Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1986. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)
1986-10-17 / 42. szám
SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA 1986. október 17. XIX. évfolyam Ára 1 korona Jó ütemben halad a kukorica betakarítása a Rimaszombati (Rimavská Sobota) járásban gazdálkodó Bátkai Állami Gazdaságban. A felvételen Kárász Tibor és Balogh Béla a szépen fejlett kukoricacsöveket teríti. A gazdaságban szemes kukoricából csaknem hat tonnás hektárhozamot értek el A néveri (Neverlce) Egyetértés Efsz-ben a Nyltrai (Nltra) járásban az Idén összesen 1650 hektárt vetnek be őszi búzával. A gazdag hozam érdekében a terület 40 százalékán nagy termőképességü Viginta fajtát vetnek a gondosan előkészített magágyba A madunlcei Május 3. Efsz tagjai a Trnavai Járásban naponta 6 hektárról takarítják be a cukorrépát. A leveles répafejet kukoricaszárral keverve közvetlenül a mezőn sllózzák. A felvételen Pavol Viőan (lent) és Pavol Chalúpka az SC 1-031-es motoros répafejező karbantartását végzi O któber közepéhez érkezve a mezőgazdasági üzemekben elkészíthetik a növénytermesztés idei mérlegét, amiből azt a következtetést is levonhatjuk, hogy a 8. ötéves tervidőszak első éve több szempontból is emlékezetes és tanulságos marad az ágazat dolgozói számára. A mezőgazdasági termelés alakulását- alapvető mértékben befolyásolta az őszi betakarítás végéig elhúzódó rendkívüli szárazság. Az aszályos időjárás a takarmányellátásban, a növénytermesztésben előirányzott tervek teljesítésében, valamint az őszi talajművelési és vetési munkák elvégzésében, s ezzel a jövő évi termelés megalapozásában sok nehézséget okozott, s okoz még most is, de különösebb mértékben nem ingatta meg a mezőgazdasági vállalatok pénzügyi helyzetét. Ez főleg annak volt köszönhető, hogy a mennyiségi kieséseket egyes területeken némileg pótolta a vártnál jobb minőség. Ezzel összefüggésben azt is megállapíthatjuk, hogy a gazdasági szabályozók, amelyek a minőségben való érdekeltséget helyezik előtérbe, az idei rendkívüli viszonyok közepette nagyon hálás szerepet töltöttek be a vállalatok pénzügyi mérlegének formálásában. Az idén főleg a búzatermés volt kiváló minőségű, melynek döntő hányadát kenyérgabonának minősítve, lényegesen magasabb felvásárlási áron lehetett értékesíteni. Azoknál a mezőgazdasági vállalatoknál, ahol megfelelő gondot fordítottak a termés betakarítás utáni kezelésére, tisztítására, a sörárpából is jó bevételeket érhettek el. Sokat pótolt a minőség más növényeknél is. A száraz, napfényes őszi időjárásban az egész ország területén kedvező feltételek mellett, minimális veszteséggel lehetett betakarítani a burgonyát, s a termés jó minősége a tárolási veszteségeket is csökkenteni fogja. Az idei ősz a szőlőtermelők számára is emlékezetes marad, hiszen ritkán sikerül elérni olyan magas cukortartalmat, s olyan kedvező felvásárlási árakat, mint ebben az évben. Ám a gyümölcstermelők sem panaszkodhatnak, legfeljebb csak arra, hogy sok a huza-vona a gazdag és ugyancsak kiváló minőségű almatermés felvásárlása és értékesítése körül. Kevésbé kedvező a helyzet a cukorrépánál, melynek csenevész gyökereit csak nagy üggyel-bajjal lehet kiszántani a száraz földből, s ezért soha nem volt olyan nagy szükség a kézi utószedés megszervezésére, mint az idén. Kevesebb gonddal jár viszont a jól beérett szemes kukorica betakarítása, s a