Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)
1986-07-18 / 29. szám
ä Sä forró tavaszról, vagy akar to ontosabban két eve, 198 Esss“v““S«“l :::Ää - —»"'*,60bl vá,wzas0 sürget. A helyzet komolyságát jelzik az utóbbi hónapokban megrendezett nemzetközi tanácskozások, a brit parlamentben a dél-afrikai helyzettel kapcsolatos heves csatározások, valamint az, hogy e kérdés, pontosabban szólva a Pretoria elleni szankciók megvitatása volt a június 26-án Hágában megkezdődött közöspiaci csúcsértekezletnek is az egyik legfontosabb napirendi pontja. A nemzetközi helyzetet tekintve a Botha- rezsim két akciója szította fel ismét a feszültséget: május 19-én bombatámadást intézett három szomszédja, Botswana, Zambia és Zimbabwe ellen, június elején pedig egy dél-afrikai kommandó Namibe angolai kikötőben hajtott végre támadást szovjet és kubai kereskedelmi hajók ellen, a kubai hajót elsüllyesztették. Az esettel kapcsolatos BT-vitában az el nem kötelezett országok a Dél-afrikai Köztársaság elleni szankciókat javasoltak. A BT 15 tagja közül 12 szavazott igennel, Franciaország tartózkodott, Washington és London viszont ismét megvétózta az indítvány elfogadását. A belső forrongást pedig a sowetói vérengzés 10. évfordulójával kapcsolatos események szították fel. Mint ismeretes, a kormány elrendelte a szükségállapotot, hogy megakadályozza a tömegmegmozdulásokat. Ez azonban nem sikerült, június 16-án, az évforduló napján, több millió fekete sztrájkolt, a tüntetők pedig sok helyütt összecsaptak a rohamrend- örökkel. Ilyen méretű munkabeszüntetésre még nem volt példa Dél-Afrikában. A rezsim elrendelte a hírzárlatot is, sok külföldi tudósítót kiutasítottak az országból. Az ennek ellenére kiszivárogtatott jelentések megállapítják, hogy a szükség- állapot bevezetése óta az összecsapásokban száznál is több ember életét vesztette, a sebesültek száma több százra rúg, a letartóztatottaké pedig több ezerre. A FŐ OK AZ APARTHEID Számtalanszor leírták már: a délafrikai válság legfőbb oka a rezsim apartheidpolitikája. Az apartheid elkülönülést, megkülönböztetést jelent, a nevével jelzett politika pedig arra irányul, hogy megőrizzék a fehér kisebbség gazdasági és politikai hatalmát, a fekete őslakosságot pedig teljes jogfosztottságban, elnyomás alatt tartsák. Az évtizedek alatt ÚJ SZÚ 1986. VII. 18. a fajüldözők az európai ember szemével nézve elképesztőnek tűnő törvényeket hoztak, ezek döntő többsége ma is érvényes. Szemléltetöül néhány példa: Az 1913-ban hozott földtörvény értelmében az ország területének 87 százaléka a fehéreké (a legjobb termőterületek), a fennmaradó, többnyire terméketlen terület az afrikaiaké. Fekete ember tulajdonában nem lehet olyan föld, s nem is vásárolhat meg olyat, amit a fehérek számára tartalékoltak. Az őslakosság adóztatásáról szóló 1923-as törvény értelmében minden afrikai - még a rezervátumokban élők is - kötelesek adót fizetni, (gy az őslakosok kénytelenek minden munkát elvállalni, éhbérért is, hogy fizetni tudjanak. Ugyanebből az évből származó törvény megtiltja a feketéknek, hogy a fehérek számára fenntartott negyedekben letelepedjenek. Megkülönböztetés az iparban (1926): az afrikai őslakos nem végezhet szakképzettséget igénylő munkát. 1948-tól törvény tiltotta a házasságot a fehérek és a színes bőrűek között. A sor rendkívül hosszúra nyúlna, ezért csak még két „érdekességet'" említünk: 'egy 1956-os törvény megtiltottta, hogy fehér orvos segítséget nyújtson beteg vagy sebesült színes bőrűnek, s egy 1964-ben hozott törvény pedig betiltotta a fehérek és a színesek közötti ökölvívó mérkőzéseket is. Itt kell megjegyezni, a Botha-rezsim a nagy hazai és külföldi nyomás miatt tett bizonyos engedményeket: a közlemúlt- ban feloldották a vegyes házasságok tilalmát, és a színes bőrűek mozgását korlátozó egyes intézkedéseket. Átlátszó taktikai fogások ezek, nemigen sikerül velük demokratikusabbra lakkozni az apartheidet. A szomszédos Zimbabwéban is apartheid-ellenes tüntetők követelik Nelson Mandela szabadon bocsátását (Telefoto-ŐSTK) előzte meg. (Az 1974-es áprilisi portugál forradalom, a piros szegfű forradalma után.) Tíz évvel ezelőtt, Johannesburg egyik feketék lakta elővárosában, Sowetóban a rendőrség tüzet nyitott a békésnek induló diáktüntetés résztvevőire. A mintegy tizenötezernyi diák azért tiltakozott, mert a kormány a feketék iskoláiban is kötelezővé kívánta tenni a fehér kisebbség nyelvét, az afrikaans nyelvet. Ez MANDELA A feketék küzdelmét az Afrikai Nemzeti Kongresszus (ANC) irányítja. Jelenlegi vezetője, Nelson Mandela 1962 óta börtönben ül, ezért harcostársa, Olivier Tambo tölti most be az ügyvivő elnök tisztét. Mandela a negyvenes években csatlakozott az akkor még legálisan működő ANC-hoz, majd a jogi diploma megszerzése után a szervezet egyik vezéralakja lett. Ekkor még csak politikai eszközökkel küzdöttek az őslakosság jogaiért. Az 1960-as esztendő jelentette a fordulópontot. Számos afrikai ország vívta ki ebben az évben a függetlenségét, s Dél-Afrikában is szaporodtak a megmozdulások. Ez volt a sharpeville-i mészárlás éve: a kivezényelt rendőrök a békésen tüntető tömegbe lőttek, s 69 embert öltek meg. Az ANC vezetői ráébredtek, hogy békés úton semmit sem lehet elérni a fajüldöző rezsimnél, ezért Mandeláék megalakították az ANC katonai szárnyát Umkonto We Sizwe, vagyis a Nemzet Lándzsája néven. Ez a szervezet, amelynek első főparancsnoka Nelson Mandela lett, már fegyverrel küzdött a fajüldözők ellen. Mandelát 1962-ben ítélték el öt évre. Egy évvel később ismét bíróság elé állították, halálbüntetést akartak rá kiszabni, de az ítéletet a nemzetközi közvélemény tiltakozása nyomán élet- fogytiglanra változtatták. Mártöbb kötetnyi újságcikk jelent meg Mandela megkínoz - tatásáról, szenvedéseiről. Az ANC vezetője nem tört meg, ezt példázza az is, hogy a börtönből egy londoni egyetemmel levelezve szerezte meg a jogi kandidátusi címet. Fogolytársai azt vallották, hogy Mandela tartotta bennük a lelket. Umtatában született, a legnagyobb transkei törzs főnökének a fia. Hatvannyolc éves. A felesége, Winnie Mandela mindig hűséges társa volt a harcban, ó is megismerte a börtönöket, a házi őrizetet. Leánya, a rendkívül csinos, 25 éves Zindzie Mandela szintén bekapcsolódott az apartheid-ellenes mozgalomba. ÚJ FEJEZET A faji megkülönböztetés elleni küzdelem új szakaszának kezdetét lényegében az 1976-os sowetói vérengzéstől lehet számítani. Meg kell még jegyezni, hogy ezt a hetvenes évek közepén a Délafrikai Köztársaságot északról határoló portugál gyarmatok függetlenné válása a beavatkozás még brutálisabb volt mint a sharpeville-i mészárlás. A rendórsortúz nyomán halottak és sebesültek tucatjai maradtak az utca porában. Kiengedték az erőszak szellemét a palackból. A zavargások az egész ország területére kiterjedtek. Az összecsapásokban hat- százan vesztették életüket. Soweto valóban új fejezetet nyitott, s több hétig elhúzódó megmozdulások, sztrájkok igazolták, hogy az ország gazdasága döntő mértékben függ a fekete őslakosság munkájától. A mezőgazdaságban dolgozók 90 százalékát, bányaiparban foglalkoztatottak 89,9 százalékát, a feldolgozóiparban pedig a munkások 50 százalékát a feketék teszik ki. Soweto után már pretoriai politikai körökben is fel kellett ismerni, hogy az apartheidrendszer tarthatatlanná vált, s a rezsim kénytelen volt némi enyhítéseket bevezetni. Az elégedetlenség hullámai 1984-ben ismét fokozott erővel csaptak a magasba. Augusztusban tíz nap alatt két választási fordulót bonyolítottak le a nyolcvanhárom szeptemberében jóváhagyott ,.alkotmányreform“ alapján. Ennek az úgynevezett reformnak az volt az egyedüli célja, hogy megszilárdítsa, tartósítsa a fehér kisebbség uralmát, hiszen a feketék számára semmilyen jogokat sem biztosított. Az ANC a választások bojkottjára szólított fel, s csatlakozott hozzá a közel hatszáz különféle szervezetet «tömörítő Egyesült Demokratikus Front (UDF) nevű haladó politikai mozgalom is. A felhívásnak megvolt az eredménye, Dél-Afrikában állították fel a távolmaradás világrekordját. A „választások“ eredményeként létrehozták az új, a háromkamarás parlamentet, melynek első házában 166 fehér képviselő, a másodikban a félvérek 80 képviselője, a harmadikban pedig az ázsiaiak 40 képviselője ül. (Dél-Afirkában a lakosság összetétele: 25-26 millió fekete, 4,5 millió fehér, több mint 2,5 millió félvér és kb. 900 ezer ázsiai származású.) Tehát a népesség háromnegyedét kitevő őslakosság nem kapott semmilyen jogi képviseletet. Amit a félvérek és ázsiaiak kaptak, az is olyan nesze semmi.. Hiszen a képviselői helyek aránya 166-120 a fehérek javára, a színes bőrűek egy parlamenti szavazáskor „nem rúghatnak labdába“. Nyilvánvaló, hogy a fehér uralom megszilárdításához szánták nekik a korántsem díszes statisztaszerepet. A „választások“ után két héttel a parlament az addigi kormányfőt, Pieter Bothát államfővé választotta, Ellenjelölt nem volt. A manőver szándékai nyilvánvalóak: az államhatalomban való látszólagos részvétel megedásával elhúzni a mézesmadzagot a félvérek és ázsiaiak előtt, s szembeállítani őket a feketékkel. Felismerték ezt az ázsiaiak és a félvérek is, hiszen jelentős részük szintén távolmaradt az urnáktól. S a tapasztalatok is azt igazolják, hogy parlamentesdi ide vagy oda, a fehér kisebbség sosem fogja őket egyenrangú félnek elismerni, sosem lesz beleszólásuk az országos politikába mindaddig, amíg véget nem vetnek az apartheidnek, amíg a feketéknek nem adják meg a jogaikat. (Folytatjuk) MALINÁK ISTVÁN ...KMIrtMPIHIREkBDU Fegyverek a tengerből Hetven tonna második világháborúból származó amerikai fegyvert és lőszert emeltek ki a marokkói Casablanca városának kikötőjéből. A L’Opinion című helyi lap tudósítása szerint a különböző harci eszközöket - bombákat, fegyvertöltényeket - a szövetséges haderők süllyesztették el. Veszélyes szakma Az újságírás egyre veszélyesebb szakma. Az amerikai Freedom House kimutatása szerint tavaly 11 országban harminc riportert gyilkoltak meg. Ez a szám 1984-ben 21 volt. A túszul ejtett és fogságban tartott újságírók száma is növekedést mutat. Tavaly 13-an kerültek túszszedők kezére. A statisztika 1984ben öt újságírótúszt tartott számon. Tíz helyett kettő Eredeti tervei szerint Kínának 2000-ig tíz atomerőművet kellett volna építenie - tíz-húsz millió dolláros költséggel. Pekingben azonban közölték, hogy pénzügyi okokból a következő esztendőben csak a már előre lekötött szerződések alapján létesülő két atomerőművet építik fel, újabbak létrehozásába nem kezdenek. A szóban forgó két erőmű közül az egyik jórészt francia technikával készül Hongkong közelében, és a termelt energiát is Hongkongba exportálják. Egy kisebb atomerőmű épül Sanghaj mellett kínai tőkével és felszereléssel. A pekingi döntés következtében számos, csaknem kész megállapodást bontottak fel. Menhely - kínzott férjeknek A nyugat-angliai Swindon városka tanácsa men- helyet kíván felépíteni - a megkínzott férjek számára. Az okok? Tavaly több tucat férfi panaszkodott amiatt, hogy feleségük otthon megverte, összerugdalta, összekarmolta, leforrázta vagy megszurkálta őket. Az „erősebbik nem“ gyengébbnek mutatkozó tagjai nem voltak képesek ellenállást tanúsítani, vagy egyszerűen nem tudtak elmenekülni és komoly sérüléseket szenvedtek. Valamennyi érdekelt lelkesen fogadta a menhely felépítését. A dolognak egy bökkenője van: a menhely főnöke nő lesz...
