Új Szó, 1987. január (40. évfolyam, 2-25. szám)

1987-01-09 / 7. szám, péntek

A CSSZSZK gazdasági mechanizmusa átalakításának alapelvei

(Folytatás a 4. oldalról)- azokat a döntéseket, amelyek a népgazdaság fejlesztésével és a nemzetközi munka- megosztással összefüggő kiemelt beruházásokra vonatkoznak, főleg ha ezek népgazdasági jelentőségű szerkezeti változásokkal függnek össze:- az árak, az árfolyamok, továbbá a befizetésekre, az adókra, a kamatokra, az állóeszközök értékelésére, leírásaikra vonatkozó értékmutatók változásait, ahogy azokat az ötéves tervidőszak soron következő éveinek állami terve előirányozza;-az említett szabályozók fejlődésének további irányítására vonatkozó szabályokat, valamint az ár-, a pénzügyi, a bér-, a beruházási, a hitel- és a devizapolitika alapelveit.

_I2 A szervezetek gazdasági terveit az említett kötelező paraméterek, szabályok, az állami terv névre szóló feladatai, a szállítói-megrendelői kapcsolatok eredményei alapján, valamint a belső és a külső piac követelményeinek fejlődésére vonatkozó ismeretek birtokában kell kidolgozni; e feltételek figyelembe vétele mellett a szervezetek számára lehetővé kell tenni, hogy önállóan döntsenek a gazdasági terveik kidolgozására és változásaira vonatkozó kérdésekben. Gondoskodni kell róla, hogy a központi szervek ellenőrizzék és elemezzék a gazdasági tervek kidolgozásának és végrehajtásának az eredményeit, s megfelelő intézkedéseket tegyenek az állami terv céljainak teljesítésére, mégpedig mind általános vonatkozásban, mind pedig az egyes ágazatokra, szakágazatokra és termékekre vonatkozóan (pl. árszabályozással, dotációkkal, hitelekkel stb.)

.jß Azoknak az alapelveknek az érvényesítésével, amelyek támogatják a szervezetek érdekeltségét a progresszív tervfeladatok vállalásában, ki kell alakítani a döntő feltételeket ahhoz, hogy a gazdasági szerződések minél teljesebb mértékben biztosítsák a terv teljesítését és a szállítóimegrendelői kapcsolatok pontos megvalósítását. E szerződések teljesítésének teljes mértékben vissza kell tükröződnie a szervezetek végleges gazdasági eredményeiben, elsősorban a felhasználható tiszta jövedelem létrehozásában. Egyúttal a névre szóló feladatok teljesítésének a mértékét is érvényesíteni kell a dolgozók jutalmazására fordítható források kialakításában, beleértve a vezető dolgozók jutalmazásának prémiumrendszerét.-J4 Az előrejelzések, a hosszú és a középtávú tervek rendszerével, főleg ezek kölcsönös egyeztetésével és időhatáruk előbbre vitelével fokozni kell a tervezés perspektív jellegét és az egész tervezési munka folyamatosságát; ezáltal megfelelő időelőnyről kell gondoskodni főleg a tudományosműszaki fejlesztésre, a beruházásokra és a nemzetközi munkamegosztásra vonatkozó programok kidolgozásához, mind központi szinten, mind pedig a gazdasági szervezeteknél. Ezzel szemben korlátozni kell a rövid időre terjedő szemléletet, főleg a kötelező normatívumok és szabályok érvényesítésénél és a gazdasági szervezetek tevékenységének értékelésénél, s ezáltal ki kell alakítani a feltételeket az önálló elszámolású felelősség hosszú távon való érvényesítéséhez.

^ g A szervezetek magas fokú gazdasági önállóságának feltételei között a tervszerűség nélkülözhetetlen alapelveként kell érvényesíteni a gazdaság menetének folyamatos központi irányítását, mégpedig az állami ötéves terv céljaival és arányaival összhangban.

