Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)

1986-12-19 / 51. szám

E

zemyolcszázhatvannégy október 5-én Alsósztrego- ván (Dolná Strehová) - a halotti anyakönyv bejegyzése szerint - vizkórságban meghalt „tekintetes“ Madách Imre, a magyar irodalom egyik legnagyobb alakja. Két nap múlva, október 7-én temették őt az akkor már csaknem százéves családi sírboltba. A költő nagyatyja, Madách Sándor építtette azt a maga és utódai számára. Teljesült hát Madách kívánsága, amit így fogalmazott meg egyik versében:

, .Sírom kint álljon szabadban,

Honnan messzi, messzi látni;

Nap sugára, éj vihara Járjon azt meglátogatni. “

(Sírom)

Sztregova nagy szülöttének emlékét Nógrád megye józanul gondolkodó elöljárósága halála után kegyelettel őrizte. A Hon című lapban Jeszenszky Dánó balassagyarmati közjegyző már 1894. október 14-én egy „felszólalást" tett közzé „Madách Imre emlékére Nógrád megye különféle helyein rendezendő általános gyászünnepélyek eránt". Felfigyelt erre még a királyi helytartó is, aki nyomban egy leiratot küldött a megye biztosának. Beosztottját ekképp intette „éberségre“: „Jóllehet ezen ünnepélyeknek czélja ugyanazon felszólalás szerint Madách Imre emlékezetében a megyébeni örökítése akar lenni, 's ez ellen - ha a' szükséges korlátok megtartanak, - a' kormány részéről észrevétel nem tétetik; tekintve mindazonáltal azt, hogy ezen ünnepélyek rendezése tanácskozásokkal, összegyülekezésekkel, magok az ünnepélyek pedig kétségenkívül political tüntetésekkel fognának egybekötve lenni; ennélfogva Király(i) Ottó önmaga f. hó 15- én 6734/eln. Sz. s. Kelt Kegyelmes rendelvénye alapján fölhivandónak találtam Uraságodat, miszerint ezen ügyet éber figyelemmel kísérvén, minden olyan lépést, mely ilyen tüntetésekre következtetni enged, ildomosán megakadályozni, ‘s tett intézkedéseiről vagy észrevételeiről annak idejében jelentést tenni szíveskedjék."

Rendeztek gyászünnepélyt Losoncon (Luőenec) is, melynek „békés és rendes lefolyásáról“ ugyancsak készült szolgabírói jelentés.

Az általános gyászünnepélyek után néhány évre mintha alábbhagyott volna a nógrádi Madách-kultusz, mígnem 1877-ben a Nógrádi Lapok hasábjain „buzduló czikkekben hívták fel a vármegye közönségét a kegyeletes tartozás lerovásának kötelezettségére". A felhíváshoz - melynek Horváth Dánó, Reményi Károly, Pajor István és Szontagh Pál voltak az értelmi szerzői - később a Losoncz és Vidéke című lap is csatlakozott. Ennek eredményeként megalakult Balassagyarmaton a „Madách-emlékügyi bizottság", amely célul tűzte ki, hogy „a megye dicső fiának emlékét szoborban, vagy esetleg gyümölcsöző alapítványban" megörökítse. Minderről a Nógrádi lapok és a Honti Híradó 1893. VII. 16-i számában olvashatunk részletesebben. A szerző, Pajor István arról is tájékoztatja az olvasót, hogy a ,,Madách-emlékügyi pályaműbíráló ülésben" a bizottság egyetértett a felszólalók Madách-emlékmúre vonatkozó óhajával.

Pajor István cikke egyben reagálás is volt az említett hetilap egyik írására. Az 1893. július 9-i számban ugyanis Unghváry Vilmostól közöltek egy bíráló hangvételű beszámolót Síremléket Madách Imrének! címmel. Unghváry a sztregovai útja során szerzett tapasztalatairól ad hírt. Elmondja, hogy zarándokúba nem volt egyéb, mint a ,,legkínosabb csalódás“r Mert Unghváry azt remélte, hogy harminc évvel Madách halála után valami mást lát az alsósztregovai temetőben, „valamelyes díszes obelisk hirdeti a hamvaiból is kitörő eszme halhatatlanságát". Ehelyett egy „rozoga kis putrira" talált ott. A nem éppen kegyeletes jelzőkkel illetett sírboltot így mutatta be: „Ezen rideg, omlatag alkotás alig 3 méter hosszú, 2 m. széles és 3 m. magas. Keleti oldalán közönséges, korhadt deszka- ajtó, éjszaki és déli oldalán egy-egy 50 cím négyzetú nyílás van, amely szintén korhadó deszkával van fedve..."

