Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)

1986-11-28 / 48. szám

A szovjet szakmunkásképzés időszerű feladatairól

A technika rohamos fejlődése, a minőség iránt sürgetően jelentkező követelmények jelzik, hogy a szakmunkások általános és szakmai műveltségének nagy szerepe van gazdaságunk működésében; az iparban, a mezőgazdaságban, ahol szinte naponta új gépek, berendezések, új technológiák honosodnak meg, ahol egyre nagyobb teret követel magának a számítástechnika. Nem mindegy tehát, hogy milyen a munkásutánpótlás, a leendő szakmunkások felkészítése. Hogy e kérdés nemcsak nálunk gyakori vitatéma, hanem a többi szocialista országban is napirenden van, azt az is tanúsítja, hogy a közoktatás vezető képviselői időről időre nemzetközi szinten cserélnek tapasztalatot és véleményt a szakmunkás- képzés időszerű kérdéseiről.

Ez év őszén Nyitrán (Nitra) találkoztak 12 szocialista ország közoktatási miniszterei, illetve a szakmunkásképzést irányító állami szervek vezető képviselői, hogy megvitassák: hogyan reagál a szakmunkásképzés az élet, a társadalom és a tudomány fejlődésére. A tanácskozáson olyan fontos kérdést tárgyaltak meg, mint a mikroelektronikai és robottechnikai berendezések és automatizált irányító rendszerek kezelő- és kiszolgálószemélyzetének a felkészítése. Mivel a téma általános érdeklődésre tarthat számot, az alábbiakban közre adjuk a szovjet szakmunkásképzés helyzetét, gondjait elemző beszámolót.

ihail Gorbacsov, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára a XXVII. kongresszuson előterjesztett politikai beszámolóban többek között megállapította: ,,A tudományos-technikai forradalom feltételei között a munka további átalakítása igen magas követelményeket támaszt a műveltségi és a szakmai képzettséget illetően... Lényegében napirendre került a folyamatos oktatás egységes rendszere kialakításának a feladata. Az ügy érdekei azt követelik, hogy mélyebben megismertessük a modern termelés tudományos alapjait, a termelés intenzívebbé tételének főbb irányait. És ami különösen halaszthatatlan, biztosítani kell, hogy a tanulók elsajátítsák a számítógépes ismereteket.

Ezeknek a feladatoknak a valóra váltása elképzelhetetlen a szakemberképzés rendszerének gyökeres átalakítása nélkül.

Növekszik a szakmai-műszaki képzés rendszerének, mint a szakképzett emberek tervszerű felkészítése alapvető formájának a jelentősége. Nő a középfokú képzésnek, az ifjúság általános szakmai képzésének a szerepe. Ezekről a kérdésekről tanácskozott a közelmúltban az SZKP Központi Bizottsága, s konkrét feladatokat határozott meg. Mivel ezek általános érvényűek, feltételezhető, hogy más szocialista országokban is hasznosíthatók.

Ezzel kapcsolatban fölöttébb időszerű, hogy foglalkozzunk a mikroelektronikai berendezések, az ipari robotok és automatizált irányító rendszerek kezelő és kiszolgálószemélyzetének a felkészítésével. Szükséges, hogy kidolgozzuk e feladat végrehajtásának módszereit, formáit, feltételeit. Természetesen ki-ki a saját országa igényeinek megfelelően; ezáltal lehetővé válik, hogy a szakmunkástanulók elsajátítsák az újabb technológiai eljárásokat is, s így eredményesebben bekapcsolódhatnak a KGST-tagor- szágok műszaki-tudományos haladását célzó komplex program megvalósításába.