Ezt az irányt egységesen kell megvalósítani, figyelembe véve a tervszerű irányítás valamennyi szabályozójának egybehangolását. Ezért rendszeresen elemezni kell a gazdaság fejlődését, ki kell használni a gazdasági szabályozók valamint az állami ötéves terv részét képező normák konkretizálására vonatkozó szabályokat, és végre kell hajtani a szükséges módosításokat az állami terv által megszabott limitnek és névre szóló feladatok területén. Ezzel rugalmasan kell reagálni az állami terv teljesítésétől való eltérésekre, valamint a gazdasági feltételek változására, és elvben ezzel kell helyettesíteni az évi végrehajtási tervek mai lebontását. Számottevően korlátozni kell az állami tervnek a szervezetek kívánságára történő gyakori változtatását. Az irányítás minden szintjén meg kell teremteni a célszerű készletek rendszerét.

^ g A gazdasági tevékenységek vagy ágazatok specifikus feltételeitől, az ágazatok fejlesztési vagy gyártáskorlátozó jellegétől függően az irányításhoz való hozzáállások objektíve szükséges differenciálásában, illetve a különböző ellátottságú vagy rosszul gazdálkodó szervezetek viszonylatában elvben nem szabad olyan szabályozókat és módszereket alkalmazni, amelyek deformálnák az árakat, az árfolyamokat, illetve a hatékonyság egységes kritériumait. Az irányításban ezt a differenciálást olyan szabályozókkal és módszerekkel kell megoldani, amelyek megfelelnek a konkrét sajátságos feltételek okai jellegének, mindenekelőtt az állami terv közvetlen feladatainak és limitjeinek eltérésével, a stratégiai fejlesztési programok pénzügyi fedezésében való állami részvétel különbözőségével, a szelektív és redisztribúciós hitelpolitikával, a beruházási feltételekkel, a külkereskedelem kiegészítő szabályozóival, a nyereség árban kifejezett mértékének a differenciálásával, különösen a termelés hatékonysága alapján, valamint a szervezési struktúrák és formák célszerű sokrétűségével.

.j j Az ismertetett alapelveknek megfelelően kell módosítani a tervteljesítés ellenőrzését és értékelését (valamint a gazdasági tevékenység értékelését és eredményeinek lezárását) a felettes szervek, a területi pártszervek, a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom szervei részéről, és eszerint kell meghatározni a különböző szintű irányítószervek felelősségét a tervteljesítésért.

1 g Az értékszabályozókat aktívan ki kell használni az újratermelési folyamat valamennyi szakasza hatékonyságának szabályozására, és már a termelés és elosztási folyamatok tervezése sóján jobban kell biztosítani a kereslet és a kínálat kiegyensúlyozottságát, arányosságát és összhangját. Az értékszabályozók tervszerű szabályozásával el kell érni, hogy a lehető legtökéletesebben tükrözzék a használati érték mennyiségének struktúrájának és szintjének alakulását, és a társadalmi szükségletekkel összhangban sokoldalúan alátámasszák ezt a folyamatot.

Az értékszabályozók tökéletesítésével és rendszeres objektivizálásával meg kell teremteni a feltételeket a termelésben és a fogyasztásban is a hatékony szerkezeti és innovációs változások megbízható tervezéséhez, az anyagi ösztönzés a munka eredményei szerinti jutalmazás objektívebb irányzatához, vagyis az önálló elszámolási rendszer érvényesítéséhez. A hatékonyság és kiegyensúlyozottság szabályozásában az objektív lényegre és funkcióra kell alapozni az önálló elszámolási rendszert. Mindenekelőtt az árakról, árfolyam- és valutaszabályozókról, a hitelfeltételekről, a befizetésekről és adókról van szó. El kell érni, hogy ezek a szabályozók egységes népgazdasági kritériumokká váljanak, és mint a terv integrált részei, jelentősen hozzájáruljanak a gazdálkodó szervezetek igényes és kiegyensúlyozottabb gazdasági feltételeinek megteremtéséhez.

.j g Az értékszabályozók objektivizálását tervszerűen kell irányítani, és biztosítani kell a termelési tényezők reprodukálására (a felhalmozásra, a bérekre és a társadalmi fogyasztásra) szánt társadalmi ráfordítások szerkezetét és hosszú távra tervezés színvonaluknak az arányosságát, mégpedig úgy, hogy összhangban legyenek:- az ár típusa és összetétele elsősorban az árkalkulációban a tiszta jövedelem alkotóelemeinek meghatározása az egyes termelési tényezők reprodukálására fordított társadalmi kiadások nagyságának függvényében: ugyanúgy az árban is vissza kell tükröződnie a használati érték fogyasztói (hazai és külföldi vonatkozásban egyaránt) elismerésének;- a központi alapba történő meghatározott értékű befizetések, amelyek a termelési tényezők kívánt hatékonyságát fejezik ki, és biztosítják reprodukciójuk állami terv által meghatározott, központi finanszírozását.- a gazdasági szervezetek pénzalapjának támogatási rendszere, amely a szükségletek önelszámoláson alapuló finanszírozásának meghatározott mértékét fejezik ki.

