Új Szó, 1987. február (40. évfolyam, 26-49. szám)
1987-02-19 / 41. szám, csütörtök
Elmélyülten és elvszerűen Néhány észrevétel egy évzáró taggyűlésen hallottak alapján ■ KOMMENTÁLJUK J Egy pártszervezet munkájáról az újságíró vagy bárki más kívülálló aligha vonhat le messzemenő s a felszín alá mélyebben hatoló következtetéseket egyetlen taggyűlésen való részvétel alapján, még ha az évzáró lévén, hosszabb időszak eredményeit és hiányosságait sommázza is. A beszámoló és a vita azonban ilyen esetben is jelzéseket, kiindulópontot szolgáltat az elgondolkodásra, kérdések felvetésére. Teljes mértékben vonatkozik ez a Nyugat-szlovákiai Energetikai Művek dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) üzeme pártszervezetének minapi évzáró tanácskozására is. MOZGÓSÍT AZ ELISMERŐ SZÓ Kétségtelenül fontos üzem, hiszen fő feladata a Dunaszerdahelyin kívül a Galántai (Galanta) járás területén is gondoskodni a lakosság és a népgazdaság - többek között a sereďi Nikkelkohó és a vágsellyei (Šaľa nad Váhom) Duslo zavartalan áramellátásáról. Ennek jelentőségét a figyelem homlokterébe állította január első dekádja végén a veszély- helyzeteket teremtő szokatlanul zord téli időjárás. Egyebek között az ország energetikusainak általában, és ennek az üzemnek a helytállásával magyarázható, hogy az évzárón előzetes bejelentés nélkül részt vett Magyarics Vince elvtárs, a járási pártbizottság vezető titkára is. Úgy hisszük, joggal mondott a dolgozók nem mindennapi áldozatos munkájáért elismerő, köszönő szavakat. Kár viszont, hogy a kommunisták e tanácskozásán éppen erről vajmi kevés szó esett. A beszámoló ezt nem is érintette, s a vitában is csupán egy felszólaló, Renczés Gyula igazgató-helyettes érezte ennek hiányát. Joggal mondotta: ,,Akármilyen is az időjárás, meghibásodás esetén dolgozóinknak fel kell jutniuk a magasfeszültségű vezeték huszonöt méteres tartóoszlopára. “ Erről többeknek és többet kellett volna szólni, legalább nagyjából összegezve a nagy próbatétel tapasztalatait. Név szerint kiemelve azokat a kommunistákat és párton- kívülieket, akik dicséretet érdemelnek, de egyben el nem hallgatva azokat a nyilván előfordult hiányosságokat, amelyeknek elhárítása a jövőben - s nem csak ilyen kiélezett helyzetekben - segít az embereken és munkájukon. Erre is utalt Renczés elvtársnak az a mondata, amelyben megjegyezte, hogy az üzem dolgozói nincsenek ellátva az idei kemény fagyoknak megfelelő munkaruhával és a hibák javításánál alkalmazott mechanizáció sem felel meg a követelményeknek. A beszámolóból különben nem hiányzott a bírálat, s ez jó dolog. Hiszen ki ne tudná, ez életünk minden területén a fejlődést, az igényes feladatok teljesítését előmozdító igen fontos tényező. Csakhogy egyetlen névhez sem kötődött és nagyjából inkább megrekedt a felületen, az általános megállapítások szintjén. Márpedig mélységet, eredményességet ennek éppen az ellenkezője szavatolhat. SZEMÉLYRE SZÓLJON A BÍRÁLAT Vegyünk szemügyre ezzel kapcsolatban néhány példát. A taggyűlések egyes felszólalásai nem voltak tárgyszerűek, konkrétak s ennek következtében nem segítették pártéletünk színvonalának emelését“ - állapította meg a Hegedűs László pártelnök által előadott beszámoló. Véleményünk szerint mindenképpen idekívánkozott annak a kérdésnek a megválaszolása, hogy miben és miért volt ez így? Ennek ugyanis nyilván okai vannak. Mint ahogy annak is, hogy ebben a 47 tagú pártszervezetben a taggyűléseken átlag négyen szólalnak fel a vitában. Ez soknak aligha mondható, főleg ha tekintetbe vesz- szük a felszólalások egy részének idézetünkben említett tartalmi kifogásolását is. Az okok az érdekesek, s ezek igen változatosak, pártalap- szervezetekként azonosak, de sajátos jellegűek is lehetnek. Szerepe lehet annak, hogy a vitakedvet és a vita minőségét meghatározó beszámoló nem összpontosít az égető fontosságú problémákra vagy azokat csupán felsorolja, esetleg megkerüli. Továbbá annak, hogy egy- egy pártszervezetben nem