Új Szó, 1987. január (40. évfolyam, 2-25. szám)

1987-01-09 / 7. szám, péntek

A CSSZSZK gazdasági mechanizmusa átalakításának alapelvei Jóváhagyta a CSKP KB Elnöksége és a szövetségi kormány A CSKP KB Elnöksége és a szövetségi kormány jóváhagyta a CSSZSZK gazdasági mechanizmusának átalakítására vonatkozó alapelveket. Abból indultak ki, hogy a gazda­sági és szociális fejlődés meggyorsítását célzó stratégiai irányvonal biztosítása, amelyet a CSKP XVII. kongresszusa tűzött ki a 2000-ig terjedő időszakra, megköveteli a tervezés rendszerének és a gazdaság irányításának állandó tökéletesítését, a gazdasági mecha­nizmus átalakítását. Ez szükségessé teszi az egész irányítási rendszer hatékonyságának alapvető növelését, a közvetlen irányító és szervező munka színvonalának javítását az irányítási rendszer minden szintjén és minden szakaszán, az összes dolgozó alkotó kezdeményezésének a fejlesztését, valamint a dolgozó kollektíváknak az irányításban való részvételét. Egyúttal figyelembe kell venni a 8. ötéves tervidőszakra elfogadott intézkedéseket is, s a tervek kidolgozásánál igényes hatékonysági szempontokat kell érvényesíteni. Emellett következetesen tiszteletben kell tartani és hatékonyabban kell kihasználni a szocializmus objektív törvényszerűségeit, fejleszteni kell a társadalom és a gazdaság irányításának szocialista alapelveit, elsősorban a kommunista párt vezető szerepét és a szocialista állam irányítási funkcióját. Ennek megfelelően állandóan fejleszteni kell a termelőeszközök társadalmi tulajdonára épülő szocialista termelési viszonyokat, a gazdasági és a szociális politika egységét, a szocializmus előnyeit, s a gazdasági tevékenységet a társadalmi szükségletek kielégítésére kell irányítani. A g»?da<«ági mechanizmus átalakítása során erősíteni kell a demokratikus centralizmus ^ A gazdasági és szociális fejlődés meg­gyorsítását célzó stratégiai irányvonal végrehajtásával, amelyet a CSKP XVII. kong­resszusa tűzött ki, ki kell alakítani a döntő feltételeket a szocialista társadalom új minő­ségi színvonalon való fejlesztéséhez, amely teret nyújt a szocializmus előnyeinek teljes érvényesítéséhez, a társadalmi élet minden szférájában. Ez mély változásokat tesz szük­ségessé, elsősorban a gazdaságban, s főleg alapvető fordulatot követel meg az intenzív típusú fejlődés irányában. Az ágazatokat és a szervezeteket a gazdasági növekedés mi­nőségi tényezőinek, elsősorban a tudomá­nyos-műszaki fejlesztés sokoldalú kihaszná­lására kell irányítani. E folyamat nélkülözhe­tetlen feltételének és elválaszthatatlan részé­nek kell tekinteni a termelési viszonyok állan­dó tökéletesítését, gondoskodni kell arról, hogy állandó összhangban legyenek a dina­mikusan fejlődő termelőerőkkel, idejében fel kell tárni és meg kell oldani a köztük keletke­ző nem antagonisztikus ellentéteket. Ennek alapvető útja a jelenlegi szakaszban a gazda­sági mechanizmus átalakítása. Eközben a fi­gyelmet továbbra is a termelőerők társadalmi tulajdonának szilárdítására és gyarapítására, a termelés társadalmasítási színvonalának emelésére, tervszerű irányítására és szerve­zésére kell összpontosítani: eközben követ­kezetesen kell érvényesíteni a szocialista gazdaság irányításának az alapelveit, első­sorban a demokratikus Centralizmust, mind­két oldalának egységes érvényesítésével. 