Új Szó, 1987. február (40. évfolyam, 26-49. szám)
1987-02-06 / 30. szám, péntek
Tovább keressük a megegyezés útjait Eduard Sevardnadze interjúja a Rudé právónak nemzetközi kérdésekről és a szovjet—amerikai kapcsolatokról Kétnapos csehszlovákiai látogatásának végén Eduard Sevardnadze elvtárs, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió külügyminisztere válaszolt Zdenék Hoŕeninak, a Rudé právo főszerkesztőjének kérdéseire, amelyek az európai és a világbéke megőrzéséért, a nukleáris konfliktus veszélyének elhárításáért és a nemzetközi biztonság átfogó rendszerének megteremtéséért vívott harc legidőszerűbb problémáival voltak kapcsolatosak. Az alábbiakban közöljük az interjú teljes szövegét. Ülésezett az SZSZK NF KB Elnöksége (ČSTK) - Kibővített ülést tartott tegnap Bratislavában az SZSZK Nemzeti Frontja Központi Bizottságának Elnöksége Jozef Lenártnak, a CSKP KB Elnöksége tagjának, az SZLKP KB első titkárának, a Szlovák Nemzeti Front KB elnökének vezetésével. KÉRDÉS: Három politikai párt - az NSZEP, az SPD és a CSKP - kezdeményezést tett a közép-európai atomfegyvermentes és európai vegyifegyver- mentes övezet létrehozására. Hogyan értékeli az ilyen regionális kezdeményezés jelentőségét az európai és a nemzetközi biztonsággal kapcsolatos célok szempontjából? SEVARDNADZE: Ezt a kezdeményezést nagyra értékeljük, és számos oknál fogva támogatjuk Először is azért, mert a katonai választóvonal különböző oldalain levő három európai ország elismert politikai pártjai működnek együtt, s ebben a Szovjetunió a nemzetközi kapcsolatok gyakorlatának új pozitív vonását, új jelenségét látja. Másodszor e javaslat megvalósítása vitathatatlanul egészségesebbé teszi a politikai légkört Európában. Ez a javaslat azért is értékes, mert szervesen beleillik az azzal kapcsolatos domináló nézetek sorába, hogyan kell szavatolni az európai biztonságot és csökkenteni a konfliktus kockázatát, egyszersmind ezt a koncepciót fejleszti tovább és egészíti ki. Ezenkívül a „hármak javaslata“ nagyon időszerű, mert megfelel annak a nézetnek, amelyet Európában elég világosan fogalmaztak meg: itt az ideje olyan anyagi intézkedések megkezdésének, amelyek szavatolják, hogy a két katonai- politikai szövetség határán nem történnek semmilyen kellemetlenségek. A Varsói Szerződés tagállamai vezetőinek budapesti felhívása erre fokozott figyelmet fordított, és intézkedéseket javasolt a váratlan támadás lehetőségének csökkentésére és teljes kizárására. Ennek fő célja, hogy egyfajta „hálót“ feszítsenek ki az ütközóövezetben, mégpedig úgy, hogy onnan eltávolítsák a fegyvereket, amelyeket összpontosított támadásra lehetne felhasználni. A gondolat egyszerű: minél kevesebb harckocsit, harci repülőgépet és a védelem áttörését szolgáló más eszközt halmoznak fel az első vonalban, annál stabilabb lesz a helyzet és annál biztosabb lesz, hogy az agresszió nem lehetséges. És az események ilyen alakulása végül is szükségszerűen elvezet ahhoz a helyzethez, amelyben mindkét szövetség katonai szervezetét fel lehet oszlatni Amint Mihail Gorbacsov mondotta: csapataink nem véglegesen tartózkodnak más országokban Európának szüksége van arra, hogy minél kisebb területen legyenek veszélyes fegyverek. Ezért figyelmet és támogatást érdemelnek azok a javaslatok, hogy Európában, főleg a földrész középső és északi részén, valamint a Balkán félszigeten atom- és vegyi- valamint más tömegpusztító fegyverektől mentes övezetek jöjjenek létre. A Szovjetunió, ugyanúgy mint a szocialista közösség többi országa, következetesen hú marad az ilyen övezetek létrehozásának gondolatához. Az európai népeknek lehetőségük van arra, hogy mindent a tettek, nem pedig az államférfiak szavai alapján értékeljenek. Az Európában egymással szemben álló katonai-politikai tömörülések nem a szocialista országok kezdeményezésére alakultak meg. Nekünk ma is meggyőződésünk, hogy nem kellene létezniük. Mivel azonban léteznek, mindent meg kell tennünk azért, hogy konfrontációjuk minél alacsonyabb színvonalú legyen. Éppen erre irányul a Varsói Szerződés tagállamainak az a javaslata, hogy a NATO tagországaival közösen szerződésben mondjanak le a katonai erő alkalmazásáról és rögzítsék békés kapcsolataik fenntartását. Ugyancsak ezt a célt követi a Varsói Szerződés tagállamainak budapesti felhívása, hogy konkrét tárgyalások kezdődjenek az európai fegyveres erők és hagyományos fegyverzet állományának csökkentéséről. A feszültség enyhítéséhez hozzájárulna a Varsói Szerződés tagállamai és a NATO tagországai párbeszédének fejlesztése, a két szervezet közvetlen érdemi kapcsolatainak felvétele. Aggaszt bennünket, hogy a NATO nem akar reagálni arra a javaslatunkra, miszerint kapcsolatot kellene teremteni Viktor Kulikov marsall, a Varsói Szerződés tagállamai egyesített fegyveres erőinek főparancsnoka és Bemard Rogers tábornok, a NATO főparancsnoka között. Bizonyára lenne miről tárgyalnia Herbert Krolikowskinak, a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Tes- tülete főtitkárának és Lord Carringtonnak, az Észak-atlanti Szövetség főtitkárának is. Mint ismeretes, az előbbi kész az ilyen párbeszédre, míg az utóbbi kerüli azt Mi akadályozza meg ebben Carrington urat? Talán az, hogy kollégájának és esetleges tárgyalópartnereinek nincs lordi címe? Amint láthatjuk, a helyzet nem alakul kedvezően: mi javasolunk, ók elutasítanak. Talán nem elegendőek ezek a tények, hogy a népek elképzelést alkossanak arról, ki törekszik valójában az európai biztonságra és együttműködésre, és ki az, aki a békeszeretetról hirdetett hamis szólamokkal álcázza magát? KÉRDÉS: Mit kell tenni azért, hogy a bécsi utótalálkozó kiterjessze a bizalom- és biztonságerösítö intézkedésekről, valamint európai leszerelési kérdésekről tanácskozó stockholmi konferencia mandátumát? SEVARDNADZE: Mindenekelőtt szigorúan meg kell tartanunk azokat az egyezményeket, amelyeket az európai folyamat keretében már korábban megkötöttünk Megemlítem, hogy ezek feltételezik az előrehaladást a bizalomerősítő intézkedésektől a katonai konfrontáció csökkentésének irányában, az európai csapatok és fegyverzetek állományának lényeges csökkentése mellett. Ezt a megegyezést a helsinki Záróokmány és a madridi záródokumentum egyaránt tartalmazza. Különben ez a dokumentum közvetlenül is említést tesz arról, hogy a stockholmi konferencia mandátumát leszerelési intézkedésekkel kell kiegészíteni. A reális európai leszerelést célzó intézkedésekre való minél gyorsabb áttérés kérdése kivétel nélkül minden európai állam érdekeit érinti, a katonai-politikai tömbökhöz tartozó országokét éppúgy, mint a semleges és el nem kötelezett államokét. Úgy véljük, hogy az európai hagyományos fegyverzetről folytatott tárgyalásokkal és az említett mandátummal kapcsolatos kérdések megvitatásának legalkalmasabb fóruma az európai folyamatban érintett államok képviselőinek bécsi találkozója. Sajnos azonban egyesek - itt elsősorban az Egyesült Államokra gondolok - az európai folyamat kiegyensúlyozott fejlődése iránti odaadás és az e folyamat dokumentumaiban megfogalmazott kötelezettségeik teljesítésének hangoztatásával párhuzamosan most arra törekszenek, hogy a leszerelés problémáit kiiktassák ebből a folyamatból Azt állítják, hogy ez a probléma „nem kezdettől fogva sajátja“ az európai folyamatnak. Azt mondanám, hogy ez nagyon szabad értelmezése ennek a kérdésnek. Úgy tűnhetne, hogy az európai fegyverzetek problémáinak semmi köze az európai biztonság problémáihoz. Térjünk azonban vissza a komoly álláspontokhoz és az erre vonatkozó javaslatokhoz. Már a bécsi találkozó első szakaszában a lengyel küldöttség a szövetséges szocialista országok nevében kifejtette nézetét a mandátum kiegészítéséről, és javasolta, hogy az első stockholmi konferencia mechanizmusát használják fel az európai fegyveres erők és hagyományos fegyverzet állományának csökkentéséről tartandó második stockholmi konferencia tanácskozása során. Logikusnak és szükségesnek tartjuk, hogy e kérdések megoldásában minden európai ország részt vegyen, köztük a semleges és el nem kötelezett államok is. Nézetünk szerint ugyancsak célszerű lenne konzultálni a NATO-tagállamokkal A Varsói Szerződés és a NATO tagállamai közötti, valamint a semleges és el nem kötelezett államokkal folytatott két- és többoldalú tárgyalások elősegíthetnék a kölcsönös megértést. A fő tevékenységi terület azonban a bécsi találkozó. Egyedül ez hivatott jóváhagyni a stockholmi értekezlet mandátumának kiegészítéséről szóló döntést. Ezt mind a 35 résztvevő kollektív, szorgalmas munkája teheti lehetővé. KÉRDÉS: Nyugaton sokat beszélnek arról, hogy a reykjaviki „csomagból“ ki kellene emelni a közepes ható- távolságú rakéták kérdését. Mi erről a véleménye? SEVARDNADZE: Az az érzésem, hogy ezek felelőtlen szavak, sót, még erősebben azt mondhatnám, hogy erkölcstelenek. A csomagról annyit beszélnek, hogy e kifejezés értelme jelentősen elködösö- dött Tisztázzuk tehát a dolgokat. A reykjaviki találkozón az atomfegyverek csaknem minden fajtájára nézve átfogó megoldást találtak, s éppen ez hozta létre az úgynevezett csomagot Mi ezt a beleegyezés, a kompromisszum és a kölcsönös engedmények csomagjának neveztük. Egyes dolgokban a két fél teljes mértékben egyetértett, más dolgokban eleget tettünk partnereink kívánságának, s nem haboztunk engedményeket tenni. Az egyiket, méghozzá elvi jelentőségűt, a brit és a francia rakéták kérdésében tettük meg. Azt mondtuk; rendben van, beleegyezünk, hogy ezeket a fegyvereket ne számítsák be az amerikai és a szovjet közepes-hatótávolságú rakéták megsemmisítése során, hogy elérjük a fó célt: megmentsük a rakétaelhárító rendszerek korlátozásáról kötött szerződést és megakadályozzuk a világűr militarizá- lását. Bár mindenki számára világos, hová irányulnak a brit és a francia rakéták, az említett cél érdekében még ezt a kockázatot is vállaltuk. Az, aki a reykjaviki csomag „felbontását“ javasolja nekünk, rosszul áll logika és lelkiismeret dolgában. Hiszen nem csak és nem annyira a kö- zepes-hatótávolságú rakéták fontosak, bár ez a példa világosan mutatja egyes nyugati államférfiak eljárásának logikátlan voltát. Korábban éppen azt állították, hogy alig várják azt a boldog napot, amikor Európából eltűnnek a közepeshatótávolságú rakéták, most viszont amikor ez valósággá válhat, ezt a kérdést további követelések halmazával kezdik „körülcsomagolni“. Megismétlem azonban, hogy a csomag valami sokkal lényegesebbet tartalmaz a közepes-hatótávolságú rakéták kérdésénél. Ha egyetértenénk a csomag egy részének felnyitásával, ezzel legalizálnánk az ürfegyvereket és beleegyezésünket adnánk a világűrbe való telepítésükhöz. A reykjaviki csomag problémája tartalmazza a választ arra a kérdésre, egyet- érthetünk-e a világ militarizálásával. Semmisítsük meg az űrfegyverkezés egyedüli akadályát, a rakétaelhárító rendszerek korlátozásáról kötött szerződést? Egyértelműen válaszoljuk, hogy nem. Ez elvi kérdés, becsület és lelkiismeret dolga. KÉRDÉS: Hogyan ítéli meg a nemzetköz; helyzet alakulását a Reykjavík- ban tartott szovjet-amerikai tárgyalásokat követően, és nézete szerint milyenek a szovjet-amerikai kapcsolatok továbbfejlesztésének kilátásai a jövőben, még Reagan elnök hivatali idejében? SEVARDNADZE: Minden bonyolultsága és, úgy mondanám, belső töltetének eltérő volta ellenére ma a helyzet más. Reykjavík nyomokat hagyott. Jó ösztönzést adott ahhoz, hogy széles körű nemzetközi mozgalom bontakozzon ki a Szovjetunió által az atomfegyverek csökkentésére és megsemmisítésére előterjesztett radikális, egyszersmind gondosan megfontolt és kiegyensúlyozott javaslatok támogatására. Az a tiszta vízsáv, amelyet a jégben a reykjaviki jégtörő hagyott maga után, tiszta marad és mi nem engedjük meg, hogy újra befagyjon. Ez a sáv leleplezi azokat a különféle ürügyeket, amelyekre hivatkozva az Egyesült Államok és a NATO megpróbálja elutasítani az összes leszerelési javaslatot. Az úttörő javaslatok és a testvéri szocialista országok merész, sokoldalú tevékenysége - az ellenőrzés, a regionális konfliktusok rendezése, valamint a szociális és a humanitárius együttműködés kérdéseiben egyaránt - szélesíti azt a sávot, amely a nemzetközi biztonság átfogó rendszerének létrehozásához vezet. Ami a szovjet-amerikai kapcsolatok alakulásának távlatait illeti, azt is a megújulás nemzetközi összefüggéseiben látjuk, s nem tekintjük védett vagy „jéggel borított“ területnek. Azt hiszem, nem kell megmagyarázni, miért nem könnyű az előrehaladás ebben az irányban. De minden építő szellemű lépésnek rendkívüli jelentősége van a béke és a leszerelés ügyére nézve. Sajnos egyelőre nehéz valamilyen reménykeltő elemeket kimutatni az amerikai álláspontban. A helyzet inkább ellenkező: az erő koncepciója, amely zsákutcába vezet és amelyet az elnök az Unió helyzetéről szóló üzenetében kiemelt, a nukleáris fegyverkezés és az űrfegyverkezés programjára fordítandó új pénzeszközök és az alapvető szovjet-amerikai egyezményektől való eltávolodás - mindez nem ad okot a túlzott derűlátásra. A reményeket természetesen lerombolja az az új atomrobbantás, amelyet az Egyesült Államok a napokban hajtott végre. Ezt az emberiséggel szembeni további nyílt kihívásnak, alapvető érdekei figyelmen kívül hagyásának tekintjük. Ez a robbantás méginkább beárnyékolja az amúgy is sötét hátteret. Ennek ellenére tovább keressük a megegyezés útjait. A genfi tárgyalásokon emeltük küldöttségünk vezetésének szintjét, javaslatunkra jobban kihasználják a tárgyalások ütemtervét, és intenzívebbé vált a tárgyalási mód. A munka folytatódik. Nem szívesen hinnénk, hogy az Egyesült Államok mai kormánya már meghozta a végső döntést és kész megengedni, hogy összeomoljanak a Szovjetunióval való megegyezés távlatai, s a hátralevő két évet azzal fecsérelje el, hogy a katonai fölény délibábját hajszolja. Lényegében nem vesztettük el reményünket, hogy a reykjaviki tárgyalásokat sikeresen befejezhessük az Egyesült Államok jelenlegi vezetőivel. Nézetünk szerint nekik is érdekük, hogy aktív mérleggel zárják a mostani elnök hivatali időszakát. Továbbra is síkraszállunk azért, hogy a szovjet-amerikai párbeszéd konstruktív legyen s minden szükségeset megtegyünk azért, hogy ne záruljon be a történelmi lehetőség „ablaka“, amelyet Reykjavík nyitott meg. Felháborodással elítélte az Egyesült Államok további atomrobbantását, amely növeli a lázas fegyverkezés ütemét, és azt jelenti, hogy Reagan elnök kormánya ezzel elszalasztja azt a történelmi esélyt, amelyet az atomrobbantásokra kimondott egyoldalú szovjet moratórium adott. A továbbiakban ^z elnökség ellenőrző jelentést vitatott meg az azzal kapcsolatos ellenőrzésről, hogyan járultak hozzá az SZSZK Nemzeti Frontjának szervei és szervezetei a CSKP KB 6. és az SZLKP KB 1982 áprilisi ülésén elfogadott határozatok végrehajtásához. Megállapította, hogy ebben az időszakban elmélyült a nemzeti bizottságok együttműködése az SZSZK Nemzeti Frontjának szervezeteivel és szerveivel, ami nagy mértékben hozzájárul a választási programok teljesítéséhez a kerületekben, a járásokban, a városokban és a községekben. Az elnökség a továbbiakban értékelte az SZSZK Nemzeti Frontja szerveinek és szervezeteinek hozzájárufását az októberi forradalom 69. évfordulója ünnepségeinek és a csehszlovák-szovjet barátság hónapja akcióinak megszervezéséhez. Ezután jelentést vitatott meg a rokkant személyekről való gondoskodás helyzetéről, méltatta a Szlovákiai Rokkantak Szövetsége által arra tett erőfeszítéseket, hogy megteremtse a feltételeket a rokkantaknak a mindennapi életbe való beilleszkedéséhez. Ezt követően az elnökség tájékoztatót hallgatott meg és hagyott jóvá a szak- szervezetek szlovákiai kongresszusának és a Szlovákiai Újságírók Szövetsége kongresszusának előkészületeiről. A továbbiakban nagyra értékelte azt az áldozatos munkát, amelyet az év elején előállót rendkívüli helyzet leküzdése érdekében a fűtőanyag- és energiaipar, az útkarbantartás, a kereskedelem és a szolgáltatóipar dolgozói, valamint a katonák végeztek. Az elnökség meghallgatta Jozef Lenárt elvtársnak a gazdasági mechanizmus átalakításának elveihez fűzött magyarázatát. Megállapította, hogy az elvek összhangban állnak a CSKP XVII. kongresz- szusának programjával és az SZLKP KB legutóbbi kongresszusának határozataival. A politikai pártok és a társadalmi szervezetek képviselői egyértelmű támogatásukat fejezték ki ezekkel az elvekkel kapcsolatban. A Pacem in terris nyilatkozata (ČSTK) - Ülésezett tegnap Prágában a katolikus papokat tömörítő Pacem in terris szövetségi bizottságának elnöksége. Felháborodással fogadta az arról szóló jelentést, hogy a hosszan tartó szovjet moratórium ellenére az Egyesült Államok újabb robbantást hajtott végre a nevadai sivatagban. Ezzel új szakaszt nyitott a fegyverkezési versenyben. „Az ilyen politikát, amely az egész földi életet veszélyezteti, mi, katolikus papok minden jóakaratú emberrel együtt a leghatározottabban elítéljük. Csatlakozunk azokhoz, akik követelik az atomfegyver-kísérletek beszüntetését és azt, hogy az emberiség hón óhajtott békés jövője valósággá váljék“ - állapítja meg az elnökség által elfogadott nyilatkozat. Csehszlovák-szovjet közös közlemény (Folytatás az 1. oldalról) formák - a termelővállalatok közötti közvetlen kapcsolatok felvétele, közös tudós- és konstruktőrkollektívák, vállalatok és társulások létrehozása - bevezetése kedvező feltételeket biztosit a csehszlovák-szovjet gazdasági együttműködés hatékonyságának növeléséhez. A tárgyalások megerősítették a teljes nézetazonosságot a jelenlegi nemzetközi helyzettel és a világban kialakult veszélyes feszültség okaival kapcsolatban. A nukleáris fenyegetés, amelynek az emberiség ki van téve, az USA és az észak-atlanti tömb imperialista politikájának közvetlen eredménye. A felek aggodalmukat fejezték ki az Egyesült Államok akcióival összefüggésben, amelyek aláaknázzák a lázas nukleáris fegyverkezést korlátozó, korábban elért megállapodásokat, a hadászati stabilitás megbontására törekednek és a fegyverek világűrbeli elhelyezésére irányulnak. Ezt meggyőzően bizonyítja a SALT-II szerződés megsértése. A felek megállapították, az elmúlt esztendő egyértelműen bebizonyította: életképes és megvalósítható a nukleáris és más fegyverek évszázad végéig történő felszámolását célzó program, amelyet az SZKP KB főtitkára 1986. január 15-i nyilatkozata tartalmazott és amely széles körű nemzetközi támogatásra talált. A Szovjetunió által Reykjavikban előterjesztett, a kölcsönös érdekek kiegyensúlyozottságán és a kölcsönös engedményeken alapuló konstruktív javaslatok a nukleáris fegyverek nélküli világért vívott harcot minőségileg új szintre emelték. Az emberiséget a globális nukleáris katasztrófa elhárításához elvezető megállapodások útjában továbbra is a legfőbb akadályt jelentik az amerikai „csillagháborús“ tervek. A lázas nukleáris fegyverkezés megakadályozásának reális lehetőségét mutatta meg az atomrobbantásokra elrendelt egyoldalú szovjet moratórium, amely másfél éve van érvényben, s amely kétoldalúvá válása teljes mértékben az Egyesült Államoktól függ. A felek készen állnak arra, hogy fokozzák erőfeszítéseiket a nukleáris arzenálok csökkentéséért és azt követő felszámolásáért vívott harcban, az egész emberiség megóvása érdekében. E célból fejlesztik a párbeszédet és bővítik a kölcsönös együttműködést a többi állammal, az összes békeszerető erővel. A tárgyalásokon hangsúlyozták, hogy a nukleáris és az úrfegyverekre vonatkozó szovjet javaslatok komplexuma reális utat nyit az Európában elhyelyezett amerikai és szovjet közepes hatótávolságú rakéták felszámolása felé. Ha az Európában elhelyezett amerikai rakétákat felszámolják, megszűnnek azok az okok, amelyek a megnövelt hatótávolságú szovjet harcászati-hadműveleti rakéták Csehszlovákiában és az NDK-ban történő elhelyezéséhez vezettek. A miniszterek áttekintették az átfogó nemzetközi biztonsági rendszer létrehozására irányuló, a szocialista országok által közösen előterjesztett és az ENSZ-közgyülés 41. ülésszakán jóváhagyott kezdeményezés megvalósításával összefüggő további lépéseket. Megkülönböztetett figyelmet fordítottak az európai helyzetre, a kontinens légkörének javítására irányuló erőfeszítésekre. Hangsúlyozták, hogy a Varsói Szerződés tagállamai által Budapesten előterjesztett javaslatok megnyitják az európai fegyveres erők és hagyományos fegyverzet átfogó és lényeges csökkentésének távlatait az Atlanti-óceántól egészen az Uraiig. Kifejezték, az összeurópai folyamat keretében készek haladéktalanul megvitatni a javaslat megvalósítását elősegítő gyakorlati intézkedéseket. Csehszlovákia és a Szovjetunió, amelyek az európai államok együttműködésének elmélyítésére törekednek minden területen, mindent megtesznek azért, hogy az európai biztonsági és együttműködési konferencián részvevő államok képviselőinek bécsi találkozója konstruktív szellemben dolgozzon és pozitív eredményekkel érjen véget. A szovjet fél támogatta azt a csehszlovák javaslatot, hogy hívják össze az európai biztonsági és együttműködési konferencia résztvevőinek gazdasági fórumát. A csehszlovák fél támogatásáról biztosította azt a szovjet javaslatot, hogy Moszkvába hívjanak össze konferenciát a humanitárius kérdésekről. A miniszterek úgy vélik, az európai tartós béke megőrzésének elengedhetetlen feltétele a második világháború és a háború utáni fejlődés nyomán kialakult határok sérthetetlensége, a politikai és területi realitások tiszteletben tartása. A revansista erők tevékenysége, mindenekelőtt az NSZK- ban, a szocialista országokkal szembeni ellenséges támadásaik mérgezik a politikai légkört és károsan hatnak a bizalom és a jószomszédi kapcsolatok erősítésére. A miniszterek a világ számos térségében növekvő feszültséggel összefüggésben aggodalmukat fejezték ki és hangsúlyozták, a konfliktusokat minél előbb békés úton kell rendezni, úgy, hogy ne szenvedjenek csorbát a népek törvényes jogai a szabad és független fejlődésre. A tárgyalásokon a felek támogatásukról biztosították az Afgán Demokratikus Köztársaság vezetésének irányvonalát, amely az Afganisztán körüli helyzet politikai rendezését és az országban a nemzeti megbékélés elérését célozza. A felek kijelentették, a szocialista közösség országainak szoros együttműködése a nemzetközi ügyekben kitűzött irányvonal megvalósításában, valamint a Varsói Szerződés szervezetének további erősítése fontos tényezője a szocializmus építéséhez szükséges békés feltételek biztosításának. A tárgyalások a testvéri barátság, a szívélyesség és a valamennyi megvitatott kérdésben megmutatkozott teljes nézetazonosság hagyományos légkörében zajlottak le. A szovjet kormány nevében Eduard Sevardnazde szovjetunióbeli hivatalos baráti látogatásra hívta meg Bohuslav Chňoupeket. A meghívást köszönettel elfogadták. ÚJ SZÍ 2 1987. II. I
