Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)
1986-07-25 / 30. szám
I A Skoda Plzeő konszernvállalat szerszámgépgyárának dolgozói az idén emlékeznek meg a szerszámgépgyártás kezdetének 75. évfordulójáról. A gyárban jelenleg főleg nehézesztergák készülnek, s a 7. ötéves tervidőszakban elkezdték a szám- jegyvezérlésü megmunkáló központok gyártását is, amelyeket részben csehszlovák, részben külföldi vezérlőrendszerekkel látnak el. A felvételen Oldfich Holy mérnök és Jih Görner a W 200 HB NC jelű nehézeszterga vezérlőrendszerét állítja be, amely indiai megrendelésre készül. (A CSTK felvétele) GAZDASÁGIRÁNYÍTÁSI RENDSZERÜNKRŐL A KÖZGAZDÁSZ SZEMÉVEL Nem először hallunk és olvasunk arról, hogy gazdálkodásunk extenzív forrásai kimerültek, előrehaladásunknak napjainkban csak egyetlen módja van: az intenzív növekedés. Jóllehet népgazdaságunk intenzifikálásával már a CSKP XIV. kongresszusa is foglalkozott, ez a létfontosságú célkitűzés tizenöt év után változatlanul érvényben marad. A 8. ötéves tervidőszakban tehát továbbra is fokozni kell a ráfordítások eredményességét, javítani az erőforrások felhasználásának hatékonyságát és növelni a munkatermelékenységet. E tekintetben vajon milyen tapasztalatokat szűrhettünk le a XIV. pártkongresszus óta? Mit sikerült megvalósítani a célkitűzésekből és mivel maradtunk még adósak? Melyek azok a feladatok, amelyeknek megvalósítása az intenzifiká- lás folyamatában elengedhetetlen? - kérdeztük Afidrej Bajcura profesz- szort, hazánk egyik jeles közgazdászát, a bratislavai Irányítási Intézet igazgatóját.-Az elmúlt másfél évtized alatt annyit ismételgettük már, hogy szinte közhely: előbbre lépni csak intenzív növekedéssel lehet. Az eredmények azt mutatják, hogy a szavakat nem mindig követték tettek. On miként vélekedik erről az időszakról?- Az intenzív fejlődés, mint alapvető követelmény már régebben megfogalmazódott, azonban megvalósításában csak lassan haladtunk előre. Végül is a nyolcvanas évek elején a Komplex intézkedések jelentették azt a dokumentumot, amely ennek a követelménynek megfelelő intézkedéseket tartalmazott. Magában foglalta az irányítás néhány olyan elemét, amelyek a gazdasági szervezetek figyelmét a mennyiségi mutatókról a minőségire irányították. Például a válllatok értékelésében a bruttó termelést a módosított saját termelési érték váltotta fel, ami az intenzív növekedés vonatkozásában kétségkívül progresszív elem. Megnövekedett a tudományos-műszaki haladás iránti érdeklődés. A gyártók a műszaki újdonságokért pótlékot kaptak. Ezek az intézkedések azonban csak rész- eredményekhez vezettek, mivel megmaradt a régi tervezési gyakorlat.- ön azt állítja, hogy például a módosított saját termelési érték és a műszaki újdonságokért járó pótlék a vállalatokat minőségi fejlődésre ösztönözte. Akkor mégis hogy lehet az, hogy a gazdasági szervezetek a terv teljesítésekor még ma is a mennyiségi mutatókat részesítik előnyben, a választék rovására? Vagy miért történhetett meg az, hogy miközben műszaki újdonságok gyártására ösztönözték a vállalatokat, az újdonságokért fizetett pótlék csökkentette a kereskedelem nyereségét, így annak egyáltalán nem érdeke, hogy a gyártóktól ezeket a termékeket átvegye.- A Komplex intézkedések egyik alapvető hiányossága az volt, hogy tartalmazott ugyan progresszív elemeket, csak éppen minden problémát külön-külön, nem pedig együttesen oldott meg. Ezért születhettek olyan intézkedések, - mint az említett esetekben is - amelyek az egyik oldalon ösztönöztek, a másik oldalon pedig visszafogták a kezdeményezést.