2 Kölcsönös összefüggésben kell fej­leszteni a központi irányítás hatékony­ságát és a vállalati gazdasági szféra önálló­ságának kifejező mértékű szilárdítását. E két terület jogkörét és felelősségét, s kölcsönös viszonyaikat következetesen meg kell hatá­rozni, figyelembe véve a gazdaságban betöl­tött objektiven eltérő helyzetüket és szerepü­ket, valamint a szocialista társadalom céljai­nak egységét, tehát annak szükségességét is, hogy az állami terv, a szervezetek önálló elszámolása és a dolgozó kollektívák irányí­tásban való részvétele azonos irányú hatást fejtsen ki. o A központi irányítás és tervezés szere­pének erősítése során a központi szer­vek tevékenységét elsősorban a következő feladatokra kell összpontosítani:- a CSKP gazdasági és szociális politiká­jából következő programcélok konkretizálá­sára, hosszú távú központi előrejelzésekkel és állami tervekkel;- a gazdaságfejlesztés hosszú távú straté­giai programjainak kidolgozására, amelyek­nek döntő hatásuk lesz az innovációs és szerkezeti változások dinamikájára, a nem­zetközi munkamegosztásba való program­szerű bekapcsolódásra, s ezzel az egész népgazdaság hatékonyságának növelésére is;- kifejezően meg kell szilárdítaniuk az egyensúlyt és az arányosságot a gazdaság anyagi forrásai és pénzügyi eszközei között;- gondoskodniuk kell az egész népgazda­sági komplexum hatékony és arányos területi fejlesztéséről;- fokozniuk kell a gazdasági feltételek, normatívumok és szabályok igényességét a szervezetek gazdálkodásával és a központi irányítás munkájával szemben;- a központi szervek szintjén mélyreható­an korlátozniuk kell az operatív és adminiszt­ratív irányítást, hogy nagyobb teret kapjon a központ koncepcionális tevékenysége, erő­södjenek az irányítás gazdasági módszerei, s növekedjen a szervezetek felelőssége és jogköre;- ennek megfelelően meg kell változtatni­uk az állami terv és a szervezetek gazdasági terveinek a tartalmát, ezek célszerű kölcsö­nös összekapcsolásával, s a gazdasági ter­vek relatív önállóságának biztosításával. 4 Alapvető mértékben kell növelni a szer- ’ vezetek felelősségét a társadalom szükségleteinek hatékony kielégítésében, ahogy azokat a fogyasztók és a megrendelők igényei és az állami terv feladatai meghatá­rozzák. Be kell vezetni a teljes önálló elszá­molást, főleg azt az alapelvet, hogy a szerve­zet alapvetően azokkal a forrásokkal gazdál­kodik, amelyeket társadalmi szempontból megfelelő módon saját maga hozott létre, s olyan juttatások, újraelosztás és kivételezé­sek nélkül, amelyek hosszú távon lehetővé teszik vagy elkendőzik a nem hatékony ter­melést. Eközben a szervezet a létrehozott forrásokból elsősorban az állammal szembe­ni kötelezettségeinek (befizetések, adók stb.) tesz eleget, gondoskodik az államtól átvett szocialista tulajdon újratermeléséről, az érvé­nyes normatívumok és szabályok keretében biztosítja a dolgozók munkabérét, az anyagi ösztönés forrásait, s tartalékalapokat hoz létre. A felelősség növekedésével arányosan meg kell erősíteni a szervezetek jogkörét is a gazdasági tervek kidolgozásában és végre­hajtásában, saját forrásaik kihasználásában, szervezeti felépítésük tökéletesítésében, az értékesítési, anyagbeszerzési és kooperációs utak megválasztásában (beleértve a közvet­len külgazdasági kapcsolatokat is a KGST- országok szervezeteivel), valamint a gyártott áruválaszték meghatározásában, összhang­ban az adott szervezet alapszabályában meghatározott rendeltetéssel. c Ésszerűsíteni kell a központ és a szer­vezetek viszonyait, hogy szorosabb kölcsönös együttműködés alakuljon ki közöt­tük, s elmélyüljön a vállalati és a társadalmi érdekek összekapcsolása. A központ és a szervezetek kapcsolatainak döntő területét az állami terv hosszú távon érvényes norma- tívumai, feladatai, keretei és kritériumai képe­zik. A szervezetek irányításában alkalmazott individualizált normatívumokat és mutatókat teljes mértékben a kötelező, alapvetően egy­séges és tartósan stabil gazdasági normatí­vumok, s az irányítás közvetlen szabályozói­nak (főleg a stratégiai programokból eredő meghatározott feladatoknak és a korlátozott források mérlegelosztású kereteinek) célsze­rű kombinálásával kell helyettesíteni. A normatívumokat az ötéves terv kidolgo­zása előtt a tervezett időszak egyes éveire úgy kell kihirdetni, hogy azok a szervezeteket progresszív tervfeladatok vállalására