2q Az értékszabályozók objektivizálását két összehangolt úton kell biztosítani:- ezeknek a szabályozóknak a tulajdonképpeni létrehozásával; elsősorban az árak, a befizetések, a valutaárfolyamok, és a hitelkibocsátás eszközei tartoznak ide. Ezt úgy kell elérni, hogy a lehető legmegbízhatóbban fejezzék ki a munka társadalmilag szükséges költségeit, egységben a termelés hasznosságának és kívánatos struktúrájának fejlesztésével.- Az értékszabályozók aktív szerepének jelentős növelésével a tervkészítésben és a terv megvalósításában; tervkészítés közben az értékszabályozók objektív lényegéből kell kiindulni, és a tervet alakulásuk szabályozásának döntő fontosságú eszközeként kell felhasználni.

2i Az értékszabályozók objektivizálásá- nak szükséges és elsőrendű feltételeként végre kell hajtani a nagykereskedelmi és felvásárlási árak komplex átépítését. Ez nagy lépést jelenthet afelé, hogy az árba belekalkulált tiszta jövedelem átlagos mértéke a termelési alapokhoz viszonyítva összhangban legyen a felhalmozásuk hosszú távra tervezett átlagos mértékével, ugyanakkor a bérlevonási kulcs a munkaerő reprodukálásának reális társadalmi költségeiből induljon ki, és támogassa az élőmunka technikával való helyettesítését. Továbbá ezzel a komplex átépítéssel biztosítani kell a termelési költségek tervezett csökkenését, a csehszlovák korona árfolyamainak megszilárdítását, és közelíteni kell a nagykereskedelmi, a felvásárlási és a külpiaci árakat. Ezzel megteremthetők az alapjában véve egységes, kritérium szerinti befizetések érvényesítésének, az önálló finanszírozás elvének valamint a nemkívánatos dotációk és újraelosztási folyamatok megszüntetésének a feltételei.

A nagykereskedelmi és felvásárlási árak rendszerének átépítésére kell rákapcsolni az árak folyamatos aktualizálását, jövedelmezőségük kiviteli és behozatali hatékonyság, minőség és a termelés műszaki színvonala szerinti differenciálásait. Az árak rendszeres objektivizálásának fő irányát azonban a tervnek és az anyagi ösztönzés eszközeinek a társadalmi költségek csökkentésére kifejtett hatásában kell látnunk, számolva az árak megrendelők és fogyasztók általi széles körű társadalmi ellenőrzésével. Ezzel megteremt- hetőek a feltételei annak, hogy megbízhatóan felmérjük a nemzetközi munkamegosztás előnyeit.

22 A csehszlovák korona külföldi valutákhoz való árfolyamát következetesebben a bel- és külpiaci árakhoz viszonyítva kell alakítani, az egységes átváltási arány és annak állami szabályzása érdekében. Az export hatékonyságának növelésével és a pénzügyi szabályozók tökéletesítésével összhangban állandóan stabilizálni kell az árfolyamokat, tökéletesíteni kell meghatározó funkciójukat a hazai és a külföldi munkatermelékenység viszonylatában, ugyanakkor a szilárd árfolyamokat eszközként kell használni a külföldi inflációs hatások begyűrűzése ellen.

22 Az értékszabályozók tökéletesítésének folyamatát szorosabban össze kell kötni az integrációs mechanizmus átépítése feltételeinek kialakításával, főleg a kollektív valuta (az átváltható rubel) szerepének növelésével és az egyes nemzeti valuták kölcsönös átválthatóságának megteremtésével.

