Új Szó, 1987. február (40. évfolyam, 26-49. szám)
1987-02-06 / 30. szám, péntek
A gazdasági átalakítás sokrétű feladat ÚJ SZÚ 5 , 1987. II. 6. Országos aktívaértekezlet a CSKP KB 4. ülése határozatai teljesítésének lehetőségeiről Január 27-én Prágában a CSKP KB, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormánya és a Szak- szervezetek Központi Tanácsa aktívaértekezletet tartott, amelynek az volt a célja, hogy a jelenlevők révén mozgósítsanak minden erőtartalékot a Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága 4. ülése határozatainak biztosítására. Számos hozzászólás hangzott el, amelyekben a gazdasági vezetők szóltak a gondokról és a legégetőbb feladatokról. Szavaik - és az alábbi következő néhány jellemző hozzászólás - bizonyították egyúttal azt a tényt is, hogy a népgazdaság átalakítása sokrétű feladat, s minden területen alapos munkát igényel. Ennek során megmérettetik a gazdasági élet valamennyi tényezője, amint az a Rudé právóban közölt összeállítás rövidített változatából is kitűnik. Az idő sürget...- Egész sor kérdés merül fel azzal kapcsolatban, hogy miért is fogtunk hozzá éppen mi, két termelésigazdasági egység egyikeként, annak a kísérletnek a megvalósításához - kezdte hozzászólását František Arnošt, a Nový Bor-i Crystalex vezérigazgatója amely a gazdasági szervezetek hatékony fejlesztését szorgalmazza önállóságuk és felelősségük növelésével. E komplex kísérlet célja azonban világos: a hatékonyságot olyan eszközökkel kell elérni, amelyek az egyik oldalon megnövekedett hatáskört, a másikon pedig nagyobb felelősséget jelentenek. A gyakorlatban ez öt fő területet ölel fel. Az első az, hogy lényegesen csökken az eddigi tervmutatók rendszerének jelentősége. Számunkra gyakorlatilag továbbra is a tőkés országokba irányuló kivitel jelenti a fő mutatót, csak nem a klasszikus formában, hanem a valós bevételek alapján. A többi korábbi mutató mindössze tájékoztató szerepet tölt majd be. Áttérünk vállalatainknál az önelszámolásra, s ez vonatkozik a devizaelszámolásra is. Annak ellenére, hogy az államkasszába történő nyereségelvonás mértéke az eddigi 75 százalékról 60 százalékra csökken, jelentősen megdrágul a munkaerő, ugyanis a szociális biztosítás mértéke a jelenlegi 20 százalékról a duplájára növekszik. Növekszik önállóságunk a beruházáspolitikában, s a fejlesztés azon múlik, mennyi anyagi eszközt tudunk ehhez biztosítani. Ami a devizában történő önelszámolást illeti, saját folyószámlánk lesz, és az azon levő összegből kell fedeznünk minden, a tőkés országokkal szembeni kiadásunkat. Ez azt jelenti, hogy kiviteli feladataink teljesítése döntően befolyásolja, milyen csúcstechnológiai berendezéseket tudunk importálni az iparág fejlesztésére. Nagyon fontos terület a bérek kérdése, amely szintén a nyereség függvénye. Rajtunk múlik majd, miként gazdálkodunk, és eredményeink alapján tudjuk megfizetni dolgozóinkat. Ahhoz, hogy ez a kísérlet beváljon, mielőbb el kell jutniuk ezeknek az elveknek a dolgozókollektívákhoz. Bevezetése nem lesz egyszerű, mert meggyőződésem szerint egész sor hivatal egyszerűen nem fogja figyelembe venni, hogy nem a régi módszerek szerint dolgozunk. Ehhez elsősorban az árhivatal gördít majd elénk akadályokat, mindaddig, amíg a gazdálkodás új vonásai nem válnak uralkodóvá. Azt az elvet valljuk, hogy amit üzemeink megtermelnek, az az értékeléskor az ő - nem pedig vállalataink - számlájára legyen írva. Ez alól nem kivétel sem a hazai, sem a külkereskedelmi nyereség. Ezért azt feltételezzük, hogy a termelésigazdasági egységen belül jelentős bérdifferenciálódás jön létre. Míg ezidáig, bevallom, igyekeztünk valamennyi vállalatunkat azonosan jutalmazni, ezentúl, megmutatkozik majd, hogy melyik üzemet irányítják jól, és melyiket kevésbé. Az a vezető dolgozó, aki nem felel meg a követelményeknek, távozni kényszerül. Nem értelmezzük ezt a kísérletet forradalomként, amelynek hatása egyik napról a másikra megmutatkozik. Politikai folyamatként kezeljük, és nem tartjuk olyan egyedüli üdvözítő mechanizmusnak, amely magától működik, anélkül, hogy valamit is tennénk érdekében. Felkészülni a változásokra- Építőipari tevékenységünknek csaknem a felét a komplex lakásépítés teszi ki - mondotta Pavel Bélo- hlávek a Brnói Magasépítő Vállalatok vezérigazgatója. - Elsősorban a Dél-morvaországi kerületben építünk, de a 8. ötéves tervidőszak során 500 millió korona értékű építőipari munkát végzünk a Szovjetunióban folyó közös nagyberuházásokon, további 200 millió koronáért pedig mezőgazdasági rendeltetésű komplexumokat hozunk ott létre, és célunk, hogy a tőkés országokban is építhessünk. Mi is nagyon fontosnak tartjuk a szemléletváltást, hiszen a jövő esztendő elejétől bekapcsolódunk a hatékony fejlesztés komplex kísérletébe. Ebben egész sor kérdést kell megoldanunk, elsősorban a gazdaságosság, az igazságos jutalmazás kérdését, a minőség javítását, s mindezt az említett szemléletváltás igényével együtt, lehetőleg egyszerre. Mindenekelőtt az a feladatunk, hogy valamennyi dolgozónkat megismertessük céljainkkal, távlati terveinkkkel, s hogy azokat miként akarjuk új hozzáállással megvalósítani. Meg kell győzni őket céljaink helyességéről, majd pedig energikusan hozzá kell látnunk e célok megvalósításához. Január 1-től az egész termelési-gazdasági egységben meghirdettük a növekvő gazdaságosság programját. Célunk a munkaerkölcs.javítása, a munkaidő jobb kihasználása, a költségek csökkentése, a gépek kihasználtsá- gi fokának javítása, a határidők betartása.. . Vagyis semmi különös, de az a véleményem, hogy hatékony és rendszeres ellenőrzéssel, az adatok értékelésével jobb eredményeket fogunk elérni. Ez pedig azt jelenti, hogy csökkentjük a befejezetlen építkezések számát, hatékonyabban összpontosítjuk építőipari kapacitásainkat, meggyorsítjuk az építési folyamatot, így megjavulnak gazdasági eredményeink is. Piacorientált termelést František Kára, az Iparcikk-értékesítő Kereskedelmi Vállalatok vezérigazgatója arról beszélt, hogy az ellátásban, tapasztalatai szerint, a kiskereskedelmi forgalom terve a többi jelenleg érvényben levő mutatóval együtt nem teljesíti ösztönző szerepét. A piaci ellátottság továbbra sem javul, igaz, valamennyi gondunkat nem tudjuk hazai erőfonásokból megoldani. Kifogásolta azt is, hogy nem született még olyan felsőbbszintű határozat, amely feladatul szabná az innovációs folyamatok és a minőség javítását. Jelenleg ugyanis az innováció végterméke nem az új minőség, hanem az új forma, esetleg minta. Példaként hozta fel azt, hogy e termelési-gazdasági egység 337 innovációs megállapodásából mindössze 48 esetben született olyan termék, amely új minőségi tulajdonsággal bír. Kijelentette:- A minőség legjobb mutatója a fogyasztói reklamációk száma, ez pedig állandóan nő! Ebből az is következik, hogy a piaci mechanizmus jelenleg nem úgy működik, ahogy azt joggal elvárnánk. A jövőben remélhetőleg rugalmasabb módszereket alkalmazhatunk az árpolitikában. Be akarjuk vezetni a szezonárakat, az ideiglenes ármódosításokat és a szezonvégi, árleszállításokkal egybekötött kiárusítások során meg akarunk szabadulni fölösleges árukészleteinktől. Sajnálatos, hogy a kereskedelemben gyakorlatilag nem létezik tu- dományos-műszaki haladás, nincs fejlődés még a nagykereskedelem műszaki ellátottságának vonatkozásában sem. A kereskedelem továbblépésének másik alapvető tényezője a szakmai színvonal növelése. Ki akarjuk dolgozni a szakmai továbbképzésnek azt a rendszerét, amely az eladóktól kezdve a kereskedelem felsőbb irányítójáig biztosítja az állandó szakmai képzést. Nagy gond a kereskedelem elnőiesedése, hiszen az üzletek nyitvatartási idejét nehéz összeeggyeztetni a családi élet gondjaival. Éppen ezért halaszthatatlannak tartjuk a kereskedelmi dolgozók fizetésrendezését. Ami a piaci ellátást illeti: a szállítói-megrendelői kapcsolatok oly mérvű rendezését kívánjuk, amely a gyártó fél részére egyik alapvető mutatóként írja elő az áruvolumen kiskereskedelmi árban történő megállapítását, s annak teljesítése éppoly súllyal essék latba a termelővállalat értékelésénél, mint a külkereskedelmi feladat teljesítése. Helyeseljük, sőt szükségszerűnek tartjuk az innovációs feladatok maradéktalan betartásának igényét. Ha az évi innovációs program keretében megállapított árumennyiséget a kereskedelem nem kapja meg, az ipar legyen köteles anyagi eszközöket bocsátani a kereskedelem részére az elmaradt szállítások külföldről történő pótlására, sőt az ily módon elmaradt nyereség megtérítésére. Átgondoltabb árképzést Gyakran nincsenek megfelelő lehetőségek a mozgósító anyagi érdekeltség biztosítására. Ez pedig nehezíti a vállalatok vállalkozási kedvének kibontakozását. Többek között erről beszélt Jozef Uhrík, a Martini Nehézgépipari Művek vezérigazgatója. Elmondotta azt is, hogy a jelenlegi tervezési rendszer gyakorta hoz létre furcsa helyzeteket. E termelési-gazdasági egység például az elmúlt esztendőben csak a külkereskedelemből 1,9 milliárd korona nyereséget könyvelhetett el, miközben a tervezésben alkalmazott összehasonlító módszerek alapján néhány mutatója olyan kedvezőtlenül alakult, hogy nemegyszer csaknem egymilliárd korona mértékű fizetésképtelenséget mutattak ki az illetékesek. A vezérigazgató szavai szerint sokkal átgondoltabb árképzésre van szükség a jövőben, hiszen a jelenlegi rendeletek nem ösztönzik a termékfelújítást, sót kifejezetten az új technológiák bevezetése ellen „dolgoznak“. Márpedig elképzelhetetlen, hogy mindenütt ahol lehet, a kézierót ne gépierő váltsa fel. Ha a jövőben világszínvonalú technológiákat akarunk alkalmazni, és ily módon jelentősen megnövelni a munkatermelékenységet, egyre nagyobb összegeket kell áldoznunk arra, hogy az élőmunkát gépekkel helyettesítsük, ezáltal megváltozik a kiadások struktúrája is, amit nem hagyhatunk figyelmen kívül az árképzés folyamatában. A továbbiakban arról is szólt a vezérigazgató, hogy olyan intézkedéseket kellene hozni, amelyek révén megelőzhetők volnának bizonyos hiánycikkek export-importjából származó gondok. Például ezidén is - éppúgy, mint tavaly - traktorokhoz gumiabroncsot szállítunk külföldre, miközben a nehézgépgyár sokkal kedvezőtlenebb gazdasági feltételek mellett gumiabroncs-importra szorul. A világpiaci megmérettetésért Jan Štérba, a Strojimport vezér- igazgatója hozzászólásában annak fontosságát hangsúlyozta, hogy minden termelő vállalat lehetőleg azt a külkereskedelmi vállalatot választhassa partnerül, amelyikben leginkább megbízik. Ez oda vezethet, hogy az egyes külkereskedelmi vállalatok között bizonyos konkurencia lép fel, ami biztosítaná a külkereskedelem hatékonyságát. Továbbiakban pedig így folytatta:- Számunkra létfontosságú országunk bekapcsolódása a nemzetközi szocialista integrációba. Ez különösen érvényes a gépipari ágazatokra, hiszen a kivitel több mint háromnegyed része irányul a KGST- országokba. A fejlesztés összehangolásán túl fontos követelmény számunkra az ide irányuló világszínvonalú szolgáltatások biztosítása is. Valamennyiünk közös feladata elérni, hogy termékeink iránt érdeklődjön a nagyvilág és nemcsak keresettek, hanem pótolhatatlanok is legyenek. A hatékonyság területét kiemelten kell kezelnünk. Példaként említem, hogy amikor a közelmúltban a BD 200-as típusú szövőgépet exportáltuk, nemcsak hogy mi szabtuk meg a fizetési feltételeket és az árakat, hanem mi választhattuk meg a piacot is mindaddig az ideig, amíg bennünket a külföldi konkurencia meg nem előzött. Ez pedig arra kötelez, hogy az Elitex termelésigazdasági egységen belül olyan innovációs politikát folytassunk, amellyel visszaszerezhetjük korábbi nemzetközi pozícióinkat. Gyakran ér bennünket bírálat, amiért — állítólag - rosszul kereskedünk. Kereskedjünk azonban bárhogy is, nem pótolhatjuk az egyes termékek olyan műszaki hiányosságait, amelyeket a minőségellenőrzés nem akar vagy nem képes észrevenni. • Határozottan támogatjuk a különböző mutatók számának csökkentését. Véleményem szerint a külkereskedelmi vállalatok értékelésére csak két mutató létezhet: a nyereség és a devizabevétel. Rendeletek inflációja Bohumil Brychta, a Trutnovi Lenfeldolgozó Vállalatok vezérigazgatója arról beszélt, hogy ez a termelési-gazdasági egység azok közé tartozik, amelyek 1986-ban nem teljesítették feladataikat. Beismerte, hogy ebben egész sor szubjektív ok játszott közre, mint például az új, igényesebb feltételekhez való hiányos alkalmazkodó készség. Nehézségeik vannak az alapanyag biztosításával, kevés a dolgozójuk, s tovább romlik a munkaerő strukturális összetétele. Devizaigényeiket sem elégítették ki, így tulajdonképpen még el sem kezdték az iparág korszerűsítését. A továbbiakban hangsúlyozta:- Mindenekelőtt száműzni kell az irányítás folyamatából a bürokratikus hozzáállást, ugyanis rendelet rendeletet követ, s az ott előírtak betartása során gyakran kapunk ellentétes felszólításokat. Olyan igyekezet is megfigyelhető, hogy egyesek különválasztják a hatáskörtől a felelősséget, ami éppen az ellenkezőjét váltja ki, mint amit a rendeletekkel el kellene érni. Tudjuk, hogy számunkra elengedhetetlen termékeink paramétereinek javítása. Ezt akarjuk elérni innovációs tevékenységünk során, csakhogy céljaink elérésének gátja jelenlegi anyagi bázisunk. Hiányos a termékskálánk és termékeink minősége jelentősen elmarad a világ- színvonaltól. Meggyőződésem, hogy a minőség javításának egyik fontos eszköze a rugalmasabb árképzés lenne, amely figyelembe venné a textilipar egyes ágainak sajátságos feltételeit. Ugyanis az anyagigényesség csökkentésének a textilipari termelésben vannak bizonyos sajátosságai, amelyek befolyásolják termékeink minőségét. Véleményem szerint a jelenlegi árképzés mellett nincs lehetőségünk kezdeményező vállalkozásokra. S tekintve, hogy a jelenlegi esztendő feladatait is a múlt évi feltételek közepette kezdtük teljesíteni, halaszthatatlan az alapvető változtatás, ha számottevő javulást akarunk elérni. Beruházni - okosan Milan Vičar, a Rožnovi Tesla vezérigazgatója elmondotta, hogy tulajdonképpen elégedettek lehetnek, hiszen termékeik iránt óriási az érdeklődés, azonban sok esetben olyan rendeletek és intézkedések akadályozzák az elektronikai ágazat fejlődését, amelyek nagyon nehéz helyzetbe hozzák az egyes vállalatokat. Az egyik legfájóbb pont a beruházások kérdése. A közepes nagyságú beruházások esetében például a tervezéstől a tervdokumentációk elkészítésén keresztül . a megvalósításig 6-7 év is eltelik, és ez alatt az idő alatt az elektronikában tulajdonképpen két innovációs ciklus is megvalósul. Ilyen körülmények között pedig rövidesen aligha lesznek mérhetők a hazai elektronika termékei a világszínvonal mércéjével. Ez azonban csak a dolgok egyik oldala, hiszen a beruházások gyakorlatában inkább a lemaradás „ jellemző. Ez pedig nemcsak a termékfelújítást, az innovációs folyamatokat késlelteti, hanem időközben jelentősen megnő - különösen a tőkés piacról származó - technológiai berendezések ára, ami azt eredményezi, hogy a kívánt technológiai berendezést nem tudjuk megvásárolni.- Következetesen tartjuk magunhat ahhoz az elvhez - fűzte hozzá -, hogy csakis a megrendelőink által kért termékskálát fogjuk gyártani. Semmilyen körülmények között nem készítünk olyan terméket, amelyre nincs megrendelő. Ebben a tekintetben pedig örülnénk, ha így tennének partnereink is, hiszen az elektronikai alkatrészek, illetve az elektronika konjuktúrája egyúttal a vegyipar, vagy akár a kohászat számára is konjuktúrát jelent. Annak ellenére - vagy éppen azért -, hogy nem tonnákról beszélünk a jelen esetben, hanem egy magasabb szintű speciális minőségről. Meggyőződésem, hogy a terv továbbra is a fő irányítási eszköz marad, amit viszont mindenképpen meg kell változtatnunk, az a tervezés minősége. Korábban ugyanis a tervek kölcsönös kötődésének elve folyamatosan dogmaként értelmezett kötelességgé vált, és az egyes tudománytalan módszerek következtében a terv elvesztette hatékonyságát, - azt mondanám - kötelező tiszteletét is. Ebben az évben csaknem 54 millió korona bevételre tesznek szert a pezinoki gép- és traktorállomás dolgozói. Főleg mezőgazdasági gépeket - ZT 300 és ZT 303 típusú traktorokat, IFA kocsikat, aggregátorokat, valamint 4 VD és 6 VD típusú motorokat javítanak. Tavaly nagyjavításokat végeztek a škoda MTSP 24 típusú tehergépkocsikon és az RNA 8 típusú trágyaszórókon. Ezenkívül az állattenyésztés gépesítésére is nagy hangsúlyt fektetnek. A képen Božena Steinhübelová fejőkelyhet helyez a fejógépbe. (Pavel Neubauer felvétele - ČSTK)
