Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)
1986-10-24 / 43. szám
■ A petfini hegyoldal hatalmas fái elrejtik a szem elől a több mint nyolcvan esztendős csodálatos kastélyt. Beljebb hatolva a park sűrűjébe, egyre tompul a főváros idegőrlő utcazaja. Kicsit visszariadok ettől a csendtől, amikor a kastély bejárata fölötti feliratra tekintek: Süketnén.ák Intézete. Az előcsarnokban aztán megnyugszom: ismerős iskolai zaj fogad, látszatra nyoma sincs az áthatolhatatlan csöndnek. A lépcső melletti kis táblán szerény felirat: „200 éves a Hallássérültek Általános Iskolája“ PEPA BOLDOG Az első emeleti igazgatói szobában Marie Hybnerová helyettes fogad. Az intézetben 1955-től dolgozik. Arcvonásaiba, szeme melegébe is beivódott a pedagógusi jóindulat, türelem, szeretet. Készségesen áll a rendelkezésemre, a legkisebbek közé, az óvodába invitál. Az osztályban hat kíváncsi szempár néz ránk kérdően. 4-5 éves gyerekek, valamennyiükön apró fülhallgató. Az osztályban körös-körül mindenhol szemléltetőeszközök. A kis Gabina lép Marie Fied- lerová óvónő elé. Ec^k kezét a pedagógus arcára, a másikat a sajátjára teszi.- Gabina, mondd ,,mama“!- Mama - hangzik tisztán a szó.- Most azt, hogy „tata“!- Tata.- Ba-bi - artikulálja az óvónő. Ez most nem sikerül. Gabina a falon függő tükörbe néz. Nemcsak „kitapintani“, akarja a szót, hanem „látni" is.- Babi - mondja és mosolyog. Büszkén néz rám. Közben Pepa megy a tábla elé, amelyre valamennyiük nevét fölírták és kitűzték rá a gyerekek fényképét is.- Hol van Pepa? - kérdi a pedagógus. Pepa határozott mozdulattal bök a táblára.-Ez a globális olvasás - jegyzi meg az igazgatóhelyettes. - Segít a későbbi iskolai oktatásban is. A betűket a gyerekek még nem ismerik, de a szavak grafikus alakját meg tudják jegyezni. Pepa a saját fényképére mutat, majd / magára:-Já- mondja. Sorra veszik a többieket is. Pepa mindenkit ismer, minden „változatban". De vajon hol van Ivó? Ivó még új fiú, nincs fényképe, Pepa ,iiába keresi. A grafikus alak felismerésére az óvónő kizárásos módszerrel vezeti rá. És jön a főpróba: Pepa odafut az asztalnál ülő Ivohoz és ujjával rámutat... MÚLT, JELEN, JÖVŐ- Amint látja, lehetőleg a kezdettől fogva mellőzzük a jelbeszédet - tájékoztat Marie Hybnerová, miközben átsétálunk az évfordulóra készített kiállitóterembe.- A gyerekek hároméves koruk után kerülnek hozzánk és szinte kivétel nélkül csak a jelbeszédet ismerik. Nekünk viszont azt kell elérnünk, hogy tőlünk, illetve a szakmunkásképző iskolákból kikerülve, bármilyen közösségben megállják a helyüket. Ezért kell megtanulniuk az ajakról leolvasni a szavakat, ezért kell megtanulniuk beszélni. A kiállítóteremben az alapító Kaápar Herman Künigl gróf arcképe fogad. Az 1786-ban alapított intézet sorrendben az ötödik volt Európában. A mai Károly téren annak idején hat diákkal indult az oktatás. A francia Charles de l’Epée jelbeszéde mellett foglalkoztak német nyelvű beszédtanulással is. A cseh nyelvű oktatás alapjait Petr Miloslav Veselsky fektette le, aki az 1836-ban alapított cseh részleg pedagógusa, az első cseh nyelvű tankönyvek szerzője volt. Az évek folyamán a jelbeszéd egyre inkább háttérbe szorult. A későbbi kiváló pedagógusok mély szakismereteken alapuló tankönyveket készítettek. A kétszáz esztendő alatt különben összesen 3841 diák hagyta el az iskola padjait. A szemlélődést a mában folytatjuk. Az asztalokon tankönyvek, segédeszközök, modern műszaki berendezések sora. Gazdagon illusztrált szak- és nyelvkönyvek. A szakkörök munkái: hímzések, rajzok, képzőművészeti alkotások. A sportkör tevékenységét bemutató fényképek, különböző versenyeken nyert trófeák. A pionírtáborok vidám életét szemléltető fényképek, külföldi nyaralások emlékei. S legvégül a jövő: a szakmunkásképző iskola végzett növendékeinek eredményei. Szabók, bádogosok, gépésztechnikusok, szobafestők, kárpitosok munkái. A NYELV DICSÉRETE Az órák közötti szünetben Olga Tumo- vá igazgatónővel és másik helyettesével, Ludvík Stercl-\e\ találkoztunk.- A kiállításon is láthatta - mondja az igazgatónő -, már a halmazelmélet oktatásával is foglakozunk.- Sőt, bizonyos elemeit már korábban is alkalmaztuk — teszi hozzá Marie Hybnerová.- A fogalmak megértetése a legbonyolultabb feladatok egyike - pzól közbe Ludvík Stercl. - Az egyik legnehezebben tanítható tantárgy éppen a fizika. A matematika ehhez képest egyszerű. Becsengetnek. Búcsúzóul az igazgatónő még megjegyzi:-A legfontosabb, hogy a gyermekek érzelmi életén sem esik csorba. A 140 gyerek nagy része prágai, ók iskola után hazamennek szüleikhez. A vidékiekért minden pénteken feljönnek a szüleik. Van, aki egészen Ceské Budéjovicéból jár ide, ami hétvégenként - kétszer oda- vissza - 600 kilométer. De a szülők tudják, hogy csak közös erőfeszítéssel érhetünk el eredményeket. Marie Hybnerovával a negyedik osztályba tartunk. Mint minden osztályban, itt is csak tízen lehetnek. A gyerekek félkör alakban ülnek a külön e célra gyártott padokban. Jöttünkre felállnak, majd Jaroslava Skrbková vezetésével folytatódik a cseh nyelv órája. A tananyag: a múlt idő,- Régen kaszával arattak - mondja a tanítónő. - Mivel aratunk ma? Egyszerre lendülnek a kezek a magasba. A legigyekvőbbre esik a tanítónő választása.- Ma kombájnnal aratunk - hangzik a válasz. A többiek kórusban ismétlik.- Mivel kaszálható a fű? - hangzik el a következő kérdés. Vékony hangú kislány válaszol:- Kaszával, sarlóval, fűnyírógéppel. Nem könnyű a cseh sarló, a „srp“ három mássalhangzóját kiejteni. Meg is küzd vele, míg végre sikerül. A nyelv él. Nem csak gondolkodtat, közvetít, de érzelmet is fakaszt. Ez az iskola kétszáz éve építi és óvja a közösségbe kapcsoló, az érintkezést teremtő, a csöndet megtörő kincset: a beszédet. GÁL JENŐ • Jaroslava Skrbková a negyedikesek között (Jaroslav Jirsa felvételei) ÚJ szú 9 K issé bizalmatlanul méregetjük egymást a Dimitrov Vegyiművek pszichológiai osztályának folyosóján. Fázósan toporgunk, beszélgetni nemigen van kedvünk, de hát nők lévén, sokáig nem bírjuk szótlanul. Emlegetni kezdjük a családot, a gyerekek ügyes-bajos dolgait és szinte észrevétlenül a munkára terelődik a szó.- Félek egy kicsit a vizsgáktól, ki tudja képes leszek-e végigcsinálni. Új munkahelyre kértem magam, tizenhat évig három műszakban dolgoztam, s valahogy nem bírom már az éjszakázást.- Hát, én sem aludtam sokat ma éjjel, a férjem csak nevetett, azzal engedett el, nehogy szégyent hozzak a családra. S ráadásul még a gyerekeim is az üzemben dolgoznak.- Pályaalkalmassági vizsga - mondom tettetett kétségbeeséssel, mert attól félek, engem is kivallatnak jövőbeni besorolásomat illetően. De szerencsére nem derül ki, hogy csak a kívánI csiság vezérelt erre a szokatlan erőpróbára. - Jelenléte zavarná a vizsgázókat, nem biztos, hogy beleegyeznének az ilyen megfigyelésbe - közölte néhárty héttel ezelőtt dr. Elena Sebíková pszichológus. - De ha vállalja, hogy inkognitóban megcsinálja a teszteket, úgy mint a többi öt résztvevő... Természetesen vállaltam. A többiekkel I együtt tehát várakozom. Kissé ideges vagyok. Fél nyolckor nyílik a terem ajtaja, a pszichológusnő betessékel, leültet minket. Miközben a ránk váró négyórás tesztvizsgálat fontosságáról beszél, titokban a többiek arcát fürkészem. Figyelmesen hallgatják a rfiegnyerő modorú pszichológust, s mintha elmúlt volna félelmük. Az első lapokra életrajzi adatokat kör- mölünk, fogódzóként az előnyomott kérdéscsoportokat használjuk fel. Itt-ott kérdezünk valamit, s amikor mindenki elkészül életrajzával vastag kérdésköteg kerül asztalunkra. A pszichológusnő először elmagyarázza a tennivalókat, s mi máris nekilátunk a feladatnak. Bevallom, eleinte játszva ment a „játék“, s volt időm körülnézni, miként boldogulnak sorstársaim. Ki a tolla szárát rágta, ki fintorokat vágott, szoknyáját, zsebkendőjét húzogatta. Amikor viszont nehezebb kérdéscsoportokhoz értünk, szinte azonnal megváltozott, sűrűbb lett a levegő. Társaim gyakrabban kértek magyarázatot (persze hiába, hiszen a pszichológus nem .egíthetett), sóhajtásokkal könnyítettek feszültségükön. A különféle ábrák láttán nekem is káprázni kezdett a szemem, s nagy erőfeszítéssel tudtam csak megoldani a teszt feladatait. Bevallom, voltak olyanok is, melyekre nem tudtam a választ. S míg engem nem nyomasztott a feladatmegoldás fontosságának súlya-, társaimat biztosan ez is idegesítette. Ezért amikor a pszichológusnő néhány percre átment a másik terembe, úgy súgtunk egymásnak, mint a kisdiákoknál szokás. A feladat megoldása után újabb „lepedő" került az asztalra, s magnószalagról hallgattuk az utasítást, mit és hogyan töltsünk ki. Előttünk sok kicsi négyzet folyt egybe egy fekete-fehér egésszé, s csak figyelmünk teljes összpontosításával tudtuk alá, illetve áthúzni az előre megadott ábrákat. Feszes tempóban, fáradozó kézzel, káprázó szemmel.- Ezen is túlvagyunk - mondta a lélegzetvételnyi szünetben valamelyikünk. - Jobban elfáradt a kezem, mint amikor végig mosom a lakásom ablakait - közölte nevetve a másik. A pihenő perceiben a pszichológusnő a pszichotesztek értelméről beszélt. - A vállalat vezetői gyorsan rájöttek, hogy a pályaalkalmassági vizsgálatok segítik munkájukat, ezért ma már szinte valamennyi dolgozó megfordul nálunk. Vannak rövidebb és hosszabb lefolyású tesztelések, s természetesen nehézségi fokuk is különböző. Mert mást kell figyelembe venni egy vezető állásba pályázónál, mást a mesternél, mást a veszélyes munkahelyre kerülőnél, mást a gépkocsi- vezetőnél stb. A tesztek segítségével objektív képet alkothatunk az egyén személyiségének egészéről, személyiségjegyeiről, tudásáról, reflexeinek gyorsaságáról stb.- Folytathatjuk? - kérdezte hirtelen a pszichológusnő, s mi újra nekiláttunk a feladatoknak. Érdekes színfoltot jelentett a műszeres reflexvizsgálat, amikor szín, fény és hangjelzésekre nyomkodtunk gombokat, pedálokat. Itt-ott nevetés hangzott fel a fülkéből, oka természetesen az elhibázott kéz, illetve lábmozdulat volt. A pszichológusnő elégedett volt velünk, s nevetve mondta, szívesen adna írást is férjeink részére, akik gyakran azzal vádolják nejeiket, hogy lassúak a reflexeik, nem bizzák a nőkre az autóvezetést.- Az lehet, hogy az autóvezetés technikáját mi nem sajátítjuk el olyan szinten mint a férfiak, ám a sokéves tapasztalat mondatja velem, reagálási képességünk nem egyenlő, hanem jobb - jegyezte meg. Dél felé járt már az idő, amikor befejeztük az utolsó vizsgálatokat is. - Aki látási zavarokkal küzd, és nem volt még szemorvosnál, megnézhetjük szüksége van-e kivizsgálásra. Fájdalommentesen, kiváló műszer segítségével. Van érdeklődő? Utolsónak maradtam, elbeszélgettünk még egy ideig. - Sok pályaalkalmassági vizsgálat szerves része a szemvizsgálat, s ha az itt tapasztalt eredmények nem kielégítőek, szemorvoshoz küldjük a jelentkezőt. Csak annak birtokában adjuk ki kezünkből a komplex írásos értékelést. És most nézzük meg a tesztlapokat - mondta mosolyogva dr. Elena Sebíková pszichológus, és én nem kis izgalommal néztem át a már kijavítottakat, s hallgattam az értékelést. - A vizsgálat eredményét bizalmasan kezeljük, a titoktartás nálunk is elmaradhatatlan követelmény. PÉTERFI SZONYA 1986. X. 24. ■H • A gyerekek kitapintják a szavakat...
