Új Szó, 1987. február (40. évfolyam, 26-49. szám)
1987-02-24 / 45. szám, kedd
ÚJ szú 5 1987. II. 24. A tagok kezdeményezésére támaszkodva Az építőjellegű bírálat szellemében A medzilaborcei Vihorlat üzemben az idén innoválják az AKV 290 típusú kazánokat, így azok üzemeltetése egyszerűbb lesz. Tavaly az AKV 290 típusú gőzkazánból 10 darabot gyártottak, az idén 40-et szeietnének. A képen Ján Hájnik lakatos (balról) és Štefan Šak a VARK 1860 típusú kazán szerelése közben. (Jozef Veselý felvétele - ČSTK) A Sókszelőcei (Selice) Egységes Földműves-szövetkezet zárszámadó közgyűlése a nyílt és őszinte bírálat jegyében zajlott le. Az eredmények méltatása mellett a felszólalók konkrétan rámutattak az egyes szakaszokon történt lemaradások okára. Tamaskovics Károly, a szövetkezet elnöke is ilyen szellemben értékelte a termelési és pénzügyi mérleg teljesítését. Egyrészt elismerte az időjárás és más ok miatt keletkezett objektív nehézségeket, másrészt rámutatott arra, hogy egyes munkacsoportok nem használták ki eléggé a feltételeket a termelés növelésére. Felhívta a figyelmet arra, hogy a jövőben nagyobb felelősséggel kell felkészülni az előre nem látható nehézségekre. Beszámolójában részletesen elemezte a növénytermesztésben és az állattenyésztésben elért eredményeket. Megállapította, hogy a kedvezőtlen időjárás miatt nem volt elég sűrű az őszi búza. A tavaszi árpa későn került a földbe, ezért a rövid vegetációs idő alatt nem fejlődhettek ki eléggé a kalászok. A cukorrépa hektárhozama az elgyomosodás miatt volt alacsony. A növénytermesztésben 45 millió 961 ezer korona bevételt terveztek, de csak 38 millió 997 ezer koronát értek el. Jelentős tehát a kiesés. Megemlítette még, hogy a búza átlagos hektárhozama 5,26 tonna, a tavaszi árpáé 4,07 tonna volt. Szemes kukoricából sem érték el a tervezett hektárhozamot. A növénytermesztésben tehát az idén jobban ki kell használni a lehetőségeket a termelés növelésére. Az állattenyésztési ágazatról szóló beszámoló is bírálattal kezdődött. A szarvasmarha-állomány 135 darabbal volt kevesebb, mint a 7. ötéves tervidőszak utolsó évében. Az állatállomány feltöltésére az idén már kedvezőek lesznek a feltételek, mert idősebb Bíró Pál technikus és ifjabb Bíró Pál zootechnikus kiváló munkát végzett a növendéküszők nevelésében. Lesz elég vemhes üsző az állomány felfrissítésére. A tervezett 865 tehén helyett 916-ot fedeztettek be, az üszők fedeztetési tervét pedig 118 százalékra teljesítették. A helyzet úgy alakult, hogy a tenyészállatok egy részét jó pénzért más vállalatoknak adhatják el. A szövetkezet a szerződéses eladás tervét nem teljesítette egyenletesen. A marhahús eladási tervét 80,40, a tojáseladás tervét 94,10 százalékra teljesítette. A termelésben is lényeges különbségek vannak. Az egy tehénre jutó évi tejtermelés csak 3496 liter volt. Ezzel szemben kocánként 18,20 malacot választottak el, ami jó eredménynek számít. A tojástermelésben elért eredmények sem a legjobbak. A tyú- konkénti évi hozam csak 245 darab. Az állattenyésztésben a termelés tervét 92,67, az árutermelés tervét csak 90,45 százalékra teljesítették. A beszámoló elhangzása után a vitában tehát volt miről beszélni. A tagok felhasználva az alkalmat, konkrét javaslatokat tettek a termelés növelésére és bátran bírálták a fogyatékosságokat. Lencsés Péter, az ellenőrző bizottság elnöke az egyes szakaszokat értékelve konkrét adatokat és neveket említett a közös tulajdon szétlopkodásával kapcsolatban. Bár nem nagy tételekről volt szó, mégis arra ösztönözte a tagságot, hogy munkahelyeiken ellenőrizzék egymás tevékenységét, és azt is, hogy a műszakok befejezése után ki mit visz haza. Csuba Zoltán traktoros javasolta, hogy megfelelő berendezésekkel meg kellene állapítani egyes parcellákon a föld tömítettségét és ennek megfelelően kellene meghatározni az üzemanyag-fogyasztási normákat. Volt olyan száraz időszak, amikor a traktoros hibáján kívül nagyon sok üzemanyag fogyott el a talajelóké- szítési munkák végzésekor. Nem beszélve arról, hogy egyes táblákon két traktorral is kellett vontatniuk az ekét. Munkatársait felszólította, hogy a jövőben a lehető legjobb munkát végezzék. Zsák Zsuzsanna fejőnő, az állat- tenyésztés problémáiról beszélt. Tűrhetetlennek tartotta, hogy sok másodosztályú tejet adnak el. Rátérve munkahelyére, a Déli telepre, elmondotta, hogy a régi istállókban elég rosszak a munkakörülmények. A tejet még mindig kannákba fejik. A hűtőberendezések is elavultak. Nem tudják megoldani a tőgytörlő ruhák mosását. Minden fejő hazahordja és otthon mossa ki. Ez nem felel meg a higiéniai előírásoknak sem, és a fejónőknek is többletmunkát okoz. Ideje lenne létesíteni egy mosóközpontot. Lelkes Tibor autódaru-vezető elpanaszolta, hogy a cukorrépa szállítása elég nagy problémákkal járt. Szerencsére a járművek jó állapotban voltak és így megbirkózhattak a nehéz feladatokkal. Javasolta, hogy a szövetkezet építsen egy tágas javítóműhelyt, a nagy teljesítményű gépek részére pedig megfelelő garázst, hogy ne legyenek kitéve az időjárás viszontagságainak. A zárszámadó közgyűlésen felszólalt Éles Károly elvtárs, a galántai (Galanta) járási pártbizottság titkára is. Megköszönve a tagság munkáját kiemelte, hogy a szövetkezet a megoldásra váró problémák ellenére még mindig az élenjárók közé tartozik. Nagyra értékelte, hogy a tagok nyíltan és őszintén bíráltak és javaslatokat tettek a gazdálkodás megjavítására. Javasolta, hogy a vezetőség munkakezdeményezésükre építve szervezze tovább az egyes szakaszokon a termelést. Skabla László, a személyzeti osztály vezetője szintén nagyra értékelte a tagok munkakezdeményezését. Felszólalásában bejelentette, hogy az elmúlt évben a szocialista kötelezettségvállalások értéke 1 millió 485 ezer korona volt, amit 2 millió 195 ezer koronára sikerült teljesíteniük. A szocialista munkabrigádok és más élenjáró kollektívák nagyban elősegítették a verseny kibontakozását. A termelési értekezleteken a munkacsoportok alaposan megvitatták, hogy milyen módon lehetne többet termelni az 1987-es évben. A tagok egyhangúlag elfogadták a több termelésre, a gazdaságosságra és a minőség javítására irányuló mozgósító jellegű kötelezettségvállalást. A Sókszelőcei Efsz-ben lényegében nem zárták rosszul az évet, mert amint Peter Vanek mérnök, üzemgazdász elmondotta, 11 millió 787 ezer korona nyereséget értek el. Az egy hektárra jutó bruttó mező- gazdasági termelés értéke 25 041 korona volt. A zárszámadó közgyűlés után a jó munkát végző tagoknak 2 millió 711 ezer koronát osztottak szét. Elégedetten térhettek haza a hasznos tanácskozásról, remélve, hogy az új évet még sikeresebben zárják. BALLA JÓZSEF A hnb elnöknöje éppen a Lakásgazdálkodási Törvényt bújta, amikor hivatlanul-váratlanul betoppanok hozzá.- A falu néhány lakosa meg akar szabadítani az elhagyott házakkal való gazdálkodás nehézségeitől, - válaszolja érdeklődésemre az elnöknő nem kevés indulattal. - Nézze csak, L-éknek két évvel ezelőtt utaltunk ki egy ilyen családi házat abból a tizenötből, ami a faluban üresen áll. Azt, hogy a ház tulajdonosa, mégha nem lakta is, megorrolt ránk, mi jogon rendelkezünk az ő tulajdonával, inkább hagyjuk. De azt már nem hagyhatom szó nélkül, hogy a házat L-ék, akik két gyermekkel költözködtek be, - ma pedig az ötödiket várják, - romossá és még a járókelők számára is kimondottan életveszélyessé tették. Méghozzá annak ellenére, hogy segélyt kaptak a ház állagának feljavítására. Hatezer korona értékben vásárolhattak a segélyből építőanyagot. Meg is tették. Az anyag ugyanúgy eltűnt, mint a tető egyik részéről a cserép. Az eső, a hó és a fagy ártalmainak kitett falak átáztak, megrepedeztek, bármikor ki- vagy bedőlhetnek. Közérdekből megszüntettük lakáshasználati jogukat. Most éppen azt kutatom, mire kötelez minket a törvény, kell-e lakást, újabb családi házat kiutalnunk számukra, de akárhogy lapozom, forgatom is a törvényt, bármennyire is érzem a helyzet fonákságát - kell. És két év múlva talán majd újra - ha addig a törvényt nem módosítják. És ki térítse meg a tulajdonos kárát? Mert ezt a házat jóvátehetetlenül tönkretették.- Megnézhetném? - unszolom az elnöknőt, aki veszi a kabátját és elkísér. A kaput magunk, a ház ajtaját a szél nyitja előttünk. Megszokásból ragaszkodunk ugyanis ahhoz, hogy a házba az ajtón és ne a falán tátongó kapunyi beomláson át lépjünk be. A helyiség, amelybe belépünk, egykor nyilván lakókonyha volt. Ma kutyák és macskák menhe- lye. Megszokták, hogy itt tanyázzanak, ugyanúgy, mint ahogy a ház várandós asszonya is megszokhatta, hogy az elnöknő nem szereti az italozó embereket. Amikor továbblépünk a ház egyetlen lakható szobájába, a szeletelhető füst és orrbavá- gó tömény bűz ellenére is észrevesszük, ahogy a pálinkásüveget az asztal alá suvasztja. Ott kevésbé van szem előtt. Az ajtót tárva hagyjuk - hadd jusson friss levegőhöz a szoba sarkában üldögélő gyermeksereg és az asztalt körülülő három asszony is, ha már az egyikük terhes.- Na végre, hogy az ablakokat legalább papírral és ronggyal betömték - jegyzi meg az elnöknő. - Az elvtárs arra kíváncsi, mit csináltak a házzal, mire használták fel az építőanyagot - mutat felém. És elkezdődik a kollektív siránkozás. Nézzem csak meg a gyermekeket, szegényeket! (Nézem, gyönyörűek szegények!) A férje kevés pénzt hoz haza, alig kétezer koronát, pedig amilyen hosszú az év, kocsmába nem megy. Még a családi pótlékot is elvették tőlük, mert a férj nem ment munkába, csakhogy elkísérhesse szívbeteg asszonyát az orvoshoz. Nem volt miből ruhát venni a gyerekeknek. El kellett adni az építőanyagot. Nézzem meg ezt a szegény asz- szonyt! (Megnézem. Éppen amikor mélyen leszívja a cigaretta füstjét, hadd jusson a jóból a magzatnak is). Szívbeteg. Nem is dolgozhat. Még bevásárolni sem járhat. Nem, rokkantsági nyugdíjat nem kap, szé- gyellte kérni. Fiatal ó még erre, pedig nagyon beteg a szíve. Annyira beteg, hogy állandó felügyelet alatt kell, hogy legyen. Annyira beteg, hogy az iskolás korú kislánya sem járhat iskolába, mert nem lenne, aki beadja neki gyógyszerét. A kislány szép, értelmes arcában mélyen ülő nagy barna szemei csodálkozást sugároznak. Talán ő vette azt a „szívjó gyógyszert“ is, amely az asztal alatt türelmesen várakozik a kíváncsiskodók eltakarodására? Szegény gyermekek, szegény házak. Mivé válnak ilyen, önmagukat és környezetüket pusztító emberek közelében? A házak helyett újakat építhetünk! És a gyermekek? Ha felnőnek, újrateremthetik ezeket a körülményeket? FEKETE MARIAN Nem szépítették a valóságot A Martini Nehézgépipari Művek vlkanovái üzemének 3-as számú pártalapszervezetét a járási pártbizottság jó, aktív szervezetnek tartja. Az üzemnek is sikerült megbirkóznia tavalyi feladataival, éppúgy, mint az előző éviekkel. A termelési tervet több mint száz százalékra teljesítette, s túlszárnyalta a saját termelési érték tervét, valamint a bevételit is, mégpedig úgy, hogy munkaerő-állományából több mint tíz ember hiányzott. A selejtből eredő veszteség is csökkent, 280 ezer koronával. Azóta, hogy az üzemvezetőség felelős dolgozókat delegál a műhelyek termelési értekezleteire, a gyárban felére csökkent a panaszok száma. A termékminőség terén is lényeges javulás következett be. A költségkeretet azonban az üzem csaknem 150 százalékkal túllépte, s ugyancsak túllépte a túlórakeretet. Ezenkívül esetenként a munka- és technológiai fegyelemmel is vannak problémák. Tavaly az üzem alkalmazottainak 87-szer kellett kártérítést fizetniük. Ez 37-tel több, mint az egy évvel azelőtti esetek száma. A gyár 900 ezer koronát kényszerült fizetni partnereinek a szerződésben vállalt kötelezettségeinek elmulasztása miatt. Persze, neki is fizettek egyes partnerei, amelyek nem szállították idejében az anyagot vagy az alkatrészeket. Mindezek az említett pártszervezet bizottságának az évzáró taggyűlésre készített jelentésében is szerepeltek, és természetesen a vitában is kitértek rájuk. A vita ösztönző jellegű és tárgyszerű