Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)
1986-11-21 / 47. szám
I Járt Jurkovió nagy lelkesedéssel beszél a központ munkájáról Minden szakmának, mesterségnek megvannak a hagyományai és tárgyi emlékei, melyek segítségével feleleveníthetjük a múltat. Nincs ez másképp a kereskedelmi szakmában sem. Igaz, hosszú évekig vajmi keveset tettek a régi munkaeszközök, berendezési tárgyak megőrzéséért, de szerencsére szinte az utolsó pillanatokban, történt valami...I I I I I | I I ■ Az első lépések A nyolcvanas évek elején született kormányhatározat alapján megtört a jég: az ERPO reklámvállalatot megbízták, hozza létre a kereskedelem, a vendéglátóipar és az idegenforgalom dokumentációs központját. Járt Jurkoviő személyében olyan vezető került a központ élére, aki időt, fáradságot nem kímélve látott munkához. Az eredményekről látogatásunk során győződhettünk meg.- Elsősorban megfelelő épületre volt. szükségünk - emlékezett vissza a kezdeti nehézségekre. - Végül is megkaptuk Pozsonypüspökiben (Podunajské Bisku- pice) a 18. században épült kastélyt, állapota azonban siralmas volt. A javítási munkák nagy részét önerővel végeztük, akkoriban a hétvégeket is itt töltöttem. Igaz, kívülről még ma is elhagyatottnak látszik az épület, de belülről már használható: néhány helyiségben az összegyűjtött tárgyakat raktározzák a többiben pedig a munkatársak az anyagot rendezik, feldolgozzák. Fáradságos gyűjtőmunkára volt szükség, hogy a még meglévő, pusztulásra ítélt tárgyakat megmentsék. Mivel elsősorban a városokban volt kiépítve az üzlethálózat, ezekben kezdtek kutatni a múlt emlékei után.- Hirdettünk a lapokban, kértük a lakosság segítségét - mondotta a központ vezetője. - Többen postán küldték el az érdekesnek vélt darabokat, de sok levélíróhoz személyesen is elmentem. A brati- slavai Prior áruház kirakatában, illetve Kassán (Koáice) kiállítást rendeztünk a restaurált tárgyakból. Az érdeklődés azt igazolta, hogy az embereket érdekli a munkánk. Tulajdonképpen két részre osztható a gyűjteményünk: a kereskedelemben és a vendéglátásban használt tárgyakra és az írásos emlékekre. A tárgyakból kevesebb maradt fenn, a régi házak átalakítása során a lakók igyekeztek megszabadulni ezektől, a különböző írásokat viszont inkább eltették. Ezekből mintegy 20 ezret sikerült összegyűjtenünk. Ez a mennyiség szinte egyedülálló a szlovákiai muzeológia történetében, hisz két és fél év alatt szedtük össze. ■ Értékes és érdekes anyagot kaptak Losoncról (Lucenec) egy volt ékszerész lányától: pénztárgépet és az áru kínálására szolgáló vitrineket. Sajnos, az örökös elégette a feleslegesnek vélt papírokat, melyek képet adtak volna a kereskedő tevékenységéről. Rozsnyón (Roznava) viszont a maga nemében kivételes „kincsre“ bukkantak. Megtalálták egy kereskedő 1908 és 1912 között folytatott levelezését, amely tartalmazza az árurendeléseket, a számlákat stb. A szép nyomtatványok arra utalnak, hogy az akkori cégek és kereskedők sokat adtak a reklámra, a jó hírnévre.- Amíg mi nem fogtunk hozzá ehhez a munkához, nemcsak a tárgyi bizonyítékok hiányoztak, hanem a kereskedelem összefogó története is - állapította meg.- A feudalizmus korából a városokról és a mesterségekről szóló munkákban a kereskedelemre vonatkozó fejezeteket is találunk, de a kapitalizmus, illetve a szocializmus építése során kialakult helyzet sehol sincs rögzítve. Ez a feladat a történészekre vár, de gyűjteményünk megkönnyítheti munkájukat. Raktározás, restaurálás Ján Jurkovic megmutatta a gyűjteményt. Nagyon sok darabhoz fűződik emléke a gyűjtés vagy épp a restaurálás idejéből, mert ezt is, azt is végezte. Nagy érdeklődéssel szemléltük a számunkra szokatlan tárgyakat. A kifényesített National pénztárgépeket, az aranyos csillo- gású kávétartókat, a sok-sok színes dobozt, melyekben valamikor kakaót, teát, cukorkát árusítottak. S ha ezeket összehasonlítjuk a mai csomagolással... A következő helyiségben szorgalmas munka folyt. Ebben a műhelyben Szepesi Gyula keze alatt újulnak meg a sokszor rozsdásan, megrongáltan idehozott tárgyak.- Nagyon sok türelemre, aprólékos munkára van szükség, hogy ezek a régiségek újra szépek legyenek - mondotta.- Szinte minden tárgyat darabjaira kell szedni, megtisztítani, konzerválni. Vegyésztechnikus vagyok, de mindenféle munkához értenem kell, ha például ezt a pénztárgépet újjá akarom varázsolni- mutatott egy szétszedett darabra. Kristina Rexová az írásos emlékek részlegén dolgozik. Ő volt Ján Jurkovic első munkatársa.-Az említett kb. 20 000 dokumentumot gondosan, pontosan rendeztük, csoportosítottuk - tájékoztatott. - Az egyik legrégebbi írás a kassai kereskedelmi céh alapokmánya. Érdemes belelapozni a kereskedők levelezésébe, vagy ebbe a könyvbe is - mutatta a higiéniai berendezéseket gyártó budapesti cég 1914- ben kiadott katalógusát. A vaskos kötetben csodálkozva nézegettük, milyen választék volt akkortájt mosdókból, fürdőkádakból: díszesek, egyszerűek, virágosak és egyéb mintákkal cifrázottak. összegyűjtik az étlapot és a vendéglők számláit. Mennyivel szebbek voltak ezek is valamikor! Gyűjtik a fényképeket, az idegenforgalmi katalógusokat és az árukhoz csatolt használati utasításokat is. Elteszik a kereskedelemről szóló cikkek újságkívágásait is.- Amit eddig csináltunk, azt tulajdonképpen csupán kezdetnek tartom - mondotta Ján Jurkovic. - Az anyaggyűjtést tovább folytatjuk, hisz gyűjteményünket soha nem tekinthetjük teljesnek, mindig felbukkanhatnak további érdekes tárgyak. Hogy a nyilvánosság is megismerje Jövőre, márciusban egy esztendeig tartó kiállítást nyitnak a Szlovák Nemzeti Galériában, amelyen Szlovákia kereskedelmének hagyományait szeretnék bemutatni. Ezt megelőzően februárban Nyitrán (Nitra) .konferenciát rendeznek ezzel a témával kapcsolatban és erre magyarországi szakembereket is meghívnak.- Még ebben az ötéves tervidőszakban állandó múzeumot rendezünk be - folytatta. - A Leningradská utca egyik saroképületében. A terv szerint az épületben helyet kap egy századvégi stílusban berendezett és régi receptek szerint készített ételeket kínáló vendéglő és néhány butik is. Azonkívül, hogy a nyilvánossággal megismertetjük a kereskedelem fejlődését, a kereskedői pályára készülő fiatalokhoz is közelebb hozzuk a történelmet. A dokumentációs központot is átépítjük, itt lehetőség nyílik majd a szakmunkástanulóknak az anyagok tanulmányozására. xxx A régmúlt emlékeit szorgos munkával gyűjtötték össze. Sajnos, sok mindennek nem sikerült nyomára bukkanni, így hiányoznak azok a tárgyak, amelyeket a kereskedelemben a hatvanas években használtak. Például a fővárosban akkoriban működő automatákat a hulladékgyűjtőkben megsemmisítették. Hogy az ilyesmit megakadályozzák, a kereskedelmi szervezeteknek a dokumentációs központ útmutatást adott, mit őrizzenek meg a használati tárgyakból, az iratokból. Ezek gondos válogatás után szintén a dokumentumok közé kerülnek, hogy a jövő nemzedékek megismerhessék kereskedelmünk mai helyzetét. DEÁK TERÉZ Szepesi Gyula: „Ezt majd akár használni is lehet“ A régi, színes dobozok a múltat idézik (Lórincz János felvétele^ AMIT TURISTAÚTON NEM ISMER MEG AZ EMBER Középiskolásaink közül többen tanulnak tovább a szocialista országok felső- oktatási intézményeiben, elsősorban a Szovjetunióban. Egyetemi, illetve főiskolai éveik alatt amellett, hogy kitűnő szakemberekké lesznek, megismerkednek az ország nevezetességeivel, szokásaival, elsajátítják a nyelvet, külföldi barátokat szereznek. Krúg Györgyöt, a bratislavai repülőtér alkalmazottját gyermekkora óta a repülőgépek, a repülés érdekelte, a magasság vonzotta. Aztán a Galántai (Galanta) Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium harmadikosaként tudomást szerzett arról, hogy a Rigai Repülőmérnöki Főiskola Rádió- technikai Karán repülőmérnököket képeznek. A középiskola utolsó osztályát már a külföldi főiskolákra és egyetemekre felkészítő Banská Stiavnica-i Gimnáziumban járta. Itt a heti nyolc orosz órán kívül egy tallini tanárnő nyelvóráit is látogatta, hogy nyelvi tudását tökéletesítse. S az érettségi után megérkezett Rigába. Az első hetek félelmét a kíváncsiság, az idegen környezettel, szokásokkal, az új társakkal való ismerkedés háttérbe szorította. A nehéz kezdeten sikeresen túltette magát, mert bizony először kevés volt a szabadideje. Az előadások után gyakran kellett főleg a szakkifejezéseket szótárakban keresgélnie, hogy megértse az előadott anyagot. Aztán rájött, ezzel két legyet is üthet egycsapásra: már év közben megtanulhatja a tananyagot és tökéletesítheti nyelvtudását is. Ennék a tanulási módszernek köszönhette, hogy a vizsgaidőszakokban minimális időt kellett eltöltenie a könyvek fölé hajolva. Olyannyira elsajátította a nyelvet, hogy még ma is szovjet kiadványokban néz utána, ha valamire szüksége van. Saját könyvtára van szovjet szakiroda- lomból, de a szovjet kiadványokat munkahelyén is megtalálja. Repülőmérnökként érte az első kellemetlen csalódás, már idehaza. Munkahe-. lyet keresve a vasútnál kínáltak nexi elhelyezkedési lehetőséget. Pedig a mozdonyok mégiscsak szárny nélküli masinák... /- A bratislavai repülőtéren voltak ismerőseim, ugyanis a főiskolai évek alatt szakgyakorlataimat itt végeztem, hogy megismerjem a hazai polgári repülés szervezetét. Úgy éreztem, ha már mindent megtettem, hivatásomért, mégsem a vasútnál van az én helyem. Végül mégis sikerült itt elhelyezkednem. A repülőtér földi berendezései működését ellenőrző munkacsoport tagja lettem. Valahányszor idehaza járt főiskolai évei alatt, György nem mulasztotta el felkeresni Galántán régi középiskoláját, hogy elbeszélgessen az iskola növendékeivel külföldi tapasztalatairól. A gimnáziumból azóta többen jelentkeztek a szovjet felsőoktatási intézményekbe. S hogy az alapiskolásokról se feledkezzék meg, egy galántai s egy rigai alapiskola kisdiákjai között lett közvetítő a barátság felvételében. A két iskola diákjai még ma is gyakran küldenek egymásnak levelet.- Nehéz az öt év élményeit röviden összefoglalni. Mi az, amit a legfontosabbnak tart?- Hogy rengeteg embert megismertem, barátaim vannak a Szovjetunióban és szinte valamennyi szocialista országban. Bejártam Moszkvát, Leningrádot, Kijevet, megszerettem Tallint, mert Bratislava óvárosára emlékeztetett, élvezhettem a szovjetunióbeli falusi ember közvetlenségét, vendégszeretetét. Nem kis dolog, hogy két éve egykori bolgár szobatársamat meglátogatva Bulgáriát is ismerősnek találtam. Barátaim elbeszéléseiből magamévá tehettem a bolgár ember életérzését, szokásait, folklórját, hagyományait. Ez az, ámít egy-egy turista- útón nem ismer meg az ember A külföldi főiskolai hallgatók és egyetemisták gyakran rendeztek'barátságesteket, amelyeken ki-ki megpróbálta bemutatni hazája jellegzetességeit, nevezetességeit.- Megértettem, milyen csodálatos dolog egy közös nyelvet beszélni, amely, lehettünk bármely ország diákjai, összekötött bennünket és összeköt továbbra is. TALLÓSI BÉLA XI. 21.
