Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)
1986-11-28 / 48. szám
KGST Körkép Az SZKP XXVII. kongresz- szusa határozataival összhangban a Szovjetunió Minisztertanácsa elfogadta azt a dokumentumot. amely intézkedéseket tartalmaz a szocialista országokkal fenntartott gazdasági és tudományos-műszaki együttműködés irányításának a tökéletesítésére. Ezekről az intézkedésekről tudhatunk meg közelebbit VLAGYIMIR GRINYOVNAK, a közgazdaság-tudományok doktorának cikkéből, amely a KGST titkárság által kiadott PRESS-BULLETIN 20. számában jelent meg. A külgazdasági kapcsolatok rendkívül fontosak és mind nagyobb jelentőségűek a szovjet népgazdaság szempontjából. E kapcsolatok meglevő szerkezete és formái azonban már nem felelnek meg a termelés intenzifi- kálását és a tudományos-műszaki haladás meggyorsítását célzó törekvéseknek. Miről is van szó? Arról, hogy továbbra is lassú az áttérés a tudományos-műszaki és a termelési kooperáció széles körű elterjesztésére. Az egyesülések, vállalatok és szervezetek valójában nem vesznek részt a külgazdasági tevékenységben és nem is érdekeltek ebben. Sok tekintetben ez a külgazdasági szférában alkalmazott elavult irányítási módszerek, továbbá annak következménye, hogy az ipar el van választva a külkereskedelemtől. Az SZKP XXVII. kongresszusa azzal számolt, hogy haladéktalanul olyan intézkedéseket kell hozni, amelyek hozzájárulnak az irányítás mélyreható átalakításához, a tervezés tökéletesítéséhez és hatékony gazdasági mechanizmus létrehozásához ezen a területen. A kormány által elfogadott említett intézkedések éppen ezt tartják szem előtt. Mindenekelőtt azonban le kell szögezni azt, hogy a külgazdasági komplexum irányításának a tökéletesítése, valamint a minisztériumok, reszortok és szervezetek munkája koordinálásának javítása - amelyek kereskedelmi-gazdasági, valutáris és tudományos- műszaki kapcsolatokat tartanak fenn más országokkal - céljából hozták létre a minisztertanács mellett működő Állami Külgazdasági Bizottságot. Az SZKP Központi Bizottsága és a kormány nagy jelentőséget tulajdonít a szocialista országokkal fenntartott gazdasági kapcsolatoknak. Fejlesztésük prioritást élvez, s ezt fontos politikai és országos feladatnak tekintjük. Az említett intézkedések komplexuma éppen e kapcsolatok elmélyítését és felgyorsítását szolgálja. Az intézkedések lényeges változásokkal számolnak, mindenekelőtt a szocialista országokkal fenntartott külgazdasági kapcsolatok tervezése terén. A Szovjetunió és a szocialista országok egyesülései, vállalatai és szervezetei közötti együttműködési fonnák új, haladó típusainak a bevezetésére ösztönöznek, kellő gazdasági és szervezési feltételek kialakítására tevékenységükhöz, amely a teljes önelszámolás és a kölcsönös előnyösség elvén valósul meg. Kétezerig szóló külgazdasági koncepció A tervek szerint kidolgozzák a KGST-tagországok és a Szovjetunió külgazdasági kapcsolatai fejlesztésének az ezredfordulóig szóló koncepcióját, amely az elkövetkező időszakban a kiindulópontot jelenti a gazdaságpolitikák hosszú távú összehangolásához és a népgazdasági tervek egyeztetéséhez. A koncepciót kidolgozó központi tervezöszervek, minisztériumok és reszortok abból indulnak ki, hogy tényleges fordulatra van szükség a szocialista országokkal fenntartott együttműködés egész rendszerében a tudományos-műszaki és a gazdasági integráció bázisán. Rendkívüli figyelmet szentelnek a népgazdaság átfogó gazdasági és műszaki problémái megoldásának, a kölcsönösen előnyös szakosítás széles körű fejlesztése fő irányai kidolgozásának,-valamint a kereskedelmi kapcsolatoktól a sokoldalú termelési kooperációra való áttérésnek. A Szovjetunió Állami Tervbizottsága feladatul kapta, hogy a koncepcióval összhangban határozza meg az együttműködés kiemelt irányait, valósítsa meg a közös összefogással épülő beruházások egyeztetését, beleértve azokat a létesítményeket is, amelyeket magában foglal a tagországok 2000-ig szóló tudományos-műszaki fejlesztésének komplex programja. Feladat továbbá az is, hogy egyeztessék a kölcsönös együttműködés átfogó kereteit és arányait, intézkedéseket javasoljanak és hajtsanak végre annak érdekében, hogy javuljon az árucsere szerkezete, hogy biztosított legyen a kereskedelmi és pénzügyi kapcsolatok kiegyensúlyozottsága. 1987-től a Szovjetunió minisztériumainak és reszortjainak, a szövetségi köztársaságok minisztertanácsainak, továbbá az egyesüléseknek és vállalatoknak a gazdasági és szociális fejlesztési terveiben külön-külön ki kell tűzni azokat az intézkedéseket, amelyek a KGST-tagországokkal való szocialista gazdasági integráció fejlesztését szolgálják, beleértve a tudományos-műszaki haladás komplex programjának a teljesítését is. Ezentúl mindenekelőtt a minisztériumokra és az ágazatokra hárul a tervegyeztetésekkel összefüggő teendők túlnyomó része. Ezek a tervek azokból a feladatokból kiindulva, amelyeket a Szovjetunió Állami Tervbizottsága határozott meg, a testvérpártok illetékes szerveivel közösen mélyrehatóan megszabják az egyes ágazatok tudományos-műszaki politikáját a 2000-ig szóló komplex program elveivel összhangban, valamint meghatározzák az ágazatok fejlesztésének távlati irányait, egyeztetik a termékek kölcsönös szállításának listáját és volumeneit. Legfontosabb feladatuk annak biztosítása lesz, hogy lényegesen javuljon a közösen előállított termékek műszaki színvonala és mennyisége. A Szovjetunió párt- és állami szervei a KGST-országok közötti integrációs kapcsolatok meggyorsítása fejlesztésének legfontosabb forrását abban látják, hogy szélesíteni kell az egyesülések, vállalatok és szervezetek közötti rendkívül szoros tudományos-műszaki és termelési kapcsolatokat. Ezeknek joguk lesz arra, hogy egyeztessék a kooperáció keretében megvalósuló export- és importszállítások listáját és volumenét. A Szovjetunió és a KGST többi tagországai egyesülései, vállalatai és szervezetei közötti közvetlen termelési és tudományos-műszaki kapcsolatok a kiegyensúlyozott és hatékony kooperáció, továbbá az új technika és technológiák kölcsönös cseréje biztosításának legfontosabb eszközeként tartjuk számon. Célszerű a közvetlen kapcsolatok további fejlesztését alárendelni a tudományos-műszaki fejlesztés 2000-ig szóló komplex programjában meghatározott célkitűzéseknek, amelyek a gazdaság korszerűsítését, a termelő- kapacitások jobb kihasználását, a takarékoskodást, a termelés növelését, a gyártott termékek kiváló műszaki színvonalát és a nemzetközi követelményeknek megfelelő minőség elérését, a tőkés importtól való függőség felszámolását tartják szem előtt. A vállalatok külkereskedelmi jogot kapnak Az egyesülések, vállalatok és szervezetek ezentúl aktívabban kapcsolódhatnak be a nemzetközi termelési és tudományos-műszaki kooperációba abból .eredően, hogy a jövőben biztosítják számukra azt a jogot, hogy önállóan és közvetlenül oldják meg a kooperációval összefüggő, valameny- nyi kérdést. Ez elsősorban az együttműködés konkrét céljainak és irányainak a meghatározására vonatkozik, továbbá arra, hogy szabadon választhatják ki a KGST-tagországok azon üzemét vagy szervezetét, amellyel célszerűnek tartják a közvetlen kapcsolatok felvételét. önállóan vagy pedig külkereskedelmi szervezetek bevonásával valósítják meg a kölcsönös szállításokat, a termékminták és a szolgáltatások cseréjét. Kikölcsönözhetnek, vagy predig kölcsönözhetnek más üzemekből, illetve üzemeknek gépeket, berendezéseket és műszereket, eleget tehetnek egyszeri megrendeléseknek, beleértve a műszaki tervdokumentációfis. A vállalatok maguk döntenek a KGST-tagországokkal való tudományos kutató, tervező, szerelő és kísérleti munkálatok megvalósításáról, közös tudóskollektívák, valamint szakemberekből álló kollektívák létrehozásáról, a tudományos-műszaki tervdokumentációk cseréjéről, amelyek nem tartalmaznak felfedezéseket, találmányokat és know-how-okat, továbbá káderek képzéséről. A szovjet egyesülések, vállalatok és szervezetek jogot kapnak arra, hogy gazdasági szerződéseket és egyezményeket kössenek, egyeztessék a termékek árait és a szolgáltatások dijait. Emellett abból indulnak ki, hogy a kooperációban gyártott termékek árainak összhangban kell lenniük a végtermék árával, amelyet a KGST- tagországok kölcsönös kereskedelmében érvényes árképzés elveivel összhangban határoznak meg. A kooperációs szállításokból transzferábilis rubelben elért bevétel, továbbá a késztermékek eladásából és a szolgáltatások díjszabásaiból befolyó devizák teljes egészében a vállalat rendelkezésére állnak. Ezt az összeget arra fordíthatja, hogy olyan jellegű termékeket vásárol a baráti országokból, amelyeket nem foglal magában az állami elosztás terve. A vállalat beleegyezésével az átmenetileg szabad eszközöket a Szovjetunió külkereskedelmi bankja kölcsönösen előnyös feltételek mellett hitelforrásként is felhasználhatja. Minden vállalat devizaszámlát nyithat a bankban, amely a közvetlen kereskedelmi ügyletek lebonyolítását szolgálja. A közös vállalatok tevékenysége A Szovjetunió területén levő közös vállalatok a szovjet gazdaság rendszerének keretében folytatják tevékenységüket. Rájuk is vonatkoznak a Szovjetunióban érvényes törvények, munka- és szociális normák, amelyek a szovjet állampolgárokra nézve kötelezőek. Ezek a vállalatok a teljes önelszámolás alapján működnek, és az önfinanszírozás elveit tartják szem előtt. Anyagi-műszaki ellátásuk és termékeik értékesítése kiemelten a nagykereskedelem rendszerén keresztül valósul meg. A szovjet állam az ilyen üzemekben dolgozó személyeknek nyereségrészesedést biztosít, a közös vállalat felszámolása esetén vagy kilépés esetén szavatolja a többi aktíva kifizetését. A Szovjetunió területén működő üzemek önálló jogi személyként működnek. A közös tudományos kutató, valamint tervező-szerelő szervezetek létrehozásakor a szerződő felek megegyezhetnek a tevékenység és a finanszírozás más alapjelveiben is. Lényegesen egyszerűsödött a szakemberek és munkások toborzásának és kiküldésének rendje. Az egyesülések, vállalatok és szervezetek a vezetőség és a pártszervezet döntése alapján küldik ki dolgozóikat az intézmény saját eszközeinek rovására. A Szovjetunióban elfogadott felsorolt intézkedések azt tartják szem előtt, hogy támogassák a KGST-tagországok üzemei, egyesülései és szervezetei jogainak, lehetőségeinek kibontakozó objektív kiegyenlítődési folyamatát. Csehszlovák - bolgár kereskedelem Csehszlovákia harmadik legnagyobb kereskedelmi partnere Bulgária. A kölcsönös árucsere volumene az 1986-1990-es években eléri az ötmilliárd rubelt, ami ötven százalékkal magasabb, mint az elózó ötéves tervidőszakban. A szállítások meghatározó részét gépipari és elektrotechnikai ipari termékek alkotják, több mint 77 százalékát. Bővül az együttműködés olyan hagyományos területeken is, mint a személygépkocsi-gyártás és a vegyipjar, továbbá az energetika, s rendkívül dinamikusan fejlődik a legkorszerűbb ágazatokban, mint a mikroelektronika, a ro- botizálás és az új technológiák közös kifejlesztése. Az elkövetkező években a kétoldalú kapjcsola- tokban a termelési kooperáció és a gyártásszakosítás elmélyítésére helyezik a hangsúlyt. A kétoldalú kereskedelemben az ily módon előállított termékek részaránya eléri a negyven százalékot. A szakosítás és a kooperáció főleg a gépiparban, az elektronikában, valamint a gyógyszeriparban terjedt el. Az árucserét szabályozó kétoldalú megállapio- dások értelmében Bulgária főleg hűtőberendezéseket, hidraulikus technikát, gyógyszereket, számítástechnikai berendezéseket, teherszállító kiskocsikat szállít Csehszlovákiába, Bulgáriába viszont üzemeink teherautó-alkatrészeket, konstrukciós acélt, fémmegmunkáló és textilipari gépelet, préseket, építőipari és útépítő gépieket, közkedvelt Tatra teherautókat szállítanak (ŐSTK) Csehszlovákia és a Szovjetunió kormánya hosszútávú együttműködési egyezményt kötött az aszlnkrón villanymotorok gyártásáról. Ennek alapján a MorvaországI Elektrotechnikai Művek moheinlcei vállalatánál a KGST-tagországok legnagyobb elektrotechnikai Ipari beruházása folyik. Az új üzem lehetővé teszi majd a szerszámgépek, a szivattyúk, és a mosógépek villanymotorjai gyártása kapacitásának növelését, egyszersmind az M4 A sorozathoz tartozó aszinkron motorok gyártásának megkezdését Is. A képen: Petr Dragon egy BH 105 típusú köszörűgépet kezel. (Vladislav Galgonek felvétele - ŐTK) Középpontban: a közvetlen kapcsolatok 1986. XI
