Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)
1986-07-18 / 29. szám
Fogékony-e a szocialista gazdaság az új technika iránt? Robotok saját műhelyekből Az NDK-ban az élelmi- szeripari ágazatban és a helyi gazdálkodási ipari üzemekben működő ész- szerüsítö központokban több mint 2 ezer ipari robotot és manipulátort állítottak elő, ami az utóbbi öt évben lehetővé tette, hogy mintegy 4 ezer dolgozót más népgazdasági ágazatba irányíthattak át. A robotok alkalmazása folytán további mintegy 3 ezer dolgozónak lényegesen javultak a munkakörülményei. Egész sor üzemben a robotok „bevetésével“ helyettesítették a fárasztó, megerőltető fizikai munkát, elsősorban a csomagolásnál és az árumozgatásnál. Az élelmiszeriparhoz és a helyi gazdálkodású üzemekhez tartozó munkahelyeket elsősorban, a berlini KOSORA nemzeti vállalatban, továbbá a gothai mérnöki mechanizációs központban, valamint a nosse- ni élelmiszeripari berendezéseket gyártó üzemben fejlesztették ki, illetve állították elő őket. Az elmúlt ötéves tervidőszakban Zeitzben a ZEKI- WA üzem munkásai és technikusai saját szükségletre több mint 50 robotot fejlesztettek ki és gyártottak. Ez az üzem nálunk egyébként jó minőségű gyerekkocsijairól ismert. Az új technika alkalmazásával sikerült például teljes mértékben automatizálni a gyerekkocsik kerekeit gyártó gépsort, továbbá jelentős mennyiségű munkaerő szabadult fel azzal, hogy az üzemben speciális hegesztöberendezést fejlesztettek ki a gyerekkocsik fémvázának az összefor- rasztására. (rP) A címben szereplő kérdésre a nyugati propaganda nemmel válaszol. És ebben a válaszban van némi igazság. Az új technika - több jelentésű fogalom. A tőkés országokban évente új személygépkocsi-modellek kerülnek a piacra - ez természetesen az új technikához tartozik. Megjelenésük azonban gyakran egyáltalán nem a műszaki haladással függ össze, hanem csupán a piac érdekével: néhány jelentéktelen szerkezeti változás ,,a korszerűség hatását" kelti. A reklám pedig a tegnagj modell tulajdonosaiban a nem teljes értékűség komplexusát alakítja ki: ez azonban nem az autó tulajdonságaival függ össze, hanem divatjamúlt gépkocsin járni —árt a tekintélynek. Ennek következtében az autótulajdonosok, hogy lépést tartsanak a divattal, az újdonságok piacára sietnek - ez pedig az autógyártó vállalatok hasznának növekedését szavatolja. Jegyezzük meg: az olyan új technikával szemben, amelynek egyedüli célja a monopóliumok érdekeinek biztosítása a vevőkre kifejtett lélektani nyomás révén - az ilyen új technikával szemben a szocialista gazdaság nem fogékony. És ilyen újításokat a szocialista országok nem is terveznek. Más lapra tartozik azonban az élenjáró technika és technológia, amely meghatározza a műszaki haladást. Most pedig nézzük meg, hogy szocialista viszonyok között miként fejlődnek a tudás legfontosabb és leghaladóbb jellegű területei - konkrét példák alapján könnyebben lehet általános következtetéseket levonni. Az Egyesült Államokban, ahol a háború éveiben a tudományos élet nemcsak hogy nem bénult meg, hanem - ellenkezőleg - a bevándorolt tudósok ötleteivel és tapasztalataival gyarapodott, ahol a gazdaság nem szenvedett kárt a hadműveletek következtében - a fizikusoknak körülbelül négy évre volt szükségük az első atomreaktor üzembe helyezésére. Mi a Szovjetunióban 1943-ban kezdtük el ezt, 1946-ban pedig Kurcsatov üzembe helyezte az első szovjet atomreaktort: tehát ez körülbeli ugyanannyi ideig tartott, mint az amerikaiaknál. Nyikolaj Dolezsal Lenin- és Állami-díjas akadémikus, a Szocialista Munka Hőse, a világ első atomerőművén felszerelt reaktor fő tervezője így beszélt erről:- Egyes külföldi kollégáim hajlamosak arra, hogy a műszaki haladás új korszakát - az atomhasadás során keletkező energia felhasználását - az első atombomba felrobbantásától kezdjék számítani. Én azonban úgy vélem, nem ez a legfontosabb kezdet. Einstein szíve mélyén azt remélte, hogy az atomfegyver az új korszak kicsiny „mellékterméke“ lesz. Én úgy gondolom, hogy a nagy kezdet az 1954-es év volt - amikor üzembe helyezték a világ első atomerőművét. Ez az esztendő ugyanúgy, vonul be a technika történetébe, ahogyan bekerültek azok az évek, amikor elkészült az első gőzhajó, mozdony, gépkocsi, repülőgép. És ezt a dátumot a szovjet tudósok, munkások, mérnökök írták be a történelembe. Emlékezzen vissza Hirosima rémségeire. Az uszító beszédekre, amelyekből a zsarolás áradt. A forrófejüekre kijózanítólag, hideg zuhanyként hatott az a hír, hogy a Szovjetunió is atomfegyverrel rendelkezik. A béke hajszálon múlott. Az atomenergia gonosz szellemnek látszott, amelyet kiengedtek a palackból. És ugyanabban az időben, amikor az „atomenergia“ és a „civilizáció pusztulása“ szavak egyre gyakrabban hangzottak egymás mellett, Igor Vasziljevics Kurcsatov kifejtette előttünk az atomenergia békés felhasználására, a jövőbeli atomerőművekre vonatkozó gondolatait. ... A világ első atomerőmüve, amelyet Nyikolaj Dolezsal és kollégái a Moszkva közelében levő Obnyinszkban építettek fel, az emberiség történelmében példátlan energetikai ugrás kezdetét jelentette: 30 év alatt a világon levő atomenergetikai berendezések teljesítménye 44 000-szere- sére nőtt! Ezen a téren vezető helyet foglal el a Szovjetunió és a szocialista közösség több más országa, amelyekkel a Szovjetunió önzetlenül megosztja a leghaladóbb műszaki és technológiai megoldásokra vonatkozó ismereteit. A KGST-tagország okban az atomenergetikai berendezések egy lakosra számított kapacitása 1,6-szor nagyobb az általános világmutatónál. 1985 elején a KGST-országokban működő atomerőmüvek teljesítőképessége ötszörösen felülmúlta az 1975. évi szintet. Ezeket az eredményeket, nem utolsósorban a gépgyártási bázis fejlesztése révén érték el: a KGST-országok saját termelésük és a kölcsönös szállítások révén ma teljes mértékben ki tudják elégíteni a 440 000 és az egymillió kilowatt teljesítményű reaktorberendezésekkel működő atomerövekhez szükséges speciális berendezésekkel kapcsolatos szükségleteiket. T ermészetesen mindez egyáltalán nem jelenti azt, hogy a szocialista gazdaságban a helyzet minden téren ideális - a testvérállamok sajtója az egész nép előtt tárgyalja a gazdasági problémákat: a gazdaságot egyelőre még nem mindig vezetik úgy, ahogyan ezt a modern köz- gazdaságtan megköveteli. De azokról a pótlólagos előnyökről sem hajlandó lemondani senki, amelyeket a másik társadalmi rendszerhez tartozó országokkal a kölcsönösség alapján kiépített tudományos-technikai együttműködés nyújt: a szocialista államok nem üres kézzel, nem kéregetve, hanem egyenjogú partnerként mennek erre a „piacra“. És a Nyugattal való együttműködés készsége - nem a szocializmus gyengeségének jele, nem az új technika és az élenjáró technológia hajhászása, hanem annak a jele, hogy a szocialista országok felelősségteljesen közelítenek a világgazdasági kapcsolatok fejlesztéséhez. SZÁMOK, . TÉNYEK, ADATOK • A Szovjetunióban jelenleg évente mintegy 1 millió 300 ezer személygépkocsit gyártanak, s ennek több mint a felét a togliatti Volgái Autógyár állítja elő. Három futószalagjáról naponta minden 22. másodpercben egy Zsiguli vagy Lada gördül le. A gyár kapuit naponta mintegy 2500, hét alaptípushoz tartozó személygépkocsi hagyja el. A legnagyobb érdeklődés a hagyományos hátsókerék-meghajtású VAZ-2105 és a Lada-2108 Szputnyik tipus iránt nyilvánul meg, az utóbbi az elsöke- rék-meghajtású új autógeneráció első szovjet személy- gépkocsija. • Szófiában a Bolgár Tudományos Akadémia mellett működő Bionika tudományos-kutató laboratóriumban egy ifjúsági kollektíva a szóbeli utasítások „megtanulására oktatja" a robotokat. Ez olyan mikro- számítógépes rendszer közvetítésével történik, amely pillanatnyilag bolgár nyelven rögzített 20 utasítást tartalmaz. Ebbe a különleges „oktatásba“ bevonták a Pravec-82 személyi számítógépet és egy tulajdonképpeni fordítóként használt különleges programmodult, amely feldolgozza és elemzi a befogadott szavakat. A kísérletek azt igazolják, hogy a robotok jelenleg 85 százalékos pontossággal reagálnak a szóbeli utasításokra. • LENGYELORSZÁGBAN a szén, kén, réz és egyéb ásványkincsek készletei kedvező feltételeket teremtenek a bányászat fejlesztéséhez. Az új lelőhelyek azonban a korábbiaknál jóval mélyebben találhatók, kevesebb hasznosítható ásványkincset tartalmaznak és éppen ezért egyre költségesebb a kitermelés. Számítások szerint a feketeszénkészletek a működő bányákban lehetővé teszik, hogy még mintegy 70 éven át folyjon ezekben a kitermelés. Becslések arra utalnak, hogy a már felfedezett lelőhelyek ásványkincse több mint 130 évre elegendő. Az üzemelő rézbányák készletei hozzávetőleg 2010-ig fedezik a szükségleteket. Mivel a kitermelés egyre drágább lesz, így drágulnak az energiahordozók is, s a jövőben a hatékonyabb gazdálkodás érdekében az ásványkincsek exportja helyett elsősorban kész- illetve félkésztermékeket szándékoznak külföldön eladni. A. DRABKIN, az APN szemleírója A csehszlovák-lengyel árucsereforgalom volumene a tavalyi 2,3 milliárd rubelhez viszonyítva idén a tervek szerint eléri a 2,5 milliárd rubelt, míg az egész ötéves tervidőszakban 40 százalékkal lesz magasabb a korábbi ötéves tervidőszakhoz képest. A Lengyelországba irányuló csehszlovák kivitel jelentős részét bányagépek és egyéb gépi berendezések alkotják. Felvételünkön a szokolewi külszíni bányában használt csehszlovák bányagép látható. (CSTK f I é I) Mint ismeretes, 1985. decemberében nyilvánosságra hozták a KGST-országok tudományos-műszaki fejlesztésének komplex programját egészen az évezred végéig szóló időszakra, amelyet korábban a KGST-országok vezetőinek ülésén hagytak jóvá. Ebben a programban a termelés robotizálása és automatizálása a második kiemelt irányzatként szerepel. Már az is jelzi a kérdés fontosságát, hogy a program ide vonatkozó részének megjelölésében címben szerepelt az automatizáció. Ez az alcím ugyanis így szól: ,,A termelés komplex automatizáci- ója a rugalmas termelési rendszerek felhasználásával“. Ez pedig új minőségi szemléletet is jelentett egyúttal, valamint azt, hogy ez nem képzelhető el a termelési folyamatok valamennyi rendszerének és alrendszerének harmonikus fejlesztése nélkül, mégpedig úgy hogy ez a fejlesztés mindenképpen hosszú távú folyamatként kezelendő, mind a kutatásban és a fejlesztésben, mind a termelők és a felhasználók gyakorlatában. Stratégiai szempontból kiemelt irányzatként kezeljük ezt a kérdést, amely egyébként a hazai tudományos-műszaki bázist nem érte váratlanul, mivel az elmúlt húsz esztendő során Csehszlovákiában múszaki-politikai kérdésként kezelték a termelés automatizációjának egyes fokait és formáit, azt rendszeresen ellenőrizték a gyakorlatban is. Ez egyaránt vonatkozik az NC-rendszerü szerszámgépekkel kezdődően a korszerű, ún. megmunkáló központon keresztül az integrált termelési szakaszokra, a rugalmas termelési rendszerekre éppúgy, mint az automatizált műszaki munkahelyekre, ahol robotok és robotrendszerek képezik a különböző termelési technológiák egyes részeit és a sor végén megtalálhatjuk a teljes egészében integráltan automatizált üzemeket. Ezeken az említett fokozatokon minden szinten létesítettek a hazai szakemberek egy-egy olyan mintamunkahelyeket, ahol a berendezések működését alaposan tanulmányozhatták. Az egyes termelési rendszerek fejlesztése céljából sok esetben új kutató-fejlesztő bázist létesítettek, különösen a robottechnológia és robottechnika részére. Érthető, hogy a hazai szakemberek által kidolgozott valamennyi lehetséges és megvalósítható alkalmazási formát ily módon kipróbálták, és nem véletlen, hogy a szakemberek arra a megállapításra jutottak, miszerint a komplex automatizáció kérdését csakis és kizárólag a többi iparilag fejlett országgal történő együttműködés révén tudjuk megvalósítani, s különösen vonatkozik ez a KGST-országokra. Ebben a tekintetben fontos szerepet játszanak az egyes szakkiállítások és tudományos kongresszusok, szimpóziumok, szemináriumok stb. Ennek a folyamatos, nemzetközi méretű szervezésnek, amely egyébként a hetvenes évek elején kezdődött köszönhetően bizonyos szakmai érdekeltség alapján csoportosulva mintegy másfél évtized alatt színvonalas szakkiállításokká fejlődtek. Közülük a gépipar szinte valamennyi ágazatát magába foglalta Brnóban az Autoprogress Welding és a Robot elnevezésű kiállítás csakúgy, mint ahogy ezeket a kérdéseket tulajdonképpen nem lehet „megkerülni“ a közelmúltban véget ért Incheba ’86 vegyipari kiállításon sem. Az említett kiállításokról kisebb vagy nagyobb részletességgel beszámoltunk, és megállapítottuk azt is, hogy egesz sor sikert ért el valamennyi hazai érintett iparág. Az említett kiállítások fokozatosan nemzetközi méretben is fogalommá váltak, a munka nagyobbik fele azonban mindig az őket követő „szürke“ hétköznapok feladataként vár megoldásra. Nem kétséges, hogy számunkra adott a feladat: a kutatás és a fejlesztés területén lényegesen jobb műszaki és gazdasági paramétereket kell elérnünk; egész sor további alkalmazhatósági lehetőség felkutatása áll előttünk; növelni kell az egyes termelési rendszerek, vagy az említett fejlődési fokozatok megbízhatóságát, s nem utolsósorban már jó előre fel kell készíteni a majdani felhasználókat az újdonságok befogadására. Nem kevésbé fontos feladat, hogy biztosítsuk a szükséges műszaki berendezések, sót egész automatizált termelési rendszerek gyártását — esetleg megvásárlását - hacsak lehetséges, egyetlen szállító révén. Ez utóbbi előnyeit alighanem fölösleges lenne bizonygatni. M. J. < X'ÚJ SZÚ 10 1986. VII. 18 A komplex automatizáció a cél •— ...............................................................— Fe lkészültek a feladatokra
