Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)

1986-11-28 / 48. szám

Szépen szól a furulya (Foto: archív) A város határát jelző tábla előtt jobbra kanyarodik a mellékút. A forgalmas kocsiút zaja elcsitul. Az aranysárga lomb­ruhájú fák ágain meg-megpihen- nek a csiviteló madarak. A park­ban, a játszóházak mellett, négy- szögletes homokozó pihen, álmo­san nyújtóznak a mászókák, egy nagy műanyagdobozban kék és pi­ros kisautók, lapátok, kannák, lab­dák szunnyadoznak. Mielőtt a park közepén álló kastélyba lépnénk, a szekrényből előkerül a védő­papucs. A hosszú folyosón padok sora­koznak, a faliújságról gyerekrajzok ne­vetnek. A kerekeken gördülő tálalókocsi­kon katonás rendben sorakoznak a vajas hasú kiflik. Elérkezett a tízórai ideje. A nővérke az ebédlő felé indul, a tarka abrosszal borított asztaloknál már ott zsi­bong az éhes gyerekhad. A hangok be-bebújnak a főorvosi foga­dószobába is. - A ma kilencvenéves Ugye, tetszeni fog anyuéknak? Látogatás a ricanyi gyermekgyógyintézetben kastély árvaházként, majd a második világháborút követően üdülőként szol­gált, 1980 óta a mi otthonunk - meséli Vlastimil Kloc, a Prága közelében fekvő Ríőany városka Béke gyermekgyógyinté­zetének fiatal főorvosa. - Pácienseink ismétlődő légúti megbetegedésekben, asztmában szenvedő gyerekek. Hét­nyolc hetet töltenek nálunk - folytatja -, betegeink száma az évszakoktól függően változik. Ha ,,telt házunk“ van, százhar­mincnégy 3-15 éves korú gyermeket fo­gadunk. Négy szakorvos, huszonhat ápolónő, négy gyógytornász foglalkozik a betegekkel. Célunk a betegek komplex gyógyítása, a pácienseinket egészség- ügyi és pszichológiai szempontból is fel­készítjük a velük egyidős, egészséges gyerekek közösségébe való visszaté­résre. A kezelés alapja a klimatoterápia, to­vábbá az egészséges napirend, a helyes szokások kialakítása, a gyerekek ellenál­ló-képességének, edzettségének növe­lése. Gyógyítási programúk fontos részét alkotják a légzőgyakorlatok, a helytelen testtartást korrigáló gyógytorna. Termé­szetesen a gyerekek a lehető legtöbbet tartózkodnak a friss levegőn. A gyógymó­dok között szerepel a vízgyógyászat, a közelmúltban szaunát is létesítettek. A lányok, s a fiúk osztályán egy-egy lakásionizátort helyeztek el, ezekbe a szobákba a súlyos asztmában szenve­dők kerülnek, mivel az ionizátorok csök­kentik a kis betegek panaszait. Gyógy- programukhoz tartozik agyerekekallergo- lógiai és immunológiai vizsgálata is.- Intézetüknek saját pszichológusa is van...- Igen, a pszichológus jelenléte rend­kívül fontos. Az iskolás korúak csoportte­rápia keretében elsajátítják az autogén tréning alapjait. Ez elsősorban az aszt­más gyerekeknek segítség, akik megta­nulják a nagy pszichikai megterhelést jelentő félelemérzet leküzdését.- Hogy telik a gyerekek egy napja?- Reggel háromnegyed hétkor ébresz­tő, az iskolások délelőtt négy, délután egy órát tanulnak. Az órarendben délelőtt egy óra gyógykezelés is szerepel. A taní­tás s az ebéd befejeztével délután háro­mig gyógykezelés következik. Ezután jö­het a játék, majd a házi feladatok elkészí­tése. Vacsora után orvosi vizit, rövid tévénézés, olvasás. A gyógyító muzsika- Ablakaikból furulyahang szűrődött ki. Hazánkban, 1984-ben, önök alkalmazták először új gyógymódként a fúrulyázást.- Valóban. Első ízben Jan Balcárek főorvos vezetésével a fíőanyi gyermek­gyógyintézet próbálkozott meg a dán gyógymód bevezetésével. Orvosi szem­pontból a furulyázás nem más, mint játé­kos légzögyakorlat, amely hozzásegít a helyes légzés elsajátításához.- Két év elteltével milyenek a tapasz­talataik?- Mivel kiegészítő módszerről van szó, amely számos egyéb rehabilitációs mód­szerrel együtt hozhatja csak meg gyü­mölcsét, objektív eredményről, értékelés­ről nem beszélhetünk. De mint segéd­gyógymód kétségkívül bevált. A hangszeres kezelés vitathatatlan előnye abban rejlik, hogy a gyerekeknek nincs idejük arra gondolni, hogy most gyógykezelés folyik; ők egyszerűen dalo­kat tanulnak, ami örömet okoz nekik, megszeretteti velük a zenét. Ez nyilván­valóan jobban leköti az érdeklődésüket, mint a víz alatti, csövön keresztüli ,,bugy- borékolás“ - ami a légzési rehabilitáció egyazon elven alapuló formája. Ez utóbbi módszert elsősorban pici gyerekeknél al­kalmazzuk, de ők is szívesebben fújják a furulyát, hiszen a cső nem énekel olyan szépen, mint a furulya.- Ezek szerint már a legapróbbakkal is próbálkoznak?- Eredetileg öt év volt az alsó korhatár, de most már a háromévesek is furulyáz­nak, természetesen dalokat még nem tanulnak, csak az egyes hangokat gyako­rolják. Úgy érzem, hogy ez a módszer teljesíti rehabilitációs funkcióját és jó szolgálatot tesz a gyerekeknek. Ma már, tudomásom szerint a legtöbb gyógyinté­zetben sikerrel alkalmazzák. A megtalált dallam A tanterem, ahová belépünk, semmi­ben sem különbözik az iskolából ismer­tektől. A teremben fekete tábla, a falakon színes képek, segédeszközök, az ablak­nál harmónium, a padokban másodikos nebulók. Kidugott nyelvvel vagy csücsörítve a füzetbe rótt betűkre összpontosítanak. Rövid időre megzavarom az órát, hogy megismerhessem Lubomir Raceket, az intézet zenepedagógusát, aki most ugyan nyelvórát tart, de egy kis bemutató erejéig elöveteti a gyerekekkel furulyá­jukat. Közben megtudom, hogy egy-egy osz­tályba legfeljebb tizennyolc tanuló jár, jelenleg tizenhárom másodikosuk van. öt pedagógus oktatja a kis betegeket.- Mi előzi meg az első igazi dallam megszületését a furulyán?- A gyerekek először megtanulnak a hasizmukkal lélegezni. A gyógytorná­szok több légzőgyakorlattal együtt ezt is gyakorolják velük. Az első hét után már csak a hangjegyekkel, s a játékkal foglal­kozunk. A furulyázás megtanít gazdál­kodni a tüdőben levő levegővel is. Ha egyenetlen a kilégzés, a furulya azonnal árulkodik...- Vannak diákjaik, akik később zeneis­kolában folytatják tanulmányaikat?- Igen, s nem egyszer szép eredmé­nyeket érnek el. Visszatérő pácienseink is szívesen eldicsekednek zeneiskolai si­kereikkel. Ha marad időm, külön foglalko­zom velük, hogy töretlenül folytathassák zenei tanulmányaikat.- A tantervben szereplő egy zeneórán kívül mennyit gyakorolnak a gyerekek?- Hetente egy-két alkalommal zene­kört tartok. Naponta húsz percet gyako­rolnak a gyerekek egy ügyesebb társuk vezetésével. A kezelések végén minden alkalommal hangversenyt rendezünk a szülőknek. Bizony elcsodálkoznak, amikor látják mit tanult meg a cseme­téjük. Ezután következett az ígért dal. Meg­szólalt a harmónium, a tizenhárom furu­lya a levegőbe emelkedett. Szépen, tisz­tán szólt a zene. A furulyák egyszerre kerültek vissza a padokra. A tizenhárom ragyogó szempár egyet kérdezett: - Ugye tetszeni fog anyu­éknak? Holnap- Eltelik a két hónap, a páciens el­hagyja a gyógyintézetet. Hogyan tovább, mi a szülő s a gyermek további teendője? - teszem fel a kérdést ismét a kórház főorvosának.- A szülők útmutatást kapnak, rendel­kezésükre bocsátjuk a légzés és a test­tartás javítását szolgáló gyakorlatok leí­rását. A szülőknek a gyógytornászok is bemutatják a légzőgyakorlatokat. Na­gyon fontos, hogy a szülök tudatosítsák, a kéthónapos gyógyintézeti tartózkodás kétségkívül nagyon jót tesz a páciensek­nek, de amennyiben a gyerek otthon nem tartja meg az intézetben megszokott ren­det, nem végzi a gyakorlatokat, abba­hagyja a furulyázást, a kezelés hatása visszavonhatatlanul semmissé válik.- Végezetül kérem, szóljon a gyógyin­tézet terveiről.- Elsősorban ki szeretnénk terjeszteni az allergológiai rendelő hatáskörét az egész Prága-Kelet járás területére. Új rehabilitációs módszerek bevezetését is tervezzük, s a jövő év elejétől ismét alkalmazni akarjuk az akupunktúrás ke­zelést. Terveink között szerepel egy szo­lárium és az, hogy az összes szobába felszereljük az ionizátort. Rendezésre vár a gyógyintézet környezete. Hamarosan elkészül a játszóház - a gyerekek rossz idő esetén itt töltik majd a szabadidejü­ket. Közlekedési park, tenisz- röplabda- és minigolfpálya építésével is számolunk. Reméljük, a tervidőszak végére mindent sikerül megvalósítani. TARICS ADRIENN- Támaszkodhatnak a társadalmi szervezetek segítsé­gére? - az előzményekből okkal következik a kérdés.- Ügyészségünk nagyon jól együttműködik a járási nemzeti bizottság család- és gyermekvédelmi szakosztá­lyával. Havonta rendszeresen megtárgyaljuk a hátrányos helyzetű gyerekek problémáit. Tőlünk telhető módon igyekszünk segíteni rajtuk, egyebek között anyagilag is. A SZISZ járási bizottságával is tartjuk a kapcsolatot. Sikerült elérnünk például azt, hogy a SZISZ alapszervezetei indokolt esetekben gyakrabban vállalnak társadalmi kezességet egyes kisiklott, bíróság elé kerülő fiatalokért. Évente legalább egyszer, a jogi nevelés keretében okta­tást rendezünk az ifjúsági szövetség tisztségviselőinek. Tudtommal csak nálunk vezettük be a SZISZ-tagok szá­mára a jogsegélyszolgálatot. Ennek keretében a jogi nevelés bizottságának egy-egy tagja kéthetente társa­dalmi munkában megválaszolja az erre igényt tartók kérdéseit. Abban is az elsők közé tartozunk, hogy néhány középiskola, nevezetesen a járási székhely magyar taní­tási nyelvű gimnáziuma, a Nagymegyeri (Calovo) Gazda­sági Szakközépiskola és a Dunaszerdahelyi Mezőgazda­sági Szakközépiskola a tantervébe is beiktatta és évek óta folytatja a jogi nevelést. Hadd tegyem hozzá, minden reményünk megvan, hogy a jövőben nagyobb segítséget és több megértést kapunk a helyi és a városi nemzeti bizottságoktól. Az igazat megvallva, e tekintetben nagy még az adósság... Ügy érzem és hiszem, sok mindenre kaptam, kapunk választ. De azért még jócskán akad lényeges nyitott probléma is, amely elemzést sürget és következtetések levonását. Távolról sem csupán az ügyészségtől. GÁLY IVÁN "7”— leszel a gengszter, / C/ amikor lövök, akkor te összeesel és meghalsz, jó?- Nem! Inkább én fogok rád lőni és te fogsz meghalni!- Hogyisne! Mindig csak én ha­lok meg, te meg elmenekülsz. Egyszer már te is meghal­hatnál!...- Gyerekeeek! - kiáltok le az ablakból a hat év körüli lurkóknak.- Micsoda játék az, ahol meg kell halni! Nem tudtok valami okosab­bat játszani?- Néni kérem, ez csak olyan filmszerűség. Mi nem halunk ám meg igazán, csak úgy teszünk...- Akkor is! - bizonygatom.- Várjatok, lemegyek és elbeszél­getünk egy kicsit. Hm! Mit is lehetne mondani? Hogy az élet szép? Hogy a halállal még csak játszani sem szabad? Ezek a gyerekek esténként meg­nézik a tévében a derék detektí­vek küzdelmét az alvilág sötét alakjaival. Szinte minden este pu- fognak a fegyverek és nem csak a hosszúra nyúló krimikben. A ha­lálosdi betört a gyerekek szóra­koztatására szánt filmekbe is. Járom a dunaszerdahelyi (Du- najská Streda) vásár árusainak standjait. Kis pisztoly, géppuska, kis tank - soroljam? Vannak szü­lők, akik szigorúan tiltják, hogy gyereküknek a nagymama ilyen­fajta játékot vegyen. A gyerek az­tán a barátaitól kölcsönvett játék­pisztolyból „sorozatot“ enged paj­tásaira, akik halált színlelve a föld­re rogynak. Borzalom! Látni is, leírni is. De ne menjünk messzire. Magyarázom fiamnak, hogy nem szabad kockáztatni az úttesten, mielőtt átmegy az utca túlsó olda­lára, nézzen körül, védje ne csak saját, hanem barátai életét is. Erre mi történik?! Szintén az említett vásárban mikrofonnal a kezében látványos és világraszóló produk­cióra csábít egy motoros ruhába bújt kaszkadőr. Acélketrec előtt állva potom öt koronáért megnéz­heti ország világ, miként lehet (le­hetne) meghalni egy pillanat alatt. A produkció lényege az, hogy egy motoros (később kettő is) a kb. öt méter átmérőjű gömbben eszeve­szetten száguldozni kezd. A motor fülsiketítőén nyerít, miközben kap­kodjuk a fejünket, hogy most ép­pen fönt, vagy lent van-e. A pro­dukció hatását a gömb alján álló ifjú hölgy fokozza. Ó is a kaszka­dőrökhöz tartozik. Kedvesen mo­solyog, miközben a veszettül nyargaló motoros egyetlen rossz mozdulata a végzete lehetne. Mi a fenének jöttünk ide? - kérdezem magamtól és enyhe rosszuUéte- met leküzdve ránézek az órámra. Tíz perce tart a ,.világszám“. Három, kettő, egy... vége. Mi­előtt folytatnánk a vásárbana néze­lődést, alaposan mérlegelem, ne­hogy megint hasonló ,, nevelő ha­tású“ produkció nézői legyünk. SZITÁS GABRIELLA

Next

/
Oldalképek
Tartalom