ösztö­nözzék, elősegítsék az irányítás, a szervezés és a gyártástechnológia tökéletesítését, a tu­dományos-műszaki haladás ismereteinek ki­használását, s ezen az alapon a munkater­melékenység és a hatékonyság tartós növe­kedéséhez vezessenek. Az alapvetően egy­séges gazdasági normatívumokat úgy kell alkalmazni, hogy azok társadalmi mérceként szolgáljanak a szervezetek gazdálkodási eredményeinek értékelésénél, figyelembe vé­ve az újratermelési folyamat adott feltételeit. e Az állami terv lebontásának megváltoz- * tatásával, a gazdasági egyensúly és arányosság politikájának érvényesítésével, az értékszabályozók objektivizálásával, vala­mint az általános érvényű jogi előírások sze­repének növelésével meg kell teremteni az alapvető feltételeket a központi szervek ope­ratív és adminisztratív jellegű tevékenységé­nek kifejező mértékű korlátozásához. ■j Ésszerűsíteni kell a szervezeti struktú- ’ rákat és formákat a termelés, a kutatás, a műszaki tervezés és az áruforgalmazás területén. Az irányítás alapvető láncszemé­nek az olyan önálló gazdasági egységet kell tekinteni, amely az adott társadalmi normák és gazdasági feltételek keretében ki tudja alakítani saját fejlődésének programjait és terveit, s anyagi felelősséget tud viselni ezek megvalósításáért. Ez főleg azt jelenti, hogy részt vesz az állami terv feladatainak teljesí­tésében, hozzájárul az állami költségvetés­hez, s eközben hatékonyan érvényesíti a tel­jes önálló elszámolást. Az irányítás alapvető láncszemeinek a kialakításánál megkülön­böztetett figyelmet kell fordítani arra, hogy ezek képesek legyenek alkalmazkodni a gazdság fejlődésének változó feladataihoz, elsősorban a társadalmi szükségletek jobb kielégítése céljából, a tudományos-műszaki haladás folyamatainak meggyorsításával, va­lamint a nemzetközi munkamegosztásba való bekapcsolódással összefüggésben. Figye­lembe véve a nemzetközi és a belgazdasági programok ágazatközi jellegét, gondoskodni kell arról is, hogy a szervezeti struktúrák irányításából ki legyen zárva az egyoldalú ágazati vagy szakágazati szemlélet. Ennek mindkét oldalát, érvényesíteni kell a tervszerűség és a munka eredményei szerinti elosztás alapelvét, tervszerűen ki kell használni a szocialista áru- és pénzviszonyokat, s növelni kell a dolgozók részvételét az irányításban. A gazdasági mechanizmus átalakítása, amely a társadalmi munkatermelékenység növekedési ütemének meggyorsítására, valamint a társadalom szükségleteinek sok­oldalú kielégítésére irányul, nagyon bonyolult és igényes folyamatot fog képezni. Áthatja a gazdaság tervezésének, szervezésének és irányításának minden területét és oldalát, érinti a központi irányítás és a gazdasági szféra minden láncszemét. Megváltoztatja a módszereket és az eljárásokat a szocialista gazdaság fejlesztési feladatainak a megol­dásában. A hatékonyság növekvő szerepe a magasabb minőségi szintű gazdasági fejlődés biztosításában nagy igényeket fog támasztani az emberek gondolkodásának és viselkedésének, a kollektívához és a társadalomhoz való viszonyulásuknak módosulá­sával szemben. Az egész folyamat sikeres megvalósításának alapvető feltétele az összes dolgozó magas fokú elkötelezettsége, az állami, a gazdasági és a szakszervezeti szervek és szervezetek egységes, összpontosított törekvése Csehszlovákia Kommunista Pártjá­nak vezetése alatt. A gazdasági mechanizmus átalakításának alapelvei, jóváhagyta a CSKP Központi Bizottságának Elnöksége és a szövetségi kormány. megfelelően kell kialakítani a megkülönbözte­tett szervezeti struktúrákat, mind az önálló szervezetek nagysága, mind pedig ezek bel­ső elrendezése és formái szempontjából (be­leértve a szervezetek kombinát jellegű felépí­tésének és területi szempontú alapelveinek szélesebb körű érvényesítését). Lehetővé kell tenni az önálló szakosított vállalatok léte­sítésének a kibővítését, valamint a gazdasági és szervezési kapcsolatok különböző formái­nak a fejlesztését a termelés, a bel- és a külkereskedelem, a kutatás, a műszaki tervezés stb. között; ki kell szélesíteni a szer­vezetek jogkörét a külgazdasági tevékeny­ségben is. A szervezeti struktúrák ésszerűsítésével elő kell segíteni a szocialista vállalkozás ösz­tönzését, a műszaki és gazdasági szempont­ból indokolatlan monopolista irányzatok kor­látozását, valamint a szervezetek közötti ver­senyszellem fejlesztését a társadalom szük­ségleteinek minél teljesebb és jobb kielégíté­se érdekében. g A központi irányítás tökéletesítése cél­jából ki kell dolgozni az államigazgatás szervezeti fejlesztésének az irányelveit és programját. Az irányítás egész tengelyében korlátozni kell az ügyintézés fölösleges köz­beeső láncszemeit. g A demokratikus centralizmus alapelvei­nek következetesebb érvényesítése érdekében a központ és a szervezetek viszo­nyában előirányzott fejlődést a gazdasági irányítás további területeire és szintjeire is arányosan le kell bontani, főleg a szervezetek belső irányításában és a területi összefüggé­sekben. Egyúttal alapvető mértékben kell nö- ' vélni a szervezetek közti kapcsolatok hatékonyságát is, hogy a megrendelők és a fogyasztók előnyösebb helyzetbe kerülje­nek a szállítókkal szemben. Ehhez meg kell teremteni az alapvető feltételeket, mégpedig az anyagi források és a pénzeszközök közti egyensúly tervszerű szilárdításával a gazda­ság minden területén, a kereslet és a kínálat összhangjának biztosításával a mikroszférá- ban, valamint a nemzetközi munkamegosz­tásból, főleg a szocialista gazdasági integrá­cióból származó előnyök szélesebb körű ki­használásával. Ezekből a szempontokból fe­lül kell vizsgálni a gazdasági szerződések tartalmát és szerepét is, lényeges mértékben növelve ezek megkötésének és teljesítésé­nek a szervezeti tevékenység végső eredmé­nyeire gyakorolt hatását. i ^ A gazdasági mechanizmus átalakítá- ' sának döntő irányzatát képezi az a minőségi változás, amely az állami terv tartalmában, továbbá céljainak, feladatainak és feltételeinek a szervekre és szervezetekre való lebontásában következik be: a) Növelni kell az állami terv komplex jel­legét, hogy az összefüggő egységben fe­jezze ki és biztosítsa a gazdasági, a tudomá- nyos-múszaki és a szociális politikát, s hogy tartalmában kölcsönös összefüggésben érvé­nyesüljenek a fejlődés alapvető naturális és értekkategóriáira vonatkozó előirányzatok. Ezért a jövőben az állami terv szerves részé­vé kell tenni az árak fejlődésében, a pénzügyi és hiteltervekben, valamint az összesített pénzügyi tervben kitűzött alapvető célokat. Ez szükségessé teszi az illetékes központi funk­cionális szervek aktívabb közreműködését az állami terv kidolgozásában, s egyúttal ezek szerepe és felelőssége is fokozódik a hatás­körük alá tartozó politika megvalósításában. A mai helyzettel szemben gondoskodni kell róla, hogy az értékszabályozók aktív hatást gyakoroljanak a termelési programok és fela­datok hatékony kiválasztására, s a terv ará­nyos egyensúlyának biztosítására. Az állami tervekben komplex módon kell megoldani a köztársaságok, a területek, az ipari és települési központok fejlesztését is, főleg abból a szempontból, hogy a termelés összhangban legyen az egész termelési és nem termelési infrastruktúrával. Ezzel a felfogással összhangban olyan koncepcionális központokként kell kiépíteni az Állami Tervbizottságot és a köztársaságok tervbizottságait, amelyek előkészítik a nép- gazdasági tervek komplex javaslatait, s ja­vaslatokat dolgoznak ki a tervek lebontására, tökéletesítésére és végrehajtására is, még­pedig az újratermelési folyamat tárgyi és értékoldalának egységében. Ezzel összefüg­gésben meg kell változtatni az összes köz­ponti szerv munkastílusát. b) Ki kell alakítani a komplex feltételeket a szervezetek érdekeltségéhez a progresszív eredmények tervezésében és elérésében. Ennek érdekében az irányítási rendszernek azokat az elemeit, amelyek eddig a szerveze­teket főleg a kevésbé igényes tervek vállalá­sában tették érdekeltekké, olyanokkal kell helyettesíteni, amelyek a végső gazdasági eredmények elérésében, illetve az ezek nö­vekedésében való anyagi érdekeltséget érvé­nyesítik (eltérően a tervmutatók teljesítésé­nek a mértékétől függő, illetve az ezekből az egyes szervezetekre egyedileg lebontott nor­matívumok teljesítésétől függő érdekeltség­től). A gazdasági szervezetek érdekeit úgy kell összekapcsolni saját dolgozóik és tagjaik érdekeivel, hogy ez ösztönző hatást gyako­roljon a dolgozók kezdeményezésének a fej­lesztésére, s a párt gazdaságpolitikájának hatékony teljesítésére. Ezzel egyúttal erősíte­ni kell a dolgozók szerepét abban is, hogy közvetlenül részt vevő gazdák módjára segít­sék elő a szocialista tulajdon kihasználását és gyarapítását. c) Az állami tervből az önelszámoló szer­vezetek számára eredő feladatok tartalmá­ban a következő paramétereket kell megha­tározni:- a hatékonyság színvonalának és fejlődé­sének egységes kritériumait. E kritériumok alapját népgazdasági szinten a megtermelt nemzeti jövedelem növekedésének az üteme és minősége, vállalati szinten pedig a tiszta jövedelem (nyereség) fejlődése adja meg (esetleg bizonyos céloknál a tiszta termelési érték fejlődése). Ezeket a kritériumokat úgy kell felépíteni, hogy lehetővé tegyék a meg­bízható és igényes összehasonlításokat is a világ fejlett államaiban elért társadalmi munkatermelékenység színvonalával és fej­lődésével, s egyúttal a külkereskedelmi haté­konyságot is tükrözzék. A szervezetek érde­keltségének a tárgyát a tiszta jövedelemnek (nyereségnek) kell képeznie, az állami költ­ségvetésbe való előírt befizetések és a bírsá­gokra eszközölt kifizetések levonása után.- a kötelező és tartós érvényű gazdasági normatívumokat, az állami költségvetésbe irányuló befizetések (adók) nagyságát, s to­vábbi szabályokat. Ezekkel a szabályozókkal egyrészt a létrehozott források elosztását kell biztosítani az állami terv és a költségvetés előirányzatainak megfelelően, másrészt pe­dig szabályozni kell általuk a források szerve­zeten belüli felhasználásának az arányait, mégpedig a fejlesztésre (beruházások és tu- dományos-múszaki fejlesztés) a bérekre, a kulturális és szociális szükségletekre. E szabályozók értékmutatóit egységes irány­ban kell kialakítani, mégpedig úgy, hogy érvé­nyességük rendszerint 5 évre terjedjen; vál­toztatásukra csak kivételesen és komoly ese­tekben kerülhet sor, kizárva ezek nivellizáló következményeit, vagyis úgyszintén egysé­gesen kell eljárni, az állami terv részét képező szabályok értelmében; a normatívumok, a befizetések és az adók egységes értékmu­tatóinak érvényesítésénél a kezdetüdőszak- ban figyelembe kell venni a gazdasági szer­vezetek indulási feltételeinek különbözősé­gét. A szabályozók egységes rendszerét úgy kell érvényesíteni, mint a gazdasági szerve­zetekre bízott szocialista tulajdon újraterme­lésének egyik döntő tervezési, ösztönzési és ellenőrzési módszerét;- a kötelező, névre szóló és konkrétan meghatározott feladatokat elsősorban a stra­tégiai célok területén, vagyis a döntő állami programok, a szerkezeti változások, a nem­zetközi állami kötelezettségek biztosítására, valamint az állam védelmi szükségleteivel stb. kapcsolatban kell kitűzni. A korlátozott terjedelmű anyag- és devizaforrások stb. elosztásánál meg kell határozni a felhaszná­lási kereteket; e keretek terjedelmét a gazda­ság szükségletei szerint kell szabályozni, s fokozatosan be kell szűkíteni a terjedelmü­ket, főleg az egyensúlyra és az arányosságra irányuló politika eredményei alapján; (Folytatás az 5. oldalon) ÚJS2 4 1987.1.í

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom