Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)

1986-07-25 / 30. szám

r ÚJ szú 9 986. VII. 25. A vitorlás hajómodellek kivitelezőinek második szlovákiai bajnoksága A közelmúltban Kassán (Koáice) került sor az F 5 kategóriás hajómodellek M és X osztá­lyú változataival foglalkozók szlovákiai bajnok­ságára. Sorrendben a másodikra, hiszen nálunk ez a sportág még eléggé fiatal - két esztendeje Trenöianske Teplicében rendezték az első bajnokságot. Félreértés se essék: a hajómodellezésben már gazdag hagyomá­nyaink vannak, ám az iménti számmal és betűkkel jelölt csoport - a távirányítású vitorlások kategóriája - tulajdonképpen újnak, fiatalnak számít. Akik nincsenek tisztában a hajómodellezés osztályozásával, jelölésével, azoknak hadd álljon itt egy rövid magyarázat: Régebben a hajómodelleket két nagy cso­portra osztották - úszóképes és kiállítási modellekre. Ma már jóval többre. Az A és B betűvel jelöltek sebességi hajók, az asztali­aknak C, a vitorlásoknak D, a kereskedelmi- és hadihajóknak, valamint a tengeralattjárók­nak E betűvel kezdődik a „rendszámtáblájuk“, a távirányított modellek pedig F jelzésüek. Természetesen, ezzel a sor még nem ért véget. Ugyanakkor minden csoport néhány osztályra osztódik. Az F5 azt jelenti: távirányítású vitorlásról van szó. Az M osztályba azok a modellek tartoz­nak, amelyeknek az előírt hossza 127 centi­méter, a maximális vitorlafelülete pedig 5160 négyzetcentiméter. Az X osztályba sorolt hajóknak csak a vitorlafelülete van megszabva - nem lehet terjedelmesebb 7500 négyzetcen­timéternél. Az, hogy a Honvédelmi Szövetség arra illetékes központi szervei Kassát választották a második szlovákiai bajnokság színhelyéül, megítélésünk szerint két tényezőnek köszön­hető. Elsősorban annak, hogy a Hernád parti város hajómodellezői országos viszonylatban is a legügyesebbek közé tartoznak; másod­szor pedig, hogy Kassán jóval gyakoribb a szeles nap, mint másutt. A képnapos bajnoság a Tóhát lakótelep tíz- tizenkét emeletes épületeinek tövében zajlott. Maga a verseny igen élvezetes volt. A „hajótu­lajdonosok“ - miután letelepedtek a rögtönzött „kikötőben“ - ládáikból előszedték a saját készitményű úszómüveket, valamint azok kellékeit és nekiláttak az összerakásuknak. Amikor a motor nélküli hajótestre felkerült az árboc, a nyilvántartási számmal ellátott nagy­vitorla, majd az orrvitorla, a kötélzet és a további kellékek, berendezések, a verseny­zők igyekeztek kipróbálni a távirányítású .vezérlőművet. Azt a szerkezetet, amelyik a vitorlák és a kormány beállítását végzi menet közben. A élethű mesterművek nemcsak a verseny előtt részesültek gondos ápolásban, hanem rendszerint a futamok közötti szünetekben is. Ki az árbocon igazított, ki a hajótestbe épített vezérlőművet javította vagy tökéletesítette. Előfordult olyan eset is, hogy a karbantartás, illetve a műszaki hiba kijavítása elhúzódott. Ilyenkor a pórul járt versenyző rajthalasztást nem kérhetett, mert azt a szabály nem teszi lehetővé. A ruzomberoki Duéan Chudják hajója például az egyik futamot ki is hagyta, mert sokat időzött a „műhelyben“. Az egyes futamok előtt Haltenberger Se­bestyén mérnök, a verseny főbírója sípszóval adta a „hajóskapitányok“ tudtára, hogy hajói­kat vízre kell bocsátani, mert három perc múlva kezdődik az újabb verseny. A sípszó egy perccel később is megszólalt, majd hatvan másodperccel az indítás előtt a bírók vissza- számolással jelezték a rajt közeledtét. A szí­nes vitorlájú hajók, valamint a partonálló irányítóik taktikázása, manőverezése már a sorakozás pillanataiban megkezdődött. Ki-ki igyekezet minél kedvezőbb helyzetből neki­vágni a bójákkal határolt háromszög alakú pályának. A rajt egyeseknek sikerült, ám akik bentragadtak - mert olyanok is akadtak - azok többnyire arra vártak, hogy mikor kapja el egy erős széláramlat vagy legalább egy enyhe fuvallat az ö vitorlásukat. No persze, a jó szereplés nemcsak a légáramlattól függött - és függ ebben a sportban hanem általában attól is, hogy a modellirányító készülék segítségével ki hogyan tudott alkal­mazkodni a víztükör fölötti szélviszonyokhoz, illetve hogyan tudta a kis műszaki berendezés gombjaival távolról működtetni a vitorlákat és a kormányt. A versenyzőknek többek között arra is ügyelniük kellett, hogy hajójuk ne ütközzön másnak, mert azt a szabályok tiltják - büntető pontokkal, esetenként pedig kizárással sújtják. A pálya első szakaszát ellenszélben tették meg a hajók, aztán oldalból kapták a hajtóerőt, majd a hátszél támogatását élvezhették. Néhányszor szélcsend is előfordult. Szeren­csére nem gyakran és nem sokáig, így a vitorlásoknak nem kellett a „nyílt tengeren“ rostokolni. A verseny rövid krónikájához tartozik, hogy a hajók irányítóit talán alaposabban próbára tette az időjárás, mint az úszóműveket. Jobban, ugyanis a két nap során volt strandidő és eső, ugyanakkor nemcsak szélcsend, lágy szellő és heves szél, hanem vihar is. Ez utóbbi vasárnap söpöri végig a Hernád mentén, méghozzá olyan erővel, hogy az X csoport versenyét négy futam után be kellett fejezni. Az izgalmas és a nézőknek is élvezetes bajnokságot az M osztályba sorolt modellek mezőnyében a két évvel ezelőtti bajnok, a kassai Artúr Sebek nyerte a szintén kassai Peter Gaja és a ruzomberoki Jozef Rajecky előtt. Az X hajóosztályban a rozsnyói (Rozna- va) Szabados Gyula bizonyult a legügyesebb­nek. Itt a ruzomberoki Milan Chudják végzett a második helyen, a harmadikon pedig a kassai Július Kollár. A hajók a vi­zen, a kormá­nyosok a par­ton. Halten- berger Sebes­tyén távcső­vel figyeli a versenyző hajókat (A szerző felvételei) Miért tűnt el egy számítógép? Prágában járva melyik nő nem tér be a Vencel tér üzleteibe, áruházai­ba? Én sem voltam kivétel. S persze mint a legtöbben, én is azt kerestem, mi kapható itt olyan, ami a szlovák főváros üzleteiben nem látható. A Druzba áruházban az érdekes, változatos árun kívül felfigyeltem arra, hogy fizetéskor az elárusítónő nem a szokásos pénztárgépen számlázta az árut, hanem csupán egy „ceruzát“ végighúzott a csomagoláson levő csíkokon, s máris kész volt a számla, fizethettem. Az említett látogatás óta eltelt egy jó idő, de azóta is foglalkoztatott a gondolat: utána kellett néznem, hogyan is csinálják ezt, hisz tudtom­mal Szlovákiában a kereskedelmi hálózatban ehhez hasonló technikát nem alkalmaznak. A közelmúltban újra betértem a Druzbába. Nagy meglepetésemre az „újdonságnak“ hűlt helye, az elárusítónök a vásárlók­nak két példányban írták ki a számlá­kat, ezekkel fizettek a pénztárnál, majd az igazolt rész ellenében meg­kapták az árut. Mi történhetett itt? Miért tűnt el a korszerű segítőtárs? Meglepetésemet Zdenék Prazáknak, az áruház fóellenőrének mondtam el, aki készségesen adott magyarázatot. Az első, a különleges- Áruházunk 1976-ban nyílt meg - mondotta. - Azzal a céllal épült, hogy a csehországi és részben a szlovákiai ipari szövetkezetek ter­mékeit kínáljuk itt. Abban az időben az egyik legkorszerűbb áruház volt a miénk. Nem a megszokott, minde­nütt kapható árut, hanem az ipari szövetkezetek reprezentatív, legsike­resebb gyártmányait kínáltuk. A kü­lönleges kínálathoz még az is hozzá­járult, hogy hazánkban a Druzba volt az egyetlen áruház, ahol számítógé­pet alkalmaztak. De tulajdonképpen mit jelentett a számítógép az áruházban? Hogy mindezt megértsük, egy kis magyará­zatra is szükség van. Importcikkeken bizonyára már sokan láttak egy bé­lyeg nagyságú felületen feltüntetett különböző szélességű fekete-fehér csíkokat. A gyártók ezzel a vonalkód­dal szinte mindent elmondanak az áruról. A megnevezésen kívül a súlya, az ára stb. is leolvasható róla. A ke­reskedelemben pedig a vonalkák megkönnyítik és meggyorsítják az árusítást, illetve a vásárlást - ott ahol a pénztárpultokban elektronikus leol­vasók, az áruházban pedig számító­gép van. A csíkokat ugyanis a „leol­vasó ceruza“ egyetlen áthúzással értelmezi és jelentésükről tájékoztatja a számítógépet. A pénztárosok mun­kája sokkal egyszerűbbé válik: kikü­szöbölhetők az árbeütések. A vásár­lók szempontjából azért előnyös ez a módszer, mert még véletlenül sem kerülhet nem megfelelő ár a számlá­ra. S még egyéb előnyei is vannak a számítógép alkalmazásának. A készletgazdálkodásban nem elha­nyagolható, hogy jelzi, melyik áruból mennyi fogy, melyik cikkekből kell feltölteni a készleteket. Egy pillanat alatt elkészíthető a forgalmi statisztika is - például kimutatható, mennyi az aznapi bevétel. Ha az áru nem „vonalas“... Ha mindezt tudjuk, még izgalma­sabbá válik a címben szereplő kér­dés. Ennyi előny és mégis... Viszont amikor Zdenék Praüákot végighall­gattam, világossá vált: az előnyök nem ilyen egyértelműek.- Kezdjük talán a külső tényezők­kel - mondotta. - Ahhoz, hogy az említett számítógépes rendszer mű­ködjön, alapvető feltétel, hogy vala­mennyi áru vonalkoddal legyen ellát­va. Mint ismeretes, hazánkban ez egyelőre még várat magára. Nem egyszerű és igen költséges annak megvalósítása, hogy valamennyi ter­mék ,,vonalasán“ kerüljön ki a gyár­tóktól. Igényes csomagolási, nyomda- technikai és nyilvántartási kérdések merülnek fel ezzel kapcsolatban. Ter­mészetesen ha már bevezetnénk, a nemzetközi előírások figyelembe vételével kellene mindezt elvégezni. Közismert az is, hogy tőkés megren­delőink egy része már nem veszi át tőlünk az árut, ha a vonalkódos megjelölés hiányzik a csomagolásról. Tehát széles körű műszaki háttér, felszereltség és nem utolsósorban szakemberek egész sora szükséges ahhoz, hogy ezen a téren is megkö­zelítsük a világszínvonalat. Külföldi partnereink is erre fognak kényszerí­teni. Ez viszont már nemcsak a keres­kedők érdeke, hanem a termelőké is. Hasznosak számunkra a számítógép azon jelzései is, hogy melyik áru nem kell a piacon. A raktárra való termelés megszüntetésére, a rugalmasabb ter­melési programváltásra is figyelmez­tetné őket a technika. Egyelőre vi­szont az ilyesmihez nincsenek hozzá­szokva; a hosszú lejáratú gazdasági szerződések sokkal kényelmesebbek számukra. Megfelelő feltételek kellenek- Nekünk több mint 200 szállítónk van - folytatta a főellenőr. - Nem várhattuk el tőlük, hogy csupán a mi kedvünkért (hisz más kereskedelmi szervezeteknek is szállítanak) vezes­sék be az áru megjelölését. Ezért a megjelölést az áruházban végeztük el. Elkészítettük a termékek jegyzékét, (ez az ipari szövetkezetek kissoroza- tú, gyakran változó termelése mellett nem egyszerű feladat) megalkottuk a saját vonalkód-rendszerünket. Ezu­tán valamennyi cikkre rákerült az árcédula mellé a vonalas címke is. Mindez igen munkaigényes volt. Arról már nem is szólva, hogy a tőkés importból származó számító­géphez valamennyi kelléket csak kül­földről lehetett beszerezni, természe­tesen devizáért. Évente körülbelül egymillió koronába kerül az elmés berendezés üzemeltetése. De közel kilenc év után már annyira „kiörege­dett“, hogy a gyártótól alig lehetett alkatrészt venni hozzá, ugyanis ez a második generációhoz tartozó szá­mítógép, a gyártó pedig azóta már a negyedik generációt dobta piacra.- Az anyagi-műszaki felkészültség az egyik alapvető feltétel az ilyen rendszer alkalmazásához, másik pe­dig az emberi tényező. Áruházunkban 120 eladó van. Mondanom sem kell, hogy nem egyformán viszonyultak az újhoz. Csupán a cipórészlegen saj­nálták, hogy kicseréltük a pénztárgé­pet. Ók értettek a számítógép nyel­vén, az előnyeit is hasznosították. S még valamiről szólt Zdenék Prazák: csak akkor érdemes a számí­tógépet alkalmazni az áruházban, ha az a raktárral is össze van kötve, tehát a raktár is automatizálva van. Jelenleg viszont a Druzbának három helyen van ideiglenes raktára. Csu­pán a most elkészülőnek lesz korsze­rű műszaki felszerelése. Ez tehát az egyedülálló számító­gép története. A tanulságot, is köny- nyen levonhatjuk: nem lehet minden áron az újat, a másutt „menőt“ nálunk is alkalmazni, ha nincsenek meg a feltételek. Ráfizetéses volt az egész, és reklámnak is túl drága volt a befektetés. A Druzba áruháznak a számítógép beszerzése körülbelül 4 millió devizakoronájába került, és ezzel együtt soha nem térült meg az említett évi üzemeltetési költség sem. De ki merték mondani, hogy tévedtek, s az elektronika hódításának idősza­kában ezért tűnt el egy számítógép. DÉÁK TERÉZ Szabados Gyula és fia vízre bocsátják vitorlásaikat- l :":V A cím senkit se tévesszen meg. Nem egy bírósági esetről lesz szó. Csupán arról, hogy napjainkban, amikor életünk minden területén az elektronikáé az elsőség, az automatizáció és a robottechnika előnyeiről hallunk lépten-nyomon, van ahol visszafelé lépnek. A korábban alkalmazott számítógépet és tartozékait leszerelték, s raktárba helyezték. S hogy miért? Ezt próbáltuk felderíteni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom