Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)
1986-08-01 / 31. szám
v' Több szívósságot, következetességet és merészséget Beszélgetés Ludovít Pezlárral, az SZLKP Központi Bizottsága Elnökségének tagjával, a KB titkárával A CSKP XVII. kongresszusa tanácskozásával kapcsolatban a legtöbb szó a gondolkodásmód megváltozásának, a feladatok új megközelítésének, a munkahelyeken az alkotó légkör megteremtésének követelményéről esik. Egyszóval a szociális-gazdasági fejlődés gyorsítása stratégiájával szorosan összefonódó jelenségekről. Ez a sokrétű téma dominál abban a beszélgetésben is, amelyet Ludovít Pezíár elvtárssal Emília Herzogová, a Pravda szerkesztője folytatott. ► l ÚJ SZÚ 3- A CSKP XVII. kongresszusának történelmi jelentőségét abban látom, hogy jóváhagyta nemcsak -a következő öt esztendőre, hanem nagy vonalakban az ezredfordulóig társadalmunk továbbfejlesztésének valós programját. Tanácskozása eredményeinek stratégiai jelentőségük van, mivel hosszú távon hatással lesznek társadalmi fejlődésünkre. Nem túlzás az a megállapítás, hogy a kongresszus új szakaszt nyitott társadalmunk kibontakozásában, amelyben meg kell valósítanunk a hangsúlyozott alapvető fordulatot az intenzifikálásnak, a gazdasági hatékonyság és minőség javításának folyamatában és a társadalmi élet egyéb területein is. Persze ezekről a feladatokról szó esett a múltban is, csakhogy éppen a XVII. kongresszus fogalmazta meg őket egységes programként, a gyorsítás stratégiájára épülő koncepcióként. Jelenleg arra törekszünk, hogy alapvető, átfogó jellegű politikai fordulatot érjünk el, amely érinti életünk minden területét. Nemcsak a termelőerőket, hanem a termelési viszonyokat is, a gazdaságot és vele megbonthatatlan egységben a társadalom szellemi életét is. A szociális-gazdasági fejlődés gyorsításának koncepciója társadalmunk további fejlődése valamennyi problémája- a gazdasági, szociális, a bel- és a külpolitikai problémák - megoldásának kiindulási pontja, kulcsa. Egyértelműen tudatosítani kell, hogy a jelen körülményei között nincs más kiút, a gyorsítás stratégiájának nincs más alternatívája. Végű! is ebben jut kifejezésre az arról szóló lenini tanítás, hogy a gazdaság felette áll a politikának. • Miért hangsúlyozza a gyorsítás koncepciójának és stratégiájának szélesebb összefüggéseit?- Először is azért, mivel véleményem szerint határozott ellenállást kell tanúsítanunk azzal a tendenciával szemben, amely a XVII. kongresszus dokumentumaiból csak az életünk néhány területével kapcsolatos megállapításokat válogatja ki. Vagyis a részkérdéseket és -feladatokat, s nem szentel megfelelő figyelmet annak, ami a kongresszusi program közös nevezője és az új minősége. Márpedig ez éppen a gyorsítás koncepciója. Céljai csak egyeztetetten, válvetett eljárással, egységes igyekezettel érhetők el. Mi értelme beszélni mondjuk az építőipar vagy az oktatásügy feladatairól elszigetelten a társadalom általános céljaitól, a gyorsítás koncepciójával összehangolatlanul? Ez elkerülhetetlenül torz, egyoldalú szemlélet. Nézetem szerint ilyen hibát követ el számos újságíró, előadó és propagandista. Előfordulnak olyan cikkek és műsorok is, amelyek teljesen elvonatkoztatottak a szélesebb elméleti és társadalmi összefüggésektől. Ilyesmi a tudományos irodalomban is tapasztalható. Másodszor, a politikai fordulatnak, a jelenlegi fejlődési szakasz úttörő jellegének általános értelmezéséből egyértelműen következik az, hogy az új célok nem érhetőek el a régi módszerekkel és megközelítéssel, a megállapodott gondolkodás- és cselekvésmóddal. Ezt még mindig sokan nem fogják fel. Ezért például nem reális feladatnak tekintik a nemzeti jövedelem 2,5 százalékos- Szlovákiában 4,2—4,5 százalékos- éves gyarapítását és igyekezetét fejtenek ki az ütem mérséklésére, a tervfeladatok lazítására. Persze így kényelmesebb lenne az életük, csakhogy erre a társadalom egésze ráfizetne. • • Furcsa elképzelés előbbre lépni a kongresszusi programban kitűzött feladatok csökkentésével. Ez a törekvés nem hat a környezetre hátráltatóan?- Ebből a szemszögből nyilvánvaló, hogy alkalmat kell adni azoknak, akik képesek szavatolni a jóváhagyott program megvalósítását. Másszóval, fordulat szükséges a káderpolitikában is az olyan vezető dolgozók felé, akiknek van új iránti érzékük s nagyfokú megvalósítóképességük. Évekkel ezelőtt egyes gazdasági dolgozók járhatatlan útnak minősítették gazdaságunk működése belső és külső feltételeinek megváltoztatását. A régi munkamódszerekkel, az eddigi megközelítéssel valóban járhatatlan. Ma érvényes: új feladatok - új megoldások. • Részletezhetné tüzetesen az említett követelményeket, a feladatok új megközelítésének lényegét?- Elsősorban senki se várjon mindenre alkalmas recepteket. Különben is a CSKP XVII. kongresszusa szellemével szöges ellentétben áll várakozni az irányelvekre, a teendőket és a megvalósításuk módját megszabó, felülről jövő utasításokra. A kongresszusi program magas fokú aktivitást és kezdeményezést, valamint megfelelő merészséget és bátorságot is követel. Az új utak keresésében nyilvánul meg az alkotókészség, minden irányító tevékenység nélkülözhetetlen része. Aki figyelmesen elolvasta a kongresszusi tanácskozás dokumentumait, az tudja, hogy nemcsak a célokat foglalják magukba, hanem szólnak elérésük módjáról is. Ezen az alapon kell minden dolgozókollektívának és egyénnek meghatároznia a saját eljárását. • Arra a kérdésre tehát, hogy mi a teendő és milyen legyen az eljárás módja...-... így válaszolhatunk: haladéktalanul keresni kell a program megvalósításának, a tervfeladatok teljesítésének út- ját-módját. Nem akármilyent, hanem azt, amely megfelel a program szellemének. Vegyük például a tartalékok kérdését. Az elmélet nemcsak beruházásokat követelő stratégiai tartalékokat ismer, hanem készen álló tartalékokat is, amelyekhez csak hozzá kell nyúlnunk. A párt-, a munka-, a technológiai fegyelem nem követel semmilyen pénz- és anyagi eszközöket. Különféle felmérések szerint gyártmányaink rossz minőségének és ezzel összefüggésben a külkereskedelmi veszteségek fő oka elsősorban a technológiai fegyelem megszegése. Nálunk a munkaidőnek csupán 90-92 százalékos kihasználtsága milliárdos veszteségek okozója. Veszteséggel jár az iparban és az építőiparban a termelési berendezés csökkenő kihasználtsága, a gépipar alacsony műszakszáma, s más iparilag fejlett országokhoz viszonyítva az automaták és a robotok elégtelen kihasználtsága. A rossz munkaszervezés veszteg- lési időt és nagy veszteségeket idéz elő, nem is beszélve a dolgozókollektívákra gyakorolt morállazító hatásról. Nagy anyagi értékekkel rövidít meg bennünket a társadalmi tulajdon dézsmálása. Egyes vezető dolgozók rosszul teljesítik, illetve - pontosabban — nem teljesítik a bűnüldöző szervekkel szembeni bejelentő kötelességüket. Hiszen a társadalmi tulajdon megkárosítása eseteinek csupán hat százalékát jelentik be azok, akik ezt tisztségükből következően kötelesek megtenni. Egyszóval nincs olyan munkahely, amelyen ne akadnának tartalékok. Engedje meg egy további példa megemlítését. Gyorsan fejlődik az intenzifiká- lás elmélete, kimunkálják alkalmazásának módozatait. A rövid távú alkalmazkodás folyamatai nálunk az energia- és az anyagmegtakarítás formájában kezdtek megvalósulni. Viszont e tekintetben is még sok a tartalék számos vállalatban, üzemben, szövetkezetben, kutatóintézetben. A középtávú alkalmazkodás folyamatainak lényege a mikroprocesszorok, a biotechnológia, a tájékoztató technika stb. alkalmazása. E tekintetben a fordulatnak csak a kezdeténél tartunk. A hosz- szú távú alkalmazkodás egyet jelent a gyakorlatban az új technológiával, a termelés szerkezeti átépítésével, a gyártmányok magasabb szintű, aprólékosabb kimunkálására való átmenettel. Az intenzifikálás fejlesztésének mindahány említett irányában vannak kiaknázatlan lehetőségeink. • Csakhogy miképp vegyük rá az embereket arra, hogy mindezt necsak szóval igeneljék, hanem - főleg - meg is értsék?- Minden munkahelyen konkrétan tudják, hogy mi az, ami elavult, ami már nem felel meg a jelen szükségleteinek és azt is, hogy mi vezet a kitűzött célok eléréséhez. A probléma lényege tehát nem a megértés hiánya. Szóban valóban nem elég harcot vívni számos gyökeret vert negatív jelenség ellen. Ennek szemléltetésére vegyük alapul a közhelynek számító példát - az egyenlősdi okozta anyagi és erkölcsi veszteségeket. S mégis, gyakran hiányzik az érdemek szerinti javadalmazás következetes érvényesítésének mersze. • Úgyhogy...-... manapság minden vezető dolgozónak nemcsak feltétlenül ismernie kell világviszonylatban szakterülete helyzetét, a fejlődés irányát, hanem egyben megfelelő akaratot is kell tanúsítania minden újdonság hazai alkalmazásában. Az akarat és a mersz fontos. Nem szabad félni a konfliktusos helyzetektől, mivel az újért folyó harc nálunk is számos, esetenként teljesen felesleges nehézséghez kötődik. Vajon normálisnak mondható-e az, hogy az újítóknak és a feltalálóknak, akiket a kollektívákban becsülni kellene, sokszor bírósági úton kell érvényt szerezniük jogos igényeiknek? • Az akaratot tehát törvényszerűen hangsúlyozza?- Természetesen. Hiszen néha olyan emberekkel találkozom, akik szüntelenül ismétlik a tételt: a tudományos-műszaki fejlődés az intenzifikálás fő eszköze. Jól ismerik a tudomány és a technika külföldi újdonságait is, de ahelyett, hogy keresnék alkalmazásuk módját, főleg azt magyarázgatják, hogy ez nálunk miért nem lehetséges. Márpedig meggyőződésem szerint az, amire a világ más részeiben képesek, kell hogy megvalósítható legyen nálunk is. Véleményem szerint az egész társadalomhoz hasonlóan többnyire az egyes munkahelyeken is tudjuk nemcsak azt, hogy mit akarunk, hanem a megvalósítás hogyanját is. Prognózisaink, programjaink jók, de legnagyobb a lemaradásunk gyors megvalósításuk képességében, az ezzel kapcsolatos nehézségek leküzdésében. Általában a párt és az állam irányító tevékenysége alapvető problémájának tekintem a megvalósítóképesség magas szintjének elérését. Lenin mindig hangsúlyozta, hogy a megkezdett művet be kell fejezni. S e tekintetben gyakran nem vagyunk eléggé szívósak, következetesek és merészek. • Ezeket a tulajdonságokat azonban nemesítenünk, mélyítenünk és szilárdítanunk kell. Vagyis egyidejűleg előtérbe lépnek az ideológiai munka új feladatai is. Véleménye szerint közülük melyek a legfontosabbak?- Jelenleg a legidőszerűbb feladatok egyike megmagyarázni a CSKP XVII. kongresszusának és az SZSZK viszonylatában egyben az SZLKP kongresszusának a jelentőségét. Társadalmunk továbbfejlesztésének programja bonyolult munka eredménye. Olyan elemzésekre épül, amelyek kimunkálásában részt vett számos elméleti dolgozó és gyakorlati szakember és ezzel egyidejűleg a korszerű megismerésre is épül. Magába foglalja társadalmi fejlődésünk valós kilátásait. Ez korunk világában nem magától értetődő, hanem nagy érték. Elég emlékeztetnem arra, hogy számos fejlődő országnak súlyos a gazdasági és a szociális helyzete, lakosai százmillióinak nincsenek semmiféle kilátásaik lét- fontosságú körülményeik tekintetében sem. A fejlett tőkés országok lakosságának a tömeges munkanélküliség és a kapitalista gazdaság egyéb negatív következményei által sújtott jelentős hányada a társadalom peremén tengeti életét. Célunk az, hogy főleg az ifjúság maradéktalanul tudatosítsa társadalmunk sikeres fejlődése kilátásainak jelentőségét és ezt becsülje is. Hiszen már Lenin hangsúlyozta, hogy a fiatalok másképp viszonyulnak a kommunizmushoz mint az előző nemzedékek. Az, ami az én generációm szemében a jövő egyik célja volt - a széles körű művelődés lehetőségeinek megteremtése - a jelen ifjúsága számára a magától értetődő tények egyike. S óriási megértéssel és figyelemmel kell a fiatalokat felkészítenünk a szocializmus magától értetődő tényeinek szilárdítására és fejlesztésére. Az ideológiai és a