Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)
1986-11-14 / 46. szám
TUDOMÁNY TECHNIKA A prosztata-ráknak „dobogós“ helye van a rosszindulatú daganatos betegségek világ- ranglistáján. Az eddigi kezelő- gyógyító eljárások sok tekintetben eredményesek voltak, de idővel mindegyiknek kiütköztek a hiányosságai is, káros mellékhatásai is. Évtizedünk elejére kanadai kutatók kidolgoztak - s immár fél évtizede sikerrel alkalmaznak - egy minden eddiginél sikeresebb terápiát: a blokádnak, majd kettős-blokádnak elnevezett gyógyszeres beavatkozást, amelynek hatékonyságáról az idei európai onkológus-kongresszuson is beszámoltak. A prosztata-rák - a dülmirigy- ben kialakuló rosszindulatú burjánzás - az egyik legelterjedtebb rákbetegsége a XX. század második felének. A gesztenye nagyságú, a húgycső bizonyos hányadát is körülölelő prosztatamirigy különösképpen hajlajnos arra, hogy benne kóros sejtburjánzás induljon meg. A fejlett ipari országok férfihalandóságát feldolgozó rákstatisztikákban ez a rosszindulatú tumor a második helyen áll. A prosztata-esetek száma olyany- nyira nő, hogy - amint azt nagy gyakorlatú urológusok a legutóbb Stockholmban megtartott európai onkológuskongresszuson közölték - egyes országokban olykor a ma leggyakoribb tumor-kórképet, a tüdőrákot is megelőzi: az első helyre nyomul. Érthető, hogy a prosztatarák kezelésének javítá- sát-tökéletesítését célzó kísérletek iránt - a kérdés súlyának megfelelően - óriási az érdeklődés. Az idén - első ízben - évkönyv jelent meg az Egyesült Államokban ,,Fontos lépések az onkológiában“ címmel. E kötet minden egyes témája sokatmondó »- hangsúlyozta három jeles amerikai rák-szaktekintély. Vincent T. DeVita, az Országos Rákkutató Intézet igazgatója és két kollégája, Samuel Hellmann, illetve Steven A. Rosenberg az évkönyv előszavában. A gyűjteményes kötet - írták — arra hivatott, hogy a jövő szempontjából leglényegesebb rákkutatási és -kezelési eredményeket az orvostársadalom lehető legszélesebb körében tegye ismertté. Ha egyes új eredmények nem is váltják be á hozzájuk fűzhető reményeket, más vívmányok viszont akár forradalmasíthatják egyes betegségek gyógyításának eddigi gyakorlatát - véli a triumvirátus. Azt a tényt, hogy a hím nemi hormonok döntően befolyásolják a prosztata-rák kórlefolyását, a híres amerikai sebész, Charles B. Huggins már az 1940-es években felfedezte, megállapítva, hogy a tumorsejtek féktelen sokasodását női nemihormonok (ösztrogé- nek) adagolásával lényegesen fékezni lehet: a női ivarhormonok — semlegesítve az androgén hormonokat - úgyszólván elsorvasztják a prosztata-daganatot. Huggins megfigyelései - amelyekért 1966-ban Nobel-díjat kapott — új korszakot nyitottak az akkor is már riasztóan elterjedt rákbetegség, a prosztata-tumor kezelésében, annak ellenére, hogy az urológusok nem voltak és ma sem egységesek a terápiás eljárás megítélésében (s ezek a véleménykülönbségek a stockholmi onkológus-kongresszuson is kifejeződtek). Lennart Anders- son, a nagynevű svéd Karolinska Intézet professzora szerint a hormonkezelés azért nem lehet „általánosan üdvözítő", mert a prosztatarák kórlefolyása sem azonos a betegségekben: a 45 és 90 év közötti korú férfiak populációjában jellegzetesen gyakori dülmirigy-tumor olykor rendkívül lassan, olykor viszont viharos gyorsasággal növekszik, s gyakran csak tragikusan hosszú idő elteltével válik felismerhetővé (napjainkban a prosztata-rákosok mintegy felének esetében csak akkor diagnosztizálják a tumort, amikor az már metasztázisokat, nem egyszer helyileg viszonylag távoli áttételeket szórt a csontokban, elsősorban a gerincoszlop ágyéki szakaszában). A prosztata sebészeti eltávolítása - a rákos elfajulás kezdeti szakaszában - gyógyulást eredményezhet, ha azonban a burjánzás már kiterjedt (és metasztázisokat „telepített“), a műtéti beavatkozás vajmi kevés sikerrel járt. Éppen emiatt - s Huggins felfedezésére alapozva - fordultak az urológusok közül évről évre többen az előrehaladott prosztatarákok ösztrogén kezelésének módszeréhez. A gyakorlat azonban - ahogy halmozódtak a tapasztalatok - mindinkább arra figyelmeztette az orvosokat, hogy a fájdalmaknak a női gonád- (ivarmirigy-) hormonok adagolásával elért csillapításáért drága árat kell fizetni: az ilyen ösztrogén-terápiá- nak vérrögösödés okozta érelzáródások (trombózisok), vizenyök (ödémák), sót szívinfarktusok a következményei, tehát a női nemi hormonok mellékhatásai nem egyszer életveszélyesek lehetnek. Ehhez a hormonkezeléshez képest a hamarosan kidolgozott újabb terápiás módszer - az androgén hormonok termelődésének női hormonok hatásával elért teljes bénítása-, az ösztrogén blokádnak elnevezett kezelés merőben új elvű beavatkozás volt. A gyógyítás eszköze ebben az esetben a lutei- nizáló hormonokat felszabadító hormon (LHRH) „ellenhormonja“ lett. 1980-ban kezdték használni a prosztatarák-kezelésben ezt a rövidesen szintetikus úton, gyárilag előállított készítményt, amely a lutein- (sárgatest-) hormonok képződését vezérlő hormon termelődését kordában tartva tette lehetővé, hogy az orvoslás mellékártalmak nélkül bénítsa a tu- momövekedésben meghatározó szerepű hím nemi szteroidok hatását. Az új terápiának azonban- aminek gyakorlatilag az a lényege, hogy a beteg ember szervezetébe juttatott hatóanyag úgyszólván kiéhezteti a ráksejteket - bizonyos idő múltán szintén kiderültek a sajátos hátrányai: látványos javulás után - tapasztalták a Laval egyetem urológiai klinikáján- a fájdalmak számos esetben újfent fokozódtak, s észlelhetövé vált egy olyan jelenség is, amit Labrie professzor azonnal az antibiotikum-rezisztenciához hasonlított. Az androgén hormonok ellen adott LHRH-antagonisták - állapította meg - csak a herékben képződő hormonok termelődését bénítják, de nem fékezik a szervezetben szintetizálódó-keringő- s nagy mennyiségű - egyéb hím nemi szteroidokat, azokat az and- rogéneket, amelyek a mellékvese-kéregből szabadulnak fel. Ezek, „fittyet hányva“ az LHRH- antagonistákkal végzett beavatkozásra, szinte ugyanúgy ellenállók (rezisztensek) a gyógyszerrel szemben, ahogyan számos kórokozó - baktérium, stb. - is érzéketlen a nem elégséges mennyiségben adagolt antibiotikumokra, azaz: továbbra is serkentően hatnak a tumorsejtekre, serkentik féktelen burjánzásukat. A konok kutató munka eredményei alapján végül is nyilvánvalóvá vált, hogy a prosztatarák-betegek kezelésében valóban lényeges, átütő sikereket csakis a hormonblokád eredeti módszerének „szigorított“ változatával lehet elérni. Ezt a terápiát Labrie és kutatócsoportja 1982-re dolgozta ki, s azóta, immár három esztendeje, széleskörűen használja is: az LHRH- antagonisták adagolását egy újabb anti androgént is a beteg szervezetébe juttatva végzik, s ennek a másik készítménynek éppen az a feladata, hogy mentesítse a prosztatát a mellékveseké- reghormonok hatásától. Ilyenformán a blokád valóban totálissá szigorodik, s a serkentő szteroidok nem képesek többé támogatni a prosztata rákos sejtkészletét. A teljes vagy kettős blokád módszerét a québeci egyetemi klinikán ezidáig több mint 800 beteg esetében alkalmazták. Kivonva a rosszindulatú tumort és áttéteit mindennemű androgénhatás (serkentés) alól, a betegek állapota- Labrie szavaival - „viharos javulásnak indul": a fájdalmak már a kezelés első napjaiban lényegesen mérséklődnek, majd pedig- alig egy hónap múltán - végleg megszűnnek. Ezekről az eredményekről Labrie a stockholmi onkológus-kongresszuson is részletesen beszámolt, Közölve, hogy a kezelést megelőzően diagnosztizált csontbeli áttétek száma a kettős blokád hatására általáiban felére csökkent, sőt egyes betegek áttétei teljesen eltűnnek, s „aktív tumorra való tünetek mindeddig egyetlen kezelt beteg esetében sem voltak ismételten észlelhetők“. Ilyen eredményt a québeci klinikán kezelt prosztatarák-betegek 81 százalékának esetében értek el. Hozzá kell tenni: azoknak a pácienseknek a csoportjában, akik korábban semmiféle hormon-terápiában nem részesültek. Az öszt- rogének vagy LHRH-antagonisták hatása ugyanis önmagában oda vezethet, hogy a ráksejtek forté- lyosan „módosulnak“, és ezzel érzéketlenekké válnak az újabb terápiás befolyásolásra. Mindenesetre tény és való- s erről a stockholmi kongresszuson a New York-i Memorial Sloan- Kettering rákkutató központ és kórház onkológusai számolnak be -, hogy a már gyárilag készülő androgén-blokkoló gyógyszer, a. Fugerel valóban meggyőző hatású: nagyarányú javulást eredményez, s oly tekintélyes számban, hogy - amint a „Fontos lépések az onkológiában“ című évkönyvben olvasható - „a jövőben etikátlan volna kezeletlenül hagyni még a prosztata-rák végső stádiumában tevgjcet is“, hiszen ha nem is gyógyíthatja meg őket a kettős blokád, fájdalmaiktól mindenképpen megszabadulnak. Mi több: ma már elfogadhatatlannak tetszik, hogy a dülmirigy-tumort csak LHRH-antagonistákkal, csak öszt- rogénekkel vagy csak sebészeti beavatkozással kezeljék.,,Minden prosztatarák-betegnek joga van a kombinált hormonblokádra- mondotta Stockholmban meglehetősen indulatosan Labrie- mégpedig haladéktalanul!“ Minden ország egészségügyi hálózatán múlik tehát a jövőben, hogy ezt a valamennyi korábbi kezelésmódnál bizonyítottan hatásosabb terápiát mennyire gyorsan honosítja meg saját gyakorlatában. DR. BRASCH ZOLTÁN A prosztata-rák „totális“ terápiája A DNS portréja Egy emberöltővel ezelőtt J. Watson és F. Crick hónapokig tartó „pasziánsz-játékkal“, kivágott kartonlapok és hegesztett fémalakzatok illesztgetésével alkotta meg a sejtek genetikai információit hordozó óriásmolekula, a DNS .valósághű modelljét, a kettős spirált. Nem volt könnyű dolguk, noha a vegyület összetételét, kémiai természetét, kristálytani jellemzőit már tudták. Avery munkássága óta ismerték a DNS örökítőanyag voltát (1944), Chargaff kutatásai nyomán a felépítő nukleonidok arányát (1947), amely szerint két-két nukleinbá- zis, az adenin és a timin, valamint a guanin és a citozin aránya állandó. 1952-ben Wilkins és Franklin jó minőségű röntgendifrakciós képet is készített a DNS-ről, tehát jóformán minden adat együtt volt a nagy felismeréshez. S jóllehet Watson és Crick előzetes megfontolásaik alapján sejtették is a formát, a kristályos DNS vizsgálatával nyert különböző adatokat nehezen sikerült közös rendszerbe illeszteniük, a kettős spirál modelljét elkészíteniük. • Napjainkra mindez iskolai tananyaggá vált. Bármelyik átlagos közép- iskolás fújja: az élőlények tulajdonságainak átörökléséért felelős anyag a DNS, amelynek molekulája egy hossztengelye körül elcsavart kettős spirálból áll. A láncok vázát öt szénatomos cukorból (dezoxiribóz) és foszfátcsoportból észterkötéssel kapcsolódó gerinc adja, s a két szál egymás felé forduló oldalán kovalens kötésekkel kapcsolódnak egymáshoz a nukleinbázisok: az adeninhez mindig timin, a guaninhoz pedig citozin. A kettős spirál átmérője 20 angstrom, a szomszédos bázisok egymástól való távolsága 3,4 angstrom, a csavarodott gerinc egy fordulatában mintegy 10 bázispár fér el. Mindeddig csak a klasszikus Watson-Crick-modellel lehetett a tankönyvi adatokat szemléltetni, legfeljebb egy-egy kromoszóma-fénykép agyonnagyításán, illetve vírus- vagy baktériummikrofotón elmosódó halovány szálacskákon látszott: íme, az élet kulcsmolekulája. 1985. július 1. óta viszont valósághű fényképpel mutatható be a Nobel-díjat érő modell eredetije. Jamagisi Hideo, a Kiotói Egyetem biofizikai professzora készítette a páratlan fényképfelvételt, nem kevesebb „pepecselés“, aprólékos kísérletező munka után, mint a modellalkotók. A sejt- és molekuláris biológiai kutatások világában ugyanis a „fotómodelleket“ nehéz rábírni a szereplésre: számtalan próbálkozással lehet csak megtalálni azokat a mintavételi, preparálási, rögzítési, átvilágítási, besugárzási stb. módokat, amelyekkel kellő nagyításban láthatóvá és fényképezhetővé válnak a parányi sejtrészletek anélkül, hogy az előkészítő munkálatok során károsodnának, megváltozna a helyzetük, szerkezetük, vagy valamilyen műtermék ne zavarná a képet. A kiotói biofizikus különleges krio-elektronmikroszkóppal dolgozott, amellyel fagyasztott mintáról lehet óriási nagyítású, nagy felbontóképességű képet készíteni. Bakteriofág sejteket („baktériumfaló“ vírusokat; vizsgált, mégpedig leheletvékony vízrétegbe ágyazva és mínusz 265 fokra lehűtve. Az egyedülálló DNS-fénykép készítésében éppen ez a körülmény bizonyult a sikert eredményező trükknek: Jamagisi profesz- szor ugyanis kikísérletezte, hogy ezen a hőmérsékleten a DNS-molekula polinukleotidokból álló kettős spirálja csak huszadnyira sérül az elektronsugárzás hatására, mint szobahőmérsékleten. Ha létezne fotográfiai Nobel-díj, Jamagisi professzor minden bizonynyal kiérdemelné. - mé „NAPSZEMÜVEG“ AZ INKUBÁTOROKRA A kórházak koraszülött-osztályain használt erős fény lehet az egyik oka a koraszülöttek retinopátiájának (nem gyulladásos eredetű szemideghár- tya-betegségének) - állítják amerikai orvosok. Két amerikai kórházban végzett vizsgálatok arra vallanak, hogy a retinopá- tia gyakorisága jelentősen csökkenthető, ha a napszemüveghez hasonló fényszűrőt illesztenek a koraszülöttek inkubátorára. Ezek a szűrők a normális kórházi világítás felére csökkenthetik a gyermekek szemét érő fény erősségét. A retinopátia különösen gyakori az ezer grammos testsúlynál kisebb súlyú koraszülöttek között. Védószúró nélkül a gyermekek 86 százalékán jelentkezhet a retinopátia valamilyen formája, fényszúrővel viszont csak az 56 százalékukon. A retinopátia súlyos formái megva- kuláshoz vezethetnek. GIPSZKARRAL A FÜRDŐKÁDBA Tökéletes zuhanyozó-védőfólia váltja fel az eddigi egyszerű műanyag zacskót, amellyel a törött karú vagy lábú ember megpróbálta zuhanyozáskor vagy fürdéskor a víztől megvédeni gipszkötését. A nedvesség elviselhetetlen viszketési ingerhez vezethet, vagy fel is oldhatja a gipszkötést, ezért a heteken át gipszkötéssel élőknek nagy problémájuk a tisztálkodás. A Német Szövetségi Köztársaságban most forgalomba hozott nagy szaki- tószilárdságú tiszta polietilén fólia tökéletesen vízzáró, nem ingerli a bőrt, nem okoz allergiát. Különböző méretekben, ötös csomagolásban árusítják a kezek, a karok, a lábak vagy a combok nagyságában. A csomagban benne van a fólia rögzítéséhez szükséges ragasztócsík is, és a védöfóliát úgy alakították ki, hogy egy kézzel is könnyű ráhelyezni a gipszkötésre. Időközben már más célokra is használják a kórházakban: a fertőzött sebek fedésére, de párakötés létrehozására is. MESTERSÉGES BÓRTENYÉSZTÉS A lyoni bőrgyógyászati kutatóintézet új módszerével in vitro, vagyis mesterséges körülmények között tenyészthető emberi bőr. Thivolet professzor keratocitákat, vagyis a legfelső bőrréteg sejtjeit használja fel a sejttenyésztéshez. Áz új módszerrel a beteg két négy- zetcentiméternyi felhámjából 22-26 nap alatt két négyzet- méternyi hasonló bőr tenyészthető. Ezzel lehetővé válik, hogy a súlyos égési sérülést követő bőrátültetéshez a test saját bőrét használják fel. A sebészek egyértelműen dicsérik az új terméket. A hegek és csatlakozási helyek láthatatlanul gyógyulnak és rugalmasak maradnak. GÉN VEZÉRLI A VETÉLÉST A fehér lakosság tíz százalékának kromoszómáiban előforduló gén válthatja ki a vetélést vagy a koraszülést. Azoknak a szülőknek az esetében, akiknek a szervezetében a C3- as gén előfordul, ezerszer nagyobb a vetélés kockázata a terhesség első harmadában - írják amerikai orvoskutatók a New England Journal of Medicine című tekintélyes amerikai orvostudományi folyóiratban megjelent tanulmányukban. Az amerikai kutatók 1100 házaspárban és gyermekeikben vizsgálták a kromoszómákat. A fekete bőrúeket azért zárták ki az elemzésből, mert szervezetükben rendkívül ritka a C3-as gén. A génnek a magzatra kifejtett hatása okozhat számos fejlődési rendellenességet is, például a spina bifidát (a csigolyaívek összecsonto- sodásának elmaradásából származó hasadék). Hogy ez a genetikai mechanizmus miként működik, erről még nincsen elképzelés.
