Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)
1986-12-19 / 51. szám
PROGRAMSZERŰEN, RÉSZLETES TÁJÉKOZTATÁSSAL Egy felmérés eredményei és tanulságai A CSKP XVII. kongresszusa a nemzeti jövedelem legalább 3,5 százalékos évi növekedését irányozta elő a 8. ötéves tervidőszakra. E cél elérésének elengedhetetlen feltétele a gazdasági hatékonyság és a munkatermelékenység gyors ütemű növelése. Ebben az irányban elsősorban a brigádrendszerű munkaszervezés és javadalmazás további elterjesztésétől várhatunk kedvező eredményeket. A Szövetségi Munkaügyi és Szociális Minisztérium a Szociális Fejlődés és Munka Kutató- intézetével együtt az egész országra kiterjedő felmérést végzett, melynek során megvizsgálták, hogy hol tart és menynyire terjedt el a brigádrendszerű munkaszervezés és javadalmazás. A felmérés elsősorban annak megállapítására irányult, hogy az egyes vállalatoknál hogyan érvényesülnek a szövetségi kormány és a Szakszervezetek Központi Tanácsa által kiadott irányelvek. A szerzett tapasztalatokról Ludovít Czíria és Milan LÍS- ka számolt be a Hospodárske noviny 38. számában közölt „Problémák és irányzatok a brigádforma fejlődésében“ című írásban. A szerzők rámutattak arra, hogy a brigádforma csak abban az esetben válthatja be a hozzá fűzött reményeket, ha a vállalatok és felettes szerveik az előirányzott program szerint járnak el. Mindenekelőtt biztosítani kell a szükséges szervezeti és személyi feltételeket, ki kell dolgozni a brigádforma fokozatos bevezetésének a ter- yét. A felmérés eredményeiből arra Jehet következtetni, hogy az illetékesek ezeket a feladatokat nem teljesítették maradéktalanul. A vizsgált szervezeteknek csupán 56,8 százalékánál dolgoztak ki tervet a politikai-szervezési feltételek biztosítására, s e terveknek mindössze 72,3 százalékát tárgyalták meg a vállalati vezetés tanácskozásain. A vállalatok 3 százalékánál az is előfordult, hogy a dolgozókkal egyáltalán nem vitatták meg ezt a tervet. A terveknek csaknem a felét nem terjesztik a felettes szervek elé, s az esetek 13,6 százalékában ezek meg sem követelték a felterjesztést. A szövetségi kormány és az SZKT által kiadott irányelvek hangsúlyozzák, hogy a brigádformát csak a vállalati igazgató és az illetékes szakszervezeti bizottság megállapodása alapján, s az érintett dolgozók egyetértésével lehet bevezetni. Csaknem az összes vizsgált vállalatnál (96 százalékban) az igazgató által érvényesített szempontok alapján határozták meg, hogy időszerű-e a brigádformára való áttérés. Abban nem alakult ki egységes szemlélet, hogy az egyetértésnek milyen formában kell megnyilvánulnia. A felmérés adataiból kitűnt, hogy a brigádforma tartós és hatékony működése nem valósítható meg a kellő politikai, szervezési, műszaki, gazdasági, irányítási és személyi feltételek, valamint a műszaki-gazdasági dolgozók aktív részvétele nélkül. Az utóbbiak főleg a kcj*krét problémák megoldásával segítik elő a brigádforma bevezetését, sőt az esetek 24 százalékában a kollektívák patronálását is vállalták. Csaknem minden vállalatnál a személyzeti osztály valamelyik dolgozóját bízták meg a brigádforma fejlődésének figyelemmel kísérésével. A brigádforma alkalmazásánál kiemelkedő jelentősége van az adott termelési tevékenység ellenőrzésének és az elért eredmények rendszeres értékelésének. Ezeknek a kö- vetelményeknék a vállalatok 76 százalékánál maradéktalanul eleget tesznek. A többi vállalatnál (21,6 százalék) csak rendszertelenül végzik az értékelést, vagy egyáltalán nem gondoskodnak róla (1,4 százalék). A szerzők külön kiemelték a tájékoztatás és a propaganda jelentőségét. A brigádforma további fejlesztésének fontos alapfeltétele, hogy a bevezetésére vagy tökéletesítésére készülő vállalatok vezetői idejében és részletesen tájékozódjanak az ezzel összefüggő kérdésekben. A brigádforma lényegének megvilágítását szolgálják a párt- és a szakszervezeti szervek, valamint a gazdasági szervezetek által rendezett szemináriumok, konferenciák. Az észrevételeket és a tapasztalatokat a napi sajtó, a rádió és a televízió is ismerteti. Mindezek ellenére az emberek többsége csupán felületesen ismeri a lényeget, a célokat és az alapelveket. A vállalatok dolgozói többnyire nem ismerik az adott szakágazat speciális problémáit, s még kevésbé a megoldások módját. Ezen a területen főleg az ágazati minisztériumoknak vannak adósságaik. Ezt többek között az is bizonyítja, hogy a szükséges ismereteket e felmérésben szereplő vállalatok dolgozóinak 17 százaléka országos érvényű módszertani anyagokból, 65 százaléka pedig általános ismereteket nyújtó szakirodalomból merítette. Sokan szemináriumokon és konferenciákon ismerkedtek meg a brigádforma lényegével. Sor került már bizonyos módszertani ajánlások kiadására is, de még hiányoznak ilyen útbaigazítások a dolgozó kollektívák munkájának minősítésére és értékelésére, a közös kereset kialakítására és elosztására. Nagyobb súlyt kellene helyezni a kiemelkedő eredményeket elérő brigádok tapasztalatainak széles körű ismertetésére is. Ennek a Szovjetunióban és Bulgáriában igen nagy jelentőséget tulajdonítanak. Egyes vállalatoknál például konzultációs központokat hoztak létre a brigádforma módszertani irányítására és a tapasztalatok továbbadására. A szóban forgó felmérésben a vizsgálatba bevont brigádokát az alábbi ismérvek szerint értékelték: a gazdálkodás módja (az önálló elszámolás elvének érvényesítése), a munka szervezettsége, a javadalmazás formája és a vállalat eredményeihez való kapcsolódása, a dolgozók részvétele az irányításban, a brigád- tagok kezdeményező készsége, társadalmi tudatuk és szakismereteik színvonala, részvételük az újítómozgalomban, a brigád által elért gazdasági eredmények. A vizsgálat tárgyát képező 61 brigádot a minősítés alapján három csoportba osztották. A legjobb minősítést a brigádok 17 százaléka kapta. Közepesnek értékelték a kollektívák 67 százalékát, s 16 százalékuk került az utolsó, leggyengébb csoportba. A felmérés során többek között az alábbiakat állapították v meg: a brigádtagok részvétele az irányításban és az önigazgatásban aránylag kielégítő, többségük aktívan vesz részt a tervek, a munkaelosztás, a munkaszervezés és a javadalmazás megvitatásában. A dolgozók kezdeményező készségére kedvezően hat az a körülmény, hogy többségükben már a brigádforma bevezetése előtt részt vettek a szocialista munkaversenyben. Sajnos, éppen azokon a területeken tapasztalható lemaradás, amelyek a brigádforma alapvető vonásait képezik, így például a munkaszervezésben és javadalmazásban. A munkaszervezés haladó formáit főleg a brigádtagok egyéni kezdeményezése alapján vezetik be, s csak ritkán erednek a brigádforma érvényesítésére vonatkozó tanulmányokból vagy műszaki-szervezési tervekből. A javadalmazásban az elvártnál lassabban érvényesül a kollektív anyagi érdekeltség elve. A legkevesebb eredmény az újító tevékenység szakaszán tapasztalható, a dolgozók ilyen irányú kezdeményezései meglehetősen gyérek. Ezért nagyobb figyelmet kell fordítani az újítómozgalom konkrét céljainak és feladatainak meghatározására, továbbá a teljesítésükhöz szükséges feltételek megteremtésére. A szerzők a felmérés tanulságait összefoglalva megállapították, hogy a brigádrendszerű munkaszervezés és javadalmazás bebizonyította lét- jogosultságát, kedvező visszhangra talált a dolgozók körében. Rohamosan növekedett a brigádformában működő kollektívák és dolgozók száma. A minőségi változást bizonyítják a jobb gazdasági eredmények, az önálló elszámolás elvének mind teljesebb érvényesülése, a technológiai és a munkafegyelem szilárdulása, a dolgozók kezdeményezésének fejlődése, valamint a vezetésben való részvételük fokozódása. A brigádforma fejlesztésénél gyors ütemben bontakozik ki az alulról jövő kezdeményezés. A szerzők azonban egyes negatív jelenségekre is rámutattak. Az irányító szervek például főleg a mennyiségi mutatók teljesítését szorgalmazzák, s kisebb figyelmet fordítanak a minőségre. A brigádforma szervezésénél általában a termelés gazdasági oldalára helyezik a súlyt, főleg a gazdasági ösztönzők hatékonyságának fokozására és az önálló elszámolás elmélyítésére, miközben háttérbe kerülnek olyan követelmények, mint például a munkaszervezés tökéletesítése, a tudományos-műszaki haladás gyakorlati érvényesítése, a kollektívák szociális fejlődése és a munkához való viszonyuk tökéletesítése. Egyes brigádoknál a kezdeti igen jó eredmények elérése után megtorpanás tapasztalható, ami a túlságosan gyors „átállás“ számlájára írható. Éppen ezért a jövőben következetesebben kell érvényesíteni a brigádforma program szerinti bevezetésének az elvét, kiszélesítve az erre vonatkozó tájékoztatást és a módszertani támogatást. L. L. A tfeboói Otavan ruhagyár szabászati részlegének dolgozói teljesítették a nagy októberi szocialista forradalom és a csehszlovák-szovjet barátsági hónap tiszteletére tett anyagmegtakarítási kötelezettségvállalásukat. Október végéig 750 ezer korona értékű anyagot takarítottak meg, amit az év végéig csaknem egymillió koronára akarnak növelni. A felvételen Renata Cinőurová és Bohumil Vold- fich a kiszabott munkadarabok méreteit ellenőrzik. (ŐSTK felvétele) Brigádforma - a kereskedelemben és a vendéglátóiparban Két évvel ezelőtt a Povazská Bystrica-i járásban a Jednota fogyasztási szövetkezet két üzemében is bevezették a brigádrendszerú munkaszervezést, mégpedig a Domanizanka üzemben és a Povaiská Teplá-i Motorestben. Azóta a szövetkezet más kollektívái is megkezdték e progresszív munkaszervezési forma kísérleti alkalmazását. A kereskedelmi szervezetek és a vendéglátóipari üzemek munkafeltételei között a brigádrendszerű munkaszervezésnek az ipari üzemek viszonyaitól jelentősen eltérő, különleges vonásai vannak. A pénzügyi nyereséget például nem lehet kizárólagos mutatóként alkalmazni, s gyakran nem is ez a legfontosabb mutató. Az is lényeges különbség, hogy a termelő szervezetektől eltérően itt csak korlátozott mértékben lehet érvényesíteni a teljesítmények kimeneti minőségi ellenőrzését. A dolgozók anyagi érdekeltségének a feltételeit tehát ezekhez a körülményekhez kell igazítani. Az iparban például nemcsak célszerű, hanem szükséges is, hogy a dolgozók anyagi érdekeltsége a nyers- és az alapanyagok, az energia és a tüzelőanyagok takarékosabb felhasználására irányuljon, aminek azonban a kereskedelem és a vendéglátóipar területén logikus korlátái vannak. E költségtételek normázása a két-három dolgozót foglalkoztató kisebb üzletekben gyakorlatilag meg sem valósítható. Az iparban a teljesítmények és ezzel összefüggésben a keresetek növeléséhez felhasználható legtöbb tartalék a munkaszervezés tökéletesítésében rejlik, a kereskedelem és a vendéglátóipar területén viszont ebből a szempontból is korlátozottak a lehetőségek. Mindennek ellenére bízhatunk benne, hogy a brigádrendszerú munka- szervezés elősegíti a kollektívák és a munkahelyi feltételek stabilitását, a keresetek növelését és igazságosabb elosztását. Ebben az irányban a kereskedelmi szervezetek és a fogyasztási szövetkezetek már a brigádforma kísérleti bevezetése előtt is sokat tettek. Az üzemegységek vezetői aránylag széles jogkörrel voltak felruházva a béralap újraelosztásában, az egyes dolgozók teljesítményének megfelelően. De ha már teljesítményről esett szó, azt részletesebben is meg kell világítanunk. A kereskedelemben és a szolgáltatások területén a munkateljesítmény többnyire a megrendelő elégedettségében nyilvánul meg közvetlenül. Jól tudjuk azonban, hogy a fogyasztói elégedettség mérésére miért nem rendelkezünk megfelelő módszerrel. Az ipartól és az építőipartól eltérően, ahol a brigádrendszerű munkaszervezés eredményes bevezetésének legfontosabb feltétele a munkaszervezés átfogó ésszerűsítése és tökéletesítése, a kereskedelemnél és a szolgáltatásoknál a fogyasztói igények és szükségletek minél teljesebb kielégítését helyezzük előtérbe. Ennek az értékelése természetesen sokkal nehezebb, mint például a kiskereskedelmi forgalom növekedésének számszerű kimutatása, ám ez nem veheti el a gazdasági dolgozók, a tervezők, a munkaügyi üzemgazdászok és az ellenőrzési dolgozók kedvét attól, hogy elgondolkozzanak az ilyen irányban kihasználható lehetőségek felett. A szolgáltatások színvonalát például azzal is javíthatjuk, ha például az eladóknak több idejük jut a vásárlókkal való foglalkozásra, ha az ellenőrzési szervek jobban figyelembe veszik a kereskedelmi etika és az udvariasság színvonalát, hogy az ne legyen csupán alkalmilag előforduló, kedves jelenség. Az említettekből elsősorban azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a brigádrendszerű munkaszervezést és javadalmazást a kereskedelem, a vendéglátóipar és az egyéb szolgáltatások területén sokkal megfontoltabban és lassabban kell elterjeszteni, mint az iparban. Például elegendő lenne, ha ennek az ötéves tervidőszaknak a végéig ezekben az ágazatokban csak az üzemegységek 10-15 százalékánál vezetnék be. Ezzel összefüggésben arra is rá kell mutatnunk, hogy egyes szakaszokon már most is előnyben részesítik azokat a kollektívákat, amelyek a kereskedelem területén a brigádrendszerű munkaszervezéssel kísérleteznek, például bizonyos keresettebb áruválasztékkal való ellátással, valamint előnyösebb bérformák alkalmazásával. Ez gyakran annak a következménye, hogy az üzemek és a vállalati igazgatóságok műszaki-gazdasági dolgozói szeretnének minél hamarább kedvező eredményeket kimutatni a brigádforma alkalmazásából. Nem fór hozzá kétség, hogy a brigádforma szervezéséből ki kell szúrni a félrevezető, helytelen jelenségeket. Ugyanakkor azt is figyelembe kell venni, hogy a kereskedelem területén a brigádrendszerű munkaszervezés fejlesztésében az érdemlegesség elvének érvényesítése nem jelenthet nagyobb problémát, hiszen az üzemegységek vezetői már eddig is megfelelő eszközökkel rendelkeztek ehhez. Problémát jelentett azonban a fogyasztói elégedettség szintjének a mérése, s az illetékes gazdasági vezetőknek behatóbban kellene foglalkozniuk ezzel a kérdéssel. KÓVÁRY IVÁN újsa 6 1986. XII.
