Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)

1986-10-24 / 43. szám

• Bednárik Béla elektronikus vlzórafej beállítását • Morvay Lajos az esztergagépnél végzi (Benyák Mária felvételei) DJ NEGOLDUDK rrnmur Az elektronikát a vízügy sem nélkülözheti A fiatal újítók és feltalálók 1986-os szemléjén, a Zeni­ten, melyet Prágában rendeztek meg, ezüstérmet nyert, s az erdő- és vízgazdálkodási minisztérium okleve­lével tüntették ki egy létszámra kicsi, de lelkes kollektíva három műszerét. A díjat a csoport vezetője, Agárdy Gábor vette át. Kíváncsian kerestem fel a kollektívát munkahelyén, a Nyugat-szlovákiai Vízművek és Csatornázási Vállalat távvezetékek és speciális tevékenységek üzemének szenei (Senec) fejlesztési műhelyében. A speciális tevé­kenység ez esetben nem más, mint a klórozás, a műszer- javítás, valamint a fejlesztés. Mindezt külön-külön munka- csoport végzi. A fejlesztési műhely főnöke Agárdy Gábor, önálló fejlesztési mérnök. További tagjai: Zborka István önálló fejlesztési mérnök, Bednárik Béla és Svaszta Gyula, a mérő- és szabályozó műszerek mechanizmusai, Morvay Lajos géplakatos, Morvay Tibor szerszámkészítő, valamint Bednárik Beáta raktáros. A fejlesztési műhely 1985. január 1-én létesült. Olyan mérő- és automatizációs műszereket, automatizációs berendezéseket fejlesztenek itt ki, amelyek á technológi­ákhoz szükségesek és másképp nem szerezhetők be: elektronikus áramlásmérőket, nyomásmérőket, szintmérő­ket, vezeték nélküli átvételtechnikai berendezéseket. Vagyis - ezt beszélgetőpartnereim többször hangsúlyoz­ták - mindig csapatmunkáról van szó, jóllehet szüntelen töprengés, merész gondolatok, alkotó fantázia nélkül itt semmire sem mennének. Az ötletesség, a kreativitás, a megoldások keresése itt olyan követelmény, amely nemcsak a mérnökökre vonatkozik, hanem a csoport valamennyi tagjára. Mint ahogy a szüntelen tanulás, a sok­oldalúság igénye is. Ez azonban az itt dolgozókat egyálta­lán nem bosszantja. Sőt, kimondottan szerencsésnek tartják magukat azért, hogy így van.- De vajon miből tanulnak? - kérdem Agárdy Gábortól. - Az irodalmat saját magunk szerezzük be. Elsősorban magyarországi és NDK-beli irodalmat. Magyarországon a vízügy magas színvonalon áll. A Csehszlovák Tudomá­nyos Társaság keretében magyarországi szakembereket hívunk meg előadások megtartására. A tudományos társa­ságnak mindannyian tagjai vagyunk. Én üzemünkben a társaság elnökségének is tagja vagyok. Tanulmány- utakra is járunk Magyarországra. Nemrég a soproni vízmű­nél töltöttem egy napot. A fejlesztési műhely csak tavaly jött létre, de az itt dolgozó kollektíva már egész sor figyelemre méltó ered­ményt ért el. Ezekről Agárdy mérnök egyebek közt ezt mondja:- A szenei víztározót a boldogfai (Boldog) szivattyúte­lepről látjuk el vízzel. A tározót telíteni és kiüríteni kell ahhoz, hogy a város vizet kapjon. A tározó és a szivattyú- telep között nincs vezeték, amely vezérelné a szivattyúál­lomást. Ezért készítettünk egy elektronikus berendezést, amely a vízszintet egy elektronikus jelsorozattá alakítja át, s ezt egy rádióadó segítségével sugározzuk az éterbe, majd a szivattyútelepen felfogjuk, feldolgozzuk, s a feldol­gozott jellel vezéreljük az egész szivattyútelepet. AZ ELEKTRONIKUS ÁRAMLÁSMÉRŐ KIFEJLESZTÉSE Ennek történetét a műhely vezetője így mondja el:- A somorjai (Samorín) víztermelő telepen gondot oko­zott, hogy azok a berendezések, amelyek magyar-angol licencben készültek, bizonyos idő után tönkrementek. Ezeket pótolni nem tudtuk, mivel devizaigényesek és a pótalkatrész-ellátás akadozott. Voltak berendezések, amelyek már három-négy éve nem működtek. Ezért mi kifejlesztettük ezt az elektronikus áramlásmérőt, amely legalább olyan pontos. A mérésügyi hivatal szerint pontos­sága 0,3 százalékos, ez teljesen megfelelő. Ezeket a berendezéseket telepítettük most Somorján. A gépészek a kutak vízhozamát és az egész termelést ezeknek a műszerekek az adatai alapján állítják be. ISMÉT MŰKÖDNEK Trnava vízellátását egy nagyteljesítményű NSZK-beli szivattyú biztosítja. Ára félmillió devizakorona. Régebben behozatallal biztosították a javításhoz szükséges pótalkat­részt. A szivatyú tönkrement, és a javításhoz speciális, körülbelül egy század milliméter megmunkálásé alkatré­szek kellenek. A javítást az országban senki sem vállalta. Azaz a lehetetlent nem ismerő kis munkaközösség gépé­szei igen. Természetesen hazai alapanyagból. A megtaka­rítás félmillió devizakorona. A fejlesztők tulajdonképpen úttörő munkát végeznek, szüntelenül az új megoldásokat keresik. Munkájuk egy része tematikus feladat megoldása, így újításnak minősül, s ennek megfelelően jutalmazzák. Ám nem minden megol­dás tematikus feladat, ezért elbírálása és jutalmazása olykor vitás. Agárdy elvtárs ezzel kapcsolatban megjegyzi:- Ezerkilencszáznyolcvanötben tizenkét újítási javasla­tot adtunk be. Ebből kettő volt tematikus feladat. Újításaink felét elfogadták, a többivel kapcsolatban még nem szüle­tett döntés. Vita van arról, hogy ezek munkaköri felada­tok-e vagy újítások. Alkalmazni alkalmazták őket. Mi ugyanis mindig csak úgy adunk be újítást, ha az ötlet már meg is valósult. Másutt ez általában fordítva történik: előbb beadják a javaslatot, majd realizálják. Újításaink egy részéért már megkaptuk a jutalmat, lesz, amit csak később fizetnek ki. Zborka István ehhez magyarázatként hozzáfűzi, hogy a jutalom meghatározásához előbb az újítás társadalmi­gazdasági hasznosságát kell megállapítani. DE VIZÁM EGT AKARÍT ÁS Jelentős devizakiváltást tesz lehetővé az elektronikus áramlásmérőnek az átdolgozása épitőszekrényelvú modullá. Ez azt jelenti, hogy az egész áramlásmérő egy kis Európa-kártya nagyságú múszerecske, melyet modulári­san lehet illeszteni a többi műszerhez anélkül, hogy konstrukciót kellene változtani. Ezt újítási javaslatként adták be, de a vállalat nem fogadta el. Am mivel meggyő­ződésük, hogy az, fellebeztek a felsőbb szervnél, azaz a kerületi nemzeti bizottságnál. A választ kíváncsian várják. / Jelenleg is rendkívül igényes feladat megoldásán fára­doznak: a senicai regionális diszpécserrendszer kifejlesz­tésén.- Két állomás fog drót nélkül adatokat szolgáltatni egy •központi állomásnak - magyarázza Zborka elvtárs.- Rádióadók és vevők segítségével fogjuk vezérelni az egész rendszert - folytatja Agárdy Gábor. - Ezért fejlesz­tettük ki hozzá a rádióadókat és vevőket. Hazánkban ugyanis ilyeneket senki sem gyárt. Az állomások emberi kéz beavatkozása nélkül hajtják végre a központi paran­csot. Mintegy hét számítógépes rendszer fog egymással kommunikálni vezeték nélkül, s kiszolgálni a vízszolgáltató berendezéseket. KÁBEL NÉLKÜL Elmondják, hogy korábban a Senica környékén levő két állomás között kábelt akartak lefektetni. Csupán a kábel ára kb. 700 ezer korona lett volna, de nem tudták beszerezni, s nehézségekbe ütközött volna a lefektetése is az egész városon keresztül. Az összköltség 1,5-2 millió koronát is elért volna.- Ezért kerestek meg bennünket, hogy ezt a rendszert készítsük el - magyarázza tovább Agárdy Gábor. - Ha viszont egyszer már valamit csinálunk, akkor nemcsak két állomást kötünk össze, hanem elkészítjük az egész regio­nális rendszert, méghozzá lényegesen olcsóbban. Mind­össze a kábel költségéért. Talán még annál is keveseb­bért.- Ha ezt a rendszert egyszer kifejlesztjük, akkor más esetben is fogjuk tudni használni - veti közben Zborka István. Mindenképpen említést érdemel az a megoldásuk is, amelyet a szenei vízrendszer és a bernolákovói szivattyú- állomás összekapcsolásával kapcsolatban fejlesztettek ki.- A bernolákovói szivattyúállomás a mi távvezetékünk­ből kapja a vizet. Ezt vezetéken keresztül kellene vezé­relni, hogy a bernolákovói pumpa kikapcsoljon, amikor a szenei víztároló megtelik. Ennek a vezetéknek a költsége 1 millió 300 ezer korona. Mi ezt meg tudtuk drót nélkül oldani 22 ezer koronáért. Mégpedig körülbelül három hónap alatt. Ennyi idő a kábelnek nem a lefektetéséhez, de még a beszerzéséhez sem lett volna elegendő. Ezek a példák nyilván meggyőzően szemléltetik, miért van szükség a fejlesztésre. Azt is tanúsítják az eddig elmondottak, hogy a vízügyi szakma a mai napig túlnyomórészt építész-szakma. Az elektronika ezen a területen csak most kezd betörni, s a hasznát az építészek nem tudják eléggé felmérni. Mi több, még félnek az elektronikától. Erről a fejlesztők munkacsoportjának vezetője így vélekedik:- Az építész huszonöt esztendeje ugyanazt a víztározót betonozza, ugyanazt a csövet fekteti, s csaknem ugyanaz­zal a szivattyútípussal dolgozik. A gázszolgáltatásban már lényegesen nagyobb az elektronika kihasználása. Sikereik természetesen újabb és újabb, egyre meré­szebb megoldások keresésére ösztönzik a kollektív tagjait.- Számunkra a feladat adva van, s ennek mindig több megoldása létezik. Nekünk kell megtalálnunk az optimáli­sát - vall az alkotás nehéz, de szép gyötrelmeiről Zborka István. - Megvitatjuk egymással, mi a legmegfelelőbb megoldás. Ez tehát közös munka. Itt van például ez a vevő - mutat a már elkészített darabra. - Egyik részét Gábor csinálta, a másikat én, a harmadikat meg Béla. Nevét hallva a nem éppen bőbeszédű Bednárik Béla egy pillanatra felkapja a fejét, aztán folytatja egy bonyolult nyomtatott áramkör rajzolását, melybe úgy belemélyedt, hogy beszélgetésünket egy ideje talán már nem is hallja. - Egy számítógép csatlakozó részét tervezi. Ha kell, külső kollégákkal is megbeszélik az előttük álló feladatot. Amíg egy-egy berendezés elkészül, eredeti elképzelésük gyakran módosulhat. Munka közben nem ritkán nyúlnak a zsebszámológéphez. Itt az elméletet és a gyakorlatot egyaránt alkalmazzák. A két mérnök korábbi munkahelyén szerzett ismereteinek a kutatótevékenység­ben hasznát veszi. Agárdy Gábor kilenc évig a bratislavai Tesla elektroakusztikai kutatórészlegének a főkonstruktőre volt, Zborka István pedig öt esztendeig a vasútnál mérőla­borban dolgozott. Főiskolára Agárdy Gábor elektrotechni­kai szakközépiskolából, Zborka István pedig a Szenei Magyar Tanítási Nyelvű Gimnáziumból jutott el. A műhely vezetője már több cikket közölt szaklapokban. Zborka elvtárs egy külön épületbe kalauzol. Itt látható a sokat emlegetett műszerek egy része.- Ez a műszer a kutakban levő vízszintet figyeli - ma­gyarázza. - Ez meg az áramlást méri. Most például másodpercenként 150 liter vizet nyom fel a szivattyú a víztárolóba. Megtekintjük hazai és külföldi gépekkel jól felszerelt műhelyüket, ahol Morvay Lajos éppen marógépen dolgo­zik. A rádió hútőblokkját készíti.- Ha kell, mechanikus, ha kell esztergályos munkát végzek, vagy mint most, marógépen dolgozom. Szeretem a sokoldalúságot. Itt sosem unalmas a munka, hisz nem végzünk sorozatgyártást. Kissé odább Morvay Tibor éppen beindított egy fúrógé­pet. Nemrég tesztelöt készített. Az ügyes kezű, gazdag fantáziájú fiatal szakember gépipari szakközépiskolát vég­zett, de a kémia is nagyon érdekli. A műhelyt a közösség tagjai saját maguk alakították át és szerelték fel. Talán ezzel is magyarázható, hogy ez számunkra valamivel több, mint a megszokott értelemben vett munkahely. A kollektíva versenyben áll a szocialista munkabrigád címért. Tagjai közül ketten az üzem Bratisla- vában levő pártalapszervezetének is tagjai. A brigád egyéb rendezvényei közül említést érdemel a tábortűzzel végződő gyermeknap szervezése. Ezen az alkalmazot­tak gyermekei, hozzátartozói is jelen voltak. A műhely vezetője nemcsak szakmai értelemben elégedett a kollek­tívával, mely nagy odaadással és bátran végzi sok-sok ügyességet, leleményességet, kitartást igénylő munká­ját. FÜLÖP IMRE ÚJ SZÚ 1986. X. 24.

Next

/
Oldalképek
Tartalom