Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)
1986-11-14 / 46. szám
mm kim A nicaraguai ellenforradalmárok és a korrupció Ronald Reagan amerikai elnök október 24-én írta alá azt a törvényt, amelyet a kongresszus korábban fogadott el a nicaraguai ellenforradalmárok százmillió dolláros katonai segélyezéséről. Reagan aláírásával a rendelkezések hatályba léptek, és mintegy 60 millió dollár értékben haladéktalanul megkezdik amerikai kézifegyverek, lőszerek, kézi indítású légvédelmi rakéták és más katonai eszközök szállítását a kontráknak. A segély egy kis részét fordítják élelmiszer, orvosi eszközök és gyógyszerek vásárlására. A fennmaradó 40 millió dollárt februárban folyósítják az ellenforradalmároknak. De valóban arra a célra megy-e ez a sok pénz, amelyre Washingtonban szánták? Számos hír szól arról, hogy a dollármilliókból a kontrák parancsnokai igazi édes életet teremtenek maguknak. A nyugatmémet DIE ZEIT című lap munkatársa felkutatta a korrupció dzsungelének ösvényeit... Csupa dínomdánom Valahol Miamiban, egy felhőkarcoló előkelő lakosztályában nagyot durrantak a pezsgőspalackok, és néhány testes úr magasra emelte poharát. Az urak pohárköszöntőjükben megígérték: „Jövőre Managuában leszünk!“ Az Unió Nicara- guense Oppositora (UNO) vezetőinek- javarészt ápolt külsejű üzletemberek- minden okuk megvolt az ünneplésre: Az amerikai képviselőház tagjai csekély többséggel 100 millió dollárt szavaztak meg a kontrák, a sandinista rendszert Nicaraguából kiűzni szándékozó csapatok harcának további támogatására. Ronald Reagan elnöknek minden rá- beszélökészségére szüksége volt, hogy maga mellé állítsa a vonakodó képviselőket, politikai csereüzleteket kötöttek telefonon, s az elnök csak alig néhány órával a szavazás előtt tudta megtörni a képviselők szívós ellenállását. Túlságosan is népszerűtlen a kontráknak nyújtandó segély (egy közvélemény-kutatás szerint az amerikaiak kétharmada ellenzi), túlságosan gyakran érkeznek hírek a kontrák kegyetlenkedéseiről és brutalitásáról, és túl sok az olyan parancsnok, akinek múltja Anastasio Somoza diktatúrájával fonódott össze. Ugyanakkor sok jel utal arra is, hogy a segélypénzek korrupciós célokra folynak el. A washingtoni szavazáson aratott győzelme után a lázadók táboraiban is ünnepeltek. Ám amig a súlyos vérveszteségeket szenvedett és demoralizálódon kontrák csak a puszta túlélésre gondoltak, a sokmilliós amerikai adomány továbbra is fényűző megélhetést nyújt vezetőiknek. Az UNO vezetői, valamint az a hét ember, aki a legnagyobb lázadó csoport, az FDN élén áll, évi 840 000 dollár adómentes jövedelmet húznak személyenként, amelyet az amerikai titkosszolgálat, a CIA fedez egy különleges „politikai alapból“. Állandó propaganda-kőrúton vannak hol itt, hol ott a világban: a költségek természetesen a CIA számláját terhelik. A dzsungelharc éppoly idegen tőlük, mint a nélkülözés, mely a javarészt a járhatatlan hegyvidékekről származó parasztharcosokat sújtja, akik megszokták az igénytelen életet és csak ritkán zúgolódnak. Ám egyes alvezérek fellázadtak, és részletekbe menően elárulták az élősködés trükkjeit. „Egyáltalán nem akarnak győzni, ahhoz túlságosan jó dolguk van"- mondja Javier Gomez Ortega, a kontrák egyik parancsnoka. „Csupa dínomdánom az életük" - mondja Gerardo Martinez (harci neve Chaco), egy 32 éves kontra, aki a Jeane Kirkpatrickról (az Egyesült Államok korábbi ENSZ- nagykövetéről és Reagan közép-amerikai politikájának kidolgozójáról) elnevezett, 800 fős lázadó egységet vezetett: ,,Szerintem az egész vezetőréteg velejéig korrupt. Fényesre suvickolt a csizmájuk és piszkos a kezük". Az amerikai kongresszus tavaly 27 millió dollár „humanitárius“ segélyt hagyott jóvá. Az Egyesült Államok főszámvevőségének mindmáig nem sikerült 11 millió dollár nyomára bukkannia: a pénzügyi tisztviselők csak sejtik, hogy a pénz a kontra vézetők zsebébe vándorolt. A Miamiban, számkivetésben élő uraknak legalább tíz különböző bankszámlájuk van. A Nicaraguan Humanitarian Assistance Office, az amerikai külügyminisztérium egyik szerve is ide utalja át az összeget, amelyet a kontrák hadműveleti területén Hondurasban, Costa Ricában és Nicaraguában kellene elkölteni. A millióknak azonban nyomuk vész a tranzakciókban, és gyakran oly sokáig vándorolnak bankról bankra, hogy nyomtalanul a semmibe vesznek. Rejtélyes, titokzatos átutalások zajlanak. Február 28-án például 70 000 dollár került át a panamai Lloyds Bank International Bahamas Ltd. egyik kontraszámlájáról a San José-i (Costa Rica) Banco Anglo-Costariquense egy névtelen számlájára. Az átutalás célja és a felvevő személyek kiléte ismeretlen. Az amerikai hivatalnokok csak sejtik, hogy az ilyen tranzakciótól piszkos nyereségeket és a lefölözött pénzeket akarják tisztára mosni. Az áttekintést már rég elvesztették az ilyen ügyek felett. Nadrágtartó és babüzlet De a benyújtott számláktól sem lesznek okosabbak. 1985 októbere és 1986 februárja között a kontrák - saját állításuk szerint - 62 120 derékszíját, 6000 nadrágtartót, 50 000 étkezési alkalmatosságot és 53 576 pár csizmát vásároltak- egy olyan csapat számára, amelynek létszáma saját, szépítgető adataik alapján sem haladja meg a 20 000 főt. képviselődnek, és kérj tőle felvilágosítást, hogyan fogadhatsz örökbe egy kontrát! A szegény kontra minden este éhesen tér nyugovóra Az istenadtának nincs se tölténye a puskájába, se rakétái, se gránátjai, s főleg nincs mulatsága. De a te támogatásod szárnyakat ad a reményeknek. Mindössze 100 millió dolcsiért külön bejáratú kontrát adoptálhatsz. S ne feledd! Nem csak táplálni fogsz egy törékeny kis testet, de egy kormányt is meg fogsz dönteni. Komoly hasznot hajtó trükk a korrupciós dzsungelben a márkacsalás. A számlán ilyenkor értékes árucikkeket tüntetnek fel, valójában viszont silányabb minőséget vásárolnak. Egy zsák harmadosztályú rizs 50 kilós csomagolásban például 5 dollárba kerül (1984-es árszint). Elszámolni viszont első osztályú rizst számoltak el, zsákonként 14 dollárért. Még ennél is nagyobb hasznot hajtott a babüzlet (a kontrák táplálkozásában a bab a másik fő alkotóelem): az árkülönbözet akár 13 dollár is lehet. Egy időben akkora volt az élelmiszerhiány, hogy sok lázadó már csak naponta egyszer juthatott élelemhez, állítja Marion Blandon Osorno kontravezér. Amikor panaszt tett, azt válaszolták, hogy a CIA beszüntette a támogatást. Az éhes kontrák erre a helyi amerikai összekötőhöz, egy bizonyos „Reymond ezredeshez“ fordultak panaszukkal, aki viszont közölte Kontrák lesben - valahol Nicaraguában velük, hogy a CIA tovább növelte a segítséget. Az amerikaiak ekkor létrehoztak egy külön szervezetet a kontratáboroknak szánt közszükségleti cikkek elosztására^ és az élelmiszer váratlanul ismét áramla- ni kezdett a táborokba. A rend azonban csak rövid életű volt. A pénzéhes kontra vezérkar addig panaszkodott Washingtonban az amerikai gyámkodás miatt, míg a régi állapotokat visszaállították. És újra virágoztak a sötét kereskedelmi üzletek. Egy számlán például 5000 puskát tüntettek fel, darabonként 600 dolláros áron - valójában egy flinta mindössze 160 dollárba került. „Csupa ócskavasnak való mordály“ - mondja Alberto Suhr, a kontrák egyik volt „kivetkőzött“ hírszerző tisztje, aki tavaly abban a megtiszteltetésben részesült, hogy átadhatta Reagan elnöknek („Én is kontra vagyok!“) a kontrák kitüntetését: „Ezek a fegyverek olyan régiek voltak, hogy már lőszer sem volt hozzájuk." Zsíros csekkek ideje Elsősorban hondurasi lempirára váltják át a dollárt milliószámra. A hivatalos árfolyam jelenleg 1 a 2-höz. A feketepiacon azonban 3,50 lempirát is lehet kapni egy dollárért. Az ilyen üzletelésből Tegu- cigalpában, Honduras fővárosában, a térség legszegényebb országának központjában egészen gondtalanul lehet élni. „Aljas rágalom" - állítja a kontrák vezetése e vádak hallatán, melyeket nemcsak a kontrák „hitehagyott“ harcosai, de amerikai kormányszervek és ellenzéki politikusok is hangoztatnak. Bos- co Metamores, a kontrák washingtoni képviselője szerint ez „nem boszorkány-, hanem kísértetgldözés. Csupa nem létező dolgok, amiről beszélnek." Egy 45 éves amerikai zsoldos, az alabamai Jack Terrell elmondása szerint 1984-1985-ben ók képezték ki azt a különleges egységet (30 amerikai zsoldost és 210 kontrát), amelynek terrorista támadást kellett volna végrehajtania Managua ellen és meg kellett volna ölnie Tomäs Borge nicaraguai belügyminisztert; a „Pegazus-hadműveletet"azonban esélytelennek ítélték, és lefújták. Terrell (harci neve: „Flaco ezredes“, a Sovány) szerint ebben az időben ilyen állapotok uralkodtak a hondurasi határváros, Las Vegas közelében elterülő egyik kontratáborban: „A vezetők, a régi somozista Nemzeti Gárda tagjai, elit módra, saját, szögesdróttal elkerített körletükben éltek. Videomagnó, színes tévé, hűtőszekrény, minden jóval ellátott bárok, csupa kényelem, komfort, semmiben sem szenvedtek hiányt. Az amerikai magánszemélyek pénzadományaiból pukkadásig tömték a hasukat. A tábor másik végén vegetáltak a gyakran mezítlábas és csupán egy sovány adag rizsen és tortillán élő parasztok, az egyszerű harcosok." És most ismét eljött a zsíros csekkek ideje. A szavazás előtti utolsó televíziós beszédében Reagan elnök határozottan kijelentette: ,, Ragaszkodom hozzá, hogy segítségünk előfeltételeként maradéktalanul irtsák ki a korrupciót." De még ha a szóban forgó 100 millió dollár meglepően nagy része el is jutna a lázadókhoz, a sikerre változatlanul nagyon csekély a remény. A londoni Hadászati Tanulmányok Intézete májusban így ítélte meg a helyzetet: „Hacsak az Egyesült Államok nem vállalja a közvetlen beavatkozás kockázatát, nagyon valószínűtlen, hogy a kontrák sikert arassanak." HMIrt MttPI HIREkBOl iKIMHR/tDT ■ ÚJ „IPARÁG“ BRAZÍLIÁBAN A brazil rendőrség és az igazságügyminisztérium felkérte az autógyárakat, hogy az új gépkocsikon a karosszéria 8 különböző helyére üssék be a gyártási ^Számokat. Ennek az intézkedésnek a célja az lenne, hogy megnehezítse az autólopásokat és illegális eladásukat. Az utóbbi években Brazíliában valódi „iparággá" változott a gépkocsilopás. 1984-ben 106 ezer autót tulajdonítottak el, s a rendőrség ennek csak nem egészen az 50 százalékát találta meg és adta vissza eredeti tulajdonosaiknak. 1985-ben négy brazil szövetségi államban osszeüfcííI I íz ezm y cpKOCSit loptak el, s ezek többségét Brazíliában és a szomszédos országokban adták el illegálisan. KID 2 Cesare Dichiera ausztrál üveges sokáig törte a fejét azon, hogyan lendítse fel üzletét. Végül Chaplin híres filmjétől, a Kidtől hagyta magát inspirálni, s felbérelt egy kisfiút, aki némi pénz ellenében sorra törte be az ablakokat. A mel- bourne-i bíróság azonban nem volt megértéssel az üveges vállalkozó szelleme iránt, s 12 havi feltételes szabadságvesztésre ítélte. A Time gúnyrajza a „szegény" kontráról