24 A hitelkibocsátás kritériumait és a nemzeti jövedelem alakításában és

felhasználásában betöltött szerepét úgy kell kidolgozni, hogy megbízhatóbban tükrözzék a szervezetek, az állam és a lakosság pénzeszközeinek áruval és szolgáltatásokkal való fedezését, és ezzel hozzájárulhatnának a csehszlovák gazdaság egyensúlyának, a csehszlovák valuta vásárlóerejének és a lakosság szociális biztonságának tervezett biztosításához. Ezzel összhangban kell lenniük a Csehszlovák Állami Bank feladatainak is.

25 A szervezeteknek nyújtott hiteleket, valamint a hitelezés bank általi ellenőrzését következetesen csak olyan kritériumokkal, befizetésekkel, normatívumokkal és feladatokkal szabad összekapcsolni, amelyek az állami tervből következnek, valamint a szervezetek fizetőképességével. Meg kell erősíteni a bankok fiókintézeteinek vállalkozói funkcióját és a hiteleket nem szabad a gazdálkodás fogyatékosságainak fedezésére, illetve a forgóeszközök állandó szükségleteire felhasználni, hanem csak a szervezetek tevékenységének leghatékonyabb irányaira, illetve az eszközök átmeneti hiányának pótlására. Egyúttal növelni kell a hitel szerepét a szervezetek hatékony fejlesztési céljainak, valamint az ezzel összefüggő szerkezeti és innovációs változások támogatására.

2g Az értékszabályozók egész komplexumának és főleg az áraknak az objektivizálását a személyi és társadalmi fogyasztás, a termelői fogyasztás, a beruházások, a munkaerő és a külföldi fizetési mérleg területén szorosan össze kell kapcsolni a globális és strukturális gazdasági egyensúly programszerű és tervszerű biztosításával. Az ezzel kapcsolatos feltételeket • kell megteremteni az állami költségvetést kiegyensúlyozottságával, forrásainak gazdaságos felhasználásával, a külgazdasági kapcsolatoknak a társadalmi munkatermelékenység alakulására gyakorolt hatásának tervszerű, hatékony szabályozásával.

2j A munkaeredmények szerinti elosztás és javadalmazás elvének következetesebb érvényesítését az ösztönző rendszerek hatékonyságának lényeges növelésére kell irányítani a gazdasági szervezetek, a munkakollektívák és az egyének szintjén. A társadalmi erőforrásokat a népgazdaság fejlesztésének leghatékonyabb területeire kell irányítani. Az elosztásban az eddigi individualizált mutatók helyett a hatékonyság egységes objektivizált társadalmi kritériumait kell alkalmazni. A termelési viszonyok szocialista jellegével összhangban központilag kell meghatározni e források képzésének és felhasználásának alapvető szabályait és arányait.

2q A normatívumok, a befizetések és a források elosztása más szabályainak egységesítésével meg kell teremteni a döntő feltételeket a keresetek objektív differenciálásához nemcsak a szervezeteken belül,hanem minden jövedelem terén, és így a szervezetek közötti átlagkeresetek differenciálásában is. Ehhez következetesen érvényre kell juttatni: a vállalatok igényei az önálló elszámolási rendszer alapján attól függjenek, a valóságban milyen értékeket teremtenek a társadalom számára.

Az elosztásban a kívánatos differenciálásra való áttéréssel igényes kritériumként szolgáló, szociális szempontból igazságos gazdasági viszonyokat kell teremteni, ami alapvető feltétele az intenzív fejlesztésre való áttérésnek. A normatívák által megszabott

egységes kritériumként szolgáló szabályozók alapján objektívebben kell értékelni a gazdasági szervezetek eltérő gazdasági eredményeit, meg kell különböztetni a lemaradó és a progresszív termelési programokat, a forrásokat területi szempontból ésszerűen kell elosztani, ösztönözni kell a szocialista vállalkozást, versengést és kezdeményezést. Az állam gazdaságpolitikája által előirányzott strukturális változások megvalósítása során differenciált szabályozókat kell alkalmazni az egyes ágazatok és termelések támogatására, illetve korlátozására.

2q A bérek területén az egész gazdaságban továbbra is egységes tarifákat kell érvényesíteni az elvégzett munka szerinti alapbérek képzésére és az eddiginél nagyobb szerepet kell adni a bér azon összetevőinek, amelyek az egyének, a munkakollektívák és a szervezetek valós érdemeivel és a társadalom javát szolgáló végeredményeivel kapcsolatosak. (A bér mozgó része). Ezzel párhuzamosan meg kell erősíteni azon gazdasági eredmények hatását a szervezetek alapjaira és a bérek összegező összetevőjére, amelyek a nemzetközi munkamegosztásban való részvételből erednek. Az értékszabályozók racionális működése megbízható feltételeinek megteremtése során számolni kell a bérek volumenének szabályozásával is. Ennek érdekében ki kell használni a bérek alakulásának függőségét a tiszta termelési érték alakulásától, azzal a feltétellel, hogy a szervezet rendelkezik a tiszta jövedelem felhasználható forrásaival. Variánsként ki kell használni a bérek növekedésének függőségét a tiszta jövedelem növekedésétől.

2Q Lényegesen bővíteni kell a szervezetek jogkörét a források felhasználási irányának meghatározásában, céltudatosan növelni kell a dolgozók kollektíváinak részvételét ezen a területen, főleg azáltal, hogy részt vesznek a szervezetek gazdasági terveinek és szociális programjainak kidolgozásában és megvalósításában, továbbá a brigádrend- szerű munkaszervezés és javadalmazás s a kollektív szerződések szerepének fejlesztésével. Az elosztás rendszerével kell biztosítani a szocialista tulajdon előnyben részesített bővített újratermelését, valamint az egyéni és a társadalmi fogyasztás arányaira és növekedési ütemére vonatkozó központi irányzatokat.

01 A szervezetek jövedelmét főleg a gazdasági eredményektől függő bérek elosztását, célszerűbben kell összekapcsolni:- a társadalmi fogyasztás alapjainak elosztásával, főleg az egészségügy, az üdülés, az oktatásügy, a nyugdíj- és betegbiztosítás stb. területén;- a munkaerő-struktúra átalakításával és a dolgozók átképzésével;- a szociális kedvezményekkel a munkaidő és a szabadság területén, valamint a szociális program más elemeinek fejlesztésével.

A munka szerinti javadalmazás, a szociális bevételek és előnyök kölcsönös arányait és formáit át kell értékelni és tökéletesíteni, figyelembe véve az elért életszínvonalat, a bérdifferenciálásban elért szintet, a dolgozók érdekeinek struktúrájában végbement változásokat és el kell érni, hogy az egész szociális program nagyobb hatást gyakoroljon a csehszlovák gazdaság intenzifikálására.

22 A terv kritériumaival, feladataival és szabályozóival a csehszlovák szervezetek átlagos hatékonyságának megfelelő feltételeknél progresszívebb feltételeket kell teremteni. Az alapelvek érvényesítésének első éveiben a szervezetek hatékonyságában (nyereségében és veszteségében) keletkező különbözőségeket kiindulópontként kell kihasználni abban, hogy feltárjuk a szervezetek eltérő jövedelmeinek okait, gazdálkodásuk fogyatékosságait, és megfelelő időponthoz kötött programszerű intézkedéseket hozzunk.

qq Ki kell dolgozni, milyen eljárást érvé- ' nyesítsünk azon szervezetek esetében, amelyek hosszú időn keresztül rosszul gazdálkodnak. Konszolidációs programokról, különleges gazdálkodási rendszerekről, beleértve a bankok általi ellenőrzést is, a központi direktív intézkedések nagyobb részarányban való érvényesítéséről, termelési programok megszüntetéséről, káderváltozásokról, átképzésekről, dolgozók áthelyezéséről stb. van szó, beleszámítva a szervezetek önálló elszámolásának megszüntetését és más gazdasági egységhez való csatolását. Mindig meg kell tartani azt az alapelvet, hogy a megoldás nem érintheti a dolgozók jogos, szociális biztonságát.

A gazdasági mechanizmus átalakítá- „ ' sának alapelveit, a társadalmi hatékonyságra való elsődleges orientációját teljes mértékben tükröznie kell a vállalatok önálló elszámolási rendszerének, a szervezésnek és irányításnak. Minden alakulatnak, minden irányító szervnek és kollektívának érdekeltnek kell lennie és egyúttal felelősnek munkája társadalmi hasznosságáért, a dolgozókban meg kell szilárdítani azt a tudatot, hogy gazdaként felelősek munkájukért. Ezekből (Folytatás a 6. oldalon)