volt. Kilencen szólaltak fel. A beszámoló névre szólóan bírálta azokat, akik elhanyagolták kötelességeik teljesítését, és feladatokat jelölt ki. A hibákat, fogyatékosságokat nem csupán felsorolta, hanem kiküszöbölésük útját - hogyan lehet állandóan tökéletesíteni a pártmunkát és az irányítást - is megmutatta. Az alapszervezet tagjai számára nem lehet közömbös, hogy az üzem 220 dolgozójának néha alig harmada vesz részt a nyilvános pártgyűlésen. Továbbá elgondolkodhatnának a még mindig magas arányú munkaerő-elvándorláson is. Tavaly 92-en hagyták el az üzemet, főleg munkások. Bohuslav Bendik elvtársnak igaza volt, amikor a vitában ezeket mondotta: „Minden vezetőnek alaposabban meg kellene vizsgálnia az emberek távozásának okát. Nem elég egyszerűen megállapítani, hogy a műhelyben rossz a légkör, s megromlottak a dolgozók közti kapcsolatok. Miért van ez így? Ki az oka? És gyorsan helyre kellene hozni a hibákat. Néhány fiatal például azért ment el tőlünk, mert a gyerekének nem tudtunk bölcsődei vagy óvodai helyet biztosítani. Az emberek gondjainak a mi gondjainknak is kell lenniük.“ Igen, Vlkanovában hiányzik az óvoda és a bölcsőde. De amikor az illetékesek meg akartak venni egy családi házat a város szélén, hogy óvodává alakítsák, a vezérigazgatóság nem engedélyezte. A vitában sok szó esett a minőségről s a költségcsökkentés szükségességéről s arról is, hogy az ellenőrzésben növelni kell az igényességet és a következetességet. Jócskán bí rálták a lakásgazdálkodást, amely nem felel meg egy korszerű gépipari üzem igényeinek. Nem egyszer megtörtént, hogy a nyilvántartásban nem szerepelt a szükséges pótalkatrész, de a raktár valamelyik polcán ráakadtak. És a számítógép? Egyelőre nincs nekik. „Meddig fogunk arra kényszerülni, hogy ha ' a tervteljesítés megköveteli, 600 kilométerről, Chomutovból hozzunk acéldrótot vagy Bohumín- ból más anyagot? Aztán csodálkozunk, hogy a műhelyekben az emberek nem tudnak dolgozni. Nemegyszer kénytelenek vagyunk hazakülde- ni őket. Gyakran olyan anyagból is hiány mutatkozik, amit a mi termelési-gazdasági egységünkhöz tartozó üzem gyárt.“ Ez tényleg furcsa. Sok a problémájuk a szállítókkal is. Gyakran rossz minőségű anyagot kapnak tőlük, abból pedig nehezen lesz minőségi termék. Ezért fokozni kell a belépő és gyártásközi ellenőrzést. Csakhogy ehhez nem elég az ellenőrök következetessége. Az erős januári fagyok idején több műhelyben panaszkodtak, hogy a számjegyvezérlésű gépek fölmondták a szolgálatot. Ezeket 22 Celsius- fokos hőmérsékleten való üzemelésre tervezték. Csakhogy a csarnok ajtaja gyakran van fölöslegesen nyitva. A hővel és energiával nem mindenki takarékoskodik. Csúcsfogyasztás idején is sok égőt hagynak bekapcsolva fölöslegesen, és gyakran túráztatják a targoncák motorját. így aztán az emberek a fullasztó levegőre is joggal panaszkodnak“ - mondja Šimorv Vajs. Rokonszenvet kelt, hogy a vikaváiak nem igyekeznek a télre kenni a termelési kieséseket. Azt a néhány százezer koronát, amely a januári terv teljesítéséhez hiányzik, bepótolják. Ám az idei terv további teljesítését illetően vannak aggályaik: hisz 23 százalékkal többet kell termelniük, mint tavaly. Nagy feladatok várnak rájuk a lengyelországi Ursus traktorgyárral való együttműködés terén. A tavalyi háromszáz helyett kétezer tengelyt kell a lengyel partnervállalat számára gyártaniuk. E feladat megoldásához joggal várnak segítséget a detvai székhelyű vállalattól és a martini vezérigazgatóságtól. A hármas számú pártalapszervezet tagjai az évzárón szembenéztek a tényekkel. Nemcsak szállítóikban keresték a hibát. Nyíltan feltárták saját mulasztásaikat is. A gyűlésen vörös fonalként húzódótt végig a CSKP KB 4. ülésének vezérgondolata: nagyobb felelősségtudatra, igényességre és következetességre van szükség a XVII. pártkongresszus határozatainak a teljesítéséhez. Olyan gyűlés volt, amilyennek lennie kellett - és csak egy elvtárs hiányzott róla, betegség miatt. BÁTORI JÁNOS Egy romos ház és lakói