Unghváry cikkére nemcsak Pajor István, de a költő fia, Madách Aladár is reagált. (Nógrádi Lapok és Honti Híradó 1893. VII. 23.) Mi hát a tényállás című cikkében igy ir: „A sírbolt a temető közepén egy szilárdan épült föld alatti teljesen zárt bolthajtásból áll, a mely bolthajtás védelmére egy zsindely es kis épület van emelve s jelenleg is éppen azon állapotban van, mint az eredetileg épült. Maga ezen föld feletti épület mindig üres volt, célja csak a bolt védelme." Majd az alábbiakat fűzi hozzá Unghváry bíráló soraihoz Madách Aladár:

„Ha tehát ez putri, mint czikkíró úr nevezi, ez a mi családi putrink s mint olyan ellen senkinek sem lehet kifogása és beleszólása..." A költő fia továbbá közli, hogy a sírbolt 1884-ben, nagyanyja temetésekor volt újra kibontva. Akkor látta apja koporsóját is, mely a bolthajtás baloldali, Kele- csény felé néző oldalfalánál volt „még egészen jó állapotban". De hát - amint a továbbiakban írja — „a lángelme, a kiválóság egyik átka az is, hogy a nagy szellemet még a családjából is kiragadják..."

(Aladár egyébként nem vett részt apja temetésén; Budapesten volt iskolás, s Madách sem óhajtotta, hogy fiát majd hazahozzák a szomorú napokra.)

Édesapja porai néhány évtizedig még az ősi sírboltban maradtak.

A

Madách-síremlék ügye a húszas-harmincas években újra napirendre került. Gyakran cikkeztek ez idő tájt a költő nyughelyéről a hazai és a magyarországi lapokban is.

Madách Imre születésének centenáriumán Losoncon rendeztek nagyszabású ünnepséget. Az évforduló napján küldöttség utazott Alsósztregovára a költő sírjához, hogy azt „kegyeletének és elévülhetetlen hálájának kifejezéseképpen megkoszomzza." A Losonci Hírlap 1923. jan. 28-i (VI/4) számában olvashatjuk: „A bizottság tagjai körében szomorú látványt nyújtott az a rozoga kis kápolnaszerü

épület, amely a költő sírja felén épült s amely igazán méltatlan az ő nagyságához és emlékéhez."

Úgy látszik tehát, a szlovenszkói magyarságnak sem nyerte meg tetszését a Madách Aladár által egykor védelmezett sírhely állapota. A Sztregován járt küldöttség így nyomban indítványozta, hogy létesítsenek - a költő emlékéhez méltó - mauzóleumot. A Losonci Hírlap 1923. március 11 -én közli a Mauzóleumot Madáchnak című felhívást. Ebből megtudjuk, hogy a Losoncon alakult Madách-síremlék-bizottság kéri a közönséget: „a nagy költő iránt érzett hálájának és kegyeletének méltó lerová- saképen járuljon hozzá áldozatkészségével ennek az emlékműnek a felállításához, hogy ez majdan a maga művészi nagyságával és kifejező erejével hirdesse a nagy világszellem elmulhatatlan dicsőségeit".

Arról nincs pontos áttekintésünk, hogy az imént említett felhívásnak milyen visszhangja volt, esetleg mi volt a visszhangtalanság oka. Azt viszont tudjuk, hogy egy évtized múlva újabb erőteljes kezdeményezésre került sor a síremlék ügyében. A Madách-sír „méltatlan állapotáról" és gondozatlanságáról szóló hírek jobb odafigyelésre késztették a magyarországi írókat is.

1932. július 21 -én Horánszky Lajos, a Kisfaludy Társaság tagja utazott Alsósztregovára. Látogatásáról és a síremlékügy további fejleményeiről ifj. Horánszky Nándor írt részletes beszámolót az Irodalomtörténeti Közlemények 1933/4-es számában. Ebben említi, hogy a sztregovai kép Horánszkyt is megdöbbentette, hisz „egy útmenti, présházszerű, düledező, kívülbelül elhanyagolt épület volt a családi kripta". A látottak kényszerítették a publicisztát arra, hogy a Kisfaludy Társaság és az MTA támogatásával ,,kezdeményezője, sőt végig szervezője és végső fokon megvalósítója legyen a Madách-síremlék felállításának". A cikkíró szerint a magyar felet más is késztette a síremlék gyors felállítására. Mégpedig az, hogy „a csehszlovák kormány (...) utalva a költő megrongált síremlékének állapotára, elhatározta, hogy a Mauzóleum építését magára vállalja..."

A Losonci Hírlap 1933-ban újra foglalkozik a siremlék- üggyel. A január 15-i (XVI/3.) számban azt írják, hogy a „Madách-emlék bekerült az érdeklődés középpontjába akkor, amikor a köztársaság illusztris elnöke Losoncra jövet néhány percre megállóit a sztregovai országút mellett levő sírbolt előtt s néhány méltó szó kíséretében koszorút helyezett a költő porhüvelye fölé".

A Magyar Figyelő 1933/1-2. számába Szönyi Endre, a Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaság tagja ír a Madách-sirról. Ót bízták ugyanis meg, hogy „a Társaság által felállítandó s Madách Imre szellemi jelentőségének megfelelő síremléket" tervezze meg. Ó 1933. augusztus 12-én járt Sztregován Wimmer Ferenc műegyetemi tanár-építésszel. A temető számukra is ,,meglehetős csalódást hozott".

Sztregovai látogatása alkalmával Szönyi és Wimmer az egyik Madách-utóddal is beszélt a kastélyban. Megtudták, hogy a család szívesen egyezne bele abba, ha az emlékmű a kastély parkjában „nyerne elhelyezést". A család régi óhaja, hogy az egész kriptát oda építsék. A továbbiakban Szönyi ezt írja: „A kastélytól kb. 300-350 méter távolságra, a dombosabb oldalon, a százados fák egy félkör-alakban maguk köré engedik a park tisztását. Ide lehetne elhelyezni a Madách-síremléket". Az akkori elképzelések szerint a síremlék köralakú lett volna, s magába zárta volna azt a hét méter átmérőjű termet, amelyben egy kőszarkofág jelezte volna, hogy az emlék alatti kriptában Madách Imre fekszik.

O —önyiék terve - eddig ismeretlen oknál fogva - nem

O^L valósult meg. Ám a magyarországi fél tovább munkálkodott. Az emlék építésére 4000 P jött össze. 1934- ben a kripta el is készült. A július 2-i ünnepélyes átadáson a Kisfaludy Társaság nevében Horánszky Lajos mondott emlékbeszédet. Az ünnepségről tudósított a Budapesti Hírlap is (Új sírboltba helyezték Madách hamvait. B. H. 1934. VII. 3.). Ebben azt olvashatjuk, hogy az új sírboltot a költő unokája, Lázár Pálné Madách Lola emeltette. Az esemény részleteiről pedig igy írnak:

,,Reggel hat órakor a falu népe csöndben felsorakozott a temetőben és a sírbontók egymás után emelték ki a koporsókat a kriptából. (...)! Utolsónak a Madách Imre hamvait őrző érckoporsó maradt (a fakoporsóból ebbe tették át Madách hamvait - Cs. K. megj.), ezt a család férfitagjai és a Budapestről megjelentek vállukon vitték föl a dombocska tetején épült kripta bejáratához".

Ifj. Horánszky Nándor közli, hogy a kripta átadása után fölkérték Rigele Alajos bratislavai szobrászművészt az emlékmű megalkotására. (Lehel Zsolt Rigele Alajos című könyvéből egyébként azt is megtudhatjuk, hogy a Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaság már 1931-ben felkérte a szobrászt Madách Imre emlékművének elkészítésére.) A mester elbírálás végett két tervet küldött el Teles Edének Budapestre. Az egyik oszlopon nyugvó sast ábrázolt, a másik ,,magasba törő kitárt karú ifjút". Mint tudjuk, az utóbbit fogadták el, s ezt alkotta meg a szobrász. Az alkotó maga mondta erről az alábbiakat: „Sok vágyakozást igyekeztem belevinni s azt hiszem, ez sikerült is. Az emlékmű megtervezésénél a lehető legegyszerűbb eszközökkel, monumentalitásra törekedtem, minden teatralitás nélkül, hiszen Madách is minden póz nélkül való. “

A szobor nagyságát a helyszíni szemle alapján állapították meg. Akkor látta Rigele, hogy az új sírbolt gyorsan tönkrement: a betonlap repedezett volt, a falakat nedvesség ellen nem izolálták, alulról szivárgott fel a víz stb. Mivel ezek a súlyos hibák „az elégtelen műszaki és pénzügyi ellenőrzésből származtak", a rekonstruáló munka állandó ellenőrzésével dr. Giller János losonci ügyvédet bízták meg, aki egyben a Losonci Madách-Társaságnak is az elnöke volt.

1936. augusztus hatodikára elkészült az új sírbolt betonból. Kívülről faragott kővel burkolták; belvilága 2,50 m x 3,50 m lett. Madách hamvai 1936. november 12- én kerültek végső nyughelyükre.

A Losonci Hírlap november 22-i számában arról olvashatunk, hogy az előző sírkamra csak ideiglenes volt, s hogy az új fölé, több méter magas talpazatra kerül majd Madách Imre szobra. Aztán megtudjuk, hogy a sírboltban középen kapott helyet a költő, jobb oldalán Madách Aladár és Majthényi Anna, bal oldalán Madách Aladárné és az 1934-ben koporsóba helyezett családtagok hamvai.

1936-ra elkészült Rigele szobra is. Elhelyezésével kapcsolatban maga a mester írta az alábbiakat:

„Az emlékmű felállításának helye igen megfelelő, szelíd lejtő magasabb pontján, az országúiról messziről látható. .. Az országúitól esetleg később utat lehetne átvágni egyenesen az emlékmű irányában, lépcsők sorozata még emelné az emlékmű monumentalitását."

Az emlékmű, amely bronzból és traventinből készült, a talpazattal együtt 860 cm magas. Ádám szobra 360 cm. A szobrász monográfusa, Lehel Zsolt így ír minderről: „Legjobb emlékműveként az alsósztregovai Madách- emlékmúvet tartják nyilván. Alapját egy négyszögletű tömb fölött emelkedő pillér alkotja. A pillér felső részén Madách Imre balra tekintő, markáns körvonalrajzzal modellezett portréjának bronz domborművé látható. A pillér tetején Ádám szobra áll - az embernek a létért folyó örökös küzdelmének jelképeként. Figyelemre méltó a két karját az ég felé emelő férfialak körvonalrajza és a test gondos anatómiai alakítása is. Érdekes ellentét tükröződik a szoborból: bár a hátteret képező lepel erősen redőzött, ez esetben éppen ez jelképezi a mozdulatlan tömeget, amelyből könnyedén emelkedik ki a lágy vonalúan nyújtott, az emelkedés mozgalmasságát tükröző férfitest." Itt jegyezzük meg, hogy Rigele Alajos Éva alakját is megmín- tázta. A 25 cm-es Éva-szobra gipszből készült, magántulajdonban van. A másik, a 60 cm-es márvány Éva-szobor a Pezinoki Várostörténeti Múzeumban látható.

Ú

gy gondolom azonban, Rigele nevét az alsósztregovai Madách-emlék tette halhatatlanná, ötven évvel ezelőtt a mester is elégedett lehetett munkájával, hisz boldogan jelentette Teles Edének az alábbiakat:

„A nagy és szép feladat, mely elé Horánszkyék a Te jóvoltodból állítottak, szerencsésen befejeződött; folyó hó (1936. dec.) 19-én állítottuk fel S(z)tregován a Madách- emléket." (ItK) Tegyük még ehhez hozzá: a szobor leleplezésére, illetve a kész emlékmű átadására akkor ünnepélyesen külsőségek és megemlékezések nélkül került sor.

A történelem viharai sajnos a Madáchot és Ádámot szimbolizáló művet sem kímélték. A síremléket 1960-ban újra helyreállították. Legutóbb 1983-ban, a költő születésének 160. évfordulóján, illetve a Tragédia bemutatójának centenáriumán koszorúzták meg politikai és kulturális életünk képviselői, valamint a budapesti Madách Színház művészei. Az utóbbiak Az ember tragédiáját Madách szülőfalujának közelében, Nagykürtösön (Veíky KrtíS) is előadták. CSÁKY KÁROLY

Jana m fflmH bbhim ..."

Az ötvenéves Madách-síremlék

Kurucz Ottó felvétele