Új Szó, 1987. március (40. évfolyam, 50-75. szám)
1987-03-25 / 70. szám, szerda
A CSKP KB 5. ülésének vitája ÚJ SZÚ 5 1987. III. 25. JAN NOVÁK elvtárs, a CSKP KB tagja, a Brno-Královo Pole-i Gépgyár munkása fis Brno - Královo Pole-i Gépgyárban dolgozom 1958-tól. Korábban lakatos voltam, ma az atom- energetikai részlegen fúrógépkezelő vagyok. A CSKP KB beszámolójára szeretnék reagálni, a műszaki fejlesztéshez és annak gyakorlatban való alkalmazásához szólnék hozzá. Szűkebb munkahelyem és vállalatunk tapasztalatait mondom el. A műhelyben dolgozók a műszaki fejlesztés gyakorlatban való alkalmazását az új technika termelésbe való bevezetése, az új technológiáknak és a számítás- technikának a termelés irányításában való felhasználása alapján ítélik meg. Mindezt abból a szempontból is figyelemmel kísérik, hogy mennyivel könnyíti meg a munkát, miként van az megszervezve a munkahelyen, mennyiben segít megteremteni a zökkenőmentes termeléshez szükséges feltételeket. Az új technika bevezetése terén hiányolom a nagyobb koncepciózusságot. Ennek okai, rá kellett jönnöm, elsősorban a beruházáspolitikai terv összeállításához való nem komplex hozzáállásban keresendők. A munkahelyek koncepciózus, fokozatos felszerelését megnehezítik, hogy csak egy évre ismert a mérlegrészesedésünk. A vállalat tehát nem lehet biztos abban, hogy a munkahely a kitűzött időpontban teljesen elkészül. A megvalósítás aránytalanul sokáig elhúzódik, elveszik a gazdasági haszon. Ez a hosszantartó elhúzódás negatív hatást gyakorol az emberek gondolkodására, egymás közti kapcsolataikra. Éppen ezért tanácsolom megváltoztatni az alapvető eszközökre szánt mérlegrészesedés eddigi elosztásának módját, mégpedig úgy, hogy a termelési bázis korszerűsítésénél az egész modernizációs folyamatot vegyék figyelembe, az egyes gépek nem csupán egy évre, hanem a meghatározott időszakra szóló mérlegrészesedése elosztásának meghatározásával. Az így elkészült dokumentációs anyagban a vállalat még bizonyos módosításokat eszközölhet, s meghatározhatja a munkahely kötelező korszerűsítési tervét. Vállalatunk gépparkjának felújítása és korszerűsítése elégtelen, nem biztosítja a munkatermelékenység megkövetelt növekedését. Én is olyan gépen dolgozom, amelyet egy másik részlegről helyeztek át hozzánk 1964-ben, amikor megkezdődött a termelés az atomenergetikai részlegen. Kérdés tehát, hogy nem kellene-e nagyobb figyelmet szentelni saját vállalataink modernizálásának, mint a kivitel mindenáron való hangsúlyozásának. Szükségszerű, és ezt tudatosítom, hogy az új technika bevezetése esetében a gazdasági dolgozóknak, de a munkásoknak is biztosítaniuk kell a maximális kihasználtságot, tehát a minimum kétműsza- kos és a ritkaságszámba menő gépeken a háromműszakos termelést. Más okból is megfontolandó lenne a belföldre és exportra szállított gépek arányának megváltoztatása; s ez pedig a régi gépek igényes és költséges karbantartása. Emiatt a szükségesnél jóval többen dolgoznak rezsimunkában a kiegészítő és szolgáltató munkahelyeken. Nem így volna, ha a gépek állaga megfelelő színvonalon lenne. A termelés igényessége miatt néhány speciális gépet és berendezést importálni kényszerülünk. Beszerzésüket azonban bonyolítják a külkereskedelmi vállalatok munkamódszerei. Részükről elégtelen az együttműködés. Gondjaink vannak azzal, miként kapcsoljuk be a folyamatos termelésbe a behozott gépeket. A külkereskedelmi vállalat ugyanis mindegyikből a legolcsóbbat választotta. Ezt az eljárásukat szakembereink bírálják. Szükséges lenne, hogy a vállalatoknak legyen joguk a jó gazda felelősségével befolyásolni a gépválasztást. Ezenkívül gyorsabban kell továbbítani a vállalatnál szerzett információkat, lehetővé kell tenni a szállítókkal való közvetlen kapcsolat megteremtését, legfőképp ez a szavatossági időn belüli javításokra vonatkozik. A felsorolt műszaki-szervezési nehézségeken túl gondolni kell a dolgozók időben történő és jó minőségű felkészítésére is. A gyakorlatból tudom: nem mindig sikerül a dolgozókat megfelelően szakmailag felkészíteni, s az sem ritka, hogy nem tudnak az előírt bérezéssel az új munkahelyre találni valakit. Legtöbb gondunk az irányítási rendszerrel ellátott új gépekkel van, ezeket kezdjük most nagyobb mértékben alkalmazni. A sokfajta irányítási rendszer bonyolítja a programkészítést. Vállalatunknál ezért bővíteni kellett a szakosított programozók munkacsoportját. Az új technika minőségi színvonalában bekövetkezett változásokra legjobban a fiatal dolgozók reagálnak. Igyekszünk a lehető legtöbb szakmunkástanulót toborozni szakmunkásképző intézeteinkbe. Ám ez nem hozza meg a várt eredményt. A szakmunkásképzők tantervei sem segítik elő a szakmai felkészültség teljes megszerzését. Miután munkába állnak a fiatalok, a termelésben nehézséget okoz nekik a kijelölt feladatok teljesítése, s utána kereseti gondjaik támadnak. Gyakran előfordul: a fiatal dolgozó mindössze a kötelező katonai szolgálat előtt marad munkahelyén Utána aztán felmond, és elmegy a vállalattól. Annak ellenére is, hogy a katonai szolgálat letelte után külön jutalomra tarthat igényt és előnyösen juthat lakáshoz. Amikor a kutató tevékenység meggyorsításának és hatékonyabbá tételének fontosságát hangsúlyozzuk, akkor a kedvezőbb feltételek megteremtésének lehetőségei felől is el kell gondolkoznunk. Ezek közül többről már szó esett ezen a tanácskozáson, ezért én csak egyet említenék meg. Az alkalmazott kutatás feladatai esetében az az alapelv, hogy mihelyt a feladatot besorolják a tervbe, azonnal igénylik az úgynevezett módszertani dolgozatok kidolgozását és megtárgyalását. Véleményem szerint ez az intézkedés formális jellegű. Ugyanis nem tartom logikusnak, hogy a kutatónak minden alkalommal, ahányszor új feladat megoldásába A központi bizottság tanácskozásának középpontjában a tudományos-műszaki fejlesztés kérdései, valamit a népgazdaság nagyobb fejlődési dinamikájának elérése céljából kitűzött feladatai szerepelnek. Hogyan tekintünk mi, a tušimicei Szocialista Ifjúsági Szövetség Erőmű Vállalatának dolgozol, vagy szélesebb körben az energetikai dolgozók, erre a nagyon fontos kérdéscsoportra? Nem vagyunk elméleti szakemberek, munkánk egyirányú folyamatos tevékenységre összpontosull amilyen az elektromosenergia- és a hőtermelés. Éppen ezért a tudományos területre gyakran kiterjedő vitákban és véleménycserékben az ehhez a kérdéshez kapcsolódó véleményünk talán nagyon is egyszerűnek tűnik. A tudományos-műszaki fejlesztést a vállalatnál már a 6. ötéves tervidőszak folyamán is ennek az egész társadalom számára annyira fontos kérdéscsoport megoldásának szenteltük. Elsősorban a termelőberendezések megbízhatóságának az egy kilowattórányi villamos energiához