Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)
1986-10-24 / 43. szám
'/S///SSSSS/SSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSS/SJ A belorusz vasútigaz- r\ gatóság egy napon elhatározta, felmérést végez: valóban szükség van-e any- nyi emberre ahhoz, hogy a vonatok útnak Induljanak, hogy a sorompó leereszkedjen, hogy a piros fény kigyulladjon. Nos, az Igazgatóság megbízottai érdekes módszerrel gyózódtek meg a valóságról: másfél ezer fényképet készítettek egy munkanap alatt, megörökítve ezáltal minden egyes szolgálati hely egész napos ténykedését. Az eredmény azt bizonyította, hogy jó néhány alkalmazott munBelorusz kaidejének egytizedét mindennel - csak éppen nem munkával tölti. Az Igazgatóság úgy döntött: bizonyos munkakörök összevonásával, munkafolyamatok egybeolvadásával kevesebb dolgozó is képes lesz ellátni ugyanazt a feladatot — több bérért. És elkezdődött a közgazdászok számára fogalommá vált belorusz kísérlet. A Szovjetunió e nyugati köztársaságában ma már teljesen természetes, hogy a kisebb állomásokon maga az állomásfönök, vagy éppen az ügyeletes látja el a pénztáros feladatát is, amellett, hogy irányítja a vonatok forgalmát. A kísérlet meghozta első gyümölcseit: a teljesítményben dolgozók havi fizetése - miközben a norma 12-50 százalékkal nőtt a létszámcsökkentésekkel - átlagában 25 rubellel lett több. Néhány kiemelkedő teljesítményt nyújtó vállalatnál — így például a minszki teherpályaudvaron - ugyanez a szám már megközelíti a 43 rubelt. A kísérlet továbbfejlesztését várják sokan, így a már említett minszki teherpályaudvar dolgozói, akik gyorsan alkalmazkodtak az új körülményekhez, s kiváló munkájukkal, ugrásszerűen megnőtt teljesítményükkel hívták fel magukra a figyelmet. Ok, valamint a hasonlóan jól dolgozó minszki mozdonyjavító üzem azt szeretnék, ha az általuk megszerzett többletjövedelemmel saját maguk, ne pedig az igazgatóság rendelkezne. A mozdonyjavító üzem vezetője, Matjasz panaszkodik a Trud riporterének, mert hiába mutat fel a többieknél jobb eredményeket a kollektíva, az ily módon kapott nyereség a vasutak közös kasszájába, nem pedig saját bankszámlájukra kerül átutalásra. Az anya- vállalat képviselője, Ring főmérnök azonban úgy véli, a gazdálkodás bonyolult feladat. „Vannak cégek, ahol a bérek növekedésének üteme meghaladja a termelékenység növekedésének ütemét. Van olyan vállalat, amely lényegében csődbe jut, mivel nem megfelelőképpen rendelkezik a béralappal. Ezért vesszük el és csoportosítjuk át a nyereséges üzemek által megtermelt plusz értékből származó jövedelmet.“ A Trud írása a munkaszervezés ésszerűsítésének erkölcsi oldalára is kitér. Mint a lap munkatársai megjegyzik, a belorusz kísérlet sikere nem utolsósorban annak köszönhető, hogy a dolgozók támogatásukról biztosították azt. Minden egyes intézkedést a kollektíva elé terjesztettek, nyílt, őszinte vitát folytattak a változások szükségességéről, s a vasutasok maguk is meggyőződhettek arról, hogy nem járnak rosszul. Persze nem mindenkit sikerült meggyőzni. Különösen azokat nem, akiknek munkájára többé nem tartott igényt a vasútigazgatóság. T öbbek között erről is beszélgetett a baltikumi vasútigazgatóság vezető munkatársával, a szovjet kormány lapjának, az Izvesztyijának a rigai tudósítója. A baltikumi vasutak a belorusz kísérlet sikerei nyomán hasonló intézkedéseket foganatosítottak: ezerhétszáz fénykép alapján, valamint a dolgozók körében végzett felmérés után ötezernégyszáz vasutastól váltak meg. „Csodálkoztunk, mennyi felesleges ember lézengett mindenfelé“ — mondotta Posztnyikov igazgatóhelyettes. A leépítésekkel felszabaduló-dolgozók egy részét átirányították más munkakörbe - a vasutaknál -, mások végleg elhagyták a vállalatot. Posztnyikov szerint azonban a távozók abszolút többsége becsületes, jól képzett munkás kísérlet volt, s „nem az ő hibájuk, hogy feleslegessé váltak megszokott közösségük számára.