Új Szó, 1987. január (40. évfolyam, 2-25. szám)

1987-01-30 / 24. szám, péntek

A gazdasági mechanizmus átalakításának kérdései (Folytatás az 5. oldalról) tartalékalapot - a gazdasági eredményektől függő­en fogják felhasználni. Tudjuk, nehéz lesz elérni a normatívák hosszú távú érvényességét, de még bonyolultabb lesz az egység elvének érvényre juttatása. Már csak azért is, mert a forrásoknak az egyénileg, gyakran szub­jektívan meghatározott mutatók, differenciált nor­matívák alapján történő elosztása szöges ellentét­ben áll ezzel a követelménnyel. A normatívák egy­sége ugyanis elvi feltétele annak, hogy összehason­líthassuk a szervezetek eredményeit, pontosabban mérhessük munkájuk hatékonyságát, és ennek alapján célszerűbben használhassuk fel a társadal­mi forrásokat ott, ahol a legnagyobb népgazdasági haszon várható el. Nem utolsósorban be kell vezetni a szükséges.differenciálást az egyének és a munka­kollektívák javadalmazásában, a valós munkaered­mények alapján. Ez természetesen nem valósul meg önmagától. Szorgalmas politikai és szervező­munkával fel kell számolni a nivellizálás légkörét, és ki kell harcolni, hogy a javadalmazás megfeleljen az eredményeknek. Ami ugyancsak fontos, hosszú távú normatívákat kell érvényesíteni a vállalatok és a központ kapcso­latában, ami lehetővé teszi, hogy megszüntessük a tervfeladatokért folytatott licitálás gyakorlatát, azt, hogy kitartóan újabb beruházásokat, béreszközöket, devizát, támogatásokat követelnek. Röviden, az egységes normatívákkal valamennyi szervezet számára fokozatosan objektívebb, jobban összehasonlító alapot akarunk kialakítani, hogy megbízhatóbban irányíthassunk, igazságosabban oszthassunk el és javadalmazhassunk, s így haté­konyabban ösztönözzünk. Új szempontok és módszerek a javadalmazásban Az új gazdasági mechanizmus új kritériumokat vezet be javadalmazási rendszerünkbe. Ez pedig minden vállalatnak a nemzeti jövedelemhez való hozzájárulása a társadalmi gazdagság megsokszo­rozásában való részvételének kritériuma. Továbbra is tökéletesítjük a szocialista állam bérpolitikájának bevált formáit és szabályozóit, mint a tarifarendszert, vagypedig a munkaszervezés és javadalmazás brigádrendszerét. A javadalmazás­ban az új gazdasági mechanizmus helyes működé­sének eredményeként teljesen új momentum lesz az, hogy a bér ösztönző része a vállalat tiszta jövedelmétől függ majd. Eddig gazdasági gyakorlatunkban nem volt ilyen egyértelmű kritériumunk. A prémiumok, a rendkívüli jutalmak, a gazdasági eredmények alapján kifizetett osztalékok összege a legkülönbözőbb, egyénileg meghatározott, néhány esetben az utolsó pillanat­ban megváltoztatott mutatóktól függ. Ez következ­ményeiben ahhoz vezetett, hogy a vállalatnak nem volt érdeke az optimális eredmények elérése, és a bérek nivellizálódtak. Ezzel szemben a kritériumok egysége és a gaz­dasági feltételek egysége lehetővé teszi a vállalati jövedelmek objektív differenciálását, és ennek kere­tében az átlagbérek differenciálását is. Mindenkinek - felelősségének megfelelően - fizetésén meg kell éreznie, hogy vállalata jól gazdálkodik-e, vagypedig ráfizetéses. A javadalmazásnak ez a módszere a kiinduló­pontot jelenti ahhoz, hogy fokozzuk a dolgozók tényleges részvételét az irányításban. Kiemeltem a kritériumok és a normatívák egysé­gének fontosságát. Ez az egység azonban nem jelenti, hogy teljes mértékben kizárjuk az ágazatok vagy szervezetek differenciált irányítását. Ezt azon­ban csak ott érvényesítjük, ahol a szerkezeti válto­zások érdekében támogatni, illetve korlátozni kell a termelési programokat. Azokban az esetekben, amikor kiemelt népgazdasági feladatokról lesz szó, ezeket az állami terv közvetlen feladataiként hatá­rozzuk meg, és szükség esetén az állami költségve­tésből is támogatjuk őket. Az egységes kritériumok­tól való, így értelmezett eltérések céltudatosak, korlátozott időtartamúak lesznek, tehát fokozatosan megszüntetjük az eddigi előnyöket és kivételeket, amelyek a hatékonyság hiányát fedezték. A teljes önálló elszámolás érvényesítése a válla­laton belüli irányításra és szervezésre is vonatkozik. Bevezetéséhez olyan igényes feltételeket kell meg­határozni, hogy ahol nem csinálnak rendet a válla­latnál, az üzemek, üzemegységek közti kapcsola­tokban, a normák területén stb., nem lesz elegendő forrásuk a vállalat fejlesztésére és az anyagi ösztön­zésre. Ezért szükségesnek tartjuk, hogy a szervezetek haladéktalanul felülbírálják az eddigi vállalati struk­túrákat, a meghatározott felelősségköröket és álta­lában minden normát, irányelvet és rendeletet, amely az egyes vállalati alakulatok tevékenységé­nek irányítására vonatkozik. Ennek alapján növelni kell a gazdasági szabályozók, így a költségvetések, számvetések, vállalaton belüli árak, stb. hatékony­ságát. A cél az, hogy a vállalatnál a termelés szervezését áttekinthető, közérthető gazdasági rendszer alapján végezzük, amely folyamatosan tájékoztat arról, hogy az egyes egységek milyen gazdasági eredményeket érnek el, nyereségesek, vagy veszteségesek-e. Minden koronával jól kell gazdálkodni, ez érvényes volt a múltban és érvé­nyes ma is. Nem a semmiből indulunk el. Számos példát tudnánk felsorolni az eredményes vállalati gazdál­kodásról, azokról a szervezetekről, amelyek hatéko­nyan alkalmazzák az önálló elszámolás rendszerét. Ki kell használnunk a tapasztalatokat, tovább töké­letesítve és terjesztve ezeket. A gazdasági mechanizmus átalakításának fontos vonásai közé tartozik vitathatatlanul a dolgozók irányításban való részvételének fokozása, az öni­gazgatási elemek nagyobb érvényesítése alapján. A mai helyzethez hasonlítva, sok mindent meg kell változtatnunk. Már csak azért is, mert sokkal na­gyobb lesz a vállalatok jogköre és felelőssége, teljes mértékben érvényesül az önálló elszámolás, így tehát lényegesen bővül azoknak a kérdéseknek a köre, amelyeket csak a dolgozók kollektívájának bevonásával lehet és kell megoldani. El kell érni, hogy ne csak véleményt mondjanak a dolgokról, egyre több kérdésben részt kell venniük a döntésho­zatalban is. Ez kétségtelenül ösztönzőleg hat az emberek aktivitására és kezdeményezésére, felkelti érdeklő­désüket a munkafolyamat iránt, hat majd arra, hogyan ítélik meg a megoldandó problémákat. A döntési jog másik oldalát jelenti ugyanis az a felelősség, amelyet a munkakollektívának vállalnia kell döntéséért. Az irányításban való részvétel demokratikus gya­korlatának konkrét hasznán kívül azt is látni kell, hogy az emberek sokkal gyorsabban élik bele ma­gukat az igazi gazdák szerepébe, felszámoljuk a tár­sadalmi tulajdonnal szembeni elidegenedés bizo­nyos megnyilvánulásait és gyorsabban változik majd az emberek gondolkodásmódja és tudata. Új helyzet keletkezik tehát a vezetők és a munka­kollektívák viszonyában. Ez többek között megköve­teli, hogy szüntelenül figyelemmel kísérjük a dolgo­zók tájékoztatásának tartalmát és minőségét. Ez természetes, ha azt akarjuk, hogy az emberek véleményt mondhassanak munkahelyük vagy üze­mük kérdéseiről, sót, részt vegyenek egyes dönté­sekben, akkor tudniuk kell mindenről, ami üzemük­ben történik. Ezért nemcsak tökéletesíteni kell a dolgozóknak az irányításban való részvételét, hanem keresni kell az új formákat is, amelyek jobban megfelelnek a gazdasági mechanizmus átalakítása eredménye­ként kialakuló új feltételeknek. Ezekről a kérdésekről napjainkban vélemény- csere folyik, főleg a XI. szakszervezeti kongresszus előkészítésével kapcsolatban. Meggyőződésünk, hogy a szakszervezeti tagok véleményt mondanak ezekről a fontos kérdésekről, és javaslataikkal, ész­revételeikkel hozzájárulnak az eredményes megol­dásokhoz. Elvtársak, a testvéri szocialista országoknak az intenzív gazdaságfejlesztéssel kapcsolatos erőfeszítéseik­ben fontosak a gazdasági együttműködésükben végrehajtott alapvető változások. Ezért határozottan támogatjuk a KGST-országok legfelsőbb vezető képviselőinek legutóbbi találkozó­ján elfogadott határozatokat. Ezek kiemelték a test­vérországok együttműködése további megszilárdí­tásának, az optimális munkamegosztásnak, a stra­tégiai jelentőségű közös tervből, a KGST-országok 2000-ig terjedő tudományos-műszaki fejlesztési programjából eredő feladatok folyamatos teljesíté­sének szükségét. Teljesen új helyzet alakul ki. Alapvetően át kell alakítani a szocialista gazdasági integráció feltétele­it, a nemzetközi integráció mechanizmusát. Már nem elegendő, ha csak a kölcsönös árucsere volu­menének növelésére, az együttműködés hagyomá­nyos formáinak érvényesítésére törekszünk. Napi­rendre került az államok és szervezeteik sokoldalú és közvetlen együttműködése minden területen, elsősorban a tudományban és a technikában, a kö­zös termelési programokban, a hosszú távú szako­sított és kooperációs társulások létesítésében. Az integrációs mechanizmus átalakításában is komplex hozzáállásra van szükség. így tehát közö­sen kell tökéletesíteni a tervezést, új módon kell koordinálni a terveket, és lényegesen növelni kell a gazdasági szabályozók szerepét. Mindenekelőtt olyan nemzetközi pénzügyi me­chanizmust kell kialakítani, amelyben aktív szerepet játszik a kollektív, sokoldalúan átszámítható valuta. Ezzel párhuzamosan meg kell teremteni a feltétele­ket az egyes KGST-országok pénznemének átvált- hatóságához, a hazai, a szerződéses és a világárak összekapcsolásához, a hitelek és a kamatok gazda­sági funkciójának megszilárdításához. Ennek érdekében a gazdálkodó szervezetek olyan szervezési és önállósági formáját kell válasz­tani, amely lehetővé teszi a közvetlen kapcsolatok, a tudományos-műszaki, a termelési, a kereskedelmi együttműködés kialakítását, a közös beruházásokat és a közös vállalatok létesítését. Sokkal nagyobb figyelmet kell fordítani a pénzügyi egyensúly megte­remtésére nemcsak az országon belül, hanem a köl­csönös gazdasági kapcsolatokban is. A kölcsönös kereskedelemben meg kell szüntetni a globális és naturális kontingensek és limitek aránytalanul nagy számát és a szűk keresztmetszetű tételeket. Ezek ugyanis megnehezítik a tervek egybehangolását, és végeredményben fékezik a kölcsönös gazdasági együttműködés valamennyi formájának, elsősorban azonban a szervezetek közvetlen kapcsolatainak fejlődését. Ezért érdekünkben áll, hogy a tervezésben, az irányítás mérlegrendszereiben, gazdasági szabá­lyozóiban és szervezési formáiban, mégpedig a KGST-országok integrációs mechanizmusával egységben mindenütt megtegyük, ami intenzív típusú szocialista integrációhoz vezet, s elősegíti a közös szocialista piac kialakítását. Elvtársak, az egész irányítási rendszerben bekö­vetkező változások a gazdaság minden ágazatát érinteni fogják, s hatásuk a nem termelési szférában is kellő mértékben fog érvényesülni. Ez a belkereskedelmi és a szolgáltatási szerve­zetek tevékenységére is vonatkozik, hiszen a sze­mélyi fogyasztás az egész szocialista bővített újra­termelés jelentős motiváló tényezőjét képezi, kihat a dolgozóknak a termeléshez, a munkatermelé­kenység növeléséhez való viszonyulására. A kereskedelemnek úgy kell működnie, hogy a fogyasztók érdekeit képviselje, s egyúttal aktív tényezőként hasson a kereslet formálására. Egyál­talán nem elegendő, hogy csak kínáljon, és ahogy az sajnos néha megtörténik, csupán elossza azt, amit a termelőktől kap. A kiskereskedelmi forgalom tervének teljesítése nem bizonyítja a fogyasztói kereslet kielégítését, amikor fogyatékosságok van­nak a választékban és a kínálat minőségében. Ezért az alapelvek szellemében rövid időn belül olyan intézkedések elfogadását tartjuk szükségesnek, amelyek megerősítik a megrendelők pozícióit a ke­reskedelemmel szemben, s a kereskedelemét is a termeléssel és a behozatallal szemben. Legfőbb ideje, hogy felszámoljuk a felelősség kölcsönös áthárítását a termelés és a kereskedelem között a piac hiányos ellátásáért. Meg kell határozni a felelősséget, le kell rövidíteni az áru útját a terme­lőtől a fogyasztóig, át kell térni a gazdaságilag alátámasztott viszonyokra a termelés, a kereskede­lem és a fogyasztás között. Ilyen követelményekre utalt Gustáv Husák elvtárs, a CSKP KB főtitkára is a CSKP KB 4. ülésén előterjesztett beszámolójá­ban, hogy „Gyorsított ütemben kell előterjeszteni azokat a javaslatokat, amelyek lényegesen rugal­masabbá teszik a kapcbolatokat a kereskedelem és a termelés között, felszámolják a fölösleges közbe­eső láncszemeket, s elősegítik a piac jobb ellátását a keresett termékekből.“ Kezdeményezően és késedelem nélkül Itt nem kell várnunk a gazdasági reform teljes kidolgozására. Ezért az illetékes minisztériumoktól megköveteljük, hogy megfelelő javaslatokat dolgoz­zanak ki a szükséges szervezési és tárgyi intézke­désekre, amelyek a termelést és a kereskedelmet a.fogyasztói szükségletek jobb kielégítésére fogják ösztönözni. Ez a közétkeztetés irányítási rendszerére is vo­natkozik. Ezen a szakaszon a kereskedelmi minisz­tériumok és az illetékes nemzeti bizottságok nem sok sikerrel dicsekedhetnek. Furcsa helyzet alakul­na ki, ha a fogyasztónak és az államnak kellene ráfizetnie a fennálló állapotokra. Meg kell akadá­lyozni, hogy a vendéglátóipari szervezetek gyenge teljesítményűek, veszteségesek legyenek, s ráadá­sul az elégedetlenség forrását képezzék. A jelenlegi helytelen gyakorlatot már a CSKP KB 6. ülése is bírálta 1982 áprilisában. A megoldást többek között abban látjuk, hogy ahol erre lehetőség nyílik, min­denhol kihasználják az üzemegységek szervezési és gazdasági önállóságát, ezek bérletben való üze­meltetési formáját, ahol biztosítva van, hogy a dol­gozók személyi jövedelme mérhető lesz, s közvetle­nül függ majd a szükségletek kielégítéséről. A CSKP KB 6. ülése óta sok minden javult a fizetett lakossági szolgáltatások területén. Ma több kisiparos, több szolgáltató üzem gondoskodik a la­kosság ellátásáról. A teljes elégedettségtől azonban még messze vagyunk. A szolgáltatások rugalma­sabb irányítására és szervezésére vonatkozó alap­elvek érvényesítésében nem állhatunk meg a fél­úton, csupán azért, mert a különböző előírások, reszort- vagy helyi érdekek falába ütköztünk. A fo­lyamatban levő kerületi kísérletek tapasztalatait, amelyekben az irányítás egyszerűsítésére vonatko­zó alapelvek számos eleme érvényesül, gyors ütemben országos méretekben kell hasznosítani. Itt széles lehetőségek nyílnak mindkét köztársaság nemzeti bizottságai és ipari szövetkezetei számára. Azért tettem említést ezekről a specifikus ágaza­tokról, mert eredményeik közvetlenül és naponta szembesítve vannak az állampolgárok szükségletei­vel. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az alapelvek kevésbé igényes feltételeket alakítanak ki a többi ágazattal és tevékenységgel szemben, hiszen rövid időn belül ezek hatékonyságát is magasabb szintre kell emelni. Vegyük például az építőipart. Erre az a jellemző, hogy az utóbbi években folyamatosan teljesítette az előirányzott pénzügyi mutatókat, a munkatermelékenység és a munkabér a tervnek megfelelően növekedett, azonban a tárgyi feladatok minőségi teljesítése nem felelt meg ennek. Ebből világosan kitűnik, hogy ebben az ágazatban az eddigi irányítási rendszer nem volt elég igényes, mert megelégedett a mennyiségi mutatók teljesíté­sével. Egyébként az egész beruházási folyamat gazdasági igényességét felül kell vizsgálni, nem­csak az építőiparban és a berendezések szállítóinál, hanem a tervezési munkák és a beruházások előké­szítésének egész területén is. Az átalakítás nem kerüli ki a közlekedést sem, annak minden tartozékával együtt. A közlekedés sajátos feltételeit bizonyára figyelembe kell venni, de nem a gazdasági mechanizmus egységességé­nek a rovására. Ez végső fokon a mezőgazdaságra is vonatkozik, ahol az utóbbi években sok minden történt, főleg az irányítási rendszerben és a ter­melési feltételek figyelembe vétele területén. Ennek ellenére rá kell mutatni, hogy egyes központi szer­vek, s főleg a kerületi és a járási mezőgazdasági igazgatóságok újból megtalálták azokat az utakat és módokat, amelyekkel kikerülhetik a mezőgazdaság óváhagyott irányítási rendszerének a követelmé­nyeit, tovább folytatják a termelési egységek utasí­tásokkal való irányításának a gyakorlatát. Elvtársak! Az elfogadott alapelvek olyan dokumentumot képeznek, amely kitűzi az irányítási rendszerben bekövetkező változások legfontosabb köreit, vagyis azokat, amelyek döntő mértékben meghatározzák a gazdasági mechanizmus arculatát. Hangsúlyo­zom, hogy ezek a változások szerves egységet alkotnak. Ezeket így kell értelmezni, s a tárgyi, rendszerbeli és jogi megoldások egységében kell részletesen kidolgozni és megvalósítani. Nem lehet közülük kiemelni csupán azt, ami könnyúbbnek, népszerűbbnek tűnik, s kevesebb konfliktussal jár. A múlt tapasztalataiból nagyon jól tudjuk, hogy az ilyen út olyan irányítási rendszerhez vezetne, amely nem lenne képes tényleges fordulatot elérni a gaz­daság intezifikálásában. Az alapelvek jellegéből egyúttal az is kitűnik, hogy a gazdasági mechanizmus fejlesztésének csu­pán az alapvető, tehát az okvetlenül szükséges irányzatait tartalmazzák. Ezért már a jelenlegi idő­szakban elkezdjük azt a munkát, amely ezek konk­rét megfogalmazására irányul, minden szempont­nak megfelelően, s a gazdaság minden területe számára. Megkülönböztetett figyelmet fordítunk a külgazdasági kapcsolatok irányítására, valamint a KGST-tagországok integrációs mechanizmusá­nak átalakításához szükséges feltételek kialakítá­sára. Ezeket a munkákat el kell végeznünk az év végéig, hogy egy komplex dokumentumot dolgoz­hassunk ki, amely kiindulási alapot képezhet a jogi normák újszerű rendezéséhez, s a tervezési és pénzügyi módszertani utasítások kiadásához. Pár­tunk Központi Bizottságának Elnöksége és a szö­vetségi kormány a legközelebbi időszakban megha­tározza az eljárás kötelező politikai-szervezési és időrendi feltételeit. Ennek során főleg két követel­ményből fogunk kiindulni: Egyrészt abból, hogy az alapelvekben tartalma­zott változások egész terjedelmét úgy kell előkészí­teni, hogy azok teljes mértékben kihassanak a köz­pont és a vállalati szféra munkájára a 9. ötéves terv előkészítése során. Megköveteljük, hogy az elfoga­dott alapelvekkel összhangban, tehát már a legkö­zelebbi időszakban kidolgozzák a gazdasági és szociális fejlődés meggyorsításának a stratégiáját, a hosszú távú előrejelzést, valamint a nemzetközi munkamegosztásba való bekapcsolódásuk és a szocialista gazdasági integrációban való részvéte­lünk fejlesztési programjait. Ki kell dolgozni továbbá a gazdasági egyensúly szilárdításának a programja­it, valamint a valutáris, a pénzügyi, az ár- és a bérpolitika koncepcióit. Másrészt abból indulunk ki, hogy az alapelvek egyes kiemelt elemeinek a fokozatos érvényesítését már az idén el kell kezdeni. Hangsúlyozzuk azt a követelményt, hogy ezzel minél gyorsabban és minél kifejezőbben segítsük elő a 8. ötéves tervidő­szakra kitűzött célok elérését. Élő és változékony rendszer Ebből világosan kitűnik, hogy nem akarunk arra várni, amíg minden részletesen kialakul és világos­sá válik, arról nem is beszélve, hogy a gazdasági mechanizmus mindig élő és változékony rendszer­ként fog érvényesülni. Számos változás vitathatatla­nul konkrét jellege már most is ismert, tehát sor kerülhet ezek érvényesítésére, függetlenül az alap­elvekben szereplő további elemek érvényesítésétől. Főleg arra készülünk, hogy a vállalatokat és a termelési-gazdasági egységeket olyan gazdálko­dási rendszerre vezessük rá, amelyben a lehető legnagyobb mértékben lehet alkalmazkodni az új feltételekhez. Elsősorban azokról a szervezetekről van szó, amelyek termelési és szervezeti programjai világosak, s amelyek számára a magasabb fokú önállóság nem jelent problémát. Az új feltételek kísérleti bevezetése azonban nem jelentheti a terv­feladatok lazítását. Nagyobb garanciát kell azonban biztosítania a szervezetek számára, jobban kell ösztönöznie, s főleg azok számára lesz előnyös, ahol hatékonyabban fognak gazdálkodni, mint ahogy azt a 8. ötéves terv feltételezi. Jóváhagytuk a kísérleti bevezetés alapelveit. Egyelőre azonban sajnos csak két termelési-gazda­sági egységről van szó. Azonban már az első tapasztalatok arra utalnak, hogy nehéz lesz az új feltételeket átvinni a gyakorlatba, mert a központi szervek egyes dolgozói az új alapelveket máris a régi szabályok közé akarják bepréselni. Az ilyen próbálkozásokat nem fogjuk túrni. A CSKP KB Elnöksége és a kormány határozottan célul tűzte a kísérletek folytatását, s a benne részt­vevők számát április és június elsejéhez tovább akarja növelni. Azzal a kéréssel fordulunk Önökhöz, igazgató elvtársak, hogy a dolgozó kollektívákban rejlő erő­ben bízva, vegyenek részt ezekben a kísérletekben, s bizonyítsák be a gazdasági mechanizmusban bekövetkező változások hasznosságát. Az alapelvek további részletes kidolgozásának és végrehajtásának a folyamatában természetesen számos kulcsfontosságú kérdést kell még megolda­ni az átalakítás sikeres megvalósítása érdekében. Főleg az olyan feltételek kialakítására gondolok, amelyek növelni fogják a szervezetek érdekeltségét (Folytatás a 7. oldalon) ÚJ SZÍ 6 1987. I. 3i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom