Új Szó, 1987. március (40. évfolyam, 50-75. szám)

1987-03-25 / 70. szám, szerda

A CSKP KB 5. ülésének vitája JAROMÍR OBZINA elvtárs, a CSKP KB tagja, a szövetségi kormány alelnöke, a Tudományos-Műszaki Beruházási és Fejlesztési Állami Bizottság elnöke A CSKP XVII. kongresszusának és a CSKP KB 8. ülésének, akárcsak legfelsőbb párt- és állami szerveink más tanácskozásai­nak dokumentumai meggyőzően fejezik ki a tudományos-műszaki fejlesztés jelentősé­gét és feladatait. Igyekezetünk, erőfeszítése­ink és részeredményeink ellenére ezen a té­ren - amint a CSKP KB Elnökségének beszá­molója is megállapítja - nem értünk el alapve­tő fordulatot. Egyetértek munkánk bíráló hangvételű értékelésével, a jelenlegi helyzet alapvető okainak elemzésével és a javítás fő irányainak javaslatával. Ezek a Tudományos- Műszaki Beruházási és Fejlesztési Állami Bizottság hatáskörébe tartoznak. A jelenlegi helyzet számottevő javítása és az időszerű feladatok megoldása érdekében a tudomá- nyos-müszaki fejlesztés hatékony irányításá­nak növelését célzó intézkedésjavaslatot ter­jesztünk a szövetségi kormány és a CSKP KB elé. Azt várjuk, hogy támogatásra talál mind a miniszterek, mind a CSSZTA és SZTA, a főiskolák és kutatóintézetek, valamint a ve­zér-, vállalati és üzemigazgatók részéről. Az elnökségi beszámoló megállapítja: a tu­dományos-műszaki feladatok elégtelen telje­sítését a maradi hozzáállás és a gazdaság extenzív fejlődésére jellemző gondolkodás- mód okozza, s az érvényes gazdasági me­chanizmus nem gyakorol megfelelő nyomást a termelésré, és nem teszi érdekeltté a tudo­mány és technika eredményeinek gyakorlati alkalmazásában. Tapasztalataink arról győz­nek meg bennünket, hogy ezen akadályok leküzdése, a gondolkodásban és a gazdasági életben szükséges alapvető változások eléré­se, különösképpen pedig a tudományos-mű- szaki fejlesztés és haladás javát szolgáló, objektíve elkerülhetetlen szerkezeti változá­sok megértése az egész párt, társadalom és mindegyikünk rendkívüli igyekezetét és hatá­rozottságát követeli meg. Mégpedig azért, mert a maradi gondolkodásmód, a befolyása alatt dolgozó emberek tevékenysége és a gazdaság extenzív fejlődése az életben összefonódnak. Tapasztalatunk az is, hogy a népgazdaság jelenlegi tudományos-műszaki haladása a gépipari-kohászati komplexum, az elektro­technika és az elektronika fejlődéséhez kötő­dik. Ezek a termelési ágazatok, amelyek világszerte a mostani tudományos-műszaki és technológiai haladás hordozói, hazánkban három tárcához tartoznak: az általános gép­iparéhoz, az elektrotechnikai iparéhoz, vala­mint a kohászati és nehézgépiparéhoz. Mégis az az igazság: a 6., 7. és 8. ötéves tervidő­szakban az elektronika és a gépipari-kohá­szati komplexum fejlesztését nem emeltük olyan rangra, hogy az a gyakorlatban a ma elvárt világszínvonalon teljesítse a tudomá- nyos-műszaki fejlesztés alapvető hordozójá­nak szerepét. Az említett három ötéves tervi­dőszakban a felsorolt reszortok beruházási volumene együttvéve elérte a 278 milliárd koronát, ami az összberuházások 12 száza­lékával egyenlő. Emellett a tüzelőanyag- és energetikai tárca 314 milliárd koronát fordított erre, az összmennyiség 13,3 százalékát, en­nél több jutott az agrárkomplexumnak, amely ebben az időszakban 367 milliárd koronát felhasználva az összberuházások 13,7 szá­zalékát merítette ki. Mindebből kitűnik: e három döntő fontos­ságú tárca együttvéve immár másfél évtizede kisebb beruházási forrásokra számíthat, mint a tüzelőanyagipari és energetikai reszort, vagy az agrárkomplexum külön-külön. E té­nyek nem azt jelentik, hogy korábbi döntése­ink megalapozatlanok voltak, amikor a tüzelő­anyag-energetikai bázis és a mezőgazdasá­gi-élelmiszeripari komplexum kiemelt fejlesz­tését választottuk. Másfelől viszont illusztrál­ják annak az objektív követelménynek a ne­hézségi fokát és igényességét, amely a cseh­szlovák gazdaság szerkezetének a tudomá- nyos-műszaki fejlesztés javára való megvál­toztatására, a termelési alap és különöskép­pen az elektrotechnikai, elektronikai és gép­ipari-kohászati termelés korszerűsítésére irá­nyul. Amikor tehát a tudományos-műszaki fej­lesztés objektív feltételeinek gyakorlati meg­teremtéséhez fogunk hozzá, és 2000-ig a ki­tűzött irányzatoknak megfelelően a világ élvo­nalának elérését jelöljük ki célul, ez egyben az alapvető szerkezeti változások megkezdé­sét is jelenti. Ha azt akarjuk, hogy ezek a változások már a 9. ötéves tervidőszakban megvalósuljanak, nagyságrendjükről és irányzataikról rendkívüli felelősséggel, meg­fontoltan és valósághűen kell a közeljövőben döntenünk, mivel az ilyen alapvető stratégiai elhatározásnak törvényszerűen a beruházá­sok új elosztásában is meg kell nyilvánulnia. Az említett három tárcának már a 8. ötéves tervidőszakban a hátralévő beruházási forrá­sok maximálisan hatékony kihasználására kell törekedni. Alapvető megoldás viszont csak az lehet, hogy a 9. és 10. ötéves tervidőszakban nagyobb beruházási forrá­sokhoz jussanak. Ha évente a nemzeti jövedelem átlagban 3,5 százalékos növekedési ütemét tervezzük, nem juthatunk másképpen új forrásokhoz, mint újraelosztással. Az újraelosztás viszont annyit jelent, hogy nemcsak hogy nem emel­kedhet a következő két-három ötéves terv­időszakban a többi termelési ágazat százalé­kokban kifejezett részesedése, hanem ezt még csökkenteni is kellene. Ezt már ma kell tudatosítanunk, ha 15 év múltán olyan alap­vető változásokról akarunk megfontoltan dön­teni, amelyek egész népgazdaságunk tudo- mányos-műszaki haladását alapozzák meg. Felelősségteljesen és időben kell elkészíte­nünk a teljesen konkrét javaslatokat, tudni, hogy milyen szerkezeti változásokról van szó, mely ágazatokban és milyen méretekben, mennyi idő alatt akarjuk ezeket megvalósíta­ni. 2000-ig ilyen szempontból mindössze két ötéves tervidőszak áll rendelkezésünkre. Ezért a 8. ötéves terv célkitűzéseit, mint a majdani fejlődés feltételeit, maradéktalanul kell teljesíteni. Ugyanakkor a 8. ötéves terv­időszak során csupán részleges változtatá­sokkal számolhatunk. Ha a maradi gondolkodásmód kiküszöbö­lésének ilyen konkrét és megvalósítható megoldását választjuk, ha ilyen szempontból ítéljük meg a múlt extenzív fejlesztéséhez való kötődést, ha konkrétan kell döntenünk a szerkezeti változásokról az ágazatok köl­csönös összefüggései szempontjából, konk­rét időben és méretekben, s ezzel optimális feltételeket teremteni a tudományos-műszaki fejlesztéshez, mindenekelőtt arra van szük­ség, hogy rendkívüli felelősséggel és egyér­telmű döntéssel határozzunk a csehszlovák népgazdaság legalább 15-20 éves fejleszté­sének irányáról. Hisz az is tanulságos, és tapasztalatul szolgál számunkra, hogy az el­múlt másfél évtizedben elfogadható szintre emeltük a mezőgazdasági-ipari komplexumot és felszámoltuk a tüzelőanyag-energetikai forrásokban mutatkozó válság jelenségeit, fejlesztettük atomenergetikánkat. Ez annak is köszönhető, hogy ezek hosszú távon a szük­séges előnyökhöz jutottak. Ha tehát a tudományos-műszaki fejlesz­tésnek a csehszlovák népgazdaság döntő fontosságú láncszemévé kell válnia, hosszú távon alapvető hordozója, elsősorban a gép- és elektrotechnikai ipar számára feltétlenül szükséges, hogy kiemelt fejlesztésben része­süljön. Enélkül a tudományos-műszaki fej­lesztés megvalósítása nem hozhat alapvető minőségi változásokat, és felszámolhatatlan - a CSKP KB Elnökségének beszámolójában jogosan bírált - lemaradásunk, valamint a tu­dományos ismeretek társadalmi gyakorlat­ban, különösen pedig a termelésben történő lassú ütemű elsajátításának okai. Ezért kell arra törekednünk, hogy a beruházásoknak a 9. és 10. ötéves tervidőszakban a gépipar és az elektrotechnika javára történő újra­elosztása mind a tudományos-műszaki fejlő­dés meggyorsításához, mind a szocialista gazdasági integráció kipróbált nemzetközi programjainak távlati megvalósításához ve­zessen. E három ágazat jellege és helyzete elen­gedhetetlen feltétele a szocialista gazdasági integráció hosszú távra megalapozott szerke­zeti változásainak, amelyek a KGST-n belüli szigorú termelési szakosodáshoz és koope­rációhoz vezetnek. Ezért hazánknak is elen­gedhetetlenül be kell kapcsolódnia a követke­ző 15-20 évre szóló nemzetközi szocialista munkamegosztási koncepció kidolgozásába, amint az a pártok vezetőinek tavalyi legfel­sőbb szintű moszkvai határozatából kitűnik. Elsőrendű kötelességünk, hogy a készülő dokumentum teljes mértékben kötődjék a KGST-tagállamok 2000-ig terjedő tudomá­nyos-műszaki haladásának komplex prog­ramjához, és ily módon ezzel összhangban valósuljon meg. Ahhoz, hogy Csehszlovákia hozzájárulása a nemzetközi szocialista mun­kamegosztáshoz a lehető legnagyobb mérté­kű legyen, és egyidejűleg adott legyen a tudo­mányos-műszaki fejlesztés meggyorsításá­ban való optimális részvételünk, valamint a minőség és a hatékonyság javítása, feltétle­nül szükséges, hogy erre a tanácskozásra átgondolt koncepcióval érkezzünk, olyannal, amely visszatükrözi gazdaságunk meglevő sajátosságait. És ezért kell időben dönteni az alapvető stratégiai, szerkezeti változásokról. Mindebből kitűnik az a lényeges különb­ség, amely a tudományos-műszaki fejlesztés problémáira 1983-ban, a párt központi bizott­ságának ülésén és ma jellemző. Nyilvánvaló­an észrevehető az az út is, amelyet Cseh­szlovákia és az egész szocialista közösség az elmúlt három évben megtett. Akkor a prog­ramok, koncepciók kidolgozása, a hosszú távú előretekintés és a világszocializmusra az ezredfordulóig kijelzett célkitűzések megha­tározása várt. Ezeket a feladatokat alapjában véve a CSKP XVII. kongresszusán elfogadott programnyilatkozatok és további más, ezek­hez kötődő koncepciózus dokumentumok tar­talmazzák. Ide sorolható nemzetközi vonat­kozásban több más dokumentum is, akárcsak az SZKP KB januári ülésének határozata, amelynek mai tanácskozásunkon elsőrendű figyelmet tulajdonítunk. Tanácskozásunkkal nemcsak a CSKP KB 8. ülésének helyes irányvonalát és a tudo- mányos-műszaki fejlesztés területén elfoga­dott kongresszusi dokumentumok program­szerűségét erősítjük meg, hanem igényesen és bírálóan értékeljük elért eredményeinket is. Ám mindenekelőtt konkretizáljuk a tárgyi, gazdasági, anyagi és politikai feltételeket, hogy a kitűzött stratégiai célokat a 8. ötéves tervidőszakban elérhessük, mert tudatosítjuk: éppen most rakjuk le a 2000-re kitűzött stra­tégiai céljaink teljesítésének alapjait. A tudományos-műszaki fejlesztés hosszú távú, programszerű és koncepciózus céljai sikeres megvalósításának nem kevésbé fon­tos tényezője az állami tudományos-műszaki és állami célprogramokból, valamint a mű­szaki fejlesztés kilépő hatásaiból eredő előre megszabott feladatok sikeres teljesítése. Ha reális feltételeket akarunk teremteni a XVII. pártkongresszuson és a 2000-ig terjedő tudo- mányos-műszaki haladás komplex program­jában kitűzött stratégiai célok teljesítéséhez, akkor maradéktalanul eieget kell tennünk a 8. ötéves terv követelményeinek. Esetünkben ez 347 kijelölt kutatási feladatot és 1712, a megszabott műszaki-gazdasági paraméte­rek megtartásával számoló kilépő eredményt jelent. A siker és a 2000-ig kitűzött célok teljesítésének kulcsa éppen e feladatoknak ezekben az években történő sikeres megva­lósításában rejlik. Rendkívül igényes feladat­ról van szó, mivel a tudományra és a techni­kára fordítható források a 7. ötéves tervidő­szakhoz képest nem nőnek, ám a meghatáro­zott célkitűzések jóval igényesebbek, mind a műszaki-gazdasági paraméterek, mind a termékek és a technológiát eredményező kilépő tényezők terjedelmében. Ebből következik: a meghatározott célokat csupán a belső tartalékok mozgósításával és az erőforrások hatékonyabb kihasználásával lehet elérni. Ezért a társadalmi érdekkel szö­ges ellentétben járnak el azok, akik - legye­nek akár a kutató vagy fejlesztő alapból, esetleg a termelésből - a 8. ötéves tervidő­szakban a műszaki fejlesztésre szánt forrá­sok további számottevő növelését kérik, és ezekből haszonra csupán 1990 után számí­tanak. t Teljesen nyíltan meg kell mondanunk, hogy a 7. ötéves tervidőszakban a tudomány­ra és a műszaki fejlesztésre szánt források a nemzeti jövedelem 3,7 százalékát tették ki, s a 8. ötéves tervidőszakban ugyanerre a cél­ra a nemzeti jövedelem 3,9 százalékát fordít­hatjuk, vagyis további 5 százalékkal többet. Ennek ellenére a tervezett haszon a 8. ötéves tervidőszakban jóval nagyobb, és ezt mara­déktalanul teljesíteni kell. Valamennyi mutató közül egyet említenék. A műszaki fejlesztés állami tervfeladatainak megoldásából szár­mazó kilépő tényezők volumene a 7. ötéves tervidőszakban 70 milliárd korona, a 8. ötéves tervben a terv szerint 168 milliárd korona, vagyis az előbbinek több mint a kétszerese. Ez rendkívül igényes, ám teljesíthető feladat, amint arról az 1986-ban elért eredmények tanúskodnak, amikor a megvalósítás volume­ne a 27 milliárd közelébe került, ami az ötéves tervidőszak feladatainak több mint 18 százalékát jelenti. Lényegesen rosszabb a helyzet viszont az új termékek előállításának volumenében, amely 1986-ban mindössze 124 milliárd koro­nát tett ki, vagyis 1,4 százalékkal kevesebbet, mint 1985-ben. A magas műszaki-gazdasági színvonalú termékek értékének aránya is csupán a 15,4 százalékot érte el. Az elmúlt esztendő eredményeinek elemzése azt mu­tatja, hogy ez ugyan kellemetlen, ám lénye­gesen tárgyilagosabb értékelés mint koráb­ban. Hogy miért? Mert egyidejűleg alkalma­zunk szigorúbb kritériumokat és igényeseb­ben értékeljük a termelőket. Ez ugyan a múlt­hoz képest nehezíti a tervezett növekedési százalékok elérését, de nem ferdíti el és szubjektív beavatkozásokkal nem szépíti a valóságot, megtudjuk belőle az igazságot a termelés színvonaláról és a világgal való összehasonlításáról. Igazolja ezt az 1986-os évre vonatkozó rossz minőségű termelés okainak megoszlá­sa is. Az értékelt termékek 33 százalékának minőségi fogyatékosságait az alacsony mű­szaki színvonal okozta. Az értékelt termékek 25 százalékánál a fogyatékosságok a terme­lésben keresendők, s ezeknek a felét a mun­kafegyelem meg nem tartása és a technológi­ai folyamatok megsértése okozta. Az értékelt termékek 15 százaléka olyan alap- és nyers­anyagokból készült, amelyek fizikai, vegyi és más tulajdonságai nem felelnek meg teljes mértékben a termelés követelményeinek, a termékek 10 százalékánál pedig elégtelen ipari formatervezést, vagy rossz szervizszol­gáltatást állapítottak meg. A minőségellenőrző intézeteinkben végzett értékelések elemzéséből kitűnik, hogy a rossz minőségű termékek egyharmadának alacsonyabb kategóriába való besorolását az alacsony műszaki színvonal okozza. Vagyis a felelősség a tudományos-kutatási bázisra és a termeléselőkészítésre hárul, mivel nem biztosítottak a világ élvonalával összehason­lítható műszaki-gazdasági paramétereket. Ezek a tapasztalataink, különösen pedig a műszaki színvonalban, a formatervezésben és a szervizben tapasztalt fogyatékosságok arra késztettek bennünket, hogy a műszaki fejlesztés állami tervében az idén radikális intézkedéseket hozzunk, mert az elmúlt évek­ben sem a nevelőmunka, sem a felvilágosító tevékenység, sem a meggyőzés nem ered­ményezett pozitív változásokat. Ezért aTudo- mányos-Műszaki Beruházási és Fejlesztési Állami Bizottság az elmúlt esztendő eredmé­nyeinek értékelése alapján úgy döntött, hogy 34 kutatási-fejlesztési feladat esetében, ami az összmennyiség (277) 12 százalékát teszi ki, ebben az évben leállítja az állami költség­vetésből való finanszírozást, mert nem érik el a meghatározott műszaki-gazdasági paramé­tereket. Állami forrásokból nem támogathat­juk és nem is fogjuk támogatni azokat a kuta­tási munkákat, amelyek műszaki-gazdasági paraméterei nem érik el a kormány által megszabott követelményeket. Hat feladatot ezért kiemelünk a tervből, mivel nincsenek előkészítve sem beruházási, sem deviza­igénylési felkészítésük szempontjából, s a megkívánt paramétereknek és termékmi­nőségnek sem tesznek eleget. Az állami bizottság a felelős miniszterek jelenlétében megtárgyalta a Szövetségi Elektrotechnikai Ipari Minisztérium és a Szö­vetségi Általános Gépipari Minisztérium mű­szaki fejlesztési ágazati tervét, és az előbbi­hez hasonló jellegű intézkedéseket hozott. Fokozatosan megtárgyaljuk valamennyi mi­nisztérium műszaki fejlesztési tervét. Ez a szigorú intézkedés elkerülhetetlen, ha nem akarjuk a 8. ötéves tervidőszak első eszten­deje után már megkérdőjelezni az egész ötéves terv végső célkitűzéseit és hazánknak a KGST-tagállamok 2000-ig terjedő tudomá- nyos-műszaki haladási komplex programjába való sikeres bekapcsolódását. Ezzel függ össze a tudományos-műszaki fejlesztés hazai és világszínvonalának össze­hasonlítása. Ez komoly kérdés, amelyet poli­tikai szempontból sem szabad alábecsülni. Bírálóan kell azonban arról szólni, hogy a leg­több esetben az eddig közzétett vélemények nem a valóságot ábrázolják, hanem egyolda­lú, nem tárgyilagos és elsietett következteté­seket vonnak le nagy adag érzelmi elferdítés­sel. Legszélsőségesebb az a vélemény, hogy jó a tudományunk, de rossz a termelésünk, hogy a tudományos munkában világszínvo­nalon vagyunk, ám a termelésben nagy a le­maradásunk. Hogy mennyire egyoldalú, med­dő és politikailag káros az ilyen vélemény, azt igazolják a csehszlovák kutató munkahelyek­nek a komplex programba való bekapcsoló­dásuk során szerzett tapasztalatok. Az összehasonlítás ugyanis rámutatott arra, hogy a komplex program meghatározott kuta­tási feladatainak több mint 30 százaléka az adott műszaki-gazdasági paraméterek mel­lett túlhaladja a csehszlovák kutató munkahe­lyek színvonalát és mai lehetőségeit. Ez ön­magában is sokat mond. Tapasztalataink a hasonló szélsőséges véleményekből, ame­lyek teljesen figyelmen kívül hagyják a cseh­szlovák tudomány és a csehszlovák kutatási munkahelyek nyilvánvaló sikereit, akár az orvostudományban, akár a technológiák és a technika területén, mint a Vega vagy a Pho- bos program, két következtetésre késztetnek bennünket. Az első: a világszínvonal elérésé­re kell törekednünk, mind a termelés, mind a kutatás és a tudomány területén. Másod­szor: reálissá kell tennünk a tudomány és a termelés, a termelési és a tudomány ered­ményeit adó munkahelyek közötti kapcsolatot és összefonódásukat, meg kell határozni mi mindent kell még tennünk szakmai és politikai téren egyaránt a munkásosztály, a szövetke­zeti földművesek és a szocialista értelmiség politikai szövetségének megerősítéséért, hogy a tudomány- és tudományos-műszaki politika közös és egységes céljait maradékta­lanul teljesítjük, ahogy azt a CSKP meghatá­rozta. Ezért a csehszlovák tudományos-műszaki haladásnak a világgal való összehasonlítása­kor figyelembe kell venni a tudomány és a termelési gyakorlat, a kutatómunka és is­meretei termelésben való alkalmazásának szétválaszthatatlan kapcsolatát, és mindent meg kell tenni azért, hogy ez a kapcsolat tartóssá, természetessé és kétoldalúan elő­nyössé váljon. ÚJ SZÍ 4 1987. in.:

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom