Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)
1986-07-25 / 30. szám
T izenkét éve szupersztár. Nem úgy, mint Alain Delon, aki foggal-körömmel harcol népszerűsége megőrzéséért - inkább a szerepeivel, Patrick Dewaere es Miou-Miou oldalán vitték a mennybe az újságírók 1974- ben, pedig korábban már három Gabin-filmben kapott jelentősebb epizódot. (A Dominici ügyet és a Két férfi a városbant nálunk is Két film kozott Tíz perc Jirí Menzellel Micsoda képek, micsoda skiccek! Skruzny doktor magányos „autós ke- ringői“. Karel Pávek élesre töltött dührohamai. Pávekné halottsirató-föpróbái a hátsó szobában. Bohunka érzéki száj- csücsörítései. Hrabétová asszony túlfűtött legyeskedései. Vasek csillapíthatatlan szerelmi étvágya. A bűbájos Jana tóparti ficánkolása. A féltékeny férj lilára csattant pofonai. A lófogú Otík megkésett vihogásai. Micsoda portrék, micsoda „egypercesek“! Jirí Menzel vidéki capricciója, a Te kedves kis falu gyorsfénykép a máról, hiteles „látlelet“ a cseh mentalitásról. Egy film, amely fanyar iróniával szól falusi hétköznapokról. Emberekről, akik alig- alig mozdulnak ki szűk kis környezetükből, mégis teljes életet élnek. És mi faljuk, habzsoljuk, élvezzük az életüket.- Most aztán alaposan megvárakoztatott bennünket. A Hóvirágünnep és a Te kedves kis falu című filmjei között kerek három év telt el. Jó, tudom, nem tartozik a legtermékenyebb filmrendezők közé, de akkor is... Önnek nem volt hosszú ez a „hallgatás“?- Nem, mert nem akármilyen éveket takar a látszólagos csend. Színházi előadásokat rendeztem - külföldön. 1982-ben a Hamletet Dubrovnikban, nyolcvanháromban szintén Shakespeare- darabot, a Szentivánéji álmot Tamperében, nyolcvannégyben pedig Gozzi A szarvaskirály című tragikomikus meséjét Budapesten.- Emlékszem, nem sokkal a Sörgyári capriccio bemutatója után, valamikor öt évvel ezelőtt azt mondta: a századforduló világa után ismét rólunk, az itt és ma élőkről akar szólni. Arról, hogy milyenek A vakmerő Depardieu játszották), és a színpadon, főleg a tehetségeket gyártó Café de la gare produkcióiban, már korábban lehengerelte a kritikusokat. Most 35 éves és kétségbevonhatatlanul az utóbbi évtized legjelentősebb francia színésze, aki egyszerűen nem ismer lehetetlent. Truffaut, Monicelli, Rasnais, Comencini sztárja, aki minden műfajban egyaránt otthonosan mozog: léha komédiácskában (Balekok) és történelmi freskókban (Danton) ugyanúgy, mint krimiben (Fegyverválasztás) és drámában (Az utolsó metró). Depardieu kétségkívül azért tartja évről évre kitűnő formáját, mert csapong a feladatok közt, mindent vállal, ami kicsit is érdekli, s merészen kisédetezik új rendezőkkel, előítéletek és túlzó anyagi követelmények nélkül. A francia filmdíj, a César odaítélésekor már szinte hagyomány elsőként emlegetni, mint az idén is amikor éppen a Rendőrség című filmjéért jelölték a kitüntetésre. Majdnem ötven filmjét - azzal szokták méltatni, hogy ezek segítették hozzá a francia filmet régi fénye visszaszerzéséhez. (n) (Karel Kouba felvétele) Bán Jánossal, a Te kedves kis falu forgatásán vagyunk és milyenek lehetnénk. A Te kedves kis faluban minden figura a nyolcvanas évek antihóse - mintha rejtett kamerával járt volna az emberek között. Erre a filmre gondolt akkoriban?- Nem. Ez még mindig nem az, amit akkor terveztem. Az más film lesz. Egészen más.- A cseh mentalitást viszont ebben az alkotásban is pontosan ábrázolja. Itt minden ember ízig-vérig cseh ember. A gesztusaik, a reakcióik, a humoruk... ön szerint miben különbözik a cseh Kelet- Európa többi nemzetiségétől?- Nehéz ezt megítélni... Talán abban, hogy mi tárgyilagosabbak vagyunk, mint mások. És sosem esünk illúziókba. Igen, a cinizmus is bizonyára ezért áll annyira közel hozzánk.- Ezt most úgy mondta, mintha restell- kedne érte.- Hát persze. Inkább legyek szkeptikus, mint cinikus.- A Te kedves kis falu forgatókönyvét Zdenék Svérák írta. Vele ugye, ez volt az első közös munkája?- Nem. A Magány az erdőszélen című filmem forgatókönyvét is tőle kaptam.- Sokat változtatott a szövegén?- Csak itt-ott. Nagyon keveset. Svérák ugyanis jól ismeri a falusi életet, sokkal jobban, mint én, hisz a hétvégi háza is vidéken van.- Bevallom: ezt a kérdést csupán azért tettem fel, mert négy filmjének forgatókönyvírója, Bohumil Hrabal azt nyilatkozta egyszer, hogy „hol Menzel javít bele az én szövegembe, hol én írom át az övét. És így megy ez mindaddig, amíg csak ki nem mondjuk, hogy kész, megvan a film“.- Igen, ez így igaz, de ne felejtse el, hogy Hrabal esetében irodalmi mű adaptálásáról van szó.-Ha már itt tartunk: még mindig adósunk a Sörgyári capriccio folytatásával. Ki késik a munkával, ön vagy Hrabal?- Én. De ha minden sikerül, hamarosan elkezdem a forgatását.- És addig?- Megint a színház. Nyáron külföldön, ősszel pedig Prágában rendezek. Nekem ez ugyanakkora öröm, mint filmet csinálni. SZABÓ G. LÁSZLÓ „A filmrendezés legválságosabb pillanata, amikor a rendező jelenlétében lepereg az elkészült film utolsó kockája, lassan kigyúlnak a fények a teremben és következik a nézők ítélete. “ Alfred Hitchcock gondalatának igaza az NDK 4. nemzetközi játékfilmfesztiváljának karl- marx-stadti vetítésein is bebizonyosodott. Négy nap alatt két év termésének tizenegy alkotása került közönség elé, valamennyi vetítést az alkotókkal való személyes találkozás és vita követte, s a rendezvénysorozatot két összefoglaló vita fogta át: egyiken a hazai közönség, másikon a külföldi vendégek mondtak véleményt a látott termésről. Végigülve valamennyi alkotói találkozót, vitát, egyértelműen nyilvánvalóvá vált: az NDK közönsége szereti a DEFA alkotásait, s a nemzetközi filmgyártás dolgai igazi közügynek számítanak. Nagyon tetszett, hogy ez a féltő, óvó szeretet nem csak dicsérő szavakból állt. A külföldi szemlélő két témakör vitáját tartotta különösen érdekesnek: a mai tárgyú és a történelmi filmekét. A mai témák közül óriási vitát kavart A brigádvezetö sisakja, Horst E. Brandt rendező alkotása, melynek főhőse egy „nehéz természetű“ építómunkás, aki egy kiemelt építkezésen szembekerül társaival, majd brigádvezetójük lesz, s ebből komoly konfliktusok származnak. A nézők dicsérik a film természetes és igaz környezetrajzát, a kitűnő konfliktust. Annál inkább vitatják a figurák jellemét és alakját. Egy építőmunkás úgy vélte: az NDK-filmek gyengéje a mai vezetők ábrázolásának sematikussága. A huszonegy hozzászóló közül tizenkilenc egyértelműen dicsérte a művet és e sorok írója egyetértett velük, noha már korábbi beszélgetésekből tudta, hogy a bemutató óta a film látogatottsága az NDK mozijaiban még nem érte el az átlagos nézőszámot. Heves vita zajlott a fiatal Peter Kahane Ete és Ali című filmje körül is. A történet két leszerelő sorkatona társadalmi beilleszkedéséről szól. A jó hangulatú, ügyes történetvezetés általános elismerést aratott. A film az év közönségsikere a mozikban. Ennek ellenére tizenéves nézői számon kérték a rendezőtől, hogy miért a nagy költő 1796-1806 közötti éveit, azt a legfontosabb évtizedet kívánta megrajzolni, melyben legnagyobb alkotása, a Hyperion című regénye született és amely - állítólag - legnagyobb szerelmének korszaka is volt. Az élvezetes, igen jól megcsinált romantikus történetről a nézők egy része a legnagyobb rajongás hangján beszélt. Voltak azonban más hangok is. Többen is úgy vélték, hogy Hölderlin magánélete mögött hang- súlytalanná válik alkotói élete, túl kevés Karl-Marx-Stadt ’86 A nézők ítélete nem tudott eljutni az erkölcsi kérdésekben az állásfoglalásig. Még hevesebb vitát váltott ki Lothar Warnecke Szőke tangó című alkotása, mely egy NDK-ban élő chilei emigráns portréja. A fiatalember világosítóként dolgozik egy zenés színházban, és miközben a mai NDK társadalmi életét éli, szeretne minél többet megőrizni chilei életformájából is. így nemcsak más chilei emigránsokkal kerül kapcsolatba, de az NDK olyan internacionalistáival is, akik a spanyol polgárháborúban harcoltak. E film kapcsán a nézők az internacionalizmus és szolidaritás kérdését boncolgatták, melynek a kölcsönös jószándékon túl megvannak a maga köznapi, apró nehézségei is. A történelmi filmek sorából a legnagyobb vitát Az élet fele című Hölderlinfilm kavarta. Hermann Zschoche rendező szó esik legfontosabb müveinek születéséről. Mások Hölderlin jellemzését tartották igaztalannak, úgy vélve, a költő jelleme teljesen más volt, mint amilyennek a film mutatja. Felmerült a kérdés: nem lett volna-e jobb, ha a hölderlini életút alapján, de más neveket használva készítik el ezt a romantikus szerelmi történetet, mely autentikus életrajzfilmnek nem minősíthető, mert túl sok benne a feltételezés és önkényes változtatás a történelmi fényekhez képest. Két további történelmi film vitája volt még igen figyelemre méltó. Roland Gráf rendező kitűnő munkája, a Folyóparti ház, mely Friedrich Wolf írásai nyomán készült, nemcsak remek alkotás, hanem igazi élményt is nyújt. A másik vita Az asszony és az idegen című film körül folyt, melyet Leonhard Frank Kari és Anna című ismert regénye nyomán Rainer Simon rendezett. Mindenki egyetértett abban, hogy ez az elmúlt két év legjobb és legjelentősebb filmje az NDK- ban, melyet kitűnő dialógusok, nagyszerű korfestö képsorok és remek színészi játék jellemez. Az érdekes lélektani történet főhőse Kari és Richard, a cári rendszer hadifoglyai. Egy értelmetlen lövészárok ásásán dolgozva magánéletük minden részletét elmesélik egymásnak. így tudja meg Kari, hogy Richardnak felesége van, akit imád. És az elmondottak alapján Kari beleszeret Annába. Mivel előbb tér haza, mint Richard, egyenesen Annához utazik, és Richardnak adja ki magát. Anna tudja, hogy Kari nem Richard, különben is Richard halálhíréről értesítést kapott, de elfogadja a férfit. Anna már Kari gyermekét várja, amikor Richard váratlanul hazatér. A két férfinak és Annának döntenie kell. Anna gyermeke apját, Karit választja. A drámai történet izgalmas lélektani dráma a könyvben. A filmes realizálásnak azonban nem sikerült áthidalnia azokat a nehézségeket, melyek a történetet a néző számára maradéktalanul hihetővé teszik, de az alkotás így is élményt nyújt, és teljes egészében igazolja kedvező nemzetközi fogadtatását, például a nyugatberlini nemzetközi filmfesztiválon is. Tizenegy film vitájáról akár regényt is lehetne írni. Úgy vélem azonban, ezek a rövid összefoglalások is mutatják, hogy a karl-marx-stadti közönség az „érted szólok, nem ellened" alapelvén állt, és a hazai filmgyártás tematikai változatosságát, erejét, értékeit elismerve, azért bírált, hogy két év múlva, ugyanezen a fesztiválon még jobb, még érdekesebb filmekkel találkozhasson. FENYVES GYÖRGY ÚJ szú 14 1986. VII.