“ Mint mondotta: mindegyikükkel komolyan, hosszasan elbeszélgettek, ügyeiket munkagyűléseken szakszervezeti összejöveteleken tárgyalták meg. „Jóváhagytuk az üzemek azon kezdeményezését, hogy az objektív okok miatt távozásra kényszerülő dolgozóinkat ünnepélyes keretek között, az általuk végzett munkáért köszönetét mondó szavakkal búcsúztatták el." Posztnyikov szerint az elbocsátás során elkerülhető mindenfajta konfliktus, ha ésszerűen csinálják azt, ha bevonják a közvéleményt. Igaz, mindenkit ők sem tudtak meggyőzni; „Vannak elégedetlenek. Hárman közülük a bírósághoz fgr- dultak. És mi lett belőle? A bíróság jóváhagyta a vállalati vezetés és a szakszervezeti bizottság döntését." Itt jegyezzük meg: Belorussziában viszont öten per útján visszakerültek korábbi munkahelyükre. A z Izvesztyija interjújában szóba került a munka- közvetítő irodák szerepe is. A feleslegessé vált belorusz és baltikumi vasutasok jó része éppen ezen intézmények révén jutott munkához Az SZKP elméleti folyóiratának, a Kom- munyisztnak egyik nemrégi száma közli Kulikov közgazdász cikkét. A szerző ebben kitér arra a problémára is, hogy mit tesznek majd azokkal, akikre nem lesz szükség egy bizonyos munkahelyen. Szerinte ugyanis a rosszul dolgozókat, illetve az új technika alkalmazása miatt feleslegessé válókat a vállalat nem tarthatja el. „Úgy hisszük, hogy az üzemek nem foglalkozhatnak elbocsátott dolgozóik máshol történő elhelyezésével. Ezt egy kifejezetten erre a célra létrehozott állami szolgálatnak kellene majd végezni." (Sz. F.) R0MANIA: A helyi ipar és a szolgáltatások fejlesztése Romániában a hetvenes évek végétől, a népgazdaság szerkezetében végrehajtott változások következtében, fokozatosan növekszik a helyi néptanácsok hatáskörébe tartozó ipari- és szolgáltató vállalatok szerepe. Az intézkedés legfőbb célja, hogy a jövőben a lehető legjobban és leggazdaságosabban legyenek kihasználva a helyi munkaerő-tartalékok és a különféle nyersanyag- és energiaforrások. Ugyanakkor a kisvállalatok eredményes működése néhány országos gazdasági probléma megoldását is elősegíthetné. A helyi ipari és szolgáltató vállalatok fejlesztésére 1980 tavaszán országos méretű távlati tervet hagytak jóvá a legfelsőbb román párt- és állami szervek. E szerint a helyi vállalatok részesedése az ország ipari termelésében az 1980-as három százalékról 1985-ben nyolc százalékra növekszik, s 1990-ben pedig mintegy 12-14 százalékot ér el. A helyi ipari és szolgáltató vállalatokban 1980-ban mintegy 600 000 ember dolgozott, akik több mint 50 milliárd lej értéket termeltek. Az 1985-ös adatok: 730 000 alkalmazott és majdnem 90 milliárd lejes forgalom. A kisvállalatok nagy része különféle fogyasztási cikkeket, egyszerűbb munkaeszközt stb. gyárt, melyet főleg helyi és megyei szinten értékesít. Az alapvető élelmiszerekből való önellátás rendszerének bevezetése után a nyolcvanas évek elejétől kezdve megindult a helyi szintű élelmiszeripar kiépítése is. Az élelmiszeripari kisvállalatokat fokozatosan korszerű berendezésekkel látják el, új vállalatokat létesítenek és felújítják a helyi pékségeket is. Központi terv szerint az évtized végén az élelmiszer- késztermékek és -félkészáruk 40-50 százalékát már helyben fogják előállítani. Tekintettel az egyes megyék eltérő mezőgazda- sági adottságaira, illetve a különféle élelmiszeripari nyersanyagok általános hiányára és nemkülönben a megfelelő gépi berendezések szűkös voltára, több probléma ezen a téren még megoldásra, tisztázásra vár. A zöldség- és gyümölcskonzerveket, illetve üdítő italokat szintén egyre nagyobb mértékben a helyi üzemekben készítik majd. Már folyamatban van a kis villanyerőmüvek építése. Többségük vízi erőmű, de növekszik a nem hagyományos energiaforrások - a termálvíz, a''napfény, a szél és a biogáz - felhasználása is. Ezeknek az erőműveknek az építését vagy a régebben leállított vízművek működésének felújítását a romániai sajtó is nagyon propagálja. Bukarest tervei szerint a kisvállalatoknak szorosabban együtt kellene működniük az országos jelentőségű ipari üzemekkel. Ez az együttműködés egyelőre még csak a kezdeteknél tart. A román közgazdászoknak az az elképzelése, hogy a helyi üzemek különböző alkatrészeket, berendezéseket is gyárthatnának kis szériákban. Az erre vonatkozó tervek már elkészültek. Egyre nagyobb szerephez jutnak a kisvállalatok a helyi lakosságnak nyújtott szolgáltatások területén. Fejleszteni kell az autójavító műhelyeket, pékségeket, szabóságokat, háztartásbeli villamosberendezések javítóműhelyeinek hálózatát és természetesen a helyi közétkeztetést. A Revista Economica című román szaklap nemrégiben a témával foglalkozva rámutatott arra, hogy az igényes feladatok teljesítéséhez feltétlenül szükséges a helyi üzemek jobb ellátása megfelelő gépi berendezésekkel és nyersanyagokkal. Például több berendezést és gépet, amelyet a nagyvállalatok már kiselejteznek, a helyi üzemek, műhelyek sikerrel tudnának még használni. A helyi tanácsok hatáskörébe tartozó ipari és szolgáltató vállalatok fejlesztése az egységes országos népgazdasági tervvel összhangban folyik és hozzájárul a kisebb városok és falvak lakossága életkörülményeinek fokozatos javításához. KOKES JÁNOS Bulgáriában a vegyipari termelés az utóbbi öt évben ötven százalékkal emelkedett és az évtized végéig megduplázódik. A termelékenység állandó növeléséhez elsősorban az járul hozzá, hogy a legtöbb üzemben a mikroprocesszoros technika alapján folyamatosan automatizálják az egyes termelési folyamatokat. Képünkön a dél-bulgáriai Sztara Zagora közelében működő műtrágyagyár egyik termelési részlege látható. (ÖSTK-felvétel) Beszédes számok az NDK mezőgazdaságáról Tavaly az NDK nemzeti jövedelme 4,8 százalékkal gyarapodott. A jelentős mértékű növekmény 90 százaléka a munkatermelékenység javulásából származott. Beszédes számok igazolják a mezőgazdaság, az agráripar dinamikus fejlődését is. Tavaly például az ország történetének eddigi leggazdagabb termését takarították be: 31,1 millió tonna gabona került a raktárakba. Emellett teljes egészében teljesítették az állattenyésztésben előirányzott terveket. A vágóállat-tartás 5,2 százalékkal, a tejtermelés 3,4 százalékkal nőtt. Az élelmiszeripari nettótermelés'8,4 százalékkal növekedett. Az NDK-ban egy lakosra 0,37 hektár mezőgazdaságilag megművelt földterület jut. Az itt termelt javakkal biztosítja a mezőgazdaság a népélelmezés alapjait. A lakosság ellátásának 90 százaléka manapság már hazai forrásokból ered. Közellátásra a többi között naponta 6500 vágóállat, csaknem 20 ezer tonna tej és 13 millió darab tojás jut. A mezőgazdaságban jelenleg 840 ezren dolgoznak. A mezőgazdasági termelőszövetkezetek száma 1140, a növénytermesztésre szakosított állami gazdaságoké 75. Állat- tenyésztéssel 2792 szövetkezet és 320 állami gazdaság foglalkozik. A szövetkezetek és a gazdaságok a termőterület 87 százalékát birtokolják, s az állatállomány 83 százaléka az 6 tulajdonuk. A szakosított növénytermesztő és állattenyésztő gazdaságok 190 társulásában a munka- és életfeltételek fokozatos javítása felett választott tanácsok őrködnek. Ezeknek 20 ezer tagja van. Az NDK-ban 208 kertészeti szövetkezet működik és 223 társulás segíti az állattenyésztés fejlődését. Az állami gazdasági hústermelő kombinátok száma 33. Számon tartanak 262 agrokémiai központot és 161 meliorációs szövetkezetei. Ma 2500 agrárkutató dolgozik az elméleti eredmények gyakorlati megvalósításán, s 40 konzultációs központ segíti elő a korszerű módszerek elterjesztését. A termelés irányításában és ellenőrzésében egyre nagyobb szerephez jut a mikroelektronika. További jelentős teljesítmény-növekedést várnak a biotechnológia alkalmazásától is. A falu életfeltételei egyre közelítenek a városhoz, legyen szó lakáshelyzetről, közoktatásról, egészségügyi ellátásról, szolgáltatásokról és művelődésről. A legnagyobb vívmányok közé tartozik a mezőgazdasági dolgozók képzési színvonalának gyors növekedése. Míg 1960-ban a mezőgazdaságban foglalkoztatottaknak alig 6 százaléka rendelkezett szakképesítéssel, jelenleg már 90,2 százalékuk szakképzett. A dolgozóknak több mint a 9 százaléka végzett egyetemet, főiskolát. Az utóbbi években 45 ezer nödolgozót képeztek ki különböző gépkezelői szakmákra. (Budapress-Panoráma) SZÁMOK, TÉNYEK, ADATOK • Az elkövetkező ötéves tervidőszakban az előirányzat szerint több mint harmadával bővül a KGST-tagállamok közötti áruforgalom értéke az előző periódushoz képest, ezen belül is negyven százalékkal nő a gépipari berendezések szállítása A tervek alapján az áruforgalom szerkezetében az eddigieknél nagyobb súllyal szerepelnek majd az élenjáró technológiát megtestesítő ipari termékek. Jelentős hangsúlyt kap emellett az anyagi, a pénzügyi és a munkaerőtartalékok' gazdaságosabb kiaknázása, az egymás közötti valutáris és egyéb pénzügyi kapcsolatok korszerűsítése, valamint a gazdasági kapcsolatok kiegyensúlyozása. • A kubai üzemeknek 1989-ig átlagosan 7,4 százalékkal kell csökkenteniük a termelési költségeket 1985-höz viszonyítva. Ezt a feladatot 1066 üzemben végrehajtott felmérés alapján tűzték ki. Az ágazatukban az átlagot képviselő üzemekben nagyító alá vették a kiaknázatlan tartalékokat. A tervezett költségcsökkentés végrehajtása azért is rendkívül fontos, mert ennek alapján hajtják majd végre 1990-től a nagykereskedelmi árak átfogó reformját. A kitűzött cél megvalósításával a szigetországban az évtized végéig mintegy negyed millió pesos értékű megtakarítást érnek el, ami kedvezően befolyásolja a beruházásokat és a nép életszínvonalának alakulását. Ügyelni kell arra, hogy a bérek növekedése ne haladja meg a termelés növekedésének ütemét. Az utóbbi hónapokban a központi hatóságok 71 üzem béremelési kérelmét utasították el, mivel az nem párosult volna megfelelő termelékenység növekedéssel.
