Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)

1986-10-17 / 42. szám

Vasárnap 1986. október 19. A NAP kel - Kelet-Szlová- kia: 06.02, nyugszik 16.42 Közép-Szlovákia: 06.09, nyugszik 16.49 Nyugat-Szlovákia: 06.15, nyugszik 16.55 órakor A HOLD kel - Kelet-Szlo- vákia: 17.13, nyugszik 07.48 Közép-Szlovákia: 17.20, nyugszik 07.55 Nyugat-Szlovákia: 17.26, nyugszik 08.01 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük Nándor - Kristián nevű kedves olvasóinkat • 1901-ben született Ludo ONDREJOV szlovák fró (t 1962) •1916-ban született VÉSZI Endre magyar Író és köftó • 1916-ban született Emil Grigorjevics GILELSZ szovjet zongoraművész (t 1985) • 1936-ban született Vincent SlKULA szlovák fró, érdemes művész. AZ ÚJ SZŐ JÖVŐ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL ÚJ MEGOLDÁSOK KERESŐI Fülöp Imre riportja VÉRES VIZEK Görföl Zsuzsa frása NEHÉZGÉPIPARI TERMÉKEK 0T KONTINENS NYOLCVAN ORSZÁGÁBA Mészáros János interjúja FIATALODÓ ÓVÁROS Gazdag József frása A MEGTÖRT CSEND Gál Jenő riportja ALKALMAS APÁLYÁRA? Péterff Szonya riportja HALAK A TÓBAN Kassay Miklós novellája MONGOL FÖLDÖN Hajdú András riportjának első része iiiiimiiimmiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii Több mint másfél milliárd köbméter földgázt tároltak a lábi föld alatti tárolóban eddig a Gbelyi Kőolajipari Vállalat dolgozói. Ez azt jelenti, hogy a néhány nap múlva megkezdődő 1986-1987-es fűtési idényre 200 millió köbméterrel több szovjet földgázt tároltak, mint az előző idényben. A táro­lók folyamatos feltöltésével egyidejűleg a technikusok a szükséges javító és karbantartó munkákat is elvégezték. Ezekben a napokban az egész automatizált rendszer működését kipróbálják. A fenti képen: Vladimír Vicén és Frantiéka Kopőová a lábi föld alatti földgáztároló diszpécseri központjában. A lenti képen: Ján Filípek karbantartó munka közben. (Peter Simonóík felvételei - CSTK) IDŐSZERŰ GONDOLATOK Egy pillanatig sem tudom elképzelni, hogy találkoznánk Washingtonban és ez a találko­zó nem járna eredménnyel. Mit gondolnának ezek után az emberek a Szovjetunióban, az Egyesült Államokban, az egész világon? Mi­lyen politikusok állnak e hatalmas államok élén? Találkoznak, leveleznek, már harmad­szor folytattak megbeszélést és semmiben sem tudnak megállapodni. Úgy gondolom, hogy ez egyenesen botrányos eredmény len­ne, amely beláthatatlan következményekkel járna. Ezt egyszerűen nem engedhetjük meg. Az egész világon csalódást okozna, nem­csak a mi országainkban. fgy képzeltük el tehát a washingtoni talál­kozót, annak eredményeit. Ez ösztönzött bennünket arra, hogy javasoljuk: tartsunk itt, Reykjavíkban munkatalálkozót, hogy tárgy­szerűen mindent megmagyarázzunk, figyel­mesen meghallgassuk egymást, igyekez­zünk közös pontokat találni és közös megol­dást keresni, amely megfelelne a mi országa­ink érdekeinek, szövetségeseink, valameny- nyi ország népei érdekeinek egyaránt. Sajnos, az amerikaiak üres kézzel jöttek el a találkozóra, olyan naftalinszagú javasla­tokkal, amelyek miatt kifulladóban vannak a genfi tárgyalások. Mi, amint látják, benyúj­tottuk javaslatainkat, hogy megváltoztassuk ezt a helyzetet, hogy megnyissuk az utat és új szakaszba lépjünk, s ténylegesen megold­juk az arra megérett kérdéseket... Eljöttem erre a találkozóra, és azt mond­tam, elérkezett a tettek ideje. Megmutatko­zott, hogy ezek a szavak látnoki szavak voltak. Valóban eljött a tettek ideje és ezt nem szabad elfecsérelni. Mi cselekedni fogunk. Mi nem mondunk le arról az irányvonalunk­ról, amely a béke megőrzését, a lázas fegy­verkezés leállítását, a nukleáris fegyverek betiltását, az atomfegyverek megsemmisíté­sét célozza, továbbá azt, hogy egész boly­gónkat megszabadítsuk a veszélytől. És én úgy vélem, hogy ebben a harcunkban nem maradunk magunkra. Részlet Mihail Gorbacsovnak a reykja- víki sajtóértekezleten tett nyilatkozatából. A nyilatkozat után az első kérdést a Csehszlovák Televízió munkatársa tette fel: Kérdés: On azt mondta, hogy itt Reykjavík- bantörténelmi lehetőséget szalasztókkal el. Azon véleménye szerint mikor kínálkozik újabb lehe­tőség? Válasz: Tudják, derűlátóan felelnék erre. Méghozzá azért, mert már sok mindent megtet­tünk egyrészt a találkozó előestéjén is, majd magán a találkozón is. És ha az Egyesült Államokban, a Fehér Házban reális megközelí­téssel, valamint nálunk a szovjet vezetésben még egyszer mindent átgondolunk, és realiz­must, felelősségteljes hozzáállást tanúsítunk, akkor még nem veszett el a lehetőség, hogy ezeket a kérdéseket megoldjuk. A boltban szokatlan kép fogad: az ETA 0172 ká­véfőzőgéppel kávét főznek, mellette pedig kenyeret piríta­nak. Félreértés ne essék, nem az ott dolgozók készítik uzson­nájukat, hanem az Elektro Pra- ga-Hlinsko vállalat tartott be­mutatót Bratislavában, a Le- ningradská utcai villamos ház­tartási cikkeket árusító boltban. Tóth Andrásnak, az üzlet vezetőjének most is sok a ten­nivalója, hiszen a bemutató kapcsán a szokásosnál többen fordultak meg a boltban.-örülünk, hogy sokan tér­nek be hozzánk, s még inkább akkor, ha a vásárlók igényei­nek is eleget tudunk tenni - mondotta, majd a kis iroda- helyiségbe invitált. - Mi is le­hetne a kereskedő célja? Ha a vevő elégedett, sezaz eladó iránti viszonyában is megnyil­vánul, s ha a kollektíva vala­mennyi tagja a jól végzett mun­ka tudatában dolgozik, öröm a boltban lenni. Persze, mindjárt hozzátette, hogy ez így túl szép és túl egyszerű lenne. A valóság, a mindennapok ennél sokkal bonyolultabb helyzeteket hoznak.- Néha úgy érzem, mi va­gyünk a villámhárító. Ha a ve­vő nem kapja meg a keresett árut, nálunk fejezi ki nemtet- . szését. Gyakran minket hibáz­tatnak, nem is gondolnak arra, másutt kellene a ,, tettest“ ke­resni. Jól ismeri a helyzetet, hisz három évtizede áll a pult mö­gött, illetve irányítja egy-egy kollektíva munkáját.- Én is véletlenül kerültem erre a pályára, mint a legtöbb fiatal - folytatta mosolyogva. - Szívemhez nőtt azonban a szakma és nem érzem kény­szermegoldásnak. Liptovsky Hrádokban jártam szaktaninté­zetbe, majd elvégzése után az autóbuszok menetrendje nehezen Összeegyeztethető.- Ingázó voltam én is éve­kig, meg tudom érteni őket. De ha a munka megkívánja, be­osztottjaim is megértőek velem szemben, tudják, a kötelessé­güket el kell végezni. Havonta 2 millió korona be­vételt irányoz elő a forgalmi tervük. Eddig még mindig sike­rült teljesíteni. Van ennek vala­milyen titka?- Titka nincs, de azt hiszem, a hozzáállás kérdése össze­függ vele. Például amióta ezt a boltot vezetem, nem tettük ki az ,,Áruátvétel miatt zárva“ táblát. Pénteken járok a nagy- raktárba árut rendelni, ezt hét­főn nyitás előtt elhozzák, kilenc óráig átvesszük és aztán már csak a vevőkkel foglalkozunk. Szerintem nem is a kiszolgálás nehéz az üzletben, annál sok­kal fárasztóbb megmagyarázni a vevőnek, hogy valami miért nem kapható. A becsületesség kérdése is szóba kerül beszélgetésünk során. Már csak azért is, mert Tóth Andrásnál még sohasem állapítottak meg az ellenőrök leltárhiányt, s A Vállalat Példás Dolgozója és a Vállalat Érde­mes Dolgozója címet is meg­kapta.- Bántó, hogy az üzletese- ket, a becsületeseket és az ügyeskedőket egy zsákba dobják. Szerintem sok függ a vezetőtől. Ha a beosztottak látják, hogy én pontosan, kö­vetkezetesen dolgozom, akkor ők sem lazítanak. Valamennyi- üket arra próbálom nevelni - évekig szakmunkástanulók is jártak hozzánk gyakorlatra hogy megfelelően viszonyulja­nak a vevőkhöz és a ránk bí­zott értékekkel jó gazda mód­ján bánjanak. Ez mindannyi­unk érdeke kell hogy legyen. DEÁK TERÉZ ÚJ szú 2 1986. X. 17 Három évtized a pult möqött

Next

/
Oldalképek
Tartalom