Új Szó, 1987. február (40. évfolyam, 26-49. szám)

1987-02-09 / 32. szám, hétfő

ÚJ szú 3 1987. II. 9. ' Ez is szolgáltatás Pár perccel nyitás után már vagy tízen várakoznak a pult előtt. Van, aki a múlt évi kamatot veszi ki, mások átutalási betétszámlát akar­nak nyitni. A galántai (Galanta) taka­rékpénztár dolgozói pontosan nyolc órakor megkezdik a szokásos mun­kájukat.- Naponta több mint háromszáz ügyfél fordul meg nálunk — jegyzi meg Nagy Ferencné. - Igyekszünk, hogy a várakozási idő minél rövi- debb legyen, lehetőleg senki se vár­jon tizenöt percnél többet. A pénzügyi szolgáltatások osztá­lyára benéz Katarína Ševčenková, a takarékpénztár igazgatóhelyette­se. Néhány szót vált Reizenger Jó- zsefné osztályvezetővel, majd kész­ségesen beszámol eredményeikről -A múlt év minden téren eredmé­nyes volt. Nemcsak a betétkönyvtu­lajdonosok száma növekedett, ha­Elökerülnek a kimutatások, ame­lyek arról tanúskodnak, hogy a Ga­lántai járásban is egyre többen taka­rékoskodnak. Az említett munkabri­gád tagjai eljárnak az iskolákba, a fiatalok közé, és ennek eredmé­nyeként a tervezettnél tíz százalék­kal többen nyitottak ifjúsági takarék- betétkönyvet, és csaknem tizenhét százalékkal többen takarékoskod­nak az üzemekben.- A nyugdijelótakarékossági be­tét iránt eleinte kicsi volt az érdeklő­dés - mondja a brigádvezető. - a múlt évi ciklusunkba azonban már 464-en jelentkeztek, ami azt jelenti, hogy ezen a téren is túlszár­nyaltuk tervünket. A munkakollektívának nagy érde­me van abban is, hogy az átutalási betétszámlák tulajdonosainak szá­ma ma már megközelíti a hat és fél ezret. Az idén további ezer betét­Jozefina Leváková a brigád króni- Reizenger Józsefné kájával nem nyolcvanhét millió koronával a betétállomány is, ami azt jelenti, hogy tervünket közel huszonhét százalékkal túlteljesítettük. Ez min­denekelőtt az itt dolgozó két szocia­lista munkabrigád érdeme. Az egyik­nek a vezetője Jozefina Leváková. A brigád tagjai a betéteket, az átuta­lási betétszámlákat és a folyószám­lákat kezelik, összeszokott jó mun- kakollektiva. A megtisztelő címért 1976-ban keltek versenyre. A hét tag közül négyen már megkapták az ezüstjelvényt is. számlával számolnak. Amerre csak járnak, mindenütt az előnyeiről be­szélnek. Ha például szövetkezeti la­kásokat adnak át, a brigád tagjai közül mindig ott van valaki, hogy az átutalási betétszámla megnyitására ösztönözze az új otthonok lakóit. Legújabban a szülői értekezletekre is eljárnak, s nem eredménytelenül. Több mint százharminc szülő betét­számla révén téríti meg az iskolai étkeztetés díját.- Lényegében lakossági szolgál­tatást végzünk - hangsúlyozza Red­A munkát szépítés nélkül kell értékelni Az elmúlt év különösen aktív időszak volt a bratislavai Prior áruház pártalap- szervezetének életében. Ezt tükrözte az évzáró taggyűkésen elhangzott beszá­moló is, melyet Éva Weissová pártelnök terjesztett elő. A beszámoló több hiányos­ságra is felhívta a figyelmet. Egyebek között arra, hogy tavaly a taggyűléseken a részvétel mindössze 75 százalékos volt. S ami súlyosbítja a helyzetet: néhány esetben a távolmaradás okát sem indo­kolták meg elfogadhatóan, a legtöbb esetben egyeztetni