Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)

1986-12-19 / 51. szám

kJ szú 5 86. XII. 19. VÁLTOZÁSOK ft A leningrádi Szvetlána elektronikus múszergyárban szakemberek egy csoportjának mindössze öt hónapra volt szüksége ahhoz, hogy megtervezzen és üzembe helyezzen egy automatizált tervezőrend­szert. Korábban ilyen jellegű munkához egy évre volt szükség. A régi módszereket azonban mára a korszerű gondolkodás és a jó munka- szervezés váltotta fel. - A felvételen a Szvetlána egyik modem termelőegysége. A minőség mindenekelőtt Minőségellenőrző szervezet kezdte meg működését a Szovjetunió mintegy 1500 gyárában. Az Állami átvétel elnevezésű új szervezet fordulatot jelent a minőségellenőrzésben, mert az ellenőrök mintegy az állam nevében vizsgálják felül a vállalati ellenőrzésen már keresztülment termékek minőségét, nincsenek alárendelve a válla­latnak, s nem érdekeltek a vállalati tervmutatók teljesítésében. Az új minőségellenőrző szervezet független a vállalatok főhatóságától is, az Állami Szabványügyi Hivatal közvetlenül irányítja. A minőségellenőrzés új szabályait ugyancsak a hivatal dolgozta ki, ezeket az év első negyedében négy köztársaság 19 vállalatánál kísérleti ellenőrzés során érvényesítették. A szúrópróbaszerűen vég­zett vizsgálatok megállapították, hogy az említett vállalatoknál 24 millió rubel értékű olyan terméket engedtek át, amely nem felelt meg a szabványoknak. A szabványügyi hivatal által felkészített minőségellenörök több­nyire nagy tapasztalaté mérnökök, akik korábban a termelésben dolgoztak, s a hivatal, illetve annak helyi munkatársai közül választot­ták ki őket. Működésük során nem avatkozhatnak be a vállalatveze­tés döntéseibe, de az utóbbinak sincs beleszólási joga az ellenőrök munkájába. Az új rendszert fokozatosan építik ki. Az állami ellenőrök kezdetben csak a kijelölt vállalatoknál szúrópróbaszerűen végzik a végső minőségvizsgálatot. A tervek szerint azonban ellenőrzésük fokozato­san kiterjed a kész termékek 60-80 százalékára, a jövő óv januárjától pedig azok teljes körére. (APN) A BANKOK ÚJ SZEREPE ,,A történelmi fejlődés érdekes szakaszán megyünk át, szocialis­ta alapon meg akarjuk újítani éle­tünk minden oldalát... Feltártuk, hogy bizonyos torzulások voltak nálunk, amelyek semmiképpen sem egyeztethetők össze a szo­cialista értékekkel. És az, hogy most az átalakítás útjára léptünk, felhasználva a nyilvánosságot és a demokráciát, hatalmas vissz­hangot keltett népünkben. Olyan támogatást kaptunk, amilyen talán immár évtizedek óta nem volt.“ Ez a négy mondat, amely Mihail Gorbacsovnak az lsszik-kul-i fó­rum résztvevőivel az ősszel folyta­tott beszélgetésén hangzott el, ta­lálóan és tömören fogalmazza meg, mi tette szükségessé a Szovjetunióban most folyamat­ban lévő nagy átalakulást, mi an­nak a célja és milyen a háttere. Az SZKP KB főtitkárának ez a négy mondata tükrözi azt a nyíltságot, szókimondást, amely fokozatosan uralkodóvá válik a Szovjetunió közéletében. Azonkívül ennek kö­szönhetően a világ is egyre többet tud meg erről az országról, s amit megtud, az - egyre érdekesebb. TANULJUNK „SZOVJETÜL“ Legelőször is három kulcsszót kell megtanulni: uszkorenyije- gyorsítás, peresztrojka - átalakí­tás, glasznoszty — nyilvánosság. Három olyan fogalom, amely fel­tétlenül megjegyezendő, mivel az, amit megjelöl, oka s egyben kö­vetkezménye azoknak a változá­soknak, melyek tavaly áprilisban fogalmazódtak meg először, nyer­tek megerősítést az óv eleji párt- kongresszuson, hozták mozgásba az egész országot és hozták meg első kedvező eredményeiket. A gyorsítás az egész társadalmi és gazdasági életre, minden terü­letre vonatkozik. Egyik szféra sem hanyagolható el, valamennyi egy­idejű, gyors fejlesztése hozhat­ja csak meg a várt eredményt: az életszínvonal minőségi emelését. A sikert - rövid távon - a meglévő tartalékok feltárásától és ésszerű felhasználásától, a szervezettség és a rend megszilárdításától vár­ják, a közelebbi és távolabbi jövő­ben pedig a tudományos-műszaki haladástól, vívmányai mielőbbi széles körű alkalmazásától. Az átalakítás - hangsúlyozták a XXVII. pártkongresszuson- csak akkor lehet eredményes, ha következetesen valósítják meg, ha nem veszít lendületéből. Elő­ször is a gazdaságirányítás radi­kális reformjára van szükség, egy egészen új irányítási mechaniz­musra, mivel a sokláncszemes irányítási módszer, amellett, hogy lassú, háttérbe szorítja a kezde­ményezést, nem veszi kellő mér­tékben figyelembe az indokolt he­lyi érdekeket és igényeket, lehető­ségeket ad a kibúvók keresésére a felelősség alól, nem teszi a gyár­tókat, a dolgozókat érdekeltté az időben elvégzett, jó minőségű munkában. A túl sok tervmutató között könnyen elveszett a lényeg: a nyereséges termelés, a keresett, jó minőségű, magas műszaki színvonalú termék. AZ EMBERI TÉNYEZŐ Az átalakítás nem hajtható végre utasításokkal, megvalósítá­sának alapvető követelménye az emberek megnyerése. Az új fej­lesztési program lépésváltást kö­vetel minden egyes dolgozótól, több és jobb munkát, újszerű, az ország gazdájához méltó gondol­kodást. Ha az emberek adnak- kapni is akarnak. Ezért a szoci­álpolitikai intézkedések kiemelt helyen szerepelnek az átalakítási folyamatban. A szociális juttatások fokozásával, bővítésével szán­dékszik a szovjet vezetés moz­gásba hozni, aktivizálni a lényegé­ben minden változást meghatáro­zó emberi tényezőt. Az októberi forradalom óta eltelt közel hetven év alatt az emberek életszínvonalának emeléséért, életkörülményeiknek, munkafelté­teleiknek javításáért valóban sokat tettek a Szovjetunióban. Ennek el­lenére a 12. ötéves terv két és félszer akkora összeget irányoz elő a széles körű szociális prog­ram megvalósítására, mint az elő­ző ötéves időszakban. Az emberi tényező aktivizálásá­nak másik fontos eszköze a de­mokrácia kiszélesítése, ami egy­ben az egész átalakítás fontos feltétele. Csak a demokráciának a társadalom minden rétegére va­ló kiterjesztése és tökéletesítése biztosíthatja a bevezetésre kerülő új gazdasági mechanizmus ered­ményes működését, s ennek eredményeként a társadalmi és gazdasági fejlesztés meggyorsítá­sát. A demokrácia kiszélesítése folyamatának megnyilvánulása a hiányosságok felelős bírálata, a törvényesség, a fegyelem követ­kezetes megtartásának megköve­telése vezetőtől és beosztottól egyaránt. A PÁRT FELADATAI Fel kell nőnie az új igényekhez és követelményekhez az egész ■pártnak is - a vezető szervektől egészen a műhelyekben tevé­kenykedő pártcsoportokig. Egye­dül így érvényesülhet a párt veze­tő szerepe az új körülmények kö­zött. S míg a gazdaságirányításból igyekeznek kizárni az „agyonirá- nyítást“, a bürokratizmust, addig egyes pártbizottságok még mindig megragadnak a felületességnél, a formalizmusnál, munkájuk lé­nyegében az adatok és jelentések gyűjtögetésére korlátozódik. Vi­szont egyes pártbizottságok - va­lamiféle szolidaritás, netán félelem miatt - nem lépnek fel határozottan az olyan gazdasági vezetőkkel szemben, akik megsértik a törvé­nyességet, a pártélet normáit. Az ilyen gyakorlatot - bár egyre rit­kább - mielőbb meg kell szüntetni, mivel kerékkötője a gyorsítás stra­tégiájának. Vitathatatlan, hogy ez az új poli­tikai irányvonal a nép érdekeit szolgálja, ezért - a nép tudtával kell megvalósulnia. A XXVII. kong­resszus tanácskozását a nagy­mértékű felelősségtudat és a nyílt­ság jellemezte, s ez jellemzi a szovjet vezetés kongresszus utáni tevékenységét is. A „glasz­noszty“, az országos ügyek nyilvá­nos megvitatása, a nyílt és őszin­te, részletes és alapos tájékozta­tás, a korábban kényesnek tartott kérdések egyértelmű, őszinte megválaszolása, a gondokról való szemérmes hallgatás helyett azok tárgyilagos feltárása eredményez­te, hogy - neves szovjet közéleti személyiségek mértékadó véle­ménye szerint - talán még sosem élvezték az ország vezetői olyan mértékben a nép bizalmát, mint újabban. A követendő példát a legfelső vezetők szolgáltatják. Hiszen ha a párt főtitkárától, a központi bizott­ság tagjaitól, a miniszterektől gya­korlatilag mindent meg lehet kér­dezni, lehet velük beszélni a hét­köznapok akár apró-cseprő, bosz- szantó problémáiról, akkor ugyan­így megkérdezhetök a területek, járások, üzemek vezetői. így érhe­tő el, hogy az emberek tájékozot­tak legyenek az országos és helyi ügyekben, beleszólhassanak a gondok megoldásának módsze­reibe, hiszen így vagy úgy, de nekik kell ezeket megoldani. Az ilyen hozzáállás teszi lehetővé an­nak elérését, hogy minden egyes ember tudatosítsa: konkrétan az ő munkájától is függ az átalakítás folyamatának sikere, a problémák megoldása. AZ ELSŐ EREDMÉNYEK Egy 270 milliós népet meg­győzni a változtatás szükségessé­géről, elindítani egy egészen új, járatlan úton - nem könnyű fela­dat. Az emberek különbözőek, s voltak olyanok, akiknek a régi gyakorlat nagyon is megfelelt, tő­lük aligha várhatók el, hogy egyik napról a másikra megváltoznak. Vannak „szélkakasok“, akik most lelkesen támogatják a változáso­kat, de igazán nem hisznek ben­nük. Nem kevés azok száma sem, akik számára pusztán tunyaságuk miatt a többet és jobban követel­ménye nem rokonszenves. Van­nak óvatosak, akik kivárnak. Ám a többség lelkesen és tudatosan indult el az új úton a nagy célok felé, nem sajnálva erőt, energiát, bízva a nagy tervek megvalósítha­tóságában, a kitűzött célok elérhe­tőségében. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az a tény, hogy az idei esz­tendő a vártnál, a tervezettnél jobb eredményeket hozott. Első nyolc hónapjában a tervezett 4,8 száza­lék helyett 5,2 százalékos volt az ipari termelés növekedése, ezen belül a hagyományosan gondok­kal küzdő építőiparé 11 százalé­kos. A munka termelékenysége az előirányzott 4,1 százalék helyett 4,8 százalékkal emelkedett. Az előző év hasonló időszakához vi­szonyítva a mezőgazdaság ter­melése 4,5 százalékkal növeke­dett. 210 millió tonna gabona ter­mett az idén, ami harmincmillió tonnával haladja meg az előző ötéves tervidőszak évi átlagát. Ez a kedvező kezdet, amely reálissá teszi a sikeres folytatást. GÖRFÖL ZSUZSA A Szovjetunióban az Állami Bankra és intézményeire új, az eddiginél jóval tevékenyebb sze­rep vár a pénzügyi rendszer töké­letesítésében, a termelés haté­konyságának növelésében, a pénzforrások ésszerű felhasz­nálásában és a fizetési fegyelem erősítésében. A bankoknak a gazdaságirányí­tás korszerűsödése során - a töb­bi gazdasági egységhez hasonló­an - új feladatokra kell vállalkozni­uk. A bank kezében lévő legfonto­sabb gazdasági szabályozó: a hi­tel. A szovjet népgazdaság forgó­eszköz-igényeinek mintegy a 60 százalékát hitelből fedezik. A hite­lezés során a bank a vállalattal szemben elsősorban azt a köve­telményt támasztja, hogy annak termelése felesleges árukészletek felhalmozódása nélkül növe­kedjék. Erősödik a bank ellenőrző sze­repe a beruházásoknál is. Például, ha egy építkezés nem készül el a kitűzött határidőre vagy a jóvá­hagyott tervdokumentációban nem szereplő objektumokat is épí­teni akarnak, a bank beszünteti a hitelezést. Az utóbbi években gyengült a pénzügyi és hitelpolitika gazdasá­gi kihatása. Széles körben elter­jedt a bevételek újraelosztásának helytelen gyakorlata, amikor a le­maradó vállalatok, minisztériumok veszteségeit a nyereségesen dol­gozók bevételéből fedezték. Ez gyengíti a gazdasági önelszámo­lást és kedvez az „ingyenélés­nek“. Sok vállalat, amely nem ter­meli meg munkájával a számára szükséges eszközöket, a mai na­pig hitelből fizeti dolgozói bérét és fedezi egyéb kiadásait. Keményednek a hitelfelvételek feltételei, nem teljesítik a megala­pozatlan igényeket. Az első ne­gyedévben hét-, a másodikban hatmilliárd rubellel csökkent a nyújtott hitelek összege. Az Állami Bank fontos tevé­kenysége a pénzforgalom szerve­zése és szabályozása. A bankok ezentúl még tevékenyebben fog­ják segíteni a vállalatokat abban, hogy feltárják tartalékaikat, érde­keltebbek legyenek a keresett árukkal és szolgáltatásokkal való ellátás javításában. (APN) A jaroszlavli (OSZSZSZK) motorgyár az idén már 70 éves, ám korszerű termékeket gyárt - dízelmotoro­kat nehéz tehergépkocsik, traktorok, autódaruk és útépítő gépek számára -, melyeket a világ 80 országába exportál. A felvételen a gyár 2. számú csarnoka. (ÖSTK-felvételek)

Next

/
Oldalképek
Tartalom