érvényesül eléggé a pártonbelüli demokrácia, esetenként előfordul a felszólaló kritikus észrevételeinek „leintése“ vagy - ami még gyakoribb - meg nem válaszolása, ami hosszabb távon passzivitáshoz vezethet. Főleg a nagyjából munkás pártszervezetekben, de nemcsak ott, ilyen viták kibontakozását fékező körülmény lehet az is, hogy elég sokan kisebb közösségben, például a pártcsoportban még „mernek“ felszólalni, nagyobb kollektívában azonban nem szokták meg a nyilvánosságot. S így sorolhatnánk tovább a számításba jövő okokat. Gondos feltérképezésük és természetesen a felszámolásuk a pártbizottság elhanyagolhatatlan feladata. A beszámoló azt is bírálta, hogy egyes pártcsoportokban (a hat közül melyekben?) nem tanúsítanak megfelelő aktivitást, ami azután lecsapódik a vita és általában a tömegpolitikai munka minőségében. Igaz, a pártbizottság remélhetően célravezetőén járt el azzal, hogy a csoportvezetőket negyedévente - megfelelő eligazításra - meghívja az ülésére. Csakhogy ezen túlmenően az évzárón is elemezni lehetett volna ezeknek a fogyatékosságoknak a hátterét. FONTOS AZ OKOK FELTÁRÁSA Az üzem egyik részlege, amely dolgozóinak viszonylag kis hányadát foglalkoztatja, nevezetesen az építő-szerelési részleg, tavaly jelentősen elmaradt a tervteljesítésben. A beszámoló ezt a tényt nem szépítette. Az okokra is rámutatott. Az objektív jellegűek - anyag- és üzemanyaghiány - mellett például a ki nem elégítő irányító és szervező munkára, a munkaidő ki nem használására, a munkafegyelem megsértésére, az igazolatlan műszak- mulasztásokra stb. De - ahogy az egész beszámolóban - itt sem hangzott el egyetlen név. Pedig komoly dolgok ezek, amelyekért konkrét személyek tartoznak felelősséggel és amelyekkel kapcsolatban elvárható a beszámolóban és a vitában is a személyre szóló bírálat és az önbírálat is. Elsősorban vezetők, de beosztottak részéről is. Az egyetlen reagálás erre Karol Holub igazgató felszólalása volt, sajnos eléggé általános síkon. Hangsúlyozta egyebek között: „Lépéseket hagytunk jóvá a hiányosságok kiküszöbölésére... Több dolgozónk munkájában tartalékok vannak, ezeket a vezetőknek is fel kell tárniuk. A beszámoló kifogásolta továbbá, hogy a rendszeresen megtartott termelési értekezletek tartalmilag és orientációjukban nem felelnek meg sem az SZKT irányelveinek, sem az üzem szükségleteinek. Komoly dolog ez, hiszen a termelési értekezlet az egyik legfontosabb fórum, amelynek közvetítésével a dolgozók részt vesznek (vehetnek) az irányításban és a feladatok teljesítésében. Ezt különben felszólalásában megállapította Ján Zelman elvtárs, a szak- szervezet üzemi bizottságának elnöke is. Éppen ezért szükséges lett volna ezen a ponton is tüzetesebben foglalkozni a hátráltató körülményekkel. Mégpedig nagyjából úgy, ahogy ezt a vitában - más vonatkozásokban - megtette például Pethó Ferenc és Stanislav Horský, akik szóvá tették a magasfeszültségű biztosítékok hiányát, pótlásuk lehetséges módját, illetve az üzem diszpécseri szolgálatának egy konkrét mulasztását. Bíráló észrevételeink ellenére a dunaszerdahelyi energetikusok évzáró tanácskozása nem keltett csalódást. Azt a benyomást viszont igen, hogy a pártéleten nyilván itt is sok minden változhatna, ha ember- központúbbá, mélyebbé, élénkebbé, kritikusabbá és önkritikusabbá válna. Ennek érdekében kell következetesebben érvényesülnie a kommunista elvszerűségnek. GÁLY IVÁN Elszalasztott milliók A feltaláló- és újítómozgalom a gazdasági és szociális fejlődés ütemének meggyorsításában kulcsszerepet játszó, tudományosműszaki haladás egyik mozgatórugója. Továbbfejlesztésére vonatkozóan az SZSZK kormányának 1986/165-ös számú rende- lete kimondja, hogy a múltban tapasztalt fogyatékosságok felszámolásával, valamint a haladást gátló problémák megoldásával a feltalálók és az újítók tevékenységét az élet valamennyi területén olyan hatékonysági szintre kell emelni, hogy az elfogadott és megvalósított új találmányokból és újításokból évente legkevesebb 10 milliárd korona haszna származzék a népgazdaságnak. Ennek érdekében oda kell hatni, hogy a találmányok száma évente 2 százalékkal, az újítási javaslatoké pedig legalább 3 százalékkal gyarapodjon. Minőségi vonatkozásban is javulást kell elérni. Alapkövetelmény, hogy évente 3 százalékkal gyarapodjék a hasznos találmányok, 4 százalékkal a kihasználható újítások száma, s közben évi átlagban 7 százalékkal növekedjék az újszerű ötletek megvalósításából származó népgazdasági haszon. A feladat komoly, de teljesíthető, hiszen a mozgalom fejlesztését illetően még sok a kihasználatlan tartalék. Miként azt a közelmúltban az SZLKP Központi Bizottságának Elnöksége is megállapította, a 7. ötéves tervidőszakban Szlovákiában a tervezettnél gyorsabban nőtt az újítók és a feltalálók, illetve a benyújtott javaslatok száma, viszont a műszaki kezdeményezőkészség tapasztalt fellendülése nem hozott minőségi javulást. A haladást egyebek között az is akadályozta, hogy még mindig nem sikerült megoldani a legjobb ötletek széles körben történő, rugalmas kihasználását. Ezek a megállapítások, sajnos, még a mezőgazdasági vállalatoknak a mozgalomban elért múlt évi eredményeire vonatkoztatva is helytállóak. Például a Komáromi (Komárno) járás egységes földműves-szövetkezetei tavaly nagyon keveset tettek az újítómozgalom fejlesztéséért. Összesen tizenhárom szövetkezetben egyetlen újítási javaslat sem született. Ami pedig a minőséget illeti, a kilenc szövetkezet által előterjesztett 37 újítási javaslatból a szakbizottság csak tizenhetet fogadott el. S ami még ennél is szomorúbb, a járási mezőgazdasági igazgatóság által meghirdetett 50 konkrét tematikai feladatból egyetlen egy sem lett megoldva. Az utóbbi évekhez viszonyítva komoly előbbrelépés volt tapasztalható ezen a téren a Losonci (Lučenec) járásban. A korábbi hét-nyolc helyett tavaly már tizennégy szövetkezetben tevékenykedtek az újítók, és csak egy gazdaság nem kapcsolódott be a mozgalomba. Az itteni újítók minőségre törekvése is említést érdemel, ugyanis a 42 benyújtott javaslatból csupán egyet utasított el a szakbizottság. A mozgalom jövője szempontjából biztató, hogy a Tomaáovcei Efsz példáján felbuzdulva, a járás további mezőgazdasági vállalataiban is célul tűzték a Csehszlovák Tudományos-Műszaki Társaság üzemi szervezetének megalakítását. Az újitómozgalom népgazdasági hatékonyságának növelését hátráltatja az a tény, hogy az igazán jó megoldások is csak lassan terjednek el és honosodnak meg a mindennapi gyakorlatban. így van ez például a Rimaszombati (Rimavská Sobota) járásban is, ahol egyébként sem a gazdaságok aktivitásával, sem pedig a benyújtott újítási javaslatok mennyiségével és minőségével nem volt különösebb gond az utóbbi időben. Az elfogadott újításokat, valamint a komplex racionalizációs brigádok tevékenységét két éve járási kiállításon is népszerűsítik, de a jó ötletek iránti érdeklődést ezzel sem tudták felébreszteni a mezőgazdasági vállalatoknál. Ezen az áldatlan helyzeten itt és másutt is mielőbb változtatni keli, mert az elfogadott újítások és találmányok általános elterjesztésének elmulasztásából és késedelmes kihasználásából a népgazdaságnak több millió - sőt milliárd! - korona kára származik. KÁDEK GÁBOR JOBBAN AZ IGÉNYEKHEZ IGAZODVA A feldolgozási kapacitás növelésével enyhítenek a felvásárlási gondokon A Szövetségi Statisztikai Hivatal jelentésében olvashatjuk, hogy elmélyültek a különbségek az egyes vállalatok között a gazdasági terv teljesítésében. A Liko az árutermelési tervet 100,9 százalékra teljesítette. Exportra a tervezettnél a szocialista országokba 22,1, a nem szocialista országokba 6,3 százalékkal több árut szállított. A munkatermelékenység növekedése a tervhez viszonyítva 0,8 százalékkal volt nagyobb. Az árutermelés összetétele nem felel meg teljesen a társadalmi igényléseknek. Ezzel kapcsolatban tettem fel néhány kérdést Fedor Beniač mérnöknek, a termelési osztály vezetőjének: A különféle izolátorok gyártásán kívül tavaly az utolsó negyedévtől a Lounyi Erősáramú Elektrotechnikai Művekben korundtömítóket is előállítanak. A vízvezeték összeszerelésekor használják őket, növelik a berendezések élettartamát és a hagyományos tömítőkkel szemben sokkal jobban szigetelnek. Idén 100 ezer pár gyártását tervezik. A felvételen Marcela Rudolfová mikrométerrel ellenőrzi az alkatrészek méreteit. (Jiŕí Kruliš felvétele - ČTK) • Miben látja az okát, hogy a tervet nem a meghatározott összetételben teljesítik?- A válasz nem egyszerű. Természetesen nehézségeket okozott a nem kielégítő feldolgozó kapacitás is. A legnagyobb problémát azonban a nyersanyaghiány okozta. A termelőktől nem tudtunk felvásárolni elegendő kajszibarackot, őszibarackot, szilvát, csemege uborkát, zöldbabot és zöldborsót. Ezzel szemben paradicsomból 2 százalékkal, zöldpaprikából 67 százalékkal, káposztából 12 százalékkal, karfiolból pedig 33 százalékkal vásárolhattunk fel többet a tervezettnél. Természetesen az ilyen kilengések kihatottak a végtermékek előállítására is. A kereskedelemnek nem tudtunk megfelelő összetételben szállítani kompótot és más terméket. • A termelésben milyen téren értek el sikereket?- Elsősorban az alkoholmentes italok gyártásában. Kubából behozott déli gyümölcsből több változatban gyártottunk például Perla üdítőitalt. Mivel nagy a kereslet iránta, az elmúlt évi mennyiséghez viszonyítva idén 50 százalékkal többet gyártunk. Az ízesítéshez mandarint és ananászt is felhasználunk. A gyártási terveket már jóváhagytuk, most már csak a kivitelezésen van a sor. • Milyen módon fokozzák a termelési kedvet?- Azokkal a vállalatokkal, és más termelőkkel, akikkel szerződéseket kötöttünk, javítjuk az együttműködést. Neves szakemberek bevonásával kibővítjük szakmai tanácsadó szolgálatunkat. Vetőmagot és növényvédő szereket szerzünk be számukra, hogy jobb körülmények között termelhessenek. Bizonyos fokig garanciát vállalunk a termelésért. • Milyen módon teszik rugalmasabbá a felvásárlást?- Szintén nem egyszerű a válasz. El kell ismernünk, hogy egyes esetekben a felvásárlók sem végeznek jó munkát. A nagyobb problémát viszont a nem eléggé nagy feldolgozási kapacitás okozza. Hiába gyors a felvásárlás, ha a termények egy részét csak hosszabb idő után tudjuk feldolgozni. Bizony, ilyen esetekben elég nagyok a veszteségek. A helyzet csak azután javulhat meg szinte teljesen, ha új üzemeket építünk. Az eléggé nehéz pénzügyi helyzet természetesen nem mindig teszi lehetővé az elgondolások megvalósítását. Ennek ellenére az első eredmények már megszülettek. A Senicai járásban Moravský Ján- ban üzembe helyezünk egy magyar- országi berendezésekkel ellátott csemegeuborka-feldolgozó üzemet. A korszerűsítések után a rimaszombati (Rimavská Sobota) Riso üzem lényegesen több gyümölcsöt dolgozhat fel, mint az előző években. • Pár évvel ezelőtt szerkesztőségünkbe panaszleveleket kaptunk a csemegekukorica nem eléggé rugalmas felvásárlásával kapcsolatban. Később úgy láttuk, hogy a vállalatok és a kertbarátok nem szívesen termelnek csemegekukoricát. Változott a helyzet ezen a téren?- Sajnos, a bizalmatlanság nehézségeket okozott. A csemegekukorica felvásárlásának tervét csak 72 százalékra teljesítettük. • Számos vállalat vezetői elégedettek mélyhűtött készételeikkel. Elég sokat vásárolnak belőle az éjszakai műszakban dolgozóknak. A jövőben milyen módon igyekeznek bővíteni a választékot?- Amint ismeretes, a bratislavai mélyhűtő üzemet korszerűsítjük. A termelést csak az 1988-as évben kezdi meg. A tervek szerint főleg készételeket állít elő és mélyhűtött állapotban juttatja majd a kereskedelmi hálózatba, természetesen az üzemi konyhák részére is. • Minek örülnének legjobban az elkövetkező időszakban?- Természetesen annak, ha az elképzeléseinket minél nagyobb mértékben valóra válthatnánk. Ha az 1988-as évben már azt mondhatnánk, hogy a tervet nemcsak globálisan, hanem szerkezeti összetételben is teljesítettük. BALLA JÓZSEF ÚJSZ 4 1987. II.