lehetett volna a mun­kaidő és a taggyűlés időpontját. Az ala­csony részvételt kedvezőtlenül befolyá­solja a munkájuk mellett tanulók, illetve a gyermekgondozási szabadságon levők távolmaradása. A taggyűlések színvona­lát azonban ez nem csökkentette, a ta­nácskozásokat élénk vita jellemezte és számos jó határozat született. A pártcsoportok tevékenységéről szól­va a beszámoló megállapította, hogy kü­lönböző az egyes tagok aktivitása, s ez nem kis mértékben a feladatok egyenlőt­len megoszlásából ered, valamint abból, hogy a megbízásoknál nem veszik figye­lembe a tagok képességeit, sem a mun­kahely valós szükségleteit. A beszámoló értékelte a szakszervezet munkáját is. E téren is van még bőven javítanivaló, például a szocialista munka­versenyt illetően, mely nem egy esetben csak formális. Többet tehetne a szakszer­vezet műhelybizottsága a rend, a munka- fegyelem megszilárdításáért, a gazdasá­gosság növeléséért. örvendetes viszont, hogy az áruház a múlt évi feladatokat a terv valamennyi mutatójában teljesítette. Helyesnek bizo­nyultak a rendszeres és bíráló értékelé­sek, mert így lehetővé vált az észlelt hiányosságok azonnali kiküszöbölése. A beszámoló azonban nyíltan szólt arról is, hogy nem használtak ki minden tarta­lékot, melyek elsősorban az irányító és szervezőmunkában rejlenek. Nem min­denki tanulta meg, hogy a rábízott részleg munkájának eredményeit szépítés nélkül értékelje. Szó esett a raktárak és az eladótér zsúfoltságáról. Ez utóbbi különösen a bú­torrészlegen okoz gondot. A korszerű tá­rolást viszont csak a régóta húzódó új raktár felépítése oldhatja meg. A prágai felhívásra az áruház dolgozói is reagáltak. Fontosnak tartják, hogy a vállalások teljesítésében felszámolják a formalizmust, hogy a kötelezettségvál­lalások teljesítésében a kommunisták jó példával járjanak elöl. E téren is nagy feladat vár a pártalapszervezet tagjaira és a vállalat minden dolgozójára. A pártta­goktól és tagjelöltektől tokozott elkötele­zettséget vár a pártbizottság, a szemé­lyes agitációban pedig a pozitív példa módszerét, s azoknak a népszerűsítését, akik kiváló eredményeket érnek el. (köp) Redhammer Egon né (A szerző felvételei) hammer Egonné, aki tíz évig volt a pártalapszervezet elnöke. - Ná­lunk pontosan kell dolgozni, mi nem tévedhetünk. Úgyis mondhatnánk, hogy mindig többet kell tennünk, mint ami a kötelességünk. Például ha valamelyik kirendeltségen meg­betegszik egy dolgozó, mi helyet­tesítjük, de közben nálunk is torlódik a munka. Ez azt jelenti, hogy több műveletet kell ismernünk.-Jó összmunka nélkül nem ér­hetnénk el jó eredményeket, - viszi tovább a szót Reizenger Józsefné. - Néhányan több mint két évtizede dolgozunk itt, szívesen segítünk a fiataloknak a beilleszkedésben. Úgy érzem, osztályunkon úgy élünk, mint egy nagy család. Megemléke­zünk a jubileumokról, s ha valaki közülünk hosszabb ideig beteg, meglátogatjuk. Előkerül a krónika is. Felvétele­ken idézik fel kirándulásaikat, jártak már Prágában, Brnóban, Lidicében, Magas-Tátrában. A honvédelmi já­tékokon is részt vesznek. A nemzet­közi nőnap alkalmából már nemegy­szer rendeztek kézimunka kiállítást. Ók vállaltak védnökséget az agitá- ciós táblák felett is.- Naponta utazunk, mindnyájunk­nak családja van, ezért ritkán ve­szünk részt testületileg a különböző kulturális rendezvényeken - mondja a brigádvezető. - Munka után az autóbuszra várva megosztjuk egy­mással élményeinket, mindennapi gondjainkat. Azt hiszem, amint kita­vaszodik, nemcsak kirándulásokat szervezünk, hanem igyekszünk a je­lentősebb eseményekre a szlovák fővárosba is eljutni. Nem titkolt vágyunk, hogy az idén, akik megérdemlik, végre meg­kapják az arany-, mások az ezüst-, vagy a bronzjelvényt. Igyekeznek új munkamódszereket meghonosítani. Sokat várnak a számítógépektől, de addig is úgy akarnak dolgozni, hogy minden ügyfél elégedetten távozzon tőlük. Tavaly nagyon sokan fordultak meg nálunk, hiszen a betétkönyvtu­lajdonosok kiszolgálásán kívül több mint hétezer személynek összesen 110 millió korona kölcsönt folyósítot­tak. Panasz egy sem érkezett mun­kájukra. NÉMETH JÁNOS Értékesítési gondok - rugalmatlan felvásárlás Miért rendszertelen a tojásellátás A nagy hideg kisebb-nagyobb ki­eséseket okozott egyes mezőgaz­dasági vállalatok állattenyésztési termelésében. Még a legjobb felké­szülés, a dolgozók hozzáállása elle­nére is csökkent az állatok termelé­kenysége. így volt ez a Gombai (Hubice) Állami Gazdaság csalló- közcsütörtöki (Štvrtok na Ostrove) baromfitelepén is. Amint Vizent Klá­ra részlegvezető elmondotta, a kriti­kus napokban a dolgozók egy része gyalog jött be a munkahelyére. Csak »agy üggyol-bajjal végezhették el a legszükségesebb munkákat. Mi­után a gazdaság gépei járhatóvá tették a közutakat, fokozatosan ja­vult a helyzet. Jobb körülmények között termeltek, de azért továbbra is elég sok nehézséggel kellett meg­küzdeniük. Január 12-én például a Mezőgazdasági Felvásárló és El­látó Vállalat dunaszerdahelyi (Du­najská Streda) üzemétől nem kapták meg a takarmánykeveréket. Másnap már leszállították nekik a rendelt mennyiség felét, s csak harmadnap kapták meg a szükséges mennyisé­get. A rendszertelen takarmányellá­tás miatt csökkent a tyúkok tojásho­zama. Az értékelések szerint a kie­sés megközelítőleg negyedmillió da­rab. A termelés csak január 21-én érte el a korábbi szintet. Ilyen értesülések után indokoltan tételeztem fel, hogy a feldolgozó üzemek és a kereskedelem sürgeti a szerződéses eladási terv teljesíté­sét. Ennek ellenére a részlegvezető bosszankodva mondta, hogy félmil­lió tojás van a raktárukban. Jelentős mennyiséget még az istállókban is kénytelenek tárolni. Anton Dzianik főraktáros felháborodva panaszolta, hogy továbbra sincs elegendő meg­rendelés. Nemrég érkezett vissza a Nyugat-szlovákiai Baromfite­nyésztő Vállalat ivánkai üzeméből, ahol a szállítással kapcsolatban azt á választ kapta, hogy hagyják otthon a tojást, mert tárolására nincs elég raktáruk. A részlegvezető egy jóval előbb kapott válasz miatt is mérgelődött. Amikor a tojást a dunaszerdahelyi baromfifeldolgozó üzemnek kínálta, a vonal másik végén azt mondta valaki a telefonba, hogy minek ter­melnek. Ez nagyon rosszul esett neki. Indokoltan, hiszen az elmúlt évben mindent megtettek a termelés növelése és a tervek teljesítése ér­dekében Tyúkonként átlagosan 265,21 tojást termeltek. Az eladott áru 86 százalékát első osztályba sorolták a felvásárlók. A tojásonkénti nyereség három fillérrel több volt a tervezettnél. Januárban is jól star­toltak volna, ha nem jön a hideg időjárás. A napokban éppen azon törték a fejüket, hogy milyen módon lehetne pótolni a lemaradást. Nem csoda, ha váratlanul érte őket az olyan válasz, hogy mérsékeljék a termelést. A termelő üzemből ellátogattam a dunaszerdahelyi baromfifeldolgo­zó üzembe. Takács Margit, a felvá­sárló osztály vezetője, amikor szóvá tettem a panaszokat, azt mondotta, hogy a probléma nem újkeletű. Tud­nak róla, hogy Szlovákia számos üzletében időszakonként nincs elég tojás. Ennek ellenére a kereskede­lem mégsem végez rugalmasabb munkát. Ezért bérbe kell venniük egyes vállalatok raktárait. A Koláro- vói Efsz-ben termelt tojásból 1 400 000 darabot a hurbanovói Dunajplod tárolójában kell elhelyez­ni, pedig ez a raktár nem is erre a célra épült. Gondot okoz nekik, hogy a Dunatőkési (Dunajský Kla­tov) Állami Gazdaságban termelt to­jásból mintegy félmillió darabot hová irányítsanak. Üzemük vezetői szá­mos tárgyaláson vesznek részt, de sajnos, a probléma megoldása késik. Miután a sűrű ködben jármüvünk­kel hazaértem, első dolgom volt, hogy szétnézzek néhány bratislavai élelmiszerüzletben, s meggyőződjek róla, hogy van-e elég tojás. A Zdroj 061-01-es számú üzletében, a bra­tislavai Pošeň I. lakónegyedében azt a választ kaptam, hogy két hét óta nem kaptak tojást. Más élelmi­szerüzletekben sem volt sokkal jobb a helyzet. Ezek után joggal tehetjük fel a kérdést, miért nincs elegendő tojás az üzletekben, ha a másik oldalon a termelők értékesítési gon­dokkal küzdenek. Miért nem szerve­zik meg rugalmasabban a nehéz körülmények között megtermelt áru forgalmazását. Az időjárás viszon­tagságaira már nem hivatkozhatnak, hiszen a közutak és a mellékutak is egyaránt járhatók. BALLA JÓZSEF A Smolenicei Erdőgazdaság Biela Ska- la-i vadaskertiében a pílai erdészeti igazgatóság dolgozói most végzik az állomány felülvizsgálását. Az állatokat befogják, megjelölik és gyógyszert kapnak. A gyengébb egyedeket kise­lejtezik. A 3140 hektáros vadaskertben 180 muflon él. (Peter Šímončik felvétele - ČSTK) A POLGÁRHÁBORÚ LEGENDÁS H0SE V. I. Csapajev születésének 100. évfordulója A polgárháború és az intervenció elleni harc tüzében fogant új típusú Vörös Hadseregben számos tehetséges népi parancsnok tűnt ki. Közülük talán a legnevesebb a legendás Vaszilij Ivanovics Csapajev volt. Népes kisparaszti családban született 1887. február 9-én, a volt kazányi kormányzóság Bu- dajki községében. (Szülőfaluja ma a Csuvas Autonóm Köztársasághoz tartozik.) Mostoha gyerekkora volt, szolgamunkát végzett egy gaz­dag kupecnél, majd apjával és fivéreivel együtt keményen dolgozott mint ács. Már az első világháború frontjain tanújelét adta jellemző bátorságának, hősiességének. Több­ször megsebesült és harci érdemeiért több ízben kitüntették és előléptették. Mély osztályöntudatától és a boldog jövőért vívott harctól sarkallva, közvetlenül a nagy októ­beri szocialista forradalom után belépett a bolse­vik pártba. Ezzel egész életét egybeötvözte a dolgozók érdekeivel, minden tudását és ener­giáját a szervezkedő Vörös Hadseregnek szen­telte. A legyőzött kizsákmányoló osztályoknak fegy­veres ellenforradalomba és külföldi intervencióba torkolló ellenállását erővel kellett megtörni. Csa­pajev eleinte ezredparancsnokként vett részt eb­ben a harcban. Egységeivel elfojtott néhány ku­lákzendülést és Pugacsevo község térségét. megtisztította a fehér bandáktól. Szorgosan szervezte alakulatait és 1918 má­jusában létrehozta a 4. hadsereg kötelékében harcoló híres dandárját. Az Ural térségében visz- szavert néhány szilaj kozáktámadást, majd a hadsereg egy részével kitört az ellenség gyűrű­jéből. Alakulatait nem sokkal később bevetették a csehszlovák légió ellen, amelyet reakciós pa­rancsnokai félrevezettek és belesodortak a szov­jetek elleni harcba. Csapajev dandárja kitüntette magát a Volga bal partjának megtartásáért vívott harcban is. Pugacsevónál, majd az orlovkai és a lipovkai ütközetben visszaverte és visszavonulásra kény­szerítette az ellenséget. Ezek a sikerek is lehető­vé tették, hogy a Vörös Hadsereg támadásba lendüljön a Volga túlsó partján. v Csapajev számára harci szünet következett. Bizonyított hadvezéri tehetsége alapján Moszk­vába, a hadsereg vezérkari akadémiájára vezé­nyelték, hogy gyarapítsa hadtudományi ismere­teit. A front azonban visszahúzta s alig három hónap elteltével ismét ott volt a 4. hadsereg soraiban. E hadsereg élén Mihail Vasziljevics Frunze, a korszerű szovjet hadtudomány egyik alapítója állt. Csapajev annak a kötelékének lett a parancsnoka, amelynek komisszárja D. M. Fur­manov volt. Ez utóbbi regényt írt parancsnokáról, később számos nyelvre lefordították. Csapajev 1919 áprilisában a 25. lovashadosz­tály parancsnoka lett. Népi hadsereget szerve­zett, amely a fehér tábornokok, főleg a szibériai Kolcsak tengernagy csapatai ellen harcolt. Há­rom hónap alatt sorra vereséget mért ezekre a tábornokokra és seregeiket kiszorította az Líra­ion túlra. Ezért kapta meg az első szovjet kitünte­tést - a Vörös Csillag Rendet. Minden győzelem áldozatokat is követel. A Vö­rös Hadsereg diadalútján elszenvedte egyik leg­nagyobb veszteségét. A fehérgárdista egységek 1919. szeptember 5-én meglepetésszerűen megtámadták a 25. hadosztály törzsét Lipi- csenszkban (ma Csapajevszk, a Kazah SZSZK Uráli Területén). Csapajev és harcostársai az utolsó leheletig hősiesen védekeztek az ellensé­ges túlerővel szemben. A megsebesült parancs­nok, miután kilőtte utolsó töltényét is, az Ural folyóba vetette magát, de medrének közepén gépfegyversorozat végzett vele. A szovjet kormány, a pártszervek és a hadse­reg parancsnoksága, kortársai és az utánuk kö­vetkező nemzedékek is tisztelettel adóztak emlé­kének. Nemcsak az életéről szóló irodalmi és történelmi alkotásokkal. Azzal is, hogy Csapa­jevszk városán kívül róla neveztek el a Volga, a Dnyeper és az Ural vidékén számos utcát és teret és Kujbisevnél hatalmas emlékművet emel­tek tiszteletére. A második világháború idején Kelet-Szlovákiában az ő nevét viselte az egyik partizánkötelék. S mindmáig ezt a nevet viseli a szovjet hadsereg 25. hadosztálya is. Dr. PAVOL ŠIMUNIC

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom