Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)
1986-07-25 / 30. szám
r ÚJ szú 9 986. VII. 25. A vitorlás hajómodellek kivitelezőinek második szlovákiai bajnoksága A közelmúltban Kassán (Koáice) került sor az F 5 kategóriás hajómodellek M és X osztályú változataival foglalkozók szlovákiai bajnokságára. Sorrendben a másodikra, hiszen nálunk ez a sportág még eléggé fiatal - két esztendeje Trenöianske Teplicében rendezték az első bajnokságot. Félreértés se essék: a hajómodellezésben már gazdag hagyományaink vannak, ám az iménti számmal és betűkkel jelölt csoport - a távirányítású vitorlások kategóriája - tulajdonképpen újnak, fiatalnak számít. Akik nincsenek tisztában a hajómodellezés osztályozásával, jelölésével, azoknak hadd álljon itt egy rövid magyarázat: Régebben a hajómodelleket két nagy csoportra osztották - úszóképes és kiállítási modellekre. Ma már jóval többre. Az A és B betűvel jelöltek sebességi hajók, az asztaliaknak C, a vitorlásoknak D, a kereskedelmi- és hadihajóknak, valamint a tengeralattjáróknak E betűvel kezdődik a „rendszámtáblájuk“, a távirányított modellek pedig F jelzésüek. Természetesen, ezzel a sor még nem ért véget. Ugyanakkor minden csoport néhány osztályra osztódik. Az F5 azt jelenti: távirányítású vitorlásról van szó. Az M osztályba azok a modellek tartoznak, amelyeknek az előírt hossza 127 centiméter, a maximális vitorlafelülete pedig 5160 négyzetcentiméter. Az X osztályba sorolt hajóknak csak a vitorlafelülete van megszabva - nem lehet terjedelmesebb 7500 négyzetcentiméternél. Az, hogy a Honvédelmi Szövetség arra illetékes központi szervei Kassát választották a második szlovákiai bajnokság színhelyéül, megítélésünk szerint két tényezőnek köszönhető. Elsősorban annak, hogy a Hernád parti város hajómodellezői országos viszonylatban is a legügyesebbek közé tartoznak; másodszor pedig, hogy Kassán jóval gyakoribb a szeles nap, mint másutt. A képnapos bajnoság a Tóhát lakótelep tíz- tizenkét emeletes épületeinek tövében zajlott. Maga a verseny igen élvezetes volt. A „hajótulajdonosok“ - miután letelepedtek a rögtönzött „kikötőben“ - ládáikból előszedték a saját készitményű úszómüveket, valamint azok kellékeit és nekiláttak az összerakásuknak. Amikor a motor nélküli hajótestre felkerült az árboc, a nyilvántartási számmal ellátott nagyvitorla, majd az orrvitorla, a kötélzet és a további kellékek, berendezések, a versenyzők igyekeztek kipróbálni a távirányítású .vezérlőművet. Azt a szerkezetet, amelyik a vitorlák és a kormány beállítását végzi menet közben. A élethű mesterművek nemcsak a verseny előtt részesültek gondos ápolásban, hanem rendszerint a futamok közötti szünetekben is. Ki az árbocon igazított, ki a hajótestbe épített vezérlőművet javította vagy tökéletesítette. Előfordult olyan eset is, hogy a karbantartás, illetve a műszaki hiba kijavítása elhúzódott. Ilyenkor a pórul járt versenyző rajthalasztást nem kérhetett, mert azt a szabály nem teszi lehetővé. A ruzomberoki Duéan Chudják hajója például az egyik futamot ki is hagyta, mert sokat időzött a „műhelyben“. Az egyes futamok előtt Haltenberger Sebestyén mérnök, a verseny főbírója sípszóval adta a „hajóskapitányok“ tudtára, hogy hajóikat vízre kell bocsátani, mert három perc múlva kezdődik az újabb verseny. A sípszó egy perccel később is megszólalt, majd hatvan másodperccel az indítás előtt a bírók vissza- számolással jelezték a rajt közeledtét. A színes vitorlájú hajók, valamint a partonálló irányítóik taktikázása, manőverezése már a sorakozás pillanataiban megkezdődött. Ki-ki igyekezet minél kedvezőbb helyzetből nekivágni a bójákkal határolt háromszög alakú pályának. A rajt egyeseknek sikerült, ám akik bentragadtak - mert olyanok is akadtak - azok többnyire arra vártak, hogy mikor kapja el egy erős széláramlat vagy legalább egy enyhe fuvallat az ö vitorlásukat. No persze, a jó szereplés nemcsak a légáramlattól függött - és függ ebben a sportban hanem általában attól is, hogy a modellirányító készülék segítségével ki hogyan tudott alkalmazkodni a víztükör fölötti szélviszonyokhoz, illetve hogyan tudta a kis műszaki berendezés gombjaival távolról működtetni a vitorlákat és a kormányt. A versenyzőknek többek között arra is ügyelniük kellett, hogy hajójuk ne ütközzön másnak, mert azt a szabályok tiltják - büntető pontokkal, esetenként pedig kizárással sújtják. A pálya első szakaszát ellenszélben tették meg a hajók, aztán oldalból kapták a hajtóerőt, majd a hátszél támogatását élvezhették. Néhányszor szélcsend is előfordult. Szerencsére nem gyakran és nem sokáig, így a vitorlásoknak nem kellett a „nyílt tengeren“ rostokolni. A verseny rövid krónikájához tartozik, hogy a hajók irányítóit talán alaposabban próbára tette az időjárás, mint az úszóműveket. Jobban, ugyanis a két nap során volt strandidő és eső, ugyanakkor nemcsak szélcsend, lágy szellő és heves szél, hanem vihar is. Ez utóbbi vasárnap söpöri végig a Hernád mentén, méghozzá olyan erővel, hogy az X csoport versenyét négy futam után be kellett fejezni. Az izgalmas és a nézőknek is élvezetes bajnokságot az M osztályba sorolt modellek mezőnyében a két évvel ezelőtti bajnok, a kassai Artúr Sebek nyerte a szintén kassai Peter Gaja és a ruzomberoki Jozef Rajecky előtt. Az X hajóosztályban a rozsnyói (Rozna- va) Szabados Gyula bizonyult a legügyesebbnek. Itt a ruzomberoki Milan Chudják végzett a második helyen, a harmadikon pedig a kassai Július Kollár. A hajók a vizen, a kormányosok a parton. Halten- berger Sebestyén távcsővel figyeli a versenyző hajókat (A szerző felvételei) Miért tűnt el egy számítógép? Prágában járva melyik nő nem tér be a Vencel tér üzleteibe, áruházaiba? Én sem voltam kivétel. S persze mint a legtöbben, én is azt kerestem, mi kapható itt olyan, ami a szlovák főváros üzleteiben nem látható. A Druzba áruházban az érdekes, változatos árun kívül felfigyeltem arra, hogy fizetéskor az elárusítónő nem a szokásos pénztárgépen számlázta az árut, hanem csupán egy „ceruzát“ végighúzott a csomagoláson levő csíkokon, s máris kész volt a számla, fizethettem. Az említett látogatás óta eltelt egy jó idő, de azóta is foglalkoztatott a gondolat: utána kellett néznem, hogyan is csinálják ezt, hisz tudtommal Szlovákiában a kereskedelmi hálózatban ehhez hasonló technikát nem alkalmaznak. A közelmúltban újra betértem a Druzbába. Nagy meglepetésemre az „újdonságnak“ hűlt helye, az elárusítónök a vásárlóknak két példányban írták ki a számlákat, ezekkel fizettek a pénztárnál, majd az igazolt rész ellenében megkapták az árut. Mi történhetett itt? Miért tűnt el a korszerű segítőtárs? Meglepetésemet Zdenék Prazáknak, az áruház fóellenőrének mondtam el, aki készségesen adott magyarázatot. Az első, a különleges- Áruházunk 1976-ban nyílt meg - mondotta. - Azzal a céllal épült, hogy a csehországi és részben a szlovákiai ipari szövetkezetek termékeit kínáljuk itt. Abban az időben az egyik legkorszerűbb áruház volt a miénk. Nem a megszokott, mindenütt kapható árut, hanem az ipari szövetkezetek reprezentatív, legsikeresebb gyártmányait kínáltuk. A különleges kínálathoz még az is hozzájárult, hogy hazánkban a Druzba volt az egyetlen áruház, ahol számítógépet alkalmaztak. De tulajdonképpen mit jelentett a számítógép az áruházban? Hogy mindezt megértsük, egy kis magyarázatra is szükség van. Importcikkeken bizonyára már sokan láttak egy bélyeg nagyságú felületen feltüntetett különböző szélességű fekete-fehér csíkokat. A gyártók ezzel a vonalkóddal szinte mindent elmondanak az áruról. A megnevezésen kívül a súlya, az ára stb. is leolvasható róla. A kereskedelemben pedig a vonalkák megkönnyítik és meggyorsítják az árusítást, illetve a vásárlást - ott ahol a pénztárpultokban elektronikus leolvasók, az áruházban pedig számítógép van. A csíkokat ugyanis a „leolvasó ceruza“ egyetlen áthúzással értelmezi és jelentésükről tájékoztatja a számítógépet. A pénztárosok munkája sokkal egyszerűbbé válik: kiküszöbölhetők az árbeütések. A vásárlók szempontjából azért előnyös ez a módszer, mert még véletlenül sem kerülhet nem megfelelő ár a számlára. S még egyéb előnyei is vannak a számítógép alkalmazásának. A készletgazdálkodásban nem elhanyagolható, hogy jelzi, melyik áruból mennyi fogy, melyik cikkekből kell feltölteni a készleteket. Egy pillanat alatt elkészíthető a forgalmi statisztika is - például kimutatható, mennyi az aznapi bevétel. Ha az áru nem „vonalas“... Ha mindezt tudjuk, még izgalmasabbá válik a címben szereplő kérdés. Ennyi előny és mégis... Viszont amikor Zdenék Praüákot végighallgattam, világossá vált: az előnyök nem ilyen egyértelműek.- Kezdjük talán a külső tényezőkkel - mondotta. - Ahhoz, hogy az említett számítógépes rendszer működjön, alapvető feltétel, hogy valamennyi áru vonalkoddal legyen ellátva. Mint ismeretes, hazánkban ez egyelőre még várat magára. Nem egyszerű és igen költséges annak megvalósítása, hogy valamennyi termék ,,vonalasán“ kerüljön ki a gyártóktól. Igényes csomagolási, nyomda- technikai és nyilvántartási kérdések merülnek fel ezzel kapcsolatban. Természetesen ha már bevezetnénk, a nemzetközi előírások figyelembe vételével kellene mindezt elvégezni. Közismert az is, hogy tőkés megrendelőink egy része már nem veszi át tőlünk az árut, ha a vonalkódos megjelölés hiányzik a csomagolásról. Tehát széles körű műszaki háttér, felszereltség és nem utolsósorban szakemberek egész sora szükséges ahhoz, hogy ezen a téren is megközelítsük a világszínvonalat. Külföldi partnereink is erre fognak kényszeríteni. Ez viszont már nemcsak a kereskedők érdeke, hanem a termelőké is. Hasznosak számunkra a számítógép azon jelzései is, hogy melyik áru nem kell a piacon. A raktárra való termelés megszüntetésére, a rugalmasabb termelési programváltásra is figyelmeztetné őket a technika. Egyelőre viszont az ilyesmihez nincsenek hozzászokva; a hosszú lejáratú gazdasági szerződések sokkal kényelmesebbek számukra. Megfelelő feltételek kellenek- Nekünk több mint 200 szállítónk van - folytatta a főellenőr. - Nem várhattuk el tőlük, hogy csupán a mi kedvünkért (hisz más kereskedelmi szervezeteknek is szállítanak) vezessék be az áru megjelölését. Ezért a megjelölést az áruházban végeztük el. Elkészítettük a termékek jegyzékét, (ez az ipari szövetkezetek kissoroza- tú, gyakran változó termelése mellett nem egyszerű feladat) megalkottuk a saját vonalkód-rendszerünket. Ezután valamennyi cikkre rákerült az árcédula mellé a vonalas címke is. Mindez igen munkaigényes volt. Arról már nem is szólva, hogy a tőkés importból származó számítógéphez valamennyi kelléket csak külföldről lehetett beszerezni, természetesen devizáért. Évente körülbelül egymillió koronába kerül az elmés berendezés üzemeltetése. De közel kilenc év után már annyira „kiöregedett“, hogy a gyártótól alig lehetett alkatrészt venni hozzá, ugyanis ez a második generációhoz tartozó számítógép, a gyártó pedig azóta már a negyedik generációt dobta piacra.- Az anyagi-műszaki felkészültség az egyik alapvető feltétel az ilyen rendszer alkalmazásához, másik pedig az emberi tényező. Áruházunkban 120 eladó van. Mondanom sem kell, hogy nem egyformán viszonyultak az újhoz. Csupán a cipórészlegen sajnálták, hogy kicseréltük a pénztárgépet. Ók értettek a számítógép nyelvén, az előnyeit is hasznosították. S még valamiről szólt Zdenék Prazák: csak akkor érdemes a számítógépet alkalmazni az áruházban, ha az a raktárral is össze van kötve, tehát a raktár is automatizálva van. Jelenleg viszont a Druzbának három helyen van ideiglenes raktára. Csupán a most elkészülőnek lesz korszerű műszaki felszerelése. Ez tehát az egyedülálló számítógép története. A tanulságot, is köny- nyen levonhatjuk: nem lehet minden áron az újat, a másutt „menőt“ nálunk is alkalmazni, ha nincsenek meg a feltételek. Ráfizetéses volt az egész, és reklámnak is túl drága volt a befektetés. A Druzba áruháznak a számítógép beszerzése körülbelül 4 millió devizakoronájába került, és ezzel együtt soha nem térült meg az említett évi üzemeltetési költség sem. De ki merték mondani, hogy tévedtek, s az elektronika hódításának időszakában ezért tűnt el egy számítógép. DÉÁK TERÉZ Szabados Gyula és fia vízre bocsátják vitorlásaikat- l :":V A cím senkit se tévesszen meg. Nem egy bírósági esetről lesz szó. Csupán arról, hogy napjainkban, amikor életünk minden területén az elektronikáé az elsőség, az automatizáció és a robottechnika előnyeiről hallunk lépten-nyomon, van ahol visszafelé lépnek. A korábban alkalmazott számítógépet és tartozékait leszerelték, s raktárba helyezték. S hogy miért? Ezt próbáltuk felderíteni.
