Új Szó, 1987. február (40. évfolyam, 26-49. szám)

1987-02-21 / 43. szám, szombat

Az átalakítás az egyedüli helyes út ÚJ SZÚ 5 1987. II. 21.* (Folytatás a 4. oldalról) alapja az önálló elszámolás, az önfinan­szírozás és a gazdaságosság. Az alap progresszív változásai Mi a hozraszcsot? Eddig így volt - tel­jesítetted a normát, és, főleg falun, asze­rint jutalmaztak, mennyit tettél meg a trak­torral a szántásnál vagy valamilyen más munkáknál. De az, ami a határban kinő, vagyis hogy milyen lesz a termés, az gyakorta nem volt összhangban a kifize­tett jutalmakkal. Most, amikor egész gazdaságunkat az önelszámolásra állítjuk át és bevezetjük az új mechanizmusokat, sőt ezen felül az akarjuk, hogy ezt követően át lehessen térni a rentabilitásra és a saját forrásokból való finanszírozásra, az embereknek nem mindegy, ki vezeti a csoportot, a brigádot, a műhelyt, a kolhozt vagy a szovhozt. Az embereknek bizonyosaknak kell lenniük abban, hogy a kollektíva élén olyan em­ber áll, aki az önelszámolás feltételei között képes úgy megszervezni a munkát és teljesíteni a feladatokat, hogy biztosí­tott legyen a végső eredmény és ez pozitívan, nem pedig negatívan mutat­kozzon meg bevételeiken, mivel a jövede­lem mögött látni kell a családot, az ember helyzetét és anyagi életszínvonalát. Ebből a szempontból el akarjuk érni azt, hogy a munkás maximálisan érdekelt legyen a végeredményben. Ezért a mun­kásnak és a mezőgazdasági dolgozónak jogot kell adni arra, hogy megválassza vezetőit, akikben megbízhat. Vélemé­nyem szerint ez reális, az élet követelte helyzet. Most mindenki átállt az önelszá­molásra, de számukra zsákbamacska, mivel nem tudják mit várhatnak tőle. Ezért az emberek azt mondják, hogy egyelőre nincs szükségük a hozraszcsotra. Ezen a találkozón azért beszélek erről ilyen részletesen, mivel ez nagyon fontos. A mi párt-, és állami aktívánknak, s ugyancsak a társadalmi szervezetek aktívájának jól meg kell értenie a párt központi bizottsága januári ülésének fel­adatát, gondolatát és célját. Nem lehet kivárni, hanem ki kell lépni ezen az úton. Nagyon fontos feladat az, amiről be­széltem a központi bizottság ülésén is, hogy meg kell tanulni dolgozni a demok­rácia feltételei között. Ha valaki feltételezte és feltételezi, hogy ez csak a felhívásra korlátozódik, akkor most, a januári ülés után azt hiszem már világos, hogy ez reális folyamat, amely országunkban ki fog bontakozni. Az pedig, aki még ezt nem értette meg, nagyon nehéz helyzetbe kerülhet. El sze­retném mondani önöknek, hogy legjobb kádereink mindegyike sem értette meg, hogy a munkában új időszak állt be. Tegnap például a VEF társulásban voltunk. Felszólalt ott két munkás, Gavril- juk és Karaminys elvtárs. Elmondhatom, hogy ezek mérhetetlenül érdekes felszó­lalások voltak. Egyes tisztségviselők álta­lában kicsit túloznak, ugyanúgy, mint ko­rábban. Információik, hogy úgy mondjam, rózsaszín árnyalatot kapnak. Ezek ketten azonban felálltak, és nyíltan a nevükön nevezték a dolgokat. Az igazgató prog­resszív vezető dolgozó, de ennek ellené­re emlékeztették öt arra, hogy az üzem­csarnokokban ritka vendég. Hogyan lehet akkor beszélni azokról a problémákról, melyek az emberek szívét nyomják? Vagy megyek a gyűlésre és beszeieK az elvtársakkal arról, mi bántja és nyugta­lanítja őket - mondotta Gavriljuk. Megyek tehát a gyűlésre és már nemcsak a saját véleményemmel, hanem azzal is, ami az elvtársaim szívügye. Beszélek a gyűlé­sen, de az semmit sem eredményez, minden marad a régiben. Minek vannak akkor mindezek a gyűlések, ha csak for­málisan kérdezik meg - miről gondolkod­nak munkás elvtársak? Ez csak játék a demokráciára. Márpe­dig ez komoly dolog. Ha nem vonjuk be ebbe a népet, akkor nem tudunk előreha­ladni. Hiszen ma is megmondhatná valaki - bíráljatok minket elvtársak, beszéljetek a dolgokról úgy, amilyenek. Igen, az em­berek kibeszélték magukat, hazamentek és minden maradt a régiben. Találkoztak a következő gyűlésen - és ugyanazok a problémák továbbra is megoldatlanok voltak. Az év végén, az évzáró gyűlésen is minden a régiben maradt. Ez csak a demokrácia profanizálása és megsértése. Ez így volt korábban, de a jövőben ennek, elvtársak, véget kell vetni. A szavak és a tettek egysége Az időszerű kérdéseket meg kell vitatni és meg kell oldani. A megoldás pozitív és negatív is lehet. Azonban nyíltan meg kell mondani: ezeket a problémákat megold­juk, de a többit, bár jól vannak megfogal­mazva, egyelőre nem tudjuk megoldani. Nem lehet állandóan csak beszélni, a tet­tek pedig elmaradnak. Ez igazi tiszteletlenség a néppel szem­ben. Ez a formalizmus és a bürokrácia legtisztább megnyilvánulási formája. A tanácsok képviselői eljönnek a talál­kozókra a dolgozókkal és felszólítják őket: kérdezzenek, tegyenek javaslatokat. De ezeket a javaslatokat sem a vezetés, sem a végrehajtó bizottság nem vitatja meg. Nem kaptak semmilyen irányelveket, te­hát nem történik semmi. Ez talán valami­féle demokrácia? Ezzel az embereket csak félrevezetjük. Pártos lenini nyelven ezt nem lehet másként nevezni. Most, amikor a januári plénum után kibontakoztattuk a demokratizálás folya­matát, meg kell érteni, hogy úgy, ahogy eddig gyakorta eljártunk, a jövőben már nem szabad eljárnunk. Gondolkodjanak el mindezen, elvtár­sak. Gondolkodjanak el azon, milyen mértékben vonatkozik az, amit elmond­tam, önökre. Már beszéltem arról, hogy az átalakí­tás nem egyszeri aktus, hanem hosszú távú folyamat, a mély változásokra, társa­dalmunkban a valóban forradalmi válto­zásokra irányuló hosszú távú politika. Ma ezt már sokan helyesen tudatosít­ják úgy a pártban, mint az egész ország­ban. Ugyanis a népgazdaságunkban való mélyreható változásokról, a népgazda­ságnak a tudományos-műszaki forrada­lom eredményein alapuló széles körű kor­szerűsítéséről beszélünk, elvtársak. Ha ezt végre akarjuk hajtani, akkor elsősorban nagy erőfeszítéseket kell ten­ni például gépiparunk korszerűsítésére, magas műszaki színvonalak elérésére, olyan termelőeszközöket kell gyártanunk, amelyek megfelelnek a korszerű techno­lógiáknak és a világszínvonalnak, lehető­vé teszik a népgazdaság átállását az új technológiákra és a magas munkaterme­lékenységre. Úgy vélem, önök mindanyian realistán gondolkozó és gyakorlati emberek, el tud­ják képzelni, hogy könnyű a tribünről beszólni és cikkeket írni, de valójában ez a folyamat nem könnyű. Tehát időre van szükség. Az újszerű feladatok új hozzáállásokat követelnek, egész tudományos potenciá­lunk kihasználását, és szükségünk van az egyszerű beruházásokra is. A gyakorlatban kell megvalósítanunk az új szociális politikát és ezért további forrásokat keresünk. Ez a feladat sem egyszerű, önök