Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)

1986-10-31 / 44. szám

A SZOCIALISTA MUNKA HŐSE Beszélgetés Jifi Brücknerrei, a szocialista munka hősével-Jiri Brückner? Prágában keresse, a köz­ponti bizottság új tagjainak tanfolyamán vesz részt-tájékoztatott a POLDI Egyesített Acélmű­vek pártszervezetének elnöke. Két nappal ké­sőbb már együtt ülünk a politikai főiskola egyik helyiségében a szocialista munka hősével, a kladnói POLDI olvasztáréval, aki harminc éve végzi a férfias, nehéz és olykor veszélyes mun­kát az Egyesített Acélműveknél. A kezdetekről faggatom.- Tulajdonképpen erdésznek készültem, de nem vettek fel az iskolába - emlékezik. — Tizen­ötéves voltam, úgy gondoltam egy évet kibírok az acélműveknél, aztán újra próbálkozom. De a sors úgy látszik másképp akarta. Olyan mun­kakollektívába kerültem, hogy az év elteltével egyszerűen nem volt erőm megválni tőlük. Pe­dig valamennyien jóval idősebbek voltak, óriási élettapasztalatokkal. Éreztem, hogy az olvasz­tókemencék tüzén is keresztül süt az emberi lélek melege, mely belőlük sugárzott. Ezért aztán elhatároztam, hogy kitanulom az olvasz­tármesterséget. Segítettek, támogattak, véd­tek. Nehezen váltam meg tőlük a kötelező katonai szolgálat idejére. 1962-ben szereltem le, és azonnal fontos feladatot kaptam a pártszer­vezettől: az egyik éppen megalakuló ifjúsági brigádnak az olvasztóra lettem.- Miben volt ennek a feladatnak a különleges jelentősége?- Mindenekelőtt abban, hogy mi fiatalok ala­pítottuk meg az első szocialista munkabrigádot és annak idején, a mozgalom kezdetén különö­sen fontos volt konkrét tettekkel bizonyítani létjogosultságát. Azt hiszem a sikerhez egy kicsit mi is hozzájárultunk, nemcsak a munká­ban, hanem a társadalmi tevékenységben is igyekeztünk az élen járni. És ebben nemcsak nekünk, fiatal kommunistáknak voltak érdeme­ink, hanem brigádunk idősebb, pártonkívüli tag­jainak is. Sikerült jó közösséget kialakítanunk. A válságos években egyike voltunk azon kollek­tíváknak, amelyek a jobboldali erők sztrájkfelhí­vásaira sem hagyták abba a munkát. Munkán­' kért több vállalati elismerést kaptunk és egészen a régi típusú nagyolvasztók felszámolásáig együtt dolgoztunk a kis csapattal. Az új, nagyteljesítményű ívkemencék üzem­behelyezése új feladatot jelentett Jiri Brückner számára: el kellett hagynia a régi kollektívát, s elsajátítani az új technológiát. Többedmagával a Szovjetunióba utazott, Cserpovecben ismer­kedett az új kemencék üzemeltetésének forté­lyaival.- Őszintén szólva nagyon meglepődtem az új kohók nagy teljesítményén. Ugyanakkor azt is tudatosítottam, hogy mennyivel nagyobb fele­lősségei jár üzemeltetésük. Nem mintha kevés lenne a 30-35 tonna acél, de azért 115 tonna mégiscsak 115 tonna! Ezért aztán alaposan odafigyeltünk a szovjet elvtársak munkájára és amikor 1975-ben köztársasági elnökünk ünne­pélyesen begyújtotta a kohót, felkészülve kezd­hettük el a termelést. Az új kemencékben a leg­kiválóbb minőségű acél is előállítható. Persze problémák mindig voltak, vannak és lesznek is. Például az, hogy az ívkemence roppant energia­igényes s nekünk az energiatakarékosságra is gondolnunk kell. Jiri Brückner nem szívesen beszél magáról. Bárhonnan is indulunk el a beszéd fonala előbb- utóbb a munkához ér.- Tudja, én akkor érzem magam igazán jól, ha a műszak után megállapíthatom, ma tettem valamit. Ha a munka valami miatt akadozik, nem tudok attól az érzéstől szabadulni, hogy becsap­tam a társadalmat, embertársaimat, még ha nem is miattam történt a dolog. Ha tudom, hogy az előző műszakban 2-2,5 millió korona értékű munkát végeztek, azonnal elkap a versenyláz: akkor nekünk rá kell dobnunk egy lapáttal! Talán ezért is szeretem ezt a nem könnyű fizikai munkát.