Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)
1986-11-28 / 48. szám
Magyarországi Jegyzetek I. Budapest. Sokszínű, ezerarcú, örökmozgó nagyváros. A látogatónak csak a szépet mutatja, a jót kínálja, ám lakosaihoz már nem ilyen előzékeny. Mint sok világvárost, Budapestet sem kerülték el a világégések, a pusztítások, s mint más világvárosok felépült sebeiből, romjaiból. Ma már tudjuk, hogy a háború utáni szemlélet - lebontani a régit s újat építeni helyette — milyen károkat okozott nemcsak Magyarországon, hanem hazánkban is. Sajnos. Magyarországi tartózkodásom során alkalmam nyílt betekinteni a városfejlesztés útvesztőibe, a városvédés küzdelmeibe. Budapesten és vidékén is. Vendéglátóim gondoskodtak arról, hogy azoktól kapjam az információkat, akik szívügyüknek tekintik a települések szépségének, értékeinek megóvását. Olyanok szegődtek kísérőmmé, akik részesei a felújítási munkálatoknak. S talán ha közzéadom tapasztalataimat, a véletlen látogató elfordítja tekintetét az árut kínáló csillogó kirakatokról, s megcsodálja a felújított házak stukkóit, kovácsoltvas díszítéseit, a múlt vissza idézését a jelenbe. Mert a város múltja a jelen alakítója lett közös Összefogással Barna Gábor mérnök, a Magyar Urbanisztikai Társaság főtitkára készségesen beszélt az egyre növekvő beleszólási jogukról a településtervezést érintő kérdésekben. — A Magyar Urbanisztikai Társaság húszéves, kezdetben elsődleges célja volt áthidalni a szakadékot a településfejlesztők (tanácsok) és a szakemberek között, közös összefogással elérni, hogy szakszerűen, jobb körülményeket teremtve gyorsabban, ám odafigyelve történjék az építés illetve az átépítés. Sajnos, az első évtizedben nem vettek rólunk tudomást, később már kikérték véleményünket, de gyakran semmibe se vették. Úgy öt évvel ezelőtt kezdtek odafigyelni szavunkra, de a döntésekben ez nem tükröződött. Örülünk, hogy jelenleg már az előkészítés folyamatában kikérik véleményünket pl. az építés igazgatásának korszerűsítéséről, a főépítészek szerepéről, az építkezési engedélyek, az építésfelügyelet kérdésében, stb. Magyarországon mint megtudtuk, településtervezési reform megy végbe, amely magába foglalja a település ökológiai kérdéseit is, és éppen a Magyar Urbanisztikai Társaság irányítja ezt a nagyszabású átalakulást. — Mert mi volt eddig? — teszi fel a kérdést Barna Gábor mérnök. — A kormány egyik bázisa az illetékes minisztérium, a másik, a megyei tanács. A helyi és a községi tanács a két erő befolyása alatt állt, saját hatásköre nem lévén, a dolgok stagnáltak, s az állampolgár beleszólása környezete alakításába utópiának tűnt. Ma már szerencsére megváltoztak a dolgok, ezen a téren legfőbb célkitűzéseink között az értékmegőrzés szerepel. Megváltozott az a szemlélet, hogy a régi helyébe újat kell építeni, ma a felújításon van a hangsúly. Talán azért is, mert Budapesten negyven évig nem újítottunk fel épületeket. Módosult az a szemlélet is, miszerint a nagy településeket tovább kell fejleszteni, a kicsik meg enyésszenek el, mert a városi élet magasabb rendű a községinél. Megállapítottuk, hogy jelenleg csökkenő tendenciát mutat a város népessége, s mi azt vállaljuk, hogy az urbanizáció második szakasza a községek városiasodása lesz az infrastruktúra fejlesztése által. Mert, s ez nemcsak a magyarországi viszonylatokban igaz, a társadalmi igazságosság is megköveteli, hogy a városok és települések közötti különbségek kiegyenlítődjenek. Ez teheti és teszi is harmonikussá az együttélést a város és környéke között. MEGSZERETTETNI A VÁROST Erre törekszik Ráday Mihály, a magyar tévé népszerű Unokáink sem fogják látni című sorozatának szülőatyja.- Hogyan is kezdődött?- A hatvanas évekre az volt a jellemző, hogy minden mozgott, alakult. Ezt én is éreztem, 1960-68 között két egyetemet végeztem el. Előbb a bölcsészkaron tanultam, majd művészettörténész lettem. A tévében kezdtem dolgozni, operatőrként, és természetesen politizáltam, mármint a görög szó eredeti értelmében véve, foglalkoztam a város ügyeivel.- Hogyan?- Újsácikkek írásával kezdődött. Tiltakoztam a Déli Pályaudvar felépítése ellen, s az írás nagy vihart kavart. Igaz, hogy a pályaudvar megépült, de e tiltakozásomnak is volt súlya, mert a környéken nem torony- házak (ahogy eredetileg tervezték) épültek, hanem alacsonyabbak, oda- illőbbek. így jöttem rá, hogy bele lehet szólni a város ügyeibe. Segítségemre volt az a légkör, amely nyílt várospolitikát követelt minden szinten. Nekibuzdulva, s mert kedvemet leltem benne, a Hét című tévéműsorban készítettem néhány riportot, majd 1979-ben a Teleferében rövid stúdióriportokkal jelentkeztem. Úgy látszik, tetszettek a neves művészekkel folytatott rövid beszélgetéseim, mert a műsorban egymás után nyolcszor jelentkeztem.-Tudta mit vállal magára?-Meg akartam szerettetni a várost, megmagyarázni, hogy Pesten kevés a reneszánsz, a középkori épület. Hogy a főleg századfordulós házak értékesek, s meg kell védeni, karban kell tartani őket. Hiszen ha elpusztulnak, városaink uniformizálódnak, az emberek elvesztik kötődésüket a városhoz, ami, ugye, nemcsak esztétikai, hanem politikai kérdés is. Amikor ezekről a dolgokról szóltam az említett adásban, már nem szórakoztató műsort készítettem. De ezt tudatosan vállaltam. Néhány hónapnyi szünet után 1981 őszén önálló műsorral jelentkeztem, kéthavonta húsz percet kértem, jelenleg negyven percem van.- Műsoraiban a „kisemberek“ véleményét figyelembe véve mondja el nézetét, tájékoztat, harcol egy-egv régi telefonfülke, postaláda, rács megmentéséért, de fotósakciót és kiállítást is szervez, díjazza azokat (a Tévével, a Fővárosi Tanáccsal együtt), akik részt vesznek ebben a hasznos munkában.- A Podmanyiczky Frigyes díjat azok kaphatják, akik nem kötelességből, hanem önszorgalomból újítanak fel valamit, egy kicserélésre ítélt tölgyfakaput, egy lépcsőházi szobrot, stb.-A múlt századból maradt ránk a városépítők kifejezés, s ön gyakran használja a városvédő szót is. Műsoraiból tudjuk, Magyarországon működnek városvédő, városépítő egyesületek.- Jelenleg hatvan városban, s idén alakult meg az országos szövetség. Dolgunk van bőven, hiszen születnek olyan tanácsi rendeletek, melyek elcsúfítják városainkat. Például, adva van egy utcai oszlop, amely a kor hangulatát idézi. Van értéke, s ki is van használva, mert a közvilágítást szolgálja, rászerelték a trolivezetéket, a hulladékgyűjtőt, de még egy közlekedési táblát is. A villamossági művek azonban kijelentik, új, korszerű oszlopra van szükség, amire nem kerülhet semmi más. így tehát a közlekedési vállalat is felállít egy oszlopot, a hulladékgyűjtő alacsonyabb oszlopra kerül, s szépen szaporodnak a csúnyábbnál csúnyább, nem gazdaságos oszlopok. De van egy másik példa is. Egy régi házban elromlik a szép, hangulatos mahagóni felvonó, metszett üvegablakokkal, díszes vasráccsal. Eddig a „javítás“ abból állt, hogy új felvonót tettek a régi helyébe, amivel megváltozott a ház hangulata, jellege. A csere körülbelül 2 millió forintba került, míg a rekonstrukció csak a felébe. És sajnos, a példatárom gazdag.- Budapest felújított utcáit járva, a belvárosban lépten-nyomon találkozhatunk hangulatos lámpákkal, postaládákkal, telefonfülkékkel, s ez jellemző a budai részre is. Nehéz volt visszaállítani ezeket a „nosztalgiatárgyakat“?-Erre soha nem gondolok, hisz amit eleinte nagy csaták árán vívtunk ki, az ma már természetes igénnyé vált. Megint egy példával válaszolok. A régi telefonfülkéket a posta ki akarta cserélni mondván, nem éri meg felújíttatni őket, hisz az új kb. 35 ezer forintba kerül. Eme én felhívással fordultam mindenkihez, s tizennyolc olyan cég jelentkezett, amely jóval alacsonyabb összegért vállalta a felújítási munkálatokat. A posta beleegyezett, s így, ahol a városkép úgy kívánja, marad a régi fülke. Természetesen senki sem tilakozik az ellen, hogy az új lakótelepeken modern fülkéket állítsanak fel. Ez vonatkozik a szép piros postaládákra is.- A régi értékek megmentése mel- Jett fel kellett éleszteni a valamikori mesterségeket is?- Eleinte nagyon nehezen indult a munka. Csillárfelújító, stukkókészítő és hadd ne soroljam, ki mindenki hiányzott. De szerencsére sokan vagyunk, akik szeretjük városunkat, sokan vannak, akik tudják és meg is akarják védeni értékeinket, őseink hagyatékát. PÉTERFI SZONYA Megválaszolt és nyitott kérdések EGY JÁRÁSI ÜGYÉSZ A GYEREK- ÉS FIATALKORÚAK BŰNÖZÉSÉRŐL Épp csakhogy megérkezett arról az egyhetes szlovákiai szemináriumról, amelyen tüzetesen foglalkoztak a gyerek- és a fiatalkorúak visszás jelenségek elleni védelmének ágas-bogas problémáival. Közben feltomyosult a munka, de mégis szívesen szakit időt a tájékoztatásra Oömény Géza (37), a Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) Járási Ügyészség ifjúságvédelemre szakosodott ügyésze. Ez a terület s ez a téma ugyanis számára - amint mondja - nemcsak hivatás dolga, hanem egyben a vesszőparipája is. Immár egy áHó évtizede. Nem könnyű, porhanyós földet művel, hiszen legnehezebb és legfelelősségteljesebb feladataink egyike a felcse- peredö nemzedékek formálása. Megóvása attól, ami jellemükre, erkölcsi tartásukra, gondolat- és érzésvilágukra, cselekvésükre kedvezőtlenül hathat. S egyben a társadalmi érdek védelme a fiatalkorú bűnelkövetőkkel szemben, a törvényadta eszközökkel.- Sajnos, az utóbbi néhány évben a gyerek- és fiatalkorúak deiikvenoája, illetve bűnözése országosan növekedett. Szlovákiában például mintegy tíz százalékát teszi ki az összbúnözésnek. Ez szükségessé teszi, hogy rendszeresen nagy figyelmet szenteljünk ennek a problémának. Annál is inkább, mivel nemcsak mennyiségi növekedésről van szó, hanem szaporodik az olyan bűncselekmény és vétség, amelynek nagy a társadalmi veszélyessége. — Mire céloz?- Amellett, hogy a legtöbb a vagyon, vagyis a társadalmi és a személyi tulajdon elleni bűncselekmény, megnőtt az erőszakos bűncselekmények, a nemi erőszak és visszaélések hányada is.- Járásukban e tekintetben hogyan alakul a helyzet? Nem titkolom, meglep a válasz, mást vártam: - Nos, az egész CSSZSZK-ban az első helyen állunk. Mégjiedig abban az értelemben, hogy nálunk a legnagyobb a fiatalkorú bűnözés hányada. Csaknem egynegyede az összbúnözésnek. Magyarázatot várok az eléggé meghökkentő tényre. Persze annak tudatában, hogy a háttérben meghúzódó okok feltárása nem lehet csak és nem is elsősorban ügyészségi feladat.- Sokat gondolkodom efölött, hiszen ez a kérdés valóban a szívügyem. Mégsem tudok kielégítő magyarázatot adni. Az ugyanis bizonyos, hogy ennek a járásnak az ifjúsága sem jobb vagy rosszabb a többinél. Fejemben rajzanak a gondolatok. Hátha szerepe van annak is, hogy itt nagyon következetesen kezelik az ügyészségi nyilvántartást, s netalán annak, hogy a cselekmények elbírálásában, minősítésében is szigorúbbak. De még ha ez így is van, csak részben magyarázhatjuk a helyzetet, a szemet szúró tényt. Az ügyész is érzi, hogy az okfejtés nem maradhat el. Egyből sorolja is azokat a körülményeket, amelyek nem egyszer törvényszegésbe torkollnak.- Talán az első helyre tenném az iskolakerülést, az igazolatlan mulasztást, főleg a szakmunkásképzőkben, de nemcsak ott. Sokszor a hátrányos családi helyzet, a megbomlott házastársi kötelékek is elindíthatják, elindítják a fiatalokat a lejtőn. De elég az is, ha a szülők részéről, a nem egyszer bőséges anyagi gondoskodás mellett, egyszerűen nem jut rájuk idő. Nemrég egy fiatalkorú bűnelkövető édesanyja sírva panaszolta nekem: - Én ezt nem tudtam róla. Higgye el, annyira elfoglalt, lekötött vagyok... Megfigyeltük például, hogy a nyári szünidőben, amikor a gyerekek, a fiatalok egy része nagyjából vagy teljesen felügyelet nélkül marad, több a társadalomellenes cselekedet.- Nyilván az alkoholizmusnak és egyéb toxikomániának is van ebben szerepe?- Kétségtelenül és bizonyíthatóan. Ebben a vonatkozásban főleg annak hatását érezzük, hogy a fiatalok egy része Bratislavában tanul, illetve dolgozik, ahol fokozottabb mértékben van kitéve ennek a veszélynek. Mindenképpen elgondolkodtató, hogy a társadalomellenes cselekményeknek csaknem az egynegyedét szeszes ital, illetve - kisebb mértékben - más mérgező, hódító anyagok hatása alatt követik el. A kiegészített válasz immár többet mond. Mégsem kielégítő és meggyőző. Elsősorban azért nem, mert a feltérképezett okok lényegében általánosak. Kisebb- n agy óbb mértékben másutt is tapasztalható kedvezőtlen hatásuk. Választ most már arra kellene találni, mik azok a sajátos jellegű tényezők, amelyek ebben a járásban a fiatalkorúak bűnözésében szinte vészhelyzetet teremtenek. 1986
