Új Szó, 1987. február (40. évfolyam, 26-49. szám)

1987-02-06 / 30. szám, péntek

KONGRESSZUSI KÜLDÖTT Csak becsületes munkával Törékeny, alacsony termetű asz- szony a 28 esztendős Bányácsky Lászlóné. Tekintetéből őszinteség, tiszta értelem sugárzik, szavai jelzik a körülötte zajló élet iránti érdeklő­dést. Sok ilyen fiatal emberrel sze­retnék még találkozni mint ő, akinek van mondanivalója, akit érdekel a vi­lág, az ország, a szülőfalu, a munka­hely sorsának alakulása, aki megta­lálja helyét a társadalomban, tehet­sége, tudása arányában részt vállal a közügyekból, s megbízatásait fele­lősségérzettel teljesíti. Bányácsky Lászlónét, a Szomo- tori (Somotor) Magtermesztő Állami Gazdaság dolgozóját közösségi em­bernek ismerem. Ebbeni felismeré­semben megerősített Jozef Lukáč mérnök, a Kelet-szlovákiai Kerületi Szakszervezeti Tanács elnöke - Bá- nyácskyné több éve plénumtag - és Balog Ferenc, az állami gazdaság üzemi szakszervezeti bizottságának elnöke, aki tulajdonképpen egyik „felfedezője“ a fiatalasszony emlí­tett erényeinek és rátermettsé­gének. A legutóbbi kerületi szakszerve­zeti konferencia újból megerősítette korábbi tisztségében Bányácsky Lászlónét, sőt a szakszervezetek szlovákiai kongresszusa küldöttévé is megválasztotta. Ezért szeretnénk őt bemutatni. Szomotor-Vécs községben lakik, férje a királyhelmeci (Kráľovský Chlmec) pékség autószerelője, két gyermekük van: Krisztián 7, Gyön­gyike két és fél éves. Akaratlanul is felvetődik a kérdés: ki gondoskodik a gyerekekről? Hi­szen a családfő Királyhelmecre jár munkába, felesége „Ibiké“ pedig a szomotori gazdasági udvar gépe- sítójeként dolgozik. Emellett a nő­szövetség helybeli alapszervezeté­nek elnöke, a hnb képviselője, a SZISZ vezetőségi tagja, s a kerü­leti szakszervezeti tanács ifjúsági szakbizottságának aktivistájaként is számon tartják.- Abban a szerencsés helyzetben vagyunk a férjemmel együtt, hogy a nagyszülők szinte „vetélkednek“ az unokákért - ha szükséges nagy szeretettel vállalják gondozá­sukat - közölte Bányácsky László­né. - így hála szüléinknek - nyugod­tan dolgozhatunk, biztonságos hát­tér van mögöttünk. Úgy gondolom, Haraszti Mihály, aki „Ibiké“ közvetlen főnöke, hason­lóan kedvező véleményt mondana Bányácsky Lászlónéról, mint Pa/á­gy/ Sándor mérnök, a gazdaság igazgatója, vagy Balog Ferenc, az üzemi szakszervezeti bizottság el­nöke. Feltételezem, az ő vélemé­nyét is kikérték, amikor a fiatal gépe­sítőnőt a felsőbb szakszervezeti szervekbe javasolták. Erre abból is lehet következtetni, hogy Bányácsky Lászlóné szinte büszkeséggel beszél a munkahelyi kollektíváról, a sok-sok éven át eredményesen dolgozó, -több elis­merést kiérdemelt központi gépjaví­tó műhely szakembereiről, az irányí­tása alatt dolgozó traktoristák mun­kájáról.- Igen jó kollektíva ez - hangsú­lyozta Bányácskyné -, még a csúcs­munkák idején, aratáskor is - amikor idegeskedésben nincs hiány min­dig szót értünk egymással, akkor is szem előtt tartjuk, hogy egyazon közös cél vezérel bennünket: becsü­letes munkát akarunk végezni, ez a mércénk. Asszony létemre szíve­sebben végzem ezt a munkát, mint­ha irodában dolgoznék, mert szór-. goskodó, lelkesen dolgozó emberek között lehetek, velük együtt örülhe­tek, ha időben és jó magágyba kerül a vetőmag, és aratás után megfelelő minőségű, jó hozamú termést taka­ríthatunk be. Semmi pénzért sem lennék „irodás“, engem a pezsgő, alkotó élet érdekel s mindaz, ami az A ruiomberoki Fatran járási ipari vállalatnál nemrég személygépkocsi­gumiabroncsok újrafutózását végzó új részleget helyeztek próbaüzembe. A létesítményt 26 hónap alatt a žilinai Váhostav építette. Ide helyezték át a Liptovská Teplá-i üzem berendezéseinek egy részét: azt ugyanis a tehergépkocsi-gumiabroncsok utánfutózására szakosítják. A képen Karol Mrva gumiabroncsot emel le a gépről. (Vladimír Gabčo felvétele - ČSTK) Rugalmas termelési rendszerek Csehszlovákiában 1990-ig összesen 83 rugalmas automatizált termelési rendszert vezetnek be a gyakorlatba. Ebből a forgó alkatré­szek előállítására 30, a nem forgóa- kéra 24, s mindkettőre 29 rendszer szolgál majd. Voltaképpen mit is nevezünk ru­galmas automatizált termelési rend­szernek? Olyan számítógép-vezér­lésű integrált komplexumról van szó, amely NC termelési gépekből, anyag- és szerszámmozgatásra al­kalmas automata berendezésből, valamint mérő- és ellenőrző auto­matából áll. Ez utóbbi minimális em­beri beavatkozást igényel, s beállítá­sához a lehető legkevesebb időre van szükség. Végül is a komplexum bizonyos termékcsoportból bármi­lyen termékek előállítására alkalmas az adott lehetőségek és az előre meghatározott terv alapján. Az elmúlt esztendő derekán ha­zánk gépipari vállalatainál 50 rugal­mas termelési rendszer üzemelt, s ezekbe összesen 1059 gépet épí­tettek be, amiből 433 számjegyve- zérlésú. Az ilyen termelési rendsze­rek első generációjából - az úgyne­vezett integrált termelési szakaszok­ból - együttvéve 41-et szereltek föl. Döntő többségüket a megmunkálási technológiákra alkalmazzák. A má­sodik generációjú, úgynevezett ru­galmas termelési rendszerekből 1986 közepén 134 gép összehango­lásával 9 üzemelt. Mindkét nemzedék rendszereinek nagy része az általános gépipari, valamint a kohászati és nehézgépi­pari tárca vállalatainál található. Legtöbbel - szám szerint 12-vel - a Prágai Géptechnikai Gyárak konszern rendelkezik, s az elkövet­kező időszakban további 11-gyei számolnak. Ugyancsak számottevő hazai alkalmazójuk a Martini Nehéz- gépipari Művek, ahol a 8. ötéves tervidőszak végén a mai 7-tel szem­ben 20-nál is több dolgozik majd. A csehszlovák gépiparban hasz­nosított rugalmas automatizált ter­melési rendszerek a fejlett tőkés országokban alkalmazottakhoz vi­szonyítva több technológiai munka­helyből állnak, szélesebb választékú alkatrészeket munkálhatnak meg s jelentős mértékű a magasraktár- és polcrakodó-kihasználtságuk. (č-f) embertársaimat foglalkoztatja. A szakszervezetben betöltött tiszt­ségeimből adódóan is kötelessé­gemnek érzem, hogy ápoljam a kol­lektívát erősítő emberi kapcsolato­kat a környezetemben és segítsem - ha tehetem - munkatársaim gond­jainak megoldását helyben, illetve a felsőbb szervek bevonásával is.- Hogyan került kapcsolatba ilyen fiatalon a forradalmi szakszervezeti mozgalommal? - érdeklődtem.- Nagyon egyszerűen - hangzott a határozott válasz. - Csaknem négy esztendővel ezelőtt megkér­dezte tőlem Balog Ferenc, nem vál­lalnék-e el tisztséget a szakszerve­zetben? Ha érdemesnek tartanak rá, miért ne vállalnám? Hát így történt. Azóta tagja vagyok a kerületi szak- szervezeti tanács plénumának, részt vettem a X. szakszervezeti kong­resszuson. Ez életem egyik legna­gyobb élménye volt. Mi, a kelet­szlovákiai küldöttek a kongresszusi terem első soraiban ültünk. Nagy hatást tett rám a tanácskozás han­gulata, a sok-sok felszólalás, a kü­lönböző kérdésekben elhangzott, országos jellegű problémákat is érintő vélemény és javaslat. Renge­teg tapasztalattal felvértezve tértem haza Prágából.- Most mit vár a kongresszustól?- Mindenekelőtt újabb tapaszta­latokat, útmutatást a jövőre nézve. Tudom, amire én gondolok, arra a becsületesen végzett munkánál jobb receptet senki sem adhat. S bár még fiatal vagyok, a legnagyobb óhajom az, hogy sehol se kelljen túlórázni, a rendelkezésre álló mun­kaidőt jól kihasználva, az eddiginél még jobb hozzáállással becsületes munkát végezzen mindenki ebben az országban. Ha mindannyian ezt és így akarjuk, megvalósíthatóak lesznek társadalmi célkitűzéseink. KULIK GELLÉRT KOMMENTÁLJUK Brigádok - önelszámolásban Már évek óta hangsúlyozzuk, hogy az egyik leghatásosabb irányítási intézkedés a termelésben a brigádrendszerű munka- szervezés és javadalmazás. Azonban lépten-nyomon tanúi lehe­tünk, hogy többet beszélünk róla, mint amennyit érdekében teszünk. A (cedvező tapasztalatok ellenére még mindig vannak olyan területek, ahol csak nehezen érvényesül. Azt is gyakran hallhatjuk, hogy a brigádrendszerű munkaszer­vezés és javadalmazás tulajdonképpen a dolgozók irányításban való részvételének minőségileg magasabb foka. Ezért elgondol­kodtató a szám, amely szerint Szlovákia területén mintegy 4300 kollektíva dolgozik ilyen rendszerben, s ez mintegy 127 ezer brigádtagot jelent. Sokat hangsúlyozott tény, hogy a brigádrendszerű munka- szervezés bevezetésében nagyok a különbségek az egyes ága­zatok között. Például az SZSZK Építőipari Minisztériumának hatáskörébe tartozó vállalatoknál a dolgozók több mint egyhar- madát érinti, akik összesen 1235 brigádban végzik munkájukat. Ezzel szemben az SZSZK ipari tárcáján belül a dolgozók összlét- számának csak egyötöde dolgozik önelszámoló brigádban. Igaz, még ez is jelentős létszám, hiszen egyéb ágazatokban ennél jóval alacsonyabbak az arányszámok. A mezőgazdaság és az élelmiszeripar területén a dolgozók összlétszámának 5,4, az erdő- és vízgazdálkodásban 2,7 százaléka dolgozik brigádrend­szerben. A nemzeti bizottságok hatáskörébe tartozó helyi ipari üzemekben csak 4,3 százalék a részarányuk. Tapasztalatok mutatják, hogy bizonyos kiválasztott brigádok­ban, ahol bizonyítani akarják ennek a szervezési formának az életképességét, nincs sok eredménye az igyekezetnek. A nem természetes úton biztosított feltételek csak rontják a munkahelyi légkört, és nincs mozgósító hatásuk. Általában a pozitív példák között emlegetik a Kassai (Košice) Kerámiaipari Müveket, melynek vállalatainál fokozatosan vezet­ték be a brigádrendszerű munkaszervezést és javadalmazást, s jelenleg már így dolgozik a közvetlen termelésben résztvevők 92 százaléka. Ennek meg is van az eredménye, hiszen csökken­nek a vállalat kiadásai, növekszik a nyereség, akárcsak a dolgo­zók átlagbére, ami egy szakmán belül is jelentős eltéréseket mutat, attól függően, hogy az illető dolgozó milyen értékű munkát végez. Ha pozitív példaként említettük az építőanyag-ipari ágazatot, akkor azt is meg kell mondanunk, hogy tulajdonképpen a legjel­lemzőbb ellenpéldát is a tárcán belül találhatjuk. Mégpedig a Lévai (Levice) Járási Építőipari Vállalatnál, amelynek felelős dolgozói és szakszervezeti funkcionáriusai nem tettek elég erőfeszítést a brigádrendszerű munkaszervezés és javadalma­zás bevezetésére. Ennél a vállalatnál ugyanis három év alatt mindössze egyetlen ilyen brigádot tudtak létrehozni, azonban két hónap után az is szétesett. Ennek számos oka volt, mint például a brigád elszigeteltsége, hiányos volt a tevékenység eredményeinek ellenőrzése, s a járási szervek részéről sem mutatkozott kellő segítökészség, hogy ez a munkaszervezési forma tért hódítson. Mindebből következik, hogy ez a ma már elismerten hatásos munkaszervezési forma, amely a hatékonyság és a minőség javításának is egyik fontos tényezője, nem működhet ösztönö­sen. Mindig kettőn áll a vásár: hiábavaló a dolgozók igyekezete, ha a vezetők nem biztosítják a feltételeket, de a feltételek sem elegendők, ha a dolgozók idegenkednek az újszerű munkaszer­vezési formától. Hiszen zsebre is megy a „játék“. Mégpedig mindkét oldalon... MÉSZÁROS JÁNOS Színvonalasabb étkeztetést EGY VÁLLALAT GONDJAI ÉS EREDMÉNYEI Az üzemi étkeztetés színvonalának emelése napjaink fontos feladata, de úgy látszik, még sok tennivalónk marad a jövőben is. Annak ellenére, hogy egyre több üzem, vállalat megoldja az étkeztetés nem könnyű kérdését, megfelelni az elvárásoknak egyre nehezebb. A bratislavai Kablo gyárban több mint 560-an, a dolgozók 40 százaléka veszi igénybe ezt a lehetőséget.- Nem kis gondot jelent az ebé­dek, illetve a Gumonban dolgozók számára a tízórai levesek elkészíté­se - mondta beszélgetésünk kezde­tén Gabriela Foltánová, az üzemi konyha vezetőjének helyettese, s azonnal magyarázatba fogott.- Kevés a konyhai alkalmazottunk. Most nem is a segéderőkre gondo­lok, legnagyobb baj, hogy öt sza­kács helyett ketten dolgoznak csu­pán. Ezért fordulhat elő, hogy csak egyféle ételt készítünk. Hiába hirde­tünk, keressük a megoldást, tehetet­lenek vagyunk. A konyhában gyak­ran feszült a helyzet, nagy a kapko­dás, hogy az ebéd idejében elké­szüljön, ezért az étel kiadásánál elő­fordulnak nézeteltérések. Az ételek minőségével nincs baj, az iroda falán függő elismerő okle­velek sokaságából megtudhatjuk, az üzemi konyhák közötti versenyben már évek óta az elsők között helyez­kednek el. Ám az idegeskedés oka- tudtuk meg - nemcsak a szakács­hiány. A Kablóban a dolgozó akár naponta vásárolhat ebédjegyet, sót, az aznapi ebédigényét is reggel 7-ig figyelembe veszik. Ez annyit jelent, hogy az áruvételezés is csak hét után történhet, az ebéd főzése szin­tén, és 10.30-tól ki kell osztani az ételt!- Ez a gyakorlat nehezíti mun­kánkat, de ha azt akadjuk, hogy dolgozóink rendszeresen, megfele­lően étkezzenek, kénytelenek va­gyunk engedményeket tenni, s ezzel egy kicsit támogatjuk a fegyelmezet­leneket. Helena Saldovská, a szakszerve­zet mellett működő étkeztetési bi­zottság elnöke a konyhában csatla­kozott hozzánk. Elmondta, a konyha méreteit kinőtték, s bár van elég konyhai gépük, a gyakori meghibá­sodás miatt hónapokig használha­tatlanok. -A mosogatógépet nem győzzük javíttatni, zavarmentes üzemelés esetén nagy segítség vol­na, így csak a helyet foglalja - hal­lottuk. Belelapoztunk a falon függő pa­naszkönyvbe is, amelybe a dolgo­zók többnyire dicséreteket írnak. Az észrevételek viszont nem csupán az ételek minőségével foglalkoznak, ki­fogásolják a piszkos abroszokat, a csorba tányérokat, a nem éppen esztétikus alumínium evőeszkö­zöket.- Előfordul, hogy a tisztító ,,jóvol­tából“ több szállítmány késve érke­zik, ezért várnunk kell a tiszta abro­szokra. Persze - teszi hozzá őszin­tén - ha dolgozóink is ügyelnének a tisztaságra, s nem a legolajosabb munkaruhában ülnének asztalhoz... Az evőeszköz problémáját sem tud­juk megoldani. Sajnos, a jobb minő­ségű kanál, villa, kés néhány nap alatt „eltűnt“, s pótlásukra nincs anyagi fedezet. A csorba tányérok kérdése megoldódott, hőálló üveg­tálakat szereztünk be, ezek tartó- sabbak. Hogy miért csak most? - kérdezhetné bárki. A gyártó válla­lat nem tudja kielégíteni a keresletet. Persze a nehézségek felsorolását folytatni lehetne, a mi gondjaink is nagyok, vegyük csak a konyhakések választékát, minőségét. A gondok megoldása, tudjuk, még várat ma­gára, de mi igyekszünk állandóan javítani munkánkat. A 130 személyes ebédlő fél tizen­egykor naponta megtelik. - Reggel hattól megéhezik az ember, jólesik a meleg étel - mondták többen is.- Dolgozóink az ebédért 5 koro­nát fizetnek, a szakszervezet 6.60-al toldja meg ezt az összeget. Amióta megemelhettük a húsadagot (főtt ál­lapotban 10 dekára) nagyobb az elégedettség - közölte Helena Sal­dovská, majd hozzáfűzte - A hiá­nyosságok ellenére körülménye­ink javultak. Ez nem jelenti persze azt, hogy az üzemi étkeztetés nem lehetne színvonalasabb. Ám eh­hez is közös összefogásra van szükség. PÉTERFISZONYA ÚJ SÍ 4 1987. II.

Next

/
Oldalképek
Tartalom