- Mit tesz olyankor, ha a termelésben problé­mák merülnek fel?-Azt hiszem ma már elég nyugodt ember vagyok, nem sok dolog hoz ki a sodromból, s így először az okokat gondolom végig, a hiba forrá­sát keresem. Legtöbbször szép szóval is sok minden helyrehozható, főleg ha apró szervezési hibából, emberi gyarlóságból eredeztethető a baj. Vannak eiztán olyan problémák is, melye­ket a pártszervezet elé kell vinni. A lényeg az, hogy mindig őszintén szembenézzünk a problé­mával. Itt van például a javadalmazás kérdése, amelyről mostanában olyan sokat beszélünk. Vannak, akik úgy gondolkodnak, hogy tulajdon­képpen elég bemenni a munkahelyre, aztán a tenyerüket tartani. Engem az bosszant a leg­jobban, hogy a legtöbbet éppen azok bírálják az áruellátást, a termékek minőségét, akik munka­helyükön keveset tesznek. Mindenkinek tudato­sítani kell, hogy egy nagy család tagjai vagyunk, mi vagyunk a gyártók és a fogyasztók egyaránt. És ha ezt nem sikerül megértetnünk az embe­rekkel, akkor én a radikális megoldás híve vagyok, még ha ez sokaknak nem is fog tetsze­ni. De hát végeredményben a szocializmusnak egyik legfőbb alapelve az elvégzett munka tár­sadalmi jelentősége, mennyisége és minősége szerinti javadalmazás!- ön, mint a vállalat pártszervezete ifjúsági szakbizottságának elnöke mit tesz a fiatalokért?- Többek között például el szeretném érni, hogy a fiatal szakmunkások magasabb bérkate­góriában kezdjenek. Emellett már a központi bizottság ülésén is szót emeltem. Mert a maga­sabb kategóriához jelenleg gyakorlat kell, csak­hogy a fiatalok családot alapítanak, lakást kap­nak és élni is szeretnének. Közben pedig a fize­tésük nem emelkedik, s ez így nincs rendjén. Nekem meggyőződésem, hogy egészséges ifjú­ságunk van, csak mi nem mindig vesszük tekin­tetbe, hogy más kor gyermekei, mások az elkép­zeléseik, igényeik. Ami nekünk harc és ered­mény, az számukra természetes adottság, kiin­dulási alap. Hiányzik az ösztönzőerő. Vélemé­nyem szerint az iskola sem tesz meg mindent az egyép és a szocialista társadalom közti jó kap­csolat kialakításáért. A fiatalok ma nem akarnak funkcióba kerülni és én sokszor megértem őket. A többletmunkának ma inkább a kötelesség a látható oldala, nem a megbecsülés, az embe­rek tisztelete. Nos, én ezeket a problémákat a legkülönbözőbb fórumokon szóvá teszem és munkahelyemen is igyekszem a rám bízott em­berek körülményeit minél alaposabban megis­merni és ennek alapján döntéseket hozni.- Hogyan tudja sokoldalú munkáját össze­egyeztetni a családdal?- Kitűnően kiegészítik egymást. Megbízható családi háttér nélkül ugyanis az ember nem vállalhat többletmunkát. Én például az idén voltam előszóra feleségemmel külföldön nyaral­ni. A szakszervezeti beutalókat midig visszauta­sítottam, mert mindig akadt, akinek - úgy érez­tem - nagyobb szüksége van rá. Feleségem megértő, soha nem volt közöttünk probléma. Jin Brückner (jobbra) munkatársával, Zdé- nék Pokornyval (Peter Josek, ŐTK felvétele) Egyébként egy lányom és egy fiam van s két kis unokám, a kisebb éppen a múlt héten született! Hobbim? Az akvarisztika, gépkocsivezetés és ami a gyerekkori vágyból megmaradt: az erdő. Főleg ilyenkor ősz elején szinte minden nap kimegyek vagy kimegyünk - ahogy mi mondjuk - gombázni. A gombázás ugyanis csak amolyan ürügy, hiszen a természetjáráson van a hang­súly.- Vannak megvalósítatlan vágyai? Mit szeret­ne elérni az életben?- Először is szeretném, ha megszolgálnám a belém vetett bizalmat, ha azzal az érzéssel vonulhatnék nyugdíjba, hogy nem kell szégyen­keznem az utánunk jövő generáció előtt, ha fölteszik a kérdést: és te mit tettél? Szeretném, ha jól szolgálna az egészségem és ha egyre több elégedett embert látnék magam körül. Nemrégiben egy újságíró megkérdezte tőlem, mit tennék, ha egymillió koronám lenne. Sokat gondolkoztam a . válaszon, mert ilyen dolog soha eszembe sem jutott, egyáltalán honnan lenne nekem annyi pénzem?! Végülis azt válaszoltam, hogy egy gyermekotthon építésére ajándékoz­nám. Akkor nem fejtettem ki bővebben, hogy miért, most elmondom. A lányom óvónő és gyakran hozott haza az ovódából egy kislányt, akinek szülei rendezetlen családi életet éltek. Amikor aztán a férfi, majd később a nő is börtönbe került, magunkhoz vettük a gyereket. Ma a lányomnak tekintem öt, noha már újra az apjánál van, aki közben újra megnősült, rendez­te életét. Hogy ezt miért mondom el? Mert alkalmam volt megismerni, mit jelent a gyerek­nek a gondoskodás, a kötődés. S ha az életben mégis akadnak nehéz helyzetbe kerülő gyere­kek legalább tőlünk telhetőén igyekezzünk hoz­zájárulni ahhoz, hogy ifjúságunk egyenlő esély- lyel indulhasson az életbe. G. J. Gyügy (Dudince) rövid idő alatt- az első gyógyszálló 1966-ban épült - jelentős fürdőhellyé fejlődött. Gyógyvize ásványokban gazdag, ha­tására enyhülnek a gerinc, az ízüle­tek fájdalmai. Köztudott, a mezőgaz­dasági dolgozók az év java részé­ben ki vannak téve az időjárás vi­szontagságainak, ezért náluk a moz­gásszervi megbetegedések előfordu­lási aránya is magasabb. A dolgozók egészségének védelme vezérelte néhány esztendővel ezelőtt a Lévai (Levice), a Zvoleni és a Nagykürtösi (Verky Krtié) járás mezőgazdasági üzemeinek vezetőit akkor, amikor döntöttek: Gyügyön üdülőt építenek. Az elképzelések valóraváltását már 108 mezőgazdasági üzem támogat­ta, s két évvel ezelőtt háromhetes gyógykezelésen vehetett részt az el­ső csoport. Az egészségügyi - továbbképzési létesítmény (ugyanis ez a hivatalos elnevezése) igazgatóját kértük fel ar­ra, mutassa be a korszerű üdülőt. Rényei László mérnök jó házigazdá­nak bizonyult, s ami különösen ro­konszenves volt, nemcsak az ered­ményekről, hanem a nehézségekről is nyíltan tájékoztatott.- Az üdülő kapacitása 140 ágy, az étteremben csak százan étkezhet­nek egyszerre, ezért két csoportban szervezzük a kosztolást. A nappali bár 85, a klubhelyiség 25 szemé­lyes. Évente 3700-an vesznek részt a háromhetes gyógy-, illetve az egy­hetes vállalati üdülésen. A vendégek 60 százaléka szövetkezeti tag, 20 százaléka más mezőgazdasági üzemből érkezik, s a fennmaradott kapacitást a fizetővendégek kötik le. A gyógykezelésekre két saját autó­busszal szállítjuk vendégeinket, reg­gel oda, délben vissza s ebéd után ismét a gyógyház elé. A létesítmény valamennyi (48) alkalmazottja a ven­dégek kényelmét szolgálja, s úgy tű­nik az indulási nehézségeket legyőz­ve, sikerül megvalósítani elképzelé­seinket. Természetesen ez nem je­lenti azt, hogy elégedettek vagyunk. Szolgáltatásaink színvonalának emelését állandó feladatnak érezzük- Közölte menet közben. Megtekintet­tük a zömmel kétágyas szobákat, a világos éttermet (okosabb lett vol­na, ha nem nyitott teraszt, hanem ennyivel nagyobb ebédlőt terveztek volna ide, ami által az étkezést egy­szerre oldhattuk volna meg - fűzte hozzá a jogos bírálatot.) a kényel­mesen berendezett nappali bárt és a klubhelyiséget is. Megtudtuk, a gyógykezelésen résztvevők elége­dettek a koszt mennyiségével és mi­nőségével, háromféle étel közül vá­laszthatja ki-ki az ízlésének legmeg­felelőbbet.- Az étel minősége nagyban meg­határozza vendégeink elégedettsé­gét. Bár, s ezt is meg kell monda­nom, ezen a téren nehézségeink voltak, mert eleinte nem ízlett a főz­tünk. Elemezve a helyzetet meghoz­tuk a szükséges intézkedéseket, s ma már - ne vegyék dicsekvés­nek, - nagyon jól főzünk. Hölgyven­dégeink panaszkodnak is, a finom ételek láttán nem képesek fogyókú­rázni - mondja elégedetten, majd ti­tokzatosan kinyit egy előttünk álló, kulcsra zárt ajtót.- Építkezünk, igaz igyekszünk úgy dolgoztatni, hogy az ittlévőket ne za­varjuk. S amit látnak, ez az intéz­mény rehabilitációs részlege lesz nemsokára - mondta s mutatta a termeket.-Befejezés előtt áll a tízszer 25 méteres fedett úszómedence, amelyben négy vízalatti fényforrás teszi majd hangulatossá az esti für­dést. Épül a szauna a hozzá tartozó kis medencével, a férfi-női öltözők, a tornaterem, a pihenőszobánk. Azt szeretnénk, ha jövő év márciusában átadhatnánk ezt a részt. Mivel optimis­ta vagyok, s a munkák is a terveknek megfelelően haladnak, bízunkahatári- dó megtartásában. Kihasználva az őszutó kedvező időjárását a talajrendezési munkák is jó ütemben haladnak. - Előkészítő munkálatok ezek - magyarázta Ré­nyei mérnök. - Elképzeléseink sze­rint tenisz és golfpályákat építünk- mutat a domboldalra. - Egyébként a nap energiáját kihasználva kollek­torokat állítunk fel, azok megmelegí­tik majd a medence vizét. A házon belüli vendégek zárt folyosón közle­kedhetnek majd, ám nem zárjuk ki a nagyközönséget sem, különböző bejárat áll rendelkezésükre. A leg­fontosabb feladat időben átadni a re­habilitációs részleget, igaz, ezzel a bővített szolgáltatással nem szűnik meg az Állami Fürdők nemzeti válla­lat Rubin gyógyüdülőjében történő kezelés - búcsúzott az igazgató. Úgy gondoltuk, nem volna teljes a kép, ha nem szólaltatnánk meg, a „szenvedő alanyokat“, a gyógyke­zelés, illetve az üdülés résztvevőit. A csarnokban magyar szóra lettünk figyelmesek. Zelinka Piroska, Vasi Mária, Álló Margit és Cséfalvai Irén a Dunaszerdahelyi (Dunajská Stre- da) járásból érkeztek egyhetes üdü­lésre. - Elégedettek vagyunk, kiváló a koszt, gyors, udvarias a kiszolgá­lás. A heti programajánlat gazdag, színes, részt vehetünk kiránduláso­kon, közös sétákon, rendelkezé­sünkre áll a könyvtár, esténként tár­sasösszejöveteleket szerveznek szá­munkra - összegezte a többiek véle­ményét is Zelinka Piroska. S miköz­ben az étterembe értünk, elárulta, szívesen maradnának tovább is, de félő, hogy egy hét elmúltával is súly- felesleggel térnek haza. Ügyes pincérek hordták a gőzölgő ételt, s mi kihasználtuk a leves és a főétel közti rövid szünetet, s egy hatszemélyes asztaltársaságnál vé­geztünk gyors közvéleménykutatást. Nyárasdról (Toporníky), Vásárútról (Trhové Myto) és Pohronsky Rus- kovból háromhetes gyógykezelésre érkezett Varga Ida, Németh Jolán, Földes József a Konkoly házaspár és Seres Mária. Az utóbbi vállalta a szóvivő szerepét. - Az orvos aján­lására, szabadságunk terhére ve­szünk részt a gyógykezelésben. El kell mondanom, hogy szövetkezete­ink jóvoltából ingyen. A kezelésekre autóbusz szállít, csakhogy - s ezen kellene változtatni - a délutáni kú­rákról csak gyalogszerrel tudunk szálláshelyünkre visszajutni. Persze a 15-20 perces séta az egészséges lábúaknak igazán nem sok, de itt többnyire fájós lábúak vagyunk...- A megoldás az volna - veszi át a szót Földes József —, ha minket csak délelőttönként kezelnének, dél­utánra a közelebbi lakókat hívnák, akiket nem kell szállítani. - Jobb munkaszervezéssel, no meg egy adag jóakarattal megvalósulhatna ez is - összegezte a véleményeket Né­meth Jolán, majd hozzáfűzte.- Mindezek ellenére jól érezzük ma­gunkat, a gyógyító víz, a kúrák hatá­sára enyhülnek panaszaink. Ezért jöttünk, s ez a legfontosabb. PÉTERFI SZONYA —»1 ÚJ SZÚ 8 1986.X. 31 EMI

Next

/
Oldalképek
Tartalom