Új Szó, 1987. február (40. évfolyam, 26-49. szám)
1987-02-21 / 43. szám, szombat
Jozef Lenárt elvtárs beszéde (Folytatás az 1. oldalról) ségeinknek, az egész társadalomnak a létérdeke. Ennek az érdeknek az érvényesítése áll a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom figyelmének középpontjában is, hiszen az FSZM a dolgozók szükségleteinek egyik tolmácsolója, a szükségletek teljesítésének egyik szavatolója. Mögöttünk van a tervidőszak első éve, feltehetjük tehát a kérdést: milyen feltételeket teremtünk a kongresszusi program teljesítéséhez? Az elmúlt évben is folytatódott az ipari és építőipari termelés növekedésének üteme, eleget tettünk a feladatoknak az állattenyésztésben, valamint a személyi és a társadalmi fogyasztás terén. Elmaradtunk viszont a kongresszuson megfogalmazott céloktól a minőségi mutatók megvalósításában, főleg ami az önköltségek csökkentését, az anyag- és energia- igényességet, valamint a munkatermelékenység növelését illeti. A tervteljesítésben fokozódott az egyenetlenség - az iparban 80 vállalat nem teljesítette a saját teljesítmény tervét, ami hozzávetőleg 2 milliárd korona kiesést jelent. A beruházási folyamat realizálása sem felel meg a követelményeknek, nagyon fontos kapacitások befejezése és átadása késik, nem sikerült csökkenteni a befejezetlen építkezések számát. A hasznosítási folyamatot tekintve nem léptünk előre a kellő mértékben, főleg ami a tudomány és technika nagyobb mértékű kihasználását illeti. Már vannak e téren pozitív eredmények, amelyek bizonyítják képességeinket és lehetőségeinket. Példaként megemlítem az SM 52-12-es számítógépek megszerkesztését és gyártásuk megkezdését, ezek a KGST-tagországokban a legjobb miniszámítógépek közé tartoznak; ilyen továbbá a tárcsás villanymotorok kifejlesztése a dubnicai kutatóintézetben, a színes kamerák kifejlesztése az SZTA és a piešťanyi Tesla által, az anti- oxidáns gyártásának sikeres megkezdése a vágsellyei (Šaľa) Duslóban és így tovább, ahogy arról a tegnapi vitában Mocko és Sukovský elvtárs beszélt. Viszont általában elmondható, hogy ez kevés, hogy az intenzifikálás terén az előrelépés nem kielégítő, nem felel meg a jelenlegi, s még inkább nem a jövőbeli szükségleteknek. A szakszervezeti szervekben és szervezetekben is fel kellene figyelni arra a tényre, hogy az elmúlt évben Szlovákiában nem értük el a tervezett nemzeti jövedelmet, a 4,2 százalék helyett csak 4 százalékos volt a növekedés. A források képzésének ilyen üteme mellett nem valósíthatjuk meg a szociális programban vázolt elképzeléseinket. Ezért a CSKP Központi Bizottságának 4 ülése határozottan és sürgetően követelte, hogy gyorsítsuk meg a gazdaság in- tenzifikálását, stratégiai irányvonalunk megvalósítását. Fokozni kell az igyekeze- tet annak érdekében, hogy minden kollektíva becsületesen és a lehető leghatékonyabban teljesítse a tervfeladatokat, hogy felszámoljuk a téli időjárás következtében keletkezett lemaradásokat. Ha a mindennapi életet, az emberek szükségleteit és az önök évzáró gyűlésein elhangzott bírálatokat vesszük alapul, s szem előtt tartjuk a társadalmi fejlődés általános szükségleteit, egyértelműen arra a megállapításra jutunk: törekvéseinknek még határozottabban kell irányulniuk arra, hogy fordulatot érjünk el a termelés, a termékek és a szolgáltatások minőségében. Igen, a minőségben kell látnunk további előrehaladásunk, a szocialista társadalom fejlődésének feltételét, a gazdaság intenzifikálásának és a nemzeti jövedelem képzésének fontos tényezőjét. Ez nemcsak gazdasági, hanem politikai, szociális és erkölcsi kérdés is. A minőség közvetlenül érint bennünket, mint termelőket, fogyasztókat, beruházókat, mint az ország állampolgárait, olyan országét, amely a nemzeti jövedelem jelentős hányadát a külkereskedelmen keresztül hozza létre. Senki sem oldja meg helyettünk ezt a problémát, és ezért mindenütt latba kell vetni a minőség javítása érdekében minden erőnket, eszünket, fortélyunkat, akaratunkat és elszántságunkat. Bár e téren már nem kevés erőfeszítést tettünk, s az elmúlt ötéves tervidőszakban a magas műszaki-gazdasági színvonalú termékek arányát a 7,85 százalékról 17 százalékra emeltük Szlovákiában, a jelenlegi helyzettel mégsem lehetünk elégedettek. Ezért az SZLKP kongresszusa célul tűzte ki, hogy ebben a tervidőszakban legkevesebb 25 százalékos legyen a magas műszaki-gazdasági színvonalat elérő gyártmányok száma. El kell mondani, hogy e feladatot nagyon lassan valósítjuk meg, hiszen az elmúlt évben az említett kategóriában a növekedés 1,4 pont volt, s a termékek nem kis részét a harmadik minőségi osztályba sorolták. Joggal tesszük fel a kérdést az illetékes ágazatok és vállalatok szakszervezeti aktíváinak: miként lehetséges elvtársak, hogy belenyugodnak a selejtek ilyen nagy arányába és megengedik, hogy gyenge minőségű termékek hagyják el a gyárak kapuit; miért hallgatnak, amikor olyan termékek készülnek, amelyek iránt nincsen kereslet? Vagy pedig: miért elégednek meg az alacsony rentabilitással és a veszteséges termeléssel, ami nagyon gyakran éppen a gyenge minőséggel függ össze? Elvtársak, erről a helyről is fel akarjuk szólítani és arra kívánjuk ösztönözni önöket, hogy e kérdésekkel kapcsolatban foglaljanak el szigorúbb, igényesebb és meg nem alkuvó álláspontot. Hogy ragaszkodjanak a nyitott problémák megoldásához. S végül minden szakszervezeti tagot felszólítunk: hassunk oda, hogy a kiváló minőség minden kollektívában váljon az ész, a lelkiismeret, a becsület ügyévé. Barátaim, ezen a jelentős tanácskozáson tegyünk valamilyen belső elhatározást, hogy megfeszítjük erőinket e cél érdekében s arra fogunk törekedni, hogy a termelés és a termékek minőségének javításában szembetűnőbb legyen az előrelépés, hogy jobb minőségű legyen a kenyér, az élelmiszer, hogy a ruházati és fogyasztási cikkek színesebbek és divatosabbak, a beruházások pedig progresz- szívabbak és korszerűek legyenek. Vannak példák, melyek igazolják, hogy képesek vagyunk, s telik erőnkből a jó minőség elérésére, amiből a társadalomnak és a kollektívának is haszna van. Ha erre képesek például a strážskei Chemkoban, a zvoleni Közép-szlovákiai Baromfifeldolgozó Üzemekben, a komáromi (Komárno) hajógyárban, a bratislavai Dimitrov Vegyi Művekben, akkor mindenütt lehetséges ilyen példamutató és hazafias módon dolgozni. Tudjuk, ez év elejétől folyik a gazdaság egyes ágazataiban a szövetségi kormány azon intézkedéseinek megvalósítása, melyeknek célja a minőség javítása. Ezek az intézkedések keményebb és igényesebb rendszert léptetnek érvénybe. Elvárjuk, hogy a szak- szervezetek is támogatni fogják e döntést, hogy önök azoknak az oldalán fognak állni, akik progresszív módon cselekednek, és megfordítva: összeütközésbe kerülnek azokkal, akik ezzel az elsőrendű társadalmi feladattal szemben benevo- lensek, akik passzívak. Tisztelt elvtársak! Annak érdekében, hogy fordulat szülessék a minőség terén és általában a gazdaság intenzifikálásában, s a szo- ciális-gazdasági fejlődés meggyorsítása érdekében nemcsak részlegesen, hanem alapvető változásokat kell végrehajtani a gazdasági mechanizmusban, az irányítás formáiban és módszereiben. Ez az út vezet azon feltételek létrehozásához, hogy összehangoljuk a termelési viszonyokat és a termelőerőket, hogy gyümölcsözőbben érvényesítsük az emberek alkotó kezdeményezését és aktivitását, teljes mértékben kihasználjuk a szocializmus előnyeit. Ezért a CSKP KB Elnöksége és a szövetségi kormány a kongresz- szusi irányvonal szellemében döntött a gazdasági mechanizmus átalakításáról, s elfogadta az erre vonatkozó Alapelveket, amelyeket közzétettünk. Mindenekelőtt arról van szó, hogy teljesebb mértékben és adekvát módon fejlesszük a demokratikus centralizmust, a demokratikus centralizmus mindkét oldalának elmélyítésével és javításával. Lényegesen tökéletesíteni kell a központi irányítást és tervezést és ugyanakkor nő vélni az önelszámolási szféra önállóságát, felelősségét és érdekeltségét. Emellett a központi szervekben nemcsak a munka és a felelősség átruházásáról van szó, hanem működésük új minőségéről, aminek a hosszú távú prognózisok és tervek színvonalában, azok megalapozottságában és átfogó jellegében kell megmutatkoznia. A KGST-tagországok tudományos-műszaki haladása komplex programjának, az állami célprogramoknak és egyéb programoknak a megvalósításával kapcsolatos munka- folyamatokat hatékonyabban kell összehangolni, és ezzel párhuzamosan lényegesen korlátozni kell az operatív és adminisztratív irányítást, azzal a céllal, hogy nagy mértékben ésszerűsítsük a központi és az alárendelt szervezetek közötti kapcsolatokat. Az önálló elszámolási szférában el kell érni, hogy a vállalati kollektívák dolgozói a felelős gazdák módjára cselekedjenek, úgy, mint a közösnek az alkotói és gazdái. Ezért kell növelni a rájuk bízott társadalmi tulajdonért és a társadalmi szükségletek kielégítéséért a felelősségüket. E téren teljes mértékben egyetértünk Mihail Gorbacsov elvtárs azon gondolatával, hogy nem lehetünk országunk gazdái akkor, ha nem vagyunk valódi gazdák a saját üzemünkben, kolhozunkban, műhelyünkben vagy farmunkon, mert egyedül az az ember tud rendet teremteni a házban, aki ott gazdának érzi magát. S e felelősségtudat érdekében bővíteni kell a dolgozó kollektívák önállóságát, ennek a kifejezése lesz a teljes önálló elszámolásra és önfinanszírozásra való áttérés. Ami azt jelenti, hogy a vállalat fejlődése, valamint a kollektívák jutalmazása is munkájuk eredményeitől függ majd. A gazdasági mechanizmus átalakítása és az irányítás tökéletesítése olyan forradalmi folyamat, amely az emberek gondolkodását, cselekedeteit, kapcsolatait is érinti. Mindannyiunknak meg kell szabadulni számos megcsontosodott szokástól, elképzeléstől, megközelítéstől. Le kell küzdenünk azt a mentalitást, hogy a közösből, az állami költségvetésből, a dotációból élünk, tekintet nélkül a saját hozzájárulásra, a saját érdemekre. Tudjuk, nem lesz ez könnyű, mivel szembe kell szállni az értetlenséggel, azok ellenállásával, akik megszokták a kényelmet, az igénytelenséget. Ebben a küzdelemben jelentős szerepet keli vállalniuk a munkakollektíváknak, növekedni fog felelősségük a gazdasági eredményekért, a hatékonyságért és a rentabilitásért, tehát az igazságos jutalmazásért és a saját szociális fejlődésükért is. És éppen ezzel összefüggésben' kell tudatosítani a szakszervezeti szervezetek növekvő szerepét, hiszen számukra nem lehet közömbös saját kollektíváik sorsa. Elvtársak, ezen a fórumon is ki akarom nyilvánítani meggyőződésemet, hogy a mi forradalmi szakszervezeteink, ezek tisztségviselői és tagjai teljes mértékben támogatják ezt az új, haladó utat, azzal a tudattal, hogy előrelépésünk elkerülhetetlen előfeltételéről van szó. A Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom nélkül, aktív munkája nélkül nem tudnánk ennek a tervünknek eleget tenni. Ezért a szakszervezetektől is nagyon offenzív hozzáállást várunk el az Alapelveknek a dolgozókkal való megismertetése során, hogy minden kollektíva és egyén megértse jelentőségüket és levónja maga számára a következtetéseket. Hangsúlyozni akarom, hogy számunkra nemcsak a szavakról, előadásokról van szó, hanem arról, hogy előrelátóan már ma és holnap is megteremtsük a szükséges igényes légkört, hogy a szükségletek, az újszerűség szempontjából igényesebben oldjuk meg a munkafegyelem, a rend, a szervezettség, a munkaidő kihasználásának kérdéseit, energikusabban számoljuk fel a gazdaságtalanság és hanyagság megnyilvánulásait, szembetűnőbben lépjünk előre az egyenlósdi felszámolásában és az érdemek szerint elvének az érvényesítésében. A kor megköveteli, s egyre jobban meg fogja követelni tőlünk az ilyen magatartást. Helyénvaló lesz, ha ennek érdekében önök a szakszervezeti szervezetekben is még jobban bekapcsolódnak és hozzájárulnak a vállalaton belüli irányítás tökéletesítésébe. E téren ugyanis még sok a fehér folt és a lemaradás. Az irányításnak ezt a láncszemét úgy kell kiigazítani, hogy biztosítva legyen a termelés ritmikus, zavartalan menete, a mennyiség, a minőség és a hatékonyság szempontjából egyaránt. Éppen ennek érdekében fel keli mérnünk és értékelnünk kell a vállalaton belüli alakulatok hozzájárulását és érdemeit, felszámolni a névtelenséget, s arra törekedni, hogy a jutalmazásban ne csak a vállalati eredmények tükröződjenek, hanem az illetékes kollektíva érdemei és az egyén hozzájárulása is. Bár tudjuk, ennek az eléréséhez progresszív normatívumokra, pontos kalkulációkra, színvonalas könyvelésre, pontos nyilvántartásra van szükségünk, mégis nagyok itt a fogyatékosságok. A szakszervezeti szervezeteknek, melyeknek kell, hogy sajátjuk legyen a szociális igazságosság, az érdemek szerinti jutalmazás, nem szabad visszahúzódniuk, ellenkezőleg, nagy mértékben angazsálniuk kell magukat a rendteremtésért, a haladásért ezekben a kérdésekben. Normák és kalkulációk nélkül nem lehet hatékony küzdelmet folytatni a termelés hatékony fejlesztéséért. S éppen ennek fényében látjuk a brigádrendszerű munkaszervezés és javadalmazás növekvő fontosságát is. Szlovákiában több mint 4000 brigád tevékenykedik. Ott, ahol megértették ennek a rendszernek a lényegét, és létrehozták a működéséhez szükséges feltételeket, kézzelfogható eredményeket érnek el. Az általános tapasztalatok azt mutatják, a brigádok harmonikusan összekapcsolják az egyén és a kollektíva érdekeit, hozzájárulnak a jobb munkaszervezéshez, a termelési költségek csökkentéséhez, a produktivitás növeléséhez. Az érdemek szerinti igazságos javadalmazást érvényesítik, ösztönzik az egészséges kritikát, versenyt, szilárdítják a kollektívát, létrehozzák az irányításban való aktív részvételhez szükséges feltételeket. E forma életképességének szemléltetésére a Martini Nehézgépipari Müvek példáját említem. A brigádrendszerű munka- szervezés és javadalmazás bevezetését követően a traktorok összeszerelésénél két év alatt 36 százalékkal növelték a munkatermelékenységet, a felére csökkentették a túlórákat, emellett növekedtek a bérek, beleértve a béralap mozgó részének 19 százalékos emelkedését is. Az a helyes, ha ennek a mozgalomnak rendkívüli és állandó figyelmet szentelünk, annak érdekében, hogy leküzdjük, ne engedjük meg a formalizmust, ne a számszerűséggel büszkélkedjünk, hanem inkább a minőséget helyezzük előtérbe. Erőfeszítésünk, fáradozásunk határozottan megtérül. Ezzel kapcsolatban engedjék meg, hogy visszaemlékezzem az ún. SPH-rendszerre, amelyet nálunk az ötvenes években, sót már a negyvenes évek végén az önelszámolás nagyon dinamikus formájaként alkalmaztak. Sajnos, ezt a formát bürokratikus pozícióból félretolták és helytelen szempontokból kiindulva olyan formaként bírálták, amely megbontja a dolgozók egységét és tulajdonképpen a szocializmus báránybórébe bújtatott kapitalista farkasnak az álcázása. Egyes idősebb szakszervezeti tagok emlékeznek erre a rendszerre és arra, hogy ezzel egybekapcsolódott egyik vállalat küzdelme a másikkal, a vállalaton belül pedig az osztályok küzdelme a ,,ne folytasd a rossz munkát“ elv szellemében. Egyesek ezt a rendszert bírálták, mert állítólag bomlasztotta a munkásosztály egységét. Ez azonban az egység opportunista értelmezése. Nekünk nem szabad megengednünk, hogy az egység ilyen opportunista elvekre támaszkodjon: „azok vagyunk, amik vagyunk, nézzük el egymásnak a dolgokat, szabaduljunk meg tólük, a fogyasztó meg tegyen, amit akar“. Ez az opportunizmus ellentétes a szocializmussal. Ezt a dolgot határozottan intézni-kell és minden láncszem munkáját úgy kell megszervezni, hogy bíráló- ak legyünk önmagunkkal szemben. Csak így érhetünk el olyan növekedéseket, amelyeket a szocialista társadalmi rendszer lehetővé tesz. Elvtársak, helyénvaló, hogy a kongresszus nagy figyelmet szentel a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom azon tevékenységének, amely arra irányul, hogy elmélyüljön a dolgozók irányításban való részvétele. Az önök mindennapi tevékenységének egyik kardinális feladata ez, a termelés hatékonyságának, a társadalom előrehaladásának a feltétele, önökkel egyetértésben mondjuk, hogy bár sikerült előrelépni e téren, a dolgozók irányításban való részvételének általános színvonalával nem lehetünk elégedettek. Éppen annak érdekében, hogy növekedjék a munkakollektívák önállósága és felelőssége, szükségessé vált e téren nemcsak a határozott előrelépés, de létre kell hozni ehhez a feltételeket is. Induljunk ki abból, hogy a következetes önelszámolási rendszer úgymond materializálja a dolgozók irányításban való részvételét, le- küzdi elidegenedésüket, s nagy mértékben hozzásegít ahhoz, hogy elmondják véleményüket a problémákról és részt vállaljanak az irányításban. A vezetők nem tekinthetnek az emberekre úgy, mint pusztán munkaerőre, hanem mint gazdálkodókra, alkotókra, gazdákra, saját munkatársaikra, akiknek a véleményét tiszteletben kell tartani, tanácskozni kell velük és kihasználni tapasztalataikat. Ezért nem lehet beletörődni abba, ahogyan most használjuk ki a demokratikus formákat, amilyenek például a termelési értekezletek, a kollektív szerződések, a kezdeményező tervek és így tovább. Amint a beszámolóban Goňko elvtárs elmondta, bár a termelési értekezletek rendszeresebbé váltak és az emberek aktív részvételével történnek, közülük sok kevésbé eredményes, főleg azért, mert nem mindig és mindenütt veszik figyelembe a dolgozók javaslatait és nem oldják meg azokat. Jobban kellene tudatosítani, hogy a termelési értekezletek a kollektíva önigazgatásának szerves részét alkotják, jelentős kapocsnak számítanak a vezetés és a dolgozók között. így kell viszonyulni a termelési értekezletekhez. Szavaink a demokráciáról süket fülekre találnak és frázisok maradnak, ha nem viszonyulnak figyelmesen és becsületesen a dolgozók javaslataihoz, nemcsak a termelés szervezési és műszaki kérdéseiben, hanem az irányítás minőségét, a javadalmazást stb. tekintve is. Az ilyen hozzáállásnak természetes szokásunkká kell válnia. Az irányításban tett lépéseink kiemelik a kollektív szerződésnek, ennek a fontos dokumentumnak súlyát is. A vállalat és kolektívája fejlődését szolgálja, ha a gazdasági vezetés és a szakszervezeti szervezet ezt a társadalmi dokumentumot a szervezet feladatainak, a dolgozók való szükségleteinek nagyobb ismeretében dolgozza ki, mégpedig a dolgozók közvetlen részvételével és tapasztalataik hasznosításával. Persze a termelésben csakúgy, mint az elosztásban, következetesen teljesíteni és ellenőrizni kell a kétoldalú kötelezettségeket és erről nyilvánosan számot kell adni. Az irányításban a dolgozók részvételének nagyobb lehetőségei nyílnak a kezdeményező tervezésben is, amelynek keretében a problémákat legjobban ismerő kollektívák és egyének cselekvóen részt vesznek a tartalékok feltárásában és fel- használásában. Az irányító szervek részéről le kell küzdeni ennek a módszernek az évek óta tartó lebecsülését, s igényelni kell az olyan erófeltételek megteremtését, hogy a dolgozók ismerjék a konkrét eladási szerződéseket és tervfeladatokat, anyagilag és erkölcsileg érdekeltek legyenek a feladatok megemelésében. A szakszervezeti szervezetektől elvárjuk ezeknek az alapelveknek támogatását és segítségüket gyakorlati megvalósításukban. Az irányításban dolgozók részvételének fontos s bevált hagyományos formája a szocialista munkaverseny. Tapasztalataink alapján azokat a tanulságokat vontuk és vonjuk le, hogy éppen a szocializmusnak, az emberek szabad munkájának produktumában, a munkaversenyben tükröződik új termelési helyzetük, a társadalom iránti viszonyuk, s a szocialista munkaverseny az ember alkotóereje tömegméretű fejlesztésének, mindannyiunk tényleges felemelkedésének útja-módja. Kommunista pártunk ezért nagyra becsül minden önkéntes tettet, minden olyan alkotó kezdeményezést, amelyet a dolgozók tanúsítanak, s amely a társadalom javára van. S éppen azért, tisztelt barátaim, hogy az emberek kezdeményezését nagyra becsüljük, közösen ügyelnünk kell arra, hogy ezt az élő mozgalmat ne fékezze s ne bénítsa az adminisztrálás, a formalizmus és a bürokrácia. Tudjuk, hogy az ilyen megközelítés gyakran rányomja bélyegét a kötelezettségek vállalására, a munkaverseny szervezésére és az eredmények kimutatására, olyan esetekben, amelyekben összeegyeztethetetlen számokat és értékeket összegeznek, s ezzel torzítják a tényleges eredményeket. Ebben a munkában valóban kevesebb hangoskodás és hivalkodás szükséges, s amint arra Lenin szólított fel: több apró-cseprő, élénk munka, az emberek és a születófélben levő új iránti figyelmesség. Szeretném kifejezni azonosulásomat megállapításukkal, hogy a szocialista munkaverseny fejlesztésének helyes irányát az SZKT kezdeményezése jelöli ki, amely a munkások, a technikusok, minden dolgozó figyelmét a fő irányra összpontosítja - a költségek 0,5 százalékos csökkentésére, terven felül a munkatermelékenység 1 százalékos növelésére, és a gyártmányok minőségének javítására. Ez valóban merész, harcos kezdeményezés, amelyet teljes mértékben támogatunk és megbecsülésünket fejezzük ki mindazoknak a kollektíváknak és egyéneknek, amelyek csatlakoztak hozzá és teljesítik kötelezettségvállalásaikat. Meggyőződésünk, hogy éppen ebben az irányban bontakozódik ki a dolgozók kezdeményezésének új hulláma is a nagy októberi szocialista forradalom 70. évfordulója tiszteletére. Az SZKT kezdeményezése egyelőre nem váltott ki mindenütt megfelelő visszhangot, számos kollektíva és szocialista munkabrigád mindmáig nem reagált rá. Ennek nyilván egyik oka az, hogy az irányító dolgozók, a szakszervezeti és a pártszervezetek nem fejtettek ki olyan igyekezetei, amely ösztönözné a munkások törekvéseit, a technikusok és a kutatómunkások alkotó jellegű megoldásait, s erőnket, akaratunkat és elszántságunkat közös mederbe terelné. Ott, ahol nem sajnálták a munkát, mint például a Har- maneci Papírgyárban, a Nové Mesto nad Váhom-i Légtechnikai Üzemben, a Čad- cai Állami Gazdaságban és más vállalatokban, ott konkrét válasz született. A Harmaneci Papírgyár dolgozói kötelezték magukat arra, hogy 0,5 százalékkal csökkentik az anyagköltségeket, 1,8 százalékkal növelik a tervezetthez képest a munka termelékenységét és javítják a minőséget. A Cadcai Állami Gazdaság kollektívája szavát adta, hogy 0,72 százalékkal csökkenti a költségeket, 1,1 százalékkal növeli a munka termelékenységét és javítja a minőséget. Azt tapasztaljuk, hogy csupán a politikailag elkötelezett, a szakmailag megalapozott megközelítés lehet eredményes. Ebben a harcban nagy jelentőséget tulajdonítunk az újító és az ésszerűsítő mozgalom aktivizálásának is. Ez nem (Folytatás a 3. oldalon) ÚJ SZÚ 2 1987. II. 21.