száraz időjárás a kukoricaszár maradéktalan begyűjtéséhez és takarmányozási célokra való hasznosításához is kedvez. Mindehhez még hozzátehetjük, hogy a szemesek, közöttük a borsó, valamint a takarmányszárítmányok jó minősége kiváló takarmánykeverékek gyártását teszi lehetővé, s így a jó minőség az állattenyésztésben is kárpótolhatja - bizonyos mértékben - a takarmányalap meny- nyiségi hiányait. Mindezt nem vigasztalásként mondjuk el, hanem elsősorban az idei év tanulságaira szeretnénk utalni. A felvázolt helyzet egyébként sem vonatkozik azonos mértékben minden mezőgazdasági vállalatra, de még járások és kerületek szerint is nagyon eltérő a helyzet, s végleges értékelő mérleget csak pontos felmérések alapján lehet majd elkészíteni. Az eddigi tapasztalatok alapján azonban elmondhatjuk, hogy a mezőgazdasági termelés eredményessége egyre kevésbé függ az időjárás viszontagságaitól, viszont annál nagyobb mértékben az egész agráripari komplexum összehangolt munkájától. Mezőgazdasági termelésünknek teljes összhangban kell fejlődnie a lakosság élelmiszer-ellátásának változó szükségleteivel, valamint az egész népgazdaság új fejlődési irányzataival. A közélelmezés új feltételei elsősorban minőségi követelményeket támasztanak a mezőgazdasági termeléssel szemben, s ezeknek a követelményeknek az intenzifikálás útján haladva, a hatékonyság és a gazdaságosság növelésével kell eleget tenni. Gyakorlati vonatkozásokban ez nem könnyű feladatokat jelent a mezőgazdasági dolgozók számára, s teljesítésükhöz adekvát feltételeket kell teremteni. Ezek a feltételek a termelés irányításában és szervezésében elsősorban nagyobb önállóságot és felelősséget, több kezdeményezést és rugalmasságot, tárgyi vonatkozásban pedig tökéletesebb, problémamentesebb anyagi-műszaki ellátást jelentenek. A mezőgazdasági termelés új irányítási rendszere ilyen értelemben hat, de még nem bontakozott, s nem is bontakozhatott ki teljes mértékben. Egyrészt meg kell még tanulni, el kell sajátítani az új feltételeket minden irányítási szinten, s pótolni kell a hiányosságokat a mezőgazdasági termelés anyagi-műszaki ellátásának számos területén. A termelés ésszerű és hatékony fejlesztését, s a tudományos-kutatási eredmények széles körű hasznosítását számos esetben hátráltatják olyan körülmények, amelyek nem a mezőgazdasági termelők, hanem a mezőgazdasági termelést ellátó ipar, építőipari és szolgáltató vállalatok hatáskörébe tartoznak. Megemlíthetjük például a mezőgazdasági gépek javításához szükséges pótalkatrészek állandó hiányát, a gabonasilók és más fontos létesítmények aránytalanul lassú építését, valamint a vegyipar nem kielégítő alkalmazkodását a növénytermesztés műtrágya- és vegyszerellátásának új igényeihez. Napjainkban gyakran emlegetjük az új gondolkozás szükségességét, de sokan nem látják még tisztán, hogy mit kell érteni alatta. Többek között az is ide tartozik, hogy a mezőgazdasági termelés fejlesztésének a kérdését valóban közügyként fogjuk fel, s így is kezeljük. Mert ez nemcsak abból a szempontból közügy, hogy mit ad a mezőgazdaság az egész társadalomnak, hanem főleg abból a szempontból, hogy miként segíti elő a társadalom - elsősorban azok, akik a gépipar, az építőipar, -a vegyipar és más szakágazatok területén dolgoznak - a mezőgazdasági és élelmi- szeripari termelés közérdekű fejlesztését. MAKRAI MIKLÓS (A ŐSTK (2) és Kádek Gábor felvétele) . • *0 1
