Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)
1986-10-17 / 42. szám
HjO = vegyileg tiszta állapotban színtelen, vastagabb rétegben halványkék, szagtalan és íztelen folyadék - víz. Földünk felszínének körülbelül a kétharmadát borítja. Felbecsülhetetlen drága kincsünk. Hogy milyen nagy az értéke, azt a szomjazók tudják a legjobban. Az Ungvidék gazdag vizekben. Mégsem elégedett, mégis sok a gondja-baja vele. Nemcsak a medréből gyakran kilépő Latorcával, a megmegáradó Unggal, a rakoncátlan Laborccal, valamint a csapadékos években rendkívül magasan tanyázó talajvízzel, hanem legalább akkora mértékben az ivóvízzel is. A kaposkelecsenyi (Kapuáianske Kraőany), dobórusz- kai (Ruská), budaházi (Budince), nagyszelmenci (Vel'ké Slemence) és ptruksai (Ptrukáa) kutak többsége nem mély. Alig 5-6 méteres. Jellemző rájuk, hogy hóolvadáskor, valamint egy-egy kiadós zápor, vagy napokig tartó csendes eső után jóformán színültig töltődnek. Olyankor Palcsó Miklós így összegezett: Egyesek azt állítják, hogy a folyók és patakok szabályozása, valamint a talajjavítás sokat rontott a víz minőségén. Nos, ez téves felfogás. Itt soha sem volt egészséges ivóvíz. Ez homokos és mészhiányos talajú sík vidék. Az itteni víz túlságosan lágy. Nagyszerű a mosakodáshoz és a mosáshoz, ám fogyasztásra nem. A Töketerebesi (Trebiéov) Járási Közegészségügyi Hivatalban Ján Michalenko doktor, a járási higiénikus többek között ezt mondta: - Köztudott, hogy járásunk ásott kutai nem felelnek meg az országos szabványnak. Vizük vegyi összetétele rossz, magas a nitráttartalmuk. Szerencsére fertőző betegséget mostanában nem okoznak, viszont ,,kékbetegséget“ igen. Ugyanabban az intézetben Vladimír Kundrát mérnök egy térképet vett elő. Rajta a községek neve mellett különböző színű kis körök jelezték, hogy hol milyen az ivóvíz. - Rendszeresen ellenőrizzük a kutakat, és községenként legalább ötből veszünk mintát. Persze, ez a lényegen nem sokat változtat, mert ezzel a víz minőségét még nem javítjuk. Tény, hogy kedvezőtlen a mérleg. A közkutakat rendszeresen klórozzuk, fertőtlenítjük. Az utóbbi időben gyakorlattá vált, hogy annak a háznak a kútját, ahol gyermek születik, térítésmentesen kivizsgálHol az a (víz-, pénz-) forrás? leguggolva, kézzel meríthetjük belülőle tele a vödröt vagy a bögrét. Ez még nem lenne különösebb baj, ha a víz tiszta lenne. Csakhogy nem az. Többnyire szürke, zavaros, néha pedig mellékíze is érezhető... Jobb híján ezt isszák és ezzel főznek a helyiek. Mi mást is tehetnének, ha egyszer az ásott kutak ilyenek, mélyfúrású, artézi kút egyik faluban sincs, közművesített vízvezetéknek pedig se híre, se hamva. Vannak - főleg idősebbek -, akiket ez nem foglalkoztat és nem érdekel. Ok azzal intézik el, hogy ,.Eddig is ezt ittuk és itt vagyunk1" Előfordulnak olyanok is, akik képtelenek jóízűen fogyasztani. S egyre nő azoknak a száma, akik nem bíznak a helyi kutakban és inkább ásványvízzel, meg üdítőitalokkal oltják szomjukat. Hogy ez utóbbiak óvatossága nem alaptalan, azt a minap a dobóruszkai Cserép Ferencné is igazolta.- Tavaly ősszel azt vettük észre, hogy a négyhónapos unokám kezd kékülni. A menyem mindjárt gondolta, hogy vízmérgezés lehet, ő ugyanis már hallott valamit róla. Azonnal futottunk vele a kórházba, ahol segítettek rajta. Az orvosok azt mondták, ha később visszük, nagyobb baj is bekövetkezhetett volna... Azóta városi vizet fogyaszt a kicsi. Nagykaposról (Vel'ké Kapuőany) hordjuk neki. Vett a fiam egy műanyag tartályt és abban. Persze, a családnak most is a saját kutunk vizével főzünk. A helyi ivóvízről Pospiéil Miklós körorvossal és Palcsó Miklós üzemi orvossal is beszélgettünk. Nem tagadták, hogy a helyzet őket is aggasztja.- Igaz ugyan, hogy az utóbbi időben a felnőttek körében nem volt olyan megbetegedés, amelynek az előidézője egyértelműen a víz lett volna, ám kétségtelen, hogy a környék kútjai egészségtelenek - vélekedett Pospiéil doktor. - Sajnos, a gyerekek „kékülése“, a metháemoglo- binaemia előfordul. E betegség lényege az, hogy a fertőzött víz magas nitráttartalmát a coliform baktériumok jelenléte nitrítté alakítja, s ez a szervezetbe jutva oxigénhiányos, fulladásos jelenséget okoz. Annak idején a kórház főorvosa figyelmeztette is a szülőket, hogy ez a víz még felfőzve sem alkalmas a csecsemótáplálásra. juk és tudatjuk a szülőkkel, használhatják-e a vizét csecsemőápoláshoz, avagy sem. A közművesített ivóvízzel nincs bajunk, ám az ásott kutakkal rengeteg. MIT MONDANAK A KÖZSÉGBEN? Ivóvízügyben felkerestük az említett községek helyi nemzeti bizottságait is. A 650 lakosú Ptruksán Pásztor István elnökkel beszélgettünk. Ö mondta:- A legutóbbi választások előtt népgyűlésen sokat emlegettük az ivóvizet, mert vannak kutaink, amelyek olykor- olykor kiapadnak, meg olyanok is, amelyekben egy-egy zápor után napokig zavaros a víz. Választási programunkban egyelőre nem szerepel a vízvezetékhálózat megépítése. A járástól ezúttal mást, a fűtőgáz bevezetésének engedélyezését kértük, ugyanis a gázkutak itt vannak helyben, a mi falunk határában, és ha más vidéket szolgálnak, hát hadd szolgáljanak minket is. Tudom, közegészségügyi szempontból a vízvezeték fontosabb lenne, de egyszerre ezt is, azt is képtelenek lennénk megcsinálni. Remélem, a gázvezeték után szert teszünk a vízvezetékre is... A közigazgatásilag egybe tartozó Dobóruszkát és Buda- házát összesen nyolcszázan lakják.- Nagyon sokszor foglalkoztunk már ezzel a kérdéssel. A tanácsüléseken és a népgyúléseken rengetegszer napirendre tűzzük. Kértük is az illetékeseket, ’hogy közösen tegyünk valamit. Ha felütné a fejét valamilyen fertőző betegség, nem tudom, kit vonnának felelősségre?! - mondja Béres Júlia, a hnb titkára. Fulajtár János elnök szerint a helyi választási programban nem szerepel a vízvezeték-építés. - Ha csak rajtunk múlna, akkor bizonyára már munkákhoz iáttunk volna. Saját erőnkből képtelenek vagyunk rá. Egy ilyen építkezéshez pénz kell, méghozzá néhány millió korona. Igen időszerű lenne a csatornahálózat elkészítése is, mert emésztőgödör nincs minden portán, s ott csak a ház előtti árokba engedik a szennyivezet. Az árok pedig általában sehol sincs messze a kúttól. Szétnéztünk és érdeklődtünk a nyolcszáz lakosú Nagy- szelmecben és a kilencszáz ember lakta Kaposkelecseny- ben is. Tapasztaltuk: a közművesített ivóvízvezeték meg• A szelmenci kutak egyike (A szerző felvétele) építése körül ott sincs ígéretes mozgolódás. Illetve Kele- csenyben mintha mégis lenne. A helyi választási program- javaslatba bekerült ez a feladat is... AMEDDIG A TAKARÓ ÉR... A Töketerebesi Járási Nemzeti Bizottságon Saőo Gyulával, a vízgazdálkodási alosztály vezetőjével beszélgettünk.-Járásunk 96 községe közül 35-nek van vezetékes ivóvize. A jelenlegi választási időszakra negyvenegy község lakossága kérvényezte, illetve akarta volna betervezni e közlétesítmény megépítését, de egyszerre ennyivel képtelenek lennénk megbirkózni. A járási nemzeti bizottság vezetősége ez óv júliusában külön értekezleten foglalkozott ezzel a kérdéssel. Úgy döntött, hogy az idén Z akcióban a boéőicei vízvezeték épülhet, majd utána a dobrai, a parchovany és a nagytárkányi (Veiké Trakany) jön számításba. Ugyanakkor az elkövetkezendő években elkészül a nagy- és kisgéresi (Maty - Vefky Horeé), a nagy- és kiskövesdi (Maty-, Vefky Kamenec), valamint az örösi (Stráie) és a szolnocskai (Solnoőka) vízvezetéképítés tanulmányterve, majd következhet a kivitelezés. Sajnos, a kaposkelecsenyiek kérésének egyelőre nem tudunk eleget enni. Nincs rá pénzünk. Csak addig nyújtózhatunk, ameddik a takarónk ér. Ez a vízvezetéképítésre is érvényes. Egy község vízvezetékhálózatának az elkészítése ugyanis legalább öt millió koronába kerül. Kaposkelecsenben, Dobóruszkán, Budaházán, Nagy- szelmencben és Ptruskán, valamint a közművesített ivóvízre váró többi ungvidéki községben tehát még egy jó ideig az ásott kutakból isszák a vizet. Azokból, amelyeknek a vize kifogásolható. Úgy érezzük, e vidék ivóvízellátása márcsak azért is nagyobb figyelmet érdemelne a jelenleginél, mert Szlovákiában a lakosság 66 százaléka fogyaszthat vezetékes ivóvizet, a kelet-szlovákiaiaknak a 64,4 százaléka, ám a Töketerebesi járás lakosságának csak a 41,6 