Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)
1986-11-14 / 46. szám
tűk valamikor. Ez így is van, mindegyikünknek van egy beteljesületlen vágya. Az enyém az volt, hogy egy ideális televíziós vevőkészülék büszke tulajdonosa lehessek. Persze, ideális program legyen benne. De milyen legyen tulajdonképpen az én megálmodott tévém? A külalakja - a jó! ismert négyszögletes doboz - talán meg is maradhatna. Persze, a kép legyen színes, mégpedig úgy, hogy a zöld valóban zöld legyen és nem valami piszbeszél; amit már régen tudunk, vagy ami bennünket végképp nem érdekel. Az én ideális készülékem képeihez mindenki önkiszolgáló módon, a saját ízlése szerint, lemezről, magnóról vagy éppen rádióból választaná a hanganyagot. Néhány műsorszámot nyugodtan elhagyhatnak az én ideális készülékemből - például, kit érdekelhet egyfolytában egy arcot figyelni a képernyőn, amint felolvas? Az én álomtelevízióm sokkal több képet sugározna: növényekről, állatokról, a mozgásról, szép, természetes színesben - ilyenekre áhítozom. És az én ideális készülékem soha nem mutatna lövöldözést, erőszakot, rakétákat, háborút, tehát olyan ,,műsorszá- mokat“, amelyek csak a vérnyomást növelik, meg az ideg- feszültséget fokozzák. Valószínűleg felfigyeltek már arra, hogy klasszikus televízióink éppen efféle műsorokat sugároznak bőven - kicsiknek, nagyoknak egyaránt. Az én álomtévém műsora inkább megnyugtató, kellemes, békés lenAz eszményi tévé kosszürke árnyalat. De ami a legfontosabb, hogy mind a négy oldalán egy-egy képernyő helyezkedjen el. Biztosan gondolkodtak már azon, hogy némely felvétel, főleg az olyan erotikus jellegű, sokkal érdekesebb lenne, ha oldalról, vagy éppen a készülék másik oldaláról szemlélhetnénk. Ha tehát az én ideális tévémnek mind a négy oldalán képernyő volna, pont azt nézhetném benne, ami éppen érdekel. És mert az antennával és a vezetőkábellel is mindig csak gond van, az én ideális készülékem külső, sót belső antenna nélkül is működhetne. Az összetákolt szobai antenna úgyis csak zavarja a helyiség meghittségét. Azonkívül az én megálmodott készülékem áramfogyasztása is alacsony lenne. Az lenne a legjobb, ha egyáltalán nem fogyasztana áramot - hiszen az árammal takarékoskodni kell. Azonfelül a magas áramfogyasztást a pénztárca is alaposan megérzi. Ennyi az álomtelevízió külalakjáról. Egy ideális készülékhez viszont ideális műsor is kell. Hang az én készülékemben inkább ne is legyen. A mostaniban vagy túl gyenge, vagy túl erős, a kísérőzene gyakran nincs összhangban a képpel, s a beszélő hangjával sem vagyok kibékülve, és olyasmiről Miroslav Barták karikatúrája ne - olyan, amely mellett az ember valóban megpihenhet a mindennapi hajsza után. Nem utolsósorban olyan lenne az én óhajtott készülékem, amely nem igényel túlsók javítást, tatarozást, különböző elektroncsöveket, tranzisztorokat és más efféléket - tévészerelő ugyanis nem szokott manapság csak úgy, egyetlen hívásra házhoz jönni. Az én álomtévém nem is lenne túlságosan drága. Tehát ilyennek képzelem én el az ideális tévékészülékemet. Ha úgy gondolják, ilyen varázstévé nem létezik, tévednek. Régóta kapható, sőt, mindenki számára könnyen hozzáférhető! Én már megyek is megvenni: egy jól felszerelt akváriumot, halakkal, vízinövényekkel. HOCMAN gáBor Szerváccal birkózva A magas, még a hatvanadik évének közelében is gyerekes tekintetű férfi, Foky Ottó, a magyar bábművészet egyik „professzora“. Igaz, e címet azért viselheti, mert főiskolán vagy egyetemen tanít, hanem azért, mert egyike a legtapasztaltabb, ha nem a legtapasztaltabb bábfilmrendezöknek. Százötvennél több bábfilmet, s nagyjából kétszáz báb- vagy tárgymozgatásos rajzfilmet készített eddigi pályafutása során. Most második egészestés bábfilmjét készíti. A bábfilm Szervác, a nagy vadász címmel kerül majd a közönség elé, a tervek szerint 1987 húsvétján. Ha akad valaki, akinek a Szervác, a nagy vadász cím ismerős, az nem téved, ugyanis Foky korábban készült tizenhárom részes tévésorozata az alapja ennek a filmnek. Szerváénak ezúttal születésnapja van, és ünnepi találkozóra várja az állatokat, akikkel eddigi vadászéletében találkozott. Mert Szervác, mit tagadjuk, kocavadász, aki életében nem ölt meg egyetlen állatot sem, legfeljebb csak találkozott velük a földi vadászmezőkön. Foky Ottó lázasan dolgozik, a műfaj iránti olthatat- lan szerelemmel. Pedig, akik közelebbről ismerik, tudják: meglehetősen sértett ember. Azt állítja: hosz- szú hallgatásra ítélték, mert egyáltalán nem jutott pénz, vagy csak alig csurrant-cseppent valami. Pedig tíz kisjátékfilmje közül hét garmadával nyerte a nemzetközi díjakat. Elég ha csak a nemzetközi hírű (és jelentőségű) Bábfilmre gondolunk vagy a Bizonyos jóslatokra vagy a Gyilkosság hokedlivalra. Legutóbbi alkotása a tárgymozgatással készült operaparódia, mely egyben remek miniopera is, a La Desodora, nem hozta meg számára a várt sikert, noha magam is Fokyval együtt vallom, hogy minden idők egyik legjobb magyar alkotása a maga nemében. A „sikertelenség“ arra késztette, hogy újra végiggondolja a bábfilm helyét és szerepét a filmvilágban. Foky ma is hisz a háromdimenziós animáció szükségességében és lehetőségében. Azt azonban el kell ismernie, hogy a bábfilm - kevés kivétellel - elsősorban a legkisebbeket köti le, s ennek az a magyarázata, hogy ők állnak legközelebb a babákhoz, játékokhoz. Más a helyzet a tárgyanimációval, mely érett beleélő és behelyettesítő képességet és bizonyos kulturáltságot igényel. Foky ezt a kamaradarabok csoportjába sorolja és érettebb, felnőtt közönségrétegeknek szánja. A bábfilm térbelisége azonban — véli Foky, sok más külföldi bábfilmkészítóvel együtt - bizonyos mértékig behatárolja a bábfilm lehetőségeit, mondjuk a rajzolt vagy síkban mozgatott animált filmekkel szemben. Minden a műfajban dolgozók zsenialitásán, szellemi leleményén múlik. Ha valaki tud olyan témát találni, mely csak téranimációban mondható el - filmje bizonyosan érdekelni fogja a közönséget. A háromdimenziós téranimáció (benne a bábfilm) Foky számára is ott kezdődik, ahol a színész színpadi munkája befejeződik. A bábok - vallja Foky - sokkal sűrítettebben tudnak kifejezni bizonyos dolgokat, mint az élő színház színpadon mozgó emberei. Amennyivel stilizáltabbak, mint az élő ember, annyival mélyebb filozófiát is képviselhetnek. A bábfilmeknél a gondolati értékeken múlik a siker, a többi „csak“ technikai tudás és tapasztalat kérdése. De akkor miért ritkult meg világszerte, miért csökkent jelentősége a nemzetközi animáción belül a bábfilmek és téranimációk aránya? Elsősorban azért - véli Foky mert a bábfilm talán még munkaigényesebb, mint a rajzfilm, ugyanakkor hatástere - a televízióén és videotékákon kívül - a mozikban jelentősen lecsökkent, a nem egészestés bábalkotásokat, téranimációkat - bár néhány speciális mozi még játszik ilyeneket - tulajdonképpen kiszorították a „tömegmozikból". Az az igazság, hogy az egészestés rajzjátékfilmek nemzetközi térhódítása ártott a bábfilmnek, mivel a nemzetközi piacon jóformán nincs is, vagy csak nagyon elvétve akad egy-egy egészestés bábanimáció. Így a fontossági sorrendben változás történt, mégpedig a bábfilm és téranimáció hátrányára. Foky Ottó már évekkel ezelőtt javasolta egészestés bábfilmek készítését eredeti művek és irodalmi átdolgozások alapján. Tervei között sok minden szerepelt, de nem sikerült őket realizálnia. Úgy látja, hogy a Szovjetunióban, Csehszlovákiában, az NDK- ban vagy Lengyelországban jobb légkör övezi a bábfilmeket, bábfilmeséket. Az Egyesült Államokban most támad új életre a téranimáció, a gyurma-filmek divatjának köszönhetően is. E műfajban Will Vinton és mások már klasszikusként értékelhető iskolát csináltak. Vagy itt vannak a tallini bábosok, akiknek filmjei rendkívüli esztétikai szépségükkel, nagyszerű technikájukkal hódítanak. A szovjet Szokolov, a bábfilmezés egyik óriása. Ő már olyan tökéletes műveket készít, hogy egyes alkotásaival kapcsolatban az is felmerült: miért nem élő színészekkel dolgozott. Ez- véli Foky - a legtöbb, amit elérhet egy bábfilmes, ugyanakkor ez lehet a legnagyobb hiba is, amit elkövethet. Az animáció és ezen belül a háromdimenziós animáció is, absztrakció és sűrítés, nem építhet a valóságutánzás módszerére. Csak így lehet eredeti. Ha a készülő Szervác-film bizonyos jelenetei- többnapos munka eredményei - technikai szempontból nem megfelelőek, e jelenetek felvételét meg kell ismételni. Foky nem mérgelődik, nem lázad. Tudomásul veszi, hogy nem minden esetben jön a siker, technikai hiba még három és félévtizedes gyakorlattal is bekövetkezhet. Élvezem, ahogy dolgozik. Foky Ottó és a bábfilmezés annyira összeforrott, olyan szerelem ez, mely egyszerűen nem szakadhat meg, mégha olykor van- nak is nehéz pillanatok. re„yvES GYÖRGY Álma tovább él Az amerikai R. J. Productions és a Columbia Picture a szovjet Sovinfilmmel együttműködve tévéfiim forgatását tervezi Samantha Smith amerikai kislányról, aki 1983 júliusában „barátságutat“ tett a Szovjetunióban. Ezt Samantha édesanyja, Jane Smith jelentette be a USA TODAY című napilapnak adott nyilatkozatában. ,,- Legyen nyitva az ajtónk egymás előtt és igyekezzünk egymást megérteni - mondta Jane Smith, arra reagálva, hogy az amerikai szélsőjobboldal meghiúsítani igyekszik a Szovjetunió és az USA közötti kulturális csereakció-programot. Az amerikai kislány édesanyja az általa létrehozott szervezettel kapcsolatban elmondta: - A repülógépszerencsétlenség kioltotta Samantha életét, nem semmisíthette meg azonban az álmát. Ezt az álmot szeretném életben tartani, ezért hoztam létre ezt a nem politikai szervezetet, amely terjeszteni fogja kislányom hitét, hogy személyes kapcsolatok útján elérhető a nemzetközi egyetértés. Samantha Smith egy évvel ezelőtt vesztette életét egy repülőgép-szerencsétlenség következtében. (-CZI—) Kamera közel ben Több televíziós hidat! Az USA és a Szovjetunió népeinek kölcsönös megismerését szolgálják az úgynevezett „televíziós hidak“. A szovjet és az amerikai tévéhálózatok az idén is folytatják ezt a programot, február végén például a le- ningrádiak Seattle lakóival beszélgethettek műholdon keresztül. A műsor résztvevői arról beszéltek, hogyan élnek, dolgoznak, hogy töltik el szabad idejüket, és véleményt cseréltek a szovjet-amerikai kapcsolatok alakulásáról, a háború és béke kérdéséről. Nemcsak a szovjet és az amerikai televízió, hanem a svéd és japán hálózatok is bemutatták a műsort. Az év végére két újabb műsort terveznek a Szovjetunió és az USA közötti kulturális együttműködésről, illetve a két ország társadalmi és politikai szervezeteinek szerepéről. Mérlegelik azonos érdeklődésű szakmai szervezetek összekötését is - például a Moszfilmet Hollywooddal, a szovjet felfedezők klubját az amerikai földrajzi társasággal stb. Optikai szálas kábeltévé Moszkvában. A moszkvai televízió bejelentette egy kábelhálózat beindítását. Két éve folynak a kísérletek az osztankinói tévéközpontból vezetett optikai szállal. A tévéjeleket kábel továbbítja a Moszkva északkeleti részén épülő új lakótelepekre. A 800 milliós India lakosainak birtokában 1985 végén kb. 6 millió televíziókészülék volt. Ma műszakilag a lakosságnak kb. 60 százaléka érhető el, az adó- és átjátszóállomások további építésével ez a szám 1990-re 80 százalékra fog emelkedni. Tervezik egyúttal, hogy a nagyvárosokban (Calcutta, Bombay Delhi, Madras) körzeti műsorokat indítanak. A családi tevékenységek között a televíziónézés áll az NDK-ban az első helyen. Ezt követi a rádiózás és a zenehallgatás - állapította meg az NDK Tudományos Akadémiájának Szociológiai Intézete. Az Eiffel-torony tetejéről nem szabad televíziómüsort sugározni! - így határozott a francia alkotmánybíróság. Pedig a látványos párizsi helyi televízióadáshoz minden készen állt, műsor, pénz és persze jó adag reklám. Mit gondolnak az amerikaiak a tévéhírekról? Egy nyolcszáz lakossal készült telefonos felmérés alapján megállapítható, hogy a tévéhírek vegyes fogadtatásra lelnek. A legtöbben elutasították azt a gondolatot, hogy a kormánynak szigorúbban kellene szabályoznia a magánszféra védelmét (a válaszolók 59 százaléka). Még többen értettek egyet azzal, hogy a televízió könnyen érthető híreket készít (82 százalék), és tagadták, hogy csak rossz híreket közöl (78 százalék). Ugyanakkor 73 százalék szerint a televízió túl sokat foglalkozik a vitás kérdésekkel, és a többség egyetértett azzal, hogy a hírek az újságírók személyes elfogultságát tükrözik (63 százalék), a tájékoztatási eszközök pedig néha érdekeiket s nem a közérdekeket követik. Az ARD műsora a legnépszerűbb. Egy nyugatnémet tömegkomunikációs intézet tavaly év végi felmérése szerint az NSZK polgárai hétköznap átlag 229 percig televízióznak. Ebből kereken száz perc esik az első programra, és 98 perc a ZDF műsorára. A harmadik műsort csak 23 percig nézik, és mindössze 8 perc jut a kábeltelevízióra. Norvégia négymillió lakosára 1,4 millió televiziókészülék jut, az ellátottság Oslóban a legnagyobb (közel 40 százalékos), a finn határvidéken a legkisebb (28 százalék). A norvég televízió adásainak összideje évi 2800 óra. Az adások jó negyedrésze idegen termék. A Nordvision alig 6 százalékot szállított 1985-ben, az Euroviziótól vették át viszont a műsorok 14 százalékát. Az Intervízió számára 1985-ben mindössze 3 órányi műsort adott Norvégia. Televízió nélkül? A francia televízió magazinja, a Telerama közvélemény-kutatása szerint a megkérdezett nézők fele örülne, ha lenne egy műsor nélküli nap minden héten, 37 százalékuk pedig azt mondta, nagyon jól meglenne a televízió nélkül is. Bennszülött televíziótársaság alakult Ausztráliában az öslakók között United Australia Television (UAT) néven, amely adásait a Darwinban működő Channel 8 adón keresztül közvetíti heti 12 órában. Ebből 2 órát főmúsoridóben sugároz. A tervek szerint műholdon át az egész kontinenst el akarják látni a bennszülöttek műsorával. Kontinensünkön Hollandiában terjedt el leginkább a kábeltelevízió, ahol a háztartások 56 százaléka kapcsolódott be a hálózatba. A második helyen Dánia áll 50 százalékkal és Nagy-Britannia a harmadik 14 százalékkal. (JK) ♦ 1986. XI