- Mit kell hát tenni ahhoz, hogy gazdasági növekedésünk következetesen intenzív legyen?-Tökéletesíteni kell a gazdaság- irányítási rendszert, méghozzá nagyon megfontoltan és részletekbe menően. Ez irányban már történtek bizonyos törekvések. Január elsejétől érvényben van a Komplex intézkedések tökéletesítésének fő irányait tartalmazó dokumentum, amely az intenzív fejlődést és a tudományosműszaki haladást helyezi előtérbe. Nemrégiben a népgazdaság tervszerű irányításával foglalkozó kormány- bizottság megtárgyalta a népgazdaság tervszerű irányítására vonatkozó intézkedések megvalósításának a programját és az irányítás tökéletesítését célzó távlati munkák tartalmát. Ez az okirat olyan intézkedéseket tartalmaz, amelyeket már a 8. ötéves tervidőszak folyamán meg lehet valósítani és rámutat gazdaságirányítási rendszerünk tökéletesítésének fő irányaira.- Eszerint a közeljövőben melyek a legfontosabb tennivalók? f- Elsősorban a tervezési gyakorlatban és az önelszámolás megvalósításában kell gyökeres változásokat elérni. A tervezés továbbra is az irányítás alapvető eszköze marad, vagyis a meghatározott időszakra kitűzött fő célok elérését változatlanul terv alapján kell biztosítani. Ennek azonban olyan népgazdasági tervnek kell lennie, amely a gazdasági növekedés fő céljait megvalósító gazdasági szervezetek munkáját irányítja, de az eddigi gyakorlattal ellentétben nem részletekbe menően. Vagyis nélkülöznie kell azoknak a kérdéseknek- pl. a gyártási program tartalmának- a megoldását, amelyeket az irányítás alacsonyabb szintjén lehet, sőt kell* eldönteni. Ezek szerint olyan feladatokat kell a központból irányítani, amilyen például a tudományos- műszaki fejlesztés, a nagyberuházások, a nemzetközi gazdasági integrációba való bekapcsolódás, vagy a nem szocialista országokba irányuló kivitel. Az ilyen közvetett tervezéssel az állam kezében tudná tartani a népgazdaságot s egyúttal nagy leret nyújtana a vállalatok kezdeményezéséhez.- Milyen változásokra van szükség az önelszámolás megvalósításában?- Át kell térni az úgynevezett teljes önelszámolásra. Ennek a javasolt tervezési gyakorlatból kiindulva az a lényege, hogy ha a gazdasági szervezet állami tervfeladatot kap, akkor azt előnyben kell ugyan részesítenie, de gyártási programját a megrendelővel együttműködve alakítja ki, és a megvalósításhoz szükséges dolgokat - például anyagbeszerzés, értékesítés - gazdasági szerződésekkel biztosítja. Az önelszámolási egységnek - legyen az vállalat vagy termelési-gazdasági egység - következetesen a bevételekből kell fedeznie kiadásait és természetesen nyereséget is ki kell mutatnia. A teljes önelszámolási rendszer-az érdekeltségre is nagy súlyt helyez. Eszerint ha a szervezet jól gazdálkodik, akkor a költségek fedezése után megmaradó összeget szétoszthatja a pénzalapokba. így természetesen több jutna a bérekre és a tartalékok képzésére is. Később kevésbé sikeres gazdálkodás esetén a tartalékból meríthetne a szervezet. Persze, ha sor kerül a teljes önelszámolás bevezetésére, a vállalatok nem fognak majd automatikusan ésszerűen viselkedni. A visszaélések elkerülésére ezért pontosítani kell az állami költségvetésbe történő elvonásokra és a vállalati alapok képzésére vonatkozó szabályokat.- Ha abból indulunk ki, hogy már eddig is mennyi intézkedés, szabályozás végződött felemásan, akkor nem tudom, hogy az új tervezési gyakorlat és a teljes önelszámolás vonatkozásában optimisták lehe- tünk-e?