százaléka. A jelenlegi építkezési tervekből arra lehet következtetni, hogy a kerület és az említett járás között most létező különbség a nyolcacik ötéves tervidőszak végére sem változik. A járás, illetve az Ungvidék jó ivóvízre szomjazó lakosságát tehát szüntelenül foglalkoztatja a kérdés: - Vajon hol az a bizonyos forrás? Vízforrás már lenne, hiszen a Ptruksához közeli battyá- nyi (Botany) vízmű képes lenne ellátni még néhány további községet is. Persze, ahhoz vezetékhálózat kellene, a vezetékhálózat elkészítéséhez pedig pénz. Nem is kevés, de azért jó lenne, ha minél előbb előteremtenénk. GAZDAG JÓZSEF sal a tátrai, illetve a piemonti flóra értékesebb szárított példányait. Dr. Szontagh kutatóutain - Törökországtól Franciaországig - a növénytan mellett elsősorban az éghajlattannal foglalkozott. Miután tuberkulózisban megbetegedett, behatóan tanulmányozta e kór magashegyi klimati- kai gyógyításának lehetőségeit és külföldi tapasztalatait. A hetvenes évek elején fürdőorvos lett az akkoriban még egyetlen tátrai településen - Smokovecben - (Tátrafüred). Tulajdonosát, a Szepességi Hitelbankot hiába kísérelte meg rávenni arra, hogy a Magas-Tátrában megépíttesse az első tbc-szanatóriumot. A bank ugyanis ezt nem tekintette jövedelmező vállalkozásnak, a humanizmus pedig olyan messze volt tőle, mint Makó Jeruzsálemtől. Szontagh álma mégis csak váratlanul beteljesedett. Noha ő maga teljesen vagyontalan volt, előteremtette az anyagiakat azáltal, hogy meráni tanulmányi tartózkodása idején megismerkedett a helybeli szanatórium gazdag tulajdonosának lányával és feleségül vette. így azután 1975-ben Stary Smokovec tőszomszédságában alapjaiban új települést hozott létre - Novy Smokovecet (Újtátrafüred). Itt egészen 1899. december 2-án bekövetkezett haláláig emberszerető hozzáállással sikeresen töltötte be a növekvő szanatóriumegyüttes főorvosának szerepkörét. Ez a település különben jelenleg a legnagyobbak közé tartozik a Magas-Tátrában. Nagyrészt ma is a gyógyítás szolgálatában áll, de miután a tuberkulózis a háttérbe szorult, főleg a légzószervi megbetegedéseket és a különféle allergiás állapotokat gyógyítják itt. Dr. Szontagh .egyik alapítója volt területünkön az első turisztikai szervezetnek, a Magyarországi Kárpátegyesületnek (1873). Tagállományának bővítésében mindig demokratikus elveket vallott. Az egyesület keretében megszervezte a hegyi vezetők és mentők szolgálatát. Rendszeresen oktatta őket és áldozatkészen személyesen is részt vett a bajba jutott turisták és hegymászók felkutatásában és mentésében. Orvosként megcáfolta azt a nézetet, hogy a Magas-Tátra az emberi szervezetre csak nyáron nem ártalmas. A szanatóriumok szakadatlan üzemelésével épp hogy bizonyította a téli gyógykezelés előnyösségét és sikerét. Egyike volt az első tátrai síelőknek és jónéhány hívet szerzett ennek a sportnak. Több száz tátrai vonatkozású balneológiái, ovosi és botanikai cikket írt. Az 1883-1885-ös években kiadója és szerkesztője volt a Tátra-vidék című első tátrai folyóiratnak, amely ,.Közérdekű ismeretek közlönye a Tátra és a fürdészet köréből" fejléc alatti címmel kéthetente nagyon részletesen és áttekintően tájékoztatott a hegység településeinek fontosabb fejleményeiről. Tátrakalauza ma már ugyan gyakorlatilag nem alkalmazható, de e hegységünk minden kedvelője számára felette érdekes olvasmány. Bevezető általános részében taglalja a turizmus lényegét, hasznát és jogosultságát. Ezt követően vázolja a magashegyvidéki turisztika történelmi fejlődését, elemzi a Kárpátok hegyrajzát és tüzetesen jellemzi a Magas-Tátra természeti viszonyait. Különleges részében elkalauzol a tátrai völgyekTátrai vízgyógyintézet 1883-ban be és elérhetőbb hegyormaira. A Tátra- kalauz egyes kiadásai átlag ötszáz oldalon jelentek meg korabeli rajzokkal és fényképekkel illusztrálva és 1:75 000 léptékű térképpel is ellátva. A felújított Szontagh-szanatóriumokat jelenleg a Csehszlovák Állami Fürdővállalat igazgatja. A Szalóki-völgyben az egyik tengerszemet a jeles Tára-kutató emlékére ma is Szontagh-tónak nevezzük. IVAN BOHUS (Ifj. Ivan Bohuá reprodukciói) I