tömegpolitikai munka feladatai is a szociális-gazdasági fejlődés gyorsításának koncepciójára és stratégiájára épülnek. Társadalmi életünkben az alapvető változások fő megvalósítója az ember, a dolgozó tömegek. A gazdasági fordulat feltétlenül fordulatot követel a gondolkodásmódban és a cselekvésben is. Ez azt jelenti, hogy mélyrehatóan fokoznunk kell a népesség, kiváltképpen az ifjúság világnézeti, erkölcsi és munkára nevelését. Nem lehet észre nem vennünk, hogy az intenzifikálás folyamata lélektani akadályokba is ütközik az emberek tudatában. Például maradiságba, kényelemszeretetbe, az egyenlósdivel kapcsolatos elképzelésekbe, az áru- és pénzviszonyokkal s velük összefüggő olyan kategóriákkal szembeni elfogultságba, amilyen akár az önálló gazdasági elszámolás és sok más. Szlovákiai körülmények között rendkívül erősek a kispolgári nézetek, hangulatok és magatartásformák, ami összefügg a történelmi fejlődés sajátosságaival. Jozef Lenárt elvtárs, az SZLKP KB első titkára Szlovákia Kommunista Pártjának kongresszusán hangsúlyozta: Az ideológiai és a tömegpolitikai munka fontos feladata az egész társadalomban megteremteni a munkateljesítménnyel, a kezdeményezéssel, az új problémák újszerű, alkotó szellemű megoldásával, a rend, a szervezettség és az öntudatos fegyelem megszilárdításával szembeni magas fokú igényesség légkörét. • Lapunk hasábjain több cikkben foglalkoztunk a szovjet sajtóban felvetett érdekes kérdéssel - a jóléttel való nevelés kérdésével. Nemcsak a leközölt anyagokból következik az, hogy a nevelés e formája kényelmesebb, mivel így könnyebben elviseljük a gyerekek és az ifjúság nevelésében az idő és a személyes példaadás hiányát.- Jómagam úgy vélem, hogy nem hiba, ha fiataljaink jólétben, jobban élnek elődeiknél. Végeredményben elődeik éppen erre törekedtek az ádáz politikaiszociális küzdelemben. Hiba viszont az, ha ez a jólét szorosan nem kötődik az intenzív nevelő munkához. Éppen ennek hiánya okozza, illetve termeli a fonákságokat a tudatban, majd a cselekvésben. • Esetenként előforduló nézet, hogy az ideológiai munkának előbb meg kell teremtenie a gazdasági és a szociális változások- előfeltételeit és csak ezt köve’öen lehet hozzáfogni megvalósításukhoz. Egyetért ezzel a nézettel?- Ez a vélemény nem állja meg a helyét. Az ember ugyanis a társadalom fejlesztésében az építő feladatok teljesítésében való cselekvő részvétele folyamatában formálódik. Ez a részvétel döntő előfeltétele a nevelés sikerének. A gyakorlatban mindmáig előforduló nagy hiba az ideológiai és a politikai- nevelő munka lebecsülése. Egyes gazdasági dolgozók nem tudatosítják, hogy felelősséggel tartoznak az általuk irányított dolgozókollektiva neveléséért is. A gyakorlat megerősíti a gazdasági, a szervezési és a nevelési szándékok szoros kapcsolatának szükségességét. Az ideológiai munkának nagyon hatékonynak és eredményesnek kell lennie, hogy szüntelenül növekedjen hozzájárulása a szociális és gazdasági fejlődés gyorsításához. Ezért is e tekintetben nagy jelentősége van az elmélet és az ideológiai munka fejlesztésének, aminek mindinkább célja az ideológiai tevékenység hatékonyságának növelése. Az ideológiai munkának nincs olyan területe, amely jelentősen nem járulhatna hozzá a gyorsítás stratégiájához. Engedjék meg csak egyetlen példa említését. A hiányosságok és a visszás jelenségek elleni harcban nagy hiányát érezzük a szatírának. A tömeges tájékoztatás és propaganda eszközeiben lényegesen el kell mélyítenünk a fogyatékosságok bírálatát és személyre szólóan ki kell pellen- géreznünk azokat, akik felelnek értük. Csakhogy ez az eljárás, amint az köztudott, azoknak az embereknek a meg nem értésébe és gyakran nemcsak leplezett, hanem nyílt ellenállásába ütközik, akik a jószándékú bírálatban nem a fogyatékosságok megszüntetésének eszközét látják, hanem a személyük, illetve a társadalmunk szocialista jellege ellen irányuló támadást. (Folytatás a 4. oldalon) _ .v f1986. Vili. 1.