A Szovjetunióban jelenleg 7800 szakmunkásképző iskola működik, ezekben mintegy 4 millió fiatal tanul. Gyakorlatilag befejeztük már a középfokú szakmai képzésre való áttérést. Az általános és szakiskolai reform során állandóan tökéletesítjük a közismereti, a társadalompolitikai, az általános-műszaki és szaktantárgyak tartalmát, oktatásuk módszereit, módosítjuk a munkára nevelés formáit, s intézkedéseket hoztunk, hogy az iskolák szorosabb kapcsolatot építsenek ki a vállalatokkal, javuljon anyagi bázisuk, javuljanak személyi feltételeik és emelkedjen oktató-nevelő munkájuk színvonala. Kidolgoztuk és fokozatosan bevezetjük az új tanterveket, melyekben már figyelembe vettük a tanév szerkezeti változásait, módosítottuk a közismereti és a szaktantárgyak, illetve a politechnikai nevelés közötti kapcsolatokat. Javítottuk a diákok általános elméleti felkészítését.

Az SZKP Központi Bizottságának és a Szovjetunió Minisztertanácsának határozata értelmében a szakmunkásképző

intézetekben céltudatosan arra törekszünk, hogy a diákok elsajátítsák a számítógépes ismereteket. Már a múlt tanévben valamennyi szakmunkásképzőben bevezettük az informatika és a számítás- technika alapjainak oktatását, 101 óra terjedelemben. Fokozatosan számítógépes osztályokat létesítünk. Szakmunkásképző iskoláinkban jelenleg 2500 számítógép, s mintegy 200 ezer programozható zsebszámológép van. Ez persze nem elég. Ráadásul a meglevő berendezések a programokkal összeegyeztethetetlenek. Nagy nehészégeink vannak a programok biztosításával is.

k Mégis megkezdtük az iskolai számíIVI tógépes program valóra váltását. Nem akartunk arra várni, míg az összes szakmunkásképző megfelelő műszaki berendezésekkel lesz ellátva. Az intézkedések eremdényeként e tagtárgy oktatására már felkészítettük a pedagógusokat, és elméletileg leküzdöttük a mérnök-tanároknak a számítástechnikától való félelmét; fokozatosan javul a közismereti és szaktantárgyakban, különösen pedig az informatika és számítástechnika alapjainak oktatásában alkalmazott programok kiadása; az új tantárgynak a bevezetése szemmel láthatóan aktivizálta a tanulókat, kibontakoztatta technikai alkotó képességüket; s ami a legfontosabb, kellő tapasztalatokra tettünk szert.

Az új tantárgy tanítása során szerzett ismereteinket jól hasznosíthatjuk egy másik tárgy: a termelés automatizálása számítástechnika alapján néven bevezetett tantárgyban, amelynek oktatását ebben a tanévben valamennyi szakmában megkezdtük. Keretében a jövő szakmunkásai megismerkednek az irányító rendszerek alkalmazásának lényegével, működésének elveivel, az automatizált gépi berendezések, a számítógépek, mikroprocesz- szorok, robottechnikai berendezések üzemeltetésének és javításának alapjaival. Az elméleti ismereteket természetesen laboratóriumokban végzett gyakorlati munkával egészítjük ki. Az elektronikus számítógépeknek és irányító rendszereknek bevezetése, illetve a tudomány és a technika egyéb vívmányainak a népi- gazdaságban való alkalmazása lényegesen megváltoztatja a hagyományos szakmákat, foglalkozásokat; új szakmák jönnek létre, a korábbiak megszűnnek, megváltozik, korszerűsödik a szakmunkások képzettsége.

Jelenleg már bizonyos tapasztalataink vannak azoknak a szakmunkásoknak a felkészítésében, akiknek hivatásában tükröződik a műszaki-tudományos haladás meggyorsításának irányvonala. Például a 11. ötéves tervidőszakban a számítógép operátorainak száma a kilencszeresére, az ellenőrző és mérőműszerek kezelőinek a száma 3,4-szeresére nőtt. A korábbinál lényegesen több fiatal készül a számítógép javításának az elsajátítására is.

Az 1985-ös évben a Szovjetunióban komplex programot dolgoztunk ki azoknak a felső és középfokú végzettségű egyéneknek az átképzésére, szakkép»- zettségük fejlesztésére akik a 12. ötéves tervidőszakban a robottechnikai berendezések, automatizált irányító rendszerek tervezői, kezelői és üzemeltetői lesznek. Az új program magában foglalja a kiemelt szakmák jegyzékét is. Köztük vannak az NC gépiek, a robottechnikai berendezések operátorai és kezelői, a megmunkálógépiek és az automatizált irányító rendszerek kiszolgálói. A terv értelmében az

1985-1990-es években a szakmunkás- képzőknek több mint 90 ezer tanulót kell felkészíteniük ezekre a hivatásokra. De már ma tudjuk, hogy a szükséglet ezt jóval meghaladja. Ezért megfelelő változtatásokat eszközlünk a tervekben.

E

bben a tanévben hasonló programot dolgoztunk ki más szakágazatok — így a számítástechnikai berendezések és automatizált rendszerek fejlesztését és gyártását biztosító - kádereinek a felkészítésére is. Egyidejűleg új oktatási dokumentumokon dolgozunk és kísérleti stádiumban van az oktatómunka megszervezésének, a tanítás intenzívebbé tételének, valamint az oktató-nevelő munka komplex értelmezésének új formája. Ebben a tevékenységben az eddiginél nagyobb jogkörük van a szakmunkásképzőknek és nagyobb beleszólási jogot kaptak a szakminisztériumok és szakágazatok is.

Külön figyelmet fordítunk a számítás- technikának az oktatómunkában való alkalmazására. Hiszen széles körű bevezetése valóban forradalmasíthatja a tanítást. Köztudott azonban, hogy a kérdés meglehetősen bonyolult, arról nem is szólva, hogy a berendezések drágák. Ennek ellenére a 12. ötéves tervidőszak végéig minden szakmunkásképző intézetet számítógépies tanteremmel látunk el. Addig, míg nincs elegendő ilyen berendezésünk, fontosnak tartjuk, hogy bázisintézeteket alakítsunk ki, amelyekben más szakmunkásképzők növendékei is elsajátíthatják a gépiek kezelését, akár iskolán kívül munka keretében. A legjobb bázisiskolák, amelyekben mérnök-tanárok és szakképzett piedagógusok oktatnak, s ahol a tárgyi ellátottság is megfelelő, fokozatosan programkészítő körzeti központokká alakulnak át. így pcldául a Ivovi körzet szakmunkásképzőjének pedagógusai a tudományos intézmények programozóival közösen több mint száz tanítási óra informatikai, számítástechniAlexander Vika: Lenint követve

kai, matematikai, fizikai, kémiai, elektrotechnikai, technológiai tananyagát dolgozták ki számítógépiek segítségével.

Számos olyan munkáshivatásunk van, melynek művelői csak egy szűk területen helyezhedhetnek el. Ez a sokrétűség fel- aprózottsághoz vezet, gátolja a kompitex oktatási dokumentumok létrehozását. Ezért ki kell dolgoznunk a szakmák és munkásfoglalkozások új rendszerét, mely figyelembe veszi az egyes ágazatokban végbemenő változásokat, s meg kell szabnunk a tanulmányi idő hosszát is. Abból indulunk ki, hogy a szakiskoláknak a népgazdaságot olyan szakemberekkel kell ellátniuk, akik képesek a korszerű termelés bonyolult feladatainak a megoldására, az új technikai vívmányok alkalmazására és hatékony kihasználásukra. Ezért a szakmunkásképzőben elsősorban azoknak a szakmáknak a képizésére helyezünk súlyt, melyek döntőek a népi- gazdaság műszaki haladása és távlati fejlesztése szempxmtjából. Ez azt jelenti, hogy nem szűk spiedalizációjú embereket kell képeznünk, hanem olyanokat, akik sokoldalúan tudnak tájékozódni a korszerű termelési folyamatokban. Az új szakmák rendszerének kidolgozásakor alaposan áttanulmányoztuk a többi szocialista ország szakmunkásképzését is. Bár véleményünk szerint e téren sokkal előbbre jutnánk, ha ezt a rendszert közösen dolgoznánk ki, egységes koncepció alapiján, s ennek megfelelően állítanánk össze a tanterveket és tankönyveket.

A leendő szakmunkások felkészítésének egyik sarkalatos pontja, hogy teljesebben kell érvényesíteni az oktatás és a termelőmunka összekapcsolásának lenini elvét. Az elméleti, a gyakorlati és a szakmai képzés, a tanulók társadalmilag hasznos munkája a jobb felkészítést szolgálja. A Szovjetunió számos köztársaságában ezerszámra készülnek különböző eszközök, berendezések, eszterga- piadok, bútorok, sportszerek, divatos ruházati cikkek stb., melyeket a szakmunkásképzők növendékei készítettek. A diákok szakoktatóink irányításával tanműhelyeket étkezdéket, sportpiályákat, lakóházakat, óvodákat építtettek, emlékműveket restauráltak. A legfontosabb azonban, hogy e gyakorlati munka során a fiatalok fejlesztették önállóságukat, kezdeményezőkészségüket, növekedett felelősségtudatuk, és a valóságban győződhettek meg arról, hogy hasznos munkára képesek. Magukévá tették a közösségi munkát, s azt, hogy büszkék legyenek hivatásukra, megtanulták értékelni a pénzt. A pedagógusoknak ilyen munkára kell ösztönözniük növendékeiket.

Ebben az ötéves tervidőszakban másfélszeresére akarjuk növelni a szakmunkásképző intézetek termelőmunkáját, elsősorban azokban a tanműhelyekben, melyekben NC típxisú gépek és robot- technikai berendezések működnek. Persze a tanműhelyeket nemcsak a tanítási időben, hanem azon túl is ki akarjuk használni úgy, hogy a tevékenységbe bevonjuk az általános műveltséget nyújtó iskolák diákjait is.

Az állami bizottság a szakmunkáskép»- zöknek azt ajánlja, hogy bontakoztassák ki a fiatalok kezdeményezését az ónkormányzat szélesítésével, a Komszomol tekintélyének növelésével, a tanulók iránti bizalom megszilárdításával. Hisz, amint azt Lenin is hangsúlyozta: teljes önállóság nélkül a fiatalok nem válhatnak igazi szakemberekké és nem készülhetnek fel kellőképpen arra, hogy a szocializmust előre vigyék.

A szakképzett munkások felkészítésének javítása, a tanulók számítógépies ismereteinek a megalapozása magas követelményeket támaszt valamennyi mérnök-tanárral és pedagógussal szemben. Már most minőségi változások tanúi lehetünk ezen a téren, hiszen az egyetemekről, a műszaki főiskolákról olyan fiatalok kerülnek ki, akik mérnök-tanárként, pedagógusként helyezkednek el a szakmunkásképző intézetekben. Jelenleg a szverdlovszki pedagógiai főiskola, illetve 36 műszaki és mezőgazdasági főiskola képez mérnök-tanárokat Három pedagógiai főiskolán szakoktatókat nevelnek, éikik természetesen felsőfokú képesítést szereznek.

H

ogy növelhessük a mérnök-tanárok számát, számos felsőoktatási intézményben új szakok nyílnak: robot- technika és automatizált irányító rendszerek, mikroprocesszoros technika stb. A moszkvai energetikai főiskola megkezdte hallgatóinak felkészítését az informatika és számítástechnika alapjainak a tanítására. A felsőoktatási iskolák minisztériuma és a szakiskolákat irányító állami szerv a mérnök-tanárok felkészítésének szüntelen tökéletesítésén munkálkodik.

Egyszóval, bonyolult feladatok előtt állunk, melyek megkövetelik, hogy magunkévá tegyük a műszaki-tudományos haladás távlati követelményeit, s ennek megfelelően keressük a munka új útjait, formáit.