Új Szó, 1987. február (40. évfolyam, 26-49. szám)

1987-02-11 / 34. szám, szerda

TANÁCSKOZTAK A KOMMUNISTÁK A bírálat legyen névre szóló A Galántai (Galanta) Járási Nem­zeti Bizottság pártalapszervezeté- nek tagjai is értékelték munkájukat. Az eredményeiket ég a feladataikat taglaló beszámolót Štefan Ka[kuš, az alapszervezet elnöke terjesztette elő. A szervezeti élettel kapcsolat­ban elsősorban azt emelte ki, hogy a tíz pártcsoport többsége jól dolgo­zott. A csoportok vezetőit gyakran meghívták az alapszervezet pártbi­zottságának üléseire, ahol névre szóló feladatokat kaptak. Kifogásol­ta, hogy a tagsági gyűléseken a tag­ság fele passzív. Gondot jelent, hogy már második éve nem sikerült tagjelöltet felvenniük, s ezért csök­kent az irányításban résztvevő kom­munisták száma. Nagy figyelmet szenteltek a párt­oktatásnak, a szemléltető agitáció- nak, az általános választások előké­szítésének. Az alapszervezet tagjai aktivistaként vettek részt a polgári bizottságok megválasztásának elő­készítésében is. A komplex értéke­léssel kapcsolatban rámutatott, hogy a kádertartalékokról nem min­dig kérték ki az alapszervezet véle­ményét. Bírálta, hogy a jnb funkcio­náriusainak értekezletére nem hív­ták meg a pártalapszervezet képvi­selőjét, pedig a párt vezető szerepé­nek érvényesítése a választott szer­vek munkájában is fontos, arról nem is beszélve, hogy a járási irányító apparátus munkájáról van szó. Az 1987. évi gazdasági feladatok teljesítésével kapcsolatban rámutat­tak, hogy a jnb által irányított üze­mek és vállalatok anyagellátása nincs összhangban a velük szem­ben támasztott követelményekkel, és az eddigieknél nagyobb gondot kell fordítani a lakossági szolgáltatá­sok színvonalának emelésére, a szociális programok maradéktalan megvalósítására. Hangsúlyozták, hogy a feladatok teljesítésében a kommunistáknak kell élen járniuk, az ő feladatuk, hogy megteremtsék a szavak és a tettek közötti össz­hangot, azt, hogy mindenütt, így az egészségügyben is, racionálisan használják ki a munkaidőt, mert az utóbbira, sok a lakossági panasz. A jnb dolgozóinak, kommunistái­nak munkája lemérhető a határoza­tok és a döntések meghozatalában is. A múlt évben 15 939 beadványt intéztek el, ezek közül közel 500-at felsőbb szervekhez továbbítottak. A hnb 10 592 végzést hozott, ezek közül 165 esetben éltek fellebbezés­sel. A felsőbb szervek 11 határoza­tot hatálytalánítottak, nyolcat pedig felülvizsgálatra visszaadtak. Bár ez csak töredéke a helyes döntések­nek, nagyobb odafigyeléssel a téve­déseket el lehetett volna kerülni. Bírálta, hogy a jnb jóváhagyta példá­ul a Galántai Vnb törvénysértő hatá­rozatát. Egy állampolgárnak, aki már hozzáfogott a családi ház építésé­hez, nem utólagos, hanem rendes építkezési engedélyt adott, s így az építő 35 ezer korona vissza nem térítendő kölcsönhöz jutott, jóllehet az ellenőrző szervek idejében figyel­meztettek a törvénysértés fennállá­sának lehetőségére. Egy év óta az esettel kapcsolatban semmi sem történt, az illetékes szervek az állam- ügyészség döntésére várnak, s ez ellenkezik az érvényes párthatáro­zatokkal. A jövőben tenni kell azért, NEKEM MINDENKI KÖSZÖN Egyszerűsége, gyöngédsége já­tékossággal, szépérzékkel társul, ettől bókolók, hízelgők a csokrai, amelyeket átnyújt a vevőknek. Néha már nem is csak munka ez: költé­szet - virágballada. Legalábbis Bog­nár Mária virágkötő a lelke mélyéről hozza a többletet, amellyel varázst ad a csokroknak. Virágköltészet - születni kell rá: bánni a színekkel, a formákkal.- Dolgos éveket tudok magam mögött. Ifjúság, gyerekkor messze vannak, otthon hagytam a falumban. Várkonyban (Vrakúň) születtem. Egyszer a fővárosban jártam, meg­ismertem egy szelíd fiút, a férjem lett. Otthonom pedig a főváros. Nem zavarom meg a csendet. Tudom, otthon jár, melegséget érez. Valamit felbolygattam benne.- Mint amolyan falusi lányka, ba­busgattam anyám kertjét, tettem, amihez már értettem a háztartás­ban. Nem szemrehányásképpen mondom, a mai fiatalok elkényelme- sedtek, ez érezhető a munkához való viszonyukon is. Csak a saját szakmámat említem, a fiatal virág­kötők szinte nem is érzik a virágok színét, pompáját, csak keresik a szép szirmokat, aztán összecsap­ják egy csokorba. - Újra vált. - Hat évig laktunk falun. Első fiunk már nős, kereskedő, még ott született. Egyéves volt, amikor a fővárosban egy kétszobás lakást kaptunk, de nem bírtam megszokni az emeletet, a konyhakert hiányát.- És gondolom, a virágoskertét.- Nem, akkor még nem foglalkoz­tam a virágokkal. Mindössze tizen­egy éve dolgozom virágüzletben. Mentős nővér voltam. A virágok tizen­egy év alatt a szépre neveltek, a finom kedvességre. Brr... belebor- zongok, ha eszembe jut, milyen hát- borzongató dolgokat láttam mentős koromban. De pár évig takarítottam is reggel meg este, napközben meg építettük a házat. Nem volt idő, hogy kifújjam magam. Emeletes nagy ház. Igaz, ráment az ifjúságom, gyermekeim mondják is: ,,Sose vol­tunk együtt sehol, mi nem jártunk családi kirándulásokra!“ Ezt nagyon sajnálom, de olyankor, amikor haza­megyek a munkából, és együtt a nagy család, elfelejtem, mennyi lemondással járt az építkezés. Elneveti magát. - Én fővárosiként sem tudtam elszakadni a falutól. Nem lettem városi modern háziasz- szony, a ház körül kertem van, az udvaron csirkék.- A lakásban bizonyára rengeteg virág.- Nem olyan, mint az őserdő, de sok virágom van odahaza is. Kiseb­bik fiam virágkertész, ő is a virágok szerelmese. Persze sok munka van ezekkel a kényes, igényes növé­nyekkel. Itt az üzletben is. Vigyázni kell rájuk: öntözgetni, mosni a leve­leit. Aztán nincs megállás egész nap. öregszem, hamar elfáradok. De mindent feledtet, hogy amikor munkába jövök vagy elmegyek, az üzlet környékén nekem mindenki köszön. Szeretnek. TALLÓSI BÉLA hogy a helyi nemzeti bizottságok törvényadta lehetőségükkel élve megadóztassák az engedély nélkül tevékenykedő kisiparosokat. Felhív­ta a figyelmet arra is, hogy a Galán­tai Vnb volt elnöke, aki állami lakás­ban lakik, családi házat vásárolt, azt átépítve hétvégi háznak használja, de az ügyben eddig nem történt semmi. A jogtalan előnyszerzésről szóló párthatározatok, a központi bi­zottság elnökségének levele óta már tíz határozatot fogadott el a jnb taná­csa, holott elég lett volna egy, de annak megtartását pártos követke­zetességgel kellene megkövetelni. A beszámolóban szó volt arról, hogy a lakásépítés tervét a múli évben nem teljesítették, a járási épí­tőipari vállalat problémákkal küzd. Bírálták, hogy miért nyilvánították célberuházásnak a seredi úszóme­dence építését, míg a Vince erdői üdülőközpontot a Z-akciós beruhá­zások közé sorolták. A beszámoló elmarasztalta azokat a települése­ket, amelyekben nem készítették el határidőre a Z-akció beruházási ré­szében épülő létesítményeket. A vitában Emil Kopecký arról szólt, hogy a szolgáltatások terén elért eredményeik figyelemre méltó­ak, de ennek ellenére nem lehetnek elégedettek a helyzettel. Erik Slobo­da a gazdasági mechanizmus átala­kításához szükséges feltételek meg­teremtését sürgette. Slavka Terné- nyová arra hívta fel a figyelmet, hogy a szakosztályoknak jobban ki kell venniük részüket az ellenőrzésből. Szó esett a vitában a kádermunká- róľ, a párthatározatok megvalósítá­sának fontosságáról is. Viliam Póka, a járási pártbizottság vezető titkára felszólalásában elismeréssel szólt a kommunisták munkájáról, de meg­jegyezte, hogy a beszámolónak és a felszólalásoknak kritikusabbaknak kellett volna lenniük. A hibák, a fo­gyatékosságok feltárása, a névre szóló kritika és az önkritika, a pártos hozzáállás az, ami megteremtheti a feltételeket a munka javításához. Ezt a célt szolgálják az elfogadott hatarozatok is. NÉMETH JÁNOS KOMMENTÁLJUK ELSŐDLEGES SZEMPONTOK A szakszervezetek nemrég véget ért kerületi, városi és ágazati konferenciáin különösen sok szó esett a kötelezettségvállalási mozgalomról. Hadd szögezzük le mindjárt a legelején, hogy nemcsak elismeréssel beszéltek róla, hanem a bírálat hangján is. Hogy miért illeti elismerés ezt a nálunk immár gazdag hagyo­mányokra visszatekintő mozgalmat, azt aligha kell bizonygatni, hiszen eredményei számadatokkal is kifejezhetők. Gondoljunk például a társadalmi munkában ledolgozott órák számára, a kötelezettségvállalások teljesítésével kitermelt áru értékére, a megtakarított energiára, nyersanyagra, a munkavédelem növe­lésében elért eredményekre. Mindez valamennyi munkahelyen pontosan kimutatható. Mégis jogosak - legalábbis az esetek túlnyomó részében - a kötelezettségvállalási mozgalmat ért bíráló észrevételek is. Annál is inkább, mivel építő szándékúak, a még jobb eredmé­nyek elérésének tartalékaira igyekeznek rámutatni. Ilyen jellegű észrevételek bőven hangzottak el például a prágai és a bratisla­vai városi, a nyugat-szlovákiai kerületi szakszervezeti értekezle­ten. Közülük hadd említsük meg azokat, amelyeknek közös vonása a minőség előtérbe helyezése. Sok esetben ugyanis még ma is a mennyiségi mutatók jellemzik elsősorban a vállalásokat. Tehát az, hogy hány óra ledolgozását, mennyi termék elkészíté­sét vállalja a kollektíva vagy az egyén. Bár ez sem mellékes, de ma már korántsem elsődleges kritérium. Ennél sokkal többet nyom a latba a hatékonyság, a minőség kérdése. Vagyis az, hogy milyen ráfordítással, mennyi anyag és energia felhasználásával és milyen minőségben termel a kötelezettséget vállaló kollektíva vagy egyén (a bíráló megjegyzések a kollektív és az egyéni kötelezettségvállalásokra egyaránt vonatkoztak). Arról nem is beszélve, hogy a legyártott termékek közt ne legyen selejt. Ugyancsak döntő szempont, hogy a termék korszerű, a piacon keresett legyen, ne pedig az elfekvő készleteket növelje. Mindebből logikusan következik, hogy a szocialista kötele­zettségvállalásoknak a takarékoskodásra, a korszerűsítésre, a technika vívmányai mielőbbi alkalmazására, az innovációs folyamatok meggyorsítására kell irányulniuk. Ez pedig egyben bizonyos szemléletváltást is igényel minden egyes munkahe­lyen, de különösen ott, ahol eddig még a mennyiségi szempon­tok voltak döntőek a kezdeményezésben, főleg a kötelezettség­vállalások értékelésében. Egy másik, gyakran tapasztalható fogyatékosságuk a kötele­zettségvállalásoknak az, hogy csupán a tervfeladatok teljesíté­sének elősegítését tűzik ki célul. Pedig a terv törvény, melyet minden munkahelyen teljesíteni kell. A kötelezettségvállalások eredményének elsősorban a többletmunkában, a tervfeladatok túlszárnyalásában kell megmutatkoznia. Szemléletváltásra tehát e kérdés helyes megítélésében is nagy szükség van. FÜLÖP IMRE Mar az idén pótolni akarjak a hiányt Több istállótrágyát és vizet kap a föld A Vítkovice konszern uničovi gépgyára idén 4 milliárd korona értékben állít elő bányagépeket. Ezenkívül három KU 800 és egy KU 300 típusú óriáskotrón végez nagyjavítást. Az elózó évhez képest növeli a pótalkatrészek gyártását is. A felvéte­len Oldrich Chmelár (balra) és Milan Havlíček a KU 800/18 típusú óriáskotró tervrajzát tanulmányozza. (Ladislav Galgonek felvétele - ČTK) A szövetkezetek egy részében már lezajlottak a zárszámadó köz­gyűlések, másutt viszont még csak a felkészülésnél tartanak. Mint pél­dául a nemesócsai (Zemianska Ol- ča) Csehszlovák Hadsereg Egysé­ges Földműves-szövetkezetben, ahol a február 13-án sorra kerülő tanácskozás tesz majd-pontot a gaz­dasági és a szövetségi tevékenység valamennyi területének értékelésére kiterjedő, alapos felkészülés után.- Ezúttal mi is amolyan felemás esztendőt hagytunk magunk mögött- fogadott a minap Csémi József mérnök, a háromezerhétszáz hektá­ros szántóterületen gazdálkodó szö­vetkezet elnöke, majd így folytatta:- Ennek megfelelően most vegyes érzésekkel és a kritikai igényesség jegyében készülünk a zárszámadó­ra. Ugyanis nem áltatjuk magunkat, hogy a múlt évben tapasztalt kisebb- nagyobb kudarcokért kizárólag a szokatlan aszályt terheli a felelős­ség. A kényszerhelyzetben hozott rugalmas intézkedésekkel, sajnos, csupán pénzügyi vonatkozásban tudtuk mérsékelni a kedvezőtlen időjárás, illetve a szakszerűség szempontjából nem mindig kifogás­talan -r olykor kimondottan nemtörő­döm emberi hozzáállás okozta kiesést. Ebből következik, hogy ha­bár a tervezett teljesítményeket és a tiszta nyereséget egyaránt jócskán túlteljesítettük, egyes termelési és értékesítési feladatok tekintetében több-kevesebb hátralékkal zártuk az évet. Bíznak a sikerben Mint megtudtuk, a szövetkezet tagjai tavaly is kiemelt feladatuknak tekintették a növénytermesztési ágazat gyorsabb ütemű fejlődésé­nek biztosítását. A tervben megfo­galmazott elképzeléseket azonban az öntözógazdálkodás előnyeinek kihasználásával sem tudták mara­déktalanul megvalósítani. Legtöbbet a kalászos gabonafélék szokásos­nál szerényebb hozama miatt bosz- szankodtak. Nem ok nélkül, ugyanis a kukorica tervezettnél jobb hozama ellenére 320 tonna hiányt kellett a gabonaféléknél elkönyvelniük, ami igencsak felfokozta az idei termelési feladatok igényességét. Igen, az ideiekét, ugyanis a szövetkezet tag­jai a társadalmi elvárásokhoz iga­zodva, lehetőség szerint már ebben az évben pótolni szeretnék a hiányt.- A gabonatermesztésben koráb­ban elért eredményeink alapján bát­ran vállalkozunk a feladat teljesíté­sére - említette Csémi elvtárs. - összesen kétezer hektáron terme­lünk gabonaféléket, tehát hektáron­kénti átlagban csak 160 kg szemet kell termelnünk terven felül. Tapasz­talataink birtokában, valamint annak ismeretében, hogy a komoly próba­tétel ellenére tavaly is 6 tonna fölött tudtuk tartani az átlaghozamot, úgy érezzük, a feladat nem haladja meg az erőnket és a lehetőségeinket. Rendszerben, többet Az előző évek sikere után tavaly a cukorrépával is kudarcot vallott a Nemesócsai Efsz. A 7. ötéves tervidőszak 37 tonna körüli átlagával szemben 30 tonnánál is kevesebb cukorrépájuk termett hektáronként, ráadásul a 14 százalékos cukortar­talom is szerényebb volt az utóbbi években felmutatott eredményeknél. A sikertelenség okaival nemcsak az elnökségben és az ágazati tanács­kozásokon foglalkoztak, hanem az évzáró párttaggyűlésen is, s a zár­számadót előkészítő csoportgyűlé­sek alkalmával ugyancsak intenzí­ven kutatták a probléma megoldásá­nak lehetőségét. A kiutat az iparsze- rú termelési rendszerhez való csat­lakozásban látják. Az elnök ezzel kapcsolatban el­mondta, hogy közös elhatározással átmenetileg hatvan hektárral csök­kentik a cukorrépa vetésterületét, s csaknem ugyanennyivel növelik a lencse részére kijelölt parcellák nagyságát. A fennmaradó 220 hek­táron ezentúl a magyarországi Ácsi Cukorrépa-termesztési Rendszer keretében termesztik majd a cukor­répát. A rendszergazda a vetőma­gon, a vegyszereken, valamint a korszerű vető- és betakarító gépe­ken kívül a hozam és a cukortarta­lom növekedését is garantálja, így a szövetkezetben bíznak abban, hogy esetleg a kisebb területen is megtermelhetik a korábbi cukor­mennyiséget. Bővítik az öntözőrendszert A múlt évi eredmények elemzése során szerzett tapasztalatok ismé­telten aláhúzták a talaj termőképes­ségének növeléséről és az öntöző­gazdálkodás előnyeinek kihasználá­sáról való gondoskodás fontossá­gát. A cukorrépa nagyrészét tavaly gyengébb táperőben levő, öntözhe- tetlen területen kellett termeszteni­ük. A tapasztalatokból okulva, az idén további 150 hektárral bővítik a szántóterületnek már így is több mint ötven százalékát behálózó ön­tözőrendszert, a talaj termőképes­ségének állandó növelése érdeké­ben pedig javítják az istállótrágya kezelését és felhasználását. A meg­lévő négy mellé az idén is és jövőre is egy-egy új, szilárdított mezei trá­gyatelepet építenek, újabb konténe­reket vásárolnak az istállótrágya szállítására, s az eddigi 25-ről leg­kevesebb 33 százalékra növelik az évente istállótrágyázott terület ará­nyát. Mindez a haladó termelési módszerekkel és a kifogástalan em­beri hozzáállással egyetemben je­lentős mértékben hozzájárulhat a növénytermesztési eredmények javulásához, az ágazatnak az állat- tenyésztésnél gyorsabb ütemű fejlő­déséhez. KÁDEK GÁBOR ÚJ szí 4 1987. II. 1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom