Új Szó, 1987. február (40. évfolyam, 26-49. szám)

1987-02-09 / 32. szám, hétfő

A szovjet televízió nézői a té­véhíradót, a Vremját megelő­ző órákban láthatták a közelmúltban az Arcképvázlat Leninről című négy­részes filmet. Erről a filmsorozatról szólt Georgij Kapralov cikke a szov­jet Pravda január 26-i számában, amelyet az alábbiakban ismerte­tünk. A tévénézők láthatták és hallhat­ták Lenint: miként gondolkodott és mit mondott az ország forradalmi átalakításáról; érzékelhették, milyen bátorsággal és merészséggel rea­gált az új helyzettel járó nehézsé­gekre, s tanúi le­hettek a legéle­sebb ellentmon­dások nyílt feltá­rásának és azok leküzdésének. A sorozat elkészítéséhez még húsz évvel ezelőtt látott hozzá Mihail Satrov dramaturg és L. Pcselkin ren­dező. A cikk a filmet, annak művészi értékeit és Mihail Uljanovnak, ko­runk egyik legnagyobb szovjet szí­nészének munkáját részletezi. Satrov műveiben a hatvanas évek végétől kezdve új felfogás érvénye­sül a történelmi-forradalmi téma színházi és filmes feldolgozásában. Újnak számít a történelmi dokumen­tumok költői megközelítése. Ez az út, ez az alkotói értelmezés ismert veszélyeket rejt magában. Tévedés lenne azt hinni, hogy a dokumentu­mok önmagukban elegendőek egy film megalkotásához. A levelekből, határozatokból, rendeletekből, jegy­zőkönyvekből, visszaemlékezések­ből, jelentésekből összegyűjtött és felsorakoztatott idézetek - végered­ményben csak összefüggéstelen idézetek maradnak. Ha viszont a művész saját gondolkodásán ke­resztül próbál elmélyülni az irattári anyagban, élményei eredménye­képpen élesebben kirajzolódnak a jellemek, éles megvilágításba ke­rül az események politikai, filozófiai és lélektani háttere, s ez az a pont, amely a dokumentumot művészi szintre emeli. Ezt a módszert alkal­mazva Satrov is, a nézetek össze­csapásában megkereste az igazság költői szikráját. A dramaturg ugyan­akkor hozzágondolta, hozzárajzolta és hozzámondta az oda tartozó do­kumentumokat, feltárva mögöttük a történelmi pillanat valóságos jeleiT- tóségét, drámaiságát, bemutatva a szemléletek, meggyőződések és szenvedélyek összeütközését. Lenin ellenségeivel találkozunk a sorozat Név szerinti szavazás cí­mű első részében. A kongresszusi vita a breszt-litovszki békéről, annak megkötéséről vagy a róla való le­mondásról az adott történelmi pilla­natban a szó szoros értelmében a felszólalókat, de a tekintete elárul­ja, hogy a vita egyetlen fontos moz­zanata sem kerüli el a figyelmét. Amíg az első részben Lenint a legbonyolultabb történelmi körül­mények között mutatja be a film, a második részben a politikus szinte percenként változó események sod­rába kerül, menet közben keresi a megoldást, gondolatban áttekint minden lehetséges változatot. Lenin leplezi idegfeszültségét, nem hagy­ja, hogy úrrá legyenek rajta pattaná­sig feszült idegei. A színész kitűnő­en alakít. Arcából óriási intellektuális erő, hatalmas szellemi energia árad. A filmben Lenin életének mind­össze néhány napja tárult fel a néző előtt, mégis rengeteg ideológiai, vi­lágpolitikai és belpolitikai probléma megvilágításának lehetett tanúja: az eltérő társadalmi rendszerű orszá­gok békés egymás mellett élése; a külkereskedelmi kapcsolatok, mint az újabb háború elkerülésének egyik biztosítéka; a szocializmus példájá­nak ereje, fejlődésének minden ne­hézsége és ellentmondásossága el­lenére. Alapvető különbség a valódi vezetői tekintély és a tömjénezett Arcképvázlat Leninről A NÉGYRÉSZES SZOVJET TÉVÉSOROZATRÓL élet-halál kérdése volt a forradalom további alakulására és a fiatal szov­jet állam sorsára nézve. Leninnek szívós ellenfelekkel kellett megküz­denie. A mensevikek és az eszerek táborából verbuválódott ügyes szó­nokok szenvedélyesen harcolnak el­lene, meggyőzően hangoztatják sa­ját érveiket. Lenint a nemzeti érde­kek megsértésével vádolják; azzal, hogy a breszt-litovszki béke- amelynek megkötéséért Lenin küzd - megöli, eltemeti Október vív­mányait. A felszólalók meg vannak győződve saját igazukról. Ebben a filmben azonban - nem úgy mint az ilyen témájú filmekben általában- az ellenfelek jellemábrázolása is árnyalt, nem egysíkú. Lenin látszó­lag nagy nyugalommal hallgatja Mi újság a Lozanov-módszer körül? Nyelvtanulás szuggesztopédiával Szenzáció volt a javából, amikor húsz évvel ezelőtt a bolgár televízió Lozanov doktor kísérleti nyelvtanítá­si módszerét ismertette. A műsor­ban megszólaló tanítványai szerint ugyanis néhány órás szeánsz ele­gendőnek bizonyult 500-1000 ide­gen szó megtanulásához. A leg­meglepőbb azonban az volt, hogy a kísérletben részt vevő személyek a tanulási idő alatt álomszerű, bá­gyadt állapotba kerültek, s az ideges alkatúak teljesen gyógyultnak érez­ték magukat a szeánszok alatt Mindenki csodálkozott, vitatko­zott, de a legboldogabbak az iskolá­sok voltak. Szentül hitték, hogy a Lo­zanov-módszer révén a tanulással kapcsolatos összes gondjuk meg­oldódik. Valóra válik a mese: a pár­na alatt halkan zümmög a magnó az alvó gyerek fülébe, s a nyelvlecke, a szótár anyaga, a mateklecke auto­matikusan ,,bemasírozik‘‘ a pihenő agyacskába. Nos, mint azóta kiderült, a dolgok nem egészen így állnak, a Lozanov- módszernek nincs semmi köze az álomhoz és az alváshoz, így aztán a gyermeki vágyak és remények is füstbe mentek. De hát, mi is az igazság? A napi adag 500 szó Lessünk be néhány pillanatra a szófiai Szuggesztológiai Intézetbe, Lozanov doktor fellegvárába, amely a bolgár főváros egyik csendes kis utcácskájában húzódik meg. A te­remben egy kezdő csoport első órá­ja folyik. A társaság húsz nap alatt 2000 német szót tanul majd meg. Lehetséges ez? Bizony rgen! A hallgatók kényelmes karosszé­kekben ülnek. Halk, kellemesen an­dalító, lágy muzsika szól. A tanárnő mosolyogva szólít fel mindenkit, hogy felejtse el kilétét, válasszon magának német nevet, új foglalko­zást, más családi helyzetet és álla­potot. Ugye, kitalálták, miről van szó? Ahhoz, hogy a hallgatók kizá­rólag a megtanulandó feladatra összpontosítsák figyelmüket, ajánla­tos megfeledkezniük napi gondjaik­ról, esetlegesen nyomasztó problé­máikról. Elképzelhetnek maguknak a helyzetüknél jóval kellemesebb szituációt, amelyben valóban csak a nyelvtanulás az egyetlen gondjuk. A mai adag egyébként 500 szó. Holnap egy kicsivel kevesebbet, hol­napután még kevesebet tanulnak meg. így már nem is olyan lehetetlen a 2000 szó átvétele és bebiflázása! A szuggesztológia szerint az em­ber ma még alig 15 százalékban használja ki memóriájának kapacitá­sát! De mennyi minden zavarja! A zaj, az erős fény, a munkahelyi és magánéleti bajok, s általában az évek, egyszóval az élet folyamán felgyülemlett gondok, amelyek sú­lyos, mázsás teherként nyomaszt­ják. Ezektől megszabadulva, memó­riáját sokféle hasznos dologra fog­hatja be. Mi a szuggesztológia? E tudományág története 25 éves múltra nyúlik vissza. Feladata nem­csak az emlékezet javítása, hanem az egész intellektus aktivizálása. Lo­zanov professzor szerint a szug­gesztológia olyan tudatos és öntu­datlan ösztönzők aktivizálásának a tudománya, amelyek gyakran ész­revétlenek maradnak, de hatással vannak az emberi tevékenységre. A szuggesztopédia módszerét ma a Szovjetunióban 30 egyetemen alkalmazzák. Szuggesztológiai köz­pontokat hoztak létre az Egyesült Államokban, Japánban, Ausztráliá­ban, Kanadában, Finnországban, Svédországban, Magyarországon és az NDK-ban. A témát számos kandidátusi és doktori disszertáció­ban dolgozták fel a világ nagy egye­temein. A Lozanov-módszer ma is él, és nyelvtanulási, valamint pszi­chikai szempontból is előremuta­tó. (B) dicsőítés között. Harc a bürokrácia ellen. A kulturális értékek megőrzé­se. A fiatalok politikai, erkölcsi, esz­tétikai nevelésének kérdése... Amikor a film készült, egészen fiatalok voltak még a színészek: I. Kvasi, (Szverdlov szerepében), Oleg Jefremov (Martovként), Oleg Tabakov (Buharinként) és mások, akik mindannyian őszintén, hitele­sen, a film jellegének megfelelően játszottak. Mihail Uljanov, a címsze­replő, a szovjet film legjobb hagyo­mányainak folytatójaként lépett fel Lenin szerepében. Arca - J. Szhirt- ladze operatőr kiváló munkájának is köszönhetően - úgy tűnik fel a kép­ernyőn, mint a történelem egy-egy pillanatának felvillanása az emberi emlékezetben. Lenint olyannak lát­juk, amilyennek korunk embere el­képzeli: a párt megtestesült lelkiis­mereteként néz azokra, akiknek most a lenini forradalom újabb for­dulóján megadatott átvenni a törté­nelem stafétabotját. A — SZKP KB ülésén Mihail r\£- Gorbacsov beszédében a következő mondat is elhangzott: ,,A mi mostani munkánk átfogó for­radalmi lényegénél, a tervek bolse- viki nehézségénél és humanista szociális beállítottságánál fogva közvetlenül kapcsolódik azokhoz a nagy tettekhez, amelyeket lenini pártunk 1917 októberének napjai­ban kezdett meg." Nem kell tehát különösebben hangsúlyoznunk a filmben kifejezésre juttatott művé­szi meglátás időszerűségét. H. I. Új nevelési program Korszerűbben az NDK bölcsödéiben Az NDK-ban ezer kisgyermek közül 727 jár bölcsödébe. A csöppségek gondozását ellátó intézményekben jelenleg új nevelési programot vezetnek be, amelynek az a célja, hogy a gyerekek ne csak jól érezzék magukat, hanem korukra jellemző lehetőségeiknek megfelelően testileg-szellemileg egyaránt még jobban fejlődjenek. Mi a program lényege? Erre a kérdésre kerestünk választ Potsdam egyik bölcsődéjében tett látogatásunk alkal­mával. Amikor egy napon meglátogattuk Potsdamban a Johannes-R. Becher utcai bölcsődét, éppen érdekes játék közben találtunk egy csoport két -három éves gyereket. Az asztalon vízzel töltött tál állt, melyben külön­böző műanyag állatkák úsztak: ka­csák, békák és halak. A gyerekek egy kockát gurítottak, melynek olda­lai különböző színűek voltak. Ha például a kocka piros oldala feküdt felül, akkor a kis játékos a merítőhá­lóval ugyanolyan színú állatkát ha­lászhatott ki. Ez nem puszta időtöl­tés volt, a gyerekek vidám buzga­lommal ismerkedtek a színekkel és a formákkal. Később másfajta játékot figyel­tünk meg. A kicsik maguk választot­ták ki játékukat, levették a polcról és teret engedtek saját ötleteiknek. En­nek során világosan kitűntek bizo­nyos tulajdonságok. Egy erős testal­katú, fekete hajú csöppség energi­kusan irányította autóját a terepen. Mellette egy kislány kényelmesnek túnő mozdulatokkal állította össze építőkockáit. A másik sarokban áb­rándozva ült egy fiúcska. A nevelők hagyták, hogy a gyerekek megvaló­sítsák elképzeléseiket, ötleteket ad­tak, segítettek, csak egyszer-egy- szer léptek közbe, mikor szükség volt rá. Ahogy Waltraud Müller okle­veles pedagógus elmondta, ennek az eljárásnak a kulcsa az új nevelési programban keresendő. ,,A gyerme­kek igen fogékonyak az első életé­vekben. Ezt igyekezünk jobban kiak­názni a program segítségével. Ko­rábban az ülést és a járást gyakorol­tattuk a gyerekekkel, de mindenki tudja, hogy e téren a kicsik nélkülünk is boldogulnak. Már nem csináljuk. Helyette viselkedési formákat alakí­tunk ki és rengeteg ismeretet adunk át. Természetesen voltak aggálya­ink a korcsoporthoz tartozó gyere­kek túlterhelését illetően. De a gyere­kek maguk oszlatták el kételye­inket." Az új nevelési program jól illesz­kedik ahhoz a hosszútávú törekvés­hez, melynek célja a bölcsődei mun­ka tökéletesítése. A tevékenység pedagógiai oldala, a körültekintő el­látásra és egészségügyi gondozás­ra támaszkodva egyre nagyobb je­lentőségre tesz szert. Ebben az ér­telemben a program nagyon lénye­ges lépés előre, minőségileg talán az eddigi legnagyobb. Célja, hogy a gyerekek több tapasztalatra tegye­nek szert az egykorúakkal való együttélés területén. Jobban kiak­názza a játék és más tevékenység lehetőségeit, szélesebb teret nyit a beszéd elsajátításának és a zenei nevelésnek. Az ilyen igények feltételekhez vannak kötve. Különösen az utolsó ötéves tervidőszakban gyorsan el­Juozasz Kazlauszkasz (Szovjetunió): Portré (A Fotofórum '86 egyik díjazott alkotása) terjedt nálunk a bölcsődei nevelés. (1970-ben 166 700 bölcsődei férő­hellyel rendelkeztünk, 1985-ben már 345 200 volt a számuk.) Ezzel egyi­dejűleg nőtt a gondozónők képzett­ségi foka. A képzett nevelők és az egyéb szakszemélyzet száma 13 000-ről 72 000-re emelkedett. De elsősorban nem a munkaerő mennyisége nőtt. Ez egyáltalán nem ívelt olyan meredeken felfelé. Mégis megközelítőleg meghatszorozódott azoknak a gondozónőknek a száma, akik az egészségügyi szakiskolákon elvégezték a munkájukhoz szüksé­ges tanulmányokat, s levizsgáztak, vagy képzettségüket hosszabb gya­korlati munka után más módon sze­rezték meg. A magas szakmai szín­vonal a nevelési program megvaló­sulásának előfeltételeihez tartozik. A kisgyermekek közösségi szel­lemben való nevelése természete­sen nem a család ellen, hanem csak azzal szoros összhangban válhat fejlettebbé, hisz a szülők és a gon­dozók együttműködése szolgálja leg­inkább a gyermek javát. Már a hat­vanas évek közepén végeztek tudo­mányos vizsgálatokat annak megál­lapítására, milyen különbségek fe­dezhetők fel a gondozást reggeltől délutánig ellátó intézményeket és az ún. hetes bölcsődéket látogató gye­rekek testi-szellemi fejlődésének alakulásában. Felismerték, hogy az anyával és az apával való minden­napi együttlét lényegesen előmoz­dítja a gyermekek fejlődését. Ugyanakkor fontos szerepe van - állapították meg - a bölcsődében, az azonos korú gyermekek közös­ségében való nevelésének is, mert ez kedvezően befolyásolja az önálló­ság, a közösségi érzés, a többiekért való felelősségérzet kialakulását. A „napos“ bölcsődében célszerűen összekapcsolódik ez a két tényező. Ezen indokok alapján a továbbiak­ban a gyermekek gondozását reg­geltől délutánig ellátó bölcsőde ter­jedt el. A hosszú évek során összegyűlt tapasztalatok és ismeretek hatására érlelődött meg az a döntés, hogy átfogó nevelési programot kell kidol­gozni a bölcsődei gyakorlat számá­ra. Az ennek nyomán 1974-ben el­kezdett alapos felmérés, vizsgálat a gyerekek nyelvi nevelésére, a já­téknak a fejlődésben való szerepé­re, valamint a képi és zenei nevelés­re koncentrálódott. Ehhez jött még a bölcsődék napirendjének egész­ségügyi elemzése. Az előkészítő munkákat az NDK hat megyéjében végezték. Az Egészségügyi Minisz­térium megbízásából (a Kulturális Minisztériummal egyeztetve) az elő­készítő munkák és a további lépé­sek felelőse a Gyermek- és Ifjúsági­egészségügyi Intézet lett. Az ered­ményekből levonták az első követ­keztetéseket, és három bölcsődé­ben, 200 gyerekkel kipróbálták az új módszereket. A közbenső eredmé­nyeket figyelembe véve 1981 máju­sától 1982 áprilisáig a nevelési prog­ram teljes tervezete 5 bölcsődében, 500 gyerekkel letette a gyakorlati vizsgát. Egyébként ettől az időpont­tól kezdve a Johannes-R. Becher utcai bölcsőde is részt vett a prog­ramban. Most ugyanilyen alapossággal, módszerességgel valósítják meg a program általános bevezetését. Mögöttük van az első szakasz, mely 22 bölcsödét foglalt magába, köve­tendő példákat mutatva. Ezt a bázist jelenleg kibővítik: 250, tapasztalat- cserét kínáló bölcsőde alakult, me­lyek a gondozónők oktatását is szol­gálják. Közéjük tartozik egyébként a potsdami bölcsőde is. Az így meg­szervezett tapasztalatcsere, a sok­rétű képzés és továbbképzés lehe­tővé teszi, hogy 1987-ben az új dokumentum az NDK valamennyi bölcsődéjében a gondozás és a ne­velés alapja legyen. Az apróságok, akik részére ezt létrehozták, hama­rosan óvodába, iskolába járnak. Legtöbbször két évtized sem telik bele, és az egykori bölcsődések dol­gozni kezdenek. De az, ami a lét legelső szakaszában történik, kihat az egész életre. .. , .. . a (Az NDL alapjan) ÚJ szí 4 1987. II.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom