Új Szó, 1987. február (40. évfolyam, 26-49. szám)

1987-02-21 / 43. szám, szombat

Jozef Lenárt elvtárs beszéde ÚJ SZÚ 3 1987. II. 21. (Folytatás a 2. oldalról) érhető el a szakszervezetek és a műsza­ki-tudományos társaság céltudatosabb gondoskodása nélkül. Az SZLKP KB El­nökségében nemrég értékeltük igyekeze­tük figyelemreméltó eredményeit, egyide­jűleg azonban megállapítottuk, hogy ezt az jgyekezetet magasabb szintre kell emelnünk. Ez megkívánja, hogy az újító­kat és az ésszerúsitóket jobban tájékoz­tassuk a világ tudományának és techniká­jának fejlődési irányairól és igyekezetüket összpontosítsuk a kulcsproblémák meg­oldására. Mindenképpen gyorsabban és jobb minőségben kell megvalósítani az újítási javaslatokat, s ennek érdekében tökéletesíteni kell az irányító és a szerve­zőmunkát, át kell hidalni a különféle gátló körülményeket, a nyárspolgári irigységet, mi több, az újítók zaklatását különféle bürokratikus módszerekkel a rosszakarók részéről. A termelésben és egész életünkben a gyorsabb előrehaladás érdekében most - úgymond - ki kell tárnunk a kapukat az emberek ezreinek kezdeményezése, al­kotó készsége, feltáró és újító törekvései előtt. Szakszervezeteinknek pedig ennek során be kell tölteniük a forradalmi úttörő­nek és a társszervezőnek érdemedús szerepét! Engedjék meg, tisztelt barátaim, hogy ezzel összefüggésben néhány szót mondjak a kemény fagyok és havazás miatt nemrég előidézett kalamitás követ­kezményeinek leküzdéséről. Amint azt önök tudják, a pártvezetés nagy elisme­réssel méltatta azt az áldozatos munkát, amelyet ebben a rendkívüli helyzetben főleg a tüzelőanyag és az energetika, a vasúti és a gépkocsi közlekedés, az útkarbantartás, a kereskedelem, a szol­gáltatások és más ágazatok dolgozói vé­geztek el. Elsősorban nekik köszönhető, hogy a lakosság támogatásával és a had­sereg segítségével biztosítottuk népgaz­daságunk menetét és lakosságunk szük­ségleteinek kielégítését. Ezen a fórumon is meg akarom mon­dani, hogy nagyra becsüljük a Jaslovské Bohunice-i elvtársak igyekezetét, akik biztosították az atomerőmű megbízható üzemelését olyan feltételek között is, ami­kor műszakonként a dolgozók nem teljes mértékben cserélődtek. Kiemeljük egy­ben a szlovákiai városi tömegközlekedés gépkocsivezetői többségének áldozat- készségét, akik függetlenül a munkaidő­től, a fáradtságtól és az utak helyzetétől, igyekeztek az embereket elszállítani a munkába, továbbá azoknak a kereske­delmi és szogáltatási dolgozóknak áldo­zatkészségét, akik a maximumot tették a lakosság ellátása érdekében. Az áldo­zatkészség példáit ismerjük a Közép­szlovákiai kerületből is. így pl. a žilinai útkarbantartók a hatalmas hó- és köaka- dályok ellenére megőrizték a Žilina és Martin közti első osztályú útszakasz jár­hatóságát. Nemesen cselekedtek a Kas­sa (Košice) vidéki járásban Budimír köz­ség lakosai, akik a hóban rekedt autóbu­szok és személygépkocsik utasainak fe­delet, ételt biztosítottak és segítettek a közlekedési eszközök kiszabadításá­ban. Az ilyen és az ehhez hasonló szá­mos további ismert és ismeretlen példa népünk áldozatkészségének, állampolgá­ri együvétartozása érzésének, szolidaritá­sának és segítségnyújtási hajlandóságá­nak morális alapját bizonyítja. Persze nem minden szerv és szerve­zet, vállalat és intézmény állta ki a legjob­ban ezt a próbát. Sok közülük felkészület­len, passzív, kiváró álláspontra helyezke­dő volt, alacsony szinten szervezték a munkát, s a közös cselekvésben az együttműködést. Mindenütt okulni kell s ebből a szem­szögből kell értékelni a bratislavai helyze­tet is, ahol ez a tél negatív módon főleg a városi tömegközlekedésben nyilvánult meg, ami kiváltotta a nyilvánosság elége­detlenségét és jogos bírálatát. Mit mond­junk erre? A városi pártbizottság tavaly szeptemberben foglalkozott ezzel a prob­lémakörrel. Hangsúlyozta annak nélkü­lözhetetlen szükségét, hogy a gyorsvasút építéséről való gondoskodás mellett kü­lön figyelmet szenteljenek a karbantartó részlegek, s a parkoló területek létesíté­sére, műszaki ellátottságukra, a kocsipark kiegészítésére és a vállalat irányító mun­kájának lényeges tökéletesítésére. Ez a próbatét azonban arról tanúskodott, hogy a bratislavai nemzeti bizottság, vala­mint a közlekedési vállalat vezetősége a kitűzött feladatokat megfelelőképpen nem teljesítette és a teljesítést nem is ellenőrizte. Ezért a rendkívüli helyzetben még kidomborodóbban nyilvánultak meg a feltornyosult megoldatlan problémák és az irányító munka gyönge pontjai. Csak az illusztráció kedvéért megjegyzem, hogy amikor kiesett a villamosközlekedés és a vállalat egymaga képtelen volt a meghibásodott villanyosmotorok kijaví­tására, vezetősége, sót párt- és szak- szervezeti szervezete sem kért elvtársi segítséget az üzemektől, a szakmunkás- képző intézetektől, a Kábelek és Szigete­lők Kutatóintézetétől, ahol is nem kevés hozzáértő szakember dolgozik. A városi pártbizottságnak kellett őket erre ösztö­nözni. Októberben Koník elvtárssal, a szocialista munka hősével, valamint Slaninka elvtárssal, korábban a Bratisla­vai Nemzeti Bizottság Közlekedési Bizott­ságának elnökével felkerestem a trnávkai kocsiszínt. Meggyőződtünk műszaki bázi­sa építésének elítélést érdemlő késedel­mességéről. Felkértem Bahyl elvtársat, a kormány alelnökét, hogy erélyesen in­tézkedjen. Szeretném kiemelni, hogy ha az irányítás egész struktúrája és a szállí­tók idejében és felelősségteljesen eleget tettek volna a bratislavai tömegközleke­déssel szemben kötelességeiknek, akkor a következmények nem lettek volna olya­nok, amilyenek voltak. Ehhez hasonlóan beszélhetünk arról a haváriaállapotról is, amely a Kelet­szlovákiai kerületben, főleg Kassán és Prešovban uralkodik a vízellátásban. En­nek nem kellett volna bekövetkeznie, ha az Erdő- és Vízgazdálkodási Minisztéri­um, valamint a Kelet-szlovákiai Kerületi Nemzeti Bizottság idejében megegyeztek volna a helyzet megoldásának valós kon­cepciójában és azt gyorsan megvalósítot­ták volna. A vízellátást nehezíti az a körül­mény, hogy az említett szervek és a kivi­telező építőipari szervezetek nem bizto­sítják határidőkben az építkezési felada­tok teljesítését. Ez a helyzet a starinai víztároló esetében is. Ebben a helyzetben felelőtlenség az, hogy a domašai víztároló mellett, amely az ivóvízellátás kérdése megoldásának egyik tényezője, a területi szervek engedélyezik további hétvégi há­zak építését, s így kétségbe vonják a ki­dolgozott koncepció hitelét. Ezek és a további problémák is bizo­nyítják, mennyire elkerülhetetlen az irá­nyítás átalakítása, mennyire változtatni kell megközelítéseinken, gondolkodás- módunkon, cselekvésünkön, hogy az összhangban álljon a kor követelményei­vel a gazdaságban csakúgy, mint a nem­zeti bizottságok, a társadalmi szervezetek és valamennyiünk tevékenységében. Elvtársak, mi szakszervezeti dolgozók is kisebb-nagyobb problémákba ütközünk az életben, amelyek feltétlenül nem kelet­keztek volna, ha nem kerülnénk meg őket. Vajon beletörődhetünk-e abba, hogy a szociális és egészségügyi intéz­mények egy részében érzéketlen maga­tartást tanúsítsanak az emberekkel, főleg az idősekkel szemben? Avagy közömbö­sek lehetünk-e azzal szemben, hogy sok boltban tudatosan megrövidítik a vásárlót. Tavaly az ellenőrzött vásárlások 35 szá­zalékánál állapítottak meg árdrágítást. Továbbá arról van szó, hogy mi szakszer­vezeti dolgozók is minden munkahelyen olyan feltételeket teremtsünk, amelyek nem kedveznek a tolvajoknak és a speku­lánsoknak, olyan légkört, amelyben mi valamennyien közös szocialista tulajdo­nunk öntudatos védelmezőiként lépnénk fel. Tisztelt barátaim! Pártunk a gazdasági és a szociális politika egységéből, valamint abból a fel­ismerésből indul ki, hogy az életszínvonal emelése az erőforrások hatékony gyara­pításától függ. Ebben az alapvető képlet­ben a szociálpolitika aktív és mind na­gyobb szerepet tölt be fejlődést gyorsító tényezőként. Ebből indul ki a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom is, amely gon­doskodva a dolgozók szociális és létfelté­teleinek szüntelen javításáról és szükség­leteik kielégítéséről, ösztönzi társadalmi aktivitásukat, kollektivizmusra és szocia­lista életmódra neveli őket. Kívánatos az, hogy ezt az összefüggést szüntelenül szem előtt tartsuk a szociális fejlesztési tervek kimunkálásánál, az olyan fontos kérdések megoldásánál, amilyen az üze­mi étkeztetés, az egészségügyi ellátás, a munkavédelem, a lakáskérdés, a szak- képesítés növelése, a szabadidő célszerű kihasználása stb. Persze szem előtt kell tartani azt a körülményt is, hogy az ilyen és az ehhez hasonló szükségletek kielé­gítésének mértéke mindinkább függ az adott kollektíva munkájától és végső eredményeitől. Ebben a vonatkozásban az első lépéseket azzal tettük meg, hogy vállalataink az év elejétől kezdve több ilyen szükségletet a nyereségükből fe­deznek. Megbecsüljük a Szlovák Szakszerve­zeti Tanácsnak, minden szakszervezeti szervnek és szervezetnek ezen a téren a múltban és a jelenben kifejtett munkás­ságát. A vállalatokból és a szervezetekből vett példák azonban arról tanúskodnak, hogy ebben a vonatkozásban többet ér­hetnénk el a gazdasági vezetés, a nem­zeti bizottságok és a szakszervezeti szer­vezetek kezdeményező, céltudatos eljá­rásával, az eszközök ésszerű és célszerű felhasználásával. A vezető gazdasági dolgozóknak és a szakszervezeti tiszt­ségviselőknek nem szabad beletörődniük abba, hogy a dolgozók részvétele az üzemi étkeztetésben alacsony, s változ­tatni kell magatartásukon az emberek egészséges táplálkozásának e fontos kérdése iránt, s ezt a problémát gyökere­sen meg kell oldaniuk. Határozottabban kellene törekednünk a munka környezetének és a munkavéde­lemnek tökéletesítésére is. Nem helyes, ha például a szakszervezeti szervezetek a rizikómunkahelyek helyzetének javítása érdekében az alapvető műszaki megoldá­sok szorgalmazása helyett megeléged­nek csupán a pótdijak folyósításával, el­nézőek a megállapított normák alóli kü­lönféle kivételek engedélyezésével szem­ben, s nem mindig és mindenütt szállnak síkra a munkakörnyezet javításáért. Noha javuló a helyzet a balesetek számának alakulásában, még mindig előfordulnak súlyos és halálos kimenetelű üzemi bal­esetek, s ennek tudatában az illetékes gyárak, építkezések vezető dolgozóinak, de az FSZM képviselőinek sem maradhat nyugodt a lelkiismeretük. Okuljunk és ne engedjük meg annak előfordulását, ami megtörtént a strážskéi Chemkóban, ahol a műszaki berendezés hanyag karbantar­tása és ellenőrzése következtében öt dol­gozó életét vesztette, vagy a trnavai Sta- voindustria üzemben, ahol a helytelen munkaeljárás következtében három elv­társunkat veszítettük el. Rendkívül óva intő- körülmény, hogy minden negyedik üzemi és majdnem minden második közlekedési baleset szeszes ital hatására következik be. Ez, elvtársak, olyan tény, amely kell hogy felrázzon bennünket, hogy ebben a kérdésben szigorú, meg nem alkuvó rendszert vezessünk be és erélyesen szi­lárdítsuk a munka; valamint a technológiai fegyelmet. Érzékenyebben és céltudatosabban kell megoldani a foglalkoztatott nők mun- ka- és életfeltételei javításának égető kér­déseit is. A gazdasági szférának és a ku­tatásnak igyekezetét, valamint a szak- szervezeti szervezetek figyelmét arra kell összpontosítani, hogy a nőket végre már mentesítsük az aránytalanul nagy terhek mozgatásától és határozottabban kiiktas­suk az egyhangú munkát, amelyet a dol­gozók főleg a lábbeligyártó, a textil- és a faiparban végeznek. Megállapíthatjuk, hogy a Slovakotex és az Ogako termelé- si-gazdasági egység vállalataiban már al­kalmazzák az első robotokat és manipu­látorokat a nők munkafeltételeinek javítá­sára. Ez azonban egyelőre kevés, az ütemet jóval meg kell gyorsítanunk. A nőknek és a családoknak sok időt és fáradságot takaríthatnak meg a megfizet­hető és jól működő szolgáltatások. Hadd említsem meg, amikor az SZLKP Köz­ponti Ellenőrző és Revíziós Bizottsága ezekben a napokban értékelte az ide­vágó határozatok teljesítését, feltárt né­hány pozitív eredményt, főleg a szolgálta­tások hálózatának bővítésében és új szol­gáltatások létesítésében. Külön ki kell emelni azokat a vállalatokat, amelyek az emberek kedvébe járnak, s olyan szolgál­tatásokat biztosítanak szájukra, amilyen például a fehérnemű mosasa és vasalá­sa. Ez vonatkozik pl. a trenčini ruha­gyárra. A bizottság általános következtetése azonban az, hogy a szolgáltatások minő­ségében, választékában, rugalmasságá­ban és a megrendelőkhöz való közelíté­sében alapvető változás nem következett be. Meggyőződésünk szerint itt is előrelé­pésre vagyunk képesek, ha a szakszer­vezeti szervek és szövetségek, a gyárak üzemi bizottságai és a szolgáltatásokban dolgozó szakszervezeti tagok kezükbe veszik az ügyet és saját területükön moz­galmasabbá teszik a tevékenységet. Végül szeretném önöket felkérni, hogy nagyobb figyelmet fordítsanak a dolgozók szakmai felkészítésére, képesítésük nö­velésére, annak tudatában, hogy a tudo­mányos-műszaki haladás, az átalakítás szerkezetváltás és a jobb minőségért folytatott harc további, mélyebb ismerete­ket követel. Világszerte a fejlett ipari válla­latok példája bizonyítja, hogy a korszerű termelésnek és a fejlett gazdálkodásnak helyettesíthetetlen tényezője éppen a szakképesítés. Ezekben a vállalatokban a munkaidő lerövidítését ésszerűen fel­használják éppen a legújabb ismeretek elsajátítására és alkalmazására. A hozzá­értés, a képesítés növelése kell hogy nálunk is olyan beruházássá váljon, amely kifizetődik mind a társadalomnak, mind az egyénnek. Tisztelt kongresszusi résztvevők! Amikor hangsúlyozzuk annak nélkü­lözhetetlenségét, hogy a dolgozókollektí­vákat jobban tegyük érdekeltekké a fejlő­dés gyorsításában az anyagi ösztönzés tökéletesebb kihasználása útján, ez nem jelenti azt, hogy lemondunk az erkölcsi tényezőkről, avagy gyengíteni kívánjuk hatásukat. Ennek ellenkezője az igaz. Azt kívánjuk és erre szükségünk van, hogy az anyagi érdek mellett - a társadalmi szük­ségletekkel összhangban az érdemek szerinti javadalmazás alapelvének követ­kezetes érvényesítésével - még eredmé­nyesebben nyilvánuljanak meg az olyan értékek is, amilyen a becsületesség, a lel­kiismeretesség, az erkölcsi felelősségtu­dat és az emberek szocialista öntudata. Ezért e minőségi jegyek szilárdítása, fejlesztése és gyakorlati alkalmazása ér­dekében is el kell mélyítenünk egyebek között a Forradalmi Szakszervezeti Moz­galomban az eszmei- és a politikai neve- lómunkát. Ezzel elsősorban azt akarjuk elérni és ezt el is kell érnünk, hogy az emberek helyesen tájékozódjanak korunk világában, értsék a párt politikáját, tudják, hogy az kifejezi az érdekeiket és aktívabb részesei legyenek hazánk történéseinek. Nagyon fontos ma és a jövőben is az lesz, hogy érthetően megmagyarázzuk a társa­dalmi és a gazdasági átalakítás tartalmát és céljait, a dolgozó embernek az új feltételek között gazdaként betöltött sze­repét, az önelszámolás lényegét és tükrö­ződését a vállalat, a vállalaton belüli ala­kulatok és az egyének iránti viszonyban. Feladatunk minden dolgozót bevonni ab­ba, amit teszünk, ami megnyitja a terme­lőerők további fejlesztésének útját, fel­használni alkotó értelmi és fizikai képes­ségeiket a társadalom, a kollektívák, az egyének felemelkedésének javára. Ennek során meg kell értenünk - s ennek tudatá­ban kell cselekednünk -, hogy az új feltételek között is döntő fontosságú az emberi tényező, az ember, politikai látó­köre, szakmai felkészültsége, amely eredményekben és tettekben jut kifeje­zésre. E feladatok teljesítése megkívánja, hogy súlyt helyezzünk nem is annyira az akciók számára, mint a minőségükre, szavaink hatásosságára és arra a képes­ségünkre, hogy meghallgassuk a dolgo­zók nézeteit. Szavaink vonzerejét meg­hatványozza, ha konkrét tettekbe, a prob­lémák energikus megoldásába, a fogya­tékosságok közös kiküszöbölésébe tor­kollnak. Elvtársak! Csak a szocialista integráció további elmélyítésével hasznosíthatjuk jobban a szocializmus potenciálját és gyorsíthat­juk meg a gazdasági valamint a szociális fejlődést. Ez az együttműködés, amint azt Gorbacsov elvtárs hangsúlyozta, nem­csak össszegezi, hanem egyben meg is hatványozza potenciálunkat és ösztönzi a közös előrehaladás meggyorsítását. A KGST tagállamainak moszkvai gaz­dasági csúcsértekezletén hangsúlyozták annak szükségét, hogy a vállalatok és a szervezetek közti közvetlen kapcsolatok és a közös vállalatok létesítése segítsé­gével meg kell gyorsítani és tökéletesíteni kell a gazdasági, valamint a tudományos­műszaki együttműködést. Az ilyen integ­rált építkezések példája a Haladás gázve­zeték, illetve a karacsaganaki Gázipari- Energetikai Komplexum, amelynek építé­séből részt vállalnak a mi dolgozóink is. Az együttműködésben jó tapasztalatokra tett szert a kirovogradi Gidroszila üzem, illetve a Dubnica nad Váhom-i Nehézgép­ipari Művek egyesülés, továbbá a kre- mencsugi petrolkémiai üzem és a brati­slavai Slovnaft stb. Az első lépéseket tesszük meg az olyan közös munkahe­lyek létesítésére, amilyen Prešovban a ROBOT Csehszlovák-Szovjet Tudomá- nyos-Termelési Egyesülés, Nyitrán (Nit­ra) az Állattenyésztési Termelésű Kutató- intézetében a Csehszlovák-Szovjet bio­technológiai laboratórium, illetve a Szlo­vák Tudományos Akadémia Múszaki-Ki- bernetikai Intézetének bázislaborató­riuma. Meg kell azonban mondanunk, hogy ez egyelőre igen kevés, tekintettel a gaz­daság intenzifikálásának szükségleteire, amelyek azt diktálják, hogy gyorsabban és határozottabban vegyük ki a részünket a KGST-országok tudományos-műszaki haladása komplex programjából követke­ző feladatok teljesítéséből. A szakszerve­zeti aktívának sem szabadna megeléged­nie azzal, hogy valamit aláír és a dolgokat rábízza az ösztönösségre. Erről a fórum­ról is szeretném felhívni az FSZM tiszt­ségviselőit: elvtársak, tanúsítsanak elkö­telezettséget ezen a létfontosságú terüle­ten, legyenek kezdeményezóek és érez- zenek társfelelősséget a kollektíváik által vállalt feladatok teljesítéséért. Itt is meg­fontolt gazdákként járjunk el annak tuda­tában, hogy a szocialista országok együttműködése meghatványozza erőn­ket a termelésben, a tudományban és a technikában. Nagy felelősség hárul a szakszerveze­ti szervezetekre a Szovjetunió közös épít­kezésein is. Saul miniszter elvtárssal és további elvtársakkal együtt felkeresve a Krivoj Rog-i fejtési-dúsitó kombinát építkezését, személyesen meggyőződ­tem róla, hogy ez felelősségteljes és igé­nyes munka. Nagyon becsüljük a párt- és a szakszervezeti szervezet, valamint a gazdasági vezetés által ösztönzött kez­deményezést közös internacionalista, szocialista kötelezettség vállalására, hogy lerövidítsék az építkezés idejét és javítsák a munka minőségét. Az FSZM nemzetközi kapcsolataiból következik annak igénye is, hogy elmé­lyítse együttműködését a szocialista or­szágok szakszervezeteivel, tapasztalat- cserét folytasson velük és merítsen főleg a szovjet szakszervezetek tapasztalatai­ból. A szakszervezeti munkának hozzá kell járulnia országaink népei között a testvéri kapcsolatok elmélyítéséhez. Ezeket a kapcsolatokat, elvtársak, szilár­dítani fogjuk olyan kulcskérdésekben is, amilyen a háború és a béke kérdése és a leszerelésért folyó harc. Országaink nem tévesztik szem elől a háború és a béke, az emberiség léte és nemléte között is továbbra fennálló ellent­mondást. Gorbacsov elvtárs a nemzetkö­zi békefórum résztvevőihez intézett be­szédében nagy meggyőző erővel rámuta­tott arra, hogy a Szovjetunió fáradhatatla­nul és új szellemben keresi ezen ellent­mondás feloldásának a béke javára törté­nő módját. A maximumot teszi annak érdekében, hogy a közös túlélés céljából kifejtett együttműködés a katonai vetélke­dés fölé kerekedjen. Sajnos, ezzel ellen­tétben az amerikai kormányzat a nevadai sivatagban újabb atomrobbantásokkal to­vábbi csapást mért az emberiség azzal kapcsolatos reményére, hogy megszűn­nek az atomkísérletek és sor kerül a le­szerelésre. Az atomkatasztrófa veszélye még sohasem volt olyan nagy mint napja­inkban. Ugyanakkor azonban még soha­sem léteztek a béke megőrzésének és megszilárdításának olyan valós lehetősé­gei sem, mint manapság, mivel minden országban erősödik a békevédók széles frontja s ez vonatkozik minden szociális rétegre, reálisan gondolkodó politikusok­ra, a tudományos és a vállalkozói körökre, s a különféle vallási felekezetekre is. Az emberiség túlélésének ez a frontja mind jobban leleplezi és elmerasztalja bűnös háborús gyújtogatókként az imperialista államok katonai-ipari komplexumát. Mi Csehszlovákiában tudatában va­gyunk belső és külpolitikai céljaink szoros összefüggésének. A atomfenyegetés elhárításában és a béke megőrzésében látjuk országunk­ban és egész bolygónkon a haladás alap­vető előfeltételét. Ezért a dolgozók érde­keit kifejező szakszervezeteink is támo­gatják a Szovjetunió békekezdeményezé­seit, a nemzetközi feszültség enyhítésé­nek, a népek barátsága és együttműkö­dése elmélyítésének, a kizsákmányoltak és az elnyomottak felszabadításának minden lehetőségét. Elvtársak! Ebben az esztendőben 65 év telik el a Vörös Szakszervezetek létrejötte óta. Megemlékezve erről a felejthetetlen tett­ről, s tisztelettel adózva úttörőinek, büsz­kén tekintünk vissza forradalmi szakszer­vezeteink harcos útjára, amelyet Cseh­szlovákia Kommunista Pártjával együtt jártak be. Szeretettel és hálával gondolunk azokra a szakszervezeti dolgozókra, akik harcoltak a tőkés kizsákmányolás ellen, a kenyérért, a munkáért, az emberhez méltó életért. Csodálattal és köszönettel emlékezünk meg azokról az elvtársakról, akikre a fasiszta zsarnokság ellen, a né­peink szabadságáért vívott kegyetlen harc terhe hárult. Tisztelettel és köszönet­tel adózunk azoknak a szakszervezeti dolgozóknak, akik a felszabadulás után forradalmi lelkesedéssel építették az új életet és hazánkat a dolgozó ember igazi otthonává változtatták. Ezzel egyidejűleg kifejezzük meggyő­ződésünket, hogy elődeinkhez hasonlóan a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom tagjainak jelenlegi nemzedékei sikeresen, becsületesen és méltóképpen betöltik szerepüket. Jelentősen hozzájárulnak ah­hoz, hogy fellendítsük szocialista hazán­kat, gyarapítsuk a szocializmusnak, a leg­igazságosabb, leghumánusabb társadal­mi rendnek nagy művét! Kedves elvtársak, ehhez önöknek sok­sok sikert kívánok. Éljen á Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom! Éljen Szlovákia és Csehszlo­vákia dolgos népe! Éljen a dolgozók bevált vezére - Csehszlovákia Kommunista Pártja! Erősödjön Csehszlovákia és a Szov­jetunió népének barátsága és együttmű­ködése! Le a háborúval és a háborús gyújtoga- tókkal! Diadalmaskodjon a béke!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom