Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)
1986-10-24 / 43. szám
Egy sportág, amely nagyobb figyelmet érdemelne Éjszakába nyúló venendaali dráma Beszélgetés Bottlik László vízilabdaedzövel Csehszlovákiában kevés edző dicsekedhet annyi bajnoki elsőséggel, mint Bottlik László, a ŐH Koáice vízilabdacsapatának „aranykovácsa.“ Az utóbbi években szinte már természetessé vált, hogy a kassaiak (Koáice) nyerik a pólóligát. Az idén szerezték 24. bajnoki címüket. e Az idei bajnokságot mindenki dicsérte. Mi erről a véleménye a ŐH és a válogatotott edzőjének?- Sokkal érdekesebb és főleg izgalmasabb volt, mint a múltban. A színvonal is emelkedett. Sokat javult az RH Brno és a Nováky. • A rájátszásos tornákon úgy tűnt, mintha a bajnokcsapat itt-ott lazított volna...- Gyakorlatilag már a körmérkőzéses sorozat után kezünkben volt az elsőség. Mihelyt megtudtuk, kivel játszunk a BEK-ben, még nagyobb intenzitással készültünk a kupatalálkozókra. A bajnokság hajrájában néha a biztos vezetés tudatában leállt a csapat, s az utolsó mérkőzéseken az igen erős edzések utáni fáradtság is jelentkezett. • Milyen volt a hangulat a csapat háza táján, amikor kiderült, hogy a ŐH a világhírű Spandauval és a holland bajnok Venendaallal játszik egy csoportban a BEK első fordulójában? Ezekről a nem kis problémákról és az idei bajnoki mérkőzések rájátszásos tornáinak színvonaláról beszélgettek Kassán a vezetők, edzők és játékvezetők. Jirí Jackerson, a játékvezetői testület elnöke a következőket mondotta: „A 62. bajnokság befejeződött, nyugodtan kijelenthetjük: az utóbbi évek egyik legjobb és legérdekesebb pontvadászata volt. Mint mindig, most is láthattunk drámai csatákat, kitűnő összecsapásokat és gyengébb mérkőzéseket. Utólag is bebizonyosodott: az új lebonyolítási rendszer, a négy rájátszásos torna izgalmasabbá tette az I. vizilabdaliga ,,második félidejét". A KEK-szereplés miatt az idén dupla értéke volt a második helynek, s ezért mindjárt a rájátszás első felvonásában alaptalanul meggyanúsították részrehajló bíráskodással az „érdekelt“ játékvezetőket: Különben erről szó sem lehetett. Nemcsak Brnóban, de máshol is sokkal jobban bíráskodtak a síp mesterei, mint a múltban. A vízilabdában lehetetlen dolog hiba nélkül vezetni egy mérkőzést. Főleg a támadószabálytalanságokat képtelenség pontosan megítélni. Ezt is figyelembe kell venni, ha véleményt akarunk mondani egy bíróról. Meg vagyok győződve arról, hogy aki manapság Csehszlovákiában fehérbe öltözik, és a medence partján zászlót vesz a kezébe, az csakis azért teszi, mert szereti a sportágat". Remélem, a közeljövőben még jobb eredményeket ér majd el a hazai vízilab- dázás. Ehhez azonban a sportág valamennyi szakemberének segítségére van szükség. Az idén sikerült a pólót magasabb szintre emelni, de még van mit javítani. Csak közös erővel érhetünk el további sikereket". Eduard Prelovsky nemzetközi játékvezető a majd háromórás beszélgetés végén igen lehangoltan állapította meg: ,,Tizenöt éve bíráskodom az élvonalban, de a brnói tornáig egyszer sem volt rám panasz. Most, amikor a KEK-szereplés kivívásáért küzdött a Nováky és az UK, érthetetlenül én kerültem a bírálat középpontjába. Egyik napról a másikra elfelejtettem volna a szabályokat?" Az idei vízilabdaidény véget ért. Sokak számára nagyon tanulságos volt. Vannak, akik elégedettek és nem kevesen, akik csalódottak... A ŐH Koáice együttesében Vidumansky (balról a második), Kula kapus és Szalonna nyújtott kimagasló teljesítményt az idei bajnokságban (Eugen Vojtíáek felvételei) mények ellenére sem csüggednek, mindent hajlandók megtenni a jobb eredmények érdekében. Klubszinten tehát nagyot változott a helyzet, óriási haladás tapasztalható. De mi újság a válogatottnál? Sajnos, semmi! És ez egy kicsit lehangoló. Négy éve a nagy vihar után csend, síri csend. Mi is történt tulajdonképpen? 1981-ben a csehszlovák vízilabdacsapat Splitben megnyerte a B-csoportot, majd egy év múlva Bruges-ben osztályo- zót játszott az Európa legjobb nyolc együttese közé kerülésért. A római Eb-n (1983) való részvétel (A-csoport) nem sikerült. Ezután minden támogatást megvontak a sportágtól, temetni kezdték. A játékosokat ez annyira megviselte, hogy többen be akarták fejezni aktív pályafutásukat. Ekkor már a sportág léte forgott veszélyben. Bottlik László, a válogatott akkori és mostani edzője megmentette a helyzetet. A nehéz körülmények ellenére megmaradt a csapat gerince, és ha igen rossz feltételek között is, készülni kezdett a tavalyi szófiai Európa-bajnok- ságra, amelyen - ismét nem indulhatott! Ezek után nem számított volna csodának, ha néhányan bedobják a törülközőt. Nem dobta be senki. Valamennyiüket fűti a bizonyítás vágya. Most a klubcsapatok Csehszlovákiában a vízilabda - kiemelési és fontossági szempontból - a harmadik kategóriájú sportágak közé tartozik. Vitathatatlan: nem a legnépszerűbb játékok között emlegetik. Külföldön, Jugoszláviában, Olaszországban, a Szovjetunióban és Magyarországon, de még Kubában is a legkedveltebb sportágak egyike. Igaz, hogy ezekben az országokban megvannak a kellő feltételek (fedett uszodák) a vízilabda fejlődéséhez. Nálunk pedig korántsem! Erre jó példa a következő: a 24-szeres bajnok ŐH Koáice csak ez év szeptemberétől rendelkezik a szabályoknak megfelelő méretű fedett uszodával! És mégis utcahosszal a kassaiak (Koáice) a legjobbak. Most nyerték 24. bajnoki címüket, és a BEK-ben is a legjobb nyolc közé jutottak. Ennek ellenére a ŐH-val majdnem azonos válogatott az utóbbi években érthetetlenül el van szigetelve a komolyabb nemzetközi tornáktól, kontines- és világversenyektől. Erre még talán a legilletékesebbek is nehezen tudnának válaszolni ... Pedig Csehszlovákiában a vízilabda az egyik legrégibb sportágak közé tartozik. Az első hivatalos mérkőzésre 1909- ben került sor, és az országos válogatott már 1920-ban részt vett Antwerpenben a VII. olimpiai játékokon. Azóta volt a pólónak néhány fényes korszaka (rövid ideig), de inkább gyakoribbnak számított a sikertelenségek, a háttérbe szorítás korszaka. Most sem valami rózsás a helyzete, de azért nem reménytelen, hiszen ebben az évben valami elkezdődött, a fejlődés, a hullámvölgyből való kilábalás nem könnyű útjára lépett a sportág. Ez csak akkor járhat sikerrel, ha a vezetők, az edzők, a játékvezetők és a játékosok közös nevezőre jutnak. Az eddigi struccpolitika és az ellentétek nagyon sokat ártottak a sportágnak, amit egyesek már szerencsére elismertek. Arról, hogy most már minden rendben lenne, szó sincs. Problémák vannak, ám ezek megoldhatók, természetesen együttes erővel. Talán nincs is az országban még egy olyan mellőzött válogatott, mint a vízilabdacsapat. Ezt bizonyítja az alábbi tény is Csehszlovákia vízilabdázói az utóbbi két évtizedben csak háromszor vehettek részt az Európa-bajnokságon. Miért ilyen kevésszer? Azért, mert egyszerűen nem nevezték őket. Kinek a hibája ez? A játékosoké, edzőké? Aligha... A moszkvai olimpián sem indulhatott a válogatott, pedig előzőleg az ígéret is megvolt. A csehszlovák bajnok csak itt-ott rajtolhatott a BEK-ben, most a ŐH kétéves kényszerszünet után bebizonyította: ott a helye az európai élmezőnyben. A KEK- nek ez évben hosszú, hosszú szünet után ismét volt csehszlovák résztvevője. Végre, valami, ami alapja lehet a sportág előbbre lépésének. Novákyban egy-egy bajnoki meccs előtt igazi ünnep van. Mindenki a pólóról beszél, mindig telt ház, ezer néző van a Delfin uszodában. Topol'őanyban és Kassán is szeretik a sportágat, és szurkolnak sikereiért. Volt akalmam beszélni vezetőkkel, edzőkkel, bírókkal, játékosokkal, akik a nem éppen legjobb