Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)
1986-10-31 / 44. szám
ÚJ szú 9 A Nagykürtösi (Vel'ky Krtíé) járás egyetlen fafeldolgozó üzeme Ipolynyék (Vinica) határában működik. A nyéki lányok, asszonyok, vagy másfél évtizeddel ezelőtt, nem egy falugyűlésen szóvá tették: számukra helyben, vagy a közelben a földművesszövetkezeten kívül nem akad munkalehetőség. A távolabbi városokba nem járhatnak be, hisz apró gyermekeik vannak. Meg aztán, az időrabló utazgatások miatt nem tudnának a kerttel, a háztájival sem törődni. Idehaza viszont szívesörömest dolgoznának, a kereseti forráson túlmenően jutna idejük minden egyéb teendő elvégzésére is. Nos, a nagyközség helyi nemzeti bizottsága mérlegelte a kérést, s határozat született: a hnb famegmunkáló műhelyt nyit, elsősorban az ipolynyéki nők alkalmazása céljából. Hogy is volt, igazgató elvtárs? A nemzeti bizottság asztalosmunkákra szakosodó üzeme 54 dolgozóval 1973 májusában nyitotta meg kapuit.- Tiszavirág életűnek bizonyult azonban a vállalkozás - magyarázza Stefan Gecelovsky mérnök, az üzem igazgatója -, még az év őszén a zvoleni Buőina nemzeti vállalat vette át a telephelyet. Kevés volt a jól képzett helyi szakember, mindenképpen szükség volt erre a lépésre. Persze, ezzel még korántsem oldódtak meg egy csapásra a gondok. A kezdeti nehézségek tartósnak bizonyultak. A Buőina 02. számú ipolynyéki üzemében sokáig nem sikerült elérni a kívánt mutatókat, baj volt a munkafegyelemmel. — A dolgozók nehezen szokták meg az iparszerű, folyamatos termelést - jelenti ki az igazgató s ez természetesen kihatott a tervteljesítésre. Sok esetben a termelési program is akalmazottaink munkakedvét szegte. És jöttek csőstül az ezzel járó egyéb bajok. Nem sikerült teljesíteni az előirányzott tervet, csökkent az emberek keresete, ami pedig szinte törvényszerűleg munkaerővándorláshoz, jelentős létszámapadáshoz vezetett. Többször előfordult, hogy csupán 80 százalékos tervteljesítési tudtunk kimutatni. Talán a vállalat sem viselte szívén a kis üzem gondjainak a mielőbbi megoldását. Ráadásul 1984. júniusában árvíz sújtotta üzemegységünket, lemaradtunk a kiviteli terv teljesítésével is. Szerencsére mindez már a múlté, mert megtört ajég. öt esztendeje az üzem tervét már rendszeresen túlteljesíti. Az eredmények elérésében közrejátszott a dolgozók kezdeményezése, de főleg a pártalapszer- vezet tagjainak személyes példamutatása, valamint a szocialista vállalások teljesítése.- Az utóbi években - nyugtázza jóleső érzéssel Stefan Gecelovsky mérnök - a vállalat 11 üzemegysége közül többször miénk lett, jó termelési eredményeink elismeréseként, a vállalati vándor- zászló. No, de nézzük, mit mondanak a számok minderről: 1986 első félévében például, saját temetési értékünk tervét 124,8 százalékra, az árutermelést 100,6, az értékesítést pedig 113,5 százalékra teljesítettük. Említést érdemel, hogy az egy dolgozóra jutó munkatermelékenységet 146,1, a tervezett nyereséget pedig 269 százalékra teljesítettük. A termelés zökkenőmentes Az üzemben váltóműszakos termelés folyik. Három óra múlt, a délutáni műszak dolgozóinak a munkáját most Kukolík Mária irányítja. Kukolík Mária törzsgárda- tag, 1969 óta dolgozik a fafeldolgozó szakmában, hatodik esztendeje az ipolynyéki üzem mestere.- Terbegecen (Trebuáovce) születtem- mesélj miközben terepszemlére indulunk jó ideig Trabantommal ingáztam szülőfalum és munkahelyem között. Már három éve azonban üzemi lakásban, Ipolynyéken élek. Munkaerőhiánnyal küzdünk, mintegy 100 dolgozóra lenne szükségünk, de munkásaink száma nem éri el a nyolcvanat sem. Egyharmaduk nő. Nehéz itt tartani az embereket. Zajos, piszkos és hát legfőképp nehéz a munka- érvelnek a lányok, asszonyok és faképnél hagynak bennünket. Aztán pár száz méterrel odébb, a földműves-szövetkezet cipófelsörész-készitő üzemében horgonyoznak le. Sok fiatal pedig városba költözik. Viszont az ittlévók helytállnak becsülettel. A termelés három helyiségben zajlik. Az egyes számú csarnokban nyers parketták, tőkés, zömmel NSZK-beli ex• Klagyvik Istvánná hat éve dolgozik az üzemben FábótiS . imprtiisok EGY FAFELDOLGOZÓ ÜZEM HÉTKÖZNAPJAI portra induló paletták, valamint a füleki (Fil'akovo) Béke Bútorgyár részére szánt bútoralapanyagok készülnek. Ez a tulajdonképpeni fűrésztelep. Az egyik szeletelőgépnél fiatal házaspár buzgólkodik. Klagyvikné Galbács Éva 1981 -tói dolgozik jelenlegi munkahelyén, férje pedig pár hónappal később érkezett az üzembe.- Egy ideig már dolgoztam a fafeldolgozóban - vallja be Klagyvik István aztán beadtam a felmondásomat. Gondoltam, másutt majd kevesebb munkával is tudok sok pénzt keresni. Tévedtem, s visszajöttem, örülök elhatározásomnak. Az üzemtől lakást kaptunk, jól élünk, panaszra nem lehet okom. Bosszúságot csak az okoz, ha nem megfelelő minőségű, nedves faanyagot kell feldolgoznunk. Az asztalosmühelyben szintén kizáró• Az asztalosmesternek jövendő munkatársai segítenek (A szerző felvételei) • Stefan Gecelovsky, az üzem igazgatója lag fiatalok munkálkodnak, lakásépítéshez szükséges tartozékokat, továbbá burkolóelemeket készítenek. A harmadik csarnokban a szegecselési munkák folynak. Mindkét részleg csak egy műszakban termel, ezért másnap reggel Kelemen László mester kíséretében folytatjuk az üzemlátogatást. Ismét bekukkantunk a faszeleteló műhelybe. Most Rácsán Magdával ismerkedem meg.- Két műszakban dolgozunk - újságolja -, helybeli vagyok, jut időm a kert, a háztáji művelésére, a szőlő ápolására, de el tudom látni odahaza az állatokat, s az aprójószágot is. Álmodni sem lehetne a magamfajta asszonynak jobb munkahelyről. Egyébként alapító tagként tartanak számon. Nagyon jó a kollektíva. Az üzem termékeire január óta egyetlen panasz, reklamáció sem érkezett.- Gondolom - szögezi le Kelemen László, már az asztalosműhely felé menet - ez elsősorban a minőségi munkát végző 13 szocialista brigád tagjainak, valamint a többi lelkiismeretesen dolgozó embernek az érdeme. Az asztalosműhely és a szegecselőcsarnok dolgozóinak a munkáját Milan Lekyr mérnök irányítja. Az asztalosmestereknek fiatal, féléves szakmai gyakorlaton lévő leányok segédkeznek.- Üzemi ösztöndíjjal tanulunk - tudom meg Gyurász Szilviától - Czibulya Ágival, meg Dudás Janával - mutat iskolatársaira -,alig várjuk, hogy a gyakorlatban is bizonyíthassuk a tanultakat. Új termelési program születik Az üzemben hamarosan termékszerkezetváltásra kerül sor.-A jövő esztendő elejétől - tudom meg búcsúzáskor az igazgatótól - az építkezési faelemek helyett puhafából, téglagyári célokra szolgáló alátétrostélyokat fogunk gyártani. Az első szállítmány már útnak is indult az Észak- morvaországi Téglagyárak részére. Reméljük, ezáltal növekedik dolgozóink keresete is. Az ipolynyéki fafeldolgozó üzem igyekszik munkásai kedvében járni. A közeljövőben bővül a telephely, remélhetőleg hamarosan megoldódnak a fűtési gondok, és további új lakások, valamint üzemi étkezde is épül. ZOLCZER LÁSZLÓ Mesterségem kiveszőben Úgy képzeltem találkozásunkat, hogy Keserű János az Érsekújvári (Nővé Zámky) Helyi Gazdálkodási Vállalat §tú- rovói részlegének cipészmestere kényelmes fotelba ültet és mesél, mint az esti mesék közkedvelt Rémusz bácsija. A szűk helyiségben a kényelem, az új bőr nyers illata helyett azonban rendetlenség fogadott, és a bőrragasztó erős, bódító szaga ingerelt.- Évek óta ilyen körülmények között dolgozom, de nem panaszkodom. Igen, kicsi a műhely, ezért nem lehet példás rendet tartani, mégsem esett meg, hogy valamit ne találtam volna, illetve a megrendelőnek más cipőt adtam volna, nem a sajátját. Ezt öltözőnek rendeztük be - mutat a még parányibb szobácskára -, aztán a szükség úgy hozta, hogy ma már raktár, és a vil- lanyreszelöt is csak ott helyezhettük el. A ragasztószagot megszoktam. Ilyenkor nyitva ajtó, ablak, télen kellemetlenebb. A közel ötven év alatt csak egyszer lettem hűtlen a kaptafához. Türelmemet kéri, amíg felragaszt egy talpat, mert nem szívesen hagyja félbe a munkát.- Nem az elégedetlenség hajtott el akkor sem, hanem inkább az a félsz, hogy ezentúl nincs rám szükség. És ez talán nem is volt alaptalan, mert a nagyüzemi cipőgyártás megkezdésével kevesebb lett a munkánk és a fizetésünk is. Persze ez nemcsak anyagilag érintett bennünket, a hivatásom, a mesterségem véltem veszendőbe jutni. Ezért vállaltam munkát a környékbeli gyárakban, s nyolc évig távol maradtam a kaptafától. De szivem visszahúzott. Ma megbecsülnek, a járásban én vagyok az egyedüli cipészmester,- A mesterségnek volt hagyománya a családban?- Nem, nem volt - bólint nemlegesen -, s én magam sem tudom, miért épp ezt a szakmát választottam. Talán mert tél volt és meleg új cipőre vágytam. 1936-ban kezdtem az iskolát. Segédként dolgoztam egy idős cipészmester mellett, s munka után hetente kétszer két órát ültünk az iskolában hogy elméletet is tanuljunk.- Említette, elégedett. Mi teszi azzá?- Nézze, az én dolgom, hogy a cipőket javítsam. Mondhatnám, gyártsanak olyan cipőt, amelynek nem kopik el a sarka, nem válik le a talpa. Ez lenne az ideális, gondolja ön és sokan. De akkor nem lenne itt ez a halom cipó, amely talpalásra, sarka- lásra vár. Éngem a munka, az hogy sose fogyok ki belőle, hogy jól végzem, tesz elégedetté. Sót, nagy szükségem lenne segítségre. Egy régi kollégám szokott bejárni segíteni, mert képletesen mondom, nem tudott elszakadni a kaptafától.- Miért képletes az, hogy a cipész nem tud elszakadni a kaptafától?- Látja, maga is azt hiszi, cipész és kaptafa elválaszthatatlanok egymástól. Én is azt hittem. Ha régebben azt mondják, hogy egyszer majd nem lesz kaptafa a cipészmúhely- ben, csak nevettem volna. Ma helyette egy talpformájú vasra helyezzük javításakor a cipőt.- Különbség?- Semmi, csupán fa helyett vas. Én sem értem - teszi még hozzá, ahogy észreveszi arcomon, mennyire funkciótlannak tartom a cserét.- Meddig tart egy-egy cipő javítása?- Az attól függ, mit kell csinálni. Sarkalni, talpalni... • - Átlagosan gondolom.- Körülbelül 10-15 pár cipőt tudok megcsinálni naponta.- Ez azt jelenti, ma behozom a cipőt, holnap, legkésőbb holnapután érte jöhetek. Egy halom egymásra dobált cipőre s a polcokra helyezett vagy száz pár már megjavított lábbelire mutat. - Ha öten-ha- tan dolgoznánk, talán igen. De így egyedül... Ne higgye, hogy az emberek eldobják a letörött sarkú cipőt. Behozzák megja- vittatni. És rengeteg az ,,öröklött" lábbeli is. Anyuka hozza a lánya cipőjét, amelyet az már nem vesz fel, de ő sajnálná a szemétbe dobni. Két hét a várakozási idő.- S megéri a javítás?- Egy sarkalás kb. 11 korona. S egy új cipó?..- Igaz. TALLÓSI BÉLA 1986. X. 31.