tudják, hogy 1986-ban fellendítettük a lakásépítést. A tervezett­nél 5 millió négyzetméternyivel nagyobb lakóterületet adtunk át. Nem teljesítettük azonban a lakásépítésre szánt összegek kimerítésének tervét. Nem teljesítettük az iskolák, kórházak, gyermekintézmények és kulturális létesítmények építésének tervét. A pénzt biztosítottuk, de a tervet nem teljesítettük. Ennek oka a gyenge építő bázis volt. Ez azt jelenti, hogy meg kell erősítenünk országunk építőipari potenci­álját, beleértve az építőipari szervezete­ket, be kell vezetni a szállítási szerződé­seket és más olyan intézkedéseket, ame­lyek ezt előmozdítják. Ezekbe az erőfe­szítésekbe aktívan be kell vonni az embe­reket Ma nem elég, elvtársak, csak meg­szerezni a pénzt, hanem szükséges az is, hogy jól tudjuk befektetni. Az új hozzáállás eredményei Ha objektív módon és reálisan értékel­jük a helyzetet, azt látjuk, hogy az idei év lesz számunkra a legnehezebb, meg az elkövetkező kettő. Ezt tudomásul kell vennünk. Mégpedig mindenkinek a saját helyén - gondolok itt a munkásra az esztergapad mellett, a mezőgazdasági dolgozóra a farmon és a földeken, a tu­dósra, a szakemberre a tervezőirodában vagy a laboratóriumban, s úgyszintén a gazdasági vezetőkre, a párt- és az állami szervekre -, mindenkinek töreked­nie kell arra, hogy saját képességei sze­rint megtegyen mindent azért, hogy ha­ladjon az átalakítás, sőt többet nyújtson, mint amit várunk tőle. E témát lezárva szeretném önöknek, elvtársak, Lettország minden dolgozójá­nak és az egész országnak elmondani, hogy tisztességesen kell eljárnunk a nép­pel szemben. Nagyon nehéz munkára szólítjuk fel a szovjet embereket, de enél- kül ez nem fog menni. Sokhelyütt, egé­szen a központi bizottságig, megkérdez­tem: Ha van valakinek más alternatívája és más javaslata mint az átalakítás és a gyorsítás, hát terjessze elő. Más javas­latok nincsenek. Ez az egyedüli helyes út, és ezen kell haladnunk. Óriási erőfeszítéseket követel azonban, elsősorban kezdeti szakaszá­ban. Minél energikusabban fogunk halad­ni, minél határozottabban fogunk csele­kedni ebben a kezdeti szakaszban, és minél rövidebb határidőkre teljesítjük a feladatokat, melyeket maga az élet állított elénk, annál gyorsabban fogjuk érezni a hatást. Az eredmények bizonyá­ra megszületnek. Miért beszélek erről, elvtársak? Az SZKP Központi Bizottságára olyan hirek érkeznek, hogy különböző helyeken ilyen hangokat és véleményeket lehet hallani: Mindenki az átalakításra szólít fel, de mit adott vagy ad nekünk az átalakítás? Bizo­nyára önök is hallottak ilyen kérdéseket, és ezt nemcsak azok mondják, akiket az átalakítás, hogy úgy mondjam, igazi meg­világításba állított. Ezt mondják azok is, akik helyeslik az átalakítást és készek benne részt venni. Sokan azt szeretnék, hogy az átalakí­tás azonnal hozza meg a várt eredményt. Nagyon leegyszerűsített lenne, ha az áta­lakítást ma így értelmeznénk. Nem akarok ebben a kérdésben nagy vitába bocsátkozni, bár ez a téma alapos elemzést igényel. Szeretnék szólni egy dologról. Elsősor­ban nem érthetek egyet azzal, hogy az átalakítás semmit sem adott. Mit gondol­nak erről a dolgozók? Mindenütt feltettem ezt a kérdést, és a válasz úgy hangzott, hogy az átalakítás már valóban sok min­dent adott és az emberek meggyőződtek erről. És valóban, rövid idő alatt előkészítet­tük a