szükséges fajlagos tüzelőanyag mennyiségének egyidejű csökkentésével párhuzamosan történő növelése volt a fő cél. Közben be akartuk tartani a gazdaságossági mutatókat is, pedig a hőerőművekben felhasznált szén minősége folyamatosan romlik, és természetesen a hőerőművek okozta környezetszennyezés mértékének csökkentését sem tévesztettük szem elöl. Egész sor olyan nehézség merült fel időközben, amelyek nehezítették a szóban forgó problémák megoldását. Tekintettel a pénzügyi és mennyiségi vonatkozásokra, a műszaki fejlesztés egyes részeit beruházás, generáljavítások vagy pedig vállalati rekonstrukciók révén igyekszünk megvalósítani. Ha tudatosítjuk, hogy ezeken a területeken mind a mai napig mennyire szigorú, bonyolult és gyakran körülményes szabályok vannak érvényben ez nem kis dolog - figyelembe véve, hogy mennyivel korábban kell benyújtani a beruházási feladatok vagy pedig a műszaki-gazdasági kérdések dokumentációit és milyen kaliberű kapacitásjellegű problémák merülnek fel időközben a tervező szervezeteknél - s a kívülálló számára is világossá válik, hogy rendkívül ritkán sikerül a jó műszaki elképzelés megvalósítását valóban gyorsan végrehajtani. Ha pedig egy pillantást vetünk azokra a határidőkre, amelyeket törvény szerint az illetékes szervek és intézmények előírnak az egyes tervdokumentációk felülbírálására, illetve jóváhagyására - a kivitelezési tervdokumentáció elkészüléséig olyan hosszú időszakot kapunk végeredményül, amekkora alatt a fejlett országokban a korszerű műszaki beruházások nemcsak, hogy elkészülnek, hanem már teljes mértékben üzemelnek is. Ráadásul a megvalósítás időszakában a kivitelezők legtöbbjénél nem tapasztalható túlzottan nagy kezdeményezőkedv, és inkább választják a saját jól bevált, bár hosszadalmas módszereiket. A fentiek illusztrálására példaként hozható fel a prunérovi l-es számú erőmű hármas és négyes blokkjának DASOR elnevezésű mérőrendszerén végrehajtott módosítás kivitelezése. Ennek ismeretében felmerül a kérdés, hogyan haladhatunk gyorsan előre, amikor a generáljavítások formájában felmerülő műszaki fejlesztés biztosítására a teljes berendezések néhány részegységét - mint például szivattyúk, ventilátorok, motorok, kazánalkatrészek és turbinák - gyakran 24, sőt 60 hónappal korábban kell megrendelni. Éppen ezért nem ritka az olyan eset, amikor innovációs jellegű generáljavítás esetében is már tulajdonképpen idejétmúlt, korszerűnek éppen nem nevezhető berendezést szerelünk fel. És akkor még csak olyan lefolyású generáljavításról beszéltem, amelyet tulajdonképpen szokványos módon sikerült biztosítanunk. Ez a legalább a megvalósítási fázisban nyugodt helyzet tulajdonképpen a 7. ötéves tervidőszak befejeződésével lényegében megszűnt. Attól az időtől a szállítói-megrendelői kapcsolatok területén, különösen néhány gyártó partner esetében, az energetikával kapcsolatban kifejezetten tarthatatlan állapotok uralkodnak. A CSKP XVI. kongresszusának határozatából eredően a generáljavítások és rekonstrukciók végrehajtása az erőművek blokkjai esetében kizárólag a Kohó- és Nehézgépipari Minisztérium reszortjára tartozik. Azóta a generáljavítások határidőn belüli és a kívánt minőségben történő tökéletes biztosítása évről évre egyre nehezebb lett. Számos probléma merül fel a Kohó- és Nehézgépipari Minisztérium részéről az általunk igényelt berendezések