körülnemzetközi porondra lépése után a válogatott edzői és játékosai is bizakodnak. Ez, sajnos, nem elegendő az Eb-n való részvételhez. Nem egészen egy év múlva Franciaországban rendezik a következő úszó és vízilabda Európa-bajnoksá- got. A hosszú kényszerszünet után vajon ott lesz-e a csehszlovák válogatott? Ha igen, akkor csak a C-csoportba kaphat besorolást. Mindenki reménykedik és szorgalmasan készül, hátha megtörik a jég és az úszószövetség megembereli magát. Bottlik László mérkőzés közben utasításokat ad játékosainak- A Spandau szupercsapat. Eredményei tekintélyt parancsolnak, a Venen- daal pedig otthonában, hazai közönség előtt szerepelhetett és ezért mindenki a továbbjutását várta. Mi viszont nem! Kezdettől fogva hangsúlyoztam a fiúknak: nem verhetetlen a holland bajnok, még otthonában sem. • Sokáig sakkban tartotta a ŐH a Spandaut...- Négy négynél ordító helyzeteket és emberelőnyöket is kihagytunk. Ezután megugrott a Szuper Kupa-győztes, négy góllal elhúzott. A végén ismét mi voltunk a jobbak, és két gólra csökkentettük a címvédő előnyét. Eddig kétszer találkoztunk a Spandauval, mindkétszer három góllal kaptunk ki. • Milyen taktikával szállt vízbe a csehszlovák bajnok a Venendaal elleni sorsdöntő összecsapáson?- Csak a győzelem volt az elfogadható eredmény. Mindent a támadójátékra építettünk, nem erőltettük fölöslegesen a centerjátékot. Három null után kicsit megnyugodtam. De amikor a hollandok feljöttek 5:4-re, újra nyílt lett a meccs. Nagyon jól jöttek Kula kapus bravúrjai, ez feldobta a társaságot, majd a fiatal Fodor két szép gólját követően már a kezünkben volt a meccs. • A bravúros győzelmet követően már gyakorlatilag továbbjutónak számított a ŐH. Mégis késő éjszakai órákba nyúlt az idegtépő pillanatokkal teli Spandau- Venendaal mérkőzés...- Mindenki, még a hazaiak is, biztosra vették hogy simán kikapnak a Spandau- tól. Erre a tizedik percben már 7:3-ra vezettek a hollandok. Hihetetlen, mit produkáltak a bírók! A címvédő vezetői meccs közben óvtak a zsűrinél, én pedig nem tudtam egyhelyben ülni, pár percre ott kellet hagynom a medencét. Közben arra gondoltam: elúszhat a továbbjutás, kisakkozhatnak a hollandok. Szerencsére a játékvezetők megelégelték a hazaiak támogatását, és végül hosszabításban harcolta ki a győzelmet a Spandau. • Ismét bebizonyította a ŐH: ott a helye Európa legjobb klubcsapatai között.- Mindannyian nagyon örültünk a sikernek. Ellenkező esetben lavinaként zúdult volna ránk a kritika! Tizedszer harcoltuk ki a legjobb nyolc közé jutást. Hogy mi lesz itt? Lehetetlen megjósolni. Számunkra talán az a kedvező, ha senki sem emleget az esélyesek között... Az oldalt írta: ZSIGÁRDI LÁSZLÓ — A ÉH sikere után a válogatott is bizonyítani szeretne $ÚJ szú VASÁRNAPI KIADÁS Index 48097 Kiadja Szlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága. Főszerkesztő: Kiss József, helyettes főszerkesztő: Szarka István és Csetö János. Szerkesztőség: 815 81 Bratislava, Gorkého 10., telefon: 309, 331-252, 332-301. Főszerkesztő: 532-20. Szerkesztőségi titkárság: 550-18. Gazdasági ügyek: 506-39. Táviró: 092308. Adminisztráció: Pravda Kiadóvállalat, 815 80 Bratislava, Volgogradská 8 Fényszedéssel készül a Pravda, az SZLKP Nyomdaipari Vállalatának 02-es üzemében (815 80 Bratislava, Martanoviőova 21). Hirdetési iroda magánszemélyeknek: 815 80 Bratislava, Jiráskova 5., telefon: 337-823. 337-825 Hirdetési iroda közületeknek: 815 80 Bratislava, Vajanského nábrezie 15., II. emelet, telefon: 551-83, 544-51. Előfizetési dij havonta - a vasárnapi kiadással együtt - 14,70 Kős. A vasárnapi kiadás előfizetési dija negyedévenként 13,- Kős. Terjeszti a Postai Hirlapszolgálat, előfizetéseket elfogad minden posta és kézbesítő. Külföldi megrendelések. PNS Ústrednáexpedíciaadovoztlaőe. 813 81 Bratislava. Gottwaldovo námestie 6