kongresszust, amely előterjesztette a programjelentőségű bel- és külpolitikát, amely megfelel a nép érdekeinek Intéz­kedéseket tettünk az országban a fegye­lem és a rend megszilárdítására, az italo­zás és az alkoholizmus elleni harcra, a harcra a negatív jelenségekkel és a tör­vénysértésekkel szemben, intézkedése­ket hoztunk a társadalom nagyobb nyilvá­nos tájékoztatására és légkörének javítá­sára. Végül energikusan hozzáláttunk a munkához és gazdaságunkban meg­kezdtük a gazdálkodás és irányítás új módszereinek bevezetését. Mindez fon­tos. Mindenesetre ezek nélkül a politikai, szervezési, gazdasági, jogi és ideológiai előfeltételek nélkül ma aligha fogadhat­nánk el azokat az elvi jelentőségű intéz­kedéseket, amelyekről az SZKP KB janu­ári ülésén volt szó. Beszéltem az ötéves terv eredményei­ről és hallhatták, mit hozott az átalakítás. A legfontosabb, hogy szóhoz jutott az emberi tényező, és megváltoztak az em­berek közti kapcsolatok. A gazdaság és annak műszaki színvonala ezalatt az idő alatt jelentősebben nem változott meg, de bekövetkezett bizonyos haladás és moz­gás. Népünk így válaszolt az átalakításra és ez politikai szempontból nagyon fontos. Más dolog - és ezzel teljes mértékben egyetértek, akárcsak az egész politikai bizottság és a kormány hogy az átala­kítás feladatainak valóban gyakorlati megoldását csak elkezdtük és az egész munka még előttünk áll. Ne tekintsenek azonban, elvtársak, az átalakításra tisztán fogyasztói szemszög­ből. Ezt szeretném nyíltan kimondani. Nem fogjuk jelentőségét az azonnali elő­nyökkel mérni. Amikor az átalakításról beszélünk, társadalmunkra gondolunk, az emberek szociális érzéseire és arra, ho­gyan lehetne mielőbb áthidalni a 12. öté- vep terv nehéz éveit. Ebben a szellemben nemcsak gondol­kodnunk kellene, hanem cselekednünk is. így előrehaladásunk dinamikusabb lehet és eljönnek az eredmények is minden területen, beleértve a szociális és a gaz­dasági szférát. Úgy vélem, mindenkinek így kellene értelmeznie a kort, amelyben élünk. Az élet igazolja a koncepciókat Ami mindezeket az ügyeket illeti, be­széltem erről a plénumon és szeretném újra megismételni,.az átalakításban úgy kell eljárnunk, hogy már ma, a jelenlegi feltételek és lehetőségek mellett, mégis­csak javuljon a helyzet népünk életének minden területén. Ez azonban nem lesz égi manna, hanem a 12. ötéves terv feladataira irányuló munkánk gyümölcse. Ha teljesítjük a terveket, megvalósul a szociális program is. Ezzel összefüggésben el szeretném mondani, hogy a politikai bizottság és a szovjet kormány nagyon alaposan meg­vitatta az 1986. év eredményeit, és az idei év, az ötéves terv második éve januárjá­nak eredményeit. Mi nyugtalanít minket a leginkább? Ez megegyezik azzal, amiről itt beszéltek az elvtársak. A népgazdaság egyelőre még nem érte el a szükséges ütemet és nem lett szilárd. A rendszertelen munkaritmussal, a szállítási szerződések meg nem tartá­sával összefüggő kilengések az üzemek munkájában az anyagi-műszaki ellátás rosszabodásához vezettek és elmélyítet­ték a népgazdaság kiegyensúlyozatlan­ságát. Az egyik oldalon sokan önelégültek és elégedettek lettek az elmúlt év eredmé­nyeivel. A másik oldalon nem mindenki készült fel kellően a télre. Mások nem készültek fel az állami áruátvételre. Ezért most a januári eredményekhez így kell hozzáállni: nem a terv mindenáron való teljesítésére kell összpontosítani, ha­nem meg kell nézni a fájó pontokat. Ilyenek vannak minden köztársaságban és minden ágazatban. Éppen ezekre kell összpontosítani. Most, elvtársak, dolgozókollektíváink- ban számos probléma merül fel - létfon­tosságú, konkrét problémák, amelyek a közösség érdekeit és az egyes dolgo­zók érdekeit egyaránt érintik. Elsősorban a gazdálkodás új módszereire való átté­réssel függenek össze. Nem hiszem, hogy mindaz, amit javasoltunk, hibátlan. Nehéz előrelátni mindent, ami az életben bekövetkezik. Ezek azok a dokumentu­mok, amelyek megnyitják az aktiv munka, a szükséges hozzáállások lehetőségét, de változtatni kell ott, ahol hibák csúsztak be. Ezért reméljük, hogy nem uralkodik el önökön a pánik abban az esetben sem, ha valami nem sikerül. Ellenkezőleg, en­nek ösztönzést kell adnia a dolgok javítá­sát célzó gondolkodáshoz és javasla­tokhoz. A gazdaságra, a szociális és ideológiai területre vonatkozó számos koncepción­kat most egyenesen az életben próbáljuk ki. Ezért újra nézzék meg, hogyan dol­goznak. A népgazdasághoz való hozzájárulá­sát tekintve Lettország tekintélye nagy. Ám helytelenül járnék el, ha nem monda­nám meg, hogy az utóbbi években bizo­nyos mértékig gyengült Ezt tudniuk kell. A problémák komplex megoldása Mindenekelőtt lassan hajtják végre a gépipari üzemek rekonstrukcióját és az alapok megújítását. Ezt önök maguk is tudatosítják, de ennek tudatosítása nem elég. Ezekkel a kérdésekkel foglalkozni kell és meg kell őket oldani az ágazati vezetéssel és a Szovjetunió Állami Terv­bizottságával együtt. Ennek figyelmet kell szentelni, mivel most az egész szovjet gépipar mélyreható rekonstrukción megy keresztül. Ezt úgy kell megtenni, hogy - amikor sok éven át példát fognak mutatni - ne kerüljenek rosszabb pozícióba és nehe­zebb helyzetbe. Ezt először. Számos üzemben továbbra is elavult termékeket gyártanak. Ez, természete­sen, semmit sem ér. Országunk már megérezte ezt. Az országszerte ismert rigai vagongyár elavult típusú villamoso­kat gyárt. A külföldi típusokkal összeha­sonlítva kényelmetlenebb, lassübb, nem tágas és fokozott vibráció jellemzi. Az utasok részéről mindez panaszokat vált ki. Meg kell érteniük, hogy ezekre a ter­mékekre az egész országnak szüksége van, hogy ez országunk népét, dolgozóit érinti. Eszerint kell megszervezniük az üzem fejlesztésére irányuló munkájukat Ugyanezt szeretném elmondani a RAF üzemről is. Kollektíváját emlékeztet­ni kell arra, nem tartotta meg ígéretét, hogy korszerűsíti autóbuszait. Már megszoktuk, hogy a Lett Köztársa­ságban nagy figyelmet szentelnek a fo­gyasztási cikkek minőségének. A fo­gyasztási cikkek máig megőrizték jóhírü­ket az országban. Ahogy azonban a ta­valy megvalósult üzemi ellenőrzés mutat­ta, itt is komoly hiányosságok fordultak elő. A Szovjetunió Állami Szabványbizott­sága 450 esetben tiltotta meg a kész termék átadását a megrendelőnek és 185 esetben foganatosítottak gazdasági szankciókat. Ezek között a vállalatok és gyárak között vannak olyanok is, mint a dízelmotorgyár, a világítástechnikai üzem, a Rigaszelmas, a Radiotechnika termelési egyesülés, a Latvbithim, ame­lyek kivétel nélkül nagyüzemek. Beszá­moltak nekem arról, hogy a műszaki hala­dással és a termékek minőségével össze­függő számos kérdést már megoldottak, továbbiak megoldása folyamatban van. Ha mindez így van, akkor az jó. Úgy vélem azonban, még korai arról beszélni, hogy kardinális intézkedések születtek. Ma ez a fő feladat. Ezzel összefügg a problémák egész komplexuma ezen belül a tudományos-műszaki haladás, a technika és a technológia, a káderek szakképzettsége, az ösztönzők. Az ösz­tönzőknek azonban olyanoknak kell lenni­ük, hogy a jó minőségű termelést szolgál­ják. Ezen a téren sokmindent kell megol­dani, nem pedig csak egyes részkérdése­ket hangsúlyozni. A balti köztársaságok az élelmiszergyártás jelentős területét al­kotják. Számos kolhoz és szovhoz figye­lemre méltó eredményeket ért el. Ma itt ugyancsak szó esett a haladásról ezen a téren, arról, hogy már második éve nincs egyetlen veszteséges gazdaság. Tegnap lehetőségem nyílt arra, hogy ellá­togassak az önök Adazsi nevű jó gazda­ságukba, amely a gazdálkodási módsze­rek kulturáltsága és korszerűsége szem­pontjából érdekes. A balti köztársaságok­ban próbáltak ki először több olyan érde­kes kezdeményezést, amely azután kiter­jedt országunk más területeire is. Ezek egyrészt a gazdálkodás gazdaságos módszereinek bevezetését, másrészt az önelszámolási kapcsolatoknak, a terme­lés integrációjának, a termékek feldolgo­zásának és értékesítésének a bevezeté­sét érintik, valamint a falu szociális fele­melkedését. De most ezen a vitán szeretném önö­ket megkérni, hogy sikereiket más szem­pontokból elemezzék. Abból a szempont­ból, hogy a köztársaságban létrehozott mezőgazdasági-ipari komplexum poten­ciálját hogyan használják ki, milyen mér­tékben rentábilis az önök számára. Bizonyára tudják, elvtársak, hogy az alapok ellátottságának szempontjából a köztársaság kolhozai és szovhozai je­lentősen megelőzik a mutatókat más köz­társaságokkal összehasonlítva. A lett gazdaságok egy hektárra számítva 50-100 százalékkal több műtrágyát kap­nak. Létrejött a mezőgazdasági-ipari komplexum szolid káderpotenciálja, amit a köztársasági szervek érdemeként lehet elkönyvelni. Ha azonban a mezögazdasági-ipari komplexumban elért sikereik elemzésé­hez az ágazat anyagi-műszaki bázisa színvonalának és minőségének figyelem­bevételével állunk hozzá, kicsit bírálóbb az értékelés. Véleményünk szerint na­gyon gyenge a gabonafélék termesztési dinamikája. A hektárhozamokat tekintve lényegében több éve egy helyben topog­nak. Az utóbbi öt évben nem értek el többet, mint 27 métermázsát. Ez ahhoz vezet, hogy az államnak egyre több gabo­nát kell szállítania köztársaságukba. Ezt az irányzatot aligha lehet normálisnak és megalapozottnak minősíteni. Több takar­mánygabonát termeszthetnének. Ezt a feladatot kell adnunk önöknek és már a legközelebbi években hozzá kell látniuk a feladat teljesítéséhez. Még valamit el szeretnék mondani. Ebben az esetben olyan ágazatról akarok szólni, mint az állattenyésztés. Megkap­tam az adatokat arról, hogy a lett állatte­nyésztés mennyi szemes, zöld és kon­centrált takarmányt használ fel. Ezek az adatok is negatív tendenciákról tanúskod­nak. Ezt nem szabad figyelmen kívül hagyni, és úgy vélem, önöket ennek nyugtalanítania kell. Arról van szó, hogy az állattenyésztésben állandóan csökken a szemes és zöld takarmányok aránya, míg a koncentráltaké növekszik. Az önök vidéke számára ez elfogadhatatlan és helytelen. Ez úgyszintén olyan konkrét feladat, amelyet haladéktalanul meg kell oldani. / Még egy megjegyzés. Annak idején Lettország a térségben vezető helyet fog­lalt el az állattenyésztésben. Ma sok mu­tatójuk alacsonyabb, mint szomszédaik­nál. Mire gondolok? A köztársaság kolho­zaiban és szovhozaiban minden tehéntől 560 kilogramm tejjel kevesebbet fejtek, mint Észtországban és 104 kilogrammal kevesebbet, mint Litvániában. Egészében véve Így értékelném ezt - úgy vélem, más térségekhez viszonyít­va önöknél jobban megértek a feltételek az irányítás gazdasági módszereinek kö­vetkezetes és teljes alkalmazására a me­zőgazdasági-ipari komplexum minden ágazatában és minden területén, úgy­szintén a szükséges feltételek biztosítá­sára a mezőgazdasági termelés növeke­déséhez és a mezőgazdaság hatékony­ságának fokozásához. Ezt az óhajt az egész balti vidék min­den mezőgazdasági dolgozójához szeret­ném címezni. Több munkát Amikor változásokról, társadalmi éle­tünk minden területének átalakításáról beszélünk, mindig hangsúlyozzuk, hogy nem valami kozmetikai korrigálásokról van szó, hanem a társadalmunkban be­következő mélyreható folyamatokról. Mindez új munkafeltételeket teremt pártszerveink számára. Ezen kívül a párt központi bizottságának a következő hoz­záállását érvényesítjük: mindaz, amit el­kezdtünk a XXVII. kongresszus, a KB áprilisi ülése után, társadalmunk átalakí­tásában, megújításában, magábanv a pártban kell hogy kezdődjön, a káderek munkájában. Nagyon elégedett vagyok, hogy erről a témáról nagyon komolyan szólt beszédében Pugo elvtárs Ezekben a napokban ez a téma állan­dóan jelen volt beszélgetéseinkben. Ér­zem, az emberek megértik, hogy feltétle­nül rá kell kapcsolni a munkában és következetesen el kell gondolkodni stílu­sa és módszerei tökéletesítésén, főleg amikor az ideológiai és szervező munka intenzitásának fokozásáról van szó köz­vetlenül a dolgozókollektívákban. Kevesebb élettől elszakadt gyűlést, ke­vesebb felkiáltást és lelkesedést. Több munkát - ez a nap jelszava. Nyomatéko­san segíteni kell e párt-, állami és gazda­sági apparátusban minden dolgozót, hogy lássanak hozzá a gyakorlati ügyekhez és amennyire lehet, vessenek véget a papí­rok aláirogatásának. A káderek felelőssé­gének kérdése nálunk ma konkrét formát ölt. Mindent az átalakítás kategóriái sze­rint kell értékelnünk. Aszerint, milyen ál­láspontra helyezkedik az ember az átala­kítással kapcsolatban, hogyan járul hoz­zá, hogyan változtat az átalakítás szelle­mében munkája módszerein és stílusán, figyelembe véve a társadalom demokrati­zálását. Mindezek nagyon fontos problémák. Éppen ezért ezt mindannyiunknak tudato­sítanunk kell és eszerint kell eljárnunk. Szeretném ezt a találkozót, elvtársak, munkaszellemben befejezni. Úgy vélem, minden találkozásunk, főleg a januári ülés után, a konkrét ügyek, a konkrét feladatok megvitatására, az átalakítás számára fontos kérdések megoldására fog össz­pontosulni. Az aktivitás - melynek közép­pontjában, az ülés feladatai állnak - le­gyen a párt központi bizottsága, a kor­mány, a köztársasági szervek, a pártszer- vek és káderek tevékenységének jellem­ző vonása minden szinten. Engedjék meg, hogy mégegyszer nagy megelégedésemet fejezzem ki lettországi beszélgetéseimmel és találkozóimmal kapcsolatban Sikeres munkát kívánok önöknek társadalmunk fejlődésének eb­ben a kiemelkedő szakaszában.

Next

/
Oldalképek
Tartalom