legyártásában, akárcsak az Elektrotechnikai Minisztérium esetében, így a két ágazatban mutatkozó problémák nyomán olyan döntés született, hogy ellenőrizzük a generáljavításokra és rekonstrukciókra való felkészültséget. Ennek során a termelőknél figyelemmel kísérjük az egész folyamatot az alapanyagok megrendelésétől kezdve egészen a berendezések részegységeinek elkészüléséig, sőt az építkezésre vagy a generáljavításhoz történő szállításáig. Azonban még ebben az általunk következetesen betartott rendszerben is olyan mértékű késedelmet tapasztaltunk az elmúlt esztendőben a két generáljavítás esetében, amilyenre az ilyen jellegű munkálatok történetében még nem volt példa. Ebben a nem éppen szívderítő rangsorban is „előkelő“ helyen szerepel a tušimicei ll-es számú erőmű 200 megawattos blokkjának négyhónapos késése, s a prunérovi l-es számú 110 megawattos blokkját mind ez idáig nem sikerült beindítani: a legutóbb elkészült kezd a saját szakterületén, ismételten bizonyítania kelljen kutatói képességeit. Az igazat megvallva, a módszertan nem egy esetben azok védőbástyájává válik, akik különböző okokból kifolyólag nem alkalmazkodnak a kutatási módszerek gyors fejlődéséhez. Annak érdekében szólok, hogy megbízhatóan vizsgálják felül a megkövetelt módszertani dolgozatok célszerűségét. Ugyanakkor nagyobb figyelmet kell szentelni azoknak a céloknak és paramétereknek a pontos meghatározására, amelyeket a terfvezett kutatástól elvárunk. Ez fokozná a feladat megoldására vállalkozókkal szembeni igényességet és növelné a kutatóknak a nyert eredménnyel kapcsolatos felelősségét. harmonogram szerint legfeljebb június elején indulhat majd be - vagyis hat hónapos késéssel. Eltekintve attól a kedvezőtlen ténytől, hogy a villamosener- gia-termelésben nem teljesítjük a tervet, ezenkívül határidőre nem fejeződtek be a generáljavítások, a vállalat fennállása óta először fordult elő, hogy nem sikerült teljesítenünk a műszaki fejlesztési feladatokat sem. Ezt a már említett két generáljavítás befejezésével értük volna el.. Mindezek közvetlen hatását a vállalat gazdasági eredményeire már nem is említem. A prunérovi l-es számú erőmű áramtermelő blokkjának javítása esetében ráadásul tökéletesen csődöt mondott az ún. egyetlen száll ítós rendszer. Mint ismeretes, ez az egyetlen szállító a Skoda Müvek erőműveket építő prágai vállalata. Ezen a területen annyi probléma merült fel, hogy felsorolásukhoz inkább nem is fogok hozzá. A legmarkánsabb azonban mindenképpen a generáljavítások pótalkatrészekkel történő ellátásának kérdése. Ezt ugyanis a gépipar még a gazdasági szerződés aláírása előtt megtagadta, és így nem marad más hátra, mint hogy a már említett hosszú lejáratú megrendelési határidők figyelembe vételével, az energetikai ágazat biztosítsa a szükséges alkatrészeket és részegységeket. Ezeknek az alkatrészeknek a már ugyancsak említett egyetlen kivitelező részére való átutalása további komplikációkhoz vezetett, sót vállalatunkat megdorgálták a gazdasági eredmények állítólagos meghamisításáért. Arról teljesen fölösleges beszólni, hogy ilyen szállítói-meg- rendelői kapcsolatok közepette nagyon nehéz meggyorsítani a tudományos-műszaki fejlesztést. Az említett problémákkal szorosan összefügg a tudományos-műszaki fejlesztést végző munka- csoportokban tapasztalható szakemberhiány. Teljesen érthetetlen okokból ugyanis a múszaki-gazda- sági dolgozók létszámát aránytalanul alacsony szinten tartják, sőt állandóan csökkentik. így aztán teljesen elégtelen az ilyen nagy energetikai vállalathoz a jelenlegi osztály; bár pillanatnyilag ez még nem is a döntő kérdés. Vessünk egy pillantást az itt dolgozó kollektívák képzettségi összetételére. Azok a határozatok, amelyeket az említett problémákkal kapcsolatban a CSKP KB 8. ülésszakán elfogadtak, még mind ez ideig megvalósításra várnak. így aztán nem csoda, hogy a napirenden levő egyik legégetőbb kérdés számunkra a műszaki fejlesztési osztályok feltöltése, mégpedig olyan szakemberekkel, akik az energetikában az élvonalba tartoznak, megfelelő műszaki ismeretekkel rendelkeznek, és jelentős gyakorlatot tudhatnak maguk mögött. A jelenlegi gyakorlat szerint a műszaki osztályokon elsősorban olyan dolgozókat alkalmazunk, akik azáltal, hogy ott vállaltak munkát, saját személyi, egészségügyi vagy családi gondjaikat oldották meg, s a műszaki fejlesztés területén a vállalatnak vajmi keveset tudnak használni. Úgy érzem, mindezt el kellett mondanom anélkül, hogy csökkenteni kívánnám a műszaki osztályokon dolgozók munkájának értékét. Azonban ezek a problémák - ha tovább húzódnak - számunkra komoly gondot okoznak, s a csoport létszáma és az összetétele nem garantálja berendezéseink eddigi működése színvonalának megtartását sem. Vagyis ezen a területen olyan állapotok uralkodnak, amelyekkel semmilyen körülmények között sem akarunk megbékélni. Számunkra nagyon kellemetlen, hogy a pótalkatrészek biztosítására irányuló igyekezetünk nem jár a kívánt sikerrel: szállítóink megrendeléseinket vagy elutasítják, vagy pedig teljesítésüket fontosságban saját exportfeladataik mögé helyezik, (gy a javítások továbbra is gondokat okoznak. Napjainkban az energiaipari dolgozók nem kis büszkeséggel állapíthatják meg, hogy aránylag sikeresen teljesítették az 1986-1987-es téli időszak feladatait. Ez annak köszönhető, hogy országos viszonylatban aránylag sikeres volt a 7. ötéves tervidőszak során a generáljavítások és rekonstrukciók előkészítése és végrehajtása, beleértve a tudományos-műszaki fejlesztés további feladatainak előkészítését is. Azonban, ha az energetikai ipar szükségletei elé helyezünk egyéb feladatokat - legyen az bár fontos is -, olyan helyzetbe kerülhetünk, amikor éppen energiahiányra hivatkozva nem teljesítünk majd egész sor exportfeladatot, ez pedig kedvezőtlen hatással lehet az egész népgazdaságra. Nem eshetünk olyan hibába, hogy a pillanatnyi siker bűvöletében lemondjunk a sokkal fontosabb távlati feladatokról és az őket követő sikerről. Jelenleg olyan helyzetben vagyunk, hogy ugyan egész sor vállalatnak megvan a távlati terve - sőt néhány helyen talán túl merészek is ezek az elképzelések de manapság aligha akad valaki, aki megmondhatná, hogy e tervekből mi mindent tudunk majd teljesíteni. Az esetek túlnyomó részében általában azok a feladatok valósulnak meg belőlük, amelyeket a vállalat önerőből is képes elvégezni. Igy aztán az utóbbi időben olyan nézet kezd a dolgozók között elharapózni, hogy amit önmagunk meg nem csinálunk, az úgysem lesz meg. Közben valameny- nyien nagyon jól tudjuk, hogy lehetetlen és tűrhetetlen az olyan helyzet, amikor egy vállalatnak, üzemnek vagy munkahelynek mindig mindent önmagának kell végeznie. Nagyon sokszor úgy tűnik, mintha (Folytatás a 6. oldalon) VLADIMÍR KRUPAUER elvtárs, a CSKP KB tagja, a České Budéjovice-i Mezőgazdasági Főiskola agrokémia karának dékánja A Dél-csehországi kerület pártszervei állandó figyelmet szentelnek annak, hogy az ipari és a mezőgazdasági vállalatok gyakorlatában hatékonyan érvényre jusson a tudományos-műszaki haladás. Igazolják ezt a járási bizottságok, illetve a kerületi pártbizottság plénumai, amelyeken lebontottuk a CSKP Központi Bizottsága 8. ülésének határozatát és munkatervet fogadtunk el a konkrét feladatok megvalósítására. Az évzáró taggyűléseket az utóbbi években szintén úgy szervezzük, hogy az alapszervezetekben kritikai igényességgel értékeljék a kommunisták részvételét az elfogadott határozatok teljesítésében. Erre az a körülmény késztet bennünket, hogy egyelőre nem lehetünk teljes mértékben elégedettek az e téren elért eredményekkel. Több vállalatnál tapasztalható a formális hozzáállás; a vezető dolgozók általánosságban elismerik a progresszív termelési módszerek bevezetésének szükségességét, de a valóságban nem sokat tesznek annak érdekében, hogy az új technológiák meghonosodjanak a mindennapi gyakorlatban. Nem ritkaság, hogy a tudo- ^mányos-műszaki haladást amolyan önálló részeszköznek tekintik, amelyet gyakran a fejlesztési dolgozók kisebb csoportjára vonatkoztatnak és nem olyan eszközként emlegetnek, mint amelyet az egész termelési folyamatba át kellene ültetni. Annak ellenére, hogy a kerületben az előző évekhez viszonyítva gyorsabb ütemben nőtt a termelési-gazdasági mutatók hatékonysága, az említett fogyatékosságok egyebek között abban is megnyilvánulnak, hogy 1986-ban kilenc vállalat nem tudta teljesíteni valamennyi tervmutatóját. A kimagasló műszaki színvonalú termékek mennyisége ugyan 13 százalékkal nőtt és az elmúlt évben összességében a termelés növekedésének 46 százalékát adta, de ugyanakkor azt is fel kellett jegyeznünk, hogy például a Tábori Jiskra, a Chlum u Treboné-i Üveggyárban, a Plané nad Lužnici-i Silon, a Pelhŕimovi Agrozet vagy a Vodňanyi dél-csehországi Baromfifeldolgozó Vállalatnál ez a minőségi mutató leromlott. Az idei évzáró taggyűlések is nyíltan rámutattak arra a tényre, hogy a tudományos-műszaki haladás területén még mindig sok a gyenge pont. Az észlelt problémák megoldására konkrét határozatok születtek. Most az a legfontosabb, hogy ne rekedjünk meg annak nyugtázásánál, hogy mit sikerült elérnünk és miben szenvedtünk kudarcot, hanem tevékenyen és átgondoltan teljesítsük a foganatosított intézkedéseket. A Dél-csehországi kerületben számos olyan példát is említhetnénk, amelyekkel dokumentálhatjuk a CSKP Központi Bizottságának 8. plénuma óta tapasztalt elóbbrelépést. A mezőgazdaság területén példaként kell megemlíteni a Chelčicei Egységes Földműves-szövetkezetet, amely a Csehszlovák Tudományos Akadémia Dél-csehországi Biológiai Központjával és a České Budéjovice-i agronómiai karral együttműködve fejleszti és már a gyakorlatban is alkalmazza az üvegházi növények biológiai növényvédelmét. Ugyanitt műszaki bázist igyekeznek kialakítani a nem standard gyümöcs hatékony értékesítésére. A Hosíni Egységes Földmüves-szö- vetkezetben az agronómiai kar tanáraival együttműködve sikeres kísérletet folytattak a sertések stabilizált savóval történő takarmányozásával. Ezt az eljárást azóta több mezőgazdasági vállalatnál is alkalmazzák, természetesen a Dél-csehországi kerület határain túl is. Hasonló eredményeket hozott a Csehszlovák Tudományos Akadémia Parazitológiai Intézete új ismereteinek alkalmazása a tŕeboňi nagyhizlaldában, vagy az agronómiai kar tapasztalatainak gyakorlati kamatoztatása a Sumavai Állami Gazdaságok szakágazati vállalatnál, mégpedig az anyagi ráfordítások csökkentésével és az intenzifikációnak az életkörnyezetre gyakorolt káros hatásának mérséklésével kapcsolatban. Az ipar vonatkozásában a Sezimovo Ustí-i Kovosvit említhető jó példaként, ugyanis ez a vállalat jó ideje a külföldi csúcsszínvonalnak megfelelő szinten tartja a termelési programját. Meggyőződésünk, ha megvalósul a Gomeli Kirov Gépipari Üzemmel való együttműködésre és közös vállalat létrehozására tett javaslat, akkor az jelentősen hozzájárul a Kovosvit termelésének további szakosodásához és a termelés színvonalának javulásához. Vállalataink részére példaképül szolgálhat a Blatnái Tesla is, amely a progresszív optoelektronikai technikára szakosodott. Jó eredményeket érnek el a hidraulikus alkatrészek folyamatos felújítását biztosító Velešíni Jihostrojnál is. Valószínűleg nem a véletlen műve, hogy ennél a vállalatnál alkalmazzák legszélesebb körben az ipari robotokat és manipulátorokat. Ha részletesen elemeznénk az említett példákat, akkor a tagadhatatlan specifikumok ellenére több közös nevezőt is találnánk. Mindenekelőtt megállapíthatnánk, hogy ezeknél a vállalatoknál a pártszervezet a gazdasági vezetéssel egyetértésben küzd a termelési feladatok megoldásáért és teljesítéséért. A további igen fontos tényező a tudományos-műszaki haladás tervszerű biztosítása. Ezek az ipari és mezőgazdasági vállalatok nem osztják és pazarolják el az erejüket gyakran találomszerűen megválasztott dolgokra, hanem figyelmüket a kitűzött hosszútávú termelési programokra összpontosítják. Ez a koncepciózusság a kifejezett termelési orientációban, az átgondolt kádermunkában, a beruházási és szociális politikában, valamint abban is megnyilvánul, hogy a szervezést és az irányítást állandóan és rugalmasan a választott fejlesztési irányzatokhoz igazítják. És éppen ezeket a tapasztalatokat és következtetéseket kell maximális mértékben érvényre juttatnunk és elterjesztenünk a kerületben. Helytelen volna, ha csupán a tudományos-műszaki haladás érvényre juttatásának gyenge pontjairól szólnék és nem tennék említést a kutatóbázis munkájáról. Hiszen éppen az ő munkájuk, a problémák megoldásáról készített záradékok jelentik a kiindulópontot, amelytől a gyakorlati alkalmazás sikere vagy sikertelensége függ. A mezőgazdaság területéről említett példák bizonyítják, hogy a konkrét feladatok teljesítése területén sikerült mozgósítóan hatnunk a CSTA Dél-csehországi Biológiai Központjával, a Vodňanyi Halászati és Hidrobiológiái Kutatóintézettel, valamint a České Budéjovice-i agronómiai karral folytatott együttműködésre. A megoldásra váró feladatok bonyolultsága megköveteli a kutatás elméleti és alkalmazott részének elmélyítését is. Ugyanakkor azt is megfigyelhetjük, hogy milyen nagy jelentőséggel bír a kutatási feladatok meghirdetése, vagyis a megoldások remélt céljainak kitűzése Mindez természetesen a szükségletek és a fejlődés irányának ismeretéből fakad. VÁCLAV ČERMÁK elvtárs, a CSKP KB tagja, a iušimicei Szocialista Ifjúsági Szövetség Erőmű prunérovi I. üzemének gépésze
