivitása növekedési ütemének meggyorsításához vezető utat abban az orientációban látom, amelyet a CSKP Központi Bizottságának a KGST országok gépipari vállalatai közötti közvetlen kapcsolatok kialakítására vonatkozó határozata jelölt meg.

A szerzett tapasztalatok arra utalnak, hogy a lehető leggyorsabban érvényesíteni kell a gazdasági mechanizmus átalakítására vonatkozó alapelveket, melyeket a CSKP Központi Bizottságának Elnöksége és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormánya hagyott jóvá, mert csakis így tudjuk elérni a XVII. pártkongresszus által megjelölt célokat.

ÚJ szú 6

'llllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll 1987. III. 25.