-Az új tervezési rendszerre és a teljes önelszámolásra való áttéréskor figyelembe kell venni az adott helyzetet, főleg azt, hogy a termelők uralják a piacot, hogy fogyatékos az árképzés... Mindenesetre egész sor intézkedést magában foglaló fokozatos áttérésre van szükség. A tökéletesített gazdaságirányítási rendszer olyan eszközökre támaszkodik, mint az ár, a nyereség, a hitel vagy a kamat. Tehát a siker érdekében ezeket az eszközöket alaposan felül kell vizsgálni. A részmegoldások helyett meg kell határozni a célt, és az eléréséhez megfelelő koncepciót kell kialakítani. Vagyis elsősorban azt kell tisztázni, hogy mit akarunk elérni. Persze, nem elég csupán tökéletesíteni a gazdaságirányítási rendszert, hanem a dolgozókat - különösen a vezető beosztásúakat - fel is kell készíteni a változásokra. Hiszen az új gazdaságirányítási rendszerben a vállalat már nem kap meg minden feladatot „fentről“, a vezetőknek önállóan kell majd dönteniük. Következésképpen a dolgozókollektíva joggal várja majd el, hogy a lehető legrátermettebb vezető álljon az élen. Ebből a szempontból a szocialista demokrácia további elmélyítése elengedhetetlen. Nehéz feladatok előtt állunk, ez nem vitás. Meghátrálni azonban nem szabad, mert minden arra mutat, hogy az irányítás tökéletesítése a tudományos-műszaki haladás után az intenzív növekedés második legfontosabb tényezője. KOVÁCS EDIT Százötven féle termék készül a Sandrik vállalat stószi (Ötös) üzemében Ha a stószi Sandrik üzem valahol szóba kerül, általában az ott gyártott késekre gondolnak az emberek, s nem véletlenül, hiszen a stószi késgyártásnak csaknem 275 éves hagyománya van. A rendelkezésre álló okiratok szerint a késgyártó céhek 1721-ben alakultak, amikor a kések készítését a község egyes házaiban ügyeskedő mesterek végezték. Később három magáncég foglalkozott itt a késgyártással az 1948-ban végrehajtott államosításig. Ezekből jött létre a Sandrik nemzeti vállalat. Ebben az évben rakták le a jelenlegi üzem alapkövét is, ahol. 1951 második felében, 35 évvel ezelőtt kezdődött el a termelés, s amely jelenleg a Dőlné Hámre-i Sandrik vállalat 2-es számú üzemeként működik. Ebbe a jubiláló üzembe látogattunk el, s megismerkedtünk az egyes munkahelyekkel. Észrevételeink alapján választ kértünk kérdéseinkre Vojtech Gajdoé üzemigazgatótól, Ervin Müllertöl, az üzemi pártbizottság elnökétől, Jurij Zvirinskytöl, az üzemi szakszervezeti bizottság elnökétől, valamint más vezetőktől. Az említett hagyományápolás, országos méretű piacellátás mellett igen fontos társadalmi feladatokat is teljesít ez az üzem. Stósz és környéke lakosságának soraiból csaknem 280 ember részére - 43 százalékuk nő - nyújt munkalehetőséget. Az üzem százötven fajta terméket gyárt, évente 34 millió korona értékben, ezeknél csaknem 2,5 ezer féle alapanyagot használ fel. A termékek több mint 34 százaléka első osztályú áru. A 7. ötéves tervidőszakot 118,2 százalékos nyereséggel zárták, ezalatt 21 innovált termék gyártását kezdték el. A követelményeknek megfelelően gazdálkodó, jó eredményeket elérő üzem tehát a Sandrik vállalat stószi üzeme. Dolgozói rugalmasan, a társadalmi és gazdasági érdekeknek megfelelően tudják változtatni a termelési szerkezetet, átállni a piac által igényelt áruk gyártására, fgy részben már azt is érzékeltettük, hogy nem csupán kések gyártásával foglalkoznak. Bár az egész évi 34 millió korona értékű árutermelésből több mint 12 millió koronát a késgyártás képvisel, emellett többek között autóipari kellékeket, 815-ös TATRA tehergépkocsihoz szükséges levegő- és olajtisztító szűrőket, s egyéb speciális berendezéseket is gyártanak. Az üzem munkahelyeit járva figyelemmel kísérhettük, hogyan készülnek a konyhákban, háztartásokban használatos eszközök: a húscsontozó, vágó, szeletelő, adagoló kések, a kétágú hússütő villák, a burgonya-, és gyümölcshámozó kések, s más apró háztartási cikkek. Jó minőségű, a piacon igényelt termékeket gyártanak, ami dicséretes dolog. Viszont arról is szót kell ejtenünk, hogy milyen feltételek mellett dolgozik a stószi üzem kollektívája. Sajnos, nem a legmegfelelőbb környezetben, de a feladatokat mégis sikeresen teljesítve. Ä látottak alapján is joggal hangsúlyozhatjuk, hogy ezért a becsületes, hagyománytisztelő, igazában elkötelezett és céltudatos munkáért csak megbecsülés s dicséret illeti az üzem dolgozóit, a még mindig működő, de nagyobbrészt már elavult és zajkeltő gépeknél szorgoskodó embereket, főleg nőket. Azt is láttuk, hogy a védőeszközök használata terén sincs minden rendben. Szerencsére, nem általános jelenség az elavult gépek látványa, találkoztunk korszerű, import útján beszerzett berendezésekkel is. Ezekből azonban többre lenne szükség. Vojtech Gajdoé igazgató elmondta, hogy üzemük csak közvetve termel exportra, más vállalatok értékesítik készárukba szerelt termékeiket, így az import gépek vásárlásához szükséges devizából is kevesebb jut számukra. Arra is felhívta a figyelmet az igazgató, hogy korábban, jó néhány évvel ezelőtt, nem mindenki becsülte kellően az üzemükben gyártott „filléres“ termékeket, bár ezeket rajtuk kívül sehol sem készítették, s a piac állandóan igényelte és igényli ma is. Ma már jóváhagyott távlati tervek alapján gondoskodnak az üzem munkahelyeinek folyamatos korszerűsítéséről. Az üzemmel szemben támasztott, egyre növekvő igények is megkövetelik ezt a gondoskodást. Számtalan olyan esettel is találkoztunk, hogy a formálógépet kezelő személy védőkesztyű nélkül dolgozott. Ott hevert a kesztyű a munkapadon, mert tulajdonosa szerint annyira nagy, alkalmatlan, hogy nem lehet vele dolgozni, a kéz elveszti benne tapintóérzékét, lecsúszik munka közben stb. Amikor ezeket a jelenségeket szóvá tettük, Juraj Zvirinsky, az üzemi szakszervezeti bizottság elnöke, a többi jelenlévő tisztségviselőivel egybehangzóan elismerte ezt a munkabiztonsági fogyatékosságot, sőt többet is említett. Még az a szerencse, hogy az üzemi munkabalesetek aránya a feltételezettnél alacsonyabb szintű. A védőeszközökről szólva az üzem vezetői elmondták, hogy a korábbinál drágább, jobb minőségű kesztyűket és egyéb eszközöket rendelnek, de nem ilyeneket kapnak. Tehát a hiba valahol másutt keresendő! Kézzelfogható tények bizonyítják, hogy az üzem gazdasági vezetősége, társadalmi szervei nagy gondot fordítanak a dolgozók érdekeit szolgáló komplex szociális gondoskodás tervének végrehajtására. Az üzem dolgozói erre feladataik példás teljesítésével, becsületesen végzett munkájukkal válaszolnak. Követik az üzemben dolgozó 82 kommunistának, a 19 szocialista munkabrigád tagjainak és annak a komplex racionalizá- ciós brigádnak a példamutatását, amely elnyerte a legmagasabb kerületi kitüntetést és nevét az idén beírták a Kelet-szlovákiai Kerületi Szakszervezeti Tanács Becsületkönyvébe. KULIK GELLÉRT « / A ÚJ szú 6 1986. VII. a szorgalmas
