Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)
1986-10-31 / 44. szám
A SZOCIALISTA MUNKA HŐSE Beszélgetés Jifi Brücknerrei, a szocialista munka hősével-Jiri Brückner? Prágában keresse, a központi bizottság új tagjainak tanfolyamán vesz részt-tájékoztatott a POLDI Egyesített Acélművek pártszervezetének elnöke. Két nappal később már együtt ülünk a politikai főiskola egyik helyiségében a szocialista munka hősével, a kladnói POLDI olvasztáréval, aki harminc éve végzi a férfias, nehéz és olykor veszélyes munkát az Egyesített Acélműveknél. A kezdetekről faggatom.- Tulajdonképpen erdésznek készültem, de nem vettek fel az iskolába - emlékezik. — Tizenötéves voltam, úgy gondoltam egy évet kibírok az acélműveknél, aztán újra próbálkozom. De a sors úgy látszik másképp akarta. Olyan munkakollektívába kerültem, hogy az év elteltével egyszerűen nem volt erőm megválni tőlük. Pedig valamennyien jóval idősebbek voltak, óriási élettapasztalatokkal. Éreztem, hogy az olvasztókemencék tüzén is keresztül süt az emberi lélek melege, mely belőlük sugárzott. Ezért aztán elhatároztam, hogy kitanulom az olvasztármesterséget. Segítettek, támogattak, védtek. Nehezen váltam meg tőlük a kötelező katonai szolgálat idejére. 1962-ben szereltem le, és azonnal fontos feladatot kaptam a pártszervezettől: az egyik éppen megalakuló ifjúsági brigádnak az olvasztóra lettem.- Miben volt ennek a feladatnak a különleges jelentősége?- Mindenekelőtt abban, hogy mi fiatalok alapítottuk meg az első szocialista munkabrigádot és annak idején, a mozgalom kezdetén különösen fontos volt konkrét tettekkel bizonyítani létjogosultságát. Azt hiszem a sikerhez egy kicsit mi is hozzájárultunk, nemcsak a munkában, hanem a társadalmi tevékenységben is igyekeztünk az élen járni. És ebben nemcsak nekünk, fiatal kommunistáknak voltak érdemeink, hanem brigádunk idősebb, pártonkívüli tagjainak is. Sikerült jó közösséget kialakítanunk. A válságos években egyike voltunk azon kollektíváknak, amelyek a jobboldali erők sztrájkfelhívásaira sem hagyták abba a munkát. Munkán' kért több vállalati elismerést kaptunk és egészen a régi típusú nagyolvasztók felszámolásáig együtt dolgoztunk a kis csapattal. Az új, nagyteljesítményű ívkemencék üzembehelyezése új feladatot jelentett Jiri Brückner számára: el kellett hagynia a régi kollektívát, s elsajátítani az új technológiát. Többedmagával a Szovjetunióba utazott, Cserpovecben ismerkedett az új kemencék üzemeltetésének fortélyaival.- Őszintén szólva nagyon meglepődtem az új kohók nagy teljesítményén. Ugyanakkor azt is tudatosítottam, hogy mennyivel nagyobb felelősségei jár üzemeltetésük. Nem mintha kevés lenne a 30-35 tonna acél, de azért 115 tonna mégiscsak 115 tonna! Ezért aztán alaposan odafigyeltünk a szovjet elvtársak munkájára és amikor 1975-ben köztársasági elnökünk ünnepélyesen begyújtotta a kohót, felkészülve kezdhettük el a termelést. Az új kemencékben a legkiválóbb minőségű acél is előállítható. Persze problémák mindig voltak, vannak és lesznek is. Például az, hogy az ívkemence roppant energiaigényes s nekünk az energiatakarékosságra is gondolnunk kell. Jiri Brückner nem szívesen beszél magáról. Bárhonnan is indulunk el a beszéd fonala előbb- utóbb a munkához ér.- Tudja, én akkor érzem magam igazán jól, ha a műszak után megállapíthatom, ma tettem valamit. Ha a munka valami miatt akadozik, nem tudok attól az érzéstől szabadulni, hogy becsaptam a társadalmat, embertársaimat, még ha nem is miattam történt a dolog. Ha tudom, hogy az előző műszakban 2-2,5 millió korona értékű munkát végeztek, azonnal elkap a versenyláz: akkor nekünk rá kell dobnunk egy lapáttal! Talán ezért is szeretem ezt a nem könnyű fizikai munkát.- Mit tesz olyankor, ha a termelésben problémák merülnek fel?-Azt hiszem ma már elég nyugodt ember vagyok, nem sok dolog hoz ki a sodromból, s így először az okokat gondolom végig, a hiba forrását keresem. Legtöbbször szép szóval is sok minden helyrehozható, főleg ha apró szervezési hibából, emberi gyarlóságból eredeztethető a baj. Vannak eiztán olyan problémák is, melyeket a pártszervezet elé kell vinni. A lényeg az, hogy mindig őszintén szembenézzünk a problémával. Itt van például a javadalmazás kérdése, amelyről mostanában olyan sokat beszélünk. Vannak, akik úgy gondolkodnak, hogy tulajdonképpen elég bemenni a munkahelyre, aztán a tenyerüket tartani. Engem az bosszant a legjobban, hogy a legtöbbet éppen azok bírálják az áruellátást, a termékek minőségét, akik munkahelyükön keveset tesznek. Mindenkinek tudatosítani kell, hogy egy nagy család tagjai vagyunk, mi vagyunk a gyártók és a fogyasztók egyaránt. És ha ezt nem sikerül megértetnünk az emberekkel, akkor én a radikális megoldás híve vagyok, még ha ez sokaknak nem is fog tetszeni. De hát végeredményben a szocializmusnak egyik legfőbb alapelve az elvégzett munka társadalmi jelentősége, mennyisége és minősége szerinti javadalmazás!- ön, mint a vállalat pártszervezete ifjúsági szakbizottságának elnöke mit tesz a fiatalokért?- Többek között például el szeretném érni, hogy a fiatal szakmunkások magasabb bérkategóriában kezdjenek. Emellett már a központi bizottság ülésén is szót emeltem. Mert a magasabb kategóriához jelenleg gyakorlat kell, csakhogy a fiatalok családot alapítanak, lakást kapnak és élni is szeretnének. Közben pedig a fizetésük nem emelkedik, s ez így nincs rendjén. Nekem meggyőződésem, hogy egészséges ifjúságunk van, csak mi nem mindig vesszük tekintetbe, hogy más kor gyermekei, mások az elképzeléseik, igényeik. Ami nekünk harc és eredmény, az számukra természetes adottság, kiindulási alap. Hiányzik az ösztönzőerő. Véleményem szerint az iskola sem tesz meg mindent az egyép és a szocialista társadalom közti jó kapcsolat kialakításáért. A fiatalok ma nem akarnak funkcióba kerülni és én sokszor megértem őket. A többletmunkának ma inkább a kötelesség a látható oldala, nem a megbecsülés, az emberek tisztelete. Nos, én ezeket a problémákat a legkülönbözőbb fórumokon szóvá teszem és munkahelyemen is igyekszem a rám bízott emberek körülményeit minél alaposabban megismerni és ennek alapján döntéseket hozni.- Hogyan tudja sokoldalú munkáját összeegyeztetni a családdal?- Kitűnően kiegészítik egymást. Megbízható családi háttér nélkül ugyanis az ember nem vállalhat többletmunkát. Én például az idén voltam előszóra feleségemmel külföldön nyaralni. A szakszervezeti beutalókat midig visszautasítottam, mert mindig akadt, akinek - úgy éreztem - nagyobb szüksége van rá. Feleségem megértő, soha nem volt közöttünk probléma. Jin Brückner (jobbra) munkatársával, Zdé- nék Pokornyval (Peter Josek, ŐTK felvétele) Egyébként egy lányom és egy fiam van s két kis unokám, a kisebb éppen a múlt héten született! Hobbim? Az akvarisztika, gépkocsivezetés és ami a gyerekkori vágyból megmaradt: az erdő. Főleg ilyenkor ősz elején szinte minden nap kimegyek vagy kimegyünk - ahogy mi mondjuk - gombázni. A gombázás ugyanis csak amolyan ürügy, hiszen a természetjáráson van a hangsúly.- Vannak megvalósítatlan vágyai? Mit szeretne elérni az életben?- Először is szeretném, ha megszolgálnám a belém vetett bizalmat, ha azzal az érzéssel vonulhatnék nyugdíjba, hogy nem kell szégyenkeznem az utánunk jövő generáció előtt, ha fölteszik a kérdést: és te mit tettél? Szeretném, ha jól szolgálna az egészségem és ha egyre több elégedett embert látnék magam körül. Nemrégiben egy újságíró megkérdezte tőlem, mit tennék, ha egymillió koronám lenne. Sokat gondolkoztam a . válaszon, mert ilyen dolog soha eszembe sem jutott, egyáltalán honnan lenne nekem annyi pénzem?! Végülis azt válaszoltam, hogy egy gyermekotthon építésére ajándékoznám. Akkor nem fejtettem ki bővebben, hogy miért, most elmondom. A lányom óvónő és gyakran hozott haza az ovódából egy kislányt, akinek szülei rendezetlen családi életet éltek. Amikor aztán a férfi, majd később a nő is börtönbe került, magunkhoz vettük a gyereket. Ma a lányomnak tekintem öt, noha már újra az apjánál van, aki közben újra megnősült, rendezte életét. Hogy ezt miért mondom el? Mert alkalmam volt megismerni, mit jelent a gyereknek a gondoskodás, a kötődés. S ha az életben mégis akadnak nehéz helyzetbe kerülő gyerekek legalább tőlünk telhetőén igyekezzünk hozzájárulni ahhoz, hogy ifjúságunk egyenlő esély- lyel indulhasson az életbe. G. J. Gyügy (Dudince) rövid idő alatt- az első gyógyszálló 1966-ban épült - jelentős fürdőhellyé fejlődött. Gyógyvize ásványokban gazdag, hatására enyhülnek a gerinc, az ízületek fájdalmai. Köztudott, a mezőgazdasági dolgozók az év java részében ki vannak téve az időjárás viszontagságainak, ezért náluk a mozgásszervi megbetegedések előfordulási aránya is magasabb. A dolgozók egészségének védelme vezérelte néhány esztendővel ezelőtt a Lévai (Levice), a Zvoleni és a Nagykürtösi (Verky Krtié) járás mezőgazdasági üzemeinek vezetőit akkor, amikor döntöttek: Gyügyön üdülőt építenek. Az elképzelések valóraváltását már 108 mezőgazdasági üzem támogatta, s két évvel ezelőtt háromhetes gyógykezelésen vehetett részt az első csoport. Az egészségügyi - továbbképzési létesítmény (ugyanis ez a hivatalos elnevezése) igazgatóját kértük fel arra, mutassa be a korszerű üdülőt. Rényei László mérnök jó házigazdának bizonyult, s ami különösen rokonszenves volt, nemcsak az eredményekről, hanem a nehézségekről is nyíltan tájékoztatott.- Az üdülő kapacitása 140 ágy, az étteremben csak százan étkezhetnek egyszerre, ezért két csoportban szervezzük a kosztolást. A nappali bár 85, a klubhelyiség 25 személyes. Évente 3700-an vesznek részt a háromhetes gyógy-, illetve az egyhetes vállalati üdülésen. A vendégek 60 százaléka szövetkezeti tag, 20 százaléka más mezőgazdasági üzemből érkezik, s a fennmaradott kapacitást a fizetővendégek kötik le. A gyógykezelésekre két saját autóbusszal szállítjuk vendégeinket, reggel oda, délben vissza s ebéd után ismét a gyógyház elé. A létesítmény valamennyi (48) alkalmazottja a vendégek kényelmét szolgálja, s úgy tűnik az indulási nehézségeket legyőzve, sikerül megvalósítani elképzeléseinket. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy elégedettek vagyunk. Szolgáltatásaink színvonalának emelését állandó feladatnak érezzük- Közölte menet közben. Megtekintettük a zömmel kétágyas szobákat, a világos éttermet (okosabb lett volna, ha nem nyitott teraszt, hanem ennyivel nagyobb ebédlőt terveztek volna ide, ami által az étkezést egyszerre oldhattuk volna meg - fűzte hozzá a jogos bírálatot.) a kényelmesen berendezett nappali bárt és a klubhelyiséget is. Megtudtuk, a gyógykezelésen résztvevők elégedettek a koszt mennyiségével és minőségével, háromféle étel közül választhatja ki-ki az ízlésének legmegfelelőbbet.- Az étel minősége nagyban meghatározza vendégeink elégedettségét. Bár, s ezt is meg kell mondanom, ezen a téren nehézségeink voltak, mert eleinte nem ízlett a főztünk. Elemezve a helyzetet meghoztuk a szükséges intézkedéseket, s ma már - ne vegyék dicsekvésnek, - nagyon jól főzünk. Hölgyvendégeink panaszkodnak is, a finom ételek láttán nem képesek fogyókúrázni - mondja elégedetten, majd titokzatosan kinyit egy előttünk álló, kulcsra zárt ajtót.- Építkezünk, igaz igyekszünk úgy dolgoztatni, hogy az ittlévőket ne zavarjuk. S amit látnak, ez az intézmény rehabilitációs részlege lesz nemsokára - mondta s mutatta a termeket.-Befejezés előtt áll a tízszer 25 méteres fedett úszómedence, amelyben négy vízalatti fényforrás teszi majd hangulatossá az esti fürdést. Épül a szauna a hozzá tartozó kis medencével, a férfi-női öltözők, a tornaterem, a pihenőszobánk. Azt szeretnénk, ha jövő év márciusában átadhatnánk ezt a részt. Mivel optimista vagyok, s a munkák is a terveknek megfelelően haladnak, bízunkahatári- dó megtartásában. Kihasználva az őszutó kedvező időjárását a talajrendezési munkák is jó ütemben haladnak. - Előkészítő munkálatok ezek - magyarázta Rényei mérnök. - Elképzeléseink szerint tenisz és golfpályákat építünk- mutat a domboldalra. - Egyébként a nap energiáját kihasználva kollektorokat állítunk fel, azok megmelegítik majd a medence vizét. A házon belüli vendégek zárt folyosón közlekedhetnek majd, ám nem zárjuk ki a nagyközönséget sem, különböző bejárat áll rendelkezésükre. A legfontosabb feladat időben átadni a rehabilitációs részleget, igaz, ezzel a bővített szolgáltatással nem szűnik meg az Állami Fürdők nemzeti vállalat Rubin gyógyüdülőjében történő kezelés - búcsúzott az igazgató. Úgy gondoltuk, nem volna teljes a kép, ha nem szólaltatnánk meg, a „szenvedő alanyokat“, a gyógykezelés, illetve az üdülés résztvevőit. A csarnokban magyar szóra lettünk figyelmesek. Zelinka Piroska, Vasi Mária, Álló Margit és Cséfalvai Irén a Dunaszerdahelyi (Dunajská Stre- da) járásból érkeztek egyhetes üdülésre. - Elégedettek vagyunk, kiváló a koszt, gyors, udvarias a kiszolgálás. A heti programajánlat gazdag, színes, részt vehetünk kirándulásokon, közös sétákon, rendelkezésünkre áll a könyvtár, esténként társasösszejöveteleket szerveznek számunkra - összegezte a többiek véleményét is Zelinka Piroska. S miközben az étterembe értünk, elárulta, szívesen maradnának tovább is, de félő, hogy egy hét elmúltával is súly- felesleggel térnek haza. Ügyes pincérek hordták a gőzölgő ételt, s mi kihasználtuk a leves és a főétel közti rövid szünetet, s egy hatszemélyes asztaltársaságnál végeztünk gyors közvéleménykutatást. Nyárasdról (Toporníky), Vásárútról (Trhové Myto) és Pohronsky Rus- kovból háromhetes gyógykezelésre érkezett Varga Ida, Németh Jolán, Földes József a Konkoly házaspár és Seres Mária. Az utóbbi vállalta a szóvivő szerepét. - Az orvos ajánlására, szabadságunk terhére veszünk részt a gyógykezelésben. El kell mondanom, hogy szövetkezeteink jóvoltából ingyen. A kezelésekre autóbusz szállít, csakhogy - s ezen kellene változtatni - a délutáni kúrákról csak gyalogszerrel tudunk szálláshelyünkre visszajutni. Persze a 15-20 perces séta az egészséges lábúaknak igazán nem sok, de itt többnyire fájós lábúak vagyunk...- A megoldás az volna - veszi át a szót Földes József —, ha minket csak délelőttönként kezelnének, délutánra a közelebbi lakókat hívnák, akiket nem kell szállítani. - Jobb munkaszervezéssel, no meg egy adag jóakarattal megvalósulhatna ez is - összegezte a véleményeket Németh Jolán, majd hozzáfűzte.- Mindezek ellenére jól érezzük magunkat, a gyógyító víz, a kúrák hatására enyhülnek panaszaink. Ezért jöttünk, s ez a legfontosabb. PÉTERFI SZONYA —»1 ÚJ SZÚ 8 